Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)
1980-01-13 / 2. szám
O. Old. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Kesergés egy népirtás felett — Időszerű jegyzetek — • „Vissza az anyasághoz!” — Chilében Chilének vajmi kevés köze van Magyarországhoz. Már csak azért sem, mert az otthoni felfogás szerint a chilei kormányrendszer reakciós, katonai zsarnokuralom, mely elnyomja a chilei nép feltörő vágyakozását egy szebb, jobb élet és a nemzet felemelkedése után. — Ne vitatkozzunk most arról, mennyire helytálló ez a beállítás. Magyarország, szintén az otthoni sajtó szerint, Chilének pozitív ellentéte, a népi demok-ratikus felemelkedés útján haladó nemzet, melynek szebb jövője a szocialista tömb testvéri keretében biztosítva van. — Ne vitassuk itt ezt a beállítást sem. Ehelyütt válasszunk olyan területet, ahol a két ország közötti ellentét, de hasonlóság is bemutatható. Ha már pedig szebb jövőről tettünk említést, akkor vegyük szemügyre azt, miként kezeli a chilei és magyarországi kormányzat a népszaporodás kérdését saját országában. Egészséges népszaporodás ugyanis a „szebb jövő” első biztosítéka. A politikai és társadalmi ellentéten túlmenően Chile helyzete sok tekintetben emlékeztet Magyarországra. Egykori (?) ellenségekkel van körülvéve, és lakossága (10 857 000) csaknem teljesen azonos Magyarországéval. Chilében is van népszaporodási probléma. Erről számolt be a New York Times cikkírójának, Juan de Onisnak 1979. május 6-án Santiagóból keltezett hosszabb jelentése, melyből érdemes itt idézni: „A chilei születési arányszámnak az elmúlt öt esztendőben észlelt csökkenése születésszabályozás elleni kampányt váltott ki az országban” — kezdődik a tudósítás. Az El Mercurio hasábjain közzétett jelentés szerint a chilei kormányzat „Vissza az anyasághoz!” jelszó alatt új családtervezési programot hirdetett meg. Az egészségügyi miniszter legújabban kiadott statisztikája szerint ugyanis a születési arányszám, mely 1969—1973 között még 28 ezrelék körül volt, a fogamzásgátló szerek és abortuszok fokozott alkalmazása következtében az elmúlt öt évben 21,6 ezrelékre esett le. (N. b.: A magyarországi születési arányszám 13 ezrelék körül van.) A születések csökkenésétől megriadva a chilei kormányzat illetékes szerve, a Nemzeti Tervhivatal „Népesedés és kultúra” kiadványában bejelentette, hogy „kívánatos a lakosság számának jelentős emelkedése” a jelenlegi 10 millió 857 ezerről 20 millióra. A New York Times cikkírója szerint „a magasabb születési arány- szám előmozdítását a »nemzet biztonsága« teszi szükségessé, melyet veszély fenyeget az esetben, ha Chile lakossága visszaesik népesebb szomszédjai mögött. Amennyiben a népesedés növekedése nem gyorsul, az ország gazdasági fejlődését is korlátozni kell.” A New York Times tudósítója a továbbiakban rámutat arra, hogy konzervatív római katolikus csoportok, melyek mindig ellene voltak az abortuszokkal és fogamzásgátló vegyszerekkel befolyásolt családtervezési programnak, csatlakoztak a tervhivatal által indított akcióhoz, mely azt célozza, hogy az egészségügyi szolgálatok tartózkodjanak mindennemű beavatkozástól a népmozgalom befolyásolására. Majd „Orvosok támadják a születésszabályo- zást” alcímmel a cikkíró idézi dr. Patricio Mena orvos-statisztikus kijelentéseit: „A születésszabályozó (fogamzásgátló) eszközök genetikus változásokat, elkorcsosulást idéznek elő számos esetben.” — Dr. Fernando Monckeberg, egy másik orvosszakértő szerint viszont vegyszerek használata még mindig jobb megoldás, mint a Chilében az elmúlt években elég gyakorta végzett abortuszok. „Nem megyünk vissza az abortuszokhoz!” — jelentette ki az orvosprofesszor. Fentiekből kitűnően az otthon és világszerte lepocskondiázott chilei kormányzatnak legalább egy érdeme van: szívén viseli nemzete jövőjének és biztonságának alapfeltételeit, az egészséges népszaporodást. • „El az anyaságtól!” — Magyarországon A chilei kormányt megriasztotta, hogy ötévi születészabályozás után a születések arányszá- ma Chilében 21,6 ezrelékre esett le. Boldog Chile! Ami nekik mélypontot jelent, az Magyarországon elérhetetlen csúcsnak, álomképnek számít, hiszen odahaza a születési arány- szám már évek óta 13 ezrelék körül mozog. Az elmúlt esztendőben az abortuszok, vagy mi ,ként odahaza finomabban mondják: terhesség-s megszakítások száma (83 000) háromszorosa volt a népszaporodásnak (28 000). Ez még mindig nem a mélypont, mert a helyzet további romlása szinte elkerülhetetlen a több mint két évtizede folyó biológiai elvéreztetés eredményeképpen. A népszaporodási katasztrófa nemcsak a születések számának riasztó csökkenésében nyíl- t vánul meg, hanem a milliószámra végzett abor- túszok egészségügyi következményeiben is. ■ Ezekről, a magyar fajta minőségének rontásá-ról alig lehet valamit hallani az otthoni „nagyi sajtóban”, pedig szakembereink egyre-másra emelik fel szavukat — hiába. Kezünkben van többek között dr. Mikolás Miklós egyetemi tanár még 1973-ban kiadott tanulmánya „Az abortuszlegalizáció népegészségügyi hatása Magyarországon” címmel. Ebben a tanulmányban találni a következő adatokat: „A szülés gyermekágyi szövődmények növekedése 1956-tól 1970-ig meghaladta az 50 százalékot (80. oldal). Ugyanezen időszak alatt a méhnyakrák és petefészekből eredő rákos folyamatok okozta halálozás kiugró arányban ötszörösére, illetve kétszeresére emelkedett (82. oldal). — A másodlagosan meddővé váltak 82 százalékának volt előzőleg abortusza. — Magyar szerzők — elsősorban Sárkány Jenő, majd Miltényi Károly, Árvay Sándor, valamint Kubányi Iván — kétségei kizárólag bebizonyították, hogy a nők által a reprodukciós időszakban végeztetett nagyszámú művi vetélésnek komoly veszélyei vannak a megszületen- idő nemzedékek egészsége szempontjából is. E veszélyek legfőbb ismérve az, hogy a terhességmegszakítások után született magzatok a normálisnál kisebb súllyal születnek. — A 85. oldalon található statisztika kimutatja, hogy míg pl. 1954-ben 79 344 volt a normális súlyú újszülöttek száma, 1970-ben már csak 42 389! — A 86. oldalon található adat szerint az 1954 és 1970 között az igen jól fejlett újszülöttek százaléka 18,1-ről 6,7-re csökkent, míg az életképtelen újszülöttek száma csaknem megkétszereződött. A jelzett időszakban a koraszülött gyakoriság mintegy másfélszeresére, nemzetközi viszonylatban kiugróan magas szintre emelkedett. Az életben maradt koraszülöttek között kb. ötször annyi a fejlődési rendellenesség mint az átlag lakosságnál. — 91. oldal: A cigányok születési arányszáma 40 ezrelék, ami háromszorosa az országos átlagnak. (Ami minimális szaporodást a statisztika otthon kimutat, az a cigányoknak „köszönhető”. — A szerk.) — 93. oldal: Az 1970-ben élve szülöttek átlagos születési súlya 234 grammal volt kevesebb, mint 1953-ban, s így messze elmarad a normális értéktől. — 94. oldal: A koraszülöttek első heti hajlandósága az érett csecsemők első heti hátán- 5 hóságának kb. ötvenszerese! — 103. oldal: A születési zavarok következtében elhalt csecsemők száma 1954-ben száz közül 9,1 volt, mely szám 1970-ben 38,7-re emelkedett, tehát több mint megnégyszereződött! — A tanköteles korba került gyermekek tanulmányi eredményei átlagosan szintén kap-csolatot mutatnak születési súlyukkal: a volt koraszülöttek között legalább kétszer annyi a közepesen aluli, ill. bukott tanulók száma, mint éretten született kortársaik között. Az immatu- rusok jelentős százaléka csak gyógypedagó- giai módszerekkel, vagy egyáltalán nem oktat- ható. A szerző szerint: Egyre nő az új nemzedék fizikailag, szellemileg csökkent értékű tagjainak aránya, akik családjuk és a tágabb közösség számára nem kis terhet jelentenek. Az abortusztörvénnyel visszaélő magyar nőket elítélve megjegyzi, hogy az »abortusz pszichózis« együtt jár az anyai ösztön eltompulásával.” Mi mást jelentene ez, mint az „El az anyaságtól!” jelszó magyarországi változata. Még megjegyzendő, hogy Mikolás professzor tanulmányának végén 59 forrásmunkát sorol fel, melyek mindegyike magyar orvos vagy szakember tollából ered, bizonyítékául annak, hogy az abortuszok riasztó hatása felkeltette otthoni szakkörök lelkiismeretét. A tanulmány ugyan 1973-ban jelent meg, de viszont 15 éves tapasztalatra támaszkodva vonta le következtetéseit. Ezek ma érvényesebbek mint valaha, sőt, az abortusznemzedék felnövekedésével még csak ezután bontakoznak ki az igazi súlyos következmények. Mégpedig nemcsak a népszaporodási katasztrófában, hanem a magyar faj minőségi romlásában is. Ennek előjelei mutatkoz- nak már a magyar sport hanyatlásában. A magyarság „biológiai öngyilkossága” — miként egyik kanadai magyar lap szerkesztője (Zsigj,mond András: Magyar Élet) a folyamatot jellemezte — már 20 év óta tart. Ugyancsak szerinte, ez párosul „lelki ön-gyilkossággal”, mely főleg fiataljaink körében dúl, akiknek lelkéből kiiktattak minden idealizmust. Közömbösség és cinizmus lett úrrá felettük. Ezeket a megállapításokat szinte igazolja egy, az otthoni Népsportban megjelent nyilatkozat Dalnoki Jenő, jelenlegi ifjúsági szövetségi ka- I pitány részéről: „Fiataljaink minden vonatko- zásban elmaradnak a szovjet, csehszlovák és román gyerekektől... Számomra a legnagyobb csalódást az jelentette, hogy ezeknek a srácok- nak már semmit sem jelent a címeres mez... Rájuk kellett szólnom, hogy »méltóztassanak« vigyázzba állni a Himnusz alatt. És nincs miből táplálkozzon a lelkesedés, a jó szereplés!” A fő témától eltérő, de nem érdektelen kitérés után kanyarodjunk vissza népünk biológiai romlásához, s idézzünk egy másik beismerést, mégpedig a Népszava 1979. február 23-i számából, mely így szól: „A lakosság általános egészségi állapota sem gondmentes. Kedvezőtlenül hat rá, hogy az újszülöttek jelentős hányada éretlenül, kis súlylyal, viszonylag gyakran veleszületett fejlődési rendellenességgel jön világra, ami további következményeket von maga után... Elsősorban a nemzetközi összehasonlításban még mindig nyugtalanító csecsemőhalandóságot.” Az elmúlt esztendőben a magyar gyógypedagógusok pécsi tanácskozásán kijelentették, hogy Magyarországon jelenleg 100 gyermek közül három idegileg, szellemileg vagy fizikailag sérült. Ez a százalék nem látszik magasnak ugyan, de ha milliókról van szó, akkor megdöbbentő, így is tízszerese az évi szaporodásnak. Az otthoni rendszer illetékesei szinte kérekednek azzal, hogy a múlthoz képest az abortuszok száma erősen csökkent, miután a maggyar nők, a kormányzat ösztönzésére is, most a fogamzásgátló szerek használatára térnek át. Tény, hogy 1978-ban az abortuszok száma 83 ezerre csökkent, viszont az is tény, hogy ez a szám mintegy háromszorosa volt az 1978-as népszaporodásnak (28 000), miként erre a korrábbiakban rámutattunk. Ami pedig a fogamzásgátló szereket illeti, hivatkozzunk itt nem kisebb személyiség, mint a Szovjetunió közegészségügyi miniszterének, dr. Borisz Petrovszkijnak a New York Times 1968. december 12-i számában ismertetett véleményére. Miután a szovjet miniszter leszögezte azt, hogy az abortusz mind egészségügyi, mind lélektani okokból elvetendő, óvott a fogamzásgátló vegyszerektől is, rámutatva azok káros kísérőhatására, használatukból eredő komplikációkra, visszhangozva a nyugati orvosok erősödő véleményét, miszerint a pirulák súlyos vérkeringési zavarokat, idegbántalmakat és sok esetben rákot is okozhatnak. Ezt a mérget ajánlgatják a magyar népnek most odahaza a kés helyett, mellyel 1956 óta három és fél millió kismagyar életét oltották ki az anyaméhben. Kinek vagy minek érdekében folyik ez az intézményesítettnek mondható nemzetpusztítás? Ugyancsak feltehetjük a kérdést: kinek vagy minek érdekében az az égbekiáltó hallgatás hivatalos részről odahaza az erdélyi magyarságon a románok által elkövetett kulturális népirtás felett, mely szintén a nemzetrombolás vértelen változata. Mindkettő a magyar nemzet jövőjét fenyegeti a Kárpát-medencében. Kádár János 1979. szeptember 25-én Csepelen mondott több órás beszédében kitért a magyar életnek úgyszólván minden területére, de egyetlen szóra se érdemesítette a nemzet legfontosabb, szinte élet-halál problémáját, a népesedési katasztrófát. Miért hallgatják el következetesen a magyar nép előtt, a nemzet jövőjét fenyegető rettenetes veszedelmeket? Miért? Miért? Miért? — A választ erre régóta tudni véli a magyar emigráció, melynek véleményét azonban, miután e jegyzetek Magyarországra is kiküldésre kerülnek, itt nem közölhetjük. Fajtájukért aggódó, intelligens magyarok odahaza úgyis tudják, honnan fúj a szél. Emelkedő Románia Bármennyire is bagatellizálni kívánják odahaza egyes körök az abortuszok hatását a népszaporodásra, a kettő között szoros összefüggés van. Románia iskolapéldáját szolgáltatta annak, mit jelent az abortuszpolitika bevezetése, majd annak megszüntetése egy ország népszaporodásában. Az 1960-as évek elején Romániában is behozott abortuszrendelet megjelenése nyomán a születések aránya ott 24 ezrelékről fokozatosan lesüllyedt 14 ezrelékre, de még mindig felette maradt az ennél is alacsonyabb magyar arányszámnak. 1966-ban „csak” 273 678 gyermek született a mai Románia területén. Ugyanebben az évben azonban döntő fordulat történt: Románia Ceausescu vezetése alatt öntudatos nemzeti politikába kezdett, melynek egyik legelső intézkedése az abortuszok betiltása volt. Az eredmény egy éven belül drámai változásban mutatkozott. A születések száma 1967- ben csaknem megkétszereződött: 522 937 gyer- | mek született, amiből a halálozásokat leszámít- j va 343 962 volt a román természetes szaporo- | dás. Ugyanez Magyarországon csupán 39 355 volt, kb. egy tizede a román szaporodásnak. Régi „jó” idők. Azóta a magyarországi sza- | porodás ugyanis tovább csökkent, s 1978-ban csupán 28 000 volt, 1979-ben pedig a jelek szerint ennél is kevesebb lesz, Románia nyomasztó fölénye pedig fokozódik. Az Erdélyi Magyarság legutóbbi száma már leközölte a Amerikai Központi Statisztikai Hivatal által készített, 1979-től 2000-ig szóló komputerbecsléseket Magyarország és Románia lakosságának várható alakulásáról. E becslések szerint 2000-ben Magyarországnak 10 709 000 körüli lakosságával szemben Romániának 26 322 000 lakosa lesz. A 20. század hátralevő évei alatt tehát hazánk lakossága a maihoz képest kb. 38 000-rel gyarapodnék, szembe állítva Románia várható ötmillió ötszázezres gyarapodásával. Ez, szinte hihetetlennek tűnő, de a jelenlegi irányzat alapján sajnos mégis reális 146-szoros román fölénynek felel meg! Hát még ha hozzászámítjuk a volt kisantant államok együttes szaporodását, illetve fölényét Magyarországgal szemben! Erre elég egyetlen összehasonlítás, mely már korábban megjelent a Vasárnap, az Erdélyi Magyarság, majd más amerikai magyar lapok hasábjain is, de nyomaték, sőt, megrettentés kedvéért itt megismételjük: 28 000, 500 000, csupán egyetlen esztendő (1978) folyamán. És a helyzet egyre romlik... ★ Bekövetkezett tehát az, amire e sorok írója egy évtizeddel ezelőtt, 1969. november végén Clevelandben, a Magyar Találkozón tartott előadásában rámutatott: „Míg az anyaország lakosságát abortuszrendelet vérezteti, az utódállamokban élő magyarokat nem sújtja biológiai megtizedelés, jobban mondva negyedelés. Ellenkezőleg: előállott az a paradox helyzet, hogy a kisebbségi sorsban élő magyarság kétszer-háromszor magasabb arányban szaporodik, mint Magyarország lakossága. Legerősebb ez az irányzat a Székelyföld magyar megyéiben .. Ha a helyzet így folytatódik, kilátás van arra, hogy kisebbségeink szaporodása 1985-ig számbelileg is (abszolút számokban) felülmúlja a csonka ország szaporodását .. (Ez a helyzet már most bekövetkezett. — A szerk.) Logikus következtetésként feltesszük a kényes kérdést: vajon a magyarság biológiai érdekét szolgálná-e az, ha kisebbségeinket — valami csoda folytán — máról holnapra visszacsatolnák a jelenlegi Magyarországhoz — mintegy prédául dobván őket is az abortuszrendszer tombolásának?” A kérdésben benne van a felelet, amely egyben szörnyű vádirat a népszaporodási katasztrófáért felelősek ellen. Azt persze mindnyájan tudjuk, hogy amit a magyar kisebbségek biológiai réven nyernek, azt az erőszakos beolvasztás és kulturális elnyomás következtében helyenként majdnem, hogy elvesztik a vámon. De ha két rossz között kell választani, asszimilált félmagyarok százezreit még mindig szívesebben látjuk, mint születésük előtt szemétre vetett magyar gyermekek hekatombáit. Török, tatár, idegen zsarnokságot túl lehet élni. A magyar faj pusztulását csak egyetlen módon lehet előidézni: úgy, ahogy az ma Magyarországon történik. Sisa István 1980. január 13. The background Anti-Jewish discrimination was a long-standing policy in Rumania. As examples of this policy may be mentioned the 1924 citizenship law which rendered thousands of Jewish families stateless; the Bratianu decrees ón retail store licenses, private school regulations, the law on high school examinations — measures which deprived Jews and their children of bread and education, respectively. Student-staged riots and pogroms in 1926 were the forerunners of bloody massacres in the years following 1940, just as the 1934 Law for the Protection of National Labor was the prototype of later Nazi schemes for the elimination of many Jews from economic positions. The Goga Citizenship Revision Law of January 21, 1938, which required all Jews to submit documentary proof of their rights to Rumanian nationality, was obviously designed as the first step toward disfranchisement of the Jewish population. Although Goga’s rule lasted only six weeks, that law continued to be implemented in practice so that by the time the Second World War began about 270,000 Jews had lost their citizenship and, as a consequence, many were deprived of their livelihood. Full-scale persecution began when Rumania pledged adherence to the foreign policy of the Axis in July, 1940. A month later a sweeping Jewis Statue, based on racial principles, was enacted, under which nine-tenths of the Jewish population were barred from most occupations. With the accession of Antonescu to power on September 5, 1940, anti-Jewish measures followed each other in rapid succession; exclusion from professions was accompanied by a reign of terror over the Jewish population. Wholesale progroms which swept the whole country took place in December, 1940, and January, 1941. The number of killed was estimated at six to ten thousand. With the outbreak of Russo-German hostilities in June, 1941, in which Rumania participated on the side of Germany and recovered Bessarabia and Northern Bucovina which she had ceded to Russia the year before, the bloodiest period in the history of Rumanian Jewry began. The pogroms in Jassy and Kishinev kere followed by the concentration of all the Jews of the above-mentioned provinces in the ghettos of Kishinev and Czernowitz and their subsequent deportation with unprecedented brutality to Transnistria — the part of occupied Ukraine administred by Rumania — so that out of the 330,000 Jews in these territories (except for those who were evacuated to Russia), only about 16,000 remained there in August, 1942, with only 99 Jews left in the once large Jewish community of Kishinev. Erdélyi tüntetés Canberrában Október 23-án, Ausztrália két legnagyobb magyar kolóniája, Sidneyből és Melbourne-ből felvonult Canberrában, a szövetségi fővárosban, ahol az ottani magyarsággal együtt tüntetett a parlament előtt az erdélyi magyarság elnyomása ellen. Peacock külügyminiszter húszperces kihallgatáson fogadta a tüntetők küldöttségét, és kijelentette, hogy megfelelő helyen hajlandó szót emelni az erdélyi magyarság érdekében. Az ausztráliai magyarság egységes fellépése elismerésreméltó megmozdulás.