Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1979 (86. évfolyam, 1-50. szám)

1979-05-20 / 20. szám

6. old­a. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Az emberi jogokról tárgyalt a Szabadságharcos Szövetség A Magyar Szabadságharcos Világszövetség küldött­sége április 20-án hosszas megbeszélést folytatott a „Com­mission on Security and Cooperation on Europe” kelet­európai szakértőjével, és a magyar ,román ügyek elő­adójával. A bizottság a helsinki záróokmányban biztosí­tott emberi jogok alkalmazásának ellenőrzésére, kiérté­kelésére és érvényre juttatására alakult. A bizottságnak 15 tagja van, közöttük 6 szenátor és 6 képviselő. A látogatásnak az adott különleges jelentőséget, hogy május elején egy amerikai kormányküldöttség megy Budapestre és Bukarestbe azzal a céllal, hogy a helyszí­nen beszélje meg a magyar és román kormány megbí­­zottaival a helsinki alapelvekkel, az emberi jogok alkal­mazásával kapcsolatos észrevételeket. A Szabadságharcos Szövetség képviselői ebben a küldöttségben résztvevők­kel folytattak megbeszélést. Vitéz Baán vázolta az egyházak helyzetét, a hívők elnyomásának tényét, és ismertette a Hitvalló Reformá­tus Egyház nyilatkozatát, amelyet a magyar református papok egy csoportja a múlt év őszén szamizdatként jut­tatott nyugatra. Ez a nyilatkozat számot ad a kommunista rendszer kifinomult módszereiről, amelyek az egyházakat felhasználva próbálják a hitéletet megbénítani, a vallás létét lehetetlenné tenni. Gereben István felhívta a figyelmet Hajas György és társai, valamint Dombóvári Lőrincz Mária esetére, az évi 200. izgatás ügyében hozott ítéletre, a bevallottan több száz politikai fogoly szabadságtól való megfosztott­­ságára. Helcz Tibor rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek a Magyarországon politikai bűncselekményekért elítéltek felkutatását, felmérését akadályozzák. Lőte Pál az erdélyi magyarság sorsának kétségbe­ejtő voltára hívta fel a figyelmet. A küldöttség jóleső érzéssel vette tudomásul a jelenlevő amerikai szakértők jólértesültségét, felkészültségét és a romániai magyarság ügyében kinyilvánított megértését, segítő szándékát. Szörényi Éva a magyar szellemi élet gúzsbakötött­­ségét, a művészek, a művészetek kihasználását, ellenőr­zését, irányítását a tényeket ismerő, saját tapasztalatát értékesítő szemlélő hiteles és drámaian tömör hozzászó­lásban ismertette. Latinovits Zoltán példáját említve rá­mutatott arra, hogy ma Magyarországon nem lehet sza­badnak lenni. Sem művésznek, sem tudósnak, sem esz­tergályosnak, sem éjjeli­őrnek. A rendszer mindenkit ellenőriz, irányít. Sokan ma ezt már nem tudják elvisel­ni. Ennek tudható be a magasfokú alkoholizmus, az élen­járó öngyilkossági arányszám. Glatter Zoltán, az angliai szervezet elnöke, az euró­pai magyarság nevében a madridi konferenciára való felkészüléshez­­ elengedhetetlenül szükséges amerikai irányelvek meghatározásának sürgősségére mutatott rá. A megbeszélés érdekfeszítő légköréhez hozzájárult annak rendkívüli időszerűsége, a résztvevők őszinte ér­deklődése, felkészültsége, tárgyi ismerete. A szabadság­­harcos küldöttség álláspontját, javaslatait, a tényeket ismertető hiteles megnyilatkozásokat írásban is eljut­tatta a Magyarországra és Romániába látogató ameri­kai kormányküldöttség érdekelt tagjaihoz. Mézsi Ferenc költői estje Washingtonban 1979. április 29-én bensőséges költői est zajlott le Washingtonban, a Magyar Szabadságharcos Szövetség amerikai társelnökének, Gereben Istvánnak otthoná­ban. A külföldön élő fiatal magyar költők egyik legte­hetségesebb képviselője, Mózsi Ferenc látogatott el a fő­városba, hogy a helyieknek egy kis ízelítőt adjon mű­veiből. Az előadás annál is érdekesebb volt, mivel az ifjú tollforgató vetített képekkel, és a hangulatnak megfelelő zenével szemléltette verseit. Az illusztrációkat Juhász István, fiatal magyar rajzolóművész készítette, aki Los Angelesben él. Mózsi Ferenc élvezetes és kötetlen előadásban is­mertette egyrészt életének fontosabb mozzanatait, más­részt költészetének indító rugóit, tárgyát és körülményeit. A szavak fiatal mestere talán inkább művein keresztül férkőzött hallgatóságának szívéhez, amelyeket egyszerű közvetlenséggel és átérzéssel tolmácsolt hallgatóinak. A versmondásban barátja és költőtársa, Májer György se­gédkezett. Mózsi Ferenc a hatvanas évek elejétől számítja köl­tői pályafutásának kezdetét. Magyarországon — egé­szen furcsa módon — eszperantó versekkel indult út­jára. Ezzel egyidejűleg magyar táncdalszövegeket ülte­tett át erre a világszerte használt nyelvre. Ezt követően prózával foglalkozott, majd később hirtelen fordulattal áttért a költészetre. Talán éppen az idegen szó térítette vissza anyanyelvéhez, és késztette versírásra anyanyel­vén. Első versei 1972-ben jelentek meg emigrációs ma­gyar lapokban. A fordulópont 1974-ben állt be életében. Ez volt Európából Amerikába érkezésének időpontja. Ebben az esztendőben Tollas Tibor, a Nemzetőr költő­­főszerkesztője egy ismerőstől megszerezte kéziratait, és közölte lapjában. Igen sok támogatást kapott Szörényi Évától, akinek otthonában született meg „A képzelet kert­jeiben” című első kötetének kiadási terve. A könyv meg is jelent, és az ezer példány tíz hónap alatt elfogyott. „Földközelben” című második kötete 1977-ben látott napvilágot. Jelenleg harmadik könyvén dolgozik, amely­nek címe „Idegkötélen”. A mű már készen áll a kiadás­ra, és néhány hónapon belül minden bizonnyal meg is jelenik. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk május 13-i számában jelent meg Polóny Zoltán: Mózsi István clevelandi zongorahangversenye című írása. A helyhiány miatt megrövidített cikk közlése sajná­latos módon késedelmet szenvedett, s emiatt a beszámoló utolsó bekezdése múlt időben értendő. Időközben ugyanis a kiváló magyar művész már vissza is tért Japánban tett körútjáról. Elnézést kérünk! ! Irányított szolidaritás A Keresztyén Békekonferencia Prágában tar­totta ötödik világgyűlését. A több mint 600 ki­küldött 84 országból sereglett össze. Igen nagy számban jelentek meg ezúttal afrikaiak, akik két orosz repülőgépen érkeztek a kerülő úton. Miután megtekintették a Szovjetuniót, Moszkvá­ban is leviziteltek. Észak-Amerikából csak har­mincöten, de már a Karibi-szigetekről hatvanan jelentek meg. A kommunista országokat száz­­nyolcvanhatan képviselték. Persze, mint mindig, úgy most is a békekonferencia a nyugati, vala­mint a harmadik világ országai felé irányított szócső szerepét töltötte be. A konferenciát Koszigin, Waldheim, Castro, Jasszer Arafat, Willy Brandt, Ceausescu és má­sok üdvözölték. A világgyűlés főtémáját: „Isten szolidaritásra hiv. Keresztyének a békéért, igazságosságért és felszabadításért” címen a mozgalom eddigi fő­titkára — és immár új elnöke — Tóth Károly Duna-melléki református püspök készítette elő „Tettekben kifejezett szolidaritás” című dolgo­zatában. A dolgozatból kitűnik, hogy a szolidaritás nem annyira a keresztyén hívők közötti összetartásra vonatkozik, mint inkább a Szovjetunió, még kö­zelebbről a kommunista párt politikai vonalve­zetéséhez való szigorú ragaszkodásra. Feltárja előbb a világpolitika legfontosabb mozzanatait: az izraeli–arab helyzetet, a belgrádi konferen­cia „sikeres” tárgyalásait, az Afrika déli részén kialakult helyzetet, az indiai szubkontinens po­litikai nyugtalanságát, valamint a kommunista forradalom 60. születésnapját ünneplő Szovjet­unió úgynevezett „békepolitikáját” és állásfog­lalásait. Amerikára vonatkozóan megjegyzi, hogy „az­­amerikai elnök emberi jogok kampá­nyának ötlete belső, amerikai társadalmi funk­ciót hivatott inkább betölteni, semmint külpoli­tikai célokat szolgálni. A vietnami háború el­vesztésében, a Watergate- és a CIA-botrányok­­ban megtépázott amerikai erkölcsi tekintélyt kívánták ezzel helyreállítani.” Élesen támadja a neutronbombát mint az „enyhülés kibontakozá­sát akadályozó” fegyvert, mely „fokozza a fegy­verkezési versenyt, és félelmetesen felfokozza az atomháború kirobbanásának a lehetőségét”. Az afrikai helyzettel kapcsolatosan egyetért a dél-afrikai felszabadítási mozgalmak vezetői­vel, akikkel együtt megállapítja: „A harc az egyetlen módja annak, hogy az elnyomott né­peket felszabadítsuk a fajüldöző rendszerek alól.” „Pozitív lépésnek tekinti a két rhodesiai gerillatábor, a ZANU és a ZAPU egyesítését egy hazafias frontban”, amely várhatóan már a kö­zeljövőben átveszi a nép további sörsátrak irá­nyítását. A dolgozat feleleveníti Hromádka L. József professzor emlékét, aki 1958-ban a Keresztyén Békekonferenciát életre hívta. Tóth Károly azon­ban elhallgatja azt, hogy a híres cseh teológiai professzor 1968 augusztusában, hazája szovjet megszállása alkalmával a békekonferenciából kilépett, mintegy tiltakozása jeléül, és után nem­sokára meghalt. Ez magyarázza, hogy az elmúlt 10 év alatt Hromádka neve anatéma volt a bé­kekonferencia ülésein. A halott, persze, nem tud többé tiltakozni, de teológiai munkássága és hír­neve segítségére lehet még a mozgalomnak. Öz­vegyét meg is szólaltatták a nők tanácsülésén, ahol a vezértestületi pódiumon ott láthattuk Pásztor Jánosnét, a debreceni teológiai profesz­­szor feleségét, a háború után szovjetellenes ösz­­szeesküvéssel vádolt és súlyosan megkínzott né­hai dr. Kádár Mihály főorvos leányát mint a magyar békeküldöttek egyetlen női képviselőjét. Gondoljuk, hogy előző afrikai misszionáriusi kapcsolatai hatásosnak bizonyultak az afrikai kiküldöttek felé. Tóth Károly, Nyikodim metropolita utóda az elnöki székben, beszámolójában különöse­n ki­emelte a „globális békestruktúrák" kihatásait az emberiség jövőjének békés alakulására. A „globális békestruktúra” alatt elsősorban az egyes országokban már megszilárdultnak vélt kommunista rendszereket érti. Ide sorolja to­vábbá az Egyesült Nemzetek Szervezetét, külö­nösen három vonatkozásban: „a népek felszaba­dulása és önrendelkezési joga terén végzett ha­talmas munkája, az új gazdasági rend létreho­zása és a fejlődés előmozdítása érdekében tett erőfeszítései, és a fegyvermentes világ megte­remtésére irányuló törekvéseiért”. E kategóriá­ban említi meg az Egyházak Világtanácsát is, melynek főtitkára Philip Potter nemrégiben is igen súlyos összegeket folyósított — elsősorban az amerikai és a nyugatnémet tagegyházak ke­resztyéneinek missziós célokra szánt adományai­ból — a rhodesiai gerillamozgalmaknak. Tóth püspök különösen felhívta a figyelmet a nemzetek feletti gazdasági vállalatok szere­pére, melyek látása szerint a nem kommunista világ iparának jelentős részét kezükben tartják, és céljaikat „bojkottal, megvesztegetéssel, poli­tikai gyilkosságokkal, haladó kormányok meg­döntésével (Chile), helyi háborúkkal (Etiópia) igyekeznek ráerőszakolni a fejlődő országokra. A szocialista országokban élő keresztyéneknek pedig segíteniük kell a maguk eszközeivel kor­mányuk politikáját, amely rövid távon a kon­szernek hatalmának megfékezésére, de hosszú távon oly igazságos gazdasági és politikai rend­szer létrehozására irányul, amely lehetetlenné teszi embernek ember által való kizsákmányolá­sát, és a profitéhség által az emberiség béké­jének veszélyeztetését.” Ezek voltak az irányelvek, amelyeket a prá­gai világgyűlés hivatva volt előadások, beszámo­lók, munkacsoportok jelentései által terjeszteni. „A Fogalmazó Bizottság két üzenetet és hét ál­lásfoglalást terjesztett a plénum elé... Velük kapcsolatban sem komoly ellenvélemény, sem lényeges kiegészítés nem hangzott el... Szinte már elgondolkoztató is az a majdnem egyhangú lelkesedés, amellyel ezeket az állásfoglalásokat a plénum fogadta...” — írja kicsit zavartan Pröhle luteránus professzor, a Teológiai Szemle szerkesztője. Amint a fentiekből kitűnik, a Keresztyén Bé­kekonferenciának nem volt semmi teológiai mondanivalója. Az „üzenet”, amit tolmácsoln kívánt, szinte szó szerint azonos a Szovjetünk propagandaszólamaival. A szolidaritás szó nem biblikus fogalom, ami Tóth püspök maga is elismer. „A szolidaritás gondolatkörét — írja Tóth — a munkásmozga­lom töltötte meg dinamikus, forradalmi tarta­lommal. Viszont történtek már kísérletek a szo­lidaritás fogalmának teológiai meghatározására is. Természetesen az ilyen kísérletek vagy ke­resztyén mázzal akarják bevonni a teljesen vi­lági jellegű fogalmat, vagy azt próbálják bizo­nyítani, hogy a szolidaritás voltaképpen teoló­giai fogalom és megjelölés.” Ennek ellenére Tóth püspök túlbuzgó teoló­gusai ismételten megkísérelték a szolidaritá gondolatát ó- és újszövetségi fogalmakkal­­ vezetni. Tóth Lajos professzor, a Református Egyház című hivatalos lap júniusi számának vezércikkében a szolidaritást a szövetség (hé­bérül borit), a szeretet (kheszed) és az igazsá­gosak (cédáká) fogalmaival kapcsolja össze. Ki­emeli ezzel kapcsolatban az ótestamentumi „ju­bileumi esztendő” rokon gondolatát. „Az úgyne­vezett szombat év vagy a szabadulás éve a rab­szolgának a szabadulást jelentette, sőt, hogy a felszabadult rabszolga tudjon mihez kezdeni el kellett látni bőven a nyájból, a szérűről , a borsajtóból.” Ó, vajha a Szovjetunió is így­értelmezné a „szolidaritást”! Ezt azonban még Tóth Károly se merészelte állítani. Szilvássy Géza ugyancsak az említett lapba a görög koinónia (közösség), agapé (szeretet és pléróma (teljesség) újszövetségi fogalmakká társítja a szolidaritást. „A békére, igazságos­ságra, felszabadításra irányuló szolidaritás , az újszövetségi agapé fogalom között kell meg­találnunk az összekötő szálakat” — írja. A ko­lónia javakat közlő jellige sürget arra, hog az emberiség eltorlaszolhatatlan é­etfolyamatáv tegye a békét, igazságot és felszabadítást.” A pléróma, a teljesség pedig a szolidaritás meg­valósulásának az előképe, bizonygatja. Még egy régi közmondást is idéz: „Si vis pacem, para bellum.” Ha békét akarsz, készülj a háborúra.’ Sőt, az újabb változat már így hangzik: „Ha bé­két, igazságot, szabadságot akarsz, készülj a há­borúra.” Szilvássy túlbuzgóságában elszólta magát, de ezzel mintegy kifejezte a Keresztyén Békekon­ferencia igazi szándékát és jellegét, melyről a koinónia, agapé és a pléróma úgy pereg le, mint kacsa tolláról a víz. Traditional Hungarian Recipes YELLOW WAX BEANS WITH DILL (8 servings) 2 tablespoons chopped onion 4 tablespoons shortening 6 tablespoons fresh parsley, chopped 6 cups young wax beans broken into pieces 2 tablespoons flour 2 tablespoons cornstarch 1 teaspoon Chef’s Salt* 2 cups chicken stock 1 cup light cream or half-and-half 2 to 3 tablespoons wine vinegar or tarragon vinegar Vi cup fresh dill weed 1. In a saucepan over -high heat, sauté the onions with the shortening. Add 2 tablespoons parsley ond washed, wet wax beans. Cover, adjust heat to medium, and cook, stirring occa­sionally, for 15 minutes. If the water evaporates, add a few tablespoons, but not more. 2. In a bowl, mix four, cornstarch, Chef’s Salt, chicken stock, and light cream. Blend smooth with a wire whip and slowly pour over the beans, stirring with a wooden spoon. Bring to a boil and adjust heat immediately to simmer. Add 4 tablespoons parsley, vinegar, and fresh dill. Mix, cover, let simmer for 5 more minutes, and serve. CHEF’S SECRET: Wax beans have a distinc­tive flavor. The blandness of the other ingre­dients in this dish lets the true flavor of the wax beans come through wonderfully. If you wish, you can add a dab of sour cream to the dish before serving. Or if you want the dish to taste very festive, stir an egg yolk to­gether with 3 to 4 tablespoons sour cream, put' it into the serving dish, then slowly add the beans, mixing lightly. * CHEF’S SALT 1 cup salt; 1 tablespoon paprika (Hungarian or Spanish); 1 teaspoon black pepper, freshly ground; V* teaspoon ground white pepper; V\ 1979. május 20. Keresztény sors a Szovjetunióban A Szovjetunióban különös előszeretettel üldö­zik az evangélistákat és a baptistákat. Jelenleg kb. kétszázra tehető azoknak a keresztény veze­tőknek a száma, akiket valamelyik szovjet bör­tönben vagy lágerben tartanak fogva. A fő vádak ellenük a következők: Zavarják a nyugalmat és rendet vallási ösz­­szejöveteleikkel; illegálisan vallási irodalmat ol­vasnak, és terjesztik azokat; vallási tevékeny­séget fejtenek ki a fiatalság körében. Az evangélisták egyik vezetője, A. F. Prokov­­jev 1941-től 1951-ig börtönben volt. Kiszabadu­lása után tovább folytatta vallási tevékenységét, ezért 1954-ben újra elítélték. Hat évvel később szabadult, majd ismét börtönbe került, az előb­bi vádak alapján. Azóta (1962) senki nem tudja, mi történt vele. A Szovjetunióban kb. háromszázezerre tehető azoknak a baptistáknak a száma, akik megke­­resztelkedtek, és kb. hárommillió a tényleges hívők száma. Legtöbbször privát házakban tart­ják összejöveteleiket, kockáztatva ezzel szabad­ságukat, mert egy szovjet pragrafus szerint tíz évig terjedhető börtönnel sújthatják azokat, akik vallási tevékenységet fejtenek ki. A 65/66-os években a baptisták nem egyszer nyilvános felvonulásokat rendeztek a nagyobb szovjet városokban, hogy ezzel fejezzék ki til­takozásukat a keresztények üldözése ellen. Eze­ket a békés felvonulásokat a rendőrség minden esetben kegyetlenül, nem egyszer kutyákkal, szétzavarta, a vezetőket és a felvonuló hívek nagy részét letartóztatta. 1966. május 17-én illegális kongresszust ren­deztek Moszkvában, ahol ötszáz delegátus gyűlt össze a Szovjetunió százhúsz különböző városá­ból. A kongresszus végén tiltakozó menetet szer­veztek a moszkvai pártház előtt. Amikor a rend­őrség megérkezett, és a menetben résztvevőket a zsupkocsikba kezdte taszigálni, a hívek egy­házi dalokat és korálokat énekeltek. A legtöbb városban az imaházakat bezárták, az ott tevé­kenykedő papokat elhurcolták. Az itt talált bib­­iákat pedig nyilvánosan elégették. Az evangélisták és baptisták két illegális új­ságot adtak ki ezekben az években, amelyek kézi nyomdában készültek, és a hívők maguk között terjesztették, jóllehet tudták, hogy ezért háromtól öt évig terjedő börtönbüntetést szab­hatnak ki rájuk bármelyik pillanatban. A börtönbe került hívőket különösen ember­esen körülmények között tartják összezárva kö­zönséges rablókkal, gyilkosokkal, így aztán köz­ük feltűnően magas a halálozási szám, ha nem is mindig a börtönben, de utána, egész életükön keresztül viselik a börtönőrök kegyetlenkedéseit. Más volt a helyzet a hatvanas évek előtt az orosz ortodox egyháznál. A polgárháború idején a bolsevikok minden erővel igyekeztek eltaposni az orosz ortodox egyházat. Megváltozott a hely­zet, amikor Szergej pátriárka 1927-ben Sztálin­­nal megkötötte az ún. „lojalitás egyezményt”. Természetesen a keresztényüldözések ekkor sem szűntek meg, a két nagy üldözési hullámot­ 1928—32, 1937—40, viszont sikerült többé-ke­­vésbé „túlélniük”. Sztálinnak egyszerűen szüksége volt az egyház­ámogatására, ha csak részben is, az ő külpoli­­ikájához. Ezt mutatja a prágai keresztény bé­kekonferencia is. Ez az állapot 1943—1959 kö­­ött tartott. 1959-ben Hruscsov került hatalomra, és ezzel megkezdődött az új üldözési hullám. Hruscsov az úgynevezett ,,húszéves tervvel” állt elő. Sze­rinte ennyi idő kell a kereszténység teljes meg­semmisítéséhez a Szovjetunióban. Mutatja ezt az is, hogy a kb. negyvenmillió ortodox hivő részére a Sztálin alatti időben, húszezer működő ortodox templom volt, har­mincezer pappal, hetvennyolc püspökkel, azon­­ával nyolc szeminárium és két akadémia a pap­képzéshez. Hruscsov hatalomra kerülése után ezek a szá­nok összezsugorodtak; mintegy hatezer műkö­­dő templomra, ötezer papra, három szeminári­­umra; a hatvanhét kolostorból csupán öt ma­­adt fenn. Teljes erővel működött ebben az időben az államvédelmi gépezet a hívők ellen. A papokat, barátokat, apácákat egyszerűen kizavarták az utcára, aki ellenállt, azt haladéktalanul beszállí­tották valamelyik ideggyógyintézetbe. Azóta megállás nélkül tart a keresztények ül­dözése, törvényen kívül helyezése, ami azt je­lenti, hogy semmiféle joguk nincs, még a bíró­ság előtt sem a védekezéshez. A szovjet kormány annak ellenére, hogy mindig több és több levél kerül ki a szabad világba, amikben hírül adják az üldöztetés egész kálváriáját, folytatja a hívek üldözését. Ez is jó példa arra, hogy a Szovjetunióval lehetetlen bármiféle megegyezés. Hiába hábo­rodik fel az egész szabad világ az emberek tö­meges deportálásán, hiába minden tiltakozás, a szovjet tirannusnak ez mit sem jelent. Lelki­ismeretlenül zárja börtönbe vagy küldi koncent­rációs lágerba a szovjet emberek, hívők tízez­reit. Csáki Tibor teaspoon celery salt (not garlic powder!). Mix above ingredients well and keep in a jar. Use instead of salt. (From Louis Szathmáry: The Chef’s Secret Cook Book. Copyright by Louis Szathmáry with permission.)

Next