Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1966 (73. évfolyam, 1-50. szám)

1966-10-16 / 40. szám

1966. október HOGYAN VÉLEKEDIK NÉMELY EURÓPAI LAP DE GAULLE KAMBODZSAI BESZÉDÉRŐL (De Gaulle francia állam­elnök meglátogatta Kam­bodzsát és Phnom Penhben beszédet mondott, amelyben felszólította Amerikát, hogy hagyja el Dél-Vietnamot. Erről szóló néhány európai lapvéleményt közlünk.) DIE TAT: "Kellemetlenül hat a beszéd­nek az egyoldalúsága. De Gaulle egy szóval sem beszélt arról, hogy az oroszoknak és a kínaiaknak is be kellene szüntetni azt a segélyt, amivel támogatják a vietkongokat. De a degaullistákat ez nem zavar­ja, amint az az egyoldalú megállapítás sem zavarja őket, hogy a háborúnak csak az amerikaiak az okai.’’ LE FIGARO: “Nincs De Gaulle felfogá­sában semmi, ami új lenne. A USA-hoz intézett felszólí­tás is hatásosabb lett volna, ha a tábornok nemcsak Washingtont szólította volna fel erre. Rossz benyomást tesz beszédének az a külön­legessége, hogy kiemeli az amerikaiak felelősségét, más­részről mélyen hallgat, ami­kor Vietkong és barátai, Pe­king, sőt Moszkva felelőssé­géről is kellene szólni.. DIE WELT: "De Gaulle tábornok a phnom-penhi beszédével még jobban kiábrándította a USA-t, mint azzal ténnyel, hogy a NATO-ból kivonult, és hogy felmondta a franciaországbeli amerikai támaszpontokat. Azt a követelést, hogy Ameriká­nak még a béketárgyalások előtt meg kell adni Vietnamból való kivonulásának a menet­rendjét, Washingtonban irrea- lisztikusnak ítélik. Washing­tonban a beszédben nem lát­tak mást, mint állásfoglalást a kommunisták mellett, amit az Egyesült Államokban nehezen egyeztetnek majd össze egy szövetséges elvárható magatar­tásával. A legélesebben sér­tette azonban Washingtont a tábornoknak az a nyilatkoza­ta, hogy Franciaország mind­addig vonakodik Dél-Kelet- Ázsiában bármi szerepet vál­lalni, amíg az amerikaiak el nem hajóznak onnan. Ezt az amerikaiak csak teljes a meg­adásra való felszólításnak ve­hették.” A legmegbízhatóbb csatlósok katonai parádéja Bohumir Lomsky a csehszlo­vák kommunista haderő had­­seregfőtábornoka jelentette be, hogy a varsói szerződés négy állama, a szovjet, a csehszlo­vák, a keletnémet és a ma­gyarországi kommunista had­erő "Vltava” fedőnév alatt hadgyakorlatot rendez, amely­nek a fő célja éjjeli átkelés­­ a Moldván. Az Új SZÓ jelen­tése szerint: “Az egyes kör­zetekben a polgári hatóságok a gyakorlat ideje alatt együtt­működnek majd a katonaság­gal, felelősségteljes feladato­kat látnak el . . .” A felvidéki magyar lap ér­tesülése szerint: "A szovjet hadsereg a köztársaság keleti részén lépi át a határt, a ma­gyar néphadsereg délen, és a német demokratikus köztársa­ság katonái északnyugaton lé­pik át államunk határát, hogy összpontosítási körzetükbe vo­nuljanak ... A gyakorlat so­rán nagy szerepet kap az ipari televízió is, amely lehetővé te­szi, a harcok tökéletsebb irá­nyítását. Az előzetes tervek szerint több átkelést valósíta­nak meg a Moldván. A határ­­ menti lakosság szívélyes fo­­­­gadtatásra készül . . .” Várjon a magyar katonafiúk , találkozhatnak-e a felvidéki­­ magyarsággal? Érdekes, hogy­­ ezen a gyakorlaton szovjet­­ csapatokkal csak a legmegbiza t­hatóbb csatlósok, a csehszlo-­­­vák, a keletnémet és a magyar-­­ országi kommunista diktatúrák­­ alakulatai vesznek részt. 1 A tizenkettedik órában... (Folytatás az első oldalról) V SZERTE AMERIKÁBAN ÜNNEPSÉGEK HOSSZÚ SORA KÉSZÜL, hogy méltón emlékezzünk meg a tizedik évfordulóról s világba kiálthassuk azt, amit az otthon­maradottak milliói várnak és remélnek tőlünk, őszintén beszélünk: szivünk túlságosan keserű ahhoz, hogy udva­riaskodásra kedvünk lenne. Meg fogjuk mondani, amit el kell mondanunk. Velünk ünnepel majd az igazi Amerika is: amerikai született polgárok ezrei és tízezrei, akik hátsó gondolat nélkül érzik a szabad világ erkölcsi felelősségét azért, ami 1956-ban Budapesten és Magyarországon történt. A MAGYAR SZABADSÁGHARCOS SZÖVETSÉG S HÁROMSZÁZ MAGYAR EGYESÜLET, SZERVEZET ÉS INTÉZMÉNY közös elhatározása folytán a központi ün­nepséget 1966 október 22-én, Washingtonban tartják a Sheraton Park Hotel nagy báltermében. Meghívók ezrei mentek szét, mégsem tudunk mindenkit személyesen meg­hívni — oly sokan vagyunk amerikai magyarok. Nem mondunk szép szavakat, nem kerítünk nagy hazafias frá­zisokat. Gondoljon mindenki az egyszerű magyar asszony szavára: “Nem bízunk a jövőben, mert nekünk olyan nincs.” Ha akarod, kedves, Magyar Testvérem, hogy ez ne így legyen, ha akarod, hogy impozáns amerikai magyar tömeg tegyen hitet az ezeréves ország legyintéssel el nem intézhető eszméje és 1956 nemzeti forradalmának minden követelése mellett, akkor jöjj el Washingtonba október 22-én. Ám hagyjanak cserben a percemberkék, az óvatosak és meglapulók, akik néhány évvel ezelőtt még egymást lökdösték, hogy Október forradalmának fényében sütké­rezhessenek. Mindez nem fontos — de Te ne hagyd cserbe a magyar ügyet. Az amerikai és világsajtó jelenlétében kell, hogy egy gyászban és örömkönnyel ünneplő hatalmas tömeg eltagadhatatlan és elhallgathatatlan hitvallása repessze a Sheraton Park Hotel fényárban úszó falait: sza­badságot követelünk Magyarország számára. LEHET, HOGY ANYAGI ÁLDOZATOT JELENT. Le­het, hogy fizikailag fárasztó. De mi mást tehetünk mi, magyar testvérem, amikor a magyar asszony szemébe nézünk, aki nem bízik a jövőben, mert úgy hiszi, hogy nekik olyan nincs... Mi tudjuk, mi valljuk, mi akarjuk, hogy legyen, bármit is spekulálnak ki a “szakértők” s bár­mit is fuvolázzon az eszét vesztett világsajtó. Lesz jövője, mert hiszünk benne. Lesz jövője, mert megszállottan akar­juk. Lesz jövője, mert mindenünket odaadjuk, amink csak van, hogy jobb belátásra bírjuk ezt a vesztébe rohanó, de­kadens nyugati világot. Lesz jövője, mert mi, amerikai magyarok kezet nyújtottunk egymásnak, közös hitben, közös reményben, közös akarattal s találkozunk október 22-én Washingtonban, hogy felrázzuk a világ lelkiismere­tét. Minden erőfeszítésünk magán hordja az Úristen áldását, mert Illyés Gyula szavával tudjuk, hogy ha sehol is, de otthon állunk, az az igaz, ahogy mi látjuk, még, ha mint a délibábot, fordítva látjuk a világot. 1966 okt. 4. Madridban megalakult a Szabadságharcos V­ilágszövetség Tollas Tibornak, a Szabad­ságharcos Világszövetség társ­elnökének szervezési munkája eredményeként Madri­d­b­a­n megalakult a Világszövetség spanyolországi szervezete. A Szövetség elnöke Msgr. Justh István prelátus lett, aki a kom­munisták börtönében hosszabb ideig szenvedett. A szövetség főtitkárává Árkosi Molnár Domokos mérnököt választot­ták meg. TÍZ ÉVE: KÓNYA LAJOS A magyarokhoz Főváros, meghajtom fejemet előtted! Most tettél e forró napokban honommá, hogy hűségből vérre menő vizsgát tettél. Áldjon meg téged a magyarok Istene! Nem szántad magadat halomra lövetni, magasra emelted háromszinü zászlónk. S a megcsufolt címert szivedre öltötted, zengvén a szép Himnuszt, az évekig némát, Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja, lobogó hitünket ki lábbal tiporta s az idegen fegyvert ülésünkre hozta! Fiatalok, vulkán felcsapó lángjai, amit ti tettetek legendába illő! Láttam szép fejetek fegyverre hajolva tankok rátok szegzett tüzokádó torkát. Ültetek füstölgő falakon, csapzottan, farkasszemet nézve hősen a halállal. Március fiai, októberi ködben, éjszaka utjain lobogó szép fáklyák! Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja, lobogó hitünket ki lábbal tiporta s az idegen fegyvert ölésünkre hozta! Áldott légy, magyar nép, ki a zsarnok ellen megkínzott szivedet az utcára vitted, ropogó gerinccel egyenesedtél fel, az emberség délceg szavait kiáltva, véreddel írtad le a szabadság nevét — áldott legyen fényes forradalmad, nemzet! Őseidhez méltó tetteid sugárzón vetődnek a világ elborult egére. Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja, lobogó hitünket ki lábbal tiporta s az idegen fegyvert ölésünkre hozta! Halottak glóriás menete, ti küzdők, s ti ártatlan, békés, himnuszra nyílt ajkú zászlólengetők! Jajj, hogy mindig a zászlót s zászlótartót lőtte a janicsár fegyver! Testvéreink, hősi halottak, zokogva tépjük le szivünkről a vigasz kötését: vétkes, ki feledni képes életetek lengedező lángját, végső lobbanását! Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja, lobogó hitünket ki lábbal tiporta s az idegen fegyvert ölésünkre hozta! KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA "Kell nekünk Nagy-Magyarország!" Hidas István, a békés megyei rendőrkapitányság "ezre­dese”. Jelentéséből való a következő rész: “Egy fiatalember Sarkadon, Kétegyházán, Csár­daszálláson ellenséges röplapokat dobált. Természete­sen felelősségre vontuk. A kihallgatás során K. J. el­mondta, hogy otthon is, munkahelyén is sokat hallott arról, hogy ‘kell nekünk nagy Magyarország’, meg hogy 'az az igazi, ha nagy ország lesz Magyarország’. Kérdeztük tőle, tudja-e, hogy mit jelent ez. Fogalma sem volt róla. De mert nevelő apjától, és a környeze­tében levő rosszindulatú személyektől soviniszta, na­cionalista kijelentéseket hallott, hát ő megpróbálta ...” Vájjon ha a fiatalembernek fogalma sem volt róla, hogy mit jelent Nagy-Magyarország, vagy szabad Magyarország, hogyan készítette el röplapjait? És vájjon azok, akik a munka­helyén is ezt hangoztatták, azok sem tudták, hogy miről van szó? Ha az emberek Békés megyében így kívánják Nagy- Magyarországot, lehet az, hogy nem tudják, mit jelent Nagy- Magyarország? És miért ellenséges az a röplap, amelyen Nagy-Magyarország követelését hirdetik Békés megyében. A Szovjetunióban is ellenséges az olyan röplap, amelyen Nagy- Szovjetuniót hirdetnek? És Romániában is ellenséges az az írás, amely Nagy-Romániát hirdeti? Hiszen a román kommunista párt főtitkára is azt hirdeti . .. Csak a Kádár-Kállai diktatúrát rémíti a nagy ország? Azt hisszük az ávós rendőrezredes ma­gyar­gyűlölete lát vöröset, ha Nagy-Magyarországról hall. A magyar nép ellenségei ülnek nemcsak Magyarország, hanem Békés megye nyakán is .. . A szabadságharc fáklyahordozói SZABADSÁGHARCUNK TIZEDIK ÉVFORDULÓJÁ­NAK KÖZELEDTÉVEL a Kereszt és Kard Mozgalom vala­mint az Amerikai Magyar Lövész Egyesület az egész USA területét behálózó autós tüntetési programjának keretében október 1-én Cleveland határába érkezett. Itt a helyi Lövész­egyesület fogadta a New­ York, New­ Jersey, Pennsylvania, Michigan és Ohio államokból induló kocsikat. A zászlókkal és feliratokkal díszített gépkocsisorhoz a város központjában csatlakoztak a helyi Szabadságharc Em­lékbizottságának kocsiai. Cleveland forgalmas utcáin való többszöri keresztülvonulás után Kossuth Lajos szobránál álla­podott meg a menet. * AZ EMLÉKBIZOTTSÁG NEVÉBEN KÁLNOKI-KIS TIBOR, az MHBK helyi vezetője méltatta a szabadságharc jelentőségét, és helyezte el a szoborra az Emlékbizottság koszo­rúját. Dobos Ferenc, az egyesületekbe tömörült öregamerikások népes családja nevében emlékezett 1956 október 23-ára. Vasvári Zoltán a Kereszt és Kard Mozgalom vezetője jelentette be ezután, hogy az évfordulón minden városban meggyúrták a szabadságharc emlékeztető lángját. Bejelentette azt is, hogy Washingtonban október 22-én a Fehér Ház előtt rendeznek felvonulását. Vasvári Zoltán az Amerikai Magyar Lövész Egyesület külön koszorúját tette Kossuth Lajos szobra elé. A clevelandi szabadságharcos szervezetek képviseletében Major Tibor tisztelgett a Magyar Október népe emlékének, és tett hitet ii ,hog­y magyar önrendelkezés eredményének továbbra is kötelező kiharcolása mellett. A koszorúzási ünnepség a Magyar Hiszekegy elmondásá­val ért véget. * AZ AUTÓS MENET EZUTÁN AZ ELSŐ MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ díszterméhez vonult, ahol az Amerikai Magyar Lövész Egyesület clevelandi csoportja tar­totta meg Mod Lajos elnöklésével, ünnepélyes riadó­gyűlését. A megnyitás után elsőnek Fazakas Ferenc a KKM. ke­rületi vezetője pár prózai szót mondott csak a szabadságharcról, melynek élményét inkább két ragyogó költemény megrázó szavalásával mindennél nagyobb sikerrel ébresztette fel a hall­gatóság lelkében. Ezután Vasvári Zoltán részletesen ismertette a KKM­ és AMLE programját a Szabadságharc emlékének minél kimagaslóbb megünneplésére. Andreánszky Károly bejelentette, hogy a KKM­ fontosnak tartja pontosan leszögezni és híven őrizni: időben és eredetileg mit mondott a magyarságnak és a világnak Szabadságharcunk. A clevelandi Szabadságharcos Emlékbizottságot ezen a riadó­gyűlésen Iráti B. Géza elnök, Major Tibor társelnök, és Nagy Kornél vezetőségi tag képviselte. A riadó­gyűlés azzal zárult, hogy a jelenlevők egyperces néma felállással áldoztak az áldozatul esett hősök emlékének. * A TÜNTETŐ AUTÓSEREG vasárnap, október 2-án Pittsburgh határába érkezett, ahol Szebedinszky Jenő a PITTS­­BURGHI MAGYARSÁG nevében fogadta azt. A helyi tün­tető autók is a menethez csatlakoztak, s a felvonulás rendkívül nagy feltűnést keltett. A TV. állomások is felvételt készítettek róla. A résztvevők ezután a Magyar Házba vonultak, ahol Béres József a pittsburghi magyarok nevében köszönte meg a nagyszabású akciót. Több felszólalás után a lelkes résztvevők szívből tettek hitet amellett, hogy a vérbefojtott Magyar Sza­badságharc lyukas zászlóját a külföldön élő magyarságnak kell felvennie és győzelemre vinnie. (M. T.) A SZABADSÁGHARCOS SZÖVETSÉG ORSZÁGOS INTÉZŐBIZOTTSÁGA WASHINGTONBAN Az évfordulót, október 23-át megelőző, utolsó ezévi gyű­lését tartotta a Szabadságharcos Szövetség Országos Intéző Bizottsága Washingtonban szeptember 24-én a Hay Adams Hotel­ben. Az értekezleten, amelyet pénteken este megelőzött a Po­litikai Bizottság ülése, dr. Pogány András elnök és Pásztor László főtitkár vezetésével több fontos határozat született, a­­melyek az évforduló országos és helyi megemlékezéseinek elő­segítését szolgálják. Az Intézőbizottság az eddig ideiglenes megbízással mű­ködő Gereben István bajtársat a Politikai Bizottság elnökévé választotta és ugyancsak megerősítette Szilágyi Pált, a Szer­vezési Bizottság elnöki tisztében. Az ülésen résztvettek a fentieken kívül: dr. Bartalos Mi­hály, Győrik Józsefné, dr. Horváth György (Washington), Kárpáthy Sándor dr. (Pittsburgh), dr. Lehotay Attila (Buf­falo), Lovass György (New-York), dr. Lőte Pál (Cleveland), Pesthy József (Charlotte), Soós József (Baltimore), Szeredás Jenő (New-York), Török Endre (New-York), Töttössy Mik­lós (Washington), dr. Zsédely Miklós (New York) és még sokan mások. Tíz éve: A MEGROSKADT PÁRT Az emberek többsége akaratlanul is mérleget készít a for­radalom tizedik évfordulóján, — írják Magyarországról. — Ez a mérleg elsősorban arra a kérdésre keres feleletet: érdemes volt-e? Az ország lakosságának több, mint a fele azt tartja: érde­mes volt. A kirobbantott forradalom alapjaiban rázta meg a kommunizmus addigi gyakorlatát. A magyar forradalom ren­geteg külföldi, nyugati kommunista szemét nyitotta ki. A forradalom nélkül nem lett volna enyhülés Magyarországon és mindenütt. A forradalomnak köszönhető, hogy éveken át könnyebb lett az élet, lehetett utazni, nyugati kapcsolatokat felvenni, a kint élőket látogatni és azoknak hazajönni. Nyitot­tabb lett a határ, és ez már eleve megakadályozta a sztálini terror visszatérését. Mindenki azt várja, hogy külföldön mi lesz a tizedik év­fordulón. Hogyan emlékezik meg az emigráns magyarság, és főleg mit mondanak majd a nyugati politikusok? Kíváncsian várják a rádiók kommentárjait, mert azokból megérthetik a hivatalos vélekedést is. A tizedik évfordulón a kommunista párt összetételét sem érdektelen megvizsgálni. A tagokat három csoportba lehet be­sorolni. Az első csoportba tartoznak a "bólogatók” akiknek teljesen mindegy, hogy kitől kapják az utasításokat, csak az a lényeg, hogy kapjanak utasítást, és akkor azt jól-rosszul végre­hajtják. Ezek teszik ki a taglétszám öt-tíz százalékát. A má­sodik csoportba tartoznak az “opportunisták”, akik előtt csak az a szempont lebeg, hogy a párttagság valamikor megint csak több előnyt fog jelenteni. Ezek teszik ki a tagság hatvan-hetven százalékát. A harmadik csoportba tartoznak a "kiábrándultak”, akik hittek az “eszmében”, aztán annyit csalódtak, hogy ma már nem hisznek, de bent maradnak a pártban a kegyeletből. Ezek teszik ki a létszám húsz-huszonöt százalékát. Van egy negyedik, elenyészően kis csoport, a "szemellenzősök”, akik töretlenül sztálinisták, szerintük a terror elengedhetetlen fel­tétele egy új társadalom felépítésének. A kínai pártvonalban látják a jövő útját: számukat körülbelül négy-öt százalékra lehet becsülni. 1. oldal vében. . __________________ BISZKU TÁMADJA A 10.-IK ÉVFORDULÓT De Nógrádi azt mondja, hogy Biszku Béla hazudik... Az egyik nagy párt­potentát Biszku Béla, belügyi felelős, Kádár kegyeltje, szükségesnek látta, hogy a forradalmi sza­badságharc 10.-ik évfordulójának a megünneplését támadja. Az augusztusi­­alkotmány ünnepén ezeket mondotta: LESÚJTANI, MEGBÜNTETNI... “Léteznek persze még szocialista rendszerünkkel szemben álló erők, akik közül egyesek az utóbbi egy­két esztendőben is megkísérelték, hogy rendszerellenes tevékenységet folytassanak. A törvény lesújtott rájuk. Megkapták méltó büntetésüket.” KIK VÉDIK BISZKUÉKAT? “Már 1956-ban vereséget szenvedtek ellenfeleink, a nemzetközi helyzet éleződésével fokozódik hazánk elleni támadásuk. Mostanában pedig sűrűn emlegetik, hogy megünneplik az ellenforradalom 10. évfordulóját. Gyászünnep ez nekik, arra emlékezteti őket, hogy vég­leges vereséget szenvedtek. Ők gyászolnak, a magyar nép pedig alkotmányos szabadságának örömünnepét üli. Népköztársaságunk erős, mert támogatják a dol­gozó tömegek, s visszaver minden olyan kísérletet, ellenséges aknamunkát, mely rendszerünk ellen irá­nyul.” NEM VOLTAK CSAPATOK, MUNKÁSOK, DE MÉG KOMMUNISTÁK SEM BISZKUÉK MELLETT Biszku, a belügyi felelős, ávós főember, persze, hazudik. A dolgozó tömegek ugyan nem támogatják a magyarországi piszlicsári cárokat. Ne feledje el Biszku, hogy Nógrádi könyvét olvastuk és abban a moszkovita piszlicsár megírta áperte: "A Honvédelmi Minisztérium vezetőinek bűnös mulasztásai miatt a forradalmi munkások, a kommu­nisták a kritikus napokban nem jutottak fegyverhez. A csapatok — kevés kivétellel — nem voltak harc­­készültségben. A Budapesten állomásozó harcosok és tisztek nagy része az utcákon ődöngött vagy frater­­nizált a tüntető ‘diákokkal’, csak kevés katonai és karhatalmi alakulatot lehetett bevetni a néphatalom oldalán az ellenforradalom elleni harcra. Esküszegő tisztek átálltak az ellenforradalmárokhoz ...” A piszlicsári cárok nem kellettek a magyar népnek és még az általuk kinevezett tisztek sem voltak hajlandóak értük har­colni — tanúsítja Nógrádi a piszlicsár. Nemhogy a nép vagy a sorkatonaság. Nem volt "harckészültségük” ... A dolgozó tömegek Biszkuék ellen támadtak és nem vertek vissza semmit sem, ami a piszlicsári moszkoviták ellen irányult. Nógrádi mondja: a csapatok nem voltak "harckészültségben”, csak a forradalmi szabadságharc katonái. És nagyon sok esetben a magyar csapatok voltak a forradalom katonái. . . CSAK A SZOVJET CSAPATOKRA SZÁMÍTHATNAK Nógrádi azt is megmondja, hogy kik mentették meg a piszlicsári cárokat, akiknek hanyatt-homlok futni kellett Pest­ről tíz évvel ezelőtt. Csak a ruszkik mentették meg őket. Nóg­rádi finoman így mondja: “November 4-én hajnalban szovjet csapatok, in­ternacionalista kötelességüket teljesítve, ismét bevo­nultak Budapestre ... November 7-én hajnalban a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megkezdte mű­ködését a parlament épületében.” BISZKUÉK AKKOR IS, MOST IS AZ OROSZOKKAL MENETELTEK Tehát a piszlicsári cárok ezelőtt tíz évvel védelmet, a parlament épületét és a hatalmukat újból a szovjet csapatoktól kapták vissza. A dolgozó tömegek tovább is ellenállottak, a munkástanácsokat külön kellett letörni. És tíz év után sem számíthatnának semmi másra és senki másra, csak a szovjet csapatokra. Viszont ha azok kivonulnak, nem kell vérontás és harc sem — Biszkuék velük fognak menetelni. Ugyanis ezek azok a "dolgozó tömegek”, amely mindent visszavernek, ami Biszkuék ellen irányul. “Internacionalista kötelességüket telje­sítve”, írja a fecsegő Nógrádi. Tehát nem magyar érdekből. Nógrádi ezt is tanúsítja a csúnya történetről szóló új köny­

Next