Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)
1981-10-04 / 37. szám
1881. október 4. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA ANGOLA ISMÉT AKTUÁLIS az új hatalmat, természetesen a szocialista, illetve a kommunista befolyás alatt álló afrikai államok. 1975 novemberében a nyugati hatalmak még megállíthatták volna a kubai-orosz előretörést Angolában. Ugyanerre a következtetésre jutott a kolumbiai író, Garcia Marquez is, aki nemcsak mint író tevékenykedett, hanem Fidel Castro egyik közvetlen tanácsadója is. Mintegy 8000 szavas akkori riportjában, ami a The Washington Postban is megjelent, azt írja: Kubának sikerült Amerika gyengeségét kihasználni. Az USA erkölcsileg a mélyponton volt (Vietnam, Watergate), s olyan elnök vezetése alatt állt, aki nem választás útján jutott hatalomra (Ford). A CIA-t minden oldalról támadások érték, azért is, mert mindaddig Dél-Afrika — ha nem is nyílt — támogatója volt... 1076 első hónapjaiban megpecsételődött Angola sorsa. Január 5-én kubai vezetéssel új támadás indult a még maradék UNITA-állások ellen. Ettől a dátumtól kezdve naponta mintegy 200 kubai katona érkezett az országba, számuk január végén már 12 000 volt. A Szovjetunió fokozta a fegyverküldeményeket, melyet végül 50 db T—34-es harckocsi, 10 db. MÍG—17 es és 12 db. MÍG—21-es zárt le. — Ezzel a háború végérvényesen eldőlt. A kommunisták uralma alá került az egész ország, s Angola a Dél-Afrika ellen kiképzendő terroristák országává vált. Az angolai vezetők soha nem felejtették el kihangsúlyozni, hogy amíg Dél-Afrika fehér uralom alatt áll, addig kell fekete Afrikának a fajüldözőkkel szemben harcolni. S ehhez minden eszköz megengedett a terrorkommandók, gerillacsalapatok Dél-Afrikába való átdobása, a néger lakosság lazítása, mindez Angola kommunista vezetőinek számlájára írandó. Ez az oka a mostani dél-afrikai offenzívának, mely során sikerült a gerillaközpontok nagy részét szétverni, sőt, több orosz kiképzőtiszt is a dél-afrikai katonák fogságába került. Természetesen a világ közvéleménye ismét Dél-Afrika ellen fordult. Pedig a csapatok, két héttel a támadás után, miután elérték céljukat, kivonultak az országból. Pretoria offenzívájának egyetlen célja az volt, hogy véget vessen az állandó, Angolából kiinduló és vezérelt terrorcselekményeknek. S ezt a világ közvéleményének és egyes kormányainak is meg kellene értenie. Csáki Tibor Dél-afrikai csapatok hatoltak be Angolába — adták hírül a világ hírközlő szervei vagy három héttel ezelőtt. És természetesen a világ közvéleménye ismét elítélte Dél-Afrikát mint fajüldöző országot. Érdemes felidézni az öt és fél évvel ezelőtti eseményeket, amikor is Angolában a Szovjetunió támogatta kommunista gerillák vették át a hatalmat. 1975 novemberében Jonas Savimbi, az antikommunista UNITA hadsereg vezetője sürgősen a dél-afrikai fővárosba repült, hogy az akkori dél-afrikai miniszterelnököt (Vorster) megkérje, ne hívja vissza az akkor még Angolában állomásozó pretoriai csapatokat, mert akkor a kommunisták veszik át a hatalmat. Washington ugyanerre a következtetésre jutott, szintén a dél-afrikai haderők angolai maradása mellett foglalt állást, mivel 1975 nyara óta jöttek Angolából a hírek: hamarosan a kommunista MPLA csapatok jutnak uralomra Az UNITA azonban elkésett a segélykéréssel. Angolában akkor már csak mintegy 500 dél-afrikai tiszt teljesített szolgálatok az UNITA katonái mellett. A döntő csata 1975. november 10-én kezdődött a főváros Luanda előtt. Mikor az UNITA-gerillák az 500 dél-afrikai tiszt vezetésével rohamra indultak a főváros ellen, hirtelen óriási zárótűzbe kerültek. A horizonton BM—14-es típusú orosz rakétavetők tűntek fel (ezek a típusok a Sztálin-orgonák elődei), mögöttük fehér kubaiak ültek. A hatás, amit ezek a vijjogó rakéták kifejtettek, megsemmisítő volt: a fekete UNITA-katonák pánikszerűen menekültek az általuk nem ismert, soha nem látott, félelmetes pszichológiai hatást is kifejtő rakétavetők elöl. A dél-afrikai tisztek hiába próbálták megállítani a futást, a Sztálin-orgonák eldöntötték Angola sorsát. Egy nappal később Agostino Neto elnökletével a kommunisták megalakították az új Angolai Népköztársaságot. És már a megalakítás órájában mintegy 30 ország ismerte el DR. CSIKÓS ZOLTÁN: A sárga eső pusztításai A Reagan-kormány részéről szeptember 14-én nyilatkozatot adtak ki, mely szerint a jelek arra mutatnak, hogy káosz, Kambodzsa és Afganisztán népét az utóbbi években ezerszámra pusztítja egy kémiai méreg, amelynek a használata el van tiltva. Egy nappal a kormánynyilatkozat előtt Alexander Kaig külügyminiszter, Nyugat-Berlinben tett látogatásakor a következő kijelentést tette: — Tényleges bizonyítékaink vannak Délkelet-Ázsiából, melyek analizálása arra mutat, hogy ott abnormálisan magas méregtartalmú mikotoxin embereket és állatokat pusztított. Ez a méregfajta abban a térségben nem állítható elő, tehát máshonnan került oda. Ezt a mérget repülőgépekről szórják le, az mint valami sárga por fedi be a talajt, építményeket, növényzetet és az embereket, ezért azt „sárga csőnek” nevezték el. Az Alexander Haig beszédének lényegét ismertető szakemberek röviden közölték az újságírókkal a mikotoxin hatását az emberre: szédülés, viszketés és a bőr bizsergése kemény kis hólyagok képződésével; émelygés, fulladás; sűrű vérhányás; merevgörcs, és sokszor órákon belül beálló halál azoknál, akiket közvetlenül ért a szórás. Akik a szúrástól távolabb voltak, azoknál ezek a jelek később alakulnak ki, azonban a halál rendszerint két héten belül bekövetkezik, ha nem részesülnek orvosi kezelésben. A Reagan-kormány most közli információit az ENSZ kémiai hadviselést ellenőrző bizottságával, valamint külföldi országok kormányaival. Tudvalevőleg kémiai szereknek fegyverként való használata az 1925-ben Genfben kötött nemzetközi egyezménnyel el van tiltva. A washingtoni külügy- és hadügyminisztériumot képviselő szakemberek és hírszerző ügynökségek szerint nincsenek közvetlen bizonyítékok, hogy a Szovjetunió műve volna a sárga eső, azonban ez a méregfajta általában hideg éghajlat alatt állítható elő nagy mennyiségben. Afganisztán, Laosz és Kambodzsa éghajlata erre alkalmatlan. Bár a jelentés nem vádolja nyíltan a Szovjetuniót, azonban megállapítja, hogy ott megvan a lehetőség a mikotoxin tömeges előállítására. Azonkívül a szovjet tudományos irodalomnak a kémiai és biológiai vizsgálatainak sok éve folytatott irányát később átvették a varsói paktum országainak tudományos intézményei is, ami természetesen közvetett bizonyíték a Szovjetunió bűnösségére. Walter Stoessel helyettes amerikai külügyminiszter egy jelentésben megállapítja, hogy kormányának a megállapításai csupán ideiglenesek, azonban az tény, hogy Kambodzsában, a thaiföldi határ közelében a mikotoxinnak olyan fokát állapították meg, ami hússzorosa az eddig megállapított természetes kitermelődésnek. A szakemberek Laoszból és Kambodzsából kapták a legtöbb értesülést, Afganisztánból aránylag kevés információ érkezett. A Szovjetunió bűnösségére közvetett, de súlyos bizonyíték van: mind a három országban Moszkva által ellenőrzött kormány van uralmon, amelyeknek a nép nagy részének fegyveres felkelései ellen kell harcolniuk. Ezekre az amerikai kormánynyilatkozatokra a Szovjetunió válasza a szokásos ellenvád volt: az azokban foglalt vádakat cáfolni nem tudták, ehelyett Haig nyilatkozata utáni napon a szovjet kormány szócsöve, a TASZSZ, az Egyesült Államokat vádolta azzal, hogy kémiai fegyvereket alkalmazott ellenségei ellen, különösen Vietnamban. E sorok írásakor nem lehet tudni, hogy a washingtoni kormány mikor szánja el magát: a szakemberek megállapításai alapján nyíltan vádat emeljen a Szovjetunió ellen. Ez attól függ elsősorban: a nyolc hónapja hivatalban levő Reagankormány eljutott-e arra a felismerésre, hogy a világ népeinek közös érdeke a hetente politika nyílt felszámolása. Mert ha továbbra is engedik a Szovjetunió nyílt vádaskodását, az Egyesült Államok pedig csak kerülgeti ezt a témát, mint a macska a forró kását, eljöhet az idő, amikor a világ népeinek nagy része a hazug szovjet vádakat fogadja el tényként, ami végső következményében a szovjet pártdiktatúra erősödéséhez vezethet. Az amerikai liberális sajtó ezt az alkalmat is felhasználta arra, hogy ébren tartsa az itteni népben és közvéleményben a II. világháború előtt és alatt a „náci és fasiszta” bűnökről beléje nevelt ítéletet. Az egyik lapban a szerkesztő Szovjet sárga eső? cím alatt megjelent cikkében ezt írta: „Éppen úgy, mint a náci Németország új bombázóit a spanyol polgárháborúban a védtelen községeken próbálta ki, a Szovjetunió valószínűleg ugyanígy próbálja most ki új kémiai fegyvereit Délkelet- Ázsiában és esetleg Afganisztánban.” (Tessék csak jól megfigyelni: a német náci bűnökről, mint tényekről ír, míg a Szovjetuniónak a sárga esőben való részességénél a „valószínűleg” és „esetleg” szavakat használja.) Talán nem csoda, ha e sorok írója nem tudta megállni, hogy meg ne írja a szerkesztőnek az ezzel kapcsolatos véleményét: „A szerkesztőnek az a megállapítása, hogy a Szovjetunió most valószínűleg és esetleg úgy próbálja ki új kémiai fegyvereit, mint a náci Németország a bombázóit a spanyol polgárháborúban, véleményem szerint és az igazság érdekében a következő két kiegészítést igényli: 1 ... és ahogy a demokrata Anglia és a demokrata Egyesült Államok a szuperbombázókat a II. világháborúban a védtelen községeken próbálta ki; 2 ... és ahogy a demokrata Egyesült Államok az atombombáit 1945 augusztusában a védtelen japán népen próbálta ki Hirosimában és Nagasakiban.” A szerkesztőt kértem ennek az írásnak a leközlésére és válaszára. Alig hiszem, hogy ebben a megtiszteltetésben részesülni fogok. IDŐS NAPJAIKAT töltsék a napiéges Californiában Los Angeles közel ■ben, kicsi, kertes, családias öreg-Itthonunkban. Bőséges, finom magyar telek, teljes ellátás. Magyar orvos és magyar fogorvos látogatja az öreg-Itthont. Magyar tulajdonos, 24 órás felügyelet. Alacsony árak. Telefont (213) 960-2233 DR. BOGNÁR KÁLMÁN: A 25. ÉVFORDULÓ FELE . .. (Gondolatok az Amerikai Magyar Szövetség választása előtt.) Húsz évig nem mentem haza Magyarországra, azóta háromszor voltam otthon: 1976- ban, 1978-ban és idén, 1981 nyarán. Nem tartozom mégsem a „hazajáró lelkek” kategóriájába. Talán Kovács Imrének, az egy évvel ezelőtt elhunyt volt politikusunknak volt igaza, aki közvetlenül halála előtt egy interjúban így fejezte ki magát: „A riai Magyarország már olyan ország, ahonnét én el nem mennék. De nem olyan, amelyikbe hazatérnék.” Talán helyettemis beszélt, pedig ő nem volt otthon 1947 óta . . . Tudjuk, hogy politikailag, lényegileg nem változott semmi, de 1956 októberének az eredményeit, későbbi kisugárzásait elmellőzni nem szabad; igazságtalanok lennénk a mi Nagy Októberünkkel szemben. Isten malmai még lassan őrölnek otthon, de bizonyos vonalon azért tagadhatatlan a változás. A régi politika változatlan ugyan, de a taktika engedékenyebb, formailag is megtűrnek egy látszólagos ellenzéket. Nem sok, de mégis valami. Gondoljunk csak a 25 évvel ezelőtti Petőfi Kör viharos előzményeire! A nyomás kétségtelenül kisebb, az ellenőrzés politikailag fennáll, de a széles tömeg e téren indifferens, mert más nem lehet. Azt viszont nagyon jól tudják, hogy 56-nak megvan a maga jelentősége, enélkül a vasfüggöny maradt volna a régi, a Nyugatra való utazás éppúgy vágyálom maradt volna, mint volt az az ötvenes években. Érzik azonban, hogy új erők léptek a világszínpadra, ezért türelmesen vár népünk. Tudják, hogy Afganisztán után a Szovjetunió nagyon nehéz „diót” törne össze Lengyelországgal, ha bevonulna oda. Ők nem hiszik, de várják a fejleményeket . . Mi lehet a mi feladatunk, a szétszórtsági magyaroknak, vagy nemzeti emigrációnknak? Csak egy! Zárjuk össze és rendezzük sorainkat! Jóllehet a mi nagy októberi megmozdulásunk közel negyedszázada robbant ki, a külföldi magyar emigráció 25 év alatt sem tudott szilárd egységbe kovácsolódni. Jubileumi ünnepségeket készül ugyan rendezni, de vannak még súrlódások. Nézzünk csak az Amerikai Magyar Szövetség új választása felé! Mielőtt még ez is megtörténne, ezúton szeretném felhívni a figyelmet néhány dologra, melyet emigrációnknak figyelembe kell venni. 1. Az 1956-os októberi forradalmunknak örök erkölcsi és eszmei értéke abban van, hogy ez nem volt hiábavaló otthon élő nemzetünk, népünk, érdekében. Ma már ezt otthon is tudják, érzik, ha nem is beszélnek nyíltan erről. 2. A kivívott szabadságot eltaposták ugyan, de népünknek a szabadságba vetett hitét nem törték meg. Sok tényező tanúsítja ezt, így szamizdat irodalmunk is, vagy a „búvópatak nemzedékünk” — ahogyan Tollas Tibor nevezte az otthon élő fiatal magyar írókat — akik ideológiai síkon is harcolni mernek magyarságunkért. 3. A magyar emigrációnak kétségtelenül az Amerikai Magyar Szövetség a csúcsszervezete. Jogos képviseletük kell, hogy legyen ebben 56 menekültjeinek vagy vezetőinek, ezek utódjainak, vagy azoknak is, akik még későbben hagyták el a hazát. Üdvösséges ügyet szolgálnak ezek valamennyien, éppúgy, mint a korábbi nemzeti emigrációk derék vezetői. Az újabb emigráció vagy diaszpóra legnagyobb része itt is megbecsülést szerzett a magyar névnek (tudósok, egyetemi tanárok, írók, költők). A szellemi elitbe ezek valamenynyien beletartoznak. Az idei választásnál ezt különösen figyelmébe ajánlom az érdekelteknek. 4. A nagy jubileumi ünnepségünk közeledtével a mi kontinensünkön élő közel egymillió magyar származású amerikainak arra is gondolnia kell, hogy a világpolitikában változások is bekövetkezhetnek, amire nekünk is alaposan fel kell készülnünk. Az Amerikai Magyar Szövetség új vezetősége vonjon be ebbe a munkába minden magyar egyesületet, közületet, intézményt, azok kizárásával, akik a magyar emigráció egysége ellen voltak a múltban, és feltehetően talán még a jelenben is. Kiket értek én ezek alatt? Azokat, akik nem értették meg sohasem kettős Trianonunk tragédiáját, nem érzik át feldaraboltatásunknak az egész nemzetünkre ránehezedő, bénító súlyát, akik nem tudják megérteni azt az ősi magyar törekvésünket, hogy el kell jönnie annak az időnek is, mikor a Kárpát-medencében minden magyarnak egy hazában lesz a helye! A közel százéves Amerikai Magyar Szövetség új vezetőségére magasztos feladat vár: egy akolba tömöríteni az itt élő nagyon is szétszórt magyarságot, függetlenül attól, hogy ki, mikor és hol hagyta el az országot! FLÖRIÄN TIBOR: Breviárium A társadalmi lét keretei között — mint rácsok mögött a szabadságát vesztett rab — keresem az igazság és a magasságok felé törő élet köddel takart fényforrásait. „Álorcás” magyarokkal üldögélve vesztegetem Istentől adott ajándékomat, az időt, és sajnálom, ha az összejövetel egyedüli célja, hogy — irodalom és művészet helyett — női ruhaköltemények varázslatával vakítsák szememet, vagy a gasztronómia titkaiba avassanak, és olyan gyönyörre tanítsanak, mely csak a szem, a nyelv és a gyomor örömét szolgálja, és már megjelenésekor magában hordozza az elmúlást. A könnyű élet kedvéért irigyelnem kellene talán azt, aki a múló örömök hajszolását tűzte céljául? Milyen szép perceiffi lehetnének, ha nem kívánnék többet, mint válogatni az élet ölembe hulló gyümölcseiből S amikor jön komor árnyával a holnap, a ma múló játékaiból nem vihetnék magammal védelmemre semmi maradandót. A percek és az üres napok tömege összeomlana mögöttem, és reszketve keresném, hogy mit építettem föl magamnak el nem pusztuló kincsként a jövőre? Érdemes-e tehát a folyton múlót gyűjteni magam köré? Elfeledni örök szállásom építését, és megvárni, amíg a hullám szétomlik alattam? A csiga háza, vagy a kagyló is többet ér a múló percek után maradó ürességnél. Kagylómban őrzök mindent, amiért élni érdemes. Életem változó évszakai alatt összegyűjtöttem a lényegest és maradandót: az igazság és az emberek szeretetét, hűségét múltamhoz és szülőföldemhez, mely nélkül a legkisebb szél is elsodorna.★ Hiába építesz önmagadnak, a család és nemzeted nélkül magadra maradsz. Mint a homokra épített ház, minden összeomlik, ha a család tartóoszlopai nélkül emelted magasba, és nincs alattad a szülőföld sziklatalaja. ★ Sikerült legyőzni önzésedet? Hétköznapjaid alatt hányszor gondoltál családodra és szülőföldedre, ahonnan gyökered eredt? Láttál-e gyökértelen fát? Miért gondolod, hogy a te törvényeid mások, és a változó körülmények között szabadabban csaponghatsz, és jövődet könnyebben építheted, ha nem kötnek múltad gyökerei? Föld nélkül és gyökértelenül honnan veszed a tartós erőt? Nélkülük csak a mában élhetsz, és munkád és terveid nem állják ki az idő ostromát. A szerencse és a pénz múló javak, és értékük folyton változik. Amilyen gyorsan lettél szegényből gazdag, éppen olyan gyorsan tehet újra koldussá az idő. ★ A nemzeten kívül is lehet a nemzetért élni, s bármilyen távol kerültél tőle, ha erősek gyökereid, egy lehetsz vele. A szétszóratást ne tekintsd sorsodnak, csak próbatételnek, mely csak a gyengéket töri össze. Éltek már népek előttünk is szétszóratásban, és évszázadok, évezredek után is megmaradtak, ha erős volt bennük a lélek és az akarat. ★ Ha távol élsz nemzetedtől, fogazz hitedbe és a családba. Barátságot köthetsz idegenekkel, de sohasem tartós szövetséget. Ha kell, végy vándorbotot, hogy saját fajtádból hozhass magadnak társat. Még az állat is mindig saját fajtájából választja párját. Az élet törvényét követi, hogy fenntarthassa faját. Miért lennél te gyöngébb nála? Milyen lehet életed, ha társad múltja, történelme és szokásai idegenek? Tanulással ennek mélységeit nem lehet megismerni, csak születéssel. Születésedet pedig nem a földrajzi hely határozza meg. Nem lehetsz igazi izlandi, amiért a sors vagy a történelem arra kényszerített, hogy Izlandban szülessél. A nemzet, amelyből születtél, határozza meg, hogy ki vagy. S a nemzet is a nemzedékek során érleli ki karakterét. Árva leszel, s lelkileg szegény, ha a nemzedékek sorából kitéped magad. Az élet és a természet törvénye, hogy igazi társad csak az lehet, aki nemzetedből származott. Nappal a másik nemzetből származóhoz is közel sodorhat az alkalmazkodás, de éjjel, ha melletted alszik, akkor érzed igazán, hogy saját külön világába távozott, és visszatért ahhoz a nemzeti közösséghez, amelyből született. S reggel, az ébredés után, ruháival együtt újra magára ölti az alkalmazkodással járó átváltozást.. Ennek az abroncsa fogja össze és menti meg a széthullástól az életet, amelyben éltek. Amikor pedig megszületik az első gyermek, az már sem izlandi, sem magyar, s jövőjét az fogja meghatározni, hogy a két szülő közül melyik erősebb. Szegény utód, a szülei közül valamelyiknek nemzetét el kell árulnia, vagy pedig egész életében két nemzet között fog őrlődni lelke, s ha nem akar áruló lenni, egész emberré sohasem lehet! New Milford — Erdőszállás 3. oldal