Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)

1976-04-04 / 13. szám

8. oldal Hogy ne legyen háború: (Folytatás az első oldalról) Mai hatalom az átadott népekkel jól lakik. Ez olyan cinizmus, amelyet az amerikai ember nem fog elviselni. És itt Sonnenfeldt és mestere, Kis­singer nemcsak azért követett el súlyos hibát, mert választás évében vagyunk, hanem azért is, mert bicentenniális évben vagyunk, és ha a bi­­centenniális ünnepi évet, a 200 év üzenetét tisz­teljük, akkor tisztelni kell majd azt is, hogy mit jelent az amerikai szabadsághagyományok szem­pontjából a zsarnok szempontját elfogadó, cini­kus haszonpolitika. • Már e pillanatban is tapasztalható Ford elnök választási vezérkarának az idegessé­ge. Többször intették, sőt nyomták Ford elnök republikánus ellenjelöltjét, Reagan kormányzót afelé, hogy az előválasztások vitáiból a külpoli­tikai kérdéseket hagyja ki. Reagan kormányzó a jövő hétre váratlanul országos t­vi-beszélge­­tést jelentett be. És mivel a váratlan bejelentés a fenti híradás után történt, lehet ez a megdöb­bentő kijelentés, igenis, egyik kérdése lesz a vá­lasztásoknak. Joggal. Érdemes elgondolkozni azon is, hogy mi okoz­ta ennek a bejelentésnek az időszerűségét? Ta­lán olyan szovjet zsarolás történt a ditantolás körül, a­­elynek Kissinger nem tudott ellentáll­­ni? Vagy, hogy a választások előtt ne kelljen a hetente fiaskóját beismerni, engedtek a krem­lini zsarolásnak? Történt talán már régebben ilyen értelmű megegyezés Washington és Moszk­va között, és a megegyezés értelmében kezdődik az amerikai politika európai átállítása? Kissin­ger külügyminiszter, szokása szerint és sohasem okulva, ismét hajlandó (mások bőrére) felezni? Feladván Kelet-Európát, ha Moszkva megígéri, hogy békében hagyja Nyugat-Európát? Tehát az nem új politika, hanem régi, csak a mostani válságban lépett így a ditantoló külügyminisz­ter? Tehát, míg Ford elnök, hogy a szavazato­kat megkapja, nem ejti ki többé a „detente” ne­vét, Kissinger tovább ditantol­t titokban. • Ez a hír népünk bekötését jelenti a Szovjetunióba. Miután a pártbekötés megtörtént, ami lelki és szellemi béklyókat je­lentett. Miután a közgazdasági bekötés most fo­lyik, ami a magyar életszínvonalnak az orosszal való kiegyenlítését jelenti. És most következik a politikai, az alkotmányos bekötés — amelyet Kissinger külügyminiszter hajlandó helyeselni? Bizalmasan. A törvényhozókkal erről nem be­szélve. Csupán a követeket utasítva. Ha Ford elnök és választási masinája azt hiszi, ezt ki tudja kapcsolni a választásból, akkor téved. — Csak egy dolog felől lehetnek bizonyosak, ha ez igaz, egyetlen etnik voksot sem fognak kapni. ★ (A Közös Magyar Külügyi Bizottság állandó titkára, Gereben István, Washingtonban, a kül­ügyminisztériumban tájékoztatást kért, és a Ma­gyar Külügyi Bizottság tagjai pénteken, március 26-án megjelentek a külügyminisztériumban.) ★ Ez ugyanis már nemcsak külpolitikai kérdés — amerikai és magyar vonatkozású —, hanem erkölcsi kérdés. Népeket megerőszakoltak, és most azt mondják nekik: mivel az erőszak a nyers katonai hatalommal természetellenes, vál­lalják önként a prostitúciót, az legalább állandó és békés. Nem kell hozzá erőszak, csak leala­­csonyodás. (1976. III. 25.) Elvtársak, hát érdemes volt? A kremlini kommunista párt, hogy hatalomhoz jus­son Magyarországon és abban megtarthassa magát, ösz­­szetört mindent, százezreket hurcoltatott el Szibériába, millió és millió kisembertől rabolta el életrevalóját, ezre­ket végeztetett ki, nemzedékeket szorított ki kivívott élet­pályájukról, több millió magyar magzatot ölt meg, kurta­vasba rakta irodalmunkat, tudományunkat, egyetemein­ket és akadémiánkat, de sajtónkat is. Mindezt azzal a ki­áltással, hogy a munkásosztály jólétét kívánja ezzel emel­ni. És 1975. november 13-án a Ludas Matyi című párt­engedélyes lap ezt a panaszos levelet közli: „DE MIVEL? — Szeretnénk szebbé tenni kollégiu­munkat, de az ehhez szükséges apróságokat nehezen tud­juk beszerezni. Régóta hajkurászunk például ajtózárakat, földelt konnektort, meszet, cementet, bútorpántot, fehér Trinát-festéket. Ha a megvásárolt Salgó-elemekre né­zünk, menten elkeseredünk. KISZ-pénzből vettük, de nem tudjuk őket felállítani, mert csavart nem adtak hozzá, nem is kapható. No és a 2 milliméteres ablaküveg!? Két ládával kel­lene, két hónap óta keressük nagy bizalommal. »Áraz­zák« — mondják az üzletben. Két hónapja? Ezek után a Diáktanács elhatározta: ablakainkat marhahólyaggal ragasztjuk be, akárcsak dicső eleink. Ez »feldobná« az épületet, talán még műemlék-jelleget is ad­na neki. Igen ám, de, hol kapható marhahólyag? Elhatároztuk még, hogy a »Csináld magad« mozga­lom mellé megalakítjuk a »De mivel?« mozgalmat is! A 43. sz. Ipari Szakmunkástanuló Kollégium KISZ Önkormányzata, 1097 Budapest, Illatos út 4.” Annyi szörnyűség és annyi kegyetlenség után tehát a szakmunkástanuló kollégium Kommunista Ifjúsági Szöv­­vetsége teszi fel a kérdést: De mivel? Mi pedig, akik mindig ellene voltunk ennek a ször­nyen korlátolt, elvakultan véres és ennek következtében reménytelenül ostoba kísérletnek, csak ezt kérdezzük: — Elvtársak, hát érdemes volt? KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Képfaragók és beszédírók (Folytatás az első oldalról.) én vagyok Amerika elnöke és győzni fogok az előválasztáson, hiszen Amerika elnöke nem ve­szíthet, színtelen, szagtalan álláspont. Főként igen kis hatással van az ellenzéki érzésű, kon­zervatív emberekre, akik nyugtalanok, mert bi­zony elég sok olyan nyitott problémája van Amerikának, ami miatt a polgárokban ellenzéki felfogás alakul ki. A törvény elnéző, túlságosan enyhe alkalmazása a polgárokat és otthoniakat szinte gonosztevő hadjárattal fenyegető bűnö­zőkkel szemben, a Kissinger—Nixon alapítású hetente külpolitika, amelyben a Szovjet elfog­lalta és megnyerte az afrikai kulcsállamot, An­golát, és onnan fenyegeti a harapófogó afrikai szájával Európát, a kommunista pártok előre nem látott lépésváltása, amellyel kapcsolatban a nagyközönséghez a kormány szólni sem mer, így viszont a nagyközönségben a sokféle jel lát­tán egy hatalmas külpolitikai becsapás körvona­lai kezdenek felrémleni, amit nem állít meg sem az, hogy a hetente szót nem használják, csak a gyakorlatot, és hogy a külpolitikáról nem illik vitatkozni az elnökválasztáson. ★ AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁSOK egyik különlegesen amerikai mesterembere és mestersége a képfaragó, illetőleg a politikai kép­faragás. Magyarán ezt úgy mondhatnánk, hogy a jelölt milyen arcot vág a szavazók felé. Ezt minálunk választási propagandának hívták, de mivel a második háború óta rossz íze van ennek a szónak, itt képfaragásnak, képfaragónak ne­vezik. És még úgy sem titkolják, mint a szép asszony a tükre előtt, kétszemközt elvégzett koz­metikai műveletét. Sőt, ezt a politikai kozmeti­kust ünnepelni szokták és igen sokszor olvas­hatjuk, ennek a jelöltnek ez a kitűnő választási képfaragó alakította ki ,,image”-jét jól, vagy ennek a jelöltnek meg amaz szakember fara­gott olyan politikai ,,image”-et, amelybe bele­bukott. Máskor meg a jelölt szellemi jelentkezéséről szólva megállapítják, ki volt a beszédírója, szel­lemi ábrázatának ki volt az alkotója. Az ameri­kai választó előbb-utóbb felteheti majd a kér­dést, amit minden európai politikához szokott ember már régen feltett: mire szavaz az ame­rikai szavazó ezek után? Vagy miképpen választ a jelöltek között, ha tulajdonképpen olyan poli­tikai bábukról van szó, akiknek szájába egy be­szédíró adja a szöveget, politikai ábrázatát pe­dig egy főlő képfaragó metszi ki ravaszul vagy ostobán. Fordítva is feltehetjük a kérdést, mi­képpen lehet biztos az amerikai közönség afelől, hogy a megválasztott­­elnök hogyan dönt majd kritikus pillanatokban, amikor akkor már elbo­csátotta beszédíróját és éppen levetette kifara­gott képét, „image”-ét? Amit az amerikai jelöl­teknek meg kellene érteni, a politikai képfara­gás és beszédírás lehet szakmai, kortesbüszke­sége annak, aki kortes-képfaragó és kortes-be­­szédíró, de nem lehet túl nagy büszkesége a jelöltnek, aki a szavazatokat kéri. Mert ha a be­szédeket jobb ember írja, mint az elnökjelölt, akkor talán mégis csak azt kellene megválasz­tani, és ha valaki jobban tudja, hogy bizonyos esetekben milyen ábrázatot, képet kell vágni az eseményekhez, miért nem azt mutatják a közön­ségnek? Ha pedig ostoba a képfaragó, meg a be­szédíró, milyen jelölt az, akinek ilyen rossz az emberismerete? És egyáltalán, milyen szellemi és politikai ostobaság az, hogy ezzel bárki még dicsekszik is? ★ AZ ELŐVÁLASZTÁSOK KÜLÖNÖS SIKE­REI, például Carter sikere figyelmeztetően arra mutat: ezt nemcsak mi újonnan jött amerikaiak vesszük észre, hanem az egész amerikai gondol­kozás szembe fordul ezzel a politikai sekélység­­gel. Mással ugyanis nehéz megmagyarázni, pél­dául, a Carter-sikert, vagy Reagan kormányzó North Carolinában elért győzelmét. Ez a két je­lölt hangoztatta legkevésbé azt, hogy ki írja be­szédeit és ki a képfaragója. De ezt mutatja fő­ként a demokrata párt előválasztásain történ­tek. Olyan jelöltek jelentkeztek, akik, mint poli­tikai nomádok, egymagukban rótták az utakat és beszéltek a nagy választási masinéria, tehát a beszédírók és képfaragók fitogtatása nélkül. Kiestek, de velük együtt igen hamar kiesnek azok a jelöltek is, akik ebben a gyakorlatban bíznak. Az egyéni alkalmazású képfaragókon kívül számítani kell a jelölteknek a­­képfaragó szak­mára, intézményekre is: a sajtóra, a televízióra és a rádióra. A gondolatközlő eszközökön belül is folyik a politikai képfaragás. Ennek a képfa­ragó gyakorlata olyan régi, mint maga a sajtó, rádió és televízió. Ez persze lehet jóindulatú és rosszindulatú. Az úgynevezett médiát is embe­rek csinálják. És politikai érdekeltségek adják ki. Erről sokat tudnának beszélni a­­ kibukot­tak.­­ Azért a kibukottak, mert mindaddig, amíg versenyben vannak vagy hatalomban ül­nek, szívesen veszik igénybe a média barátsá­gát, sőt számítanak rá, tehát udvarolnak neki. Amíg idézik őket, erről senki sem beszél. Ami­kor pedig már kibuktak akár a hatalomból, akár csak a hatalomért folyó versenyből, legfeljebb szomszédaiknak szólhatnak, vagy könyvet ír­hatnak, ami majdnem ugyanaz, csak a szomszé­dok vagy a szellemi szomszédság olvassa el. A képfaragó intézmények, a szakma igen erős té­nyező a politikában. Mindig is az volt, mindig is az lesz. Azonban m­a már a kritikus olvasás, hall­gatás és szemlélődés a levegőben van. Ma — ál­talában —­ közkeletű, intézményes képfaragás a liberális jelölteknek kedvez.­­ A konzervatív áramlat tehát az intézményes képfaragással is szemben találja magát ebből következően. És a legizgalmasabb, legmodernebb és legbátrabb po­litikai tanulmány az lenne ma Amerikában, ha a politikai képfaragásból kiindulva valaki fel­sorolná azokat a politikai eseményeket, amelyek a nemes értelemben vett liberalizmustól a mai amerikai liberális álláspontig jutottak. Egészen a föderatív, nagy méretek merev kereteiig, a kényszerű iskolaautóbuszoztatásig, a sokféle tár­sadalmi muszájig, a szovjet diktatúra „de facto” elismeréséig. Míg a konzervatívoktól ma azt vár­ja az amerikai szavazó, hogy a szovjet diktatú­rával szemben olyan külpolitikát vezet be, amely a szabadság ügyét ismét felveti, amely a társa­dalmi muszájokat, a nagy testű föderatív kor­mányzást megszünteti, az iskolaautóbuszoztatás esetében a személyes és szabad iskolaválasztás jogát visszaadja a szülőknek. ★ EGY KIS HUMORÉRZÉKKEL tehát azt mondhatjuk, hogy a liberális képfaragó szakma, amikor önarcképet készített, jól befaragta ma­gát. (1976. III. 24.) Dr. Wagner Ferenc elismerése A pennsylvaniai bányavidék egyik központjában, Hazleton­­ban nagy sikerű bicentenniai bált rendezett a Hazleton Area Center for Slavic Studies feb­ruár 21-én. Erre az alkalomra olyan ünnepi szónokot keres­tek, aki a nemzetiségi kérdés irodalmának tárgyilagos mű­velője. Választásuk dr. Wágner Ferencre esett, aki „The Ame­rican Idea of Nation in His­torical Perspective” címen is­mertette az amerikai nemzet­­eszme fejlődéstörténetét a ko­­loniális időktől napjainkig, és korszakonként megjelölte a fontosabb etnikai csoportok szerepét az amerikai életforma alakításában. A Hazleton Area Center for Slavic Studiesnak ez volt első nagyszabású nyilvános szerep­lése, s ez volt első seregszem­léje a különböző szláv nemze­tiségi csoportoknak: ukránok­nak, lengyeleknek, szlovákok­nak és délszlávoknak. Wagner Ferenc előadásáról a helyi angol nyelvű sajtó rész­letes, fényképes beszámolót közölt. A HACSS vezetősége meghívta dr. Wagner Feren­cet előadássorozat tartására a nemzetiségi kérdés tárgyköré­ből. Az amerikai kétszáz év üzenete: ISTENNEK LEGYEN HÁLA! Amikor az amerikai forradalmi szabadságharc fő­­parancsnoka, Washington György tábornok, 1777. no­vemberében értesült arról, hogy Saratogánál az angol inváziós haderő tábornoka, Burgoyne — akit kortársai „Gentleman John”-nak neveztek —, letette a fegyvert, a jó hírt a következő napiparancsban adta katonái tud­tára: „Ragyogjon ma minden arca és örvendjen minden szív, amikor az események Legfőbb Rendezőjéhez kell forduljunk örömteli hálával és imával, hogy ilyen jelen­tős sikerrel jutalmazott bennünket.” Washington György nemcsak katonai köszöntéssel üdvözölte a győzelmet. Elrendelte azt is, hogy tizenhárom ágyúlövés katonai tiszteletadással köszöntse a jó hírt. De ugyanakkor­ felszólította a tábori lelkészeket is, hogy minden alakulat előtt beszéddel emlékezzenek meg az örvendetes eseményről, vallásos tiszteletadással. És az Istenben hívő szabadságharcos tábornokot az amerikai közvélemény megértette. A New Hampshire ko­lóniában, Porthsmouthban megjelenő lap, a FREEMAN’S JOURNAL ezt írja róla: „Ebben a válságban, amikor oly hatalmas hajóhad és haderő inváziója folyik, amilyet még eddig nem látott a föld, lássuk meg a háborúnak ezt a világító jelenségét és legyünk érte hálásak, hogy ál­dásként kaptuk Washingtont, mint vezetőnket.” Vajon mit szólna a kétszáz év amerikai dicsőségéből felénk tekintő Washington ahhoz, hogy annak a nevét, akinek köszönetet mondott a szabadságharc sikeréért és akinek az áldását látták kortársai Washington erényei­ben, hogy az Isten nevét és az Istenhez szóló imát Ame­rika iskoláiból kitiltották? Ez is a kétszáz év üzenete. 1976 április 4. Útitárs­i Levelek dr. Szépe László dr. Alkalom magyar lelkiismeret-vizsgálatra A nagyböjt a lelkiismeret-vizsgálat ideje. A keresz­tény élet fő célja, hogy igyekezzünk minél tökéletesebbé válni. A lelki országba csak az mehet föl, aki lelkibbé vált. A lelkivé váláshoz szükséges a gyakori lelkiismeret­­vizsgálat. Ugyanígy a magyarságöntudatnak is mérőlése az, hogy mennyit valósítunk meg a gyakorlatban a hazasze­retet, a keresztény és magyar világszemlélet jelszavaiból. Mindnyájunk előtt világos, hogy a nemzeti színű szalag vagy díszmagyar viselése, nem a szónoklat és ünneplés a főmértéke a magyarsághoz való tartozásunknak. Ezek is hasznosak és dicsérendők, de a hétköznapokon végzett ál­dozat a keresztény magyar világnézetért a döntő. Vannak az életünkben alkalmak, amikor erről az ál­dozatkészségről tehetünk tanúságot. Eleven példa volt erre az 56-os szabadságharc, amikor itt kint nem szónoklatokra volt szükség, hanem áldozatra, munkára­­ és politikai kapcsolatokra, amelyek ha jobbak lettek volna, véglegesen felszabadították volna hazánkat. Mártír bíborosunk körútja idején is mindnyájan érez­tük, tudtuk, hogy emigrációs szervezeteink, klubjaink és az egész emigrációs politikai tevékenységünk teljes reví­zióra szorul. — Ha ezt nem végezzük el, akkor hőseink — még ha szentek és óriások is —, mind elhullanak hiába. A hazaszeretet lelkiismeret-vizsgálatán, most a nagy­­tejb­en — ezekre kell magunkban választ adnunk: Mi a pozitívum a magyarságomban itt kint? A keresztény ma­gyar életpélda, munkában és családban? — Vagy csak üres jelszavak, kokárdák? — Tudok-e közös magyar célért ösz­­szefogni? Vagy csak a saját elképzelésemhez ragaszkodom — Én is úgy teszek, mint egyesek, hogy nyomjuk le azt, aki közöttünk fél fejjel feljebb emelkedik? Tanulok-e más, kis népek politikai munkájából, ahogyan ők a saját népük javát szolgálják?... Gondolatok, kérdések. Ezekre is felelnünk kell, leg­alább magunkban, titokban — és valamikor ezekről is szá­mot kell adnunk.★ ALKALOM. — A Levelekben nem szoktunk a poli­tika napi kérdéseivel foglalkozni. De most olyan alkalom adódik itt, az Egyesült Államokban, amikor a nyugati part­vidék magyarsága próbatétel elé kerül. Bizonyságot tehet arról, hogy mennyi a magyarság öntudata, mennyire képes összefogni, szervezni, reklámozni, barátokat, szavazókat szerezni, áldozatot hozni. Nagy alkalom ez magyar lelkiis­­meret-vizsgálatra. A gyakorlati eredmény majd mérőléce, ítélete lehet a magyarság értékének Kaliforniában. Egy múltkori beszélgetésünkben példaképnek említet­tem Könnyű Ernő családját. Az ausztriai menekülttábor­ról került az Egyesült Államokba. Szorgalmas tanulással, munkával, katonai tiszti rangot, munkahelyén vezető állást ért el és közben keresztény erkölcsű családot, négy gyer­meket nevelt fel. Abban a beszélgetésben még nem mondtam el, hogy einő komoly, aktív munkát végez a politikai porondon is a józan keresztény eszmékért, úgy ahogyan mi akarjuk. És ez nagy szó itt, a mai fejtetőre álló világban. — Most a californiai 13. „district”-ben az Egyesült Államok kong­resszusába pályázik. Ez pedig igen nagy dolog! (Ha ne­­künk csak néhány képviselőnk lenne, vagy csak egy-egy magyar szenátorunk, magyar sorskérdésekben már nagyon előre lennénk!) Gyakorlatilag: Kaliforniában a választásokon egy ke­resztény magyar származású és érzelmű ember indul. Mit tudunk és mit akarunk érdekében tenni? Ha a körzetében minden magyar (vannak vagy ezren ott) csak tíz szavazót­­szerez és az a tíz másik tizet nyer meg, akkor Kaliforniá­nak már lehetne magyar képviselője Washingtonban. — beszélgetés, telefon, írás, röplapok, baráti körök ... meny­nyit lehetne tenni! Tudom, lesz, aki azt kérdezi: Miért ő? Milyen párt­ján? Milyen vallású? — stb ... Ha mi a magyar érdekeket még mindig pártokban és felekezetekben mérjük, akkor nem is őszinte a mi magyarságunk. (Hogy a 13. körzetnek mik a határai, városai, hogy melyik napon van a választás stb., azt az ott lakók meg­tudhatják például az Amerikai Magyar Szövetség Intézőbi­zottságának elnökétől: Fazakas Ferenc, 1117 Lily Avenue, Sunnyvale, Ca.)♦ A magyarságért végzett munkánk, áldozatunk is bele­tartozik a nagybőjti lelkiismeret-vizsgálatunkba. A Terem­tő nem véletlenül adta az életünket a magyar népből. En­nek a népnek, hazának szolgálatáról is felelőséggel tarto­zunk és számot kell adnunk, csökönyösen? IKKA Pénzküldés és szabadválasztású árucikkek, öröklakás, autó, háztartási felszerelések, életjáradékbiztosítás. V 1­R­A­G és koszorú küldés, sírápolás, sírkövek. TUZEX Pénz és csomagküldés Csehszlovákiába KUMANIABA Pénz és csomagküldés, Kelet Németország­ba és Lengyelországba úgyszintén GYÓGYSZERKÜLDÉS a leggyorsabban KÖZJEGYZÖSÉGI hitelesítések, fordítások, garancia- és megbízólevelek FORDULJON BIZALOMMAL HOZZÁNK T R A N S E X 424 Bloor Street West TORONTO, ONT., CANADA Telefon: (416) 923-1193 M5S 1X5 ***m*‘* '**‘‘**'*'*L^* ^'>'^-c'''*'*'*''* ^ ~ ^pinrinrinnr»~i'y^yy^~*~MAnnjk

Next