Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1977 (84. évfolyam, 1-50. szám)

1977-01-16 / 2. szám

1977 január 16. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA DR. BAKÓ ELEMÉR: Magyarok a 18. századi Amerikában is. Az 1790. évi első amerikai népszámlálás A leghitelesebb és legteljesebb képet az Ame­rikai Egyesült Államok lakosságának az össze­tételéről az 1790-ben tartott első amerikai nép­­számlálás névjegyzékei adják. A népszámlálás Connecticut, Delaware, Georgia, Kentucky, Ma­ryland, Maine, Massachusetts, New Hampshire, New Jersey, New York, North Carolina, Penn­sylvania, Rhode Island, South Carolina, Ten­nessee, Vermont és Virginia államok lakosságára terjedt ki. Az akkori külügyminisztérium mindegyik ál­lamra vonatkozólag visszakapta a kitöltött íve­ket, a megyénkénti, sőt sok esetben városonkénti összeírásokkal együtt. Sajnos azonban az utó­korra maradt anyag nem teljes, mert a Dela­ware, Georgia, Kentucky, New Jersey, Tennes­see és Virginia államokban összeírt anyag el­pusztult, amikor a Washingtonba 1812-ben be­vonult brit sereg leégette a Capitolt.­­ Utólag azonban, mint például Virginia és néhány más állam esetében, a népszámlálási hivatal igazga­tója több-kevesebb eredménnyel rekonstruáltat­­ta az abból a korból való lakosságjegyzékeket, elsősorban az adóztatás céljaira készült névösz­­szeírások alapján.­­ Ezek a rekonstruált listák azonban nem adnak teljes képet. Azonban a megmaradt népszámlálási jegyzé­kek e veszteség ellenére is hatalmas értékű for­rásanyagot tartalmaznak. Ezek alapján az Ame­rikai Egyesült Államok lakossága, a rabszolgá­kat nem számítva, 3 231 533 lelket számlált. Mivel a népszámlálási íveken név szerint csak a családfők szerepelnek (ezek pedig lehettek férfiak és nők, például özvegyen maradt asszo­nyok egyaránt), abban a korban, egy családra átlagban hat személyt számítva, a családok szá­ma 540 000 lehetett, azaz valamivel több mint félmillió. Az 1812-ben történt pusztítás követ­keztében mintegy 140 000 név hiányzik, az utó­korra tehát kb. 400 000 név maradt fenn. Magyar szempontból talán a legtöbb veszte­ség a New Jersey állam népszámlálási jegyzé­keinek a megsemmisülésével történt. A szomszé­dos Pennsylvania és New York állami jegyzé­keiben előforduló, viszonylag nagyobb számú, magyar formájú név arra enged következtetni, hogy New Jerseyben is lehetett bizonyos számú magyar. Ezt a jegyzéket csak részben pótolhatja Kenn Stryker-Rodda „Revolutionary census of New Jersey” (Cottonport, Polyanthos kiadás, 1972.) című összeállítása, amely New Jerseynek a függetlenségi háborúból fennmaradt lakosság­listáit tartalmazza. Elsőnek véve Pennsylvania állam 1790. évi népszámlálási jegyzékét, amelyben a legtöbb, magyarnak látszó név van, előre kell bocsáta­nunk, hogy — ez alkalommal — a terjedelem korlátozott voltánál fogva csak puszta felsoro­lásra lehet szorítkoznunk, minden történeti vagy névvizsgálati szempontból végzett kiértékelés nélkül. Az ilyen történeti és névtudományi vizs­gálatok ugyanis, a terjedelemtől eltekintve is, még sok évet igénybevevő forráskutatást kíván­nak, nemcsak az Egyesült Államok okiratgyűjte­­ményeiben, hanem több európai állam (Anglia, Franciaország, Hollandia, Németország, Svájc stb.) levéltáraiban is, és természetesen Magyar­­ország és Ausztria megfelelő gyűjteményeiben is. A nevek felsorolása azonban még így is hasz­nos, mert — mint a nyers érc, amely további feldolgozásra vár — nélkülözhetetlen anyagát adják az idevágó tudományos kutatásnak. Az amerikai névforma után zárójelben közlöm azt a magyar nevet, amellyel hasonlóságot tételez­nek fel. Ezek a pennsylvaniai nevek: Arán (Arany), Baldy (Báldy), Bard (Bárd), Bartha, Barto (Bartha), Báty (Báty), Beatagh (Betegh), Beel (Bél), Beere (Bere, Bér), Bene, Bere, Bergy, Bertie (Berti, Berty), Bery (Béry), Bocy, Bodd, Body (Bódy), Bogár (Bogár), Boldy (Bódy, Ból­­dy),­­Boor (Bor, Boór), Buda (Buda), Bula (Bulla), Dely (Keszi), Deley (Dely), Dewer (De Vér), Docy (Dóczi, Dóczy), Dolman (Dolmány), Dory (Dóry, Dőry, D’Ory), Doush (Dús), Éber (Éber), Éhes (Éhes), Éles (Éles), Élet (Élet), Felkey, Fertey (Fertey), Fioch (Fiók), Hallas (Halász), Háry (Háry), Heney (Henyey), Her­nedy (Hernády), Hoke (Hóke), Horth, Hory (Hóry), Husor, Husar (Huszár), Huzard, Huz­­zard (Huszár), Imbrey (Imrey), Imry (Imrey), Jenney (Jeney), Kar, Karr (Kar), Kedd, Kees (Kés), Kék, Keke (Kék), Kele, Kér (Kér), Kér­ge, Kerty, Kese, Keze (Kézy), Kish (Kis), Kosh, Köss (Kos, Köss, Koós), Kurty (Kürty), Ladigh, Lengel (Lengyel), Loshy (Lósy), Markoe, Mar­ko (Markó), Marteeny (Martiny), Marton (Mar­ton, Márton), Matthias (Mátyás), Menes (Mé­nes),­­Merő (Merő, Mérő), Mesey (Mezey), Meshter, Mester (Mester), Mody (Módy), Papp, Pehely, Petere (Péteri), Petery (Pétery), Petrie, Petry (Petri, Petry), Rab, Rabb (Rab), Reves (Révész), Santor (Sándor), Simony (Simonyi), Sinor (Zsinór), Such (Szűcs), Sutor (Szutor), Tar, Tarr, Vay, Welley, Wass, Way, Weder (Ve­der), Weer, Ver (Vér, Weér), Welkey (Welkey), Wisko (Viskó), Yoh (Jó). New York állam 1790. évi népszámlálási jegy­zékéből figyelemreméltóak a következők: Agár (Agár, Eger), Banta, Bars, Barsh (Bars), Ben­nedick (Benedik, Benedek), Berrey (Berey), Body (Bódy), Bokay (Bókay), De­foe (De Jó), Gall (Gáli), Hungary, William, Kewey (Kéky), Maddash (Madas), Major, Majory, Nap, Nannay (Nánay), Rasco (Raskó), Ravo (Ravó( Rovó), Suth (Szűcs, Szüts), Tout (Tót), Tuba, Varshe (Varsi, Varsas). New Jersey állam fentebb említett összeírásá­ból a következő neveket írtam ki: Agár (Agár, Eger), Banta, Barajah (Baranya), Bonta, De­­viny, Dévény Diveny, Diuiney­(Divinyi, Divényi, Dévényi), Dollos (Dallos, Tollas), Dudass (Du­­dáss), Fury (Füry), Gach (Gács), Hewes (He­­ves), Elk­es, Zoe (Jó), Kun, Raveo (Ravó, Rovó), Rigo (Rigó), Sip, Siph (Síp), Tabor (Tábor), Tout (Tót), Vangoe (Vanyó), Verry (Véry). Mielőtt tovább haladnánk dél felé, vessünk gy pillantást New England államainak a nép­­■­zámlálási jegyzékeire. Connecticut államban: Ade (Ady), Állomás (Állomás), Babb (Bab), Cutas (Kutas), Pasco, Jasko (Paskó), Resigue, Resiguie, Ressique (Re­­zegi), Tabor (Tábor), Toot (Tót), Úri, Wass. Massachusetts államban: Agár, Agary (Agár, Agáry, Eger, Egry), András, Ary, Chap (Csap), Dehorty (De Horty), De Tassy, Ellmes (Elmés), Sualy (Gály), Majory, Mory (Móry), Pali (Páll), Parady (Parády), Raby (Ráby), Tabor (Tábor), Tarr, Varry (Váry), Very (Véry). Rhode Island államban (ideértve az 1800. évi népszámlálás adatait is): Ady, Ary, Bánás (Bá­nás), Feke, Gerey, Marton, Merey (Mérey), Mi­ke, Mory (Móry), Pettyes, Sandord (Sándor), Tabor (Tábor), Teke, Whaly (Váli), Yarmey (Jármy), Yaw, Yeaw, Yow (Jó). Vermont államban: Nap és Ratz (Rátz, Rácz). Maine államban: Agrey (özvegyasszony), Ag­­ry (Egry), Bab, Babb, Bary, Édes (Édes), Ja­­quish (Jakis, Jakus), Koon (Kun), Laban (szé­lességi német név), De Pollereski (Polerecki). Ez utóbbi Polereczki Jánosról a továbbiakban, a francia katonai jegyzékekben szereplő magyar tisztek között részletesebben fogunk szólni. New Hampshire államban: Bangó (Bangó), Bede, Bedy (Bédy), Hody (Hady, Hódy), Jakish, Jaquish (Jakics, Jakucs), Major, Mtjury (Ma­­jory), Tábor (Tábor), Tarr, Tash, (Tas, Tass), Tassay (Tassy), Vary (Váry, Way. (Folytatjuk) Húsz év után is miénk a munka és felelősség A karácsonyi ünnepek előtt, december 11-én New Yorkban, az Amerikában tartózkodó Tollas Tibor költő tiszteletére kultúrestet rendeztek. A kultúrest színhelye az Első Magyar Reformá­tus Egyház kultúrterme volt. Dr. Pogány And­rás, a MAGYAR SZABADSÁGHARCOS VILÁG­SZÖVETSÉG elnöke, beszédében a szabadság­­harc huszadik évfordulója utáni munkáról be­szélt. Nem vállalkozik jóslásra, mondotta, de a huszadik évforduló fordulópontot jelenthet a szabadságküzdelemben, amint az volt a kossuthi emigráció életében is. Nehéz a száműzetésben látni a győzelem jeleit. Kossuth tudta, hogy csa­tát vesztett, de korántsem vesztette el a háborút. Győzelméhez azonban idő volt szükséges és a külpolitikai és politikai adottságok megváltozása. „Valóban igaza is lett — folytatta Pogány —, 10—15 évvel a Cassandra-levél megírása után,­ szerte Magyarországon, már százával emelték a Kossuth-szobrokat, magyar városok és falvak százával választották díszpolgárukká és mikor 1892-ben eltávozott ebből a világból, maga a nemzet adta meg a végtisztességet. Azt, hogy Kossuth Lajos eszméi ma is köztünk élnek, mi­kor ellenfelei már sehol nincsenek, magyar em­bernek aligha kell sokat bizonygatnom.” Majd Pogány András megállapította, hogy ma számításba kell venni a két száműzetés közti különbséget. Ma nem a Ferenc József-i Magyar­­ország jogrendjét kritizáljuk, szigorúan elvi ala­pokon, mint egykor Kossuth Lajos tette, hanem a kádári vazallus állam totalitáriánus rendsze­rét, sem­ az ernyő, nincsen kas nyomorúságát, a jogbizonytalanság és kisemmizettség pokoli­ rendszerét. „Igaz — mondotta —, mindehhez járul az egész világot beárnyékoló, minden mind­egy, detente-os hangulat is.” Három csoportba foglalta össze a teendőket: „Legelső feladat az — mondotta —, hogy bár­mi történjék is, a független, szuverén, parlamen­táris és demokratikus Magyarország, valamint a magyar nép emberi jogaiért folytatott küzdel­münket megalkuvás nélkül fenn kell tartanunk. Néhai Eckhardt Tibor figyelmeztetett bennün­ket, néhány nappal a halála előtt, hogy az 56-os igény az egész szabadföldi magyarság követelése is, és azt akkor is újra és újra el kell monda­nunk, ha Magyarország jelenlegi csatlós állapo­ta — Isten mentsen tőle — még 25 esztendeig is eltartana.” „Második alapvető követelmény az — folytat­ja —, hogy a szabadföldi magyarság tartsa meg erkölcsi tőkéjét, amit harminc esztendő kemény harcával szerzett meg és ami tiszteletet ébresz­tett a Nyugaton is, félelmet és elismeréssel ke­vert gyűlöletet Budapesten. Akármit is beszél­nek, nekünk nem fraternizálni kell a budapesti rezsimmel, hanem ország-világ előtt leleplezni. Azt, hogy a jelenlegi rendszer Magyarországa nem lehet magyar ország a szovjet csizmák tip­­rása alatt.” Harmadszor: sürgette az ésszerű együttmű­ködést, a széthúzás beteges, bomlott jeleit látva, szükségesnek tartja az otthoni pénzen élősködő ügynökök visszaszorítását oda, ahonnan jöttek, mert ha ezt nem tudják a száműzöttek megtenni, „aktivitásuk hatástalanná és erőtlenné válik, és könnyűnek találtatik a történelem mérlegén.” „Pedig — mondotta — problémák és nehéz­ségek jönnek majd csőstül. Itt a Szent Korona ügye, hogy csak néhány dolgot említsünk, ame­lyet újra követelnek Budapesten, az új amerikai adminisztráció hivatalbaléptével egyidejűleg.­­ Hamarosan fel fog merülni a legnagyobb ked­vezmény kérdése is Magyarország vonatkozásá­ban. Itt az utódállamok magyar népének ügye. Hogy s mint lehet ezt a kérdéskomplexumot ész­szerűen és sikeresen érinteni, amikor nincs Bu­dapesten magyar kormány, mely hajlandó lenne részt vállalni a munkából? És megvan a lehető­sége annak, hogy idekint újra összekovácsoló­­dik az egykori kisantant magyargyűlölet, mely­nek a két világháború közötti időben minden nyomorúságot köszönhettünk.” „A szabadságharc huszadik évfordulója — fe­jezte be beszédét — igen tiszteletreméltó erköl­csi és politikai sikere volt a szabadföldi magyar­ságnak. Mindenféle budapesti aknamunka és kí­sérletezés, beleértve a beteges rágalomhadjára­tot, teljesen csődöt mondott. A szabadságharc húszéves visszhangja oly erős volt, melyre gon­dolni sem mertünk. Rajtunk múlik egyedül, hogy ez a tőke a jövő sikeres magyar munkájának biz­­tos alapjául szolgál-e majd, vagy semmivé válik? Bármiként is válaszolunk erre a kérdésre, dönté­sünkért a történelmi felelősség, Isten és a ma­gyar nemzet előtt a száműzötteké!” A közönség a beszédet nagy tetszéssel fogadta. George Meany, a magyar szabadság nagy barátja Lapunk múlt heti számában jelentettük, hogy Tollas Tibor, a Magyar Szabadságharcos Világ­­szövetség alelnöke, Gereben István, a Szövetség washingtoni képviselője és Laping András, az intézőbizottság tagja, látogatást tettek az ame­rikai szakszervezeti mozgalom központjában. — MEGJELENT MÉCS LÁSZLÓ legújabb verseskötete: Vissza a csendbe címen. A gyönyörű arany nyomásos, világoskék ke­mény kötésben, színes borítólappal ellátott könyv kapható a VASÁRNAP könyvosztályán. 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Ára 12 dollár, plusz 50 cent­ portóköltség! RENDELJE MEG MÉG MA! ! ahol a küldöttség köszönetét fejezte ki azért a töretlen támogatásért, amellyel a magyar sza­badság ügyét, a Szabadságharcos Szövetség cél­kitűzéseit és a magyar szabadságharc huszadik évfordulójának méltó megünneplését támogat­ta, elősegítette. Meany elnök nyilatkozatát, ame­­­­lyet a Magyar Szabadságharcos Szövetség ren­­­­dezésében lebonyolított emlékünnepségeken fel­olvastak, külön köszönte meg a küldöttség. George Meany, az AMERICAN FEDERATION OF LABOR AND CONGRESS OF INDUSTRIAL ORGANIZATIONS elnöke, aki a látogatás ide­jén kórházban feküdt, Gereben Istvánhoz­­inté­zett levélben mondott köszönetet. George Meany elnök levelében ezeket mondotta: „Igen nagyra értékelem a híres, fiatal festő­művész, Batuz festményét, amely az 1956-os ma­gyar szabadságharcot örökíti meg és amelyet nekem ajándékoztak. Ugyanígy nagyrabecsülöm és hálás vagyok a REMEMBER HUNGARY — 1956 című könyvért, amely egyike a legkiválóbb dokumentumnak, amelyet valaha is olvastam. Biztosítom Önöket, hogy sem én, sem pedig az amerikai munkásmozgalom nem fogja elfeled­ni azt a szabadságért folyó bátor küzdelmet, me­­lyet a magyar nép vívott elnyomói ellen. A sza­badság szelleme győzni fog!” — fejezte be üze­netét George Meany, a magyar szabadság ügyé­nek nagy barátja. 7. oldal Eszmélkedés olvasás közben DR. MIHÁLYI GILBERT: Kuné Julián, a chicagói 48-as magyar Lincoln eszmei szolgálatában (1776-1976 „A BICENTENNIAL ÉS MI, MAGYAROK”, CHICAGO, 1976) Dícséretreméltó tette és műve az újmagyar beván­dorlásnak, hogy méltóan értelmiségi jelentőségéhez,­­ igyekszik megtalálni, feltárni és megőrizni az előtte járó, ide érkező és itt élő magyarok bizony nagyobbára elfe­ledett emlékeit, szenvedéseit, munkáját, eredményeit, építményeit, intézményeit, szóval az amerikai magyarság hihetetlenül elhanyagolt történetét. Amikor dicsérni aka­runk, nem kereshetjük miért és ne is keressük, miért nem történt ez meg eddig, csak azt állapítsuk meg, hogy azok, akik ezt teszik, népünk történelmének ismeretlen fejezetét örökítik meg, emelik az itt élő magyarok öntu­datát és egy boldogabb és szabadabb jövőben majd le­hetővé teszik a magyar nép otthoni írástudóinak, hogy Amerika népe és a magyar nép között valódi, történelmi áldozatokon, munkán és hősiességen alapuló kapcsolatot építsenek ki. Mindezt azért kellett előrebocsátanom, mert ennek a munkának egy jelentős alkotásának, dr. Mihályi Gilbert új tanulmányának olvasásáról számolok be. Munkája Ku­né Julián élettörténetének feltárása és megőrzése, bele­illik ennek a dicséretes írói feladatnak a menetébe. Kuné Julián Bem apó egyik katonája, az Erdély védelmében folyó súlyos küzdelmek szabadságharcosa, aki, mikor a szabadságért fegyvert ragad, még csak 17 éves. 83 éves korában hal meg, ebből 62 évet élt száműzetésben. Hogy ez mit jelentett a bihari fiatalembernek, azt senki sem értheti meg jobban, mint a szerző, aki maga is száműzött, és első olvasói, akik maguk is azok. Nincs is történetíró, aki élesebben és világosabban mutathatná meg Kuné Ju­lián fordulatos életének eseményeit, mint dr. Mihályi Gil­bert, premontrei kanonok, a chicagói Szent István Egy­házközség plébánosa, aki, ha később is érkezett ebbe a nagy amerikai metropolisba, mint Kuné Julián, nemcsak mint száműzött sorstárs, hanem mint rokoni szeretettel eltelt atyafi pillant be Kuné Julián annyi idő után feltárt történetébe. A Bem apó alatt harcoló honvédtiszt ameri­kai élete tanúsítja, amit mi, száműzöttek, valamennyien tapasztaltunk, Amerikában nem az teszi az embert, hogy mit mond magáról, hanem, hogy mit tud! És Kuné a ma­gyar nép istenáldotta tehetségével érkezik és azzal győz. Élete egyetlen nagyszerű lendület; a belényesi magyar Amerikába mint szabadságharcos futár érkezik­­­Kmetty tábornoktól Kossuth kormányzóhoz), tölténygyári mun­kás Morningville-ben, ügyvédi irodai írnok Chicagóban, majd, miután ott letelepedik, banktisztviselő; később az állami szenátus tisztviselője, a republikánus párt válasz­tási masinájának egyik kiemelkedő tagja, a rabszolgák szabadításának egyik szószólója. És ezért Lincoln elnök követője. Többször találkozik az elnökkel. A Mihalótzy Géza által szervezett Lincoln-lövészek ezredalapításának engedélyezését is Kuné eszközli ki az elnöknél. Majd a chicagói németek által kiállított 24. illinoisi német gya­logezred engedélyokiratát is ő szerzi meg Lincoln elnök­től. A Chicagói Történelmi Társulat alapításában is részt vesz munkával és adománnyal. A „Board of Trade” tagja, a tőzsde egyik szakembere, ezzel kapcsolatos közgazdasági tanulmányok szerzője, a Chicago Tribune munkatársa és tudósítója Európában, mikor az 1870—71-es francia— német háború kitör. De újságíróként dolgozik a Chicago Evening Journalnál is, ahol — zenei kritikusa a lapnak. Mind­eközben megmarad magyarnak, aki minden tettét 48-as szabadságküzdelmekből vezeti le és Lincolnban má­sodik Kossuth Lajost lát. Dr. Mihályi Gilbert tanulmányát ezekkel a szavakkal fejezi be: „S amikor emlékének áldozunk, halljuk, amit emlékirataiban hagyatékként reánk hagyott. Ajkaimon egy kéréssel búcsúzom tőletek, magyar honfitársaim: — küzdjetek és haladjatok az egyenes utakon s bár legyetek ezen új hazánk, az Egyesült Államoknak engedelmes, jó polgárai, de szívetek mélyén vigyétek sírjaitokba a szü­lőhaza szeretetét.” Hagyatéka rodostói bölcsesség. — És hosszú élete tapasztalatain át leszűrt intése ma is szük­séges tanítás. Dr. Mihályi Gilbert a száműzetésben a tanulmányírás kivételes tudású és tehetségű művelője, szabadföldi ér­telmiségi életünk nagy értéke. Kár, hogy jelen munkájá­nak hátlapján felsorolt tanulmányai között nem találjuk csak magyar-amerikai témákkal foglalkozó műveit. Azt ezekből is megállapíthatjuk, hogy a száműzöttek egyház­­községi hivatalának, életének képét gyakorlati, tapasz­talati tudással és irodalmi közvetítéssel adta, ami nagy érték. De ezentúl dr. Mihályi Gilbert nemzetközi kérdé­sekkel kapcsolatos (és fel nem sorolt) munkáiban a mi hitünk parancsait vetíti ki a nemzetközi élet területére, aminél fontosabb keresztény közírói munkásság talán nincs is. Az író egyénisége a stílusa. Vannak, akik írásuk esz­közével, a magyar nyelvvel nem sokat törődnek, akiket a bőbeszédűségük ragad a pongyola csevegés formátlan­­ságaira. Vannak, akik csak a vita fegyverének tekintik a tollat. Dr. Mihályi Gilbert munkáját olvasva, azt kép­zelem, hogy úgy­ dolgozik, mint egy ötvösművész. Elme­rült, türelmes, szépműves gonddal, aki minden vesszőt, amit belevés az időtálló fémbe, gondosan megszerkeszt, a jövőnek ad át, hogy az szépnek maradjon és maradandó legyen minden feleslegesség és bizonytalanság nélkül. Az idő hanyatlását túlélve. Hogy szép legyen és igaz, vala­mint maradandó, mint egy metszet. (Eszterhás István)

Next