Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)

1976-02-08 / 5. szám

1976. hkrv­. 8. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA ff Magyar kisebbségek nyomorúsága és nagysága.:" i A ^ (Folytatás az első oldalról) Játok sí­rt11, szóbénítottan kiáltok hoz­­mívAni b­e emberek, írók és írástudók... A y de profundis — a legmagasabb fó-F^naPellál°K, 3 SZellem szabad embereihez. (t erpber egy gettózott kisebbség, egy elnémított nyelv nevében, minden törvényes megbízatás nélkül, szobám négy falából kiindulva a magam bőrére és felelőssé­­gére és mégis az összességet képviselőn, mert aki itt szót kér: író, szlovenszkói magyar író... Uj némaságba zuhantam, és nem egyedül: egy szenvedő közösség részese lettem. Egy Istentől, mindenkitől elhagyott kisebbség, egymással nem érintkezve, egymásról nem tudva, fásult­­dermedten várja a végzetet. Rezdülés, sóhajtás sem jelzi létét, lázongás, káromlás itt nem vet hullámokat, néma és mozdulatlan, mint egy ha­lott, nyolcvanezer magyar gyerek némaságát gyomverte udvarú üres iskolák keretezik. Ez a kísérteties némaság, ez a gyerekszemekben kez­dődő hullafoltos mozdulatlanság mozdít meg en­gem. Valakinek szólnia kell...” Igén, több, mint nyolcvanezer felvidéki ma­gyar gyermekbe fojtották bele az anyaszót. Né­maságra ítélték, majd lefejezték azt a magyar­ságot, amely már a két világháború között, az első republikában, a „Vox Humana” hangján szólott egy már akkor embertelen világban. — Rendre el kellett hallgatniok, elmenniök azok­nak is, akik messianista hittel vállalták, szolgál­ták a korszerű „középeurópai gondolatot”, a ma­gyar—szlovák sorsközösség, kulturális közele­dés ügyét. ★ A DEPORTÁLÁS, RESZLOVAKIZÁCIÓ, KI­TELEPÍTÉS, a „magyar kérdés megoldásának” a benesi koalíció által megalkotott, elnöki dek­rétumokkal, kormányrendeletekkel végrehajtott „rendszabályai” máig példa nélkül állanak az európai kisebbségek történetében. Tollvonással fosztották meg állampolgárságától az akkor mintegy nyolcszázezres, őslakó felvidéki ma­gyarságot. Négyrendbeli dekrétummal koboztak el minden magyar tulajdonban levő mező- és erdőgazdálkodási ingatlant. Az ingó vagyonról rendelkező elnöki dekrétum és a Szlovák Nem­zeti Tanács rendeletei befagyasztották az egy­­billiószázkétmillió csehszlovák koronára becsült összes magyar bankbetéteket. Az ugyancsak pél­dátlan kulturális jogfosztások során feloszlatták az összes magyar népművelési, társadalmi és sportegyesületeket. Vagyonukat elkobozták. Be­zárták a magyar tanításnyelvű iskolákat, betil­tották a magyar istentiszteleteket. Az erőszakos deportálás emléke máig kísért. „Az idegenek­ben vibrál... a félelem és megaláztatás érzése hosszú életű ” — írta a resztalinizáció óta hallgató Dobos László. * ■fe-’ííWjH A Nemzeti Front Kormányának következő lé­pésével az erőszakolt, Gyöngyösi János és Vla­dimir dementis parafálta „lakosságcsere egyez­­mény”-nyel kapcsolatban itt és most csak any­­nyit: az akkori nemzetközi konstellációban sehol sem figyeltek fel a „kitelepítéssel büntethető ál­­lamellenesség bűnének" csehszlovák megfogal­mazására. A valóban végzetes évek legsötétebb fejezetét, az úgynevezett „reszlovakizáció”, ez az újabb, elképesztő fikció képezte. Ma sem érdektelen hangsúlyozni, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmánya kimondotta az emberi jogok tiszteletben tartását fajra, nemre, vallásra való tekintet nélkül. A második Repub­lika már tagja volt e magas nemzetközi fórum­nak, amikor a felvidéki magyarság ellen bün­tető hadjáratot indított. Úgy véljük, említést ér­demel az Egyesült Államok budapesti misszió­jának 1945. március 1-én kelt memoranduma is, amely hangsúlyozta, hogy „nem tartja igazsá­gosnak, ha egy kisebbséget alkotó etnikai cso­port minden tagját államellenes bűnösként ke­zelik és lakóhelyéről, pusztán népi származásá­nál fogva kiűzik.. (A „kassai programmal” s mindazzal ami utá­na következett, a szerző részletesen foglalkozott az 1970-ben kiadott „Belvederétől Kassáig” cí­mű tanulmányában.) Bizony, bizony hosszú, küzdelemteljes és gö­röngyös volt az út a szabadabb szóig... Z­ábry Zoltán mondotta akkoriban: „A kisebbségi kér­dés fájó realitás volt: szükséges volt, hogy vé­dekezzünk a megalázások ellen... küzdelem volt ez, a becsület küzdelme, kompromisszum nél­küli harc...” A szellem embereit vonultatjuk fel. A nemi enyhülés időszakában Csanda Sándornak, a ma­gyar__szlovák kulturális kapcsolatok egyik éh munkásának váltig tiltakoznia kell a türelmet­len és műveletlen sovinizmus, a tudatos hami­sítások ellen: „...csakis a szakismeretek hiá­nyának tudható be, amikor felelős vezetők he­lyet adnak olyan nézeteknek, hogy Zrínyi Mik­lósnak a törökellenes küzdelmeket megéneklő eposza »burzsoá nacionalizmus«, Ady Endrének a »Csák Máté földjén« és hasonló forradalmi versei irredenta eszméket tartalmaznak...” ★ DOBOS LÁSZLÓ később, a „prágai tavasz” idején a dubceki éra tárcanélküli nemzetiségi minisztere „sötét saroknak” nevezte az újból sarjadó szlovákiai magyar irodalom létkörülmé­­nyeit. Szőke József fénycsóváját erre a „sötét sarokra” irányította. Megállapításai a „harmad­­virágzás” nem egy elhatározó hangvételét vissz­hangozzák. „Minden nép a saját kultúráján ke­resztül jut el más népek kultúrájához. Ezt azon­ban semmiféle adminisztratív iskolaügyi intéz­kedéssel siettetni nem lehet, mert ez visszatet­szést szül, ösztönös védekezést és elzárkózást vált ki...” Az anyanyelv tisztaságát óvja ko­moly, szívbéli intése: „Nekünk, egy nemzetiségi irodalom művelőinek, fokozottan kell védekez­nünk a káros, idegen behatások ellen...” A minőség gondjairól ír Tőzsér Árpád: „Hivatását értő, népével szemben kötelességét ismerő ér­telmiség kialakításán kell fáradoznunk. Jól ki­képzett értelmiség nélkül, amely a kor színvo­nalán áll és minden tekintetben versenyképes más népek értelmiségével, de ugyanakkor nem­zeti kultúránk tökéletes ismerője és birtokosa, ily értelmiség híján, fejlődésünket nem tarthat­juk egészségesnek.” A lefejezés utáni semmiből újrakezdés jellemző megállapításai. Hozzájárult-e a gondok enyhítéséhez a nem­zetiségek és a magyarság viszonyának öngya­­lázó kezelése a mai Magyarországon...? — Az „Önbírálat torzulásai’’ volt a bátor, önérzetes, kioktató válasz a Felvidékről. A rangos, újabban, a husákizmus nyomására elszigetelődő pozsonyi Irodalmi Szemle néhány éve ankétot indított a nemzetiségi irodalmak elvi kérdéseiről. Ennek során Fábry Zoltán imigyen nyilatkozott meg: „Egész életünkben nem ismer­tük a napos oldalt. A változások hideg, léghu­zatos posztjára állítva, épp a meglátás, megér­tés melege hiányzott legjobban. Félvállról ke­zelt adalék, elfelejtett függelék voltunk és let­tünk, ha úgy tetszik — tehertétel. Mindkét ol­dalon, határon innen és túl... számadásokba és közönybe kalkuláltan: leírt vagyontétel... ami a legfontosabb és legkézenfekvőbb, az a hi­ányérzet megszüntetése, a magyar irodalom egé­szébe való beágyazottság...” Ezer mérföldeken át is­ velünk cseng egybe a 45 után kiűzött s azóta túl a Dunán élő Szalatnai Rezső megfellebezhetetlen tétele: „Magyar iro­dalom csak egy van: a magyar nyelvterület iro­dalma .. Egyetlen nyelváram, egyetlen lélek­­áram!” ★ ESZTERHÁS ISTVÁN írta 1969-ben: „ a magyar nép széttépettségével és lelket­­lenítésének végveszélyével szemben hirdetni, üzenni, kiáltani, minden lehető módon dekla­rálni fogjuk: az egyetemes, a széttépett népet egybeölelő magyar irodalom a legnagyobb meg­tartó és őrző tényező: m­i nemzeti kultúránk vi­lágraszóló egységünket jelenti.” Nehéz, keserves út buktatóin át érkezett el a felvidéki magyarság 1968 tavaszához. A lefeje­zés után felnövekvő, felelősségtudattal jelentke­ző új nemzedék összefogása magyar tavaszt ho­zott a Felvidékre. Kiállásunk az elpusztíthatat­lan népi erők példát mutató, messze hangzó bi­zonyságtétele volt. Eléggé nem ismerhető „Jo­gunk magyarnak lenni”, ma már történelmi sum­májuk. — Az önigazgatás, önkifejezés jogának megfogalmazása úttörő jelentőségű a nemzetisé­gek történetében. ★ A FELVIDÉKI MAGYARSÁG erőteljes és okos, 1968-as felállására, még a dubceki érc alatt, megindultak a heves, minden tárgyilagos­ságot nélkülöző szlovák sajtótámadások. A L’UD című lap nacionalista, soviniszta, sőt irredenta tendenciákkal vádol minden magyart, aki népe számára a szlovákokkal egyenlő jogokat kíván. A súlyos fenyegetések sem maradtak el. Ismét a „stószi remete”, Fábry Zoltán szólal meg az el­sők között: „Bízzánk ránk, magyarokra, hogy ki képvisel bennünket, s ne vonják kétségbe, hogy egy nem­zetiségnek sorsa önigazgatására némi joga még­is csak van... a nacionalista, soviniszta, sőt ir­redenta vádja, nem beszélve a »köztársaság szét­bomlasztásának szomorú emlékű gondolatáról« teljes mértékben kimeríti a rágalmazás és az uszítás fogalmát. Ezeket a vádakat néhányszor már a nyakunkba varrták, sőt a kollektív bűn­­hődés sem maradt el... az otromba vád, az öt­venes évek gyászos hírű kelléke, most ismét a hátunkon csattan. Ki érti ezt, s kinek használ ez?...” A Szlovákiai Írószövetség magyar szekciója találóan határozza meg a felvidéki magyarság akkori — azóta is változatlan — követeléseit: „Az itteni magyarságot sommásan és kollek­tíve felelőssé tették a köztársaság feldarabolá­sáért, és ez a kollektív vád olyan alapvető do­kumentumokban is kifejezésre jutott, mint a kassai kormányprogram. Követeljük a mai na­pig hivatalosnak tekintett, kellőképpen és nyil­vánosan nem korrigált álláspontnak revideálá­­sát, a kollektív vád alapján ártatlanul sérelmet szenvedettek rehabilitálását, a magyarság 1945 —48 közötti jogfosztottsága ellen tiltakozók pe­reinek felülvizsgálatát, az 1945—48 között ho­zott jogfosztó rendeletek következtében előállt anyagi károsodások megtérítését. Szükségesnek tartjuk a reszlovakizáció hivatalos és nyilvános anulálását, a magyar nyelvterületen megváltoz­tatott helységnevek visszaállítását, a magyar la­kosság viszonylatában beállt burzsoá-naciona­­lista vádak elítélését...” Akkor, húsz esztendő múltán, a felvidéki ma­gyarság nemzeti szervezete, a CSEMADOK, ezt állapítja meg: „ a hibáknak fő eredője, hogy — az alkotmányban és más alapvető dokumen­tumokban a két nemzet mellett nincsenek feltüntetve egyenjogú társadalmi tényező­ként a nemzetiségek, — a nemzetiségek jogi helyzete nincs törvény­ben meghatározva, — a nemzetiségeknek nincsenek alkotmányosan megválasztott nemzetiségi szerveik és állam­­jogilag biztosított nemzetiségi intézményeik. —­ ennek következtében a nemzetiségeknek nincs meg a teljes egyenjogúságuk.” ★ A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAROK NEM­ZETI BIZOTTMÁNYA 1968. május 18-i rendkí­vüli ülésén a szabadföldi magyarság széleskörű, erőteljes felvonulásával, amely a kárpótlási ter­mékeny, jobb jövőt munkáló egység jelképe volt, foglalkozott az akkori csehszlovákiai események­kel, a felvidéki magyarság erőteljes, bátor és öntudatos megnyilatkozásaival. CSMNB nyilat­kozatát a rendkívüli ülés egyhangúan magáévá tette. A nyilatkozat, többek között, megállapí­totta: „...Ilyen messziről is örömmel látjuk, hogy a Csehszlovákiában élő magyarság vezetése ma bátor, korszerű, összehangolt és művelt. Ez kü­lönös örömmel tölti el a világ minden magyar­ját, mert bizonyítja, hogy a felvidéki magyar­ság fiatal, életerős népként, a legsúlyosabb csa­pásokat is rövid idő alatt heverte ki. Ahogyan ma a felvidéki magyarság a cseh és szlovák vál­ságban magára maradva is látja jövendőjét, ez az elmúlt két és fél évtized egyik legbiztatóbb jelensége. A válságnak azonban nincsen vége... Az indítványozott föderatív államforma politikai egyensúlyát Prága még nem találta meg. A fel­vidéki magyarság ebben az egyensúlykeresés­ben nehéz kérdések és helyzetek elé kerülhet. Éppen ezért, mert a csehszlovákiai helyzet pél­dátlanul bonyolult, és mert ennek a helyzetnek legjobb ismerője maga a sokat próbált felvidéki magyarság, és mert a felvidéki magyar nép és szellemi vezetői olyan elismerést érdemlő kész­séggel, bátran vallott hűséggel jelentkeztek a válságban, mi messziről, ma a felvidéki magyar­ság követeléseivel értünk egyet. Mai ülésünkön tehát, nemcsak aggodalmunknak, hanem testvéri örömünknek is kifejezést adunk, hogy népünk az irgalmatlan nyomás alatt nem tört meg, de megerősödött. És végül feléjük és minden ma­gyar felé szólva, kifejezést kell adjunk annak a hitünknek, amelyet mindig is a népünk sorsáért, jövőjéért érzett aggodalom és népünk erején ér­zett öröm táplált, hogy az igazság mégis győzni fog!” — fejeződött be a CSMNB 1968. május 18-i nyilatkozata. Az aggodalom, mint a szlovák sajtó központo­sított támadásaiból láttuk, nem volt hiábavaló. A denunciálások fokozódtak. A CSEMADOK ve­zetőségének leváltását követelték. Olyan magyar dolgozókat állítsanak az élre, akik „a szocialista nemzetek és nemzetiségek együttélésének bizto­sítékai .. ” Gyönyör József „Mi lesz velünk, ma­gyarokkal?" nagy kérdése már akkor komolyan és határozottan figyelmeztetett. Feltétlen bizto­sítékokat sürgetett. „Eddig azonban nem sok jel mutat arra, hogy minderre sor kerül. A Ma­­tica-határozatok nem egyike még a legelemibb nemzetiségi jogok törvénybe iktatását s meg akarja akadályozni.” ★ ÉS ELKÖVETKEZETT a HUSÁRIZMUS KORSZAKA... A CSEMADOK a resztalinizálás során fokozódó gyorsasággal vesztette el a 68- as liberalizálódás s az állam federatív átalaku­lása során öntudattal kivívott eredményeket. A népből jövő, helyüket példásan álló magyar ve­zetők által először megfogalmazott önigazgatás megvalósítása felé vezető göröngyös út már el­­torlaszoltnak tekintendő. „Tovább kísért a múlt” — 1970-ben már ez a pozsonyi Irodalmi Szemle helyzetlemérése. 1971 tavaszára a CSEMADOK népéhez hű elnökségének és központi bizottsá­gának leváltása mutatja a múlt visszatérését — írtuk akkoriban. Felvidéki tájainkon ismét vádlott lett az ős­lakó magyarság! A népükért példát mutatóan helytálló, elné­mított magyar népvezetők — súlyos vád, főben­járó vétek — „jobboldali opportunisták, nacio­nalista csökevények lettek, akik az 1968—69-es években hibát hibára halmoztak és súlyos tor­zulásokat okoztak a szervezeti életben”... 1969. január elsejével, a federális átszervezés során, a cseh és szlovák kapcsolatokat a két un. többségi nemzet viszonyát kielégítően rendezték. Nemzetiségi, speciálisan a jelenleg legnagyobb nemzetiség viszonylatában a megfelelő rende­zésre nem került sor. Azt, a 45-ös magyarirtó, váltig visszajáró „koncepció”-nak megfelelően nem oldották meg. A husáki diktatúra újabb magyarellenes had­járatára közös kongresszusi akcióval felelt az amerikai magyarság. Az Amerikai Magyar Szö­vetség és a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya indított mozgalmat ennek a husáki fordulatnak a leleplezésére. 1971. július 20-án az amerikai törvényhozók sora szólalt fel a kong­resszusban a szlovákiai magyarság elemi jogai­nak védelmében. Gustav Husák politikai arculatának, vonalve­zetésének elhatároló vonása szlovák sovinizmu­sa. Részese volt a hírhedt „kassai programnak”, alapállása azóta sem változott. Harminc esztendő minden keservét most új­ból el kell mondanunk a felvidéki kiállás kap­csán. Hozzátenni valónk a szlovákiai magyar is­kolaügy viszonylatában legfeljebb annyi, hogy a magyar tanításnyelvű iskolák száma évről­­évre fogy. Ezeknek az iskoláknak szelleme nem IKR . Pénzküldés és szabadválasztású órucikkek, öröklakás, autó, háztartási felszerelések, életjáradékbiztosítás. V 1­R A­G és koszorú küldés, skrapogás, sírkövek. TUZEX Pénz és csomagküldés Csehszlovákiába ROMANIABA Pénz és csomagküldés. Kelet Németország­ba és Lengyelországba úgyszintén GYÓGYSZERKÜLDÉS a leggyorsabban KÖZJEGYZŐSÉG: hitelesítések, fordítások, garancia- és megbízólevelek FORDULJON BIZALOMMAL HOZZÁNK TRANSEX 424 Bloor Street West TORONTO, ONT., CANADA Telefon: (416) 923-1193 M5S 1X5 magyar, hanem erőltetett szlovák. Magyar irodalmat, tör­ténelmet igen keveset, azt is torzítottat, tanulnak a diá­kok, gyakran — úgyszólván semmit. A magyar tanítás­nyelvű iskolák önállóságát fokozatosan megszüntetik, a szlovák intézetek párhuzamos osztályaivá degradálják, szlovák igazgatás alá helyezik. A Fábry Zoltán megfogalmazta „Magyar kisebbségek nyomorúsága és nagysága" kiáll az erdélyi és az újabb felvidéki magyar panasz- és vádiratból. ★ A MAGYAR NEMZETISÉGEK mindenütt azonos, folyton fokozódó, kíméletlen elnyomása, az erőszakos el­­nemzetlenítési törekvések, a kárpátláji magyar nemzet­test létét alapvetően fenyegető veszélyek egyrészt a sza­badföldi magyar kisebbségi érdekvédelmi szervek egybe­­hangolt akcióira, másrészt a szabad magyarság világré­szekre kiterjedően egységes, erőteljes felállására köte­leznek — múlhatatlanul! Életünk Krisztusé (Folytatás a negyedik oldalról.) lélek érdeke a fontos. Az a lényegbevágó dolog minden­ben, hogy valamit miért teszek. Mindenben Krisztus pél­dája szerint kell eljárnom. Én, az egyén, a mindennapi történésekben vezérelvül a Krisztus-követést teszem. Én Krisztus követésében járok és életem fontos mozzanata az Isten dicsősége. Mindent Isten dicsőségére, ez volt Loyolai Szent Ig­nác életelve. Én magam látványosságul állok a világ előtt, a társaság előtt, amelyben élek, a családom előtt, amely­ről gondoskodnom kell és élnem a boldog élet titkát. — Krisztus nem önmagáért lett emberré, hanem az elve­szett és boldogtalan emberért. Értem jött a világra. Ér­tem szenvedett. Értem imádkozott és böjtölt. Értem halt meg a kereszten. Ő az a mennyei vőlegény, aki Egyházát kínszenvedése háromórás éjjelében álmodta meg, és a magyar Anyaszentegyház szó onnan, a kereszt tövéből való. Nekem is fel kell ajánlanom életemet felebarátai­mért, és így kiformálni a magara közösségében Egyháza­mat, egyházközségemet, missziós gyülekezetemet. Szent Pál a római levélben ezt így fejezi ki: Krisztus értem élt. Nem önmagáért. Mindegyikünknek így kell élnie. A má­sik emberért? Hogyan? Jót teszek vele és kiépítem kö­zösségünket (egyházközségemet). Pál apostol a végsőkig megvalósította a Krisztus­szolgálatot — másokért. Nem házasodott meg, nem szer­zett magának még lakóházat sem. Vállalta az éhséget, a szomjúságot a tűző nap alatt, a kisázsiai hegyi utakon. A lisztrai megkövezés után élete végéig hordozta a sebe­ket. A Krisztus-követésben példaképünk lett. S még ezt a Pál apostolt politikai bohócnak nevezik eltévelyedett ma­gyar írástudók. Legyünk mi is mások példaképei. A Krisz­­tus-szeretetben és szolgálatban. A Krisztus-követésben az evangéliumokból, az apos­tolok és Krisztus-követők élettörténetéből drámai élőkép bontakozik ki. Krisztus feláldozta magát minden embe­rért. Pál apostol mindenkinek mindene lett, hogy meg­nyerje az embert Krisztusnak. A lélekért való harc az egész üdvösségtörténet. Egy lélek megmentése fontosabb a világtörténelemben, mint ezer űrhajó felbocsátása a sztratoszférába­. Lélekmentés a magyar családoknak is a legfontosabb életfeladata és szolgálata. Vezessétek gyer­mekeiteket Krisztushoz. Sorsunk Krisztusé. A keresztény ember nem fárad­tan bandukol az élet országútján Krisztus után, hanem Krisztussal diadalmasan menetel az örök élet felé... Jaszovszky József 7, cíder A könyvosztály hírei A MA­­i Y AH SZABADSÁGHARC 1848-49-ben írták: Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Bem József, Madách Imre, Deák Ferenc, Liszt Ferenc, stb. TÖRTÉNELMI ALBUM Nagyalakú, díszkiadás, rengeteg képpel, festménnyel ........ . 20.00 ESZTERHÁS ISTVÁN: Nyugodt lehetsz, elvtárs­................ $4.95 FÜRY LAJOS: Kecskeláb és egyéb históriák .............. .......... $ 6.00 JÓKAI MÓR: Jövő század regénye (három kötetben) ........... $ 12.00 KONDOR LAJOS- Századunk reménycsillaga: FATIMA .... $ 4.95 MAKKAI SÁNDOR: Ördögszekér .......................... Bőrkötve $ 10.00 MÁRAI SÁNDOR: Föld, föld ....................................................... $ 8.00 MÉCS LÁSZLÓ: "Arany­gyapjú” (Válogatott versek) ........ $ 10.50 MÉCS LÁSZLÓ: Bolond Istók bábszínháza . ........................ $ 2.95 MINDSZENTY JÓZSEF: EMLÉKIRATAIM (vászonkötve) $15.00 JÓZSEF CARDINAL MINDSZENTY: MEMOIRS ............ $ 10.00 P. NIMRÓD FRANK: Az utolsó ítélet MI.................................. $ 18.00 NYÍRŐ JÓZSEF: Kopjafák ................................................... $4.50 PADÁNYI VIKTOR: Történelmi tanulmányok ...................... $ 8.50 PADÁNYI VIKTOR: Májusi fagy ............... ............................. $ 8.00 PFIRLAKY LAJOS: A ma életművészete .................................... $ 2.75 PÉTER LÁSZLÓ: Magyar értékek, magyar érdekességek ........ $ 6.50 PROHASZKA OTTOKÁR: Elmélkedések az Evangéliumról $ 5.00 REMEMBER HUNGARY 1956 Hatalmas, kvönyörű kiállítású album, angol nyelven ........ $30.00 REMÉNYI JÓZSEF: Hungarian Writers at Literature ........ $ 12.00 RÉVÉSZ DEZSŐ: Hitéletünk őre (gör. kát. imakönyv) ........ $6.00 ALEKSZANDER SZOLZSENYICIN: A Gulag szigetcsoport .......... $ 12.00 TÁRNA I.: Puskával Palócföldön (Vidám vadásztörténetek) $5.00 TÁRNA IMRE: Szép élet a katonaélet ............................ $ 5.00 VASZARY GÁBOR: A nő a pokolban is úr ............................ $ 6.50 VASZARY GÁBOR: Ő (Regény) ........................................... $6.50 CHARLES WOJATSEK: Hungarian Textbook and Grammar .... $6.00 A fenti könyvek kaphatók: a K. M. V. könyvosztá­lyán, 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Telefon: (216) 799-2600. Porta és csomagolási költség címén könyvenként 25 cent bekül­dését is kérjük!

Next