Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1962 (69. évfolyam, 11-51. szám)

1962-12-23 / 50. szám

■Irtom bortmh 451 LAKZA AVE GARFIE6D KJ Amerika egyetlen katolikus Catholic Hungarians9 Sunday magyar lapja ■ i..:!a . ..v .........— ■- '"•"BssBSBBsasssssssas ^__1962 — VOL. 69. f AT, DliC. 23. — VASÁRNAP — 50. S: The only Catholic Hungarian Newspaper in the United States Egyes szám ára: 20 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 20 cent 517 South Belle Vista Ave., Youngstown 9, Ohio, USA. — Telefon: 799-1888 KARÁCSONY A SZERETET ÜNNEPE. És mi hosszú idő óta szeretet nélküli korban ünnepeljük éle­tünk sorra következő karácsonyait. Ez nemcsak pa­nasz. Bizonyosan azért éltünk át és élünk át megrendítő karácsonyi ünnepeket, amelyek forró, fájdalmas Jézust­­váró kiáltásokat váltanak ki belőlünk, mert a szeretet ellenségének, a gyűlöletnek a hajszoltjai vagyunk és hosszú, hontalan utunkon azt a szeretett keressük, ame­lyet az Isteni Kisded hozott csillagokon túli üzenet­ként erre a világra. AZOK A NEMZEDÉKEK, amelyek vérengző zsarnokok korában és a zsarnokság vasvesszői alatt görnyedve éltek, vagy a zsarnoki vasvessző ellen lázadva és harcolva haltak, a szeretetet keresve ván­doroltak idegen földön, mindig jobban érezték, kíván­ták a szeretet értékét, hatalmát, mint a békésebb nyugalmasabb korokban tétovázó nemzedékek. A mi nemzedékünk elmondhatja magáról, hogy a szeretet nélküli cudar idők fiai és leányai vagyunk, de éppen­­, ezért elmondhatjuk azt is, hogy a szeretet értékelésé­­é­­nek és hatóerejének a hiányát keservesebben nemze­­ti dék még nem érezte, mint a miénk. A Karácsony­i esték — lassan már húsz éve — újból és újból meg­ a kínoznak, a szeretet után sóvárgó szomjúságot újból­­ és újból felkeltik bennünk. Nem volt még a föld tör­­n­­énetében hatalmasabb a gyűlölet uralma, amely tagad­­t­­­a a minden embert egyformán értékelő szeretet, a t­ minden ember védelméért ható szeretetet. És tagadja magát az Istent, Aki ennek a felebaráti szeretetnek a hirdetésére küldötte a hajszolt, menekült, üldözött, ki-­t gúnyolt, megkínzott és végül keresztre feszített emberi­­ életbe Fiát, hogy a szeretetnek ezt az üzenetét, az­­ emberi szenvedések szereteiért lázadó szomjában meg-­­ hirdesse. Soha a gyűlölet olyan szeretet elleni hata-­­ lomra nem kapott még, mint napjainkban. 1­­ SOHA ANNYI EMBER NEM KIÁLTOZOTT « JAJC­­­TV A SZÜLŐFÖLDJE UTÁN, mint a mi ka- 1 rá anyainkon. Pedig a karácsony a hazatérés ünnepe , lc£­ne, amikor a szeretet szava­szen értünk és amikor t Ujjongó, hálás ívvel szeretnénk visszatérni arra a­­ földre, amelyen születtünk, ahol a mi népünk él, ha­zánkba, amelynek üzenete és igénye szerint választot­tuk hivatásunkat, amelynek templomaiban kerestük a magunk botladozásának vagy haladásának kérdéseire a választ, ahol cselekedeteinkkel felebarátaink között igyekeztünk kialakítani egy olyan ember szeretetre­méltó képét, akihez hasonlóvá lenni jószándékkal, is­tenfélelemmel, munkával és a mieinkhez való hűséggel törekedtünk. SOHA ANNYI CSALÁDTAG NEM ÁHÍTO­ZOTT ILYEN GYÖTRELEMMEL EGYMÁS UTÁN, mint a szeretetlenség mostani napjaiban. Ka­rácsony nemcsak a szülőföld, hanem a család ünnepe is, amikor a gyermek azért tér vissza a szülői házba, hogy annak emlékeket őrző falai között mégegyszer láthassa azokat, akikhez örökké tartozik. A kommu­nista zsarnokságnak nincs nagyobb bűne, mint amit a családi érzés ellen követett és követ el. Többek között azzal is, hogy elüldözte a széttépett családok egyik részét, száműzte őket a szülőföldről és nem is engedi, hogy ezek visszatérjenek a családi körbe, akik csak Karácsonyra is. A gyűlölet zsarnokságával^M _ _ . —— J02S55SSBSS1 jellemzi jobban, mint hogy a legbensőbb emberi érzés a szülői, a házastársi, a gyermeki, a testvéri szeretet beteljesülésének az útjában áll és azokat, akiket gyűlöl nem engedi visszatérni családjaikhoz, évtizedek óta távoltartja őket családjaiktól, arra számítva, hogy ez­zel a zsarolással előbb-utóbb a gyűlölet szolgálatára kényszeríti a száműzötteket. Éppen a bennük élő sze­retet vonzásával. Ma százezer és százezer csonka család sóhajtozza és áhítozza a szeretet teljes érétkét és teljes erejét, millió és millió ember képletesen ünnepli a karácsonyt, mert szeretete nem teljesülhet be, nem láthatja sze­mélyesen azokat, akikkel egy karácsonyfa alatt lenne a helye. ÉS A SOKMILLIÓ SZÉTTÉPETT FÁJDA­LOM­ TENGERÉBEN A MAGYAR NEMZET fájdalma és sóhajtozása, áhitozása a LEGNAGYOBB. A magyar nép egészéhez viszo­nyítva a magyar számüzöttek a gyűlölet uralma által hazájukból száműzött magya­r legnagyobb. Ma magyar nép körében a legt­ .oknak­­tépett Aalfd­oknak a száma, amelyet ' or k képh­tesen ünnepük a szeretet ünnepét, mert szeretteik, akik beletartoznának Karácsony ünnepének a legbelső kö­rébe, személyesen nem lehetnek otthon. EBBŐL AZ KÖVETKEZZÉK, hogy bennünk, akiket a gyűlölet hatalmasságai nem engednek haza­tárni a szülőföld szerető tájaira, akiket kitaszítva a nemzeti társadalomból nem engednek egyesülni a szét­tépett családdal, ebből az következzék, hogy bennünk legyen a legerősebb a megkínzott szeretet, a haza és a család iránt sóhajtozó és áhítozó vágyakozás. És ha így van, legyen elég erős bennünk a sze­retet ahhoz, a vasfüggöny mögé zárt haza és a család iránti szeretet vágyódása legyen elég erős bennünk ahhoz, hogy karácsonyi egységbe kapcsoljon bennün­ket, száműzött magyarokat, ennek a szeretet nélküli kornak a fiait, akik után egy elzárt ország megrabolt népe áhítozik és sóhajtozik. Karácsonykor a szeretet iránti vágyódás, sóhajtozás és áhítozás tegyen eggyé minden magyar szívet. Lássuk egymásban annak a hazának a küldöttét, amelyből a gyűlölet hatalmai elüldöztek bennünket, hiszen a másik magyar is ezt a hazát siratja, keresi. Szeressük egymásban a magyar nemzet családját, amelynek egyik összetevője, része a mi családunk, amelyet ugyanúgy megcsonkítottak, mint a száműze­tésben élő másik magyar családját, hiszen az is itt kint él, távol éveitől. A gyűlölet hatalmasságának öldöklő üldözésében karácsonykor legyünk eggyé a szeretetben, amelytől a gyűlölet hatalmasai tulajdonképpen félnek. Ha a sze­retet bennünk erős, a gyűlölet hatalmasságai nem vehetnek erőt rajtunk. Mert tulajdonképpen ezt a sze­retetet, amit egymás iránt érzünk és ezt a szeretetet, amely hazánkhoz és azokhoz kapcsol, akik a mieink, ezt a szeretetet akarja a gyűlölet zsarnoksága elemész­teni. Amíg tehát az egymás iránti szeretet erős ben­nünk, a gyűlölet minden hatalmaskodása hiábavaló. Karácsony legyen a szeretet, a gyűlölet feletti győzelem ünnepe­­ KARÁCSONY A GYŰLÖLET FELETTI GYŐZELEM ÜNNEPE ­ * AZ OHIÓI KÉSŐ ŐSZUTÓ SZELÍD, OPÁLOS NAPFÉNYE CSILLOG a fenyők kékes-zöld üstöke felett és a fenyves oldalán felemelkedő friss, sárga fala­kon, amelyek most nőnek ki a feltépett földből. Jobb­­odalt ebben az opálos, arany fényben kéklő halovány­­sággal emelkedik a karcsú magas, keresztet emelő Szent István szobor, balra a valamikor magánháznak épült, most ideiglenes ferences zárda, amelyben az er­délyi ferences atyák találtak oly sok ideig tartó "hon­talanság’’ után otthont Amerikában. YOUNGSTOWNBAN VAGYUNK, AZ AL­­VERNÁN, SZEMBEN ÁLLUNK AZ ÉPÜLŐ KÁ­POLNA ÉS ZÁRDA EMELKEDŐ FALAIVAL. A VASÁRNAP­ ban közölt kép alapjai már kialakulnak. A falakon belül, amint Ipoly atya és Gábor atya mu­tatják, a nyers frissességgel növő falak már körülve­szik a VASÁRNAP jövendő helységeit, a nagy könyv­tárat (amelynek jelentős emigráns hivatása is lesz, és számos más rendeltetésű terem területét. Végül, odébb, a templom alatti csarnok tágas terét. HITÜNKNEK ERŐS VÁRA ÉPÜL YOUNGS­TOWNBAN és ami a Ferencrend magyarországi, tör­ténelmi építményeit mindig jellemezte; nemzetünk lelki életének ebben a várában annak a tiszta nemzeti kul­túrának is hajléka épül, amely a lelki életből szárma­zik. Erről az építkezésről mondotta a VASÁRNAP első oldalán közölt értesítés: “Young­stowban, az Alvernán, ahol a Magyarok Vasárnapja készül, a ferences atyák kápolnát és zárdát építenek. Október 23-án, Kapisztrán Szent János ünnepén indultak meg az új alvernai zárda alapmunkálatai. Az egyszerűen, de vallásos mélységgel terve­zett kápolna alkalmas lesz zarándokok fogadására, búcsúk, és lelkinapok tartására.” MINDEN ÉPÍTKEZÉSNEK CÉLJA VAN. En­­nek az épületnek a rendeltetése messzi fogant meg, nemcsak térbeli, hanem időbeli messzeségben. Mert ennek az épületnek a célja Erdélyben fogant meg, a sokat szenvedő székely és magyar nép kincses hazá­jában. És nemcsak térben hanem időben is távol, mert a Ferencrend szándéka szerinti első ilyen építkezés már 1228 táján történt. A ferencrendi cél már akkor megkezdte a kövek, téglák gyűjtését, amikor Eszter­gomban, és Egerben, majd 1295 után Felsősegesden épült a ferences templom és zárda. És ez a cél mun­kált 1441-ben, amikor Hunyadi János gyűjtötte az er­délyi ferencesek építéséhez a köveket és téglákat Csík­­somlyón. Ahonnan idekerült az építő szándék, Youngs­­townba, Ohioba, mert a ferences építő szándék minden időkben és minden világban igyekezett a magyar nép lelki életét és az abból származó nemzeti művelődésün­ket szolgálni. Ugyanez a szándék vezette a ferences építést Erdélyben amikor Kájoni János ferences atya a tizenhetedik század közepén, a török dúlások végzetes és nehéz napjaiban a csíksomlyói ferences zárdában helyet épített annak a nyomdának, amelyet azért te­remtett meg, hogy azon kinyomtassa, megörökítse az ősi, székely betűrovás ábécéjét és az első erdélyi ka­tolikus énekgyűjteményt. Most ugyanez a szándék, ugyanilyen vagy talán még véresebb és végzetesebb időben, Erdélyből elűzve a szabad világban ugyanilyen céllal létesített nyomdának és az ugyanilyen céllal mű­ködő erdélyi ferencesek atyáknak épít Youngstown­­ban, Ohioban zárdát, benne a szabadföldi magyarok sajtójának helyet. És mindezt teszi a szent ország­­építő király szobra mellett. ENNEK A CÉLNAK A MEGVALÓSÍTÁSÁN SOKÁIG KELLETT BUZGÓLKODNI és sok áldo­zatot kellett érte már eddig is hozni. Biró Lőrinc atya, Kukla Tarzicius atya, Biró Benedek atya, Kovács Athanáz atya, hogy csak azokról beszéljünk, akik már nincsenek közöttünk, amint mondották róluk Magyar- Amerikában, két oldalról égették értük gyertyáját, hogy megvalósíthassák ezt a szándékot. Az erdélyi szívós akarat, a tehetetlennel birkózó székely életerő jelentkezett bennük, amikor Trianon után, Erdélyt oda­vetették a telhetetlen, türelmetlen román sovinizmus vérengző és gyűlölködő irigységének és elnyomásának. Tudták, hogy sem a megcsonkított Magyarország, sem a románok által gyötört erdélyi, magyarság nem tudja úgy segíteni az erdélyi ferences intézményeket, amint az szükséges lenne. Ellenkezőleg tőlük vár segítséget az elnyomatás okozta nyomorral viaskodó erdélyi ma­gyarság. Elsőként jöttek ki Amerikába. Szervezetten és céltudatos tervvel. Hogy egyrészt az amerikai ma­gyarságot itt kint gondozzák, másrészt hogy segítsé­get küldjenek haza az erdélyi magyarság katolikus intézményeinek a védelmére. Két végén égették életük gyertyáját és lesújtottan, szomorú szívvel kell meg­állapítani, valóban hamar elégtek, az áldozatvállalás hamar elszólította őket megárvult körünkből. TÖBB ÉVTIZEDIG TARTOTT, hogy az er­délyi ferences atyáknak nem volt saját házuk, hiszen amíg lehetett, s amijük volt, az hazatűnt, Erdélyor­­szágba, hogy a román elnyomatás csapásai alatt se pusztuljon az erdélyi hitélet és az abból származó nem­zeti kultúra. Ebbe a munkába tartozott a VASÁRNAP is, amelynek a tartalmáról és megjelenésének külsejéről mindenki azt hitte, hogy kiterjedt szerkesztőség szer­keszti és népes kiadóhivatal terjeszti. Sokszor lehetett látni azoknak a magyaroknak az arcán, akik a kopott clevelandi Lorain-avenui házba ellátogattak, a meg­hatott meglepetést, hogy milyen szerény, szerzetesi szegénységben is lehet szépet alkotni. Valójában azok­nak a ferences atyáknak, akik ott dogoztak, otthonuk akkor sem volt még. Vendégségben, más rendházban éltek több mint egy évtizedet meghaladó időn át. SZERETNÉM, HA MINDEN MAGYAR LÁT­NÁ AZ EMELKEDŐ, FRISS, NYERS, SÁRGA FALAKAT, amikor az erdélyi ferences atyák téglaké­rése elhangzik: “A youngstowni Alvernának­ hivatása, és az építéssel a ferences atyák célkitűzése az, hogy pihenőhelye legyen minden hívőnek, aki a kápol­nát és annak erdős parkját felkeresi. Ilyen lelki pihenőhelyre a mai zaklatott élet rohamában nagy szükségünk van. Kérünk minden jóakaratú magyar Testvérün­ket egy-egy tégla önkéntes megváltásával, segít­senek minket a kápolna felépítésében és annak felszerelésében. Az ajándék kövek és téglák áldást hoznak számunkra. Szent Ferenc hirdette ezt meg, amikor a Szent Damján templomra kérte a hívek segít­ségét: “Aki egy téglával járul hozzá a kis templom javításához, arra szálljon egyszer az Ég jutalma — aki két téglát ad, — áldja meg az Isten kétszer, és aki hármat ad, annyi áldás bősége szálljon rá.” A youngstowni Ferences Atyák ebben a szel­lemben kérnek segítséget — néhány téglát — új kápolnájuk felépítésére és berendezésére. Adományunkat küldjük erre a címre: Franciscan Fathers 517 So. Belle Vista Ave. Youngstown 9, Ohio.” MA MÁR NINCS HUNYADI JÁNOS. VE­ZÉRLŐ NAGYURUNK, aki gyűjti és adja a köveket, építő téglákat a ferences kolostor és kápolna építésé­hez. De itt vannak­ és építenek az erdélyi ferences atyák, akik annyira hozzánőttek a mi népünkhöz, hogy a magyar nép már nem is atyáinak hívta őket, hanem egyszerűen csak barátnak, barátainak. Ma egy kissé magunknak kell Hunyadi Jánossá lennünk, amennyire gyarlóságunk ezt engedi. Hogy azok, akik ma is két végéről égetik életük gyertyáját, a ferences atyák, barátok, időben befejezhessék munkájukat. Amely a száműzöttekért, de az odahaza sínylődő magyar és székely nép jövőjéért is épít. SZERETNÉM, HA LÁTHATNÁ MINDEN SZABADFÖLDI MAGYAR AZ ÉPÜLŐ FALAKAT. És a nyomdaépítő ferences atyára, Kájonira gondolva az új falak között, szeretném azt is megmondani, hogy az erdélyi ferences barátok eddig a kapott téglákért mindig könyvekkel, magyar sajtótermékekkel fizettek. Ma is ezt teszik. A száműzetés nehéz idejében annyi magyar könyvet senki sem adott az emigrációnak, mint az erdélyi ferences atyák. Legtöbbször nemcsak szer­kesztéssel, hanem a maguk kétkezi, nyomdai munkájá­val is segítve, hogy megjelenhessenek az idegen nyelv tengerében a magyar könyvek. Igen a ferences atyák téglát kérnek. Amiért könyvet adtak, Erdélyben, Ame­rikában, régen, tegnap, és ma és holnap is. Adjunk téglát, hogy kaphassunk magyar könyvet! TÉGLÁK AMELYEKÉRT MINDIG MAGYAR KÖNYVEKET KAPTUNK Irta: ESZTERHÁS ISTVÁN. I . j WViSuiSXiZ I A krisztusi lélek és a magyar szellem szolgálatában áldásos és kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket kíván I minden előfizetőjének, olvasójának, munkatársának ■ ? hirdetőjének és barátjának a

Next