Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1977 (84. évfolyam, 1-50. szám)
1977-01-16 / 2. szám
1977 január 16. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA DR. BAKÓ ELEMÉR: Magyarok a 18. századi Amerikában is. Az 1790. évi első amerikai népszámlálás A leghitelesebb és legteljesebb képet az Amerikai Egyesült Államok lakosságának az összetételéről az 1790-ben tartott első amerikai népszámlálás névjegyzékei adják. A népszámlálás Connecticut, Delaware, Georgia, Kentucky, Maryland, Maine, Massachusetts, New Hampshire, New Jersey, New York, North Carolina, Pennsylvania, Rhode Island, South Carolina, Tennessee, Vermont és Virginia államok lakosságára terjedt ki. Az akkori külügyminisztérium mindegyik államra vonatkozólag visszakapta a kitöltött íveket, a megyénkénti, sőt sok esetben városonkénti összeírásokkal együtt. Sajnos azonban az utókorra maradt anyag nem teljes, mert a Delaware, Georgia, Kentucky, New Jersey, Tennessee és Virginia államokban összeírt anyag elpusztult, amikor a Washingtonba 1812-ben bevonult brit sereg leégette a Capitolt. Utólag azonban, mint például Virginia és néhány más állam esetében, a népszámlálási hivatal igazgatója több-kevesebb eredménnyel rekonstruáltatta az abból a korból való lakosságjegyzékeket, elsősorban az adóztatás céljaira készült névöszszeírások alapján. Ezek a rekonstruált listák azonban nem adnak teljes képet. Azonban a megmaradt népszámlálási jegyzékek e veszteség ellenére is hatalmas értékű forrásanyagot tartalmaznak. Ezek alapján az Amerikai Egyesült Államok lakossága, a rabszolgákat nem számítva, 3 231 533 lelket számlált. Mivel a népszámlálási íveken név szerint csak a családfők szerepelnek (ezek pedig lehettek férfiak és nők, például özvegyen maradt asszonyok egyaránt), abban a korban, egy családra átlagban hat személyt számítva, a családok száma 540 000 lehetett, azaz valamivel több mint félmillió. Az 1812-ben történt pusztítás következtében mintegy 140 000 név hiányzik, az utókorra tehát kb. 400 000 név maradt fenn. Magyar szempontból talán a legtöbb veszteség a New Jersey állam népszámlálási jegyzékeinek a megsemmisülésével történt. A szomszédos Pennsylvania és New York állami jegyzékeiben előforduló, viszonylag nagyobb számú, magyar formájú név arra enged következtetni, hogy New Jerseyben is lehetett bizonyos számú magyar. Ezt a jegyzéket csak részben pótolhatja Kenn Stryker-Rodda „Revolutionary census of New Jersey” (Cottonport, Polyanthos kiadás, 1972.) című összeállítása, amely New Jerseynek a függetlenségi háborúból fennmaradt lakosságlistáit tartalmazza. Elsőnek véve Pennsylvania állam 1790. évi népszámlálási jegyzékét, amelyben a legtöbb, magyarnak látszó név van, előre kell bocsátanunk, hogy — ez alkalommal — a terjedelem korlátozott voltánál fogva csak puszta felsorolásra lehet szorítkoznunk, minden történeti vagy névvizsgálati szempontból végzett kiértékelés nélkül. Az ilyen történeti és névtudományi vizsgálatok ugyanis, a terjedelemtől eltekintve is, még sok évet igénybevevő forráskutatást kívánnak, nemcsak az Egyesült Államok okiratgyűjteményeiben, hanem több európai állam (Anglia, Franciaország, Hollandia, Németország, Svájc stb.) levéltáraiban is, és természetesen Magyarország és Ausztria megfelelő gyűjteményeiben is. A nevek felsorolása azonban még így is hasznos, mert — mint a nyers érc, amely további feldolgozásra vár — nélkülözhetetlen anyagát adják az idevágó tudományos kutatásnak. Az amerikai névforma után zárójelben közlöm azt a magyar nevet, amellyel hasonlóságot tételeznek fel. Ezek a pennsylvaniai nevek: Arán (Arany), Baldy (Báldy), Bard (Bárd), Bartha, Barto (Bartha), Báty (Báty), Beatagh (Betegh), Beel (Bél), Beere (Bere, Bér), Bene, Bere, Bergy, Bertie (Berti, Berty), Bery (Béry), Bocy, Bodd, Body (Bódy), Bogár (Bogár), Boldy (Bódy, Bóldy),Boor (Bor, Boór), Buda (Buda), Bula (Bulla), Dely (Keszi), Deley (Dely), Dewer (De Vér), Docy (Dóczi, Dóczy), Dolman (Dolmány), Dory (Dóry, Dőry, D’Ory), Doush (Dús), Éber (Éber), Éhes (Éhes), Éles (Éles), Élet (Élet), Felkey, Fertey (Fertey), Fioch (Fiók), Hallas (Halász), Háry (Háry), Heney (Henyey), Hernedy (Hernády), Hoke (Hóke), Horth, Hory (Hóry), Husor, Husar (Huszár), Huzard, Huzzard (Huszár), Imbrey (Imrey), Imry (Imrey), Jenney (Jeney), Kar, Karr (Kar), Kedd, Kees (Kés), Kék, Keke (Kék), Kele, Kér (Kér), Kérge, Kerty, Kese, Keze (Kézy), Kish (Kis), Kosh, Köss (Kos, Köss, Koós), Kurty (Kürty), Ladigh, Lengel (Lengyel), Loshy (Lósy), Markoe, Marko (Markó), Marteeny (Martiny), Marton (Marton, Márton), Matthias (Mátyás), Menes (Ménes),Merő (Merő, Mérő), Mesey (Mezey), Meshter, Mester (Mester), Mody (Módy), Papp, Pehely, Petere (Péteri), Petery (Pétery), Petrie, Petry (Petri, Petry), Rab, Rabb (Rab), Reves (Révész), Santor (Sándor), Simony (Simonyi), Sinor (Zsinór), Such (Szűcs), Sutor (Szutor), Tar, Tarr, Vay, Welley, Wass, Way, Weder (Veder), Weer, Ver (Vér, Weér), Welkey (Welkey), Wisko (Viskó), Yoh (Jó). New York állam 1790. évi népszámlálási jegyzékéből figyelemreméltóak a következők: Agár (Agár, Eger), Banta, Bars, Barsh (Bars), Bennedick (Benedik, Benedek), Berrey (Berey), Body (Bódy), Bokay (Bókay), Defoe (De Jó), Gall (Gáli), Hungary, William, Kewey (Kéky), Maddash (Madas), Major, Majory, Nap, Nannay (Nánay), Rasco (Raskó), Ravo (Ravó( Rovó), Suth (Szűcs, Szüts), Tout (Tót), Tuba, Varshe (Varsi, Varsas). New Jersey állam fentebb említett összeírásából a következő neveket írtam ki: Agár (Agár, Eger), Banta, Barajah (Baranya), Bonta, Deviny, Dévény Diveny, Diuiney(Divinyi, Divényi, Dévényi), Dollos (Dallos, Tollas), Dudass (Dudáss), Fury (Füry), Gach (Gács), Hewes (Heves), Elkes, Zoe (Jó), Kun, Raveo (Ravó, Rovó), Rigo (Rigó), Sip, Siph (Síp), Tabor (Tábor), Tout (Tót), Vangoe (Vanyó), Verry (Véry). Mielőtt tovább haladnánk dél felé, vessünk gy pillantást New England államainak a nép■zámlálási jegyzékeire. Connecticut államban: Ade (Ady), Állomás (Állomás), Babb (Bab), Cutas (Kutas), Pasco, Jasko (Paskó), Resigue, Resiguie, Ressique (Rezegi), Tabor (Tábor), Toot (Tót), Úri, Wass. Massachusetts államban: Agár, Agary (Agár, Agáry, Eger, Egry), András, Ary, Chap (Csap), Dehorty (De Horty), De Tassy, Ellmes (Elmés), Sualy (Gály), Majory, Mory (Móry), Pali (Páll), Parady (Parády), Raby (Ráby), Tabor (Tábor), Tarr, Varry (Váry), Very (Véry). Rhode Island államban (ideértve az 1800. évi népszámlálás adatait is): Ady, Ary, Bánás (Bánás), Feke, Gerey, Marton, Merey (Mérey), Mike, Mory (Móry), Pettyes, Sandord (Sándor), Tabor (Tábor), Teke, Whaly (Váli), Yarmey (Jármy), Yaw, Yeaw, Yow (Jó). Vermont államban: Nap és Ratz (Rátz, Rácz). Maine államban: Agrey (özvegyasszony), Agry (Egry), Bab, Babb, Bary, Édes (Édes), Jaquish (Jakis, Jakus), Koon (Kun), Laban (szélességi német név), De Pollereski (Polerecki). Ez utóbbi Polereczki Jánosról a továbbiakban, a francia katonai jegyzékekben szereplő magyar tisztek között részletesebben fogunk szólni. New Hampshire államban: Bangó (Bangó), Bede, Bedy (Bédy), Hody (Hady, Hódy), Jakish, Jaquish (Jakics, Jakucs), Major, Mtjury (Majory), Tábor (Tábor), Tarr, Tash, (Tas, Tass), Tassay (Tassy), Vary (Váry, Way. (Folytatjuk) Húsz év után is miénk a munka és felelősség A karácsonyi ünnepek előtt, december 11-én New Yorkban, az Amerikában tartózkodó Tollas Tibor költő tiszteletére kultúrestet rendeztek. A kultúrest színhelye az Első Magyar Református Egyház kultúrterme volt. Dr. Pogány András, a MAGYAR SZABADSÁGHARCOS VILÁGSZÖVETSÉG elnöke, beszédében a szabadságharc huszadik évfordulója utáni munkáról beszélt. Nem vállalkozik jóslásra, mondotta, de a huszadik évforduló fordulópontot jelenthet a szabadságküzdelemben, amint az volt a kossuthi emigráció életében is. Nehéz a száműzetésben látni a győzelem jeleit. Kossuth tudta, hogy csatát vesztett, de korántsem vesztette el a háborút. Győzelméhez azonban idő volt szükséges és a külpolitikai és politikai adottságok megváltozása. „Valóban igaza is lett — folytatta Pogány —, 10—15 évvel a Cassandra-levél megírása után, szerte Magyarországon, már százával emelték a Kossuth-szobrokat, magyar városok és falvak százával választották díszpolgárukká és mikor 1892-ben eltávozott ebből a világból, maga a nemzet adta meg a végtisztességet. Azt, hogy Kossuth Lajos eszméi ma is köztünk élnek, mikor ellenfelei már sehol nincsenek, magyar embernek aligha kell sokat bizonygatnom.” Majd Pogány András megállapította, hogy ma számításba kell venni a két száműzetés közti különbséget. Ma nem a Ferenc József-i Magyarország jogrendjét kritizáljuk, szigorúan elvi alapokon, mint egykor Kossuth Lajos tette, hanem a kádári vazallus állam totalitáriánus rendszerét, sem az ernyő, nincsen kas nyomorúságát, a jogbizonytalanság és kisemmizettség pokoli rendszerét. „Igaz — mondotta —, mindehhez járul az egész világot beárnyékoló, minden mindegy, detente-os hangulat is.” Három csoportba foglalta össze a teendőket: „Legelső feladat az — mondotta —, hogy bármi történjék is, a független, szuverén, parlamentáris és demokratikus Magyarország, valamint a magyar nép emberi jogaiért folytatott küzdelmünket megalkuvás nélkül fenn kell tartanunk. Néhai Eckhardt Tibor figyelmeztetett bennünket, néhány nappal a halála előtt, hogy az 56-os igény az egész szabadföldi magyarság követelése is, és azt akkor is újra és újra el kell mondanunk, ha Magyarország jelenlegi csatlós állapota — Isten mentsen tőle — még 25 esztendeig is eltartana.” „Második alapvető követelmény az — folytatja —, hogy a szabadföldi magyarság tartsa meg erkölcsi tőkéjét, amit harminc esztendő kemény harcával szerzett meg és ami tiszteletet ébresztett a Nyugaton is, félelmet és elismeréssel kevert gyűlöletet Budapesten. Akármit is beszélnek, nekünk nem fraternizálni kell a budapesti rezsimmel, hanem ország-világ előtt leleplezni. Azt, hogy a jelenlegi rendszer Magyarországa nem lehet magyar ország a szovjet csizmák tiprása alatt.” Harmadszor: sürgette az ésszerű együttműködést, a széthúzás beteges, bomlott jeleit látva, szükségesnek tartja az otthoni pénzen élősködő ügynökök visszaszorítását oda, ahonnan jöttek, mert ha ezt nem tudják a száműzöttek megtenni, „aktivitásuk hatástalanná és erőtlenné válik, és könnyűnek találtatik a történelem mérlegén.” „Pedig — mondotta — problémák és nehézségek jönnek majd csőstül. Itt a Szent Korona ügye, hogy csak néhány dolgot említsünk, amelyet újra követelnek Budapesten, az új amerikai adminisztráció hivatalbaléptével egyidejűleg. Hamarosan fel fog merülni a legnagyobb kedvezmény kérdése is Magyarország vonatkozásában. Itt az utódállamok magyar népének ügye. Hogy s mint lehet ezt a kérdéskomplexumot észszerűen és sikeresen érinteni, amikor nincs Budapesten magyar kormány, mely hajlandó lenne részt vállalni a munkából? És megvan a lehetősége annak, hogy idekint újra összekovácsolódik az egykori kisantant magyargyűlölet, melynek a két világháború közötti időben minden nyomorúságot köszönhettünk.” „A szabadságharc huszadik évfordulója — fejezte be beszédét — igen tiszteletreméltó erkölcsi és politikai sikere volt a szabadföldi magyarságnak. Mindenféle budapesti aknamunka és kísérletezés, beleértve a beteges rágalomhadjáratot, teljesen csődöt mondott. A szabadságharc húszéves visszhangja oly erős volt, melyre gondolni sem mertünk. Rajtunk múlik egyedül, hogy ez a tőke a jövő sikeres magyar munkájának biztos alapjául szolgál-e majd, vagy semmivé válik? Bármiként is válaszolunk erre a kérdésre, döntésünkért a történelmi felelősség, Isten és a magyar nemzet előtt a száműzötteké!” A közönség a beszédet nagy tetszéssel fogadta. George Meany, a magyar szabadság nagy barátja Lapunk múlt heti számában jelentettük, hogy Tollas Tibor, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség alelnöke, Gereben István, a Szövetség washingtoni képviselője és Laping András, az intézőbizottság tagja, látogatást tettek az amerikai szakszervezeti mozgalom központjában. — MEGJELENT MÉCS LÁSZLÓ legújabb verseskötete: Vissza a csendbe címen. A gyönyörű arany nyomásos, világoskék kemény kötésben, színes borítólappal ellátott könyv kapható a VASÁRNAP könyvosztályán. 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Ára 12 dollár, plusz 50 cent portóköltség! RENDELJE MEG MÉG MA! ! ahol a küldöttség köszönetét fejezte ki azért a töretlen támogatásért, amellyel a magyar szabadság ügyét, a Szabadságharcos Szövetség célkitűzéseit és a magyar szabadságharc huszadik évfordulójának méltó megünneplését támogatta, elősegítette. Meany elnök nyilatkozatát, amelyet a Magyar Szabadságharcos Szövetség rendezésében lebonyolított emlékünnepségeken felolvastak, külön köszönte meg a küldöttség. George Meany, az AMERICAN FEDERATION OF LABOR AND CONGRESS OF INDUSTRIAL ORGANIZATIONS elnöke, aki a látogatás idején kórházban feküdt, Gereben Istvánhozintézett levélben mondott köszönetet. George Meany elnök levelében ezeket mondotta: „Igen nagyra értékelem a híres, fiatal festőművész, Batuz festményét, amely az 1956-os magyar szabadságharcot örökíti meg és amelyet nekem ajándékoztak. Ugyanígy nagyrabecsülöm és hálás vagyok a REMEMBER HUNGARY — 1956 című könyvért, amely egyike a legkiválóbb dokumentumnak, amelyet valaha is olvastam. Biztosítom Önöket, hogy sem én, sem pedig az amerikai munkásmozgalom nem fogja elfeledni azt a szabadságért folyó bátor küzdelmet, melyet a magyar nép vívott elnyomói ellen. A szabadság szelleme győzni fog!” — fejezte be üzenetét George Meany, a magyar szabadság ügyének nagy barátja. 7. oldal Eszmélkedés olvasás közben DR. MIHÁLYI GILBERT: Kuné Julián, a chicagói 48-as magyar Lincoln eszmei szolgálatában (1776-1976 „A BICENTENNIAL ÉS MI, MAGYAROK”, CHICAGO, 1976) Dícséretreméltó tette és műve az újmagyar bevándorlásnak, hogy méltóan értelmiségi jelentőségéhez, igyekszik megtalálni, feltárni és megőrizni az előtte járó, ide érkező és itt élő magyarok bizony nagyobbára elfeledett emlékeit, szenvedéseit, munkáját, eredményeit, építményeit, intézményeit, szóval az amerikai magyarság hihetetlenül elhanyagolt történetét. Amikor dicsérni akarunk, nem kereshetjük miért és ne is keressük, miért nem történt ez meg eddig, csak azt állapítsuk meg, hogy azok, akik ezt teszik, népünk történelmének ismeretlen fejezetét örökítik meg, emelik az itt élő magyarok öntudatát és egy boldogabb és szabadabb jövőben majd lehetővé teszik a magyar nép otthoni írástudóinak, hogy Amerika népe és a magyar nép között valódi, történelmi áldozatokon, munkán és hősiességen alapuló kapcsolatot építsenek ki. Mindezt azért kellett előrebocsátanom, mert ennek a munkának egy jelentős alkotásának, dr. Mihályi Gilbert új tanulmányának olvasásáról számolok be. Munkája Kuné Julián élettörténetének feltárása és megőrzése, beleillik ennek a dicséretes írói feladatnak a menetébe. Kuné Julián Bem apó egyik katonája, az Erdély védelmében folyó súlyos küzdelmek szabadságharcosa, aki, mikor a szabadságért fegyvert ragad, még csak 17 éves. 83 éves korában hal meg, ebből 62 évet élt száműzetésben. Hogy ez mit jelentett a bihari fiatalembernek, azt senki sem értheti meg jobban, mint a szerző, aki maga is száműzött, és első olvasói, akik maguk is azok. Nincs is történetíró, aki élesebben és világosabban mutathatná meg Kuné Julián fordulatos életének eseményeit, mint dr. Mihályi Gilbert, premontrei kanonok, a chicagói Szent István Egyházközség plébánosa, aki, ha később is érkezett ebbe a nagy amerikai metropolisba, mint Kuné Julián, nemcsak mint száműzött sorstárs, hanem mint rokoni szeretettel eltelt atyafi pillant be Kuné Julián annyi idő után feltárt történetébe. A Bem apó alatt harcoló honvédtiszt amerikai élete tanúsítja, amit mi, száműzöttek, valamennyien tapasztaltunk, Amerikában nem az teszi az embert, hogy mit mond magáról, hanem, hogy mit tud! És Kuné a magyar nép istenáldotta tehetségével érkezik és azzal győz. Élete egyetlen nagyszerű lendület; a belényesi magyar Amerikába mint szabadságharcos futár érkezikKmetty tábornoktól Kossuth kormányzóhoz), tölténygyári munkás Morningville-ben, ügyvédi irodai írnok Chicagóban, majd, miután ott letelepedik, banktisztviselő; később az állami szenátus tisztviselője, a republikánus párt választási masinájának egyik kiemelkedő tagja, a rabszolgák szabadításának egyik szószólója. És ezért Lincoln elnök követője. Többször találkozik az elnökkel. A Mihalótzy Géza által szervezett Lincoln-lövészek ezredalapításának engedélyezését is Kuné eszközli ki az elnöknél. Majd a chicagói németek által kiállított 24. illinoisi német gyalogezred engedélyokiratát is ő szerzi meg Lincoln elnöktől. A Chicagói Történelmi Társulat alapításában is részt vesz munkával és adománnyal. A „Board of Trade” tagja, a tőzsde egyik szakembere, ezzel kapcsolatos közgazdasági tanulmányok szerzője, a Chicago Tribune munkatársa és tudósítója Európában, mikor az 1870—71-es francia— német háború kitör. De újságíróként dolgozik a Chicago Evening Journalnál is, ahol — zenei kritikusa a lapnak. Mindeközben megmarad magyarnak, aki minden tettét 48-as szabadságküzdelmekből vezeti le és Lincolnban második Kossuth Lajost lát. Dr. Mihályi Gilbert tanulmányát ezekkel a szavakkal fejezi be: „S amikor emlékének áldozunk, halljuk, amit emlékirataiban hagyatékként reánk hagyott. Ajkaimon egy kéréssel búcsúzom tőletek, magyar honfitársaim: — küzdjetek és haladjatok az egyenes utakon s bár legyetek ezen új hazánk, az Egyesült Államoknak engedelmes, jó polgárai, de szívetek mélyén vigyétek sírjaitokba a szülőhaza szeretetét.” Hagyatéka rodostói bölcsesség. — És hosszú élete tapasztalatain át leszűrt intése ma is szükséges tanítás. Dr. Mihályi Gilbert a száműzetésben a tanulmányírás kivételes tudású és tehetségű művelője, szabadföldi értelmiségi életünk nagy értéke. Kár, hogy jelen munkájának hátlapján felsorolt tanulmányai között nem találjuk csak magyar-amerikai témákkal foglalkozó műveit. Azt ezekből is megállapíthatjuk, hogy a száműzöttek egyházközségi hivatalának, életének képét gyakorlati, tapasztalati tudással és irodalmi közvetítéssel adta, ami nagy érték. De ezentúl dr. Mihályi Gilbert nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos (és fel nem sorolt) munkáiban a mi hitünk parancsait vetíti ki a nemzetközi élet területére, aminél fontosabb keresztény közírói munkásság talán nincs is. Az író egyénisége a stílusa. Vannak, akik írásuk eszközével, a magyar nyelvvel nem sokat törődnek, akiket a bőbeszédűségük ragad a pongyola csevegés formátlanságaira. Vannak, akik csak a vita fegyverének tekintik a tollat. Dr. Mihályi Gilbert munkáját olvasva, azt képzelem, hogy úgy dolgozik, mint egy ötvösművész. Elmerült, türelmes, szépműves gonddal, aki minden vesszőt, amit belevés az időtálló fémbe, gondosan megszerkeszt, a jövőnek ad át, hogy az szépnek maradjon és maradandó legyen minden feleslegesség és bizonytalanság nélkül. Az idő hanyatlását túlélve. Hogy szép legyen és igaz, valamint maradandó, mint egy metszet. (Eszterhás István)