Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972 (79. évfolyam, 1-50. szám)
1972-10-08 / 39. szám
8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA WASHINGTONI POSTA írja: Stirling György 1. Rendkívül érdekes cikk jelent meg a TIME magazin szeptember 18-i számában, melyet érdemes figyelmesen elolvasni, elsősorban azért, mert rólunk szól, velünk, nemzetiségi amerikaiakkal foglalkozik. A republikánusok iránti elfogultsággal nem túlzottan vádolható hetilap a két nagy amerikai párt nemzetiségi politikáját elemzi és meglepő elismeréssel szól a GDP etnök-szervezeteiről. Ha pedig valahol ez a téma vetődik föl, elkerülhetetlen, hogy a következő mondatban már ne jöjjünk szóba mi, magyarok is... De ne vágjunk a dolgok elébe, fussunk végig szép sorjában az íráson! A TIME cikke azzal kezdődik, hogy felsorol egy féltucat idegenhangzású , jobbára szlávos nevet, és hozzáfűzi: azt hihetné az ember, hogy Chicago 42-ik választókerületéből a demokratapárti vezetők névsorát olvassa. „Téves a helyszín, téves a párt”, jegyzi meg a cikkíró, majd így folytatja: „Ezek valójában nem mások, mint a Republikánus Párt Nemzetiségi Tanácsa helyi csoportjának vezetői, igazolt republikánusok, akik büszkék is erre a választás évében. Ők barátra találtak Nixonban és az kiváló képességeket talált bennük: konzervatív stílusú hazafiságot, puritán, protestáns jellegű erkölcsöt (noha jórészt katolikus vallásúak), radikalizmus-ellenességet és állhatatosságot. Úgynevezett etnikek ők, kiknek meghódításától a republikánusok sem időt, sem energiát nem sajnáltak." De folytassuk tovább a cikk olvasását, mert a következő bekezdésben már feltűnik a "Hungarians” szó........A nemzetiségek mintegy 80 millió embert jelentenek és ezek zömmel azokban a nagy államokban koncentrálódtak, melyek eldöntik a választásokat. A Nemzetiségi Tanács 32 különböző nemzetiséget tart nyilván: albánokat és vietnámiakat, magyarokat és litvánokat, horvátokat, szlovéneket s szerbeket, azerbejdzsániakat, ukránokat és skandinávokat. Amikor Nixon indult 1968-ban, még csak 7.000 etnik önkéntes segítette a kampányát. Ebben az évben 50,000 etnik dolgozik az elnökért, de várható, hogy számuk megkétszereződik, mielőtt vége a küzdelemnek.” Impresszív számok, meghökkentő változásokról tanúskodó adatok! Várjon miért alakult így a helyzet? Erre is választ kapunk a TIME cikkéből, ilyenformán: „Az etnökek azért vonzódtak a republikánus párthoz, mert a demokraták — nem kétséges, hogy akaratuk ellenére — eltaszították őket. Nem is olyan régen még biztosnak érezték magukat a dolgukban: hozzászoktak ahhoz, hogy pártjuk a dolgozó emberek otthona volt, de most nem találnak náluk valami lelkes fogadtatásra az ilyenek. Ezek most előkelősködnek, túlzottan elméletinek munkásellenesnek és az ő érdekeik iránt közömbösnek érzik a McGovern mögött álló erőket. Ezzel egyidejűleg viszont az elnök igen figyelmesnek bizonyult velük szemben." „Mióta ugyan az etnökek közt megnőtt a kommunizmus menekültjeinek száma, a nemzetiségek bizonyos gyanakvással kisérték Nixon elnök igyekezetét, hogy javítsa kapcsolatait a Szovjetunióval és Kínával. De ugyanakkor méginkább bizalmatlanok mindazzal szemben, amit George McGovern nyújtani tudna. Steve Markowski, a Nemzetiségi Tanács keleti csoportjának alelnöke mondotta: «Mi úgy értékeljük McGovern álláspontját az amnesztia kérdésében és a Hanoi előtti megalázkodásra vonatkozóan, mint a gyengeség jeleit. Nem használ McGovernnek Ramsey Clark és Jean Fonda szereplése sem, akik azonosítják maguat vele»." A most következő bekezdés számunkra, magyarok számára különösen érdekes: „A Republikánus Nemzetiségi Tanács a lehető legvonzóbban jelentkezik az etnik-származásúak előtt. A szervezet több mint 600 nemzetiségi újságnak küld rendszeresen híranyagot. Hacsak lehet, a közlemények angolul mennek ki. «Mi egységre törekszünk, nem megosztottságra és az angol nyelv szoros összekapcsoló erő!» — jelentette ki Pásztor László, a Tanács igazgatója, magyar szabadságharcos — Hungarian freedom fighter —, aki az 1956-os szovjet lerohanás után menekült az Egyesült Államokba. Mindazonáltal fordításáról is gondoskodnak, mert a nemzetiségek jórésze inkább a saját anyanyelvén politizál. Éppen ezért bőségesen rendelkeznek idegennyelvű lemezekkel és magnószalagokkal, melyeket díjmentesen osztanak szét.” 2. Nem olvashatjuk büszkeség nélkül, hogy Amerika egyik legelterjedtebb magazinja hazánkfia, Pázszer László szavait idézi, aki — mint tudjuk — a nemzetiségi politika terén négy év óta végzett kiemelkedő szervező munkájával nemcsak a Republikánus Párton belül futott be ragyogó pályát — a napokban adta hírül a sajtó, hogy az elnökjelölő konvenció után meghívást kapott a legfelső pártvezetőségbe — és érdemelte ki az elnök megbecsülését, hanem az amerikai politikai életben is olyan jelentős szerephez jutott, mely őelőtte még egyetlen magyar embernek sem sikerült! Munkássága ma már túlnőtt a pártpolitikai kereteken és amit a nemzetiségiek érdekében tett, arról még egy olyan elfogulatlan és tárgyilagos folyóirat, mint a TIME is az elismerés hangján ír. Az újságcikk ezután a nemzetiségi származású amerikaiak eredményeivel és az Egyesült Államok életében vitt szerepével foglalkozik, s többek közt ezeket írja: „Valahányszor a republikánusoknak alkalmuk nyílik kedvezően foglalkozni valamelyik etnik csoporttal, azt azonnal publikálják a Nemzetiségi Tanács egyik kiadványában. Ezek közül a legújabb keletű a „G.O.P. Nationalities News” című havi közlöny (néhány héttel ezelőtt ismertettük a jól szerkesztett kiadványt a WASHINGTONI POSTA hasábjain és idéztünk írásaiból), mely példának okáért kihangsúlyozta, hogy az Apollo-program vezérkarának hét kulcsembere szerb-amerikai, akik gondoskodnak arról, hogy Amerika asztronautái biztonságban jussanak el a holdra és onnan vissza. Egyetlen nemzeti ünnepet nem hagynak figyelmen kívül, ami azt jelenti, hogy az etnök-ügyekkel foglalkozók számára csaknem az év minden napja mozgalmas. A republikánusok támogatják a nemzetiségimegmozdulásokat, piknikeket, és banketteket, sőt rendszerint a Fehér Ház is képviselteti magát ezeken. «Ez azt az érzést adja nekünk», — mondta egyízben Nick Stepanovich, Indiana állam nemzetiségi igazgatója, «hogy az Elnök közel áll hozzánk». Megtudjuk a cikkből, hogy július 2-án a First Lady résztvett a negyedik litván népi fesztiválon Chicagóban, ahol azt mondta az őt éljenző tömegnek: azt hallotta a lányaitól, hogy ez a világ leggyönyörűbb show-ja! ... A nemzetiségek képviselői gyakran kapnak meghívást a Fehér Házba reggelire és vasárnapi istentiszteletre, valamint a State Department-be, ahol szülőhazájukkal kapcsolatos problémákban hallgatják meg őket. . . ...___________________________________________ Mindezeken kívül — folytatja a TIME cikke — az elnök gyakran hozott már olyan politikai döntéseket, melyekkel a nemzetiségek kedvében igyekezett járni. Amikor Moszkvába utazott, kitérőt tett Varsóba — bizonyítandó a lengyel-amerikaiaknak, hogy nem mellőzi Lengyelországot. Amikor pedig hazaérkezett, meghívott a Fehér Házba több lengyel-amerikait, akik lelkesen zendítettek rá a „Sto Lat, Sto Lat" kezdetű lengyel üdvözlő dalra. A republikánusok mintegy 47 millió dollárt áldoztak arra, hogy lakóházakat és egyéb létesítményeket építsenek a nemzetiségi csoportoknak, főkép a spanyol nyelvűeknek, Californiában és Texasban. Mivel ugyanakkor más költségvetési tételeket az elnök megvétózott, azzal az indokolással, hogy a föderális költségvetés túlságosan magas, valószínűnek látszik — jegyzi meg némi malíciával a TIME —, hogy ezeket a kivételeket a választási év miatt tette, ami — véleményem szerint — nem csökkenti a gesztus értékét... Várjon a nemzetiségek tartós bázisra találtak-e a republikánusoknál? — teszi fel végül a kérdést a lap —, majd ismét Nick Stepanovich egy mondását idézi: „Sokak számára majdnem szentségtörésnek tűnik a gondolat, hogy a republikánus kart húzzák meg — amivel a nemzetiségi vezető nyilvánvalóan a szavazómasina emeltyűjére célzott. De egész biztosan sokan fogják azt Nixon érdekében meghúzni és a republikánusok remélik, hogy ez állandósulni fog. Nixon legvalószínűbb utóda végül is Spiro Agnew, aki egy ízig-vérig etnik. Amennyiben az etnik szavazatok nem „mennek haza", hanem új otthonra találnak a GDP-nél, akkor az egykori New Deal óta ez lesz a legnagyobb jelentőségű eltolódás a pártok közti erőviszonyokban — fejezi be a cikkét a TIME szerkesztője. Hogy az erőviszonyokban kétségkívül tapasztalható változás tartós lesz-e, meg tudják-e tartani maguk mellett az etnök szavazók millióit a republikánusok, azt az elkövetkezendő négy év politikája dönti majd el! Jelen pillanatban mindenki számára világos, hogy aki nemzetiségi származású létére a Demokrata Pártot támogatná, saját érdekei ellen szavazna. Legalább ennyire világos viszont: mik voltak az okai annak, hogy a nemzetiségek a republikánus táborba mentek át és kiknek az érdeme a Repblikánus Párt nemzetiségekkel történt megerősödése? A TIME mindkét kérdésre válaszol és amikor a Republikánus Nemzetiségi Osztály munkáját emeli ki, nem kis büszkeséggel gondolhatunk arra, hogy a dicséret elsősorban az Osztály vezetőjét, Pásztor Lászlót illeti. Négy évi fáradhatatlan szervező munkájának gyümölcse fog beérni a választáskor és biztosak vagyunk abban, hogy Nixon elnök is méltányolni fogja ezeket az eredményeket! 3. Noha akampány az elnök újraválasztásáért szeptember 16-án hivatalosan is megkezdődött, még jónéhány hét van előttünk a nagy napig, de a Republikánus Párt máris tanújelét adta annak, hogy tudja, mit köszönhet Pásztor László munkájának: a Miami Beachhen tartott elnökjelölő konvenció óta tagja lett a legfelső pártvezetőségnek és bírja Nixon elnök bizalmát is. A legújabb terület, ahol hihetetlen munkabírását a párt javára kamatoztatja, a most alakult új organizáció, a "Heritage Groups for the Re-Election of the President", melynek kampányigazgatói tisztét vállalta el. „Az új nemzetiségi szervezet" — mondotta ezzel kapcsolatban Fred V. Malek, a «Committee for the Re-Election of the President» alelnöke, — „hivatott arra, hogy a nemzetiségeket, akik előtt a demokrata vezetők becsapták az ajtót, bevezesse pártunkba, a — miként Tom Evans, a Republikánus Párt egyik vezetője nevezte, — «nyitott ajtó pártjába»!" Közölték a sajtóval, hogy az új organizáció díszelnökéül John Volpe, közlekedésügyi minisztert kérték fel, míg adminisztratív elnök Ed Derwinski, Illinois állam kongresszusi képviselője lett. Az elnökség tagjai közt megtaláljuk a nemzetiségi csoportok olyan régi vezetőit, mint Ralph Perk clevelandi polgármestert és William Scherle iowai képviselőt. Az elnök újraválasztásáért indított mozgalom tevékenységéről részletes beszámolót ad a TIME cikkében is említett G.O.P. Nationalities News augusztusi száma, melybe Agnew alelnök írt számára vezércikket. A cikk foglalkozik az etnik-problémával és kitér arra, hogy az „etnik” jelzőt bizonyos körök nem a leghízelgőbb értelemben használják. A Republikánus Párt megbecsüli a nemzetiségeket”, írja Agnew alelnök, „és ez kötelezettséget is jelent azok számára. A novemberi választás", fejeződik be a vezércikk „alkalmat fog adni nekünk, hogy megmentsük az amerikai tradíciókat és elveket, így biztosítva gyermekeink részére azt, hogy ők is élvezhessék azokat az előnyöket, melyekben mi részesültünk.” A nemzetiségi csoportok szervezkedése Nixon elnök újraválasztása érdekében egyre szélesedik és most kezd kibontakozni. Szeptember 9-én nyílt meg New Brunswickban a New Jersey-i Magyar Republikánus Főhadiszállás, az első nemzetiségi választási iroda az Egyesült Államok területén. Az iroda felállítása a Magyar Amerikai Republikánus Szövetség érdeme, melynek ügyvezető elnökét, Hajdu-Németh Lajost az elmúlt héten köszöntötte táviratban Bob Dole, a Republikánus Párt elnöke. „Abból az alkalomból, hogy Ön elkészítette a végső terveket az elnökválasztási kampányra”, hangzik a távirat szövege, „szeretném kifejezni jókívánságaimat a kiváló munkáért, melyet a Magyar Amerikai Republikánus Szövetség végzett. Tudom, hogy Ön folytatja az amerikai magyarok mozgósítását az egész országban pártunk érdekében és biztos vagyok abban, hogy az Ön erőfeszítései elnökünk és alelnökünk újraválasztását fogják eredményezni. Bob Dole.” Az elismerő sorok nemcsak Hajdú Németh Lajos és a Magyar Amerikai Republikánus Nemzeti Szövetség számára jelentenek kitüntetést, hanem tükrözik azt a megbecsülést is, melyet a Republikánus Párt vezetősége a nemzetiségek és azon belül a magyar származású amerikaiak iránt táplál. 4. De nemcsak az idősebb korosztály tevékenykedik a novemberi választás sikeréért, hanem az ifjúság is. A napokban adta illírül a Nemzetiségi Tanács sajtószolgálata, hogy szeptember 9—10-én, kétnapos konferencia keretében megalakult New Brunswickban egy új ifjúsági szervezet, a “Young Hungarian- Americans for Nixon-Agnew”. Az alakuló gyűlésre az Egyesült Államok minden részéből jöttek magyar fiatalok: hét államból több mint 30 delegátus vett részt a kétnapos megbeszélésen. A konferencia során többek közt felszólaltak Hajdú Németh Lajo£, a Magyar Amerikai Republikánus Nemzeti Szövetség elnöke, mint az összejövetel házigazdája, valamint Pásztor László, a "Heritage Groups for the Re-Election of the President” bizottság igazgatója. Az alakuló gyűlés kidolgozta a munkatervet és megválasztotta az ifjúsági szervezet tisztikarát: a bizalom egyhangúan ifjú Pásztor Lászlóra esett. Társelnökök lettek Szabó Éva (Ohio) és Balogh Gyula (New Jersey). Titkár: Hámos László Pennsylvaniából, pénztáros Seitz Jenő Marylandből, ellenőrök: Szemere Sándor és Balogh Ágnes New Jerseyből. Számos amerikai újság közölt tudósítást arról, hogy országszerte alakulnak magyar-amerikai republikánus klubok, azzal a célkitűzéssel, hogy támogassák a Nixon elnök újraválasztásáért folyó kampányt. így értesültünk arról, hogy Baltimore magyarsága ebben is élenjárt és az elsők közt hozta létre a helyi Republikánus Klubot, melynek elnöki tisztét Dr. Fésűs Andor, a nagyhírű szemészorvos vállalta. Republikánus Klubot alakítottak a New York állambeli Schenectady város magyarjai is, amint arról a Schenectady Gazette-ben olvashatunk. A Klub elnökéül Balogh Sándort, a Hudson Valley Community College professzorát választották meg. A Klub megalakulásáról beszámol a The Knickerbocker News — Union Star című lap is, hozzáfűzve, hogy az új Klub Magyar Amerikai Republikánus Nemzeti Szövetség New Brunswicki választási főhadiszállásával szoros együttműködésben kíván dolgozni. 5. Az elmúlt héten részletesen beszámoltam a washingtoni Szabadegyetem megnyitásáról és első előadásáról, ezúttal legközelebbi szomszédvárosunk — mondhatni testvérvárosunk — magyarságának életéből szeretnék felvillantani néhány képet. Jól tudjuk, hogy Baltimore-ban, Washingtonhoz viszonyítva aránylag kevés magyar él, de attól a néhánytól sok más város magyarsága példát vehetne, annyira összetartanak és olyan lelkes közösségi életet alakítottak ki. A baltimorei magyarok az elmúlt évben minden hónap harmadik vasárnapján tartották összejöveteleiket az impozáns új katedrális előadótermében. Találkozójuk mindig szentmisével kezdődött, melyet a katedrális egyik kápolnájában a baltimoreiak lelkipásztora, Dr. Zalotay József atya celebrált. Az összejövetelekre neves előadókat szoktak volt meghívni, akik változatos témakörökből merítették mondanivalóikat, így vendég volt Baltimore-ban többek közt múlt év októberi ünnepségükön Tollas Tibor, az év folyamán pedig járt náluk Dr. Pogány András, a Szabadságharcos Szövetség elnöke, Dr. Bátori József piarista atya, Szajkó Árpád, a NASA mérnöke, Szeredás Jenő festőművész és Füry Lajos író. A családias hangulatú találkozók minden esetben pompásan sikerültek s ebben — a Magyar Szabadságharcos Szövetség helyi szervezetének vezetőin kívül — nagy része volt a magyar háziasszonyoknak, akik teával, kávéval és harapnivalóval gondoskodtak a megjelentekről, hogy azok kellemesen tölthessenek együtt hosszabb-rövidebb időt, az előadások után. A legfőbb érdem természetesen az agilis rendezőké, akik közül feltétlenül meg kell említeni Dr. Kopits István orvost, a szervezet elnökét és a fáradhatatlan titkárt, Szoó Józsefet, aki a baltimorei magyar élet motorja. Az egyesületi tevékenység Baltimoreban nyáron sem szünetelt: július 25-én jól sikerült, vidám pikniket rendeztek a charnitai üdülőtelepen, a washingtoni Szabadságharcos Szervezettel közösen, ahol mindenki nagyszerűen szórakozott. Augusztus 20-án ünnepélyes istentiszteleten vettek részt, melyet Szent István királyunk emlékének szentelt körmenet tett különösen felemelővé. Az idei évad első összejövetelét szeptember 17-én tartották meg a baltimorei magyarok, a szokott helyen. Mise után ezúttal a régi magyar filmgyártás egyik klasszikus alkotását, a Petőfi Sándor életét feldolgozó Szeptember végén című filmet mutatták be, Szörényi Évával a főszerepben. A film vetítése előtt dr. Kopits István nyitotta meg az 1972/73-as egyesületi évet és a bevezető előadás alkalmával üdvözölte a megjelenteket. A titkári beszámolóból értesültünk idei további terveikről. Ezek szerint ismét értékes előadások szerepelnek a programban. Legközelebbi előadójuk Dr. Rigler Richárd baltimorei or-vos, az egyesület elnökségének tagja lesz, aki alaszkai útiél-ményeiről tart beszámolót. Tervbe vették magyar előadók meghívását más városokból, így Dr. Wagner Ferenc történész Washingtonból, Eszterhás István, a Vasárnap főszerkesztője Clevelandból ígérték meg részvételüket. Dr. Fésűs Andort, az egyesület s az itteni magyarok egyik vezető egyénisége vetítettképes előadásra kérték fel, nemrégiben megtett világkörüli útján szerzett tapasztalatainak ismertetésére. Tudomást szerzett működésükről Mindszenty hercegprímás is és már nem egyszer küldte áldását munkájukra. A szervezet tagjai legutóbb azzal a kéréssel fordultak hozzá, hogy mondjon misét egyik elhunyt nőbizottsági tagok lelki üdvéért. A hercegprímás természetesen válaszolt és ígéretet tett, hogy teljesíti kérésüket. Levelének utolsó sorait érdemes idézni: „Istennek ajánlom az összes baltimorei magyarokat, élükön a szabadságharcosokkal. Imádság, magunkba térés, áldozatvállalás és igaz bűnbánat nélkül nem remélhetjük a kibontakozást szerencsétlen népünk és hazánk számára. De ne csüggedjünk: Istennél semmisem lehetetlen!” Engelsből idéznek az abortuszrendelettel kapcsolatban Lapunk első oldalán Impersonal jelentésében közöltük azt a híradást, hogy Kádárék el akarják törölni vagy legalábbis módosítani akarják az abortusz rendeletet, mert attól félnek ma már, hogy nem marad elég dolgozójuk a szocializmus építéséhez. Impersonal mondanivalóját — hogy az elsőszülöttet engedik megélni, de a másodszülöttet már lekaszálhatja az abortusz — bizonyítja a párt hivatalos lapjában, a NÉPSZAVÁ-ban megjelent cikk: „Aggastyánország" (június 17): „... ha nem akarjuk, hogy a század végére aggastyánország legyünk, most kell hatásos, átgondolt népesedési politikát kidolgozni. Legszívesebben azt írnám ide: minden eszközzel”. És közben a Népszava idézi Engelst ebben a szomorú és talán tragikus magyar kérdésben: „Néhány hozzászóló megtette, hadd idézzem én is Engelst: «A materialista történelemfelfogás szerint a történelemben végső fokon a közvetlen élet termelése és újratermelése a döntő mozzanat. E termelés és újratermelés maga is kettős jellegű. Egyfelől a létfenntartási eszközök termelése... másfelől az embertermelés»...” A Kádár diktatúrának, Engelst követve, a magyar nép jövője csak embertermelés (a létfenntartási eszközök termelésével együtt, attól függően). És miután több mint tizenö£éven át leszorította az abortuszrendelettel a magyar „embertermelést", most engedélyezni fogja ... 1972. október 8. MILLEN IDŐK: Irj . Felicia, az elektronikus menyét Batáviában — USA, Illinois állam — üzembe helyezték a világ legnagyobb protonszinkrotonját, azaz részecskegyorsítóját. A szerkezet az üzemelés kezdetekor 200 milliárd elektron-volt energiájú protonokat „szállít". Említésre méltó érdekesség, hogy a gyorsító készítésekor — mely egyébként 250 millió dollárba került és végleges kapacitása 1,000 milliárd eU-ra növelhető — tekintélyes költséget takarított meg egy nem egészen két arasznyi, Felicia névre hallgató vadászmenyét. A maximális sebesség fenntartása érdekében ugyanis a szűk — menyét méretű — vákuumcsövekben a legkevesebb port, törmeléket sem szabad megtűrni. Csőtisztításra a mérnökök egy igen drága gépet szerkesztettek. Robert Sheldon angol fizikus ötlete volt a lényegesen olcsóbb Felicia, melyet 35 dollárért szereztek be. Kedvenc falataival, csirkemájjal, vagdalt hússal, egyre hosszabb csövek átbújására lehetett megtanítani. Végül is egy szuszra futott végig egy százméteres csövet. Feliciát kis börhevederrel „felszerszámozták”, ahhoz könnyű zsinórt kötöztek. A vadászmenyét átszaladt a csövön, s a zsinór végét eljuttatta az egyik technikushoz, aki tisztító folyadékkal átitatott törlőt szerelt rá. Ezt azután a zsinóron visszahúzták a csövön, így tüntetve el minden szennyeződést. TUDOD-E, HOGY kik voltak a tökfejűek? 1704-ben, II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a holdvilági ütközetben a székelyek vereséget szenvedtek a németektől. Ott harcolt a derzsi Pál Mihály és öccse, Lőrinc is. Mihály az ütközet után elveszett testvére keresésére indul, amikor az csak előbukkan a törökbúzából, vértől ellepve, meghasított koponyával. A megsérült testvér három német után mutatott, amelyek épp a malomba tartottak. Mihály széthasított kardjával egy tököt, egyik felének belét kivájta, s az öccse fejébe nyomva a németek után eredtek. Kivont fegyverrel betörtek a malomba, és felkoncolták az ott mulatozó, meglepett németeket. Lőrincnek a feje meggyógyult a tök alatt, s azután „Tökfejű” Pál lett a neve, nemcsak neki, hanem egész nemzetségének. Rendőr-évfordulók Ez évben 90 éve, hogy az 1881. évi XXI. törvénycikkel megalakított magyar királyi rendőrség kapitánysága és révkapitánysága megkezdte működését Fiumében, Magyarország tengeri kikötővárosában. Ez a magyar rendőri szolgálat az országcsonkító és nemzetpusztító trianoni békeparancs következtében szűnt meg Fiuméban. A múlt évben, 1971-ben, volt 90-ik évfordulója a m. kir. rendőrség budapesti főkapitánysága felállításának. Akkor jelent meg először a főváros utcáin koronás címeres lószőrforgós kalpagban, díszben. Zrinyi-sisakban a m. kir. rendőrség őrszeme. Az 1881. évi XXI. törvénycikkből, a rendőrség alaptörvényéből, szószerint idézett rendelkezés szerint „emberszerető kímélettel és pártatlan eréllyel” látta el szolgálatát a m. kir. rendőrség. A hazátlanná vált zrínyi-sisakosok, a m. kir. rendőrség szabadföldi szervezetének tagjai, büszkék erre, mert ez a rendőrtörvény, mint az idézet is bizonyítja, a szó igazi értelmében való demokratikus felfogásnak és jogrendnek a kifejezője. Sok úgynevezett demokrata és szocialista állam tanulhatna a m. kir. rendőrség alaptörvényéből, emberszerető kíméletet polgárai iránt és pártatlan erélyt a bűnözőkkel szemben. (A rendőr Nyugaton).