Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972 (79. évfolyam, 1-50. szám)

1972-10-08 / 39. szám

8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA WASHINGTONI POSTA írja: Stirling György 1. Rendkívül érdekes cikk jelent meg a TIME magazin szeptember 18-i számában, melyet érdemes figyelmesen el­olvasni, elsősorban azért,­­ mert rólunk szól, velünk, nemze­tiségi amerikaiakkal foglalkozik. A republikánusok iránti el­fogultsággal nem túlzottan vádolható hetilap a két nagy ame­rikai párt nemzetiségi politikáját elemzi és meglepő elismeréssel szól a GDP etnök-szervezeteiről. Ha pedig valahol ez a téma vetődik föl, elkerülhetetlen, hogy a következő mondatban már ne jöjjünk szóba mi, magyarok is... De ne vágjunk a dolgok elébe, fussunk végig szép sorjában az íráson! A TIME cikke azzal kezdődik, hogy felsorol egy féltucat idegenhangzású , jobbára szlávos nevet, és hozzáfűzi: azt hihetné az ember, hogy Chicago 42-ik választókerületéből a demokratapárti vezetők névsorát olvassa. „Téves a helyszín, téves a párt”, jegyzi meg a cikkíró, majd így folytatja: „Ezek valójában nem mások, mint a Republikánus Párt Nemzetiségi Tanácsa helyi csoportjának vezetői, igazolt republikánusok, akik büszkék is erre a választás évében. Ők barátra találtak Nixonban és az kiváló képességeket talált bennük: konzervatív stílusú hazafiságot, puritán, protestáns jellegű erkölcsöt (noha jórészt katolikus vallásúak), radikalizmus-ellenességet és áll­hatatosságot. Úgynevezett etnikek ők, kiknek meghódításától a republikánusok sem időt, sem energiát nem sajnáltak." De folytassuk tovább a cikk olvasását, mert a következő bekezdésben már feltűnik a "Hungarians” szó........A nemzetisé­gek mintegy 80 millió embert jelentenek és ezek zömmel azok­ban a nagy államokban koncentrálódtak, melyek eldöntik a választásokat. A Nemzetiségi Tanács 32 különböző nemzetisé­get tart nyilván: albánokat és vietnámiakat, magyarokat és lit­vánokat, horvátokat, szlovéneket s szerbeket, azerbejdzsániakat, ukránokat és skandinávokat. Amikor Nixon indult 1968-ban, még csak 7.000 etnik önkéntes segítette a kampányát. Ebben az évben 50,000 etnik dolgozik az elnökért, de várható, hogy számuk megkétszereződik, mielőtt vége a küzdelemnek.” Impresszív számok, meghökkentő változásokról tanúskodó adatok! Várjon miért alakult így a helyzet? Erre is választ kapunk a TIME cikkéből, ilyenformán: „Az etnökek azért von­zódtak a republikánus párthoz, mert a demokraták — nem két­séges, hogy akaratuk ellenére — eltaszították őket. Nem is olyan régen még biztosnak érezték magukat a dolgukban: hozzászoktak ahhoz, hogy pártjuk a dolgozó emberek otthona volt, de most nem találnak náluk valami lelkes fogadtatásra az ilyenek. Ezek most előkelősködnek, túlzottan elméletinek mun­kásellenesnek és az ő érdekeik iránt közömbösnek érzik a McGovern mögött álló erőket. Ezzel egyidejűleg viszont az elnök igen figyelmesnek bizonyult velük szemben." „Mióta ugyan az etnökek közt megnőtt a kommunizmus menekültjeinek száma, a nemzetiségek bizonyos gyanakvással kisérték Nixon elnök igyekezetét, hogy javítsa kapcsolatait a Szovjetunióval és Kínával. De ugyanakkor méginkább bizal­matlanok mindazzal szemben, amit George McGovern nyújtani tudna. Steve Markowski, a Nemzetiségi Tanács keleti csoport­jának alelnöke mondotta: «Mi úgy értékeljük McGovern állás­pontját az amnesztia kérdésében és a Hanoi előtti megalázko­dásra vonatkozóan, mint a gyengeség jeleit. Nem használ McGovernnek Ramsey Clark és Jean Fonda szereplése sem, akik azonosítják maguat vele»." A most következő bekezdés számunkra, magyarok számára különösen érdekes: „A Republikánus Nemzetiségi Tanács a lehető legvonzóbban jelentkezik az etnik-származásúak előtt. A szervezet több mint 600 nemzetiségi újságnak küld rendsze­resen híranyagot. Hacsak lehet, a közlemények angolul mennek ki. «Mi egységre törekszünk, nem megosztottságra és az angol nyelv szoros összekapcsoló erő!» — jelentette ki Pásztor László, a Tanács igazgatója, magyar szabadságharcos — Hungarian freedom fighter —, aki az 1956-os szovjet lerohanás után me­nekült az Egyesült Államokba. Mindazonáltal fordításáról is gondoskodnak, mert a nemzetiségek jórésze inkább a saját anyanyelvén politizál. Éppen ezért bőségesen rendelkeznek idegennyelvű lemezekkel és magnószalagokkal, melyeket díj­mentesen osztanak szét.” 2. Nem olvashatjuk büszkeség nélkül, hogy Amerika egyik legelterjedtebb magazinja hazánkfia, Pázszer László szavait idé­zi, aki — mint tudjuk — a nemzetiségi politika terén négy év óta végzett kiemelkedő szervező munkájával nemcsak a Repub­likánus Párton belül futott be ragyogó pályát — a napokban adta hírül a sajtó, hogy az elnökjelölő konvenció után meg­hívást kapott a legfelső pártvezetőségbe — és érdemelte ki az elnök megbecsülését, hanem az amerikai politikai életben is olyan jelentős szerephez jutott, mely őelőtte még egyetlen ma­gyar embernek sem sikerült! Munkássága ma már túlnőtt a pártpolitikai kereteken és amit a nemzetiségiek érdekében tett, arról még egy olyan elfogulatlan és tárgyilagos folyóirat, mint a TIME is az elismerés hangján ír. Az újságcikk ezután a nemzetiségi származású amerikaiak eredményeivel és az Egyesült Államok életében vitt szerepével foglalkozik, s többek közt ezeket írja: „Valahányszor a repub­likánusoknak alkalmuk nyílik kedvezően foglalkozni valamelyik etnik­ csoporttal, azt azonnal publikálják a Nemzetiségi Tanács egyik kiadványában. Ezek közül a legújabb keletű a „G.O.P. Nationalities News” című havi közlöny (néhány héttel ezelőtt ismertettük a jól szerkesztett kiadványt a WASHINGTONI POSTA hasábjain és idéztünk írásaiból), mely példának okáért kihangsúlyozta, hogy az Apollo-program vezérkarának hét kulcs­embere szerb-amerikai, akik gondoskodnak arról, hogy Amerika asztronautái biztonságban jussanak el a holdra és onnan vissza. Egyetlen nemzeti ünnepet nem hagynak figyel­men kívül, ami azt jelenti, hogy az etnök-ügyekkel foglalkozók számára csaknem az év minden napja mozgalmas. A republiká­nusok támogatják a nemzetiségi­­megmozdulásokat, piknikeket, és banketteket, sőt rendszerint a Fehér Ház is képviselteti ma­gát ezeken. «Ez azt az érzést adja nekünk», — mondta egy­­ízben Nick Stepanovich, Indiana állam nemzetiségi igazgatója, «hogy az Elnök közel áll hozzánk». Megtudjuk a cikkből, hogy július 2-án a First Lady részt­­vett a negyedik litván népi fesztiválon Chicagóban, ahol azt mondta az őt éljenző tömegnek: azt hallotta a lányaitól, hogy ez a világ leggyönyörűbb show-ja! ... A nemzetiségek kép­viselői gyakran kapnak meghívást a Fehér Házba reggelire és vasárnapi istentiszteletre, valamint a State Department-be, ahol szülőhazájukkal kapcsolatos problémákban hallgatják meg őket. . . ...___________________________________________ Mindezeken kívül — folytatja a TIME cikke — az elnök gyakran hozott már olyan politikai döntéseket, melyekkel a nemzetiségek kedvében igyekezett járni. Amikor Moszkvába utazott, kitérőt tett Varsóba — bizonyítandó a lengyel-ameri­kaiaknak, hogy nem mellőzi Lengyelországot. Amikor pedig hazaérkezett, meghívott a Fehér Házba több lengyel-amerikait, akik lelkesen zendítettek rá a „Sto Lat, Sto Lat" kezdetű len­gyel üdvözlő­ dalra. A republikánusok mintegy 47 millió dollárt áldoztak arra, hogy lakóházakat és egyéb létesítményeket épít­senek a nemzetiségi csoportoknak, főkép a spanyol­ nyelvűek­­nek, Californiában és Texasban. Mivel ugyanakkor más költség­­vetési tételeket az elnök megvétózott, azzal az indokolással, hogy a föderális költségvetés túlságosan magas, valószínűnek látszik — jegyzi meg némi malíciával a TIME —, hogy ezeket a kivételeket a választási év miatt tette, ami — véleményem szerint — nem csökkenti a gesztus értékét... Várjon a nemzetiségek tartós bázisra találtak-e a republi­kánusoknál? — teszi fel végül a kérdést a lap —, majd ismét Nick Stepanovich egy mondását idézi: „Sokak számára majd­nem szentségtörésnek tűnik a gondolat, hogy a republikánus kart húzzák meg — amivel a nemzetiségi vezető nyilvánvalóan a szavazómasina emeltyűjére célzott. De egész biztosan sokan fogják azt Nixon érdekében meghúzni és a republikánusok re­mélik, hogy ez állandósulni fog. Nixon legvalószínűbb utóda végül is Spiro Agnew, aki egy ízig-vérig etnik. Amennyiben az etnik szavazatok nem „mennek haza", hanem új otthonra találnak a GDP-nél, akkor az egykori New Deal óta ez lesz a legnagyobb jelentőségű eltolódás a pártok közti erőviszonyok­ban — fejezi be a cikkét a TIME szerkesztője. Hogy az erőviszonyokban kétségkívül tapasztalható vál­tozás tartós lesz-e, meg tudják-e tartani maguk mellett az etnök szavazók millióit a republikánusok, azt az elkövetkezendő négy év politikája dönti majd el! Jelen pillanatban mindenki számára világos, hogy aki nemzetiségi származású létére a Demokrata Pártot támogatná, saját érdekei ellen szavazna. Legalább ennyire világos viszont: mik voltak az okai annak, hogy a nemzetiségek a republikánus táborba mentek át és kiknek az érdeme a Repblikánus Párt nemzetiségekkel történt megerősö­dése? A TIME mindkét kérdésre válaszol és amikor a Republi­kánus Nemzetiségi Osztály munkáját emeli ki, nem kis büszke­séggel gondolhatunk arra, hogy a dicséret elsősorban az Osz­tály vezetőjét, Pásztor Lászlót illeti. Négy évi fáradhatatlan szervező munkájának gyümölcse fog beérni a választáskor és biztosak vagyunk abban, hogy Nixon elnök is méltányolni fogja ezeket az eredményeket! 3. Noha a­­kampány az elnök újraválasztásáért szeptember 16-án hivatalosan is megkezdődött, még jónéhány hét van előttünk a nagy napig, de a Republikánus Párt máris tanújelét adta annak, hogy tudja, mit köszönhet Pásztor László munká­jának: a Miami Beachh­en tartott elnökjelölő konvenció óta tagja lett a legfelső pártvezetőségnek és bírja Nixon elnök bizalmát is. A legújabb terület, ahol hihetetlen munkabírását a párt javára kamatoztatja, a most alakult új organizáció, a "Heritage Groups for the Re-Election of the President", mely­nek kampányigazgatói tisztét vállalta el. „Az új nemzetiségi szervezet" — mondotta ezzel kapcso­latban Fred V. Malek, a «Committee for the Re-Election of the President» alelnöke, — „hivatott arra, hogy a nemzetiségeket, akik előtt a demokrata vezetők becsapták az ajtót, bevezesse pártunkba, a — miként Tom Evans, a Republikánus Párt egyik vezetője nevezte, — «nyitott ajtó pártjába»!" Közölték a sajtóval, hogy az új organizáció díszelnökéül John Volpe, közlekedésügyi minisztert kérték fel, míg adminiszt­ratív elnök Ed Derwinski, Illinois állam kongresszusi képvi­selője lett. Az elnökség tagjai közt megtaláljuk a nemzetiségi csoportok olyan régi vezetőit, mint Ralph Perk clevelandi polgármestert és William Scherle iowai képviselőt. Az elnök újraválasztásáért indított mozgalom tevékenysé­géről részletes beszámolót ad a TIME cikkében is említett G.O.P. Nationalities News augusztusi száma, melybe Agnew alelnök írt számára vezércikket. A cikk foglalkozik az etnik-problémával és kitér arra, hogy az „etnik” jelzőt bizonyos körök nem a leghízelgőbb értelemben használják. A Republikánus Párt megbecsüli a nemzetiségeket”, írja Agnew alelnök, „és ez kötelezettséget is jelent azok számára. A novemberi választás", fejeződik be a vezércikk „alkalmat fog adni nekünk, hogy megmentsük az amerikai tradíciókat és elveket, így biztosítva gyermekeink ré­szére azt, hogy ők is élvezhessék azokat az előnyöket, melyek­ben mi részesültünk.” A nemzetiségi csoportok szervezkedése Nixon elnök újra­választása érdekében egyre szélesedik és most kezd kibonta­kozni. Szeptember 9-én nyílt meg New Brunswickban a New Jersey-i Magyar Republikánus Főhadiszállás, az első nemzeti­ségi választási iroda az Egyesült Államok területén. Az iroda felállítása a Magyar Amerikai Republikánus Szövetség érde­me, melynek ügyvezető elnökét, Hajdu-Németh Lajost az el­múlt héten köszöntötte táviratban Bob Dole, a Republikánus Párt elnöke. „Abból az alkalomból, hogy Ön elkészítette a végső terveket az elnökválasztási kampányra”, hangzik a távirat szövege, „szeretném kifejezni jókívánságaimat a kiváló mun­káért, melyet a Magyar Amerikai Republikánus Szövetség vég­zett. Tudom, hogy Ön folytatja az amerikai magyarok mozgó­sítását az egész országban pártunk érdekében és biztos vagyok abban, hogy az Ön erőfeszítései elnökünk és alelnökünk újra­választását fogják eredményezni. Bob Dole.” Az elismerő sorok nemcsak Hajdú Németh Lajos és a Magyar Amerikai Republikánus Nemzeti Szövetség számára jelentenek kitüntetést, hanem tükrözik azt a megbecsülést is, melyet a Republikánus Párt vezetősége a nemzetiségek és azon belül a magyar származású amerikaiak iránt táplál. 4. De nemcsak az idősebb korosztály tevékenykedik a no­vemberi választás sikeréért, hanem az ifjúság is. A napokban adta illírül a Nemzetiségi Tanács sajtószolgálata, hogy szeptem­ber 9—10-én, kétnapos konferencia keretében megalakult New Brunswickban egy új ifjúsági szervezet, a “Young Hungarian- Americans for Nixon-Agnew”. Az alakuló gyűlésre az Egyesült Államok minden részéből jöttek magyar fiatalok: hét államból több mint 30 delegátus vett részt a kétnapos megbeszélésen. A konferencia során többek közt felszólaltak Hajdú Né­meth Lajo£, a Magyar Amerikai Republikánus Nemzeti Szö­vetség elnöke, mint az összejövetel házigazdája, valamint Pásztor László, a "Heritage Groups for the Re-Election of the President” bizottság igazgatója. Az alakuló gyűlés kidolgozta a munkatervet és megválasztotta az ifjúsági szervezet tiszti­karát: a bizalom egyhangúan ifjú Pásztor Lászlóra esett. Társ­elnökök lettek Szabó Éva (Ohio) és Balogh Gyula (New Jersey). Titkár: Hámos László Pennsylvaniából, pénztáros Seitz Jenő Marylandből, ellenőrök: Szemere Sándor és Balogh Ágnes New Jerseyből. Számos amerikai újság közölt tudósítást arról, hogy or­szágszerte alakulnak magyar-amerikai republikánus klubok, az­zal a célkitűzéssel, hogy támogassák a Nixon elnök újraválasz­tásáért folyó kampányt. így értesültünk arról, hogy Baltimore magyarsága ebben is élenjárt és az elsők közt hozta létre a helyi Republikánus Klubot, melynek elnöki tisztét Dr. Fésűs Andor, a nagyhírű szemészorvos vállalta. Republikánus Klubot alakítottak a New York állambeli Schenectady város magyarjai is, amint arról a Schenectady Gazette-ben olvashatunk. A Klub elnökéül Balogh Sándort, a Hudson Valley Community College professzorát választották meg. A Klub megalakulásáról beszámol a The Knickerbocker News — Union Star című lap is, hozzáfűzve, hogy az új Klub Magyar Amerikai Republikánus Nemzeti Szövetség New Brunswicki választási főhadiszállásával szoros együttműködés­ben kíván dolgozni. 5. Az elmúlt héten részletesen beszámoltam a washingtoni Szabadegyetem megnyitásáról és első előadásáról, ezúttal leg­közelebbi szomszédvárosunk — mondhatni testvérvárosunk — magyarságának életéből szeretnék felvillantani néhány képet. Jól tudjuk, hogy Baltimore-ban, Washingtonhoz viszonyítva aránylag kevés magyar él, de attól a néhánytól sok más város magyarsága példát vehetne, annyira összetartanak és olyan lelkes közösségi életet alakítottak ki. A baltimorei magyarok az elmúlt évben minden hónap harmadik vasárnapján tartották összejöveteleiket az impozáns új katedrális előadótermében. Találkozójuk mindig szentmisével kezdődött, melyet a katedrális egyik kápolnájában a baltimore­iak lelkipásztora, Dr. Zalotay József atya celebrált. Az össze­jövetelekre neves előadókat szoktak volt meghívni, akik válto­zatos témakörökből merítették mondanivalóikat, így vendég volt Baltimore-ban többek közt múlt év októberi ünnepségükön Tollas Tibor, az év folyamán pedig járt náluk Dr. Pogány András, a Szabadságharcos Szövetség elnöke, Dr. Bátori Jó­zsef piarista atya, Szajkó Árpád, a NASA mérnöke, Szeredás Jenő festőművész és Füry Lajos író. A családias hangulatú találkozók minden esetben pompá­san sikerültek s ebben — a Magyar Szabadságharcos Szövet­ség helyi szervezetének vezetőin kívül — nagy része volt a magyar háziasszonyoknak, akik teával, kávéval és harapni­­valóval gondoskodtak a megjelentekről, hogy azok kellemesen tölthessenek együtt hosszabb-rövidebb időt, az előadások után. A legfőbb érdem természetesen az agilis rendezőké, akik közül feltétlenül meg kell említeni Dr. Kopits István orvost, a szer­vezet elnökét és a fáradhatatlan titkárt, Szoó Józsefet, aki a baltimorei magyar élet motorja. Az egyesületi tevékenység Baltimoreban nyáron sem szü­netelt: július 25-én jól sikerült, vidám pikniket rendeztek a char­­nitai üdülőtelepen, a washingtoni Szabadságharcos Szervezet­tel közösen, ahol mindenki nagyszerűen szórakozott. Augusz­tus 20-án ünnepélyes istentiszteleten vettek részt, melyet Szent István királyunk emlékének szentelt körmenet tett különösen felemelővé. Az idei évad első összejövetelét szeptember 17-én tar­tották meg a baltimorei magyarok, a szokott helyen. Mise után ezúttal a régi magyar filmgyártás egyik klasszikus alko­tását, a Petőfi Sándor életét feldolgozó Szeptember végén című filmet mutatták be, Szörényi Évával a főszerepben. A film ve­títése előtt dr. Kopits István nyitotta meg az 1972/73-as egye­sületi évet és a bevezető előadás alkalmával üdvözölte a meg­jelenteket. A titkári beszámolóból értesültünk idei további terveikről. Ezek szerint ismét értékes előadások szerepelnek a program­ban. Legközelebbi előadójuk Dr. Rigler Richárd baltimorei or-­­­vos, az egyesület elnökségének tagja lesz, aki alaszkai útiél-­­ményeiről tart beszámolót. Tervbe vették magyar előadók meg­hívását más városokból, így Dr. Wagner Ferenc történész Washingtonból, Eszterhás István, a Vasárnap főszerkesztője Clevelandból ígérték meg részvételüket. Dr. Fésűs Andort, az egyesület s az itteni magyarok egyik vezető egyénisége vetí­­tettképes előadásra kérték fel, nemrégiben megtett világkörüli útján szerzett tapasztalatainak ismertetésére. Tudomást szerzett működésükről Mindszenty hercegprímás is és már nem egyszer küldte áldását munkájukra. A szervezet tagjai legutóbb azzal a kéréssel fordultak hozzá, hogy mondjon misét egyik elhunyt nőbizottsági tagok lelki üdvéért. A herceg­prímás természetesen válaszolt és ígéretet tett, hogy teljesíti kérésüket. Levelének utolsó sorait érdemes idézni: „Istennek ajánlom az összes baltimorei magyarokat, élükön a szabadság­harcosokkal. Imádság, magunkba térés, áldozatvállalás és igaz bűnbánat nélkül nem remélhetjük a kibontakozást szerencsétlen népünk és hazánk számára. De ne csüggedjünk: Istennél semmi­sem lehetetlen!” Engelsből idéznek az abortuszrendelettel kapcsolatban Lapunk első oldalán Impersonal jelentésében közöltük azt a híradást, hogy Kádárék el akarják törölni vagy legalábbis módosítani akarják az abortusz rendeletet, mert attól félnek ma már, hogy nem marad elég dolgozójuk a szocializmus épí­téséhez. Impersonal mondanivalóját — hogy az elsőszülöttet engedik megélni, de a másodszülöttet már lekaszálhatja az abortusz — bizonyítja a párt hivatalos lapjában, a NÉPSZA­­VÁ-ban megjelent cikk: „Aggastyánország" (június 17): „... ha nem akarjuk, hogy a század végére aggastyán­­ország legyünk, most kell hatásos, átgondolt népesedési poli­tikát kidolgozni. Legszívesebben azt írnám ide: minden esz­közzel”. És közben a Népszava idézi Engelst ebben a szomorú és talán tragikus magyar kérdésben: „Néhány hozzászóló megtette, hadd idézzem én is Engelst: «A materialista történelemfelfogás szerint a történelemben vég­ső fokon a közvetlen élet termelése és újratermelése a döntő mozzanat. E termelés és újratermelés maga is kettős jellegű. Egyfelől a létfenntartási eszközök termelése... másfelől az embertermelés»...” A Kádár diktatúrának, Engelst követve, a magyar nép jövője csak embertermelés (a létfenntartási eszközök termelésé­vel együtt, attól függően). És miután több mint tizenö£éven át leszorította az abortuszrendelettel a magyar „emberterme­lést", most engedélyezni fogja ... 1972. október 8. MILLEN IDŐK: Irj . Felicia, az elektronikus menyét Batáviában — USA, Illinois állam — üzembe helyezték a világ legnagyobb protonszin­­krotonját, azaz részecskegyor­sítóját. A szerkezet az üzeme­lés kezdetekor 200 milliárd elektron-volt energiájú proto­nokat „szállít". Említésre méltó érdekesség, hogy a gyorsító készítésekor — mely egyébként 250 millió dollárba került és végleges ka­pacitása 1,000 milliárd eU-ra növelhető — tekintélyes költ­séget takarított meg egy nem egészen két arasznyi, Felicia névre hallgató vadászmenyét. A maximális sebesség fenntar­tása érdekében ugyanis a szűk — menyét méretű — vákuum­csövekben a legkevesebb port, törmeléket sem szabad megtűr­ni. Csőtisztításra a mérnökök egy igen drága gépet szerkesz­tettek. Robert Sheldon angol fizikus ötlete volt a lényegesen olcsóbb Felicia, melyet 35 dol­lárért szereztek be. Kedvenc falataival, csirkemájjal, vag­dalt hússal, egyre hosszabb csövek átbújására lehetett meg­tanítani. Végül is egy szuszra futott végig egy százméteres csövet. Feliciát kis börheveder­­rel „felszerszámozták”, ahhoz könnyű zsinórt kötöztek. A va­dászmenyét átszaladt a csövön, s a zsinór végét eljuttatta az egyik technikushoz, aki tisztító folyadékkal átitatott törlőt sze­relt rá. Ezt azután a zsinóron visszahúzták a csövön, így tün­tetve el minden szennyeződést. TUDOD-E, HOGY kik voltak a tökfejűek? 1704-ben, II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a hold­világi ütközetben a székelyek vereséget szenvedtek a néme­tektől. Ott harcolt a derzsi Pál Mihály és öccse, Lőrinc is. Mihály az ütközet után elve­szett testvére keresésére indul, amikor az csak előbukkan a tö­rökbúzából, vértől ellepve, meghasított koponyával. A megsérült testvér három német után mutatott, amelyek épp a malomba tartottak. Mihály széthasított kardjával egy tö­köt, egyik felének belét kiváj­ta, s az öccse fejébe nyomva a németek után eredtek. Kivont fegyverrel betörtek a malomba, és felkoncolták az ott mulatozó, meglepett németeket. Lőrincnek a feje meggyógyult a tök alatt, s azután „Tökfejű” Pál lett a neve, nemcsak neki, hanem egész nemzetségének. Rendőr-évfordulók Ez évben 90 éve, hogy az 1881. évi XXI. törvénycikkel megalakított magyar királyi rendőrség kapitánysága és rév­kapitánysága megkezdte műkö­dését Fiumében, Magyarország tengeri kikötővárosában. Ez a magyar rendőri szolgálat az országcsonkító és nemzetpusz­tító trianoni békeparancs kö­vetkeztében szűnt meg Fiumé­ban. A múlt évben, 1971-ben, volt 90-ik évfordulója a m. kir. rendőrség budapesti főkapi­tánysága felállításának. Akkor jelent meg először a főváros utcáin koronás címeres lószőr­­forgós kalpagban, díszben. Zri­­nyi-sisakban a m. kir. rendőr­ség őrszeme. Az 1881. évi XXI. törvény­cikkből, a rendőrség alaptörvé­nyéből, szószerint idézett ren­delkezés szerint „emberszerető kímélettel és pártatlan eréllyel” látta el szolgálatát a m. kir. rendőrség. A hazátlanná vált zrínyi-sisakosok, a m. kir. rend­őrség szabadföldi szervezeté­nek tagjai, büszkék erre, mert ez a rendőr­törvény, mint az idézet is bizonyítja, a szó igazi értelmében való demokratikus felfogásnak és jogrendnek a ki­fejezője. Sok úgynevezett de­mokrata és szocialista állam ta­nulhatna a m. kir. rendőrség alaptörvényéből, emberszerető kíméletet polgárai iránt és pár­tatlan erélyt a bűnözőkkel szemben. (A rendőr Nyugaton).

Next