Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1979 (86. évfolyam, 1-50. szám)
1979-05-20 / 20. szám
6. olda. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Az emberi jogokról tárgyalt a Szabadságharcos Szövetség A Magyar Szabadságharcos Világszövetség küldöttsége április 20-án hosszas megbeszélést folytatott a „Commission on Security and Cooperation on Europe” keleteurópai szakértőjével, és a magyar ,román ügyek előadójával. A bizottság a helsinki záróokmányban biztosított emberi jogok alkalmazásának ellenőrzésére, kiértékelésére és érvényre juttatására alakult. A bizottságnak 15 tagja van, közöttük 6 szenátor és 6 képviselő. A látogatásnak az adott különleges jelentőséget, hogy május elején egy amerikai kormányküldöttség megy Budapestre és Bukarestbe azzal a céllal, hogy a helyszínen beszélje meg a magyar és román kormány megbízottaival a helsinki alapelvekkel, az emberi jogok alkalmazásával kapcsolatos észrevételeket. A Szabadságharcos Szövetség képviselői ebben a küldöttségben résztvevőkkel folytattak megbeszélést. Vitéz Baán vázolta az egyházak helyzetét, a hívők elnyomásának tényét, és ismertette a Hitvalló Református Egyház nyilatkozatát, amelyet a magyar református papok egy csoportja a múlt év őszén szamizdatként juttatott nyugatra. Ez a nyilatkozat számot ad a kommunista rendszer kifinomult módszereiről, amelyek az egyházakat felhasználva próbálják a hitéletet megbénítani, a vallás létét lehetetlenné tenni. Gereben István felhívta a figyelmet Hajas György és társai, valamint Dombóvári Lőrincz Mária esetére, az évi 200. izgatás ügyében hozott ítéletre, a bevallottan több száz politikai fogoly szabadságtól való megfosztottságára. Helcz Tibor rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek a Magyarországon politikai bűncselekményekért elítéltek felkutatását, felmérését akadályozzák. Lőte Pál az erdélyi magyarság sorsának kétségbeejtő voltára hívta fel a figyelmet. A küldöttség jóleső érzéssel vette tudomásul a jelenlevő amerikai szakértők jólértesültségét, felkészültségét és a romániai magyarság ügyében kinyilvánított megértését, segítő szándékát. Szörényi Éva a magyar szellemi élet gúzsbakötöttségét, a művészek, a művészetek kihasználását, ellenőrzését, irányítását a tényeket ismerő, saját tapasztalatát értékesítő szemlélő hiteles és drámaian tömör hozzászólásban ismertette. Latinovits Zoltán példáját említve rámutatott arra, hogy ma Magyarországon nem lehet szabadnak lenni. Sem művésznek, sem tudósnak, sem esztergályosnak, sem éjjeliőrnek. A rendszer mindenkit ellenőriz, irányít. Sokan ma ezt már nem tudják elviselni. Ennek tudható be a magasfokú alkoholizmus, az élenjáró öngyilkossági arányszám. Glatter Zoltán, az angliai szervezet elnöke, az európai magyarság nevében a madridi konferenciára való felkészüléshez elengedhetetlenül szükséges amerikai irányelvek meghatározásának sürgősségére mutatott rá. A megbeszélés érdekfeszítő légköréhez hozzájárult annak rendkívüli időszerűsége, a résztvevők őszinte érdeklődése, felkészültsége, tárgyi ismerete. A szabadságharcos küldöttség álláspontját, javaslatait, a tényeket ismertető hiteles megnyilatkozásokat írásban is eljuttatta a Magyarországra és Romániába látogató amerikai kormányküldöttség érdekelt tagjaihoz. Mézsi Ferenc költői estje Washingtonban 1979. április 29-én bensőséges költői est zajlott le Washingtonban, a Magyar Szabadságharcos Szövetség amerikai társelnökének, Gereben Istvánnak otthonában. A külföldön élő fiatal magyar költők egyik legtehetségesebb képviselője, Mózsi Ferenc látogatott el a fővárosba, hogy a helyieknek egy kis ízelítőt adjon műveiből. Az előadás annál is érdekesebb volt, mivel az ifjú tollforgató vetített képekkel, és a hangulatnak megfelelő zenével szemléltette verseit. Az illusztrációkat Juhász István, fiatal magyar rajzolóművész készítette, aki Los Angelesben él. Mózsi Ferenc élvezetes és kötetlen előadásban ismertette egyrészt életének fontosabb mozzanatait, másrészt költészetének indító rugóit, tárgyát és körülményeit. A szavak fiatal mestere talán inkább művein keresztül férkőzött hallgatóságának szívéhez, amelyeket egyszerű közvetlenséggel és átérzéssel tolmácsolt hallgatóinak. A versmondásban barátja és költőtársa, Májer György segédkezett. Mózsi Ferenc a hatvanas évek elejétől számítja költői pályafutásának kezdetét. Magyarországon — egészen furcsa módon — eszperantó versekkel indult útjára. Ezzel egyidejűleg magyar táncdalszövegeket ültetett át erre a világszerte használt nyelvre. Ezt követően prózával foglalkozott, majd később hirtelen fordulattal áttért a költészetre. Talán éppen az idegen szó térítette vissza anyanyelvéhez, és késztette versírásra anyanyelvén. Első versei 1972-ben jelentek meg emigrációs magyar lapokban. A fordulópont 1974-ben állt be életében. Ez volt Európából Amerikába érkezésének időpontja. Ebben az esztendőben Tollas Tibor, a Nemzetőr költőfőszerkesztője egy ismerőstől megszerezte kéziratait, és közölte lapjában. Igen sok támogatást kapott Szörényi Évától, akinek otthonában született meg „A képzelet kertjeiben” című első kötetének kiadási terve. A könyv meg is jelent, és az ezer példány tíz hónap alatt elfogyott. „Földközelben” című második kötete 1977-ben látott napvilágot. Jelenleg harmadik könyvén dolgozik, amelynek címe „Idegkötélen”. A mű már készen áll a kiadásra, és néhány hónapon belül minden bizonnyal meg is jelenik. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk május 13-i számában jelent meg Polóny Zoltán: Mózsi István clevelandi zongorahangversenye című írása. A helyhiány miatt megrövidített cikk közlése sajnálatos módon késedelmet szenvedett, s emiatt a beszámoló utolsó bekezdése múlt időben értendő. Időközben ugyanis a kiváló magyar művész már vissza is tért Japánban tett körútjáról. Elnézést kérünk! ! Irányított szolidaritás A Keresztyén Békekonferencia Prágában tartotta ötödik világgyűlését. A több mint 600 kiküldött 84 országból sereglett össze. Igen nagy számban jelentek meg ezúttal afrikaiak, akik két orosz repülőgépen érkeztek a kerülő úton. Miután megtekintették a Szovjetuniót, Moszkvában is leviziteltek. Észak-Amerikából csak harmincöten, de már a Karibi-szigetekről hatvanan jelentek meg. A kommunista országokat száznyolcvanhatan képviselték. Persze, mint mindig, úgy most is a békekonferencia a nyugati, valamint a harmadik világ országai felé irányított szócső szerepét töltötte be. A konferenciát Koszigin, Waldheim, Castro, Jasszer Arafat, Willy Brandt, Ceausescu és mások üdvözölték. A világgyűlés főtémáját: „Isten szolidaritásra hiv. Keresztyének a békéért, igazságosságért és felszabadításért” címen a mozgalom eddigi főtitkára — és immár új elnöke — Tóth Károly Duna-melléki református püspök készítette elő „Tettekben kifejezett szolidaritás” című dolgozatában. A dolgozatból kitűnik, hogy a szolidaritás nem annyira a keresztyén hívők közötti összetartásra vonatkozik, mint inkább a Szovjetunió, még közelebbről a kommunista párt politikai vonalvezetéséhez való szigorú ragaszkodásra. Feltárja előbb a világpolitika legfontosabb mozzanatait: az izraeli–arab helyzetet, a belgrádi konferencia „sikeres” tárgyalásait, az Afrika déli részén kialakult helyzetet, az indiai szubkontinens politikai nyugtalanságát, valamint a kommunista forradalom 60. születésnapját ünneplő Szovjetunió úgynevezett „békepolitikáját” és állásfoglalásait. Amerikára vonatkozóan megjegyzi, hogy „azamerikai elnök emberi jogok kampányának ötlete belső, amerikai társadalmi funkciót hivatott inkább betölteni, semmint külpolitikai célokat szolgálni. A vietnami háború elvesztésében, a Watergate- és a CIA-botrányokban megtépázott amerikai erkölcsi tekintélyt kívánták ezzel helyreállítani.” Élesen támadja a neutronbombát mint az „enyhülés kibontakozását akadályozó” fegyvert, mely „fokozza a fegyverkezési versenyt, és félelmetesen felfokozza az atomháború kirobbanásának a lehetőségét”. Az afrikai helyzettel kapcsolatosan egyetért a dél-afrikai felszabadítási mozgalmak vezetőivel, akikkel együtt megállapítja: „A harc az egyetlen módja annak, hogy az elnyomott népeket felszabadítsuk a fajüldöző rendszerek alól.” „Pozitív lépésnek tekinti a két rhodesiai gerillatábor, a ZANU és a ZAPU egyesítését egy hazafias frontban”, amely várhatóan már a közeljövőben átveszi a nép további sörsátrak irányítását. A dolgozat feleleveníti Hromádka L. József professzor emlékét, aki 1958-ban a Keresztyén Békekonferenciát életre hívta. Tóth Károly azonban elhallgatja azt, hogy a híres cseh teológiai professzor 1968 augusztusában, hazája szovjet megszállása alkalmával a békekonferenciából kilépett, mintegy tiltakozása jeléül, és után nemsokára meghalt. Ez magyarázza, hogy az elmúlt 10 év alatt Hromádka neve anatéma volt a békekonferencia ülésein. A halott, persze, nem tud többé tiltakozni, de teológiai munkássága és hírneve segítségére lehet még a mozgalomnak. Özvegyét meg is szólaltatták a nők tanácsülésén, ahol a vezértestületi pódiumon ott láthattuk Pásztor Jánosnét, a debreceni teológiai profeszszor feleségét, a háború után szovjetellenes öszszeesküvéssel vádolt és súlyosan megkínzott néhai dr. Kádár Mihály főorvos leányát mint a magyar békeküldöttek egyetlen női képviselőjét. Gondoljuk, hogy előző afrikai misszionáriusi kapcsolatai hatásosnak bizonyultak az afrikai kiküldöttek felé. Tóth Károly, Nyikodim metropolita utóda az elnöki székben, beszámolójában különösen kiemelte a „globális békestruktúrák" kihatásait az emberiség jövőjének békés alakulására. A „globális békestruktúra” alatt elsősorban az egyes országokban már megszilárdultnak vélt kommunista rendszereket érti. Ide sorolja továbbá az Egyesült Nemzetek Szervezetét, különösen három vonatkozásban: „a népek felszabadulása és önrendelkezési joga terén végzett hatalmas munkája, az új gazdasági rend létrehozása és a fejlődés előmozdítása érdekében tett erőfeszítései, és a fegyvermentes világ megteremtésére irányuló törekvéseiért”. E kategóriában említi meg az Egyházak Világtanácsát is, melynek főtitkára Philip Potter nemrégiben is igen súlyos összegeket folyósított — elsősorban az amerikai és a nyugatnémet tagegyházak keresztyéneinek missziós célokra szánt adományaiból — a rhodesiai gerillamozgalmaknak. Tóth püspök különösen felhívta a figyelmet a nemzetek feletti gazdasági vállalatok szerepére, melyek látása szerint a nem kommunista világ iparának jelentős részét kezükben tartják, és céljaikat „bojkottal, megvesztegetéssel, politikai gyilkosságokkal, haladó kormányok megdöntésével (Chile), helyi háborúkkal (Etiópia) igyekeznek ráerőszakolni a fejlődő országokra. A szocialista országokban élő keresztyéneknek pedig segíteniük kell a maguk eszközeivel kormányuk politikáját, amely rövid távon a konszernek hatalmának megfékezésére, de hosszú távon oly igazságos gazdasági és politikai rendszer létrehozására irányul, amely lehetetlenné teszi embernek ember által való kizsákmányolását, és a profitéhség által az emberiség békéjének veszélyeztetését.” Ezek voltak az irányelvek, amelyeket a prágai világgyűlés hivatva volt előadások, beszámolók, munkacsoportok jelentései által terjeszteni. „A Fogalmazó Bizottság két üzenetet és hét állásfoglalást terjesztett a plénum elé... Velük kapcsolatban sem komoly ellenvélemény, sem lényeges kiegészítés nem hangzott el... Szinte már elgondolkoztató is az a majdnem egyhangú lelkesedés, amellyel ezeket az állásfoglalásokat a plénum fogadta...” — írja kicsit zavartan Pröhle luteránus professzor, a Teológiai Szemle szerkesztője. Amint a fentiekből kitűnik, a Keresztyén Békekonferenciának nem volt semmi teológiai mondanivalója. Az „üzenet”, amit tolmácsoln kívánt, szinte szó szerint azonos a Szovjetünk propagandaszólamaival. A szolidaritás szó nem biblikus fogalom, ami Tóth püspök maga is elismer. „A szolidaritás gondolatkörét — írja Tóth — a munkásmozgalom töltötte meg dinamikus, forradalmi tartalommal. Viszont történtek már kísérletek a szolidaritás fogalmának teológiai meghatározására is. Természetesen az ilyen kísérletek vagy keresztyén mázzal akarják bevonni a teljesen világi jellegű fogalmat, vagy azt próbálják bizonyítani, hogy a szolidaritás voltaképpen teológiai fogalom és megjelölés.” Ennek ellenére Tóth püspök túlbuzgó teológusai ismételten megkísérelték a szolidaritá gondolatát ó- és újszövetségi fogalmakkal vezetni. Tóth Lajos professzor, a Református Egyház című hivatalos lap júniusi számának vezércikkében a szolidaritást a szövetség (hébérül borit), a szeretet (kheszed) és az igazságosak (cédáká) fogalmaival kapcsolja össze. Kiemeli ezzel kapcsolatban az ótestamentumi „jubileumi esztendő” rokon gondolatát. „Az úgynevezett szombat év vagy a szabadulás éve a rabszolgának a szabadulást jelentette, sőt, hogy a felszabadult rabszolga tudjon mihez kezdeni el kellett látni bőven a nyájból, a szérűről , a borsajtóból.” Ó, vajha a Szovjetunió is ígyértelmezné a „szolidaritást”! Ezt azonban még Tóth Károly se merészelte állítani. Szilvássy Géza ugyancsak az említett lapba a görög koinónia (közösség), agapé (szeretet és pléróma (teljesség) újszövetségi fogalmakká társítja a szolidaritást. „A békére, igazságosságra, felszabadításra irányuló szolidaritás , az újszövetségi agapé fogalom között kell megtalálnunk az összekötő szálakat” — írja. A kolónia javakat közlő jellige sürget arra, hog az emberiség eltorlaszolhatatlan éetfolyamatáv tegye a békét, igazságot és felszabadítást.” A pléróma, a teljesség pedig a szolidaritás megvalósulásának az előképe, bizonygatja. Még egy régi közmondást is idéz: „Si vis pacem, para bellum.” Ha békét akarsz, készülj a háborúra.’ Sőt, az újabb változat már így hangzik: „Ha békét, igazságot, szabadságot akarsz, készülj a háborúra.” Szilvássy túlbuzgóságában elszólta magát, de ezzel mintegy kifejezte a Keresztyén Békekonferencia igazi szándékát és jellegét, melyről a koinónia, agapé és a pléróma úgy pereg le, mint kacsa tolláról a víz. Traditional Hungarian Recipes YELLOW WAX BEANS WITH DILL (8 servings) 2 tablespoons chopped onion 4 tablespoons shortening 6 tablespoons fresh parsley, chopped 6 cups young wax beans broken into pieces 2 tablespoons flour 2 tablespoons cornstarch 1 teaspoon Chef’s Salt* 2 cups chicken stock 1 cup light cream or half-and-half 2 to 3 tablespoons wine vinegar or tarragon vinegar Vi cup fresh dill weed 1. In a saucepan over -high heat, sauté the onions with the shortening. Add 2 tablespoons parsley ond washed, wet wax beans. Cover, adjust heat to medium, and cook, stirring occasionally, for 15 minutes. If the water evaporates, add a few tablespoons, but not more. 2. In a bowl, mix four, cornstarch, Chef’s Salt, chicken stock, and light cream. Blend smooth with a wire whip and slowly pour over the beans, stirring with a wooden spoon. Bring to a boil and adjust heat immediately to simmer. Add 4 tablespoons parsley, vinegar, and fresh dill. Mix, cover, let simmer for 5 more minutes, and serve. CHEF’S SECRET: Wax beans have a distinctive flavor. The blandness of the other ingredients in this dish lets the true flavor of the wax beans come through wonderfully. If you wish, you can add a dab of sour cream to the dish before serving. Or if you want the dish to taste very festive, stir an egg yolk together with 3 to 4 tablespoons sour cream, put' it into the serving dish, then slowly add the beans, mixing lightly. * CHEF’S SALT 1 cup salt; 1 tablespoon paprika (Hungarian or Spanish); 1 teaspoon black pepper, freshly ground; V* teaspoon ground white pepper; V\ 1979. május 20. Keresztény sors a Szovjetunióban A Szovjetunióban különös előszeretettel üldözik az evangélistákat és a baptistákat. Jelenleg kb. kétszázra tehető azoknak a keresztény vezetőknek a száma, akiket valamelyik szovjet börtönben vagy lágerben tartanak fogva. A fő vádak ellenük a következők: Zavarják a nyugalmat és rendet vallási öszszejöveteleikkel; illegálisan vallási irodalmat olvasnak, és terjesztik azokat; vallási tevékenységet fejtenek ki a fiatalság körében. Az evangélisták egyik vezetője, A. F. Prokovjev 1941-től 1951-ig börtönben volt. Kiszabadulása után tovább folytatta vallási tevékenységét, ezért 1954-ben újra elítélték. Hat évvel később szabadult, majd ismét börtönbe került, az előbbi vádak alapján. Azóta (1962) senki nem tudja, mi történt vele. A Szovjetunióban kb. háromszázezerre tehető azoknak a baptistáknak a száma, akik megkeresztelkedtek, és kb. hárommillió a tényleges hívők száma. Legtöbbször privát házakban tartják összejöveteleiket, kockáztatva ezzel szabadságukat, mert egy szovjet pragrafus szerint tíz évig terjedhető börtönnel sújthatják azokat, akik vallási tevékenységet fejtenek ki. A 65/66-os években a baptisták nem egyszer nyilvános felvonulásokat rendeztek a nagyobb szovjet városokban, hogy ezzel fejezzék ki tiltakozásukat a keresztények üldözése ellen. Ezeket a békés felvonulásokat a rendőrség minden esetben kegyetlenül, nem egyszer kutyákkal, szétzavarta, a vezetőket és a felvonuló hívek nagy részét letartóztatta. 1966. május 17-én illegális kongresszust rendeztek Moszkvában, ahol ötszáz delegátus gyűlt össze a Szovjetunió százhúsz különböző városából. A kongresszus végén tiltakozó menetet szerveztek a moszkvai pártház előtt. Amikor a rendőrség megérkezett, és a menetben résztvevőket a zsupkocsikba kezdte taszigálni, a hívek egyházi dalokat és korálokat énekeltek. A legtöbb városban az imaházakat bezárták, az ott tevékenykedő papokat elhurcolták. Az itt talált bibiákat pedig nyilvánosan elégették. Az evangélisták és baptisták két illegális újságot adtak ki ezekben az években, amelyek kézi nyomdában készültek, és a hívők maguk között terjesztették, jóllehet tudták, hogy ezért háromtól öt évig terjedő börtönbüntetést szabhatnak ki rájuk bármelyik pillanatban. A börtönbe került hívőket különösen emberesen körülmények között tartják összezárva közönséges rablókkal, gyilkosokkal, így aztán közük feltűnően magas a halálozási szám, ha nem is mindig a börtönben, de utána, egész életükön keresztül viselik a börtönőrök kegyetlenkedéseit. Más volt a helyzet a hatvanas évek előtt az orosz ortodox egyháznál. A polgárháború idején a bolsevikok minden erővel igyekeztek eltaposni az orosz ortodox egyházat. Megváltozott a helyzet, amikor Szergej pátriárka 1927-ben Sztálinnal megkötötte az ún. „lojalitás egyezményt”. Természetesen a keresztényüldözések ekkor sem szűntek meg, a két nagy üldözési hullámot 1928—32, 1937—40, viszont sikerült többé-kevésbé „túlélniük”. Sztálinnak egyszerűen szüksége volt az egyházámogatására, ha csak részben is, az ő külpoliikájához. Ezt mutatja a prágai keresztény békekonferencia is. Ez az állapot 1943—1959 köött tartott. 1959-ben Hruscsov került hatalomra, és ezzel megkezdődött az új üldözési hullám. Hruscsov az úgynevezett ,,húszéves tervvel” állt elő. Szerinte ennyi idő kell a kereszténység teljes megsemmisítéséhez a Szovjetunióban. Mutatja ezt az is, hogy a kb. negyvenmillió ortodox hivő részére a Sztálin alatti időben, húszezer működő ortodox templom volt, harmincezer pappal, hetvennyolc püspökkel, azonával nyolc szeminárium és két akadémia a papképzéshez. Hruscsov hatalomra kerülése után ezek a szánok összezsugorodtak; mintegy hatezer működő templomra, ötezer papra, három szemináriumra; a hatvanhét kolostorból csupán öt maadt fenn. Teljes erővel működött ebben az időben az államvédelmi gépezet a hívők ellen. A papokat, barátokat, apácákat egyszerűen kizavarták az utcára, aki ellenállt, azt haladéktalanul beszállították valamelyik ideggyógyintézetbe. Azóta megállás nélkül tart a keresztények üldözése, törvényen kívül helyezése, ami azt jelenti, hogy semmiféle joguk nincs, még a bíróság előtt sem a védekezéshez. A szovjet kormány annak ellenére, hogy mindig több és több levél kerül ki a szabad világba, amikben hírül adják az üldöztetés egész kálváriáját, folytatja a hívek üldözését. Ez is jó példa arra, hogy a Szovjetunióval lehetetlen bármiféle megegyezés. Hiába háborodik fel az egész szabad világ az emberek tömeges deportálásán, hiába minden tiltakozás, a szovjet tirannusnak ez mit sem jelent. Lelkiismeretlenül zárja börtönbe vagy küldi koncentrációs lágerba a szovjet emberek, hívők tízezreit. Csáki Tibor teaspoon celery salt (not garlic powder!). Mix above ingredients well and keep in a jar. Use instead of salt. (From Louis Szathmáry: The Chef’s Secret Cook Book. Copyright by Louis Szathmáry with permission.)