Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972 (79. évfolyam, 1-50. szám)

1972-11-26 / 46. szám

0. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Szabadságparlament = ===== Clevelandben November 12.-én délután fél háromtól fél hétig tartott a Statler Hilton Hotel Windsor termében a clevelandi Szabadságparlament első ülése, amelyet a Magyar Szabadságharc 16. évfordulója alkalmá­ból hívott össze a város egyesületeiből és egyházai­ból alakított Emlékbizottsá. A parlament mindhá­rom ülésszakán ima hangzott el, melyeket Főt. Elek Áron, dr. Endrey Ferenc és Főt. dr. Záhorszky Gyula mondottak el. Az első ülésszak beszámolóit dr. Lőte Pál (Magyarország), Sirchich László (Felvidék), dr. Lelbach Antal (Délvidék) és dr. Balló István (Erdély) mondották el. Külön érde­kessége volt e sorozatnak, hogy először történt meg, hogy az elszakított magyarság szabadság küzdelmét az anyaországi 56-os eseményekkel ennyire szo­ros kapcsolatban mutatták be az előadók. Mindegyik előadás kitűnően illeszkedett a sorozatba. Nagy ér­deklődéssel hallgatta a közönség dr. Eszterhás István előadását,,Széttépett nép a politikában” cím­mel, amely alapvetően tárta fel azokat a problémá­kat, lehetőségeket, amelyek a szabadföldi magyar­ságnak a munkáját és helytállását meghatározzák. A Parlament emlékműsorán Alapi Endre zon­goraművész Chopin C moll és G moll etűdjeit adta elő bravúrosan. Papp Zsuzsa Reményik Sándor: Új Szövetség című versét szavalta el hatásosan és most hallottuk először Záhony Botondot nyilvános­ság előtt, aki Madaraiga: Budapesti sírfelirat című versét Tollas Tibor fordításában adta elő igen jól s előtte röviden ismertette a költemény történetét. A KAMARAKÓRUS megjelenésében és az elő­adás színvonalában is elsőrangút nyújtott a Szózat, Kondela Géza Magyar Miatyánkja és Ammer Jó­zsef: Nem, nem, soha című kórusműveivel. Menyhárt Sándor, az Egyesült Magyar Egyle­tek és Egyházak elnöke meleg szavakkal üdvözöl­te Cleveland magyar társadalmi nevében a Szabad­ságparlamentet, amely­et. Vitéz Baán zárószavai­val ért véget. A Szabadságparlament mint a hősökre való emlékezés és a szabadságharc folytatásának nemes eszköze beváltotta a hozzáfűzött reményeket és ezért köszönet illeti az összes előadókat — köztük a más városokból eljött dr. Pogány Andrást és Ge­reben Istvánt, akik nemcsak parlamenti előadásaik­kal, de TV szereplésükkel is jó szolgálatot tettek a magyar ügynek. De köszönet illeti a­­magyar sajtót is, elsősorban a közönségsikerért: a helyszíni közvetítést felvevő Krasznai Antal és Szabadkai Sándor programjait, valamint Lendvay Józsefet, akik magyar vonalon gondoskodtak a parlament mondani- illetve látnivalói továbbadásáról. Dr. Löte Pál elnök — aki a Szabadságparlament esz­méjét felvetette és levezette. Köszönetet mondott dr. Eszterhás Istvánnak, Sirchich Lászlónak és Meny­hárt Sándornak, Bódy Balázsnak, B­odray Ferenc­nek és Bócsay Zoltánnak, valamint a cserkészcsa­patoknak s dr. Papp Gábornak segítségükért, a clevelandi Szabadságharcos Szövetségnek, vitéz Nagy Kornél elnöknek, Ekker Lászlónak és felesé­gének, valamint Kovács Ferencnének közreműkö­désükért a rendezésben. A rendkívül jól sikerült program egyik legki­emelkedőbb eseménye volt a CBS kötelékébe tar­tozó 8-as televízióállomás helyszíni közvetítése, a­­mely esti műsorában felvételeket közölt Gereben Istvánnak, a Szabadságharcos Szövetség amerikai szervezete társelnökének és prof. dr. Michael Pap­nak, Perk polgármester személyes képviselőjének m­agyar illetve angol nyelvű beszédeiről, valamint dr. Lőte Pál felszólalásáról, aki a Parlament elnöki tisztjét látta el. A televízióriporterek nagy érdek­lődést tanúsítottak a Beodray Ferenc vezetésével felvonuló egyenruhás cserkészcsapatok iránt is. Ró­luk valamint az Alapi Endre vezényletével közre­működő Szabad Magyar Kórus vegyeskaráról több felvételt készítettek, s ugyancsak a szép számban megjelenő közönségről. Az előadás szünetében Pete Carry beszélgetést folytatott Gereben Istvánnal és dr. Pogány András­sal, a Szabadságharcos Szövetség amerikai elnöké­vel, aki a Parlament programján az európai biz­tonsági konferencia eshetőségeit elemezte. Ugyan­csak televízióközvetítés volt a Ft. Vitéz Bán elnök­lete alatt a szünetben összeülő értekezletről, amelyen a televízió közvetítés helyi rendezői vettek részt. Pete Carry, a televízió rendezője, aki egyébként a Moral View című vasárnap délelőtt 10 órakor kez­dődő félórás program vezetője a közvetítés előtt filmjeleneteket mutatott be a budapesti harcokból. A Szabadságparlament vezetőségével közölte, hogy egyik legközelebbi vasárnapi programján a magyar kérdésről háromtagú „panel”-en szándékozik be­szélgetni. Pete Carry a magyarság háláját és köszönetét érdemelte ki. Aki látta november 12.-i esti adását, hívja fel az állomást a 861-6080 számon és dicsérje meg Pete Carryt. Megérdemli és köszönetünkkel elősegítjük, hogy a televízió máskor is ilyen példá­san támogassa a magyar ügyet. Dr. Lőte Pál: BEVEZETŐ Igen tisztelt Szabadságparlament! A szabadságharc megünneplésének e módja annak kifejezése, hogy a magyar szabadságharc nem fejeződött be, hanem tovább folyik. Illik, hogy az évfordulón ne csak ünnepeljünk, hanem kifeje­zést adjunk készségünknek a harc további folyta­tására a szellem és a gondolat fegyvereivel és hogy ne csak kifejezzük, de bizonyítsuk is, hogy képesek vagyunk felmérni a helyzetet és a feladatokat és programot is tudunk adni a harc további folytatá­sára. Külön szépsége az alkalomnak, hogy ebben a munkában az 56-os bajtársak együtt vannak a ma­gyarság minden rétegével, azokkal a magyar test­vérekkel, akik talán csak 10 évvel előttük, de azok­kal is, akik közel félszázaddal előbb léptek erre a földre. Közös bennünk, hogy nem szűntünk meg felelősséget érezni az elhagyott hazával szemben. A szabadságparlament gondolata azt­ is kifejezi, hogy otthon nincs szabad parlamenti választás és szabad parlamenti élet, és ugyanakkor ez a szabad­ságparlament nem valami utánzás vagy árnyékpar­lament akar lenni, hanem annak illusztrálása, hogy magyar szervezetek szabadon és demokratikusan megválasztott reprezentánsai szabadon tárgyalnak a magyar nép problémáiról éppen azért mert oda­haza ez nem lehetséges. Bejelentem, hogy Stirling György és Pásztor László bajtársak elfoglaltságuk miatt nem tudtak eljönni, de mindketten jó munkát kívánnak a Parla­mentnek. Felkérem Ekker László bajtársama­t, hogy a Szabadságparlament jegyzői teendőit ellátni szí­veskedjék. Dr. Lőte Pál: HELYZETJELENTÉS MAGYARORSZÁGRÓL Röviden foglalkozom a magyarországi hely­zettel annál is inkább röviden, mert a szabadság­­parlament második, ünnepi ülésén Gereben István a magyarországi helyzetre is kitér, így kettőnk beszámolója és nyilván más előadóké is, ha más és más szemszögből is nézve, de teljes képet ad talán a témáról. A politikai helyzet Az 1956-os szabadságharc leverése óta külső­leg sok minden változhatott Magyarországon, de lényegében csak a börtönőrök változtak és mód­szereik, de a börtön, maradt. A magyar nép to­vábbra is rabságban van és a magyarság nem a börtönállapotok javulását igényli, hanem a teljes szabadságot. A börtönben talán javult a koszt, talán több sétát engedélyeznek a raboknak, olykor­­olykor kimenőt is a jó viselkedésüeknek, kevesebb a verés és a fenyegetés vagy a sötétzárka, de a börtön, maradt. Börtön-Magyarország — mert csak erről beszélhetünk — lehetőséget ad arra is, hogy a hozzátartozók meglátogathassák a rabokat, kü­lönösen úgy, hogy dollárjaikat lepengetik a rab­tartó asztalára. Csomagot is küldhetnek a raboknak, de megint csak úgy, hogy dollárral kenik meg a rabtartó hatóságokat. Sok minden kedvezmény van — mondhatjuk így is — de a börtön falai állnak, a börtön maradt. S nekünk, akik ebből a börtönből mások áldo­zatából s szerencsésebb körülményeink folytán megszabadultunk, ezt a tényt soha sem szabad el­felejtenünk. Szabadságban élünk. Ha akarjuk, innen bármikor hazalátogathatunk, feltéve, ha bör­tönország hatalmasai a látogatási engedélyt meg­adják. Menjen is haza, aki úgy érzi, hogy ezzel segít a börtönlakókon, csak egyet kérünk, — az Isten szerelmére —, ne tévesszék össze a szép ma­gyar tájat, a gyönyörű Budapestet, az ízes magyar beszédet, a cigányzenés kiskocsmákat, a napsugár­ban tündöklő Balatont, a magyar nép szabadságá­val. És ne tévessze meg őket, hogy a hatósági em­berek — különösen ha fontos személyiségnek tart­ják a látogatót — a humanista szerepében mutat­koznak meg, mert mindez csak ámítás. Arra szolgál, hogy a látogató szabadföldre visszatérve ne csak a börtöncsapotok javulásáról beszéljen, hanem arról is, hogy Magyarországon szabadság van, tegyék tehát le az itteni magyar hőbörgők a fegyvert s ne okvetetlenkedjenek tovább. Ami van otthon az jó, Kádár népszerű, stb., stb. Igen tisztelt Szabadságparlament! Sok olyan honfitársunk van, aki a magyarországi helyzetet politikai szempontból az előbb mondottak szerint ítéli meg. Sokan, bizonyos módon kiinduló pont­nak ebben a kérdésben elfogadják mint változha­­tatlant az orosz megszállást és ahhoz viszonyítják, hogy jó-e a helyzet Magyarországon vagy sem. Természetesen az ilyen gondolkodás a magyar nemzet érdekét nem szolgálja. Kádár és munka­társai kommunisták, részesei voltak — mégha köz­ben áldozatai is — a Rákosi-féle szörnyű terror­nak, megbocsáthatatlan bűnük, mindenképpen, de politikai megítélés szempontjából feltétlenül: az árulás, amit a magyar nép szabadságharcával szem­ben elkövettek. Ezen a tényen nem változtat, hogy most — amidőn politikai divat a vasfüggöny möz­götti kommunista vezérek ágálása önállóság muta­tására a Szovjettel szemben — Kádár is ilyen kép mutatásával igyekszik a magyar nép előtt népszerű­séget szerezni. A magyarországi politikai helyzet a szabadföldi magyarság szempontjából csak úgy ítélhető meg, hogy mi ellene teljes ellenzéssel kell fellépjünk, mert Magyarországon nincs lehetőség egészséges politikai egyensúly képzésére. Tehát ránk hárul ez a fel­adat s ha nem töltjük be, úgy a magyar nép érdekei ellen vétünk. Ez csak világos! A gazdasági helyzet Magyarországon a gazdasági helyzet kétségte­lenül sokat változott 1956 óta. A NEM, vagyis a New Economic Mechanism, magyarul az új gaz­dasági rendszer, amelyet 1968-ban vezettek be, eleinte javított is az állapotokon, mert az, hogy a vállalatoknak több szabadságot adtak, kezdemé­nyezéseket tett lehetővé az alacsony szintű, bürok­ratikus ügyvitellel szemben. Így az árutermelés va­­riáltabb lett, jobban alkalmazkodott a keresethez. A baj a beruházások vonalán kezdődött. A tapasz­talatlan, de ambiciózus vezetők nyakló nélkül épí­tették az új üzemeket és új gépeket vásároltak. A túlköltekezés következtében sok vállalat deficitbe került s a bukások következményeit most pénzügyi­leg az állam mint tulajdonos viseli, amely kényte­len volt a további üzemterjeszkedéseket leállítani, a deficitet pedig a magyar népre hárítja. A másik baj az infláció, mely bár világjelenség, Magyaror­szágon egészen súlyos méreteket öltött nyilván a NEM említett túlberuházása segítségével. Mark Grain, a Chicago News munkatársa, aki legutóbb Magyarországon járt, beszámolójában elmondja a munkaerő problémáit is ... Mindnyá­junk előtt ismeretes, hogy Magyarországon, amely első helyen áll az öngyilkosságok terén és utolsó helyen a népszaporulatban, most már odajutott a kormányzat, hogy az öregedő társadalom nem ké­pes a munkaerőszükségletet ellátni. A falusi pa­rasztság az ipari munkaerőhiány szívóhatása kö­vetkeztében a városi üzemekben igyekszik maga­sabb ipari bérért elhelyezkedni, mint tanulatlan munkás. A városokban nincs elegendő lakás, ezért a falusi ingázók órákat töltenek utazással, most még nagyobb mértékben, mint a múlt években. So­kan, hogy elkerüljék a napi utazást a városok körül valóságos kunyhófalvakat építettek, amelyekben se villany, se vízvezeték nincsen, s amelyekhez képest a Horthy idők elején sokat emlegetett Mag­­dolnatelep valóságos palotasor volt. Mark Grain szerint új osztályszerkezet létesült a kommunisták által vezetett Magyarországon, egyfelől a vállalat­vezetők, munkavezetők, intellektuellek és tisztvise­lők osztálya, akik a városokban élnek és élvezik a szórakozási lehetőségeket és kényelmi eszközöket, még akkor is, ha a szűkös lakásviszonyok ezek nagy részét is sújtják. A másik osztály az elnyomot­tak és elégedetlenek osztálya: a falusi lakosság, amelynek egy része a városban dolgozik, de nem tud ott élni. Természetesen e két osztály felett azonban ott van az igazi felsőosztály a pártarisz­tokraták, az állami kiemelt vezetők, írók, újságírók, színészek, tudósok, művészek, akik, messze az át­lagszínvonal felett élnek. Márkus István az ismert faluszociológus, aki legjobb emlékezetem szerint 1956 szeptemberében a Petőfi Kör híres mezőgazdasági vitájában is részt vett, ez év őszén a Társadalomtudományi Közleményekben reményt keltő cikket írt a falusi lakosság — ahogy ő nevezi „utóparasztság” — megújhodott családi életéről, amelynek keretében a falusi lakosság átvészel minden bajt és külső tá­madást. A termelőszövetkezet, amelybe a paraszt­ság dolgozni jár, nem jelent otthont a tagok számá­ra, csak üzemi munkahelyet. A tagok a háztáji gazdaságban találják meg életük munkacélját és a családi élet összetar­tója is ez a magánérdekeltség. Úgy érezzük, hogy a párt és az állam ha sok kárt is tett a magyar faluban, mégsem tudta szétzüllesz­teni a magyar nép fennmaradásának alapanyagát, a magyar parasztságot. Puszilunk, veszünk Feltétlenül foglalkoznunk kell a magyarországi népszaporodási statisztikával is, mert legjellemzőbb a Kádár rendszerrel kapcsolatos fenntartásainkra, amit ez a statisztika mutat az általuk törvényesí­tett művi vetélések káros hatásáról. Dr. Kapotsy Béla new-yorki egyetemi tanár „Pusztulunk, ve­szünk...” című tudományos igényű és a kérdést alaposan tárgyaló cikkében, illetve cikksorozatában részletes adatokat közöl a NN és az Egyesült Ál­lamok népességi előreszámításairól. Ez a következő szomorú képet mutatja a négyféle forrásból szár­mazó adatok összevonása alapján, amelyet mate­matikai átlagszámítással magam végeztem el a ke­leteurópai országokra vonatkozóan. Eszerint Ma­gyarország várható népességi szaporulata 1972 és 1980 között 3 százalék, ugyanakkor Bulgáriáé 7 százalék, Csehszlovákiáé 5 százalék, Lengyelorszá­gé 10 százalék, Romániáé 12 százalék, Jugoszláviáéé 18 százalék. Még kedvezőtlenebb a kép, ha, azt is figyelembe vesszük, hogy Magyarország 10 és fél millió lakossal indul e versenyben, míg a többi szomszédállam , illetve 20—20 millióval. Nyilván­való, hogy a Kádár kormány abortuszrendelete a legnagyobb kárt okozta a magyar népnek, mert megmaradását tette kockára. Megoldás: az abortusz rendelet visszavonása mellett a lakáskérdés gyöke­res megjavítása, de ide tartozik a lakáshiány meg­szüntetése mellett a férőhelykérdés megoldása is. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy az egyház és az állam viszonya továbbra is a békepapokra alapított kényszeregyezségekre épül, papok és civil hitvallók továbbra is börtönökben szenvednek és a vallásoktatás ma is mint azelőtt megtűrt, de lé­nyegében eltanácsolt lehetőség. A magyar nép a­­zonban továbbra is templomjáró s a vallásban ke­resi a vigasztalást és a zsarnokság elleni csendes lázadást. Az irodalom és művészet ma is a három betűs megosztásban: tiltott, tűrt és támogatott művelőkre oszlik. Az írók ma is meg-meg­szólalnak egy-egy különös üzenettel, de azonkívül, hogy az abortusz probléma miatt egy néhány bátor írás megjelent, nem tudunk mostanában nagyobb jelentőségű mű­ről, amely a nemzet kiáltását közvetítené, mint a­­hogy Erdélyben Sütő András: Anyám könnyű ál­mot ígér című nagyszerű írása teszi. Rövid beszámolómat abban a reményben fe­jezem be, hogy a magyarországi helyzettel más elő­adók is fognak foglalkozni. Egy tanulságot merít­hetünk az elmondottakból, hogy valóban sok min­den olyan probléma van, amelyről otthon sem írók, sem egyszerű polgárok nem szólalhatnak és való­ban igaz annak a budapesti magyarnak az üzenete, aki azt mondotta: Önöknek, emigránsoknak egy kötelességük biztosan van és ez az, hogy elmond­ják, azt amit mi otthon el nem mondhatunk, világgá nem kiálthatunk. 1972. november 26. Az Amerikai Magyar Szövetség­­ közgyűlése Philadelphiában Az AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG, az amerikai magyar egyházak és egyesületek összefogó és legrégibb szer­vezete rendes közgyűlését tartott Philadephiában november 3.­­án és 4.-én a Sheraton szállóban. A közgyűlésen az eddiginél jóval nagyobb számmal vettek részt az egyházak, és szervezetek delegátusai. A közgyűlést megelőzően igazgatósági gyűlés huszonhárom új egyházat és egyesületet iktatott be tagjai közé. A közgyűlést megelőzően az intéző bizottság tartott ülést dr. Nádas János elnök vezetésével. Az intéző bizottság több indítványt tárgyalt az alkotmány­módosítással és az európai biztonsági konferenciával kapcsolatban. November 3.-án két órakor az AMSz igazgatósága ülé­sezett Dr. Béky Zoltán tb. püspök elnökletével. Az ülést dr. Dr. Irányi László, O.S.P., a piarista rend vice provinciálisa nyitotta meg imájával. Az igazgatóság külön bizottságot kül­dött ki az európai biztonsági konferencia és a leszerelési tárgya­lások ügyében, az elnökhöz benyújtandó javaslat végleges szö­vegének megfogalmazására, amelyet Dr. Kardos Béla előter­jesztésében már sok amerikai magyar szervezet elfogadott. Az Igazgatóság nevében Béky elnök nyújtotta át Schwei­­ker Richard pennsylvaniai US szenátornak díszoklevelét, a sze­nátornak az Ethnic Heritage Studies törvénybe iktatása terén áldozatos és fáradhatatlan munkásságáért. Schweiker szenátor válaszában méltatta a Szövetség munkáját és teljes támogatá­sát ígérte a törvény alkalmazása folyamán. Ugyancsak foglalkozott az Igazgatóság a különböző alap­szabály módosító javaslatokkal, amelyeket a közgyűlés elé utalt. A közgyűlést díszvacsora keretében Fiók A. Aladár bíró, országos elnök nyitotta meg. Fr. Dr. Béky Zoltán tb. püspök imája és az AMSz philedalphiai osztálya elnökének, Dr. Szabó Istvánnak üdvözlő szavai következtek. A vacsora tetőpontja ■Hogan Lőrinc maryland-i U.S. képviselő beszéde volt, akinek a magyar szabadságharcról és a Szent Koronáról mondott meg­rázó és mélyenszántó szavai még egy magyar hazafinak is dí­szére váltak volna. Utána Fr. Dr. Béky Zoltán nyújtotta át a képviselőnek az AMSz díszoklevelét. A vacsora magyar szó­noka Pásztor László igazgató, a republikánus párt országos végrehajtó bizottságának tagja és nemzetiségi osztályának igaz­gatója, volt. Pásztor László méltatta a magyar szabadságharcot és eszményeit, s a fiatal hősöket. Végezetül az amerikai magyar egység­gondolat mielőbbi teljes megvalósítása mellett foglalt állást. Mészöly Elemér szkv. tábornok mondott ezután beszé­det, amelyben a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének az AMSz-es legszorosabb együttműködését jelentette be. Utána özv. Sinkó Jánosnénak, aki elhunyt férjével évtizedeken át volt a Szövetség egyik leghűségesebb támogatója, nyújtott át az Igazgatóság elnöke egy díszoklevelet. Végül Kovács Teri, a Magyar Nemzeti Színház volt tagja szavalt. Dr. Konkoly László látta el a vacsora áldomás­mesteri tisztét nagy hozzá­értéssel, és Fr. Végvári Vazul imája zárta be. A közgyűlés szombaton, november 4.-én reggel folytató­dott az Országos elnök, igazgatósági elnök, Intéző Bizottsági elnök, titkárok, pénztárnok és a bizottsági elnökök jelentései­vel. Külön kiemelték a Szövetség széleskörű fáradozásait a Szent Korona megtartása ügyében, a számos elnöki memo­randumot a szovjet csapatok Magyarországról való kivonása és Magyarország semlegesítése ügyében, és a magyar abortusz­­törvény enyhítése avagy vissza­vonása érdekében a magyar szerkesztőkhöz és írókhoz küldött felhívást. Ugyancsak jelen­tették a tisztségviselők a magyar kisebbségek ügyében végzett többszörös kongresszusi akciót és a kommunista tankönyvakció­val kapcsolatos tiltakozást a külügyminisztériumban, amelynek látható eredménye lett. A közgyűlés távirattal fordult Nixon elnökhöz és Agnew alelnökhöz, támogatását kifejezve, üdvözölte Schapp kormány­zót és jókívánságait tolmácsolta táviratilag Rizzo Ferenc phila­delphiai főpolgármesternek, aki a vacsorán jólétügyi megbízott­jával képviseltette magát. Végül táviratot küldött a közgyűlés Mindszenty József bíboros úrnak, háláját és nagyrabecsülését kifejezve. Ugyancsak elfogadta a közgyűlés Dr. Bakó Elemér, kultu­­rális bizottsági elnök által beterjesztett munkaprogramot a Petőfi 150. emlékévvel kapcsolatban. A közgyűlés tárgyalta és az Igazgatóság elé utalta egy Külügyi Tanács felállítását ne­ves amerikai magyar szakértőkből, amely a Szövetség külügyi bizottságával karöltve végezné feladatát. Indítványok alatt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az Igazgatóság által jóváhagyott határozati javaslatot az európai biztonsági konferenciáról, amelynek fő pontjai a következők: 1. A szovjet csapatok Magyarországról való teljes ki­vonása, a NATO biztonsági érdekeinek megsértése nélkül. 2. Magyarország és más kelet-középeurópai államok sem­legesítése Ausztriához hasonlóan. 3. Az AMSz nem ismeri el véglegesnek az európai állam­határokat. Délután az alapszabály módosító javaslatok tárgyalása következett. A Szövetség alapszabálya alapos átdolgozásra szorul és ezt a munkát a közgyűlésen rövid idő alatt elvégezni nem lehetett, mert bizottsági munkát igényelt. Ezért a köz­gyűlés úgy határozott, hogy az alapszabály módosítást az igaz­gatóságra, illetőleg annak kijelölt bizottságára ruházza, amely­nek javaslatait, az egy év múlva tartandó közgyűlés hagyja majd véglegesen jóvá. Ezután a közgyűlés a jelenlegi tisztikart és igazgatókat a következő rendkívüli közgyűlésig ismét megválasztotta. A közgyűlést Ft. Ábrahám Dezső püspök imája fejezte be. A közgyűlést az Igazgatóság ülése követte, amely ki­jelölte az alapszabály módosító bizottság tagjait és meghatá­rozta a bizottságok programját. Olcsó utazások Hajó és repülőjegyek részletre It Útlevél, vizum, autóbérlet. Mindenfajta biztosi­tán. Fordítások: IKEA, TUZEX vámmentes csomagok,, pénz, gyógyszer, virág küldése ROMANIÁBA új vámmentes csomagok. OCEAN TRAVEL 1071 Bathurst St. Tel.: 534-28­4 Toronto 4, Ontario, Canada 534-1347

Next