Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1977 (84. évfolyam, 1-50. szám)

1977-01-16 / 2. szám

Amerika egyetlen katolikus Catliolie Hungarians’ Sunday magyar hetilapja 1977. — VOL. 84. ÉVF. JAN. 16. — VASÁRNAP — 2. SZ. Egyes szám ára: 35 cent KIADÓHIVATAL: — FDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 35 cents 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799-2600 The only Catholic Hungarian Weekly Newspaper in the U.S.A. DR. ESZTERHÁS ISTVÁN: Őrségváltás ★ AMERIKA FŐVÁROSA már a nagy esemény lázában készülődik az új elnök beiktatására. Megtörténik az őrségváltás a Fehér Házban. Ford, a régi elnök ki, Carter, az új elnök beköltözik. Persze ezt az őrségváltást nemcsak a személyi jellegű költözés, jövés-menés teszi, hanem politikai is. A Fehér Házban az amerikai két párt cserél helyet. A helycsere egy különös, csak az amerikai alkotmány alapvetésével magyarázható állapotnak vet véget. Eddig, habár a republikánus párt kisebbségben volt a törvényhozásban, mégis megkapta a kormányzás, az adminisztráció jogát, amikor elnöknek viszont republikánust választott az amerikai nép. Tehát olyan kormány vezette Amerika ügyeit, amely a törvényhozásban kisebbségben volt. Európában, amint egy kormány elveszíti a parlamentben többségét, elveszti jogát a kormányzáshoz. Az őrségváltással kapcsolatban olvashatunk is sok olyan politikai fejtegetést, hogy nem lesz-e sok a jóból, hogy a demokrata párt most megkapta a Fehér Házat is, tehát a kormányzást is, amikor a törvényhozásban máris többségben volt. Igaz, ezzel szemben áll az a meggondolás, hogy Carter demokrata elnöknek könnyebb lesz kormányozni, mert számíthat a demokrata kongresszusi többség támogatására és együttműködésére. Míg a republikánus elnök és demokrata törvényhozás közti vitában könnyen állhatott be holtponti helyzet, ha sem a republikánus elnök, sem a demokrata kongresszus nem volt hajlandó engedni. És ki tagadhatná, hogy van itt elég rendezni való,’szíí1ffi£ge? lenne az egyetértés, főként az erkölcsök megerősítése tekintetében, úgy belföldön, mint külföldön. És bizony, ehhez a politikai mellényt kellene rendezni elsősorban. Hogy a Carter-kormányzat hajlandó lesz-e az amerikai mellényt kigombolni és újból begombolni, vagy pedig a gomblyuk bevarrását folyttatja, az majd elválik. ★ A REPUBLIKÁNUS PÁRT elveszítette a Fehér Házat és a kormányzást, a párt életének súlya áttolódik a pártmozgalmi életre, arra, hogy helyesen fel tudja ismerni az amerikai nép kívánságát, és azt képviselve a kormányon levő demokratákkal szemben, megkaphatja-e a legközelebbi választáson a nép mandátumát? Eddig a republikánus pártnak, Ford elnöknek kellett bizonyítani az amerikai nép felé, hogy azt teszi bel- és külpolitikában, amit az amerikai nép kíván, és a demokrata párnak kellett bizonyítani, hogy követeléseiben azt hangoztatja, amit az amerikai nép úgy belpolitikában, mint külpolitikában vár. A választás szerint ez a demokratáknak jobban sikerült, mint a republikánusoknak. Most a helyzet megfordult, most a demokrata pártnak kell bizonyítani a Fehér Házban és a republikánusoknak kell követelni az ellenzékben. A republikánus párt vezetői ezt jobban tudják, mint bárki más, és amint a lapokból látjuk, igyekeznek is felkészülni a jövő nagy feladatára: visszaszerezni az amerikai nép bizalmát. A tájékozódás, újjászervezés, a szervezeti erők fokozása mutatja majd a feladat megközelítését. Látható: Ford elnök meg akarja tartani befolyását, a párt törvényhozói meg akarják őrizni a párt mai irányát (lévén köztük liberálisok és konzervatívok egyformán). De az is érezhető, hogy a tagok pezsgőbb, erősebb politikai irányzatot követelnek, olyat, amelyet az amerikai nép kíván és nem a megválasztott tisztségviselők, akik a sokféle helyi állás, befolyás szálaival bogozódtak a meglevőhöz, és ezeknek a szálaknak a szakadását féltik a változástól. Így hát a republikánus pártban a szervezeti vezetők elnöki és kongresszusi szinten szívósan harcolnak a párt újjászervezése ellen és hangoztatják, minden jól van, majd csak leszünk valahogy, és csodák a választásokon is történhetnek. Ennek megfelelően Ford elnök Rockefeller alelnökkel a Ford elnökhöz tartozó párttechnikust, James A. Baker III-at kívánják megtenni a párt elnökének, mert ez a megoldás biztosítaná, hogy minden maradna a régiben. A REAGAN-TÁBOR viszont a párt újjászervezését kívánja olyan alapon (ahogy Reagan mondotta), hogy a déli államok konzervatív véleményű demokratái csatlakozhassanak az új párhoz, mert ezzel veszítenék el a demokraták többségüket. Reagan hívei ma is hangoztatják és nem alaptalanul, ha a republikánus konvenció nem Ford elnököt jelöli, Carter nem kapta volna meg mind a déli államokat és Reagan kormányzó győzött volna a választáson. Ford elnök eről a kérdésről nem kíván beszélni, szerinte a lejátszott futballmérkőzésről nem érdemes vitatkozni. De hát, ez nem sportmérkőzés, hanem közélet. És nem vitás, az amerikai közembert a fökérdé(Folytatás a nyolcadik oldalon) IMPERSONAL: Bombamerénylet Joseph Bosilievic, a horvát száműzöttek vezetője ellen A clevelandi lapok jelentik, hogy 1977. január-én hajnalban, a város horvát negyedében, a amerikai horvátok kiváló vezető egyénisége, Joseph Bosiljevic mérnök otthona ellen pokolgépes merényletet követtek el. A horvát száműzöttek vezetője 1073 Addison Roadon levő háza robbanás következtében súlyos sérülést szenvedett, az egyik falat a bomba beszakította, s hála Istennek, sem a horvát száműzöttnek, sem feleségének, sem leányának nem történt baja A bombarobbanás olyan erejű volt, hogy a szomszéd házban élő család négyéves kislányát valósággal eltemette a ráomló ablak és mennyezet Az anya, aki négyéves kislányát puszta kézzé ásta ki, mély sebeket szenvedett karján, és kórházba kellett szállítani. A bombarobbantások mögött a belgrádi diktatúra áll Joseph Bosiljevic a sajtó kérdéseire válaszolva kijelentette: nem tudja személy szerint ki követte el háza és élete elleni bombamerényletet, azonban utalt arra az általánosan tudott tényre, hogy a belgrádi diktatúra áll azok mögött a bombarobbantások mögött, amelyekkel a kommunistaellenes horvát száműzötteket akarják elnémítani, akik Horvátország szabadságáért és függetlenségéért dolgoznak a szabad Nyugaton. Majd a bombázásról ezeket mondotta: — A bomba hajnali 3 óra 12 perckor robbant. Azonnal az órára pillantottam, megszoktam ezt, mert öreg mérnök vagyok. Első pillanatban azt hittem, gázrobbanás történt vagy szónikus dörej volt a robbanás. Lehet, hogy ezzel a merénylettel megkísérlik megállítani tevékenységemet, amelynek egyik célja Amerikának bemutatni azokat a kommunista bűnöket, melyeket Európában követnek el, vagy Afrikában, vagy akárhol, ahol elkezdik tevékenységüket. A clevelandi rendőrség jelenti A rendőri vizsgálat megállapította, hogy a pokolgépet a ház fala mellé helyezték. A bombában nyolc rúd dinamitot helyeztek el. A pokolgép órája éjszaka 3.10 órakor robbantotta fel a bombát. A pokolgép tetteseit illetően a rendőrség még nem tud bizonyosat. A tudósítások szerint olyan irányban is folytat a rendőrség nyomozást, hogy a pokolgépet talán horvát túszók helyezték e a Bosiljevic-otthon falánál. Egy bizonyos, bár ő helyezte el a pokolgépet, Titónak, a belgrádi diktátornak szolgált vele, mert a horvát száműzöttek olyan vezetőjét kívánták elnémítani, aki 30 éve él száműzetésben és azóta szakadatlan áldozattal és kitartással végzi munkáját. Joseph Bosiljevic szerencsétlen, elnyomott, szabadságtól megfosztott népét az országos amerikai fórumokon is tudta képviselni, mert nemcsak a republikánus pártban volt jelentős szerepe, hanem az etnik mozgalmakban is országos tekintélye volt szavainak. A rendőrség előtt Bosiljevic, a horvát nemzetiségi vezető, újból és újból hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a bombát a jugoszláviai diktatúra utasításai szerint helyezték el otthona falánál, mert az elnyomott horvát nemzet szabadságáért és függetlenségéért harcolt. Joseph Bosiljevic nyilatkozatában arra is utalt, hogy mire a jugoszláv erőszak ügynökei Amerikában elkészíthették az első pokolgépet, már 30 horvát száműzöttet sikerült merényletekkel meggyilkolni más világrészeken. Bosiljevic, a magyarok barátja Joseph Bosiljevic clevelandi, horvátmentő munkásságáról már írtunk a Vasárnapban éspedig azzal kapcsolatban, hogy ha horvátmentő munkája közben magyarra talált, azon is segített ugyanúgy, mint horvát honfitársain. Clevelandi „etnik” tevékenysége pedig bizonyára inkább érdemelne meg külön tanulmányt, mintsem bombát. Alapos, ötletes és jól működő rendszert dolgozott ki arra, hogyan menti ki az európai táborokból, hozza be Amerikába, telepíti le horvát szomszédságban és indítja el a szabad élet útján horvát testvéreit. Erre a célra létesítette hűséges munkatársaival az AMERICAN SOCIETY FOR CROATION MIGRATION szervezetet, amely 26 éve dolgozik szakadatlanul, és csak Clevelandben a jugoszláv diktatúra több mint 5000 horvát áldozatának adott menedéket. Köztük — ismét és ismét ki kell hangsúlyoznunk — nem egy magyarnak. Mint a rabnemzetek bizottságának elnöke, örömmel vállalta a munkát, amikor 1976-ban dr. Eszterhás István, a Vasárnap szerkesztője, a Magyar Felszabadító Bizottság elnöke, ez évben a Rabnemzetek rendezőbizottságának elnöke, kérte, hogy társelnökként segítsen. És így ez évben, amikor Ralph Perk polgármester, Vaclav Hyvnar polgármesteri tanácsadó, az Ohiói Nemzetiségi Mozgalom, valamint a város képviselő testülete közreműködésével létrejött a város közepén a CARDINAL MINDSZENTY PLAZA, a munka befejezéséhez fáradhatatlan lelkesedéssel és tevékenységgel járult hozzá a horvátok országos vezető embere, Joseph Bosiljevic. Akinek az otthonát most bombatámadás érte és csak csodának köszönhető, hogy családjával együtt megmenekült. Áll a harc a száműzöttek ellen Ennek a lapnak a hasábjain most már közel két éve jelentjük, hogy a száműzöttek elleni bajkeverés, szóhordás és intrika megerősödött. Nem csak a száműzöttek közötti események mutatták ezt, hanem legutóbb az antiszovjet mozgalmak ellen kiadott, kremli harci utasítás is, amelyről külön beszámoltunk. Ma már felbukkannak a felszín alatt rejtőző áramlatok más áruló jelei is. Egyik ilyen intő jel ez, amit Joseph Bosilievic háza és élete elleni merénylet mutat. Nem mindenkinek annyi és olyan a jelentősége, mint Joseph Bosilievicnek. De ami vele történt, az figyelmeztető jel minden száműzött vezetőnek. Cleveland város nemzetiségi vezetői nagyrabecsüléssel egyek a Joseph Bosilievic elleni támadás elítélésében. Joseph Bosilievic, ha szilárd ember is volt a diktatúrával szemben, ugyanakkor szelíd ember maradt mindig, amikor népének szabadságáért küzdött a nagyvilágban, ahová a diktatúra száműzte. Amikor a diktatúra bombával támadja otthonát és erőszakkal akarja megölni vagy elnémítani csupán, nem ér el eredményt. A diktatúra minden támadása a száműzöttek, a védtelen száműzöttek ellen csak egyet bizonyít: a diktatúrának nincs igaza és természetéhez híven, az igazságot hazugságokkal, és ha ez sem megy, erőszakos eseményekkel, Joseph Bosiljevic esetében bombával, akarja elnémítani. Így bizonyítja szakadatlanul, hogy igazunk van, hiszen éppen ez ellen harcolunk, Hogy erőszakot alkalmaz népünk elnyomására. És most ezt az erőszakot utánunk hozta a szabad világba, így bizonyít a diktatúra. A bürokraták és a párt igazi szándékai (VARSÓ, Lengyelország) A gazdasági bukás jelei az egész vasfüggöny birodalomban napról napra szaporodnak. Miniszteri kijelentések, új rendelkezések, sürgető külföldi tárgyalások mutatják, hogy a Szovjetunió, míg a fegyverkezés és a háborúra való felkészülés utolsó hajrájában van, magára hagyta egy időre csatlósait, hogy menjenek a Nyugathoz, szerezzék be ott szükségleteiket mindaddig, amíg a Kreml újra nem ér rá számbavenni és rendberázni őket. Mint mindig, a Szovjetunió erre az átmeneti időre is az ideológiai kötések szorosságát enyhíti, sőt, még a tőkés vállalkozás feléledését is lehetővé teszi, csak a nép száját be lehessen tömni. Most ítélték el azt a három lengyel munkást, akik az árak emelése elleni tiltakozást megszervezték és elítélésük után néhány napra a diktatúra kijelentette: ezután védeni és támogatni kívánja a magánvállalkozást .. A Polityka című hetilap, a párt szócsöve, gyorsan megmagyarázza, hiszen eddig sem volt a diktatúrának kifogása a magánvállalkozás ellen! Csak ezek a korlátolt bürokraták nem értették meg a párt igazi szándékait! íme, a párt klasszikusnak mondható remekműve: „A közgazdaságnak ez a szegény magánszektora igen sokat szenvedett a párt sok túlbuzgó tisztviselőjétől. Ezt semmi más nem okozta, csupán a dogmatikus ellenségeskedésnek az az utálata, amelyet a magánkezdeményezéssel szemben éreztek. A párttisztviselők nem tudták megérteni, hogy a magánvállalkozás, belefoglalva az egész országos programba, igen jótékony lehet az ország közgazdaságára, és hasznos lehet a fejlett szocializmus építésében.. A tudós, a rabság és a diktátor (BÉCS, Ausztria) A nemzetközi statisztikusok jelentik, hogy az öngyilkosok százezerre eső száma a legmagasabb Magyarországon. Minden százezer magyar ember közül 41 lesz öngyilkos. Ez a szám elijesztően magas, hiszen ez a szám Amerikában csak tizenkettőt tesz ki, Ausztriában pedig, ahol nagy riadalom van emiatt, 24 ember lesz öngyilkos 100 000 osztrák közül. Az osztráknál is magasabb a csehszlovákiai öngyilkosok száma. Az öngyilkosság nemzetközileg elismert szakembere, dr. Erwin Ringel, utal arra az érdekes jelenségre, hogy Jugoszláviának azokban a részeiben, amelyek azelőtt az osztrák- magyar monarchiához tartoztak, sokkal magasabb az öngyilkosok száma, mint Jugoszlávia balkáni részeiben. A szakember, dr. Ringel, az egyik lapjelentés szerint ugyan nem tudja igazolni azt a gyanúját, hogy a Habsburgok uralmának összeomlása és az öngyilkosok számának a növekedése között összefüggés lenne, de mégis az az érzése, hogy van valami összefüggés. Mielőtt követnénk a tudós professzort, geofizikai kanyargókon, egyszerű parasztésszel legyen szabad neki valamit figyelmébe ajánlani. Az öngyilkosságok oka nem geofizikai és nem a Habsburgok bukásának a következménye Magyarországon, Horvátországban és Szlovéniában, bármennyire is gyanakszik erre Ringel professzor. A mi paraszteszünk azt állítja, hogy az öngyilkosságok szomorú oka és növelője a rabélet olyan népek felett, akik már évszázadok vagy évezredek óta szabadon élnek. A rabság megalázó körülményei és az uralkodó diktatúra olyan ijesztővé, bomlottá, elkeseredetté teszik az ember életét, hogy sokan roppannak meg a reménytelenség következtében. És azok a néhányan, kedves professzor, akik még meg tudják tenni, éppen abban az ügyben feszítik meg minden erejüket, hogy ezt a terrorban, keserűségben, megalázásban fogant reménytelenséget enyhítsék. Az elnyomott magyar nép karácsonyéról Amerikának Gereben István, a Magyar Szabadságharcos Szövetség társelnöke, karácsony előtt, december 20-án, a Washington REPORT OF THE AIR rádióprogram keretében ismertette a hagyományos magyar karácsony szokásait, a magyar nép vallásos lelkületének különböző formában való megnyilvánulásait. Gereben rámutatott arra a tényre, hogy jelenleg Magyarországon a karácsony vallásos vonatkozásait a hivatalos rendszer elhallgatja, elnyomja, a kis Jézusba vetett hitet, de még csak fogalmát is, a „Télapó” személyével, a karácsony ünnepét a „fenyőfa” ünnepével próbálja helyettesíteni. „Mindennek ellenére, karácsony igazi szelleme mélyen él a magyar szívekben. Az istenhitet, a vallásos hagyományok tiszteletét nem lehet kiirtani a magyar lelkekből — mondotta Gereben István angol nyelvű előadásában. „ Ez a hit ma is virágzik Magyarországon, és biztosak vagyunk abban, hogy így marad a jövőben is” — mondotta, majd hallgatóinak magyarul kívánt „kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket és áldásos új esztendőt”. Az AMERICAN SECURITY COUNCIL rádióprogramját, amelyet Philip M. Clark szerkeszt, az Egyesült Államok területén több tucat rádióadó közvetíti. Gereben programjának érdekessége az, hogy ez az alaszkai North Pole község állomásán is hallani lehetett. Washingtonban a WAVA-FM adója december 20-án, este 9:45-kor közvetítette a „KARÁCSONY MAGYARORSZÁGON” című programot. MAGYARY CSILLA: Elfogysz a holddal Édesanyám, éveid száma növekszik, életed, mint a hold sarlója, vékonyul és ha végképp elfogysz erről a földről, új fénnyel áraszt el az Űr. Feltündökölsz majd, mint a szelíd telihold, — de tőlem elérhetetlen messzi távol — Isten örök napjának végtelenben reádhulló sugarától...