Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)
1976-12-19 / 48. szám
MAT 178 % DR LOUIS SZATHMARTOR LAJOS KAZAR 2213 N LINCOLN AVS CHICAGO ILL 60614 Amerika egyetlen katolikus CatfaolIC HllIl£«lI*ÍailS9 SumlítV Egyes szám ára: 30 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799-2600 1976. — VOL. 83. ÉVF. DEC. 19. — VASÁRNAP — 48. SZ. magyar hetilapja — -------------- ---------------> — Weekly Newspaper in the U.S.A. Thc only Catholic Hungarian Price of one copy: 30 cents ————«aM Ilii IMPERSONAL: Vigyék Moszkvába az Egyesült Nemzetek Szövetségét! ★ AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZÖVETSÉGE újraválasztotta főtitkárát, az osztrák Kurt Waldheimet. Öt évre megerősítette állásában. A szabad földön élő magyarság a szabadságharc vérbefojtása óta a hazudozásnak és kétszínűségnek kijáró keserű ellenkezéssel figyeli ezt a világszervet, nem tulajdonít jelentőséget a híradásnak. Az ENSZ 1956-ban az erkölcstelenség nyílt lejtőjére jutott és ma már nyíltan száll szembe az igazság pártatlanságával. — Mi még 1957. március 15-én így fejeztük ki a magyar nép elítélését az ENSZ-szel szemben: „Ha valaki Amerikában vagy Angliában vagy Németországban, vagy akár a Kongóban is a pulykaevők vagy puddinghabzsolók vagy sörivók vagy pálmadiótermelők egyesülete nevében postafiókot kíván nyittatni, igazolnia kell, hogy ez a helyi egyesület valóban megválasztotta képviselőjének, van megbízatása és hogy valóban annak hívják, akinek mondja magát. Ugyanakkor 1957-ben, a mai nemzetközi rend székházában ez az eljárás nem kötelező. Ahhoz ugyanis még ténymegállapító bizottságot sem kell Magyarországra vagy a többi, Szovjet által elnyomott államba, de magába a Szovjetbe sem kiküldeni, hogy meg lehessen állapítani, a szovjet uralmi rendszerben szabad választás sohasem volt. Ott szavazni muszáj, de választani nem lehet. És a magyar ügyben az is köztudomású, hogy miután szabadságát kivívta a magyar nép és miután azt a szovjet tankok elfojtották, még gyűlést sem lehet tartani az orosz katonaság beavatkozása nélkül, nemhogy szavazást. Tehát a megjelent delegátusnak sem közvetve, sem közvetlenül a magyar nép felhatalmazást nem adhatott és nem is adott arra, hogy képviselje. A szabadságáért küzdő magyar név akaratát elnyomó más kormányhatalom orosz tankok és ágyúk szülötte. És az, aki a világ bármely részén a pulykaevők, puddinghabzsolók, sörivók és pálmadiótermelők tiszteletreméltó egyesületét csőre töltött pisztollyal kirabolta, egész bizonyosan nem nyithatna a nevükben postafiókot, hogy az ezután a befolyó tagdíjakat is zsebrevághassa. A magyar népnek, a magyar embernek, a magyar szabadságharcosnak az a reménye tehát, hogy az Egyesült Nemzetekben olyan magasabb erkölcsi fórumot talál, amely az állami önkény, a szovjet mohóság, az idegen zsarnokság ellen védelmet nyújt, hiúnak bizonyult. A magyar szabadságharc ügyében a mai Egyesült Nemzetek Szövetsége által képviselt nemzetközi rend tehetetlenül tűrte saját alapvetésének megtiprását. Határozataiban ugyan a népre hivatkozik, de nem az embert tekinti a nemzetközi jogok alanyának, hanem a kormányhatalmat, amely, úgy lehet, éppen első számú ellensége a népnek. Amikor ilyen kormányhatalomnak jogokat biztosít, éppen a nép ellen alkalmazható jogokat ad a kézbe. Szomorú megállapítás ez, de nem térhetünk ki elmondása elől, az Egyesült Nemzetek Szövetsége a zsarnokok kiküldöttének szólás és döntés jogát biztosítja a világ ügyeiben, mert megfelelő erővel és eréllyel nem rendelkezik a zsarnokok ellen. Sőt, a nagy nehezen megmozdítható erőt sem meri egyformán felhasználni a Szuez és a Duna mentén.” (Eszterhás István: Kiáltvány az erkölcsi világrendért, 1957.) ★ EZT A KESERŰ ÍRÁST, amelyet akkoriban sokan tartottak elkeseredettnek is, az azóta bekövetkezett események szomorúan igazolták. Az ENSZ azóta, követve húsz év előtti gyakorlatát, durván megtagadja az ENSZ alapításakor elmondott összes fennkölt kijelentéseket. A szovjet delegátusok fékezhetetlen, ügyes és ravasz intrikáival olyan nemzetközi szervezetté vált, amelyben minden felszabadított törzs, mely hajlandó a Kreml játékában részt venni vagy akár csak segíteni is azt, szavazó, teljes jogú agállammá lehet, mert az ENSZ nem meri egyszer sem felvetni a kérdést, hogy akik mint ENSZ-delegátusok jelentkeznek, megválasztott kormányok képviselői vagy pedig küldőik „csőre töltött pisztollyal”, azaz diktátori hatalommal kényszerítették hatalmuk alá azt a népet, ameyet az ENSZ-ben „képviselnek”. Ma már nyugodtan el lehet mondani: az ENSZ-ben azok a diktatúrák hangadók, amelyek nem képviselik a népet, a nemzetet, hanem csak elnyomják. És a Kreml gúnyos nevetéssel mondja ezeknek az újonnan jött delegátusoknak, hogy a New York-i ENSZ palotában mindent meg lehet tenni, ha velük egyetértenek, hiszen azóta a diktatúrák öbbségét sikerült elérni. És ezek a kisdiktatúák, amelyek a legtöbb esetben a hatalom és hralom gátlástalan fickándozásait élik otthon, és erületeik elrejtett részein vérengző törzsi háborút folytatnak, a Szovjet által legalizált oszályháborúk mintája szerint, tiltakozva kiáltoznak, az irtóháború „belügye” a szerencsétlen polgárnak és a teljes fegyverzetű diktatúrának. És ebbe még az ENSZ sem avatkozhat bele. Ugyanezek a kisdiktatúrák ma már sokszor mntatják ezt a féktelen hatalmi fickándozást az ENSZ gyűléstermeiben is. Persze nem hordják még azt a nagyképű álarcot sem, amit a Kreml sok esetben (magában jót mulatva) még feltesz, áhívóan mondva, merjétek tagadni, hogy ez az álarc nem az én valódi arcom... ★ KÖZBEN AZ ERŐSZAK, az erkölcstelenség politikai ivadéka, szinte megállíthatatlanul téved. Annyiszor hangoztattuk a Vasárnapban, hogy ha a hatalmasok erőszakkal szerzik hatalmukat és ha a látható vezetők nyilvánosan sietnek a még véres hatalom elismerésére, nehogy velük szembe kelljen fordulni, nem lehet a kisnyéktől, a közembertől várni, hogy majd ők szállnak szembe a hatalmasokkal. A magyar nép fái és leányai ezelőtt húsz évvel megtették, szembeszálltak a kremli hatalommal. És amikor a hatalom minden isteni és emberi törvény felúgásával leágyúzta, tankok alá taposta, felakasztotta, elhurcolta ezeket a magyarokat, ráadásul hitszegően, simán és egyszerűen megtévesztette az ENSZ-et, hazudva és csalva a világfórumon, a többiek utána vagy félrepillantottak szemérmesen, vagy kezet nyújtottak, a még frissen véres kezet szorongatva az ENSZ-ben. És az ENSZ főtitkára Budapestre ment, hogy ott biztosítsa az ENSZ támogatásáról Kádár Jánost, a diktátort, aki titokban gyorsan kivégeztette a magyar szabadságharc vezetőit is, és az amerikai követség előtt leste: nem kaphatná-e hatalmába e zord idők legnagyobb magyarját, Mindszekty József bíborost. ★ AZÓTA AZONBAN AZ ENSZ, mint minden emberi szerkezet azt is bebizonyosította, a Teremtő természeti törvénye ebben a szerkezetben is hat, és mint minden természetellenes emberi alkotmány, az ENSZ is magában hordozza büntetését. Amit a magyar nép bölcsen így mond: „Ki miben vétkezik, abban bűnhődik.” Azok a nyugati hatalmak, így Amerika is, amelyek elhitték vagy nem hitték el, de vétójogot adtak, tehát diktátori beleszólást biztosítottak a nemzetközi szervezetben a sztálini diktatúrának, az ENSZ ben vétkeztek és attól félünk, ebben bűnhődni is fognak. Bizony, erre számítani kell. Ki hiheti el, hogy a kremli terveket az ENSZ-ben egy hajlongó bürokrata, ráadásul osztrák, aki a két tömb között hintázó kisnépből került az ENSZ főtitkári székéré, majd meg tudja állítani. Nem is akarja! Waldheim, az újonnan megválasztott főtitkár nem más, mint állást kereső bürokrata, aki a főtitkárságot csupán egyéni szempontból nézi, tisztség, állás, fizetés, hogy mennyi jövedelmet hoz neki. Ha másképpen nézi, már régen hanyatt-homlok, hazament volna Bécsbe. ★ DE AMERIKÁNAK mielőtt a végső és megállíthatatlanul közeledő ENSZ-bukás szovjet csapdájába beleesnék, szabadulni kell az ENSZ- től. Igaz, képmutató és kétszínű hatalmi hamiskodásnak minden dühét, fenyegetését és átkait veszi magára az, aki ma ki meri mondani: az ENSZ nem szolgálja a nemzetek, egyetlen nemzet igaz, népi érdekeit sem. Az ENSZ még ma is annyira politikai divat, hogy haladó szemforgatással és azok felkeltett dühével, akik az ENSZ rossz alapításáért felelősek, kell védekezni mindenkinek, aki ilyesmit javasolni mer. De van egy olyan megoldás, amely ellen nem tudnak sokat szólni azok, akik az ENSZ-et a maguk hatalmi játékainak kifejtésére, fedezésére és védelmére akarják ma már nyíltan felhasználni. És ez: Amerika indítványozza: az ENSZ székhelyét New Yorkból tegyék át Moszkvába vagy Leningrádba. És miután az ENSZ székhelyét oda áttették, azoknak a túlfizetéseknek a teljesítését, amit eddig Amerikától vártak el, ezután vállalja a Szovjetunió. Mert nem lehet, hogy az ENSZ-csapda bezárulásáig, mint a csapdába fogott balekkel, az amerikai adófizetővel fizettessék meg a csapda fenntartási költségeit. Hogy mit ér az ENSZ, azt azonnal látni fogjuk, amint csak a leningrádi korlátok között beszélhet, és hogy mit ér az ENSZ, azonnal látni fogjuk, amikor nem a türelmes, szabad emberek zsebéből vehetik ki fenntartási költségeit, hanem a türelmetlen diktátorok adományait kell kérnie. ★ HOGY EZT NEM LEHET MEGTENNI? Hiszen előbb-utóbb meg fogjuk tenni, mert az ENSZ megy a lejtőn lefelé, de attól félünk egy páran, hogy amikor későn fogjuk megtenni, akkor mérhetetlenül ráfizettünk már. Remélem, csak pénzben és nem emberéletben. És nem erkölcsi katasztrófával. A bűn magában hordja büntetését. És Amerika eddig vállalta azért a nemzetközi bűnért a felelősséget, hogy az ENSZ ilyen. És ez nem mosolyogni való. Waldheim mosolyoghat, őt megválasztották, ez a kielégült bürokrata mosolya. Az elnyomott népek érzik a bűn súlyát, holott ártatlanok. Az elnyomott népek, ha az ENSZ-ről hallanak, nem mosolyognak. ‘,»ooooG-=ooaooc^M«:«:-K:-=oooí»'r-:-,>3ooc-;-;*íj&MOba*M«ooc-i 11 Olvasóinkhoz intézett levelünkben kértük előfizetőinket, barátainkat és pártolóinkat, hogy a Vasárnap háromnegyedszázados évfordulójára küldött jókívánságaikat, továbbá karácsonyi, újévi üdvözletüket lapunkban tegyék közzé. Eddig érkezett több - még egész és fél oldalas - hirdetés is. Kérjük azokat a kedves Olvasóinkat, akik meg kívánnak hirdetni, hogy megrendeléseiket postafordultával szíveskedjenek szerkesztőségünk címére beküldeni. A feltámadás felé vezető úton ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS Noha minden tudósítás még nem érkezett be, a huszadik évfordulós ünnepségek körülbelül befejezést nyertek és érdemes számot vetni az elért eredményekkel. Minden tárgyilagos szemlélő megegyezik abban, hogy az ünnepségek a teljes siker jegyében zajlottak le. Nyilvántartásunk szerint az Egyesült Államokban és Kanadában összesen 49 helyen tartottak ünnepséget — nem számolva az istentiszteletek során elhangzott megemlékezéseket — s ebből 43 ünnepségen a Magyar Szabadságharcos Világszövetség tagjai, illetve felkérésünkre hozzánk közel álló honfitársunk mondotta az ünnepi beszédet. Az ünnepségeket mindenütt nagy látogatottság jellemezte. Néhány hirtelenében említett, rendszertelen adat csupán: New Yorkban, a Lincoln Center Fischer Halljában tartott nagyszabású ünnepségen, 1976. október 31-én kétezer főnyi hallgatóság jött össze, noha október 24-én tartott magyar nyelvű megemlékezésen, zuhogó esőben is 500 New York-i magyar ünnepelt és emlékezett. Los Angelesben, ugyancsak október 24- én közel ezer ünneplő hallgatta végig a szép műsort a Szabadságharcos Emlékműnél. Washington, D. C-ben, október 22-én nyolcszázan töltötték meg a Presbyterian Hall márványcsarnokát, —■■ ugyanannyi ünnepelt Camp Khmerben, (New Brunswick, New Jersey) is. San Franciscóban, Nyugat-Kanadában több városban és Detroitban — Tollas Tibor közölte — zsúfolt termek emlékeztek meg a huszadik évfordulóról, de impozáns részvétel jellemezte Montreált, Clevelandet, Syracuse-t, Buffalot és tucatnyi több magyar központot is, így az ünnepségek nívóját és látogatottságát tekintve, igazán meg lehetünk elégedve. Az észak-amerikai magyarság nem felejtette el 1956-ot. De nem feledkezett meg arról az amerikai nép sem. Húsz év alatt először fordult elő: október 21-én Amerika elnöke kihallgatáson fogadta az Októberi Forradalom Emlékbizottságát, ahol őszinte nagyrabecsülését fejezte ki 56 magyar forradalma és a magyar nép hősiessége iránt. A WASHINGTON POST október 22-i számának első oldalán megjelent kép, amely az elnököt a REMEMBER HUNGARY 1956—1976 terjedelmes emlékkötetével a kezében ábrázolja, a televíziók segítségével egész Amerikát bejárta. Az AP révén sok száz amerikai és kanadai rádióállomás többször is megemlékezett a huszadik évfordulóról és az elnöki fogadás részleteiről. Mindez azt a tényt követte, hogy az emlékezetes elnöki nyelvbotlás után számításunk szerint 42 honfitársunk kapott alkalmat arra az Egyesült Államok területén, hogy az ország figyelmét televíziós interjú keretében hívja fel az elnöki nyilatkozat tévedésére és tarthatatlanságára. A rádióinterjúk számát képtelenség volt nyilvántartásba venni. , De a huszadik évforduló alkalmából sorban megszólaltak a világlapok is, íme, néhány adat: A NEW YORK TIMES október 17-i, vasárnapi mellékletében Fenyvesi Károly cikkét közölte az évfordulóról és a mai Magyarországról. Ugyanez a lap, nagy meglepetésünkre, október 25-i vezércikkében húsz év óta először használta a „treachery” (árulás) szót a Szovjetunióval kapcsolatban. Utoljára 1956. november 5-én, a szovjet katonai orvtámadás után írták le ezt a szót a lap oldalain. Az US NEWS & WORLD REPORT-ban Howard Flieger főszerkesztő írt vezércikket a magyar évfordulóról és üdvözölte azt a kormányhatározatot, amely rábízta az amerikai propagandaszervekre, hogy szabad folyást engedjenek az évforduló ünnepségei híranyagának, a külügyminisztérium ellenkező javaslata ellenére is. „Ez éppen olyan lehetetlenség lett volna — írta Flieger többek között —, mintha mi nem mernénk megünnepelni superfordulónkat az angolok esetleges érzékenységére való tekintettel.” Felsorolhatnánk több tucat neves újságot is, a LOS ANGELES TIMES-től a WASHINGTON POST-ig vagy a CHICAGO TRIBUNE-ig, melyek méltóképpen foglalkoztak a 20. évfordulóval. Köszönet illeti a TIME és NEWSWEEK hetilapokat, a NATIONAL REVIEW-t és sok más amerikai hetilapot is. Az amerikai és kanadai magyar nyelvű lapok, elsősorban a KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, a MAGYAR ÉLET, a KANADAI MAGYARSÁG és a NEW YORKI NAPLÓ, maximális mértékben teljesítették azt a feladatot, ami rájuk hárult. Köszönet és elismerés érte! Hála az AMERIKA HANGJA és a SZABAD EURÓPA rádiók hírszolgálatának, nemcsak Magyarország, de a többi rabnépek hallgatósága is bő és tárgyilagos jelentést kapott a szabad világ, de elsősorban az Egyesült Államok magyarságának tevékenységéről az évfordulón. Mindent összevetve, a forradalom napjai óta ilyen nyilvánosságot a magyar ügy még nem kapott. Igazán drámai méretű volt. Vajon mi eredményezte mindezt? Kétségtelen, hogy elsősorban Ford elnök nyelvbotlása. E nélkül Magyarország és a rabnemzetek ügye talán szóba se került volna az elnökválasztási kampány során. És talán az elnöki fogadásra sem került volna sor. Jó példája ez annak, hogy a történelem ura az Isten, aki még a rosszból is jót kovácsol az elnyomottak és a kisemmizettek számára. Másodsorban az a tény, hogy az amerikai és a kanadai magyarság ragaszkodik ötvenhathoz és semmiféle rágalomhadjárat — melynek az elmúlt hónapok során, nyilván budapesti igyekezetre — valamennyien tanúi voltunk, nem volt képes befolyásolni a magyar tömegeket. Jól tudják, hogy a Magyar Szabadságharcos Világszövetség rendületlen elszántsággal és tántoríthatatlanul képviseli az 1956-ban felkelt magyar nép ügyét, amit a magyar lapok támogató magatartása mutat legjobban. Annyit azonban meg kell engednünk magunknak, hogy a Gondviselés ütötte résen azért tudtunk azonnal előrenyomulni, mert a Magyar Szabadságharcos Szövetség rendületlen hite és előkészületei következtében a keretek készen álltak arra, hogy ezt az eshetőséget kihasználjuk. Egy szó, mint száz: megtettük kötelességünket! Ötvenhat és Mindszenty bíboros atyánk nyomán a magyar feltámadás felé vezető úton. A Magyar Szabadságharcos Világszövetség sajtószolgálata