Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972 (79. évfolyam, 1-50. szám)

1972-12-03 / 47. szám

1972. december 3. Magyar szabadság Párizsban Párizs nemzeti érzelmű ma­gyarsága okt. 22.-én, vasárnap a Katolikus Misszió új helyi­ségében és rendezésében em­lékezett meg az 1956 októberi szabadságharcról. Az ünnepélyes szentmise u­­tán, amelyet Guibal abbé, Lu­­záncy (franciaországi kisköz­ség, ahol Bercsényi hamvai nyugszanak) nyugalmazott plé­bános celebrált, az ünnepi szó­nokok sorát Raksányi Árpád nyitotta meg. Sulyánszky Jenő szabadság­­harcos beszédében rámutatott, hogy az „enyhébb" rendszerű Kádár rezsim semmit sem való­sított meg a szabadságharc kí­vánságaiból. Náday Kálmán zongorajátéka után Philippe Bracieux, a ,,Le sang de Buda­pest írója mély elismeréssel adózott Yves de Daruvár „Le destin dramatique de la Hong­­rie címen a közelmúltban meg­jelent könyvének, amellyel mind a magyarságnak, mind Közép-Európának nagy szolgá­­­latokat tett. Szentes Tünde üde! hangon saját zongorakiséreté-( 'ben Schubert „Ave Maria’ -ját énekelte elismert sikerrel. Utá­na A. Rigoine de Fougerolles az Európai Frontharcos Szö­vetség képviseletében szólalt­­ fel, méltatva a szabadságharc hősiességét, az egyházak küz- [­delmét a Vasfüggöny mögött. Kiemelte a Frontharcos Szövet­ségnek a Kereszt­ jegyében vég­zett megbékélő és mindent meg-­ bocsájtó munkásságát. Az ün-­­nepség Raksányi Árpád köszö­nő beszédével zárult. Az ünneplő közönség sorai­ban a megjelent Auer Pál is, va­lamint a lengyelek képviselője. A terem díszítéséért Keretes Rezsőt illeti az elismerés. A zászlók díszőrségét a Petőfi Sándor cserkészcsapat adta. Október 23.-án, hétfőn este az Arc de Tromphe alatt össze­­­gyűlt magyarság kegyelettel helyezte el koszorúját az Isme­retlen Katona nyugvóhelyén. ___________________(b. a.) Nem fontos, de érdekes hogy a Párizsban megjelenő LE MONDE írja, hogy az angol irodalomkritika fiatal szárnyának programjában az elsők között szerepel az a kö­vetelés, hogy szüntessék meg a névtelen bírálat gyakorlatát, amelyet például a Times Lite­rary Supplement ma is követ. Kétségtelenül vannak előnyei, ha az elemző cikk aláírás nél­kül jelenik meg a sajtóban: biz­tosítja a kritikus szabadságát, elhárítja a veszélyt, hogy érde­mekre vadásszon. Módot ad vi­szont a kritikusnak arra, hogy a névtelenség leple alatt izzó­­porrá törje a megbírált mű­vet, s ha a szerző tiltakozik a méltánytalan vagy hamis értel­mezés ellen, többnyire még ke­ményebben — s ismét névtele­nül — letorkollják. Ezen a hely­zeten kíván változtatni az an­gol kritikusok fiatalabb nemze­déke, amely — szembefordul az egyoldalú és rejtőző szem­lélettel . . . Ezt jó lenne megszívlelni a száműzetésben is. Főként a névtelen levélíróknak, hogy Los Angelesben betör­tek egy szerkesztőségbe. És kéziratokat vittek el a betörők. Melyik szerkesztőség, me­lyik szerkesztő ne vágyna erre a dicsőségre? Hogy ellopják a kéziratát. . . A dolognak persze háttere is van. Azok a bizonyos kéziratok, amelyeket a Canyon Ch­er cí­mű lap közölni szándékozott, arról szóltak, hogyan lehet a betörők ellen a legeredménye­sebben védekezni . . . 1972. körbe-körbe Kádár fél a Kremlintől. Kádártól félnek a­­pártbü­rokraták. A pártbürokratáktól fél a nép. 4 néptől fél a Kremlin. Szabadságharc emlékünnep ROCHESTERBEN (ROCHESTER, N. Y.:) A Rochester és környéki magyar­ság október 29.-én, vasárnap este tartotta megemlékezését az 1956-os szabadságharcról, az Eastman zeneakadémia Cutler Union halljában. Ünnepi beszédet a magyar barátságáról is­mert Horton Frank, képviselő és Lőte Lajos, az Erdélyi Bi­zottság elnöke mondottak. Amerikai részről jelen volt még May Steven képviselő, aki a város üdvözletét tolmácsolta és aki ugyancsak több éves barátság és magyarországi utazása útján áll közel a magyarsághoz. Az ünnepély a Szózattal kezdő­dött, egy kitűnő hazai színész előadásában hangszalagról. Lőte Lajos magyar nyelvű megnyitó szavaiban a Szózatról eze­ket mondotta: „Sokan talán úgy érzik, hogy ezt a verset már régen írták, ami benne van, már nem is lehet érvényes. Hát nem így van. Ha bölcsőnk odahaza volt és sírunk itt lesz Amerika földjén, azért lélekben magyarok maradunk. Nem az a föld, melyben örökre pihenünk tesz minket magyarrá, hanem az, amelyiken születtünk. A születés a fontos. Lélekben magya­rok maradunk, bárhol is ér a vég. Vörösmartynak ma is igaza van. Mintha ránk, emigrán­sokra szabta volna versét közel 150 évvel ezelőtt. Nekem azt mondja: „magyarnak születtél, magyarnak maradj halálodig. Remélem mindenkinek ezt mondja." Angolnyelvű beszédében Lőte az Egyesült Államok és a kommunista nagyhatalmak javuló viszonyával foglalkozott. — Ma este a 16. alkalommal, hogy emlékezünk azokra az ezrekre, akik életüket adták az 1956-os forradalomban azért, hogy tíz millió honfitársunk újra szabad lehessen. Szabad az orosz megszállástól és szabad a Szovjet által rákényszerített kommunista terror­uralomtól. Az idők megváltoztak 1956 óta, és velük­ megváltoztak a nemzetközi problémák és azok megoldásáról vallott nézetek, és valamennyire maguk a problémák is. Világossá vált, hogy elmúltak azok az idők, amikor a Szovjetuniót még kényszeríteni lehetett volna európai hódítá­sainak feladására. Valószínű éppen a magyar forradalom volt erre a legutolsó alkalom. Valóban, egy nagyszabású katonai erőfeszítésnek, a hosszú vietnami háborúnak célja sohasem volt több, mint a kommunista uralom terjedésének megakadályo­zása egy olyan ázsiai területen, amelyet még meg lehetett menteni a kommunizmustól a második világháború végén. Meg lehetünk elégedve, ha a közeledő béke legalább ezt a célt eléri. — De mi történik a szovjet megszállás alatt élő 100 millió európaival? Arra ítéltettek, hogy a háború után örökösen meg­szállott országként és saját kormányuk és kormányrendszerük megválasztásának a lehetősége nélkül éljenek? Több mint egy nemzedéken át kell elfogadják a Kremlin diktátorainak kegyeit, szabad választások és az alapvető emberi szabadságjogok nyo­morúságos pótlásaként? Valóban egy soha meg nem válasz­tott, törvénytelen uralkodó klikk abortuszrendeletéből szárma­zó nemzetgyilkolás a magyarság végzete? Ezek a kérdések ma estére és életünk minden napjára. Az idők megváltoztak 1956 óta, de a történelem bizonyítja, hogy bizonyos alapvető dolgok nem változnak. Ezek most sem változtak. Az egyik a szabadság vágya az elnyomottak lelké­ben. Ez a vágy élni fog minden időben. A másik örök tény az, hogy egy ideál, egy vallás, egy nemzet soha nem törölhető el az emberi szellem térképéről, ha a hívők nem adják fel a hitet és a reményt. És itt gondolunk 14 millió honfitársunkra, akik odahaza és mindenütt a Kárpát medencében élnek. Higgyék el, hogy az erdélyi, szlovákiai, bácskai, bánáti és kárpátaljai magyarok nem adták fel magyarságukat. De, hogy Magyarország népessége már közeledik a csök­kenéshez, vájjon nem azt jelenti-e, hogy a magyar asszonyok nem akarnak anyák lenni, és túl sokan nem akarnak élni? Nem azt jelenti-e, hogy a magyar nép feladta jövőbe vetett hitét? Itt kell gondolnunk a másfél milliós magyar emigráció­ra szerte a szabad világban. Legtöbbünk nem szerencsevadász­ként jött külföldre, hanem felelős gondolkodású dolgos polgár­ként, akik két kezünkkel, mesterségünkkel, hivatásunkkal hoz­zájárulunk a befogadó országok értékeihez. Magunkkal hoztuk azt a szellemet is mely a fennmaradásért és a nyugat szellemi kincseinek védelmében századokon át folytatott küzdelmekben nőtt bennünk. — Soha egy pillanatra se felejtsük el, kedves magyar sorstársaim, hogy Te, és mi, mindannyian azért is vagyunk itt, hogy kivegyük részünket a hazánk és népünk szabadságáért folyó szellemi harcban. Mert mi nem hiszünk a költő sötét jós­latában, hogy „jönni fog a nagyszerű halál", mi inkább abban bízunk, hogy „egy jobb kornak kell jönnie", mely után az otthoni milliókkal együtt vagyunk. Reméljünk benne, imádkozzunk és dolgozzunk érte, hogy valóban így lehessen. Horton képviselő elmondta, hogy Nixon elnököt kérte, hogy a csúcsértekezleteken hozza fel a Rab Népek kérdését és „nagyobb szabadságot" követeljen számukra. Horton kép­viselő beszámolt arról a támogatásról, amelyet a Szabad Európa és a Szabadság Rádió fenntartása érdekében kifejtett. Biztosí­totta a magyarságot arról, hogy szabadság küzdelmüket to­vábbra is támogatni fogja. Nt. Papp János, rochesteri evangélikus lelkész mondott záró imát magyar és angol nyelven. Az emlékünnepélyt rendező Emlékbizottság tagjai: Löte Lajos, Borbás István és felesége, és Nagy Lajos voltak. A mű­sort Borbás István vezette le. Az utána következő társas együttléten a háziasszony szerepét Borbás Istvánná töltötte be. János, a csikágói szabadságharcos szervezet elnöke nyitotta meg az ünnepélyt. Tessényi Kornél evangélikus lelkész imát mondott, majd a Tulipános Láda énekkara Budapest, 1956 Kantata-t adta elő. Szörényi Éva, a Nemzeti Színház v. tagja és a Magyar Szabadságharcos Szövetség orsz. intézőbizottsági tagja „Piros a vér a pesti utcán” c. költeményét szavalta nagy hatással. Az angol nyelvű ünnepi szónok Richard B. Ogilvie, Illinois­ állam kormányzója volt, aki ötvenhatra emlékezett és a magyar szabadságharc követeléseit minden szabad ember jo­gos és megvalósítandó követelésének nevezte. Szünet után a MAGYAR KÓRUS száma következett, amit Polgár Melinda szavalata követett: Sajó Sándor ..Magyarnak lenni ..." c. verset szavalta. Magyar ünnepi szónok Lovas György volt, a Magyar Szabadságharcos Szövetség, USA or­szágos főtitkára, aki hitet tett ötvenhat minden, meg nem való­sított követelése mellett. A csikágói cserkészek mutatós tánc­száma után Szörényi Éva Kónya Lajos forradalmi költeményét szavalta, utána a csikágói cserkészek Gencsapáti Verbunkos táncszámot mutattak be. Ezután következett Mindszenty József bíboros hercegprímás által megáldott magyar zászló hivatalos átadása. Dr. Magyar József római katolikus plébános imája után a zászlót a református és evangélikus lelkészek is meg­áldották. A zászlót Szörényi Éva és negyven díszmagyarba öltözött magyar asszony vette át. Utána Szörényi Éva közvetí­tette a bíboros hercegprímás üzenetét, akivel nemrégen Bam­­bergben személyesen találkozhatott. A magyar asszonyok, a hercegprímás kívánságára, fogadalmat tettek, hogy gyermekeik magyar nyelvű oktatását elmulasztani nem fogják. A lelkes és őszintén megindult nézőközönség őszinte hálá­jának adott kifejezést a szép műsorért, melyet Diószeghy Sándor karnagy, Pásztor Antal zenetanár, Molnár Edith filmrendező vezetett, míg a műsorbemondó szerepet Molnárné Pongrácz Cili töltötte be kitűnően. CSIKÁGÓBAN Richard B. Ogilvie, Illinois állam kormányzója a csikágsói emlékünnepélyen A Magyar Szabadságharcos Szövetség, USA csikágói szervezete nagyszabású ünnepély keretében emlékezett meg a magyar szabadságharc 16. évfordulójáról. A St. ALPHON­­SUS HALL dísztermében, John Cody bíboros érsek, Richard, B. Ogilvie illinoisi kormányzó és Richard J. Daley polgármes­ter díszelnöksége mellett régen látott nagyszámú magyar és amerikai közönség gyűlt össze a tizenhatodik évforduló meg­ünneplésére. Az amerikai és magyar himnusz elhangzása után Jurasits KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA LOS ANGELESBEN Yorti polgármester volt a los angelesi októberi ünnepély szónoka A Magyar Szabadságharcos Szövetség los angelesi cso­portja gyönyörű időben október 21.-én reggel 10 órai kezdet­tel tartotta nagysikerű emlékünnepélyét a los angelesi Magyar Szabadságharcos Emlékszobornál. Az ünnepség levezetésére Mr. Robert K .Dornan, neves TV kommentátor vállalkozott. Ugyancsak ott voltak a testvér rabnemzetek képviselői, a ma­gyar cserkészek, az egyetemi fiatalság képviselői, zászlaikkal és a los angelesi rendőrzenekar egyik alakulata is. Bory Sándor az amerikai és magyar himnuszokat, Felszeghy Emmi a hűség­­esküt énekelte, illetve olvasta fel. P. Horváth Benedek pre­montrei kanonok, plébános imája után Yorti polgármester prok­­lamációját olvasta fel, aki személyesen részt vett az ünnepségen és lelkes szavakban emlékezett meg Ötvenhatról. Fóti Judit megkapó szavalata után (Bebádogoztak minden ablakot. Tollas Tibor verse) Jávorszky János, a los angelesi szabadságharcos szervezet elnöke beszélt, akit Walter F. Dunn ny. amerikai ez­redes és Lovas György, a Magyar Szabadságharcos Szövetség országos főtitkára követett, akik nemcsak, hogy megemlékez­tek Ötvenhatról, de hitelt tettek annak követésére és követelé­seinek megvalósítására is. Ugyancsak Lovas György adta át a Magyar Szabadságharcos Szövetség tb. tagsági oklevelét Yorti polgármesternek, Arthur K. Snyder városi tanácsosnak, Ferdinand Mendenhall nyug. haditengerész kapitánynak, a San Fernando Valley News főszerkesztőjének és Mr. Robert K. Dornan TV kommentárnak, akik mind sok segítséget nyúj­tanak a Szabadságharcos Szövetségnek. A rabnemzetek nevé­ben Bernard Nurmsen szólalt fel és adta át a rabnemzetek testvéri köszöntését. Czene Ferenc emlékérmet adott át Nesz­­lényi Judit művésznőnek a CANTATA 1956 című szerzeményé­ért. Végül Szörényi Éva művésznő, Szövetségünk országos in­tézőbizottságának tagja szavalta el a forradalom egyik jól ismert versét, a veszprémi ifjak verses üzenetét Budapest harcoló fia­taljaihoz. A zárószót Robert K. Dornan, a záróimát Nt. Henry D. Smith lelkész, az amerikai Magyar baptista egyház képvi­seletében mondotta. Az emlékezetes és nagysikerű ünnepély a rendőrzenekar indulójának hangjaira ért véget. Yorti polgár­mester mindvégig az ünnepség helyszínén maradt. MONTREALBAN Méltóságteljes ünnepséggel emlékezett Montreal magyarsága az 1956. forradalom tizenhatodik évfordulójára Montreal magyarsága régen látott nagy számban zsúfo­lásig megtöltötte a montreali katolikus plébániatemplom nagy­méretű kultúrtermét, hogy a 16. évfordulóra emlékezzen és meghallgassa Dr. Pogány András, a Magyar Szabadságharcos Szövetség amerikai elnökének ünnepi beszédét. Az ünnepséget a montreali egyházak pártfogásával a Montreali Magyar Egye­sületek Nagytanácsa (Dr. Mattyasovszky-Zsolnay Miklós el­nök) és a Montreali Magyar Szabadságharcos Szövetség (Egyed Attila elnök) rendeztek. Az ünnepség a montreali magyar fiú- és leánycserkészek színpompás, zászlós bevonulásával vette kezdetét, a megnyitó beszédet Tátray Gábor, a Katolikus Egyház világi elnöke tar­totta. Ezután Detre Csaba és Derzsi Pap Zsolt vezetésével két forradalmi emlékfáklyát, két koronás-címeres zászlót és két lyukas zászlót ünnepélyes menetben elhelyeztek a feldíszített színpadon, ahol Tátray Ernő a fájdalmas Hungária Asszonyt személyesítette meg, míg Derzsi Pap Zsolt a magyar Himnuszt szavalta el. Ezután került sor az ünnepi beszédre. A szónokot Dr. Mattyasovszky-Zsolnay Miklós, a Nagytanács elnöke mutatta be. Dr. Pogány András a magyar szabadságharc különös je­lentőségéről beszélt, mely nemcsak a magyar nép, hanem az egész világ számára példát állított. Emberi jogon és erkölcsi alapon megszövegezett kérései és kívánságai mai napig sem valósultak meg, ezért a magyar emigráció felelőssége az otthon­ért nem csökkent. Miért harcolunk 16 éve? — vetette fel a kérdést. Egy szabad, független, Istenhívő és demokratikus Ma­gyarországért. ’Értünk-e el sikereket? Pogány András itt be­számolt a Közös Magyar Külügyi Bizottság és az Európai Magyar Egyesületek Kongresszusának sikeres működéséről, majd rámutatott a külvilág és elsősorban Amerikában elért le­tagadhatatlan eredményekre. Meddig óhajtjuk ezt folytatni? Levelekből, írja Rév. Szépe László „Ember, küzdj és bízva bízzál.'* (Madách) VÁRUNK. VALAKIRE, VALAMIRE. Az élet nagyrészt várakozás. Vártunk a mára és várni fogunk a holnapra. Amíg gyermekek vagyunk, várjuk, hogy felnőjjünk, amikor felnőttek lettünk, várjuk a terveink, ál­­l­maink beteljesedését. Közben azt is várjuk, hogy ne jöjjenek az ősz hajszálak és az öregkor. De még az öregkorban is vá­runk további álmok beteljesedésére, várunk eseményeket, melyek még szebbé tennék ezt a világot. — A várakozás tulajdonképpen a remény alapja. Ha már nem várunk sem­mire, akkor már nem is remélünk. Remény nélkül pedig nem élet az élet. Kétféle várakozás van. Az egyik, amikor valami szebbet, jobbat várunk; ez örömteli várakozás. A másik, amikor va­­­­lami rosszat kell várnunk; ez szorongó, aggódó várakozás. A Hívő és Istenben bízó embernek csak az örömteli várakozást szabadna éreznie, mert a hite szerint tudja, hogy ha közben rossz is jön, azt is végül jóra fordítja majd az Isten. A helyes, boldogító várakozásnak (még ha rosszat is kellene várnunk) van egy titokzatos rejtélye, kulcsa. A vá­rakozásnak nem szabad tétlen várásnak lennie. A tétlen vá­rakozás nagyon idegőrlő, egészségtelen, testileg és lelkileg is. A várakozás mindig reménykedő előkészület és elfoglalt­sággal, munkával teli remény legyen. Aki egy eseményt vár, csak tétlenül vár, az még az örömvárásba is belebeteged­hetik, és a jó eseményt el is mulaszthatja majd. — Törté­nelmi tragikus példa erre a zsidó nép messiásvárása. Ezer­­ éveken át várták a Messiást, de csak várták, lelkileg nem készültek a befogadására. Amikor megérkezett a Megváltó,­­ elmulasztották befogadni. Minden embernek igénye a várakozás a jobbra, így is van rendjén. Mi, hontalan emigránsok is már 15—25 év óta várakozunk. Várunk valakit vagy valamit, ami boldo­gabbá teheti életünket és hazánk sorsát. A clevelandi Rózsi Néni olyan szépen fejezi ki ezt a levelében: ... „Ha elsöté­tedik is minden körülöttünk, ha sokan el is mennek már kö­zülünk, mi azért továbbra is bízunk abban, hogy szebb lesz megint... Most el vagyunk hagyatva, nem igen van, akihez elmehetnénk a gondjainkkal, panaszainkkal. De várunk va­lakire vagy valamire, ami majd szebbé teszi az életünket...” Néhány évvel ez­előtt még közöttünk élt, Youngstown közelében, a jó Kosztik atya. Ki ne emlékeznék kedves mo­solyára, mellyel mindenkit fogadott. Már jól benne volt a korban, több nagy betegséget is átvészelt, de mindig biza­kodó, tervező ember maradt. Minden levele felemelő, biztató volt, mintha telve lett volna valami nagy várakozással egy szebb jövő iránt. 1969-ben egyik levelében meglepett egy Nyirő-levéllel. .. .„Mellékelten küldöm megboldogult Nyirő Jóska egyik levelét. (A bécsi Pazmaneumban iskolatársak voltak.) Kár, hogy nem­ őriztem meg az összes levelét, igazi irodalmi gyöngyök voltak ... Voltak leveleim Grósz érsektől, Kincs Istvántól, Bangha Pétertől... Régen, nagyon régen volt ez, de mind értékes, biztató levél volt...” A mellékelt Nyirő-levél, 1953-ból, melyet Kosztik atyá­hoz irt, így kezdődik: „Kedves Jóskám! — Vártam... vár­tam ... Az orvosok szerint még jó pár hónapnak kell el­telnie, amíg javulok. Pedig már nyolcadik hónapja tart ez a súlyos mepróbáltatásom. De összes gondjaimat a Jóistenre bízom. Nem is csalódtam benne soha, és továbbra is beállok a mezők liliomai közé, a gondoskodását illetőleg... Ilyen áldása volt a Te leveled is, Jóskám, ami nekem minden or­vossággal felérő örömet és igaz lelki élményt jelentett. Szám­talanszor elolvastam és visszaéltem magamat a régi, feled­hetetlen pazmaneumi világba, ahol olyan boldogok voltunk... Bizonyára tudod már, hogy lelkem ügye is rendben van és megbékélve, a régi hittel és szeretettel tehetek eleget vallási kötelességeimnek, járulhatok a szentségekhez és közvetlenül kaphatom Isten kegyelmét és segítségét... Bízom benne, eljön az ideje...” „Bízom benne, eljön az ideje”. Ez az ember jelszava. Az ember mindig bízik, mindig vár. Ahogyan a nagybeteg Nyirő is bízott és várt, várt valami jobbra, valami szebbre. De nemcsak várakozott, hanem ahogyan gyarlóságában te­hette, igyekezett is építeni, előkészíteni a jobbat, a szebbet a világban, Írásaival gyöngyöket ültetett az emberek lelkébe. Mi is várakozunk valami szebbre ebben a­ mostani bo­rongás világban. Várunk valakire, valamire, ami szebbé teszi megint a világot. De a­ várakozásunk nem csak várás, ha­nem munka, a jónak ültetése, továbbadása. Lelki előkészület. 1. oldal A válasz egyszerű, mondotta Pogány András. Ha az országból kivonulnak az oroszok és lesz szabadon és törvényesen válasz­tott kormány, mi úgy eltűnünk a politikai mezőnyből, mint­­ Villonnál a tavalyi hó. Addig azonban ugyanazt üzenjük a­­ világnak, amit üzentünk 16 évvel ezelőtt: nem lesz addig béke, míg a magyar nép szabadságát és önrendelkezési jogát nem biz­­t­­osítják. Mi addig idekint változatlanul ragaszkodunk Ötvenhat minden követeléséhez, megalkuvás, hétrétgörnyedés és komprom s misszumok keresése nélkül." A lendületes beszédet hatalmas­­ taps és elismerés fogadta. Az ünnepség második felében a Pannónia Kör Petőfi „Egy gondolat bánt engemet" című költeményét adta elő. Horváth­­ Marianne és Horváth László „Udvarhelyi páros” táncszáma­­után a Református, majd a Katolikus Iskolák növendékei szere­­peltek. Zalatnai Tamás tánctanár és Kalapati Mária „Maros­széki Páros" táncszáma után a Gyöngyös Bokréta Együttes, ugyancsak az előbbiek vezetésével a Kalocsai Mars­ot adták elő nagy sikerrel. A záróbeszédet Kelemen Ferenc a Székely Kultúregyesület képviselője mondotta és a Himnusz hangjai, a cserkészek zászlós felvonulása zárta be a nagysikerű ünne­pélyt. A műsorbemondó De Thököly Ildikó volt. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, HÍVJA MAGYAR TEMETKEZÉSI INTÉZETÉT Bodnár Lajos és Fia Okleveles balzsamozók és temetés rendezők. Kegyeletteljes és figyelmes kiszolgálás. Betegszállítás minden időben. 3929 Lorain Avenue,­­Cleveland, Ohio 44113 ME 1-3075 Telefon éjjel és nappal.

Next