Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)

1976-12-19 / 48. szám

MAT 1­78 % DR LOUIS SZATHMARTOR LAJOS KAZAR 2213 N LINCOLN AVS CHICAGO ILL 60614 Amerika egyetlen katolikus CatfaolIC HllIl£«lI*ÍailS9 SumlítV Egyes szám ára: 30 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799-2600 1976. — VOL. 83. ÉVF. DEC. 19. — VASÁRNAP — 48. SZ. magyar hetilapja — -------------- ---------------> — Weekly Newspaper in the U.S.A. Thc only Catholic Hungarian Price of one copy: 30 cents ————«aM Ilii IMPERSONAL: Vigyék Moszkvába az Egyesült Nemzetek Szövetségét! ★ AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZÖVETSÉ­GE újraválasztotta főtitkárát, az osztrák Kurt Waldheimet. Öt évre megerősítette állásában. A szabad földön élő magyarság a szabadságharc vérbefojtása óta a hazudozásnak és kétszínűség­nek kijáró keserű ellenkezéssel figyeli ezt a vi­lágszervet, nem tulajdonít jelentőséget a hír­adásnak. Az ENSZ 1956-ban az erkölcstelenség nyílt lejtőjére jutott és ma már nyíltan száll szembe az igazság pártatlanságával. — Mi még 1957. március 15-én így fejeztük ki a magyar nép elítélését az ENSZ-szel szemben: „Ha valaki Amerikában vagy Angliában vagy Németországban, vagy akár a Kongóban is a pulykaevők vagy puddinghabzsolók vagy sörivók vagy pálmadiótermelők egyesülete nevében pos­­tafiókot kíván nyittatni, igazolnia kell, hogy ez a helyi egyesület valóban megválasztotta kép­viselőjének, van megbízatása és hogy valóban annak hívják, akinek mondja magát. Ugyanak­kor 1957-ben, a mai nemzetközi rend székházá­ban ez az eljárás nem kötelező. Ahhoz ugyanis még ténymegállapító bizottságot sem kell Ma­gyarországra vagy a többi, Szovjet által elnyo­mott államba, de magába a Szovjetbe sem kikül­deni, hogy meg lehessen állapítani, a szovjet uralmi rendszerben szabad választás sohasem volt. Ott szavazni muszáj, de választani nem le­het. És a magyar ügyben az is köztudomású,­­ hogy miután szabadságát kivívta a magyar nép és miután azt a szovjet tankok elfojtották, még gyűlést sem lehet tartani az orosz katonaság be­avatkozása nélkül, nemhogy szavazást. Tehát a megjelent delegátusnak sem közvetve, sem köz­vetlenül a magyar nép felhatalmazást nem ad­hatott és nem is adott arra, hogy képviselje. A szabadságáért küzdő magyar név akaratát elnyo­mó más kormányhatalom orosz tankok és ágyúk szülötte. És az, aki a világ bármely részén a pulyka­­evők, puddinghabzsolók, sörivók és pálmadióter­melők tiszteletreméltó egyesületét csőre töltött pisztollyal kirabolta, egész bizonyosan nem nyit­hatna a nevükben postafiókot, hogy az ezután a befolyó tagdíjakat is zsebrevághassa. A magyar népnek, a magyar embernek, a ma­gyar szabadságharcosnak az a reménye tehát, hogy az Egyesült Nemzetekben olyan magasabb erkölcsi fórumot talál, amely az állami önkény, a szovjet mohóság, az idegen zsarnokság ellen védelmet nyújt, hiúnak bizonyult. A magyar szabadságharc ügyében a mai Egye­sült Nemzetek Szövetsége által képviselt nemzet­közi rend tehetetlenül tűrte saját alapvetésének megtiprását. Határozataiban ugyan a népre hi­vatkozik, de nem az embert tekinti a nemzetközi jogok alanyának, hanem a kormányhatalmat,­­ amely, úgy lehet, éppen első számú ellensége a népnek. Amikor ilyen kormányhatalomnak jo­gokat biztosít, éppen a nép ellen alkalmazható jogokat ad a kézbe. Szomorú megállapítás ez, de nem térhetünk ki elmondása elől, az Egyesült Nemzetek Szövetsége a zsarnokok kiküldöttének szólás és döntés jogát biztosítja a világ ügyei­ben, mert megfelelő erővel és eréllyel nem ren­delkezik a zsarnokok ellen. Sőt, a nagy nehezen megmozdítható erőt sem meri egyformán felhasználni a Szuez és a Duna mentén.” (Eszterhás István: Kiáltvány az er­kölcsi világrendért, 1957.)­­­­ ★ EZT A KESERŰ ÍRÁST, amelyet akkori­ban sokan tartottak elkeseredettnek is, az azóta bekövetkezett események szomorúan igazolták. Az ENSZ azóta, követve húsz év előtti gyakor­latát, durván megtagadja az ENSZ alapításakor elmondott összes fennkölt kijelentéseket.­­ A szovjet delegátusok fékezhetetlen, ügyes és ra­vasz intrikáival olyan nemzetközi szervezetté vált, amelyben minden felszabadított törzs, mely hajlandó a Kreml játékában részt venni vagy akár csak segíteni is azt, szavazó, teljes jogú agállammá lehet, mert az ENSZ nem meri e­gyszer sem felvetni a kérdést, hogy akik mint ENSZ-delegátusok jelentkeznek, megválasztott kormányok képviselői vagy pedig küldőik „cső­­re töltött pisztollyal”, azaz diktátori hatalommal kényszerítették hatalmuk alá azt a népet, ame­­yet az ENSZ-ben „képviselnek”. Ma már nyu­godtan el lehet mondani: az ENSZ-ben azok a diktatúrák hangadók, amelyek nem képviselik a népet, a nemzetet, hanem csak elnyomják. És a Kreml gúnyos nevetéssel mondja ezeknek az újonnan jött delegátusoknak, hogy a New York-i ENSZ palotában mindent meg lehet tenni, ha velük egyetértenek, hiszen azóta a diktatúrák öbbségét sikerült elérni. És ezek a kisdiktatú­­ák, amelyek a legtöbb esetben a hatalom és hralom gátlástalan fickándozásait élik otthon, és erü­leteik elrejtett részein vérengző törzsi há­borút folytatnak, a Szovjet által legalizált osz­­ályháborúk mintája szerint, tiltakozva kiáltoz­nak, az irtóháború „belügye” a szerencsétlen polgárnak és a teljes fegyverzetű diktatúrának. És ebbe még az ENSZ sem avatkozhat bele. Ugyanezek a kisdiktatúrák ma már sokszor mntatják ezt a féktelen hatalmi fickándozást az ENSZ gyűléstermeiben is. Persze nem hordják még azt a nagyképű álarcot sem, amit a Kreml sok esetben (magában jót mulatva) még feltesz, áhívóan mondva, merjétek tagadni, hogy ez az álarc nem az én valódi arcom... ★ KÖZBEN AZ ERŐSZAK, az erkölcstelenség politikai ivadéka, szinte megállíthatatlanul tév­ed. Annyiszor hangoztattuk a Vasárnapban,­­ hogy ha a hatalmasok erőszakkal szerzik hatal­mukat és ha a látható vezetők nyilvánosan siet­nek a még véres hatalom elismerésére, nehogy velük szembe kelljen fordulni, nem lehet a ki­snyéktől, a közembertől várni, hogy majd ők szállnak szembe a hatalmasokkal. A magyar nép fái és leányai ezelőtt húsz évvel megtették,­­ szembeszálltak a kremli hatalommal. És amikor a hatalom minden isteni és emberi törvény fel­­úgásával leágyúzta, tankok alá taposta, fel­­akasztotta, elhurcolta ezeket a magyarokat, rá­­adásul hitszegően, simán és egyszerűen megté­­vesztette az ENSZ-et, hazudva és csalva a világ­fórumon, a többiek utána vagy félrepillantottak szemérmesen, vagy kezet nyújtottak, a még fris­sen véres kezet szorongatva az ENSZ-ben. És az ENSZ főtitkára Budapestre ment, hogy ott biz­tosítsa az ENSZ támogatásáról Kádár Jánost, a diktátort, aki titokban gyorsan kivégeztette a magyar szabadságharc vezetőit is, és az ameri­kai követség előtt leste: nem kaphatná-e hatal­mába e zord idők legnagyobb magyarját, Mind­­szek­ty József bíborost. ★ AZÓTA AZONBAN AZ ENSZ, mint minden emberi szerkezet azt is bebizonyosította, a Te­remtő természeti törvénye ebben a szerkezetben is hat, és mint minden természetellenes emberi alkotmány, az ENSZ is magában hordozza bün­tetését. Amit a magyar nép bölcsen így mond: „Ki miben vétkezik, abban bűnhődik.” Azok a nyugati hatalmak, így Amerika is, amelyek elhit­ték vagy nem hitték el, de vétójogot adtak, te­hát diktátori beleszólást biztosítottak a nemzet­közi szervezetben a sztálini diktatúrának,­­ az ENSZ ben vétkeztek és attól félünk, ebben bűn­hődni is fognak. Bizony, erre számítani kell. Ki hiheti el, hogy a kremli terveket az ENSZ-ben egy hajlongó bü­rokrata, ráadásul osztrák, aki a két tömb között hintázó kisnépből került az ENSZ főtitkári szé­kéré, majd meg tudja állítani. Nem is akarja! Waldheim, az újonnan megválasztott főtitkár nem más, mint állást kereső bürokrata, aki a főtitkárságot csupán egyéni szempontból nézi, tisztség, állás, fizetés, hogy mennyi jövedelmet hoz neki. Ha másképpen nézi, már régen ha­nyatt-homlok, hazament volna Bécsbe. ★ DE AMERIKÁNAK mielőtt a végső és meg­állíthatatlanul közeledő ENSZ-bukás szovjet csapdájába beleesnék, szabadulni kell az ENSZ- től. Igaz, képmutató és kétszínű hatalmi hamis­kodásnak minden dühét, fenyegetését és átkait veszi magára az, aki ma ki meri mondani: az ENSZ nem szolgálja a nemzetek, egyetlen nem­zet igaz, népi érdekeit sem. Az ENSZ még ma is annyira politikai divat, hogy haladó szemforga­tással és azok felkeltett dühével, akik az ENSZ rossz alapításáért felelősek, kell védekezni min­denkinek, aki ilyesmit javasolni mer. De van egy olyan megoldás, amely ellen nem tudnak sokat szólni azok, akik az ENSZ-et a maguk ha­talmi játékainak kifejtésére, fedezésére és vé­delmére akarják ma már nyíltan felhasználni. És ez: Amerika indítványozza: az ENSZ székhe­lyét New Yorkból tegyék át Moszkvába vagy Le­­ningrádba. És miután az ENSZ székhelyét oda áttették, azoknak a túlfizetéseknek a teljesíté­sét, amit eddig Amerikától vártak el, ezután vál­lalja a Szovjetunió. Mert nem lehet, hogy az ENSZ-csapda bezárulásáig, mint a csapdába fo­gott balekkel, az amerikai adófizetővel fizettes­sék meg a csapda fenntartási költségeit. Hogy mit ér az ENSZ, azt azonnal látni fogjuk, amint csak a leningrádi korlátok között beszélhet, és hogy mit ér az ENSZ, azonnal látni fogjuk, ami­kor nem a türelmes, szabad emberek zsebéből vehetik ki fenntartási költségeit, hanem a tü­relmetlen diktátorok adományait kell kérnie. ★ HOGY EZT NEM LEHET MEGTENNI?­­ Hiszen előbb-utóbb meg fogjuk tenni, mert az ENSZ megy a lejtőn lefelé, de attól félünk egy páran, hogy amikor későn fogjuk megtenni, ak­kor mérhetetlenül ráfizettünk már. Remélem, csak pénzben és nem emberéletben. És nem er­kölcsi katasztrófával. A bűn magában hordja büntetését. És Ameri­ka eddig vállalta azért a nemzetközi bűnért a felelősséget, hogy az ENSZ ilyen. És ez nem mo­solyogni való. Waldheim mosolyoghat, őt meg­választották, ez a kielégült bürokrata mosolya. Az elnyomott népek érzik a bűn súlyát, holott ártatlanok. Az elnyomott népek, ha az ENSZ-ről hallanak, nem mosolyognak. ‘,»ooooG-=ooaooc^M«:«:-K:-=oooí»'r-:-,>3ooc-;-;*íj&MOba*M«ooc-i 11 Olvasóinkhoz intézett levelünkben kértük előfizetőinket, barátainkat és pártolóinkat, hogy a Vasárnap háromnegyedszázados évfordulójára küldött jókívánságaikat, továb­bá karácsonyi, újévi üdvözletüket lapunkban tegyék közzé. Eddig érkezett több - még egész és fél oldalas - hirdetés is. Kérjük azokat a ked­ves Olvasóinkat, akik meg kívánnak hirdetni, hogy megrendeléseiket postafordultával szíveskedjenek szerkesztőségünk címére beküldeni. A feltámadás felé vezető úton ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS Noha minden tudósítás még nem érkezett be, a hu­szadik évfordulós ünnepségek körülbelül befejezést nyer­tek és érdemes számot vetni az elért eredményekkel. Minden tárgyilagos szemlélő megegyezik abban,­­ hogy az ünnepségek a teljes siker jegyében zajlottak le. Nyilvántartásunk szerint az Egyesült Államokban és Ka­nadában összesen 49 helyen tartottak ünnepséget — nem számolva az istentiszteletek során elhangzott megemlé­kezéseket — s ebből 43 ünnepségen a Magyar Szabad­ságharcos Világszövetség tagjai, illetve felkérésünkre hozzánk közel álló honfitársunk mondotta az ünnepi be­szédet. Az ünnepségeket mindenütt nagy látogatottság jellemezte. Néhány hirtelenében említett, rendszertelen adat csupán: New Yorkban, a Lincoln Center Fischer Halljában­ tartott nagyszabású ünnepségen, 1976. október 31-én két­ezer főnyi hallgatóság jött össze, noha október 24-én tar­tott magyar nyelvű megemlékezésen, zuhogó esőben is 500 New York-i magyar ünnepelt és emlékezett. Los An­gelesben, ugyancsak október 24- én közel ezer ünneplő hallgatta végig a szép műsort a Szabadságharcos Emlék­műnél. Washington, D. C-ben, október 22-én nyolcszázan töltötték meg a Presbyterian Hall márványcsarnokát, —■■ ugyanannyi ünnepelt Camp Khmerben, (New Brunswick, New Jersey) is. San Franciscóban, Nyugat-Kanadában több városban és Detroitban — Tollas Tibor közölte — zsúfolt termek emlékeztek meg a huszadik évfordulóról, de impozáns részvétel jellemezte Montreált, Clevelandet, Syracuse-t, Buffalot és tucatnyi több magyar központot is, így az ünnepségek nívóját és látogatottságát tekintve, igazán meg lehetünk elégedve. Az észak-amerikai ma­gyarság nem felejtette el 1956-ot. De nem feledkezett meg arról az amerikai nép sem. Húsz év alatt először fordult elő: október 21-én Ame­rika elnöke kihallgatáson fogadta az Októberi Forradalom Em­lékbizottságá­t, ahol őszinte nagyrabecsülését fejezte ki 56 magyar forradalma és a magyar nép hősiessége iránt. A WASHINGTON POST október 22-i számának első oldalán megjelent kép, amely az elnököt a REMEMBER HUNGARY 1956—1976 terjedelmes emlékkötetével a ke­zében ábrázolja, a televíziók segítségével egész Amerikát bejárta. Az AP révén sok száz amerikai és kanadai rádió­­állomás többször is megemlékezett a huszadik évforduló­ról és az elnöki fogadás részleteiről. Mindez azt a tényt követte, hogy az emlékezetes el­nöki nyelvbotlás után számításunk szerint 42 honfitár­sunk kapott alkalmat arra az Egyesült Államok területén, hogy az ország figyelmét televíziós interjú keretében hív­ja fel az elnöki nyilatkozat tévedésére és tarthatatlansá­gára. A rádióinterjúk számát képtelenség volt nyilván­tartásba venni. , De a huszadik évforduló alkalmából sorban megszó­laltak a világlapok is, íme, néhány adat: A NEW YORK TIMES október 17-i, vasárnapi mel­lékletében Fenyvesi Károly cikkét közölte az évforduló­ról és a mai Magyarországról. Ugyanez a lap, nagy meg­lepetésünkre, október 25-i vezércikkében húsz év óta elő­ször használta a „treachery” (árulás) szót a Szovjetunió­val kapcsolatban. Utoljára 1956. november 5-én, a szov­jet katonai orvtámadás után írták le ezt a szót a lap ol­dalain. Az US NEWS & WORLD REPORT-ban Howard Flieger főszerkesztő írt vezércikket a magyar évfordu­lóról és üdvözölte azt a kormányhatározatot, amely rá­bízta az amerikai propagandaszervekre, hogy szabad fo­lyást engedjenek az évforduló ünnepségei híranyagának, a külügyminisztérium ellenkező javaslata ellenére is. „Ez éppen olyan lehetetlenség lett volna — írta Flie­ger többek között —, mintha mi nem mernénk megünne­pelni sup­­erfordulónkat az angolok esetleges érzékeny­ségére való tekintettel.” Felsorolhatnánk több tucat neves újságot is, a LOS ANGELES TIMES-től a WASHINGTON POST-ig vagy a CHICAGO TRIBUNE-ig, melyek méltóképpen foglalkoz­tak a 20. évfordulóval. Köszönet illeti a TIME és NEWS­WEEK hetilapokat, a NATIONAL REVIEW-t és sok más amerikai hetilapot is. Az amerikai és kanadai magyar nyelvű lapok, első­sorban a KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, a MAGYAR ÉLET, a KANADAI MAGYARSÁG és a NEW YORKI NAPLÓ, maximális mértékben teljesítették azt a feladatot, ami rájuk hárult. Köszönet és elismerés érte! Hála az AMERIKA HANGJA és a SZABAD EURÓPA rádiók hírszolgálatának, nemcsak Magyarország, de a töb­bi rabnépek hallgatósága is bő és tárgyilagos jelentést kapott a szabad világ, de elsősorban az Egyesült Államok magyarságának tevékenységéről az évfordulón. Mindent összevetve, a forradalom napjai óta ilyen nyilvánosságot a magyar ügy még nem kapott. Igazán drámai méretű volt. Vajon mi eredményezte mindezt? Kétségtelen, hogy elsősorban Ford elnök nyelvbotlása. E nélkül Magyarország és a rabnemzetek ügye talán szó­ba se került volna az elnökválasztási kampány során. És talán az elnöki fogadásra sem került volna sor. Jó példája ez annak, hogy a történelem ura az Isten, aki még a rossz­ból is jót kovácsol az elnyomottak és a kisemmizettek számára. Másodsorban az a tény, hogy az amerikai és a kana­dai magyarság ragaszkodik ötvenhathoz és semmiféle rá­galomhadjárat — melynek az elmúlt hónapok során, nyil­ván budapesti igyekezetre — valamennyien tanúi vol­tunk, nem volt képes befolyásolni a magyar tömegeket. Jól tudják, hogy a Magyar Szabadságharcos Világszövet­ség rendületlen elszántsággal és tántoríthatatlanul kép­viseli az 1956-ban felkelt magyar nép ügyét, amit a ma­gyar lapok támogató magatartása mutat legjobban. Annyit azonban meg kell engednünk magunknak, hogy a Gondviselés ütötte résen azért tudtunk azonnal előrenyomulni, mert a Magyar Szabadságharcos Szövet­ség rendületlen hite és előkészületei következtében a ke­retek készen álltak arra, hogy ezt az eshetőséget kihasz­náljuk. Egy szó, mint száz: megtettük kötelességünket! Öt­venhat és Mindszenty bíboros atyánk nyomán a magyar feltámadás felé vezető úton. A Magyar Szabadságharcos Világszövetség sajtószolgálata

Next