Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1975 (82. évfolyam, 1-50. szám)
1975-04-20 / 16. szám
A harmincadik évfordulón: nyitva a rési sebek CLEVELAND MÁRCIUS 15. A clevelandi magyarság 1975. március 15-én mély áhítattal és szeretetteljes kegyelettel emlékezett meg az 1848-as szabadságharc 127. évfordulójáról. Pontosan délelőtt 10 órakor repült fel a magyar trikolor, Ralph Perk polgármester rendeletére, a Public Square-i amerikai lobogó mellé. A város nevében David Straud városi tanácsos jelent meg a helyszínen és felolvasta a Városi Tanács egyhangú határozattal hozott proklamációját, amely szerint e napot a magyar szabadságharc napjának nyilvánították. Az erről készült okiratot átnyújtotta az Egyesült Egyletek elnökének, Menyhárt Sándornak. A minden dicséretet megérdemlő gesztust a magyarság nevében ifj. Frigyes Dezső ügyvédjelölt köszönte meg néhány keresetlen szóval Ezt követően, délután fél kettőkor a magyarság megkoszorúzta a Sheraton Hotel halljában Kossuth Lajos plakettjét. A gondosan összeállított megemlékezőt és imát Ft. Kárpi Ferenc, a Szent Imre Egyházközség plébánosa mondta el. Ezután a megjelentek a már felhúzott magyar zászló elé vonultak, ahol Köteles Béla, az Amerikai Magyar Club elnöke magasszárnyalású beszédet mondott. Ezután a közkönyvtárban elhelyezett Petőfi-szobor megkoszorúzása következett. Az ünnepi imát Nt. Juhász Imre, a nyugatoldali evangélikus egyház lelkésze mondotta el kegyeletes szavakkal. Végül a magyar zászló alatt III. Elek Áron püspökhelyettes, a Nyugatoldali Református Egyház lelkipásztora mondott felemelő emlékbeszédet és záróimát. A városháza tornyára az amerikai zászló mellé már korán reggel kitűzték a magyar lobogót is. Az ünnepséget mindvégig Volosin Lenke vezette rendkívül dicséretes és körültekintő módon. Muzsay Sándor CLEVELAND ÁPRILIS 4. Magyar templomok harangjai zúgásával kezdődött el az a nagyszabású tiltakozás, amelyet az Amerikai Magyar Szövetség helyi osztályának kezdeményezésére rendeztek a clevelandi magyar egyházak és egyesületek Magyarország törvénytelen szovjet megszállásának harmicadik évfordulója alkalmával, április 4-én és április 6-án. A tiltakozó nagygyűlést április 4-én, pénteken este tartották. Kálnoki Kis Tibor, az MHBK északamerikai földrész vezetője tömör megnyitó beszédében utalt a nap jelentőségére és a tiltakozás lényegére. Pásztor László, az AMSZ országos igazgatóságának elnöke, a magyar szónok, beszédében kifejtette, hogy a magyar nemzet ma és mindenkor ugyanazon eszmékért és jogokért küzd, mint annyiszor a történelem folyamán. A magyarság ma sem kíván se többet, se kevesebbet, mint amire minden nemzetnek joga van, ez a szólásszabadság, a sajtószabdság, szervezkedési szabadság és önrendelkezési jog. — Bűne, ha egy ezeréves ország azt kívánja, hogy a területén jogtalanul tartózkodó orosz csapatok hagyják el az országot? — kérdezte. George V. Voinovich megyei számvevő, amerikai szónok, mély meggyőződéssel tett hitet a vasfüggöny mögötti országok jogos szabadságigényéről és hibáztatta az ország vezetőit, hogy a rabnemzeteket az oroszok prédájául hagyták. Dr. Nádas János záróbeszédében a szabadföldi magyarság összefogását, munka- és áldozatkészségét sürgette. Április 6-án, vasárnap délután hatalmas méretű autós tiltakozó felvonulást rendeztek mintegy 220 autó részvételével. Végeláthatatlan sorokban vonultak a kocsik a város utcáin keresztül, nemzeti színű szalagokkal és zászlókkal díszítve, oldalaikon tiltakozó táblákkal az orosz megszállás ellen. A város három televízió állomása képes adásban számolt be úgy erről az autós felvonulásról, mint az azt követő közös magyar istentiszteletről a helyi magyar papság részvételével, a püspöki székesegyházban, melyet színültig megtöltött a mintegy 1800 személyt kitevő magyar közönség. A tiltakozásban nagy segítséget nyújtott a helyi ÚJSÁG című hetilap és a magyar rádiók mellett a helyi két angol nyelvű napilap, amelyek hosszú cikkekben foglalkoztak a magyar üggyel. A magyarok áldozatkészsége, főleg a kisembereké, néhány nap alatt kétezer dollárt hozott össze a rendezés kiadásaira, köztük az amerikai lapokban leközölt, a magyar kívánságokat tartalmazó, gyászkeretes két nagy hirdetésre. , A clevelandi magyarság egy memorandumot küldött Ford elnöknek, amelyben adatokkal alátámasztva rámutat azon kérések jogosságára, hogy a Szovjet hagyja el Magyarországot és kéri tovább, hogy ne írjon alá egy olyan megállapodást Helsinkiben, amely Magyarország örök rabságát eredményezhetné. GERALD FORD, az Egyesült Államok elnökéhez 1975. április 4-én intézett memorandum magyar szövege: „Ma, április 4-én van harmincadik évfordulója annak, hogy a Szovjet megszállta Magyarországot. A szovjet csapatok még ma is Magyarország területén tartózkodnak az 1947-ben Párizsban megkötött békeszerződések rendelkezéseivel ellentétben. Az Egyesült Nemzetek 14 határozatban szólította fel az oroszokat, hogy tartsák be a szerződésekben lefektetett kötelezettségeiket és vonják vissza csapataikat Magyarország területéről. Ezeket a felszólításokat a Szovjet teljesen figyelmen kívül hagyta. Ezzel szemben a Szovjet csapatai számát állandóan növeli és katonai bázisokat épít ki Magyarországon olyan arányokban, ami Európa többi részének biztonságát is állandóan veszélyezteti. A II. világháborút követő békeszerződéseket az Egyesült Államok is aláírta és azokat a szenátus jóváhagyta, így az Egyesült Államokat és a szenátust is felelősség terheli a békeszerződések rendelkezéseinek végre nem hajtásáért. E tragikus események harmincadik évfordulóján újra felszakadnak a régi sebek, amelyeket a magyar nemzet elszenvedett és még ma is szenved. Eltörölték a szólásszabadságot, a gyülekezési szabadságot, a vallás szabad gyakorlását Nincs többé szabad választás. Ez a helyzet ma is tart. Az ország élén olyan vezetők állanak, akiket nem a nép akarata helyezett állásaikba, bűnért a Szovjet parancsa, így a magyar nemzet politikai függetlensége meg van semmisítve és önrendelkezési joga el van tiporva. Ennek egyik szembeszökő példája az, hogy a közelmúltban a bécsi MBFB konferenciáján Magyarországnak rendes tagként való részvételét szovjet nyomásra megtagadták — jóllehet Magyarország sorsa függött kockán — a szabad világ országainak kifejezett kívánsága ellenére. Ezen a szomorú évfordulón felemeljük szavunkat és teljes erőnkből tiltakozunk Magyarország még mindig tartó szovjet megszállása ellen és követeljük, hogy a szovjet megszálló csapatokat vonják ki Magyarország területéről. Elnök Úr, Önhöz folyamodunk és kérjük, ne írjon alá egy olyan egyezményt Helsinkiben, amely a rabszolgasorsba döntött kelet-európai népek status quo-ját szentesítené. Az Egyesült Államok, mint minden kis nép szabadságának és önrendelkezési jogának védelmezője, nem adhat segítő kezet ahhoz, hogy egy ezeréves nemzetet örök szovjet rabságba és szolgaságba taszítsanak. Az Amerikai Magyar Szövetség clevelandi osztálya, a magyar egyházakkal és egyesületekkel karöltve. PÁRIZS Párizs nemzeti érzelmű magyarsága a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége szervezésében, a Katolikus Misszió helyiségében, néhai Kiss Lajos rendezésére emlékeztető műsor keretében ünnepelte meg március idusát. Dr. Szén József franciaországi csoport vezető bevezető beszéde után Németh István Tollas Tibor: „Mindszenty” című versét szavalta el. Dömötör Kálmán főtitkár széles látókörű ünnepi beszédében ismertette az 1848-as forradalom létrejöttét, annak lefolyását és eredményét. — Laczkó Tóth Péter színművész Kozma Andor: „Karthágó” című versét szavalta el mély átérzéssel. A szépszámú közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta Pataky Jenőnek, a budapesti Nemzeti Színház egykori művészének felléptét, aki Petőfi: „Nemzeti dal”-át szavalta el ugyanúgy, mint annak idején, az 1956-os forradalom kitörésének napján tette Budapesten. Szünet után Temesvári Márton, a strassburgi MHBK vezetőjének szervezésével és betanításával összeállított „Tiszavirág” népi táncegyüttes mutatkozott be. A sok ízléssel és hozzáértéssel betanított táncok, a szereplők ruhái és fegyelmezettsége méltán kapott vastapsot. A műsorközlő szerepét a fiatal és igen sikkes Odile Bouchet látta el igazi szakértelemmel. Itt kell megírnunk, hogy a közel 20 tagból álló együttes már eddig is több szép sikert ért el. Több ízben szerepeltek a francia, német, belga, svájci színpadokon. Többízben készült film róluk, részben a francia, részben pedig a német televízió számára. A valóban magas színvonalú műsor után az egybegyűltek sokáig maradtak a Misszió büféjében. (b. a.) BRIDGEPORT A Bridgeport és környéki magyarság (Fairfield County, Conn.) úgy mint a múltban, ezidén is méltóképpen emlékezett meg a magyarság legszentebb eszménye, a szabadság ünnepéről. A nemzeti színű drapériákon függő embernagyságú Petőfi-arckép és az MHBK emblémás zászlókkal díszített színpad már külsőségében is megdobbantotta a Fairfieldi Magyar Református Egyház Kálvin Halljába érkező s azt zsúfolásig megtöltő, közel 500 főnyi vendégsereg szívét. Az ünnepséget közösen rendezte meg a Conn. (N. England) MHBK-csoport, az AMSZ-osztály, valamint a Pannónia Club rendező bizottsága, élükön a fáradhatatlan és minden nemes áldozatra kész Szondy Istvánnal, id. Erőss Andorral, Horváth Jánossal, Kiss Ferenccel, Balogh Jánosnéval, Kiss Ferencnével, Horváth Jánosnéval és Szondy Istvánnéval. A délutáni emlékünnepség. Horváth János osztályelnök üdvözlő és megnyitó szavai után (ő volt egyébként a műsor levelezője is) az amerikai himnusz közös éneklésével kezdődött. Majd Kiss István, itt született Szent Imre-iskolás elszavalta a Nemzeti dalt, Petőfi örökbecsű költeményét, olyan szavalókészséggel, hogy azt felnőtt előadóművészek is megirigyelhették volna. E lelkesítő műsorszámhoz méltóan kapcsolódott Kéhler Béla Magyar vígjátéknyitánya, melyet Rozsika és László, helybeli rádiós, zenész házaspár adott elő kitűnően. Az ünnepi szónok dr. Füzesi István vegyészmérnök volt, aki beszédében rámutatott az ezeréves magyar nemzet mindenkori áldozatvállalására. Majd a két szabadságharc (1848—1956) párhuzamba állításával — azonos eszmei törekvéseket illetőleg — valóságos, érzékelhető történelmet varázsolt a magyar közönség elé. Az ünnepi szónok nagy sikert aratott, ugyancsak dr. Gönye Lászlóné is, aki Csiky Ágnes Mária: „Gyermeklegenda” című 1956-os versét adta elő. Szívet-lelket gyönyörködtető volt úgy a fairfieldi magyar nyelviskola tanulóinak egyéni és csoportos, valamint a bridgeporti ifjúsági tánccsoport előadása. A magyar nyelviskola szereplőit Balogh Jánosné okleveles tanítónő, míg a bridgeporti tánccsoportot Kiss Ferencné tanította be. A műsort bezáró magyar himnusz eléneklése és a megvendégelés bejelentése előtt id. Erőss Andor, mint az AMSZ központi tb. igazgatója rövid bevezetője után felolvasta az Észak-Amerikai Magyar Szervezetek Koordináló Bizottságának 10 pontból álló tiltakozó nyilatkozatát Magyarország megszállásának harmincadik évfordulója alkalmából, amelyet minden illetékes fórumhoz eljuttattak. Az 500 főnyi közönség felállva, lelkesen, egy emberként fogadta el a nyilatkozat minden pontját. WELLAND A Wellandi Magyar Egyletek és Egyházak közös rendezésében, méltó keretek között emlékeztek meg 1975. március 16-án délután 3 órai kezdettel dicső szabadságharcunkról. Az ünnepély az 54 éve fennálló Wellandia Magyar Önképzőkör termében rendeződött meg. . A műsorban szereplők száma ötvenen felül volt és azok nagy része a harmadik, sőt negyedik generációból került ki. A rendezés nehéz munkáját azonban a felnőttek szervezték és végezték. Az éneklő, szavaló, nótás csoportokban 4—15 évesig vonult fel ifjúságunk színe pompás magyar ruhákban. A két egymástól független magyar tánccsoport szereplése két itt született leány: Ihász Margit és Singer Zsuzsa érdeme. A feldíszített színi padon a táncolókat a közönség szeretettel fogadta és lelkes tapssal jutalmazta. A Kanadában született édesanyák nagy segítségére voltak a rendezőségnek és gyermekeiknek, a műsorszámok betanításában. A magyar himnuszt, a Kossuth-nótákat és Petőfi-verseket tökéletes magyarsággal adták elő, mintha az Alföldön nőttek volna fel. Az érdeklődő magyarok megtöltötték a termet, 11 ezzel mutatván meg, hogy az évről-évre megrendezett nemzeti ünnepeket magukénak tartják. Ihász László, az önképzőkör alelnöke üdvözölte a közönséget. Simon Imre elnök volt az ünnepi szónok. ) Az ünnepség szervezője és a műsor levezetője Simon Imréné volt. Vissi Lajosné az énekszámokat tanította be, Mrs. Dávid pedig a színpadot rendezte. Gulybán László■né és fia, László, a kíséreteket látták el orgonán és harimonikán. A záróbeszédet Kertész Géza mondta el, belefoglalva Mindszenty József vértanúságát és szabadságküzdelmét a keresztény világ és Magyarország fennmaradásaért. Az ünnepély alkalmával Simon Imréné köszönetet mondott a Niagara Falls-i Mózes és a Fort Erie-i Dávid , családoknak, az összes szereplőknek és a közönségnek, továbbá mindazoknak, akiknek lelkében, szívében él a szentistváni Magyarország ezeréves története. „PERSZE, HOGY NEM MONDHATUNK LE .. Irta: Desmond Stone szerkesztő (Megjelent a Rochester Democrat and Chronicle 1975. március 17-i számában, angol nyelven) Ford elnöknek nyilvánvalóan igaza volt, amikor , a napokban, az új „elszigetelődési” politika elutasítását sürgetve, bizalmát fejezte ki, hogy az amerikaiak tudják: „nem mondhatunk le a világról”. Valóban nem. Ennek egyszerűen az az oka, hogy nincs még egy másik ország, amely annyira össze lenne kötve a világ többi részével, mint az Egyesült Államok százegy féle népi kisebbségével. Igaz, egyszer már hátat fordítottunk mindennek ezelőtt. De ez akkor történt, amikor Amerika még éretlen volt és oly erősen próbált egy új nemzetté válni, hogy gyakran megtagadta nemzeti örökségét. Bevándorlók és még inkább azok fiai, elutasították saját kultúrájukat, sőt erre biztatták is őket. Ma, nemzeti mivoltunk és a világban elfoglalt helyünk biztos tudatában már büszkébbek vagyunk népi ' kisebbségeinkre. Az elamerikaisítás már nem fojtogató új jelszó, így nagy örömömre szolgált, hogy részt vettem a rochesteri magyar közösség múlt vasárnapi (március 16) összejövetelén a Cutler Unionban. Persze, az ott hallottak nagy részét nem értettem meg egészen, de mégis azzal az érzéssel távoztam, hogy mi mindannyian erősödünk, amikor egy etnik csoport egyidejűleg ápolja ősi gyökereit, miközben nagyra becsüli , Amerikához való tartozását. Erre az alkalom az 1848—1849-i magyar szabadság és függetlenségi harc ünneplésében adódott. ♦ Löte Lajos, a rochesteri magyarság egyik nagyrabecsült vezetője, találóan fejezte ki ezt a szellemet a következő szavaival: — Jó ismét együtt lenni és élvezni az összetartozás érzését, mely a közös szülőföld, múlt, tradíciók, kultúra, s talán leginkább a közös magyar anyanyelv elkerülhetetlen következménye. — De természetesen részei vagyunk a nemzetek egy másik, nagyobb közösségének is itt, választott, második otthonunkban, az Egyesült Államokban. Ennek a szép országnak az áldásai és hibái második közös nyel- vünkkel, az angol nyelvvel együtt, büszkévé tesznek nemcsak azért, mert magyarnak, hanem azért is, mert amerikai magyarnak neveznek minket. Az est középpontjában egy, az 1848-as forradalomhoz vezető események teljesen szakszerű és magával ragadó „audio-vizuális” bemutatása állott. Az előadás Nagy Lajos Kodak-gyári vegyészmérnök munkája volt, aki fiatal emberként jött el Budapestről az oroszok elleni 1956-os forradalom után. A közönség nagyobb része olyan lehetett, aki a hősi, véres forradalom után jött Amerikába és Rochesterbe, és akik saját keserű tapasztalatukból ismerik az elnyomás igáját. Különös figyelemmel kísérték Löte szavait (aki az Erdélyi Bizottság országos elnöke), amint magyarul egy proklamációt olvasott fel az összes észak-amerikai országos szervezetek nevében. A nyilatkozat lényegében Magyarország orosz meg■ szállása ellen tiltakozik és arra is szolgál, hogy figyelmeztesse az amerikaiakat: a magyar nép 1956-ban szavazott a zsarnokság ellen, — Löte szavaival —: „nem a szavazó bódékban, mert szavaznia nem volt szabad, hanem vérével és életével”. __________ MÁRCIUSI ÜNNEPÉLY AZ IFJÚSÁGGAL Cleveland magyar társadalma az Egyesült Egyletek rendezésében tartotta március 16-án márciusi ünnepélyét, amelynek megrendezésére Varga Sándort kérték fel az Egyesült Egyletek. Magyar indulók hangjai mellett vonult be zászlóikkal a cserkészifjúság, az MHBK, Vitézi rend, Szent Imre Kultúregylet és más egyesületek zászlóvivője. A műsorvezetői tisztséget Szarka Eszter töltötte be. Megnyitó imát dt. Brachna Gábor mondott. Az MHBK clevelandi főcsoportja, Gloria Victis: Nyugati költők Petőfiről, című műsorában bevezetőt mondott Kerecsendi Kiss Márton. A költeményeket dr. Kálnoki Kis Tiborné, Bogárdi Imre, Peller Miklós adták elő nagy átérzéssel. Mendelssohn: Fissz-moll Capricciojával Paku István fiatal zongoraművész ragadtatta tapsra a közönséget. A 33. Szilágyi Erzsébet és a 22. Bessenyei György cserkészcsapatból alakult regös csoport, Wass Albert: Száz éves dal az ismeretlen bujdosóról, című versét adta elő, Gregori Zsolt furulya kíséretével. A szavalókórust Torontóiné Kovács Nóra tanította be. Ralph J. Perk polgármester felolvasta a városi deklarációt és átadta Menyhárt Sándornak, az Egyesült Egyletek elnökének. David Strand városi tanácsos mondott üdvözletet. Az ünnepi beszédet Oszlányi Róbert, a State University tanára mondotta. A 14. Görgey Arthúr cserkészcsapatból Holtky Károly, Szentkirályi Zsolt, Balássy Péter szavalták el tiszta magyarsággal Eszterhás István: „Márciusi tanúság együgyű szókkal” c. versét. A 34. Zrínyi Ilona cserkészcsapat vezetői kara szabadságdalokat énekelt. Bócsay Klári és a szavalókórus előadták Petőfi Sándor: Nemzeti dal című költeményét. A Gárdonyi Géza Keletoldali Magyar Iskola növendékei Papp Györgyné, tanítónőjük vezetésével adták műsorukat. Kovács György, Takács Henrietta, Simonyi Viktor, Forgó István, Marich Ferenc, Orosz Mihály tanulók és az iskola énekkara szerepeltek a műsorban. Az iskola tanítói: Papp Györgyné, dr. Marics Ferencné, Boros Józsefné, Simonyi Viktorné, Grosswald János, tanították be a műsort. Varga Sándor tolmácsolta és köszönte meg a szereplőknek a közreműködésüket és felhívta a figyelmet az április 4-i tiltakozásra hazánk szovjet megszállása ellen. Fr. dr. Záhorszky Gyula mondott megindító záróimát a szabadságért. Menyhárt Sándor ismertette a Közös Külügyi Bizottság tiltakozó kiáltványát a harmincéves megszállás ellen.