Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)

1973-12-02 / 46. szám

HONTALAN MAGYAR KULTÚRA A Szabad Európa Rádió programja és a magyar valóság írta: Dr. Varga László ★ ALIG HIHETŐ EL, hogy a COORDINATING COMMITTEE megbízásából több, mint egy éve leve­lezünk a Szabad Európa Rádió elnökével, Durkee Wiliammal és a müncheni rádió igazgatójával, Ralph Waiterrel, hogy megtudjuk a SZER célját és a rádió politikáját. Meglepő, hogy egy ilyen egyszerű kérdésre képtelenek voltunk világos választ kapni. Mr. Durkee válasz helyett mellékelte Nixon elnöknek egy nyilat­kozatát a hírközlés szabadságáról, de a többször fel­tett kérdésünk, hogy a rádió várjon feladta-e régi célját, és ha igen, mi az új célkitűzés, válasz nélkül maradt. Mr. Ralph a müncheni rádió igazgatója ugyan­csak kitért a válasz elől. Ő, a változatosság kedvéért nem Nixont, hanem Durkeet idézte levelében, aki mint fentebb írtára, kitért az egyenes válasz alól. Mr. Durkee és Mr. Ralph helytelen magatartása azt bizonyította, hogy vagy titkolják a rádió megvál­tozott programját, vagy — ami gyanúnkat csak nö­velte­ — ők sem tudják célkitűzésüket és ez esetben sötétben eveznek, s így nem csoda, ha zátonyra fut­nak, mint azt Bede-Szabados-Kasza esetei igazolják. Ennek azonban a magyar nép fizeti meg az árát, ami ellen természetesen tiltakoztunk és tiltakozni fogunk. Miután Durkee és Ralph több levelünkre nem adott kielégítő választ, nem volt más választásunk, mint a Szenátus Külügyi Bizottságához fordulni, ahol kértük a SZER célkitűzésének tisztázását. A Külügyi Bizottság részletes memorandumot kért tőlünk, amit el­­küldtünk és a Külügyi Bizottság Jegyzőkönyvébe is került. ★ EBBEN A MEMORANDUMBAN félreérthe­tetlenül leszögeztük, hogy a rádió fenntartásának csak akkor van létjogosultsága, ha: 1. ) a szabad sajtó szerepét tölti be. 2. ) kritikát gyakorol a kommunista rendszer fe­lett. 3. ) az emberi jogok megsértésekor tiltakozik és elítéli a kommunista rendszert. 4. ) tárgyilagos tájékoztatást ad a külföldi ma­gyarságnak a hazaiak érdekében végzett munkájáról. Ezt a programot, mint minimumot jelöltük meg. Kihangsúlyoztuk, hogy a rádiónak el kell kerülnie minden lázító, uszító, erőszakra biztató adását, de még tanácsokat se adjon. A magyar népnek­ — a megszál­lás alatt — magának kell alakítania életét, ahogy bölcsen alakítja is. Ők jobban tudják, mint a münche­ni íróasztal mellett, hogy mikor mit kell tenni. Tár­gyilagos hírekre és magyarázatokra van szükség, de nem félrevezető okoskodásokra. ★ NYÁRON EURÓPÁBAN VOLTAM s még utazásom előtt írtam egy levelet a SZER müncheni igazgatójának, Walternek, amelyben közöltem, hogy mivel két napot Münchenben leszek, szeretnék egy pár, általam kiválasztott kéziratot elolvasni és, ha úgy vélem, azokról másolatot készíteni. Münchenben a szállodámban várt Walter levele, kérte hívjam, fel, ha megérkezem. Telefonon megállapodtunk, hogy más­nap délben felkeresem. Mr. Fisher helyettes igazgató társaságában várt és körülbelül egy órát tartott az első, épületesnek nem mondható “beszélgetés". Erről majd máskor, most csak annyit, hogy jól tudom, kevés ember bírja a kritikát, sőt hogy az emberi nagyság mértéke is, ki mennyire viseli el a bírálatot. Mr. Wal­ter nem jól vizsgázott. A beszélgetés elején Walter átadta nekem a Nixon elnök által kinevezett Tanulmányi Bizottság jelentését a Nemzetközi Rádió­ Programról és kérdezte, hogy olvastam-e. Igen, mondtam, mert Washington­ból megkaptam. Abban benne van a SZER programja, mondta. Ha ez a SZER hivatalos programja — felel­tem —, akkor miért nem hivatkozott erre Durkee és Ön, miért nem közölte velünk időben, miért csak most adja ide, amikor azt már márciusban közzétették? Kérte, olvassam el mégegyszer, mire azt válaszoltam, hogy ezért jöttem ide, majd a szabadságom alatt mégegyszer elolvasom, sőt tanulmányozom. ★ ★ VÉGRE A TÁRGYRA TÉRTÜNK és kértem, adjon nekem négy kéziratot. Egyet, ami a Szabados szerencsétlen nyilatkozatán kí­vül a magyar ifjak már­ciusi tüntetésével foglalkozik. Egy másikat, amelyik a májusi, bécsi döntést kommentálja, ahol a magyaro­kat a Leszerelési Konferencia teljes jogú tagságától megfosztották, egy harmadikat, amely a titkos rendőr­ség kifinomult módszereivel foglalkozik és végül, amelyik a külföldi magyarságnak a hazaiak érdeké­ben végzett tevékenységével foglalkozik. Megkérdezte, milyen jogon kérem a fenti kéz­iratokat. A COORDINATING COMMITTEE meg­bízásából­ válaszoltam. Nem tudom mi az, felelte. Amire azt válaszoltam, hogy az nem az én hibám. (A jelek szerint a newyorki osztály vezetője, Gyallay Papp Zsigmond nem ad kellő tájékoztatást a magyar­ság itteni tevékenységéről, vagy ha ő ad, a müncheni “liberálisok" tüntetik el.) Majd azt mondtam Walternek, hogy ha nem fo­gadja el a COORDINATING COMMITTEE meg­bízását, akkor mint amerikai adófizető kérem a kéz­iratokat, mert jogom van tudni, hogy mire költik a mi adónkat. Walter végül is előttem telefonált Feke­­tekuthy Lászlónak, a magyar osztály h. vezetőjének, és kérte, hogy küldje be a kért kéziratokat. Kiültem az előszobába és vártam. Körülbelül félóra múlva kéretett Walter, (most már Mr. Fisher nélkül volt) és ideadott egy kéziratot a márciusi tüntetésekkel kapcsolatban. A május 14.-i eseményekkel kapcsolat­ban, — mondta — nem tud adni, mert azokat le kell­ venni a hangszalagról, nincsenek kéziratban, de majd elküldi utánam New Yorkba. Ezt meg is kaptam. A titkos rendőrség kifinomult taktikájáról nincs elérhető kéziratuk. — mondta — de adott egyet a határőrség­re vonatkozóan, és kaptam egy részletes beszámolót a külföldi magyarság említett tevékenységéről. ★ ŐSZINTÉN MEGLEPŐDTEM, hogy a titkos rendőrség kifinomult, rendkívül ártalmas eljárásáról nem volt elérhető kézirat. Hát hol vannak a SZER alkalmazottai, akik a magyar ..menekülteket hallgat­ják ki és kiértékelésük egyik alapja a rádió műsor­politikájának. Igaz lenne, hogy a rádió amerikai ve­zetője Walter és a magyar osztály ideiglenes főnöke. Szabados nem tudnák, hogy a titkos rendőrség min­den kulcsembert — legyen az újságíró, sportember, gazdasági szakértő, művész, vagy békepap — kezében tart és megfigyelésekre, jelentésekre kényszerít? Csak a SZER magyar osztálya nem ismeri a titkos rendőr­ség jellemsorvasztó és sok derék magyar idegösszeom­lását okozó munkáját? Erről hallgatnak, ahelyett,­­hogy­­ keményen bírálnák, mint az emberi jogok folyamatos megsértését, és így segítenek a titkos rendőrség háló­jában vergődő sok-sok ezer magyart? Itt az ideje, hogy a SZER követelje a Kádár­rendszertől, hogy szüntesse meg ezt az embertelen in­tézményt, a századunk egyik szégyenét, ahol a mi­haszna titkos rendőrök, ahelyett, hogy dolgoznának a magas fizetésért, embereket, megszégyenítő feladatok ellátására kényszerítenek. De miért szűnjön meg, a­­mikor a szabad világ, — köztük a SZER is, — csend­ben tudomásul veszi és nem ítéli el? ★ MIKÖZBEN WALTER ELŐSZOBÁJÁBAN VÁRTAM a kéziratokat, ismét átfutottam az előbb említett Elnöki Tanulmányi Bizottság jelentését, mert emlékeztem, hogy a SZER javasolt feladatai között megemlíti, hogy az emberi jogok megsértését el kell ítélni. Ezért Walternek feltettem a kérdést, hogy a fenti riportot alapul véve, helyesli-e Szabados siral­mas márciusi beszédét, amelyben inkább a magyar ifjakat ítélte el, mint a rendszert. Walter azt felelte, hogy nincs igazam, mert a rádió sok száz órás műsorá­ból egyet kiragadok és abból vonom le ítéletemet. Erre azt feleltem, hogy a rádió főnökének nyilatkozatai tar­talmazzák a rádió műsor­politikájának magvát, és engem ez érdekel. Ha egy kórház igazgatója — tet­tem hozzá —, azt állítja, hogy az ő célja a betegek megölése és nem a gyógyítása, akkor engem az egyéni kórlapok már nem érdekelnek. ★ WALTERTŐL ELVÁLVA szállodámban el­olvastam két kéziratot. Egyet a külföldi magyarság te­vékenységéről, amit augusztus 4.-én sugároztak haza­felé. Ez aránylag jó, bő, tárgyilagos ismertetést ad," némi pongyolasággal, sőt az igazság elhallgatásával ("A nemzetközi élet megélénkülése ... a nyilatkoza­tokra késztették a külföldön élő magyarok politikai képviseletét . . A bécsi csapatcsökkentési konferen­cia fejleményei, különösen az, hogy a Szovjetunió Magyarországnak nem engedélyezte a teljes jogú tag­ságot, élénk visszhangot váltott ki..."). Végre azt elértük, hogy nagyobb teret szentelnek a szabad ma­gyarság érdemi munkájára. Nem veszem zokon, hogy ebből a híradásból a Katolikus Magyarok Vasárnapját, Eszterhás Istvánt, a Nemzetőrt, Tollas Tibort, a Jo­gász Szövetséget és jómagamat tudatosan kihagyták, illetve fekete listára tettek, mert van bátorságunk a “mindenható” SZER-t bírálni, vagy ezekről cikket közölni. De ha ez az ára, hogy a SZER megjavul, akkor jómagam könnyedén elviselem ezt a gyerekes magatartást. Amit azonban már nem könnyű elviselni — és erre adatom van, — hogy akik a Jogász Szövet­séggel kapcsolatot tartanak fenn, bizonyos nyomásnak vannak kitéve, sőt anyagi megrövidülésről is tudok. Ha ez bármilyen vonatkozásban mégegyszer előfor­­­dul s erre hitelt érdemlő bizonyítékom lesz, megfelelő jogorvoslattal fogok élni, mert ilyen eszközök alkal­mazása, nem válik a SZER dicsőségére. ★ A MÁSIK KÉZIRAT Kasza “szellemi" ömlen­gését tartalmazza a márciusi ifjak tüntetéséről. Ezt akár Moszkvából is sugározhatták volna. Kasza mű­sorai közé tartozik többek között a hazai fiatalságot tájékoztatni a külföldi ifjúság mozgalmairól. Kasza — mint írja — lelkes híve a tüntetésnek. Valósággal láz­ba jön, ha a francia diákforradalom vezetőjének, Daniel Kohn Bendit-nek a tevékenységéről, vagy a nyugatnémet Rudi Dutschke mozgalmairól beszélhet. Hogy Kasza tüntetés-barát, az az ő saját ügye. De az már nem, hogy ezeket a tüntetéseket úgy állítja be, , mintha Kohn­ Bendit és Dutschke a demokráciáért, és az emberi jogokért küzdenének, holott ennek az ellen­kezője igaz. Mind a két diákvezér egy demokratikus­­ rendszer megdöntésére szervezkedett, tehát felforgatok és nem haladok. Nem egy jobb rendszert, vagy társa­dalmat akartak, hanem romokat, ahol Moszkva épí­tette volna fel Kohn-Bendit és Dutschke álmát, a szo­cialista paradicsomot. Ez a program kell a magyar ifjúságnak? És Kasza ezekért lelkesedik Münchenben az amerikai adófizető pénzén a francia és a német pol­gár kárára és a magyar ifjúság megtévesztésére. Ellen­ben, amikor a magyar ifjak békésen, egy követ sem dobva felvonultak március 15.-én az ünnepnek meg­felelően szabadságért, “megfagyott bennem a vér", zengi Kasza, mert — mint írja — Bendit. Dutschke sohasem kerültek a bíróság elé, de ezt nem mondhatja el a tüntető magyar ifjakról. Meg sem említi a rendszer törvénytelen letartóztatásait, s egy szóval sem ítéli el a rendszert. Ha Kasza olyan lelkes híve a tüntetés­nek, akkor miért nem szervez ifjúsági tüntetést Münchenben, vagy akárhol Európában, a magyar if­jak szabadonbocsátása érdekében? A márciusi magyar ifjak a XX. század emberének legegyszerűbb és leg­kisebb jogával éltek, amikor békésen felvonultak egy nemes eszméért. Ha ez a szellem nem élt volna száza­dokon át a magyarságban, már nem léteznénk. Ha ez nem élne ma az otthoni ifjakban, jövőnk siralmas lenne. Kasza ezzel a programmal rontja a magyar ifjúságot. ★ ERŐS A GYANÚM, hogy Szabados-Kasza és hasonlók a Watergate üggyel kapcsolatban többször és erősebben bírálják Nixont, mint a 17 éve a szabad­ságot elnyomó Kádárt. Így a SZER olyan irányza­tot képviselhet, hogy az ellenség Nixon és nem Kádár. A SZER működése minden évben veszélyben van. Mi eddig megmutattuk, hogy a rádió fenntartása mel­lett vagyunk, de nem ilyen programok mellett. A rá­dió létét szerintem nem mi veszélyeztetjük, hanem Gellért, Bede, Szabados, Kasza és a hozzájuk hasonlók működése, de elsősorban a hibás amerikai rádiópoli­tika, amely előtt a mindenkori magyar "vezetők" fejet hajtanak ahelyett, hogy a vezetésből eredő kö­telességüknek megfelelően tiltakoznának és jó prog­ramokat javasolnának. Gellért idejében­ — a forradalom alatt —a rádió Népművészeti kiállítás Washingtonban “. . . Ma november negyedike van, vasárnap. Em­lékezünk . . . 1956 november negyedikén, vasárnap, szovjet tankok eltiporták a magyar nép szabadság­­harcát. Ezt a kiállítást azok szellemének áldozzuk, akik hittel haltak meg féltett kincsünkért, a magyar nép szabadságáért" . . . mondotta megnyitó beszéde elején Dr. Wagner Ferencné a szépszámú magyar és amerikai közönségnek, akik mindnyájan megindult szívvel hallgatták szavait az ezidén már hatodik éve megrendezett magyar népművészeti kiállításon Wash­ington és környéke lakossága az újságok és a rádió közlései nyomán ismét eljött a Cardinal Mindszenty Society — immáron hagyományossá vált — kiállítá­sára. . . . “Évek folyamán ennek a kiállításnak jelentő­sége csak növekszik s mintegy hagyományőrző jellege van", folytatódott az ünnepi megnyitó. A modern élet ugrásszerű fejlődése következtében a népi kultúra — különösen itt az idegenben — eltűnőben van. A kézi­munkát lassan felváltja a gyári tömegcikk. Elhal az ajkakon a ballada és a népmese is. Mi most­ ebben a teremben, ahol bemutatjuk népünk teremtő szellemé­nek alkotásait, szinte mesevilágban élünk, egy hagyo­mányőrző szigeten vagyunk. De célja ennek a kiállí­tásnak a hagyományőrzésen kívül a népművészeti re­mekművek bemutatásán keresztül az érdeklődés fel­keltése a magyarul nem beszélő látogatóban a nép­művészet iránt, a magyar ügy iránt. Ezt a hármas célt a washingtoni népművészeti kiállítás immáron hatodik alkalommal el is érte. És ahogy a népzene Bartók és Kodály alkotó láng­elméjének segítségével a magyar kultúra épületének egyik alappillére lett, úgy érezzük, hogy az itt kiállí­tott tárgyak is az egész nemzet osztatlan kincsét ké­pezik. Mert az ez idei kiállításon is ismét gyönyörköd­hetett a látogató Arszényi-Breznay Helén melegtó­nusú festményeiben, Koszorús Gabriella kedves kará­csonyi lapjaiban, s a sok-sok eredeti népművészeti anyagban, amiket Dr. Wass Gáspárné, Hamvay Já­­nosné és Horváth Lászlóné mutattak be. Az idei ki­állítás egy nagyon kedves képpel gazdagodott, és pe­dig Berger Ildikó bájos, szivet gyönyörködtető tükrös mézeskalács sziveivel, amelyet bizony már régen nem láttunk. És ott láttuk Füry Lajos magyar írónk köny­veit is. A Richmondi Magyar Egyesület küldöttsége Völgyi Gyula elnök és felesége vezetésével először jött el és mutatta be szép népművészeti anyagát, ere­deti magyar hímzett párnákat. A kiállítás negyven magyar háziasszonyát külön említés és dicséret illeti, akik fáradságos munkájának “ízletes" eredményét a híres magyar gulyást, a töltött káposztát és a kitűnő süteményeket a látogatók sokáig fogják emlegetni a kiállításon látottak mellett. Az ő munkájuk eredmé­nye volt az igen szép bevétel, amelyből a Cardinal Mindszenty Society — miként a múltban is — a sza­badföldi magyar iskolákat és az ugyancsak népszerű szabadegyetemi előadásokat támogatja. Az elmúlt évekkel összehasonlítva a kiállításon egyre növekvő számban jelennek meg a magyarul nem beszélő, de a magyar népművészet és kultúra iránt érdeklődő vendégek. Dr. Wass Gáspár, a Society el­nöke,­ aki hat évvel ezelőtt alapította azt, s azóta is vezeti, aki csak büszkeséggel tekinthet munkája ered­ményére, ezen a különleges, eseményszámba menő kiállításra, sajnos súlyos betegsége miatt nem jöhetett el. Wass Gáspár néhány évvel ezelőtt Mindszenty József hercegprímáshoz — szabadföldre érkezésekor — levéllel fordult, kérve a Cardinal Mindszenty Society nevének további fenntartását. A hercegprímás áldását küldte az Egyesületre. S akik a kiállításon részt vettek saját szemükkel láthatták, hallhatták a lelki fejedelem, Mindszenty József szeptember 30.-i New Brunswick-i zarándokútját. Színes filmen és a hang­szalagon eléjük varázsolódott a ‘ newbrunswicki cso­da", ahogy Füzér Julián atya, az újonnan felszentelt Szent László templom plébánosa beszédében mon­dotta, teljesen tájékozatlan volt Nagy Imre szerepével kap­csolatban és uszítottak ellene, ahelyett, hogy védték volna. Aki Nagy Imre szerepét 1947-től figyelemmel kísérte, az tudta, hogy ő a Saulból lett Pál, aki a nemzet érdekeit a párt elé helyezte, ezért bátran meg is halt. Ezt csak Gellért nem tudta. Nem szólva arról, hogy teljes felelőtlenséggel olyan segítséget sejtettek, amiről csak Münchenben "tudtak", de senki más. Ki tudja, hány magyar ifjú életéért felelősek? Bede gulyás kommunizmus­­a elszólás volt, ami kinyitotta a szemünket. Szabados márciusi nyilatkozata inkább a rendszert segíti, mint a magyar ifjakat. Kasza emlí­tett megnyilatkozása szemforgató és ártalmas, mert nem ítéli el az emberi jogokat sértő kommunistákat és nem mer szót emelni a magyar ifjakért. ★ A MÜNCHENI RÁDIÓ MŰSORA egy csepp abból a tengerből, ami az amerikai külpolitika szerte­ágazó és széles programját jelenti. Bede, Szabados, Kasza említett megnyilatkozásai sajnos arra engednek következtetni, hogy az amerikai külpolitika a SZER- rel is engedményeket tesz a Szovjetnek ne bántsuk egymás érdekeit" alapon. Ez hosszú távon súlyos ká­rokat fog okozni az amerikai népnek, ahogy már okoz is, mert a Szovjet lényeges engedményt még nem adott az amerikaiak kezdeményezéseiért, csak előrnyö­­ket húzott, legtöbbször az amerikai nép érdekei ellen. A magyar nép szempontjából pedig ezek a műsorok károsak. A szabad világ magyarságának mindent meg kell tennie, hogy az elöljáróban említett minimális prog­ram a valóságban érvényesüljön. Ennek érdekében igyekezzünk megszervezni a hallgató­ szolgálatot és minden káros megnyilatkozás orvoslását kérni fogjuk az illetékes szervektől. Oláh György látogatása Miami (Fla.)-ban Miamiban és a környékén élő magyarok össze­gyűltek, hogy meghallgassák Oláh Györgyöt, az írót. Nagy tiszteletű Nagy Pál Jánosnak, a Reformá­ció Magyar Egyháza (2924 W. Flagler, Miami, Fia.) lelkészének vezetésével szervezték az irodalmi estet. Dr. Van Boros András professzor egyszerű, ke­resetlen őszinte szívből fakadó szavakkal köszöntötte rég nem látott barátját. Utána Kossányi József tanár költő "Üzenet" c. saját költeményét szavalta el mély átérzéssel, majd ezt követően Hunt Kennethné, a mi mindnyájunk “Idusa" énekelt ősrégi magyar dalokat Nagy József festő és énekművész orgona kíséretével. Ezt követően Dr. Kassay Ernő fül-, orr- és gége­­gyógyász professzor adott elő Ady Endre verseket egy szavalóművész hozzáértésével és átérzésével. Igen kellemes meglepetés volt hallgatni Kajel Béla ref. lelkész Miamiban lakótestvérének, Kajel Ernőnek erőteljes versmondását: Gyula diák: Repülj fehér ga­lamb. Majd Oláh György tartotta meg előadását az emigrációs magyarság gazdasági, vallási, kulturális és politikai helyzetének kiértékeléséről az általa éppen most befejezett amerikai és kanadai látogatás által szerzett tapasztalatai alapján. Oláh György széles ke­resztmetszetét adta a két, nagy országban szétszórva élő magyarság politikai, gazdasági, társadalmi, vallási és kulturális helyzetének. S nagyon jól állapította­m meg, hogy az egyik szeme kacag, amikor mindenütt magyar sikereket lát gazdasági, kulturális vagy művészi vo­nalon, de a másik szeme sír, amikor azt látja, hogy itt az idegenben, szétszórtságban élő nagyon sok ifjú ma­gyar elfelejtette anyanyelvét. A magyarság tudata fenntartása érdekében szük­ségesnek tartja olyan alapítványok létesítését, ame­lyek gondoskodnának az arra érdemes magyar írók műveinek angol vagy egyéb szükséges nyelvekre való fordításaira. Így válna lehetségessé, hogy a magyarul nem beszélő ifjúság megtanulja nemzete problémáit és így követe legyen magyar népének. Hivatkozott a világon szétszórtságban élő zsidókra és írekre, valamint az örményekre, akik fajtájuk képviselői minden vo­nalon és minden körülmények között. Az előadás alatt kapott táviratot Oláh György, amelyben Szathmáry Lajos volt újságíró kollégája, aki az Amerika-szerte jól ismert és a legjobb eladásnak örvendő “The Chef’s Secret Cook Book" kitűnő sza­kácskönyv írója lett, 30.000 dollárt ajánlott fel erre az irodalmi alapra. Úgy látszik, hogy ez a nemes lelkű magyar megérezte a gondolatot és így sietett pléda­­adóan segíteni ez életfontosságú ügyben. Oláh György nagyszínvonalú és széles tárgykört érintő előadja után, Dr. Deák Imre a reformáció miamii magyar egyházának titkára, aki azon a magyar irodalmi szemléleten nőtt fel odahaza, amelyet Oláh György és a köréje csoportosult igazán reform nem­zedék képviselt, kérdést intézett az előadóhoz, hogy miként lehetne az idegen nyelvű iskolákba járó első és másod generációs magyar ifjúságot nyelvében is megtartani magyarnak. Tudnak-e az emigrációban összehozni egy olyan írói közösséget, amelyik ezen cél megvalósítása érdekében a leghathatósabban tud elöl­­járni és közreműködni. Oláh György örömmel azonosította magát ezzel a kérdéssel, de a jósorban élő magyarság erkölcsi és anyagi támogatására is appellált, fellebbezett. A jól sikerült est a magyar Himnusz eléneklésé­­vel zárult, amely után a magyar asszonyok jóvoltából elkészült büfé várta a vendégeket. (Dr. Van Boros András, Dr. Deák Imre tudósítók)

Next