Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)

1973-08-05 / 31. szám

6. oldal Lenin és Brezsnyev feladata ugyanaz írta: Sárkány György A Szovjetunió fennállásának 50. évfordulóján a szovjet kommunista párt központi bizottsága, a Szov­jet legfelső tanácsa, és az Oroszországi Föderáció leg­felsőbb tanácsa felhívást intézett a világ népeihez. (Legalábbis ezt mondotta a felhívással együtt közzé­tett kísérő szöveg. Ennek a felhívásnak a politikai pi­kantériája az volt, hogy a közzétett magyar szöveg alól már hiányzott a harmadik aláíró, ki tudja miféle okból. Mire megjelentették a felhívást, az Oroszor­szági Föderáció Legfelsőbb Tanácsa már nem volt olvasható a felhívás alatt, holott a kísérő szöveg azt állította, hogy az is aláírta ... ) Dicsekvés a Szovjet félévszázados jubileumán A fennen dicsekvő szöveg egy helyen ezt állapí­totta meg: “A népek egyre türelmetlenebbül tapasztalják, hogy a modern világ számos, fontos problémájára nem találnak megoldást, a kapitalizmus szülét szociális bajok nemcsak hogy nem szűnnek, hanem még növe­kednek. Mindmáig szerte a világon hatalmas területe­ken uralkodik a holnaptól való félelem, a társadalmi igazságtalanság, a nemzeti és faji elnyomás. Egy je­lentéktelen kisebbség fényűzése párosul milliók nyo­morával. A gyengén tápláltság egész népek sorsa. Mindez a gyarmati rendszer és az imperialista elnyo­más következménye...” így a legfelsőbb szovjetek felhívása a világ né­peihez. Most nézzük, hogy ezzel szinte egyidőben, amikor az amerikai főkapitalisták Moszkvába utaznak, mit ír ugyanennek a kommunista pártnak hivatalos főlapja a Pravda: A Hammer példa ”1921. Armand Hammer, egy Oroszországból el­származott amerikai milliomos fia, éppen befejezte orvosi tanulmányait a Columbia Egyetemen. Ebben az időben az újságok első oldalon hirdettek: «Éhín­ség és járványok Oroszországban». Az ifjú Hammer vásárolt egy egészségügyi autóbuszt teljes felszerelés­sel, átszállította az óceánon túlra s maga is eljött, hogy ifjú orvoshoz méltóan dolgozzon egy járvány­ sújtotta területen. Moszkvában L. Martens, Oroszország haj­dani képviselője az Egyesült Államokban, összehozta az egészségügyi népbiztossal Nyikolaj Szemaskoval. Utólag, a Párt Központi Bizottságához intézett egyik jegyzetében Vlagyimir Lenin megemlíti a fiatal ame­rikait, aki «hathavezer dollár értékű orvosi műszert adott át Szemaskónak.» Később Martens vezetésével szakértő csoport in­dult az Ural vidékére, hogy tanulmányozza az ipar helyzetét. Az amerikai orvos csatlakozott hozzájuk. Az itt látottak mélyen megrendítették: az éhínség súj­totta vidékről beönzönlő menekültek ezrei megroha­mozták a vagonokat; a kolera é­s a tífusz megtizedelte a lakosságot. Az Egyesült Államokban jól termés volt .Abban az esztendőben az Egyesült Államokban jó termés volt és a farmerek éppen a túltermelésre pa­naszkodtak. Hammer szerződést ajálott a szovjet ál­lamnak: Amerika élelmiszert szállítana Oroszország­nak, az Uralban található természeti kincsek ellené­ben, vagyis fáért, prémekért, drágakövekért. A jekatyerinburgi (ma Szverdlovszk) adminisztrá­ciós központ elfogadta a javaslatot. Kezdetként 16 ezer tonna búzát szállítottak volna az amerikaiak Pet­­rográdig. Martens táviratilag közölte a szerződés tar­talmát Leninnel. A Népbiztosok Tanácsának az elnöke meghívta a fiatal amerikai orvost, látogatná meg a Kremlinben. Mit mondott Lenin íme, Hammer­ beszámolója erről a találkozóról: : .. . Lenin megszorította a kezemet — meséli Ham­mer — és leültetett: — Látta Oroszországot? — kérdezte. Elmond­tam, hogy egy hónapot töltöttem az Ural vidékén, ahol éhínség pusztít. Lenin tekintetét végtelen szomo­rúság árnyékolta be: — Igen, mondotta halkan, az éhinség .. . Mindenekelőtt gazdasági és technikai se­gítségre van szükségünk — folytatta Lenin rövid szü­net után —, hogy ismét lábra állíthassuk az iparun­kat. A polgárháború és az idegen beavatkoz­ás csőd­be juttatott bennünket. Mindent elölről kell kezdeni. A gazdasági fellendülés meggyorsítására számítunk a külföldi koncessziós szerződésekre is. A kapitalista országoknak is érdekük gazdasági kapcsolatuk ki­­szélesítése Oroszországgal. így van, nemde? Elmondtam, hogy Martens mérnök be akart vonni az uráli azbesztbányák kiaknázásába. Hozzáfűztem,­ hogy ezen a téren nincs kellő tapasztalatom. Lenin így válaszolt: — Valakinek meg kell törni a jeget. Miért ne lenne éppen ön az első az azbesztre vonatkozó kon­cessziós szerződés aláírásával? Nem készültem fel egy ilyen közvetlen javaslatra. Úgy gondoltam, hogy Oroszországban hónapokig tar­tana egy ilyen üzlet megkötése. Valami ilyesmit mond­hattam Leninnek, aki azonnal megértette: «A bürok­rácia — mondta — egyike a legveszedelmesebb beteg­ségeinknek. Nem győzöm ezt eléggé hangoztatni, íme, miként fogunk cselekedni: kinevezünk egy fele­lősségteljes emberekből összeállított bizottságot, tud­juk, hogy előnyös feltételeket kell biztosítanunk azok­nak, akik velünk akarnak dolgozni. Értelmetlenség lenne a kapitalistákat filantrópusoknak képzelni. Jö­vedelemre akarnak szerte tenni, másként nem lenné­nek kapitalisták.» Megjegyeztem, hogy biztosan tartanunk kell a munkásokkal való súrlódásoktól. A m munkások ellensé­get látnak a kapitalistákban. A szovjet kormány ga­rantálhatja, hogy nem lesznek kellemetlenségeink a munkásokkal? Lenin azonnal válaszolt: «A munkások nem cselekednek saját érdekeik ellen. Munkához jut­nak, jó fizetéshez és láthatják majd, hogy az üzlet hasznos az ő számukra és az állam szempontjából is». A kapitalistákból így lett “kereskedelmi világ ..." “Hammer 1921. október 22.-én találkozott Lenin­nel. Az első szerződést október 29.-én kötötték meg, két nappal később a Népbiztosok Tanácsa is jóvá­hagyta. Lenin nagy politikai fontosságot tulajdonít ennek az első koncessziós szerződésnek. Ezeket írta a Párt Központi Bizottsága Politikai Irodájának: «íme egy ösvény az amerikai “kereskedelmi világ” felé, s minden eszközzel ki kell használnunk ezt az ösvényt»." Majd a Pravda hozzáfűzi :Mindez fél évszázaddal ezelőtt történt. 1972 őszén Hammer ismét Moszkvába érkezett. Az első amerikai üzletemberek közé tartozott, akik Richard Nixon moszkvai útját követően meglátogatták a Szov­jetuniót ...” Mit mond Brezsnyev 50 év után? És azóta Brezsnyev is meglátogatta Washing­tont. És valósággal körüludvarolta a kapitalista gyá­rosokat, bankárokat és üzletembereket. Nem szólva arról, hogy ugyanakkor — 50 év után — a Szovjet­unió ismét fantasztikus mennyiségű gabonát vásárol Amerikában, mert a Szovjetunió alattvalói éhínség elé néznének az amerikai gabona nélkül — 50 után is ... És a Szovjetunió a maga ötéves terveibe bele akarja kalkulálni az amerikai technikai segítséget, mert el­maradottságát be kell ismerje . . . Brezsnyev ha más szavakkal, de ugyanazt mondja, amit Lenin mondott: “Mindenekelőtt gazdasági és technikai segítségre van szükségünk ...” Mintha az ötven év közben el sem telt volna. A Szovjetunió ötven évi uralma után, 1973-ban sem képes népeinek a közellátásáról gondoskodni. A Szov­jet ötven éve szidalmazza a kapitalizmust, de közben csak fegyverkezésre költött és csak fegyvereket gyár­tott. A régi cári politika, Kína megmondotta: a szovjet imperialista... A közszükségleti cikkek technikáját most az általa 50 évig napszámba szidott kapitalisták­tól kell kikunyerálja, ahogyan Lenin kérte az amerikai kapitalisták gazdasági és technikai segítségét — noha tudta, azok nem filantrópusok ... És most Brezsnyev mint 50 évvel ezelőtt Lenin, amikor az amerikai segít­ség elnyerésére törekszik az amerikai kapitalistákat hirtelen csak "kereskedelmi világ" -nak tekinti és ne­vezi ... Ha szabadon lehetett volna választani csak egyszer is Most sok mindenre nem akarunk hivtakozni. Millió és millió elpusztított emberéletről, a terror ke­gyetlenségeiről, a mostani az európai nemzeteket ki­zsákmányoló szervezetekbe fűző újgyarmatosító szov­jet törekvésekről nem akarunk most szólni. .. Egy­szerűen és közérthetően, csupán egy kérdést teszünk fel: mi lett volna ezzel a szovjet rendszerrel, amely 50 éve után újból Amerikától kér ennivalót és a köz­szolgáltatásokhoz szükséges technikát, ha alattvalói egyszer is, szabadon, terror, egypárturalom nélkül sza­bad gondolkozás alapján, szólásszabadság vitái után valóban választhattak volna eközött a maradi, bukott ideológia és más, újabb politikai, gazdasági és társa­dalmi irányzatok között? Megmaradhatott volna 50 évig? ★ A felhívás hencegése félresikerült és az amerikai üzletembernek átnyújtott hízelgés csokra is félresi­került. Mindkettő mást mond. Mr. Armand Hammer “Pravdá’ -ban megjelent példája pedig csak egyet bi­zonyít, amit Brezsnyev is tanúsított Washingtonban: a szovjet által elnyomott milliók bajban voltak és baj­ban vannak ma is. És az imperialista, kapitalista Ame­rikában kell udvarolni, kilincselni míg otthon félszáj­jal szidalmazzák Amerikát, hogy kenyeret és közel­látást kapjanak és adhassanak a Szovjetunióba zárt népeknek. Brezsnyev feladata ugyanaz, mint Leniné volt 50 évvel ezelőtt: ennivalót, tehát életet és élet­módot kérni a kapitalistáktól. Bécs, 1973. július. a mi világunk és benne élünk A törvénytisztelő áldozatok Cuyahoga megye az az amerikai megye (County), amely­ben a legtöbb magyar él. Ennek a megyének a bíróságához figyelmeztető levelet intézett a bíróság elnöke, Thomas J. Parrino. Levelében intette a bírókat, amiért túl sok ügyet szün­tetnek meg, mivel nem került idejében sorra a tárgyalás. Fél tucat ügyben, vérfertőzés, fegyveres rablás, bankrablások, emberrablás és betörés már elítélt­­rendőrgyilkosok ellen, szün­tették meg az eljárást, mert meghatározott időpontig a tárgya­lásra nem került sor. Ugyanis a törvény kimondja, hogy olyan vádlott ellen, aki börtönben várja a tárgyalást, a vád kiadása utáni két időszakon belül meg kell nyitni a tárgyalást. Annak az esetében, aki szabadlábon védekezik, három bírósági idő­szak alatt kell megnyitni a vádlott elleni tárgyalást. Az a vád­lott, akinek az ügyét nem kezdik tárgyalni két, illetőleg három bírósági időszak alatt, meg kell szüntetni az eljárást. Parrino bírósági elnök figyelmeztető levelében rámutat arra, hogy a bíróságok titkárai és maguk a bírák is túl közel állnak az ügyvédekhez és amikor az ügyvéd a tárgyalásra halasztást kér, írásbeli beadvány nélkül is hozzájárulnak a ha­lasztáshoz. Később ennek semmi nyoma és mivel az iratokból nem tűnik ki, hogy a halasztás ügyvédi kérésre történt és mi­vel a törvényes határidőre nem nyitották meg a tárgyalást, az ügy megszűnik. Tehát figyelmezteti a bírákat, halasztást csak írásbeli kérésre adjanak, mert az írásbeli kérés megakadályozza, hogy az ügyet később megszüntessék. Mindez azt mutatja, hogy túl sok a bűncselekmény és a bíróságok nem tudnak lépést tartani a törvény által előírt idő­renddel. És a sok bűncselekményeknek a nagy számában olyan magyar az áldozata, aki Cuyahoga megyében él és dolgozik. Ha volt kor, amikor a törvény szigorára szükség volt, akkor a mi világunkban elmondhatjuk: szükség van a szigorra. Ezt különös joggal azok hangoztathatják, akik mindig törvénytisz­telő amerikai polgárok voltak, mint a Cuyahoga megyei, nagy­számú magyarság. Egyik ismeretlen világa az embernek Mindig is voltak embertársaink, akik örömmel merengtek el a múlt homályába süllyedt világ életén, az akkori ember gondjain, törekvésein és eredményein. Az ember korának ked­vezőtlen, csüggesztő, sokszor ijesztő eseményei közül ugyan­olyan elmélyedéssel menekült a jövendő utópisztikus képei felé, mint a múlt rejtélyes tájékaira. Az amerikai lapok most jó hírt közöltek azoknak, akik a múltba menekülnek előszeretettel. Az írott és íratlan történelmi regények kedvelői minden bizony­nyal nagy érdeklődéssel olvassák a hírt, hogy a mexikói Oaxa államban a “Monte Alban­­” néven ismert korszakból Krisztus Urunk születése előtti VIII—VII. századból származó város maradványaira bukkantak. Davizu — ez a neve a romváros­nak — a tudósok előtt teljesen ismeretlen világot képvisel. Többek között olyan domborművek kerültek napvilágra, ame­lyek páncélruhás, sisakos férfiakat ábrázolnak valamiféle har­cias, vagy vallási jellegű játék közben. A játékosok mindegyike mellett — mintegy védőállásban — két-két, istenségnek tetsző alak áll. A város valószínűleg a Krisztus Urunk születése előtti XIV. század közepetáján tűnhetett fel. A hatodik földrészen meg lehet fagyni, de megfázni nem lehet Sokféle a mi világunk és sok meglepetést tartogat még. Ilyen meglepő megállapítás az, amit most hoztak nyilvánosság­ra, hogy a hatodik világrészen, az Antarktiszon ugyan meg lehet fagyni, azonban megfázni nem. (Aki nem hiszi, járjon utána, próbálja meg.) Viccen kívül: a mandulagyulladás, a légutak fertőzése, az influenza gyakran a meghűlés, megfázás következményeként alakul ki. A tudomány most kiderítette: a világ leghidegebb, legszelesebb vidékén, az Antarktiszon, nagyon kevés az ilyen megbetegedés. A megejtett vizsgálatok szerint ez annak kö­szönhető, hogy a hatodik kontinensen jóformán egyáltalán nincsenek kórokozó mikroorganizmusok — egyszerűen nem al­kalmazkodtak a zord klímához és elpusztulnak, ha oda is ke­rülnek. Melyik a kedvesebb világunk: a város vagy a falu? 2031-ben mindenki városi lakos lesz, jelentették ki a Ber­keley Egyetem kutatói. Az urbanizáció tempója 1850 óta egyre gyorsul, a föld népességének 61 százaléka azonban jelenleg is falvakon él. 1950 és 1970 között viszont a világ többet ha­ladt előre az urbanizálás területén, mint a korábbi félévszázad­ban. Jelenleg 1,4 milliárd ember él városban, 2,2 milliárd pedig falvakon és tanyákon. Ha az urbanizálás mostani üteme a jö­vőben is fennmarad, 2031-ben a Földön már csak városlakók lesznek. Hacsak addigra a városi lakosok meg nem unják végképp a várost és nem indul meg a visszaköltözés a tanyákra és a falura. Amit jó páran már ma is szívesen megtennénk. Ki a vá­rosból a vidékre! Az európai éghajlat Az elmúlt esztendő rendkívüli éghajlati körülményeivel rekordévnek számított. Száz év óta nem született ennyi ég­hajlati rekord Európában, akár aszályról, esőről vagy hőmér­sékletkülönbségekről van szó. Íme, néhány adat. Svédország­ban emberemlékezet óta a legenyhébb tél uralkodott. Finnor­szágban és a Szovjetunióban a nyári hónapokban mért hőmér­séklet 4 , 5 fokkal meghaladott minden korábbi rekordot, így nem csoda, hogy a Don vízállása a legalacsonyabb volt 90 év óta. Madridban 700 milliméter eső esett, s ez az 1859. évi rekord. Csehszlovákiában május 16—17-én a Slana vízállása olyan magas volt, mint ötszáz éve még soha. Európa megérte történelmének leghevesebb viharát: január 23.-án Brockenban (Kelet-Németország) a szél sebessége elérte a 244 kilométert. Innivaló halacska Egy sydneyi háziasszony, bizonyos Rose Sacco, ugyancsak meglepődött, amikor a minap kinyitotta a vízcsapot és a vízzel együtt vidám halfaj, ifjú és mozgékony halacskák ugrándoztak ki belőle. A vízművek igazgatósága a különös jelenséget azzal magyarázta, hogy halikrák jutottak — eddig ismeretlen módon — a vízvezeték-hálózatba. Mrs. Rose Sacco nem szereti a halakat, m­ég ha olyan fiatalok is és azóta mindig megkér valakit, hogy nyitná ki a vízcsapot . .. A magastalpú, magassarkú világ­beteg Korunk arról nevezetesebb, hogy mindenki magasabb akar lenni önmagánál. Ezért hordanak újabban olyan meghökkentően magassarkú és talpú cipőket a mai világfiak. És nincs megállás. A vastalpú, magassarkú divatcipők egyre fantasztikusabb for­mákat öltenek, egyre magasabbra “nőnek”. Ez az új divat­hóbort, amely rohamosan hódít az ifjúság körében, nem is olyan ártatlan, mint azt hinni lehetne. Nemrég, az angliai Black­­poolban az ortopéd-orvosok kongresszusán George Lewis ne­ves brit szakember bejelentette, hogy ha ez így tart tovább, az „ortopéd” divatcipők következtében Anglia a nyomorékok országává válik, mert egyre nagyobb számú fiatal panaszkodik máris fájdalmakról, a láb deformálódásáról. George Lewis kér­te az angol egészségügyi minisztériumot, járjon közbe a gyártó vállalatoknál, hogy szüntessék be a vastagtalpú cipők gyártását. Itt sem ártana. Világunk egészségügye Ezekben a napokban, amikor már nem fenyegeti a vilá­gunkat más háborús veszély csak a Szovjetunió bajkeverése és görcsös ragaszkodása a háborús zsákmányhoz, valamint ideológiai hegemóniájához és újgyarmatosító rendszeréhez, a nyugati emberiség eddig még ki nem fejtett erővel fordul a be­tegségek ellen. Ennek a küzdelemnek eredményeiről nyújt be­számolót az Egészségügyi Világszervezet április végén kiadott jelentése, amelyben a Világszervezet titkára Dr. Marcelino Candau rámutatott az eredmények már látható, főbb irány­vonalaira. Az utóbbi időben, mind a szellemi előretörés, mind pedig a technikában végbement átalakulások lehetővé tették az egészségügy terén felmerült problémák teljesen új szemszög­ből történő tanulmányozását, írja dr. Candaul. Az Egészségügyi Világszervezet megalakulása óta számottevő sikerek születtek a járványos megbetegedések leküzdésében „a legbeszédesebb példa erre a fekete himlő teljes eltűnése” — állapította meg dr. Candau. A szervezet — tűnik ki a jelentésből — a legnagyobb nehézségekbe a mocsárláz elleni harc terén ütközött. Az ered­mények nem mindenütt egyformán látványosak, de valamennyi országban lényegesen csökkent a malária áldozatainak száma. A tüdőbaj azok közé a megbetegedések közé tartozik, a­­melyek ellen egyszerű és hatásos gyógymódokat ismerünk, s mégis az Egészségügyi Világszervezet által ellenőrzött hat övezetből négyben ez a tüdőbaj a második helyen szerepel. A nem ragályos megbetegedések elleni küzdelemben az eredmények rendkívül különbözőek. A jelentés rámutat arra, hogy világunk olyan problémákat zúdít az emberre, hogy a lakosság 10 százalékát elmezavar fenyegeti. Végül a jelentés részletes áttekintést nyújt a többi meg­betegedések elleni küzdelemben elért eredményekről s az Egész­ségügyi Világszervezet kutatási programjáról. I K K A Pénzküldés és szabadválasztási árucikkek, öröklakás, autó, háztartási felszerelések, életjáradékbiztosítás VIRÁG és koszorú küldés, sírápolás, sírkövek T U Z E X Pénz és csomagküldés Csehszlovákiába ROMÁNIÁBA Pénz és csomagküldés, Kelet-Németországba és Lengyelországba úgyszintén GYÓGYSZERKÜLDÉS a leggyorsabban KÖZJEGYZŐSÉGI hitelesítések, fordítások, garancia- és megbizólevelek CSOPORTOS ÉS EGYÉNI UTAZÁSOK KEDVEZMÉNYES ÁRON Útlevél—vizum—hotelfoglalás, autóbérlés. Repülő- és hajójegyek részletre is. — Hozassa ki rokonait látogatóba! FOR­DULJON BIZALOMMAL HOZZÁNK HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA T­R­A­N­S E­X Toronto, 4, Ont. 424. Bloor Street West Tel: 923-1193, 923-1194 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1973 augusztus 5. LÁTÓKÖR: Grotius Hugo Pontosan háromszázkilencven évvel ezelőtt született, a nem­zetközi jog apjának nevezték sokan. Grotius (de Groot) Hugo, hollandiai hittudós és politikus, protestáns létére az ironikus irány híve, a protes­tánsoknak a katolikus egyház­zal való egyesítésére töreke­dett. A nemzetközi jog tudo­mányának a­ megalapítója, aki nem hitt abban, hogy a hábo­rúk végkép elmúlnak az em­berek életéből és lehető lesz az örök béke. Amikor napjainkban a világ legmohóbb és legkegyetlenebb imperializmusa, a Szovjetunió a nemzetközi, jogot a maga po­zíció biztosítására akarja hasz­nálni, érdemes a­ nemzetközi jog apjának józan elveit rövi­den áttekinteni Grotius a háborút akarta jogszabályokkal megfékezni, s maga sem hitt az örök békében. A természetjog szabályait al­kalmazta az általa igazságos­nak vagy igazságtalannak mi­nősített háborúkra, a hadüze­netre, az ellenség megölésének fényére, a békekötésre és a béke megtartására vonatkozó­an. “Könyvem megírásával az volt a célom — úgymond —, hogy nemcsak a keresztények­hez, hanem minden emberhez méltatlan eldurvulást, amellyel a háborúkat önkényesen meg­indítják és folytatják, (...) te­hetségemtől telhetőleg enyhít­­sem.” Grotius tényként fogadta el azt, hogy háborúk voltak és lesznek. Ez nem is lehet más­képpen. De már azzal, hogy emberségessé akarta tenni a háborút, mérsékletre intett az uralom megszerzésében, az a­­dott szó megtartására buzdí­tott, a béke elveit csempészte be a háború “jogába”. Még a ráolvasás módszerét is hasz­nálta XIII. Lajos, “Franciaor­szág és Navarra legkereszté­nyibb királyával” szemben, a­­kiről azt mondja, hogy a leg­igazságosabb, az elnyomott né­pek pártfogója, az önkényeske­dés megfékezője s megjegyezte, mindezt azért mondja , hogy m3,­lg legyen._____

Next