Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1977 (84. évfolyam, 1-50. szám)

1977-01-09 / 1. szám

8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Szabadságharcos küldöttség az amerikai szakszervezeti központban Tollas Tibor, a Magyar Szabadságharcos Világszö­vetség alelnöke, washingtoni tartózkodása alatt Gereben István, a Szövetség washingtoni képviselője és Laping András, az intézőbizottság tagja kíséretében december 15-én látogatást tett az AFL—CIO washingtoni központ­jában. George Meany, az AFL—CIO elnöke, a pár nappal előbb végrehajtott szemoperáció következtében nem le­hetett jelen a találkozón. Képviseletében Ernst Lee, a szakszervezet nemzetközi ügyekkel foglalkozó osztályának igazgatója fogadta a szabadságharcosokat. A küldöttség köszönetét fejezte ki azért a töretlen támogatásért, amely­­lyel a magyar szabadság ügyét, a Szabadságharcos Szö­vetség célkitűzéseit és a magyar szabadságharc huszadik évfordulójának méltó megünneplését támogatta, elősegí­tette. Meany elnök nyilatkozatát, amelyet a Magyar Sza­badságharcos Szövetség rendezésében lebonyolított em­lékünnepségeken felolvastak, külön köszönte meg a kül­döttség. A Szabadságharcos Szövetség köszönetének kifejezé­seként Laping Ferenc az általa szerkesztett „REMEMBER HUNGARY 1956” képes album Meany elnöknek dedikált példányát, Gereben István pedig Batuz (Maár Miklós) neves magyar szabadságharcos festőművész „HUNGARY 1976” című festményét adta át Ernst Lee-nek. Az európai magyar szabadságharcosok, az Európai Szabad Magya­rok Kongresszusa és általában az európai magyarság há­lájának és elismerésének jelképéül Tollas Tibor, az általa szerkesztett „GLORIA VICTIS 1956” című verseskötet de­dikált példányait ajándékozta az AFLACIO vezetőinek. A küldöttség hosszasan elbeszélgetett Lee igazgató­val, aki biztosította a Szabadságharcos Szövetség képvi­selőit arról, hogy az AFLACIO a továbbiakban is tánto­­ríthatatlanul küzd azoknak az elveknek a megvalósításá­ért, amelyeket Mindszenty és Szolzsenyicin képviselnek. A szakszervezet nemzetközi ügyeinek irányítója ígé­retet tett arra, hogy az AFLACIO a MAGYAR SZABAD­SÁGHARCOS SZÖVETSÉG­nek egy szabad Magyarország megteremtéséért folytatott küzdelmét töretlenül támogat­ni fogja a jövőben is ugyanúgy, ahogy azt a múltban tette. Tollas Tibor és Gereben István a külügyminisztériumban Tollas Tibor, a Nemzetőr szerkesztője, az Európai Szabad Magyarok Kongresszusának tagja, rövid washing­toni látogatása során Gereben István, a Közös Magyar Külügyi Bizottság titkára kíséretében tisztelgő látogatást tett az Egyesült Államok külügyminisztériumában. Tollas Tibor tájékoztatta az amerikai külügyminisztérium ma­gyar ügyekkel foglalkozó tisztviselőjét az európai ma­gyarság Amerika magyar vonatkozású külpolitikai vo­nalvezetéséről alkotott véleményéről. Kifejezte azt az ag­godalmat, amit Richardson kereskedelmi miniszter nem régen, budapesti látogatása során tett, és a magyar Szent Koronára vonatkozó kijelentést okozott az európai és az amerikai magyarság körében. Tollas Tibor ismertette azt a tényt, hogy az erdélyi magyarság sorsát, Amerika ezzel kapcsolatos állásfoglalását Európában is figyelemmel kí­sérik. Tollas Tibor rámutatott arra, hogy a magyar kom­munista rendszer lényegében nem változott 1956 óta. Most is, mint akkor, a szovjet fegyveres erők jelenléte tartja hatalomban az országot. A magyar gazdasági élet teljes egészében a Szovjetuniótól függ, annak kiszolgál­tatottja. Kifejezte azt a reményét, hogy az új adminisztrá­ció külpolitikáját az emberi jogok biztosítása fogja vezé­relni nemcsak Afrika, de Közép- és Kelet-Európa vonat­kozásában is. OCEAN TRAVEL 1071 Bathurst St., Toronto, Canada M5R 3G8 Tel.: 534-2874 & 534-1347 OLCSÓ UTAZÁSOK UTLEVÉL - VÍZUM - AUTÓBÉRLET - BIZTOSÍTÁS FORDÍTÁS - ROKONOK KIHOZATALA IKK­A — TUZEX — COMTURIST — IBUSZ GYÓGYSZER — VIRÁG KÜLDÉSE “The House Of Insurance" Lezak Insurance Agency Shaker Heights, Ohio 44122 3645 Warrensville Ctr. Road Phone: 283-8100 Established 1925 AUTO — HOMEOWNERS - BUSINESS — LIFE I K K A j Pénzküldés és szabadválasztású árucikkek, öröklakás, autó,­­ háztartási felszerelések, életjáradékbiztosítás. V­I R A G és koszorú küldés, skrapogás, sírkövek. TUZEX Pénz és csomagküldés Csehszlovákiába ROM­ANIABA Pénz és csomagküldés, Kelet Németország-­­ ba és Lengyelországba úgyszintén GYÓGYSZERKÜLDES a leggyorsabban KÖZJEGY­ZŐLEG: hitelesítések, fordítások, garancia- és megbízólevelek ,­­ FORDULJON BIZALOMMAL HOZZÁNK T­R­A­N S E X 424 Bloor Street West TORONTO, ONT., CANADA Telefon: (416) 923-1193 M5S 1X5 1 1977 január 9. ESZMÉLKEDÉS OLVASÁS KÖZBEN: A sarló-kalapács bilincseiben ÍRTA: KRUPA SÁNDOR O. F. M. (a FERENCES ATYÁK KIADÁSA, YOUNGSTOWN, OHIO, 1976, 366 OLDAL.) HA A DIKTATÚRA nem veszítené el eszét (amint elveszíti), papot sohasem hurcolna bör­tönbe. Mert ezzel nem gyengíti, hanem csak erő­síti az Egyházat. Amelyet pedig éppenséggel gyengíteni kíván a bebörtönzéssel. Mert igaz, emberi gyengéinél fogva a börtönterror megret­tenthet papokat is, azonban ugyanakkor hitval­lóvá, sőt, vértanúvá is teszi őket, és ezek a vér­tanúk győznek a börtönök, börtönőrök, tortúrá­val hóhérolók, sőt, a diktátorok felett is. Ezt bizo­nyítja most az újonnan megjelent könyv és an­nak száműzetésben élő írója, fr. Krupa Sándor ferences atya. Idézi is az egyik börtönőr kijelen­tését, amely bizonyítja, rettegtek ettől a gon­dolattól a diktatúra pribékjei. Mondják is: „A börtönben nem akarunk szenteket és mártírokat csinálni!" De Krupa Sándor megjegyzi: „Úgy látszik, sikerült nekik...” Ezeknek a műveknek az olvasása előtt köny­­nyen mondjuk ki az irodalmi műfaj meghatáro­zásakor: börtönnapló. Pedig Krupa Sándor köny­ve nem börtönnapló, hiszen a mai pártdiktatúra börtöneiben a szolgaság, a megalázottság olyan emberemésztő poklában élnek a foglyok, ahol a naplóírás elképzelhetetlen. Krupa Sándor műve több, mint börtönnapló. Egy rabbá tett papból áradó lelki vetülete annak, amit a Magyarország felett uralkodó párt börtöneiben az ártatlanul börtönbe hurcolt magyarokkal elkövet. Az ese­ményeket frissen megőrző ferences lélek mutat­ja meg ebben a könyvben a baromi kegyetlen­ségnek, embert alázó-gyalázó körmönfont kínzá­soknak, a gonoszul előre kitervelt testi és lelki szakadatlan és korlátlan nyomorúságnak azokat a képeit, amelyeket a könyv visszaad. És ezt nem lehetett naplóba szedni, csak — esetleg — túl­élni. De ennek a szörnyűségfolyamnak, amelybe az ártatlan, a szegénységért dolgozó ferences barátot belevetették, nem lehet őszinte kifeje­zője a jól csiszolt széppróza sem. Nem szépíró munkája ez, hanem a győztesé. Akit vertek, gyö­törtek, szégyenítettek, aláztak és gyaláztak, po­foztak, rugdaltak, halála felé lökdöstek éhezte­­téssel, embertelen nyomorúsággal, poloskák ten­gerével, torkára növő daganatokkal. Amikor most elmondja mindezt, a „mindent”, az egé­szet kell elmondja. Amit legyőzött. A könyv győ­zelmi jelentés, mert megírása bizonyítja, hogy a pap lelkét nem sikerült a börtönalvilág ter­rorjával megölni, és győzelme ezzel a könyvvel lett teljes. Ebben a győzelmi jelentésben nem adhat naplószerű jelentést a lényegtelenről, de ki sem hagyhat semmit, ami jelentős. Különös értéke a könyvnek, hogy a papi lélek vetületén kapjuk a győzelmi jelentést, a győztes lélek frisseségével és egységében. Ez volt írói szán­déka. És szándékát megvalósította. MA MÁR VILÁGOSAN LEHET LÁTNI, és ezt bizonyítja Krupa Sándor könyve is, hogy amíg a francia forradalom terrorjának a vérszagú guillotin lett a szomorú szimbóluma, addig a kremli, a marxista-leninista-sztálinista terror szörnyű szimbóluma a védtelen rabokkal kegyet­­lenkedő, bestiális ávós börtönőr lett. Ennek a kanális agyú, bestiális természetű figurának a megjelenítésekor az író nem törekedhet mester­kedő szépprózai csínra, mert az képtelen ezt a terrort leírni. Nem készíthet ezeknek a küzhödt napoknak és gyilkos éveknek a leírásához egy­séges szerkezetet sem, mert akkor elvonná a fi­gyelmet attól, ami ebben a buta terrorban a leg­­rémítőbb vadság volt, hogy a minden nap adódó legkisebb véletlent is felhasználta gonoszkodó kegyetlenségre. Az író, amikor ezekről a ször­nyű évekről beszámol, nem folytathat jól arti­kulált dialógust azzal, ami történt, hiszen akkor hazudna. Mert a börtönben nemhogy dialógusra, de még monológra sem volt lehetőség, hacsak valaki elmebetegséget nem színlelt. Csak a párt­parancs számított: a lélek fogságba ejtése az al­jasságok aljasságaival börtönzárkában,­ folyosó­kon, koporsókban, tusozók alatt, bűzló küblik és árnyékszékek megalázottságában. És szó, vita nélkül. Börtönőr-állatok által, akik a börtönbe hurcoltakat a maguk színvonalán állatokká akar­ták tenni, mielőtt elejtették őket. Ennek elmon­dása nem történhetett politúrozással, egységes szerkezettel, szellemi fortisszimóba emelkedő összecsapással, átalakulással. A buta és vad va­lóságot kellett elmondani, a teljes poklot a maga pokolbűzével, mert ez mutatta ennek a papi lé­leknek igazi győzelmét, győzelmének valódi mé­retét. A börtönökben elkövetett szörnyűségek prését kellett visszaadni, azt a bestiális vadsá­got, amelyet az osztályharcos, kötelező butaság­gal párosítottak. A maga egyetemességében a műnek ez sikerült is. Megjeleníti a börtön min­den állati ocsmányságát, buta kegyetlenségét, nyers cinizmusát. A maga kitérőivel, az előadás egyenetlenségével, stiláris bökkenőivel. Hiszen ebben a börtönvilágban a szellem az embertelen­ség gyötrelmeinek vasmarkából mindenfelé ki­tér, versek, műdalok és vallásfilozófiai magassá­gok felé. Amerre csak talált szellemi kitérőt a kibírha­tatlan fizikai szenvedés alól. És a börtön-ocs­mányság, buta kegyetlenség és durva cinizmus minden nap kiszámíthatatlan egyenetlenségeket okozott, bökkenőket és buktatókat készített és jajdító fájdalommal csapott a védtelen rabem­berre. Ezeket érzékelteti a mű előadásában is, azért képes a munka összbenyomása az olvasóval megértetni az osztályharcos börtönök kannibáli ravaszságtanát: úgy kell lenyelni, elemészteni a kezükre adott rabot, hogy többé soha senki se találhassa meg. És ezt az osztályharcos termé­szetet a mű összbenyomása feledhetetlenül ala­kítja ki az olvasóban. Az olvasó érti, hogy a dik­tatúra éppen olyan buta, mint amilyen kegyet­len és éppen olyan kegyetlen, mint amilyen buta. Az egyetlen kérdés, hogy honnan kezdik nézni, kegyetlensége vagy butasága felől. És ez a leg­nagyobb emberi nyomorúság. MÉG EBBEN A BORZALOMBAN, a butaság és kegyetlenség nyomorúságában is akad ember, aki a börtönben is nyíltan ellenáll. Igaz, az ilyet egyszerűen őrültnek tartják. Vagy talán az is? Krupa Sándor sem tudta eldönteni, de könyvé­nek azok a legfájdalmasabb és legmegrendítőbb oldalai, amikor ezekről a börtönökben és a bör­tön alvilági módozatai között és ellen tiltakozó magyar emberekről ír. Maga sem tudja eldön­teni, ki volt köztük a szimuláns, ki volt az őrült és ki volt a próféta. Íme, egy példa: — Isten prófétája vagyok! — mutatkozott be. Kisebb termetű, sovány, fiatal ember. Szeme zöld fényben égett. Mozdulatai nyugodtak. Mi­kor a szobaparancsnok megmutatta neki a küb­lit, kereken kijelentette: — Én nem használom! Én nem disznó vagyok, hanem Isten prófétája. Ilyen piszok érintésével nem szennyezhetem be magam... Egyik éjjel arra ébredtem, hogy nagy csend­ben felveszi az egyik küblit és úgy teszi az asz­talra .. Majd Bibliával a kezében ráül a tete­jére. S onnét, mint Jeremiás a kút során ülve, a kút mélyéről feltekintve, halkan olvassa az egyik zsoltárt: „Meddig, ó, Uram, meddig felej-­­tesz el engem?...★ Jönnek az örök hosszú arccal. Megyünk a cel­lájába. Szűk cellájának falán Integer Magyaror­szág hatalmas térképe. Integer Magyarország. Hogy nem dől össze ez a börtön! A falra mázol­­va.Jó sötétbarnával. Nagy, határozott, tenyérnyi vonalakkal. Budapest... Balaton... Ózd. Ott bukott le prófétánk, a gyárban .. A zárkában borzalmas bűz. A művész-próféta — mert ez a térkép az ő alkotása — mezítelenül a szalmája közepén ül. Amikor Magyarországon az Integer­re gondolni is kész kötelet jelentett... ★ Rákoskeresztúr egyik állom­ására akkor érke­zünk délután, amikor az emberek hivatalból, gyárakból dőltek hazafelé. Az őrök szerettek vol­na bennünket üresebb villamosba tenni. Jól lát­hattak bennünket az emberek. Sokan hozzánk is jöttek, körüljártak, bámultak. Az őrök körüláll­tak bennünket. Mikor már sokan tolongtak kö­rülöttünk, prófétánk kidugta fejét az őrgyűrű­­ből. Feje fölé húzta megbilincselt kezét. Meg­rázta láncait és nagy hangon beszélni kezdett: — Hé, hé, emberek! Magyar testvéreim! Ide figyeljetek! Őreink búgták a fülébe: — Hallgass, te örült! Szétverjük a pofádat! A próféta azonban tűzben volt: — Magyar Testvéreim! Látjátok a bilincsei­met? Tudjátok, miért vertek láncba? Mert az ózdi vasgyárban letéptem a vörös zászlókat, mi­kor az orosz küldöttség jött. Darabokra téptem. Sorba mind az egész úton. Mit akarnak ők itt? Mit akar a vörös uralom? Az őrök egészen elébe álltak: — Itt lövünk le a helyszínen, ha nem fogod be a szádat! De ő csak a másik oldalra húzta a fejét, még magasabbra tartotta láncolt karját s mivel látta, nagy az érdeklődés, még hevesebben folytatta. Az őrök már nem is szóval, hanem puskaaggyal akarták elhallgattatni. Másként nem merték bán­tani a nép előtt, hát puskaaggyal verték a lábát. Borzalmas volt. Mellettem állt. Verik, verik ke­gyetlenül. Csak az ő lábát verik, holott mind­annyiunk hitét hirdeti és mindenki sorsát har­sogja. Ő azonban meg se moccant... Aztán eltűnt és többé nem látták, senki sem tudja, mit tettek vele. És Krupa így állapítja meg, a vörös uralom börtöne senkit sem nyert meg a diktatúrának.­ Aki túlélte vagy szimuláns lett vagy megörült vagy prófétává vált. A FERENCES BARÁT halálra váltan került ki a börtönből. De a halálos beteget mielőtt ki­engednék, még egyszer megverik, leütik, leta­possák a földre, összerugdalják, összetörik. Ta­lán, hogy biztossá tegyék, ne sokáig húzza már kint sem. Azonban kiállja. Hogy átvegye édes­anyjától a testametumot: — Fiam, én már nem sokáig élek. Azt sem tudom, találkozom-e még majd veled... Azért most szeretném neked megmondani a testamen­tumomat: fiam, küzdj a kommunizmus ellen! Szóval, tettel! Az életbenmaradásod nem vélet­len. Az Isten akarhatja, hogy küzdj a sátáni faj­­zat ellen és ha egykor lehet, mondd el a világ­nak is, milyen pokoli a módszerük, hogyan ölik, gyilkolják az emberek ezreit. És hívő anyák sohasem küldték fiaikat igaz­ságtalan harcra. Igen, a diktatúrának sohasem lett volna szabad papokat börtönbe vetni. A lelket szégyeníthetik, tagadhatják, a testen át kínozhatják, elnémíthatják a testi beszédben, tébolyba dönthetik, de sohasem foghatják el. A lélek isteni természete szerint szabad. És a krem­­li diktatúrának egész reménytelensége ebben mutatkozik. A lehetetlenre törekszik. A lelket akarja fogságába kényszeríteni. Krupa Sándor könyve a papi lelken átvetítve mutatja ezt a reménytelen merényletet. Szépí­tés, csinosítás nélkül. KÖNYVE csatlakozik a száműzetésben megje­lent tanúságtételekhez. A diktatúra későn ébredt rá, hogy milyen veszélyes a száműzött könyv, és most mindenki ellen támad, aki szabad földön tanúságot tesz. Szeretne a száműzöttekkel leszá­molni. De hiába minden erőfeszítés. A száműze­tésbe jutott magyar lelkek ittmaradnak könyvek alakjaiban. Emlékezzünk Mikes Kelemen leve­leire és Kossuth Lajos irataira. Emlékezzünk rá és a diktatúra is emlékezik bizonyosan rá, hogy a száműzetésben írott műveknek milyen hatása volt a magyar népre. A diktatúra eddig azt hitte, elég, ha elpusztítja az új Mikes Kelemeneket. Ha kieresztett vagy kiküldött, nyílt és leplezett ügy­nökeivel maratja, fojtogatja, elnémítja őket. Bí­zott abban, hogy egyszer csak felfordulnak, elné­mulnak, az intrikákban és rágalmakban meg­­csömörlenek és elhallgatnak. Ez mind így lehet. De elfeledkeztek a könyvekről. A száműzetésben megjelent szabad magyar könyvek akkor is élni és szólni fognak, ha alkotóik így vagy úgy már elhallgattak. És ezeket a könyveket semmiféle, még a legravaszabb, a legálnokabb ügynök sem tudja szétbontani, elbuktatni, elnémítani vagy elkedvetleníteni. A Kremlben kiszámították, hogy a száműzöttek ekkor vagy akkorra bizto­san mind elhallgatnak. Azt elfeledték, amit most már látnak, hogy közben tanúságukat könyvek­ben a szabad világnak és a szabad jövőnek már átadták. Minden száműzött könyv, ha bátor és tanúskodni mer, egy-egy erős magyar lélek. — Amely már a könyvek halhatatlan hangján be­szél. És ha sikerülne a Kremlnek az egész sza­bad világot felgyújtani és elégetni,, akkor sem tudná a száműzetésben megjelent valamennyi tanúságtevő könyvet elhallgattatni. A száműzöt­tek győzelme, hogy a magyar nép a bujdosó magyar könyvekben egyszer úgy fogja olvasni az igazságot, mint ahogyan olvasta Mikes Kele­men leveleiben és Kossuth Lajos irataiban. Kru­pa Sándor könyvét, mint ilyen tanúságot, meg kell venni és a jövőre el kell tenni. Bizonyítja a ferences lélek győzelmét a börtönhatalom felett — amelynek pedig rabja volt. Nagy győzelem, kevés embernek adatik meg. (1976. XII. 26.) Eszterhás István Megjelent KRUPA SÁNDOR C. F. M. "A sarló-kalapács bilincseiben 11 című könyve a „VASÁRNAP” kiadásában A 368 oldalas könyv ára: papírkötésben 10.00 dollár; vászonkötésben 15.00 dollár, plusz por­tóköltség. Kapható: a VASÁRNAP könyvosztályán (1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509, USA.) — A keménykötésű példányok csak karácsony utánra készülnek el.

Next