Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972 (79. évfolyam, 1-50. szám)
1972-12-03 / 47. szám
1972. december 3. Magyar szabadság Párizsban Párizs nemzeti érzelmű magyarsága okt. 22.-én, vasárnap a Katolikus Misszió új helyiségében és rendezésében emlékezett meg az 1956 októberi szabadságharcról. Az ünnepélyes szentmise után, amelyet Guibal abbé, Luzáncy (franciaországi kisközség, ahol Bercsényi hamvai nyugszanak) nyugalmazott plébános celebrált, az ünnepi szónokok sorát Raksányi Árpád nyitotta meg. Sulyánszky Jenő szabadságharcos beszédében rámutatott, hogy az „enyhébb" rendszerű Kádár rezsim semmit sem valósított meg a szabadságharc kívánságaiból. Náday Kálmán zongorajátéka után Philippe Bracieux, a ,,Le sang de Budapest írója mély elismeréssel adózott Yves de Daruvár „Le destin dramatique de la Hongrie címen a közelmúltban megjelent könyvének, amellyel mind a magyarságnak, mind Közép-Európának nagy szolgálatokat tett. Szentes Tünde üde! hangon saját zongorakiséreté-( 'ben Schubert „Ave Maria’ -ját énekelte elismert sikerrel. Utána A. Rigoine de Fougerolles az Európai Frontharcos Szövetség képviseletében szólalt fel, méltatva a szabadságharc hősiességét, az egyházak küz- [delmét a Vasfüggöny mögött. Kiemelte a Frontharcos Szövetségnek a Kereszt jegyében végzett megbékélő és mindent meg- bocsájtó munkásságát. Az ün-nepség Raksányi Árpád köszönő beszédével zárult. Az ünneplő közönség soraiban a megjelent Auer Pál is, valamint a lengyelek képviselője. A terem díszítéséért Keretes Rezsőt illeti az elismerés. A zászlók díszőrségét a Petőfi Sándor cserkészcsapat adta. Október 23.-án, hétfőn este az Arc de Tromphe alatt összegyűlt magyarság kegyelettel helyezte el koszorúját az Ismeretlen Katona nyugvóhelyén. ___________________(b. a.) Nem fontos, de érdekes hogy a Párizsban megjelenő LE MONDE írja, hogy az angol irodalomkritika fiatal szárnyának programjában az elsők között szerepel az a követelés, hogy szüntessék meg a névtelen bírálat gyakorlatát, amelyet például a Times Literary Supplement ma is követ. Kétségtelenül vannak előnyei, ha az elemző cikk aláírás nélkül jelenik meg a sajtóban: biztosítja a kritikus szabadságát, elhárítja a veszélyt, hogy érdemekre vadásszon. Módot ad viszont a kritikusnak arra, hogy a névtelenség leple alatt izzóporrá törje a megbírált művet, s ha a szerző tiltakozik a méltánytalan vagy hamis értelmezés ellen, többnyire még keményebben — s ismét névtelenül — letorkollják. Ezen a helyzeten kíván változtatni az angol kritikusok fiatalabb nemzedéke, amely — szembefordul az egyoldalú és rejtőző szemlélettel . . . Ezt jó lenne megszívlelni a száműzetésben is. Főként a névtelen levélíróknak, hogy Los Angelesben betörtek egy szerkesztőségbe. És kéziratokat vittek el a betörők. Melyik szerkesztőség, melyik szerkesztő ne vágyna erre a dicsőségre? Hogy ellopják a kéziratát. . . A dolognak persze háttere is van. Azok a bizonyos kéziratok, amelyeket a Canyon Cher című lap közölni szándékozott, arról szóltak, hogyan lehet a betörők ellen a legeredményesebben védekezni . . . 1972. körbe-körbe Kádár fél a Kremlintől. Kádártól félnek apártbürokraták. A pártbürokratáktól fél a nép. 4 néptől fél a Kremlin. Szabadságharc emlékünnep ROCHESTERBEN (ROCHESTER, N. Y.:) A Rochester és környéki magyarság október 29.-én, vasárnap este tartotta megemlékezését az 1956-os szabadságharcról, az Eastman zeneakadémia Cutler Union halljában. Ünnepi beszédet a magyar barátságáról ismert Horton Frank, képviselő és Lőte Lajos, az Erdélyi Bizottság elnöke mondottak. Amerikai részről jelen volt még May Steven képviselő, aki a város üdvözletét tolmácsolta és aki ugyancsak több éves barátság és magyarországi utazása útján áll közel a magyarsághoz. Az ünnepély a Szózattal kezdődött, egy kitűnő hazai színész előadásában hangszalagról. Lőte Lajos magyar nyelvű megnyitó szavaiban a Szózatról ezeket mondotta: „Sokan talán úgy érzik, hogy ezt a verset már régen írták, ami benne van, már nem is lehet érvényes. Hát nem így van. Ha bölcsőnk odahaza volt és sírunk itt lesz Amerika földjén, azért lélekben magyarok maradunk. Nem az a föld, melyben örökre pihenünk tesz minket magyarrá, hanem az, amelyiken születtünk. A születés a fontos. Lélekben magyarok maradunk, bárhol is ér a vég. Vörösmartynak ma is igaza van. Mintha ránk, emigránsokra szabta volna versét közel 150 évvel ezelőtt. Nekem azt mondja: „magyarnak születtél, magyarnak maradj halálodig. Remélem mindenkinek ezt mondja." Angolnyelvű beszédében Lőte az Egyesült Államok és a kommunista nagyhatalmak javuló viszonyával foglalkozott. — Ma este a 16. alkalommal, hogy emlékezünk azokra az ezrekre, akik életüket adták az 1956-os forradalomban azért, hogy tíz millió honfitársunk újra szabad lehessen. Szabad az orosz megszállástól és szabad a Szovjet által rákényszerített kommunista terroruralomtól. Az idők megváltoztak 1956 óta, és velük megváltoztak a nemzetközi problémák és azok megoldásáról vallott nézetek, és valamennyire maguk a problémák is. Világossá vált, hogy elmúltak azok az idők, amikor a Szovjetuniót még kényszeríteni lehetett volna európai hódításainak feladására. Valószínű éppen a magyar forradalom volt erre a legutolsó alkalom. Valóban, egy nagyszabású katonai erőfeszítésnek, a hosszú vietnami háborúnak célja sohasem volt több, mint a kommunista uralom terjedésének megakadályozása egy olyan ázsiai területen, amelyet még meg lehetett menteni a kommunizmustól a második világháború végén. Meg lehetünk elégedve, ha a közeledő béke legalább ezt a célt eléri. — De mi történik a szovjet megszállás alatt élő 100 millió európaival? Arra ítéltettek, hogy a háború után örökösen megszállott országként és saját kormányuk és kormányrendszerük megválasztásának a lehetősége nélkül éljenek? Több mint egy nemzedéken át kell elfogadják a Kremlin diktátorainak kegyeit, szabad választások és az alapvető emberi szabadságjogok nyomorúságos pótlásaként? Valóban egy soha meg nem választott, törvénytelen uralkodó klikk abortuszrendeletéből származó nemzetgyilkolás a magyarság végzete? Ezek a kérdések ma estére és életünk minden napjára. Az idők megváltoztak 1956 óta, de a történelem bizonyítja, hogy bizonyos alapvető dolgok nem változnak. Ezek most sem változtak. Az egyik a szabadság vágya az elnyomottak lelkében. Ez a vágy élni fog minden időben. A másik örök tény az, hogy egy ideál, egy vallás, egy nemzet soha nem törölhető el az emberi szellem térképéről, ha a hívők nem adják fel a hitet és a reményt. És itt gondolunk 14 millió honfitársunkra, akik odahaza és mindenütt a Kárpát medencében élnek. Higgyék el, hogy az erdélyi, szlovákiai, bácskai, bánáti és kárpátaljai magyarok nem adták fel magyarságukat. De, hogy Magyarország népessége már közeledik a csökkenéshez, vájjon nem azt jelenti-e, hogy a magyar asszonyok nem akarnak anyák lenni, és túl sokan nem akarnak élni? Nem azt jelenti-e, hogy a magyar nép feladta jövőbe vetett hitét? Itt kell gondolnunk a másfél milliós magyar emigrációra szerte a szabad világban. Legtöbbünk nem szerencsevadászként jött külföldre, hanem felelős gondolkodású dolgos polgárként, akik két kezünkkel, mesterségünkkel, hivatásunkkal hozzájárulunk a befogadó országok értékeihez. Magunkkal hoztuk azt a szellemet is mely a fennmaradásért és a nyugat szellemi kincseinek védelmében századokon át folytatott küzdelmekben nőtt bennünk. — Soha egy pillanatra se felejtsük el, kedves magyar sorstársaim, hogy Te, és mi, mindannyian azért is vagyunk itt, hogy kivegyük részünket a hazánk és népünk szabadságáért folyó szellemi harcban. Mert mi nem hiszünk a költő sötét jóslatában, hogy „jönni fog a nagyszerű halál", mi inkább abban bízunk, hogy „egy jobb kornak kell jönnie", mely után az otthoni milliókkal együtt vagyunk. Reméljünk benne, imádkozzunk és dolgozzunk érte, hogy valóban így lehessen. Horton képviselő elmondta, hogy Nixon elnököt kérte, hogy a csúcsértekezleteken hozza fel a Rab Népek kérdését és „nagyobb szabadságot" követeljen számukra. Horton képviselő beszámolt arról a támogatásról, amelyet a Szabad Európa és a Szabadság Rádió fenntartása érdekében kifejtett. Biztosította a magyarságot arról, hogy szabadság küzdelmüket továbbra is támogatni fogja. Nt. Papp János, rochesteri evangélikus lelkész mondott záró imát magyar és angol nyelven. Az emlékünnepélyt rendező Emlékbizottság tagjai: Löte Lajos, Borbás István és felesége, és Nagy Lajos voltak. A műsort Borbás István vezette le. Az utána következő társas együttléten a háziasszony szerepét Borbás Istvánná töltötte be. János, a csikágói szabadságharcos szervezet elnöke nyitotta meg az ünnepélyt. Tessényi Kornél evangélikus lelkész imát mondott, majd a Tulipános Láda énekkara Budapest, 1956 Kantata-t adta elő. Szörényi Éva, a Nemzeti Színház v. tagja és a Magyar Szabadságharcos Szövetség orsz. intézőbizottsági tagja „Piros a vér a pesti utcán” c. költeményét szavalta nagy hatással. Az angol nyelvű ünnepi szónok Richard B. Ogilvie, Illinois állam kormányzója volt, aki ötvenhatra emlékezett és a magyar szabadságharc követeléseit minden szabad ember jogos és megvalósítandó követelésének nevezte. Szünet után a MAGYAR KÓRUS száma következett, amit Polgár Melinda szavalata követett: Sajó Sándor ..Magyarnak lenni ..." c. verset szavalta. Magyar ünnepi szónok Lovas György volt, a Magyar Szabadságharcos Szövetség, USA országos főtitkára, aki hitet tett ötvenhat minden, meg nem valósított követelése mellett. A csikágói cserkészek mutatós táncszáma után Szörényi Éva Kónya Lajos forradalmi költeményét szavalta, utána a csikágói cserkészek Gencsapáti Verbunkos táncszámot mutattak be. Ezután következett Mindszenty József bíboros hercegprímás által megáldott magyar zászló hivatalos átadása. Dr. Magyar József római katolikus plébános imája után a zászlót a református és evangélikus lelkészek is megáldották. A zászlót Szörényi Éva és negyven díszmagyarba öltözött magyar asszony vette át. Utána Szörényi Éva közvetítette a bíboros hercegprímás üzenetét, akivel nemrégen Bambergben személyesen találkozhatott. A magyar asszonyok, a hercegprímás kívánságára, fogadalmat tettek, hogy gyermekeik magyar nyelvű oktatását elmulasztani nem fogják. A lelkes és őszintén megindult nézőközönség őszinte hálájának adott kifejezést a szép műsorért, melyet Diószeghy Sándor karnagy, Pásztor Antal zenetanár, Molnár Edith filmrendező vezetett, míg a műsorbemondó szerepet Molnárné Pongrácz Cili töltötte be kitűnően. CSIKÁGÓBAN Richard B. Ogilvie, Illinois állam kormányzója a csikágsói emlékünnepélyen A Magyar Szabadságharcos Szövetség, USA csikágói szervezete nagyszabású ünnepély keretében emlékezett meg a magyar szabadságharc 16. évfordulójáról. A St. ALPHONSUS HALL dísztermében, John Cody bíboros érsek, Richard, B. Ogilvie illinoisi kormányzó és Richard J. Daley polgármester díszelnöksége mellett régen látott nagyszámú magyar és amerikai közönség gyűlt össze a tizenhatodik évforduló megünneplésére. Az amerikai és magyar himnusz elhangzása után Jurasits KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA LOS ANGELESBEN Yorti polgármester volt a los angelesi októberi ünnepély szónoka A Magyar Szabadságharcos Szövetség los angelesi csoportja gyönyörű időben október 21.-én reggel 10 órai kezdettel tartotta nagysikerű emlékünnepélyét a los angelesi Magyar Szabadságharcos Emlékszobornál. Az ünnepség levezetésére Mr. Robert K .Dornan, neves TV kommentátor vállalkozott. Ugyancsak ott voltak a testvér rabnemzetek képviselői, a magyar cserkészek, az egyetemi fiatalság képviselői, zászlaikkal és a los angelesi rendőrzenekar egyik alakulata is. Bory Sándor az amerikai és magyar himnuszokat, Felszeghy Emmi a hűségesküt énekelte, illetve olvasta fel. P. Horváth Benedek premontrei kanonok, plébános imája után Yorti polgármester proklamációját olvasta fel, aki személyesen részt vett az ünnepségen és lelkes szavakban emlékezett meg Ötvenhatról. Fóti Judit megkapó szavalata után (Bebádogoztak minden ablakot. Tollas Tibor verse) Jávorszky János, a los angelesi szabadságharcos szervezet elnöke beszélt, akit Walter F. Dunn ny. amerikai ezredes és Lovas György, a Magyar Szabadságharcos Szövetség országos főtitkára követett, akik nemcsak, hogy megemlékeztek Ötvenhatról, de hitelt tettek annak követésére és követeléseinek megvalósítására is. Ugyancsak Lovas György adta át a Magyar Szabadságharcos Szövetség tb. tagsági oklevelét Yorti polgármesternek, Arthur K. Snyder városi tanácsosnak, Ferdinand Mendenhall nyug. haditengerész kapitánynak, a San Fernando Valley News főszerkesztőjének és Mr. Robert K. Dornan TV kommentárnak, akik mind sok segítséget nyújtanak a Szabadságharcos Szövetségnek. A rabnemzetek nevében Bernard Nurmsen szólalt fel és adta át a rabnemzetek testvéri köszöntését. Czene Ferenc emlékérmet adott át Neszlényi Judit művésznőnek a CANTATA 1956 című szerzeményéért. Végül Szörényi Éva művésznő, Szövetségünk országos intézőbizottságának tagja szavalta el a forradalom egyik jól ismert versét, a veszprémi ifjak verses üzenetét Budapest harcoló fiataljaihoz. A zárószót Robert K. Dornan, a záróimát Nt. Henry D. Smith lelkész, az amerikai Magyar baptista egyház képviseletében mondotta. Az emlékezetes és nagysikerű ünnepély a rendőrzenekar indulójának hangjaira ért véget. Yorti polgármester mindvégig az ünnepség helyszínén maradt. MONTREALBAN Méltóságteljes ünnepséggel emlékezett Montreal magyarsága az 1956. forradalom tizenhatodik évfordulójára Montreal magyarsága régen látott nagy számban zsúfolásig megtöltötte a montreali katolikus plébániatemplom nagyméretű kultúrtermét, hogy a 16. évfordulóra emlékezzen és meghallgassa Dr. Pogány András, a Magyar Szabadságharcos Szövetség amerikai elnökének ünnepi beszédét. Az ünnepséget a montreali egyházak pártfogásával a Montreali Magyar Egyesületek Nagytanácsa (Dr. Mattyasovszky-Zsolnay Miklós elnök) és a Montreali Magyar Szabadságharcos Szövetség (Egyed Attila elnök) rendeztek. Az ünnepség a montreali magyar fiú- és leánycserkészek színpompás, zászlós bevonulásával vette kezdetét, a megnyitó beszédet Tátray Gábor, a Katolikus Egyház világi elnöke tartotta. Ezután Detre Csaba és Derzsi Pap Zsolt vezetésével két forradalmi emlékfáklyát, két koronás-címeres zászlót és két lyukas zászlót ünnepélyes menetben elhelyeztek a feldíszített színpadon, ahol Tátray Ernő a fájdalmas Hungária Asszonyt személyesítette meg, míg Derzsi Pap Zsolt a magyar Himnuszt szavalta el. Ezután került sor az ünnepi beszédre. A szónokot Dr. Mattyasovszky-Zsolnay Miklós, a Nagytanács elnöke mutatta be. Dr. Pogány András a magyar szabadságharc különös jelentőségéről beszélt, mely nemcsak a magyar nép, hanem az egész világ számára példát állított. Emberi jogon és erkölcsi alapon megszövegezett kérései és kívánságai mai napig sem valósultak meg, ezért a magyar emigráció felelőssége az otthonért nem csökkent. Miért harcolunk 16 éve? — vetette fel a kérdést. Egy szabad, független, Istenhívő és demokratikus Magyarországért. ’Értünk-e el sikereket? Pogány András itt beszámolt a Közös Magyar Külügyi Bizottság és az Európai Magyar Egyesületek Kongresszusának sikeres működéséről, majd rámutatott a külvilág és elsősorban Amerikában elért letagadhatatlan eredményekre. Meddig óhajtjuk ezt folytatni? Levelekből, írja Rév. Szépe László „Ember, küzdj és bízva bízzál.'* (Madách) VÁRUNK. VALAKIRE, VALAMIRE. Az élet nagyrészt várakozás. Vártunk a mára és várni fogunk a holnapra. Amíg gyermekek vagyunk, várjuk, hogy felnőjjünk, amikor felnőttek lettünk, várjuk a terveink, állmaink beteljesedését. Közben azt is várjuk, hogy ne jöjjenek az ősz hajszálak és az öregkor. De még az öregkorban is várunk további álmok beteljesedésére, várunk eseményeket, melyek még szebbé tennék ezt a világot. — A várakozás tulajdonképpen a remény alapja. Ha már nem várunk semmire, akkor már nem is remélünk. Remény nélkül pedig nem élet az élet. Kétféle várakozás van. Az egyik, amikor valami szebbet, jobbat várunk; ez örömteli várakozás. A másik, amikor valami rosszat kell várnunk; ez szorongó, aggódó várakozás. A Hívő és Istenben bízó embernek csak az örömteli várakozást szabadna éreznie, mert a hite szerint tudja, hogy ha közben rossz is jön, azt is végül jóra fordítja majd az Isten. A helyes, boldogító várakozásnak (még ha rosszat is kellene várnunk) van egy titokzatos rejtélye, kulcsa. A várakozásnak nem szabad tétlen várásnak lennie. A tétlen várakozás nagyon idegőrlő, egészségtelen, testileg és lelkileg is. A várakozás mindig reménykedő előkészület és elfoglaltsággal, munkával teli remény legyen. Aki egy eseményt vár, csak tétlenül vár, az még az örömvárásba is belebetegedhetik, és a jó eseményt el is mulaszthatja majd. — Történelmi tragikus példa erre a zsidó nép messiásvárása. Ezer éveken át várták a Messiást, de csak várták, lelkileg nem készültek a befogadására. Amikor megérkezett a Megváltó, elmulasztották befogadni. Minden embernek igénye a várakozás a jobbra, így is van rendjén. Mi, hontalan emigránsok is már 15—25 év óta várakozunk. Várunk valakit vagy valamit, ami boldogabbá teheti életünket és hazánk sorsát. A clevelandi Rózsi Néni olyan szépen fejezi ki ezt a levelében: ... „Ha elsötétedik is minden körülöttünk, ha sokan el is mennek már közülünk, mi azért továbbra is bízunk abban, hogy szebb lesz megint... Most el vagyunk hagyatva, nem igen van, akihez elmehetnénk a gondjainkkal, panaszainkkal. De várunk valakire vagy valamire, ami majd szebbé teszi az életünket...” Néhány évvel ezelőtt még közöttünk élt, Youngstown közelében, a jó Kosztik atya. Ki ne emlékeznék kedves mosolyára, mellyel mindenkit fogadott. Már jól benne volt a korban, több nagy betegséget is átvészelt, de mindig bizakodó, tervező ember maradt. Minden levele felemelő, biztató volt, mintha telve lett volna valami nagy várakozással egy szebb jövő iránt. 1969-ben egyik levelében meglepett egy Nyirő-levéllel. .. .„Mellékelten küldöm megboldogult Nyirő Jóska egyik levelét. (A bécsi Pazmaneumban iskolatársak voltak.) Kár, hogy nem őriztem meg az összes levelét, igazi irodalmi gyöngyök voltak ... Voltak leveleim Grósz érsektől, Kincs Istvántól, Bangha Pétertől... Régen, nagyon régen volt ez, de mind értékes, biztató levél volt...” A mellékelt Nyirő-levél, 1953-ból, melyet Kosztik atyához irt, így kezdődik: „Kedves Jóskám! — Vártam... vártam ... Az orvosok szerint még jó pár hónapnak kell eltelnie, amíg javulok. Pedig már nyolcadik hónapja tart ez a súlyos mepróbáltatásom. De összes gondjaimat a Jóistenre bízom. Nem is csalódtam benne soha, és továbbra is beállok a mezők liliomai közé, a gondoskodását illetőleg... Ilyen áldása volt a Te leveled is, Jóskám, ami nekem minden orvossággal felérő örömet és igaz lelki élményt jelentett. Számtalanszor elolvastam és visszaéltem magamat a régi, feledhetetlen pazmaneumi világba, ahol olyan boldogok voltunk... Bizonyára tudod már, hogy lelkem ügye is rendben van és megbékélve, a régi hittel és szeretettel tehetek eleget vallási kötelességeimnek, járulhatok a szentségekhez és közvetlenül kaphatom Isten kegyelmét és segítségét... Bízom benne, eljön az ideje...” „Bízom benne, eljön az ideje”. Ez az ember jelszava. Az ember mindig bízik, mindig vár. Ahogyan a nagybeteg Nyirő is bízott és várt, várt valami jobbra, valami szebbre. De nemcsak várakozott, hanem ahogyan gyarlóságában tehette, igyekezett is építeni, előkészíteni a jobbat, a szebbet a világban, Írásaival gyöngyöket ültetett az emberek lelkébe. Mi is várakozunk valami szebbre ebben a mostani borongás világban. Várunk valakire, valamire, ami szebbé teszi megint a világot. De a várakozásunk nem csak várás, hanem munka, a jónak ültetése, továbbadása. Lelki előkészület. 1. oldal A válasz egyszerű, mondotta Pogány András. Ha az országból kivonulnak az oroszok és lesz szabadon és törvényesen választott kormány, mi úgy eltűnünk a politikai mezőnyből, mint Villonnál a tavalyi hó. Addig azonban ugyanazt üzenjük a világnak, amit üzentünk 16 évvel ezelőtt: nem lesz addig béke, míg a magyar nép szabadságát és önrendelkezési jogát nem biztosítják. Mi addig idekint változatlanul ragaszkodunk Ötvenhat minden követeléséhez, megalkuvás, hétrétgörnyedés és komprom s misszumok keresése nélkül." A lendületes beszédet hatalmas taps és elismerés fogadta. Az ünnepség második felében a Pannónia Kör Petőfi „Egy gondolat bánt engemet" című költeményét adta elő. Horváth Marianne és Horváth László „Udvarhelyi páros” táncszámaután a Református, majd a Katolikus Iskolák növendékei szerepeltek. Zalatnai Tamás tánctanár és Kalapati Mária „Marosszéki Páros" táncszáma után a Gyöngyös Bokréta Együttes, ugyancsak az előbbiek vezetésével a Kalocsai Marsot adták elő nagy sikerrel. A záróbeszédet Kelemen Ferenc a Székely Kultúregyesület képviselője mondotta és a Himnusz hangjai, a cserkészek zászlós felvonulása zárta be a nagysikerű ünnepélyt. A műsorbemondó De Thököly Ildikó volt. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, HÍVJA MAGYAR TEMETKEZÉSI INTÉZETÉT Bodnár Lajos és Fia Okleveles balzsamozók és temetés rendezők. Kegyeletteljes és figyelmes kiszolgálás. Betegszállítás minden időben. 3929 Lorain Avenue,Cleveland, Ohio 44113 ME 1-3075 Telefon éjjel és nappal.