Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)

1981-10-04 / 37. szám

1881. október 4.­ KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA ANGOLA ISMÉT AKTUÁLIS az új hatalmat, természetesen a szocialista, illetve a kom­munista befolyás alatt álló af­rikai államok. 1975 novemberében a nyu­gati hatalmak még megállít­hatták volna a kubai-orosz elő­retörést Angolában. Ugyaner­re a következtetésre jutott a kolumbiai író, Garcia Marquez is, aki nemcsak mint író te­vékenykedett, hanem Fidel Castro egyik közvetlen tanács­adója is. Mintegy 8000 szavas akkori riportjában, ami a The Wa­shington Postban is megjelent, azt írja: Kubának sikerült Amerika gyengeségét kihasz­nálni. Az USA erkölcsileg a mélyponton volt (Vietnam, Watergate), s olyan elnök ve­zetése alatt állt, aki nem vá­lasztás útján jutott hatalom­ra (Ford).­ A CIA-t minden oldalról tá­madások érték, azért is, mert mindaddig D­él-Afrika — ha nem is nyílt — támogatója volt... 1076 első hónapjaiban meg­pecsételődött Angola sorsa.­­ Január 5-én kubai vezetéssel új támadás indult a még ma­radék UNITA-állások ellen. Ettől a dátumtól kezdve na­ponta mintegy 200 kubai ka­tona érkezett az országba, szá­muk január végén már 12 000 volt. A Szovjetunió fokozta a fegyverküldeményeket, melyet végül 50 db T—34-es harc­kocsi, 10 db. MÍG—17 es és 12 db. MÍG—21-es zárt le. — Ezzel a háború végérvényesen eldőlt. A kommunisták ural­ma alá került az egész ország, s Angola a Dél-Afrika ellen kiképzendő terroristák orszá­gává vált. Az angolai vezetők soha nem felejtették el kihangsúlyozni, hogy amíg Dél-Afrika fehér uralom alatt áll, addig kell fekete Afrikának a fajüldözők­kel szemben harcolni. S ehhez minden eszköz megengedett a terrorkom­mandók, gerillacsal­­a­patok Dél-Afrikába való átdo­bása, a néger lakosság lazí­tása, mindez Angola kommu­nista vezetőinek számlájára írandó. Ez az oka a mostani dél-af­­rikai offenzívának, mely során sikerült a gerillaközpontok nagy részét szétverni, sőt, több orosz kiképzőtiszt is a dél-af­rikai katonák fogságába ke­rült. Természetesen a világ köz­véleménye ismét Dél-Afrika ellen fordult. Pedig a csapa­tok, két héttel a támadás után, miután elérték céljukat, kivo­nultak az országból. Pretoria offenzívájának egyetlen célja az volt, hogy véget vessen az állandó, Angolából kiinduló és vezérelt terrorcselekmények­nek. S ezt a világ közvélemé­nyének és egyes kormányai­nak is meg kellene értenie. Csáki Tibor Dél-afrikai csapatok hatol­tak be Angolába — adták hí­rül a világ hírközlő szervei vagy három héttel ezelőtt. És természetesen a világ közvé­leménye ismét elítélte Dél-Af­­rikát mint fajüldöző országot. Érdemes felidézni az öt és fél évvel ezelőtti eseményeket, amikor is Angolában a Szov­jetunió támogatta kommunis­ta gerillák vették át a hatal­mat. 1975 novemberében Jonas Savimbi, az antikommunista UNITA hadsereg vezetője sür­gősen a dél-afrikai fővárosba repült, hogy az akkori dél-af­rikai miniszterelnököt (Vors­­ter) megkérje, ne hívja vissza az akkor még Angolában állo­másozó pretoriai csapatokat, mert akkor a kommunisták ve­szik át a hatalmat. Washing­ton ugyanerre a következte­tésre jutott, szintén a dél-af­rikai haderők angolai mara­dása mellett foglalt állást, mi­vel 1975 nyara óta jöttek An­golából a hírek: hamarosan a kommunista MPLA csapatok jutnak uralomra Az UNITA azonban elkésett a segélykéréssel. Angolában akkor már csak mintegy 500 dél-afrikai tiszt teljesített szol­gálatok az UNITA katonái mellett. A döntő csata 1975. november 10-én kezdődött a főváros Luanda előtt. Mikor az UNITA-gerillák az 500 dél-af­rikai tiszt vezetésével rohamra indultak a főváros ellen, hir­telen óriási zárótűzbe kerül­tek. A horizonton BM—14-es típusú orosz rakétavetők tűn­tek fel (ezek a típusok a Sztá­­lin-orgonák elődei), mögöttük fehér kubaiak ültek. A hatás, amit ezek a vijjogó rakéták ki­fejtettek, megsemmisítő volt: a fekete UNITA-katonák pá­nikszerűen menekültek az ál­taluk nem ismert, soha nem látott, félelmetes pszichológiai hatást is kifejtő rakétavetők elöl. A dél-afrikai tisztek hiá­ba próbálták megállítani a fu­tást, a Sztálin-orgonák eldön­tötték Angola sorsát. Egy nappal később Agostino Neto elnökletével a kommu­nisták megalakították az új Angolai Népköztársaságot. És már a megalakítás órájában mintegy 30 ország ismerte el DR. CSIKÓS ZOLTÁN: A sárga eső pusztításai A Reagan-kormány részéről szeptember 14-én nyilatkoza­tot adtak ki, mely szerint a jelek arra mutatnak, hogy ká­osz, Kambodzsa és Afganisztán népét az utóbbi években ezer­számra pusztítja egy kémiai méreg, amelynek a használata el van tiltva. Egy nappal a kormánynyilatkozat előtt Ale­xander Kaig külügyminiszter, Nyugat-Berlinben tett látoga­tásakor a következő kijelen­tést tette: — Tényleges bizonyítékaink vannak Délkelet-Ázsiából, me­lyek analizálása arra mutat, hogy ott abnormálisan magas méregtartalmú mikotoxin em­bereket és állatokat pusztított. Ez a méregfajta abban a tér­ségben nem állítható elő, tehát máshonnan került oda. Ezt a mérget repülőgépek­ről szórják le, az mint valami sárga por fedi be a talajt, építményeket, növényzetet és az­ embereket, ezért azt „sárga csőnek” nevezték el. Az Alexander Haig beszé­dének lényegét ismertető szak­emberek röviden közölték az újságírókkal a mikotoxin ha­tását az emberre: szédülés, viszketés és a bőr bizsergése kemény kis hólyagok képző­désével; émelygés, fulladás; sűrű vérhányás; merevgörcs, és sokszor órákon belül beálló halál azoknál, akiket közvet­lenül ért a szórás. Akik a szú­rástól távolabb voltak, azok­nál ezek a jelek később ala­kulnak ki, azonban a halál rendszerint két héten belül be­következik, ha nem részesül­nek orvosi kezelésben. A Reagan-kormány most közli információit az ENSZ kémiai hadviselést ellenőrző bizottságával, valamint külföl­di országok kormányaival.­­ Tudvalevőleg kémiai szerek­nek fegyverként való haszná­lata az 1925-ben Genfben kö­tött nemzetközi egyezménnyel el van tiltva. A washingtoni külügy- és hadügyminisztériumot képvi­selő szakemberek és hírszerző ügynökségek szerint nincsenek közvetlen bizonyítékok, hogy a Szovjetunió műve volna a sárga eső, azonban ez a mé­regfajta általában hideg ég­hajlat alatt állítható elő nagy mennyiségben. Afganisztán, Laosz és Kambodzsa éghajlata erre alkalmatlan. Bár a jelen­tés nem vádolja nyíltan a Szovjetuniót, azonban megál­lapítja, hogy ott megvan a lehetőség a mikotoxin tömeges előállítására. Azonkívül a szov­jet tudományos irodalomnak a kémiai és biológiai vizsgá­latainak sok éve folytatott irá­nyát később átvették a varsói paktum országainak tudomá­nyos intézményei is, ami ter­mészetesen közvetett bizonyí­ték a Szov­jetunió bűnösségére. Walter Stoessel helyettes amerikai külügyminiszter egy jelentésben megállapítja, hogy kormányának a megállapításai csupán ideiglenesek, azonban az tény, hogy Kambodzsában, a thaiföldi határ közelében a mikotoxinnak olyan fokát ál­lapították meg, ami hússzoro­sa az eddig megállapított ter­mészetes kitermelődésnek. A szakemberek Laoszból és Kambodzsából kapták a leg­több értesülést, Afganisztánból aránylag kevés információ ér­kezett. A Szovjetunió bűnös­ségére közvetett, de súlyos bi­zonyíték van: mind a három országban Moszkva által el­lenőrzött kormány van ural­mon, amelyeknek a­ nép nagy részének fegyveres felkelései ellen kell harcolniuk. Ezekre az amerikai kor­mánynyilatkozatokra a Szov­jetunió válasza a szokásos el­lenvád volt: az azokban fog­lalt vádakat cáfolni nem tud­ták, ehelyett Haig nyilatkozata utáni napon a szovjet kormány szócsöve, a TASZSZ, az Egye­sült Államokat vádolta azzal, hogy kémiai fegyvereket al­kalmazott ellenségei ellen, kü­lönösen Vietnamban. E sorok írásakor nem lehet tudni, hogy a washingtoni kor­mány mikor szánja el magát: a szakemberek megállapításai alapján nyíltan vádat emeljen a Szovjetunió ellen. Ez attól függ elsősorban: a nyolc hó­napja hivatalban levő Reagan­­kormány eljutott-e arra a fel­ismerésre, hogy a világ népei­nek közös érdeke a hetente po­litika nyílt felszámolása. Mert ha továbbra is engedik a Szov­jetunió nyílt vádaskodását, az Egyesült Államok pedig csak kerülgeti ezt a témát, mint a macska a forró kását, eljöhet az idő, amikor a világ népei­nek nagy része a hazug szov­jet vádakat fogadja el tény­ként, ami végső következmé­nyében a szovjet pártdiktatúra erősödéséhez vezethet. Az amerikai liberális sajtó ezt az alkalmat is felhasználta arra, hogy ébren tartsa az it­teni népben és közvélemény­ben a II. világháború előtt és alatt a „náci és fasiszta” bű­nökről beléje nevelt ítéletet. Az egyik lapban a szerkesztő Szovjet sárga eső? cím alatt megjelent cikkében ezt írta: „Éppen úgy, mint a náci Németország új bombázóit a spanyol polgárháborúban a védtelen községeken próbálta ki, a Szovjetunió valószínűleg ugyanígy próbálja most ki új kémiai fegyvereit Délkelet- Ázsiában és esetleg Afganisz­tánban.” (Tessék csak jól megfigyel­ni: a német náci bűnökről, mint tényekről ír, míg a Szov­jetuniónak a sárga esőben va­ló részességénél a „valószínű­leg” és „esetleg” szavakat használja.) Talán nem csoda, ha e so­rok írója nem tudta megállni, hogy meg ne írja a szerkesz­tőnek az ezzel kapcsolatos vé­leményét: „A szerkesztőnek az a meg­állapítása, hogy a Szovjetunió most valószínűleg és esetleg úgy próbálja ki új kémiai fegy­vereit, mint a náci Németor­szág a bombázóit a spanyol polgárháborúban, véleményem szerint és az igazság érdeké­ben a következő két kiegészí­tést igényli: 1 ... és ahogy a demokrata Anglia és a demokrata Egye­sült Államok a szuperbombá­zókat a II. világháborúban a védtelen községeken próbálta ki; 2 ... és ahogy a demokrata Egyesült Államok az atombom­báit 1945 augusztusában a védtelen japán népen próbálta ki Hirosimában és Nagasaki­­ban.” A szerkesztőt kértem ennek az írásnak a leközlésére és vá­laszára. Alig hiszem, hogy eb­ben a megtiszteltetésben része­sülni fogok. IDŐS NAPJAIKAT töltsék a napié­­ges Californiában Los Angeles köze­l ■ben, kicsi, kertes, családias öreg-I­tthonunkban. Bőséges, finom magyar­ telek, teljes ellátás. Magyar orvos és m­­agyar fogorvos látogatja az öreg-I­tthont. Magyar tulajdonos, 24 órás f­elügyelet. Alacsony árak. Telefont (213) 960-2233 DR. BOGNÁR KÁLMÁN: A 25. ÉVFORDULÓ FELE . .. (Gondolatok az Amerikai Magyar Szövetség választása előtt.) Húsz évig nem mentem ha­za Magyarországra, azóta há­romszor voltam otthon: 1976- ban, 1978-ban és idén, 1981 nyarán. Nem tartozom mégsem a „hazajáró lelkek” kategóriá­jába. Talán Kovács Imrének, az egy évvel ezelőtt elhunyt volt politikusunknak volt iga­za, aki közvetlenül halála előtt egy interjúban így fejezte ki magát: „A riai Magyarország már olyan ország, ahonnét én el nem mennék. De nem olyan, amelyikbe hazatérnék.” Talán helyettem­­is beszélt, pedig ő nem volt otthon 1947 óta . . . Tudjuk, hogy politikailag, lényegileg nem változott sem­mi, de 1956 októberének az eredményeit, későbbi kisugár­zásait elmellőzni nem szabad; igazságtalanok lennénk a mi Nagy­ Októberünkkel szemben. Isten malmai még lassan őrölnek otthon, de bizonyos vonalon azért tagadhatatlan a változás. A régi politika vál­tozatlan ugyan, de a taktika engedékenyebb, formailag is megtűrnek egy látszólagos el­lenzéket. Nem sok, de mégis valami. Gondoljunk csak­ a 25 évvel ezelőtti Petőfi Kör vi­haros előzményeire! A nyomás kétségtelenül kisebb, az ellen­őrzés politikailag fennáll, de a széles tömeg e téren indif­­ferens, mert más nem lehet. Azt viszont nagyon jól tudják, hogy 56-nak megvan a maga jelentősége, enélkül a vasfüg­göny maradt volna a régi, a Nyugatra való utazás éppúgy vágyálom maradt volna, mint volt az az ötvenes években. Érzik azonban, hogy új erők léptek a világszínpadra, ezért türelmesen vár népünk. Tud­ják, hogy Afganisztán után a Szovjetunió nagyon nehéz „diót” törne össze Lengyelor­szággal, ha bevonulna oda. Ők nem hiszik, de várják a fejle­ményeket . . Mi lehet a mi feladatunk, a szétszórtsági magyaroknak, vagy nemzeti emigrációnknak? Csak egy! Zárjuk össze és ren­dezzük sorainkat! Jóllehet a mi nagy októberi megmozdu­lásunk közel negyedszázada robbant ki, a külföldi magyar emigráció 25 év alatt sem tu­dott szilárd egységbe kovácso­­lódni. Jubileumi ünnepségeket készül ugyan rendezni, de van­nak még súrlódások. Nézzünk csak az Amerikai Magyar Szö­vetség új választása felé! Mi­előtt még ez is megtörténne, ezúton szeretném felhívni a figyelmet néhány dologra, me­lyet emigrációnknak figyelem­be kell venni. 1. Az 1956-os októberi for­radalmunknak örök erkölcsi és eszmei értéke abban van, hogy ez nem volt hiábavaló otthon élő nemzetünk, népünk, érde­kében. Ma már ezt otthon is tudják, érzik, ha nem is be­szélnek nyíltan erről. 2. A kivívott szabadságot el­taposták ugyan, de népünk­nek a szabadságba vetett hi­tét nem törték meg. Sok té­nyező tanúsítja ezt, így sza­­mizdat irodalmunk is, vagy a „búvópatak nemzedékünk” — ahogyan Tollas Tibor nevezte az otthon élő fiatal magyar írókat — akik ideológiai síkon is harcolni mernek magyar­ságunkért. 3. A magyar emigrációnak kétségtelenül az Amerikai Ma­gyar Szövetség a csúcsszerve­zete. Jogos képviseletük kell, hogy legyen ebben 56 mene­kültjeinek vagy vezetőinek, ezek utódjainak, vagy azoknak is, akik még későbben hagyták el a hazát. Üdvösséges ügyet szolgálnak ezek valamennyien, éppúgy, mint a korábbi nem­zeti emigrációk derék vezetői. Az újabb emigráció vagy di­aszpóra legnagyobb része itt is megbecsülést szerzett a ma­gyar névnek (tudósok, egye­temi tanárok, írók, költők). A szellemi elitbe ezek valameny­­nyien beletartoznak. Az idei választásnál ezt különösen fi­gyelmébe ajánlom az érdekel­teknek. 4. A nagy jubileumi ünnep­ségünk közeledtével a mi kon­tinensünkön élő közel egymil­lió magyar származású ameri­kainak arra is gondolnia kell, hogy a világpolitikában válto­zások is bekövetkezhetnek, amire nekünk is alaposan fel kell készülnünk. Az Amerikai Magyar Szövetség új vezető­sége vonjon be ebbe a mun­kába minden magyar egyesü­letet, közületet, intézményt, azok kizárásával, akik a ma­gyar emigráció egysége ellen voltak­ a múltban, és feltehe­tően talán még a jelenben is. Kiket értek én ezek alatt? Azokat, akik nem értették meg sohasem kettős Trianonunk tragédiáját, nem érzik át fel­­daraboltatásunknak az egész nemzetünkre ránehezedő, bé­nító súlyát, akik nem tudják megérteni azt az ősi magyar törekvésünket, hogy el kell jönnie annak az időnek is, mi­kor a Kárpát-medencében minden magyarnak egy hazá­ban lesz a helye! A közel százéves Amerikai Magyar Szövetség új vezető­ségére magasztos feladat vár: egy akolba tömöríteni az itt élő nagyon is szétszórt ma­gyarságot, függetlenül attól, hogy ki, mikor és hol hagyta el az országot! FLÖRIÄN TIBOR: Breviárium A társadalmi lét keretei között — mint rácsok mögött a szabadságát vesztett rab — keresem az igazság és a ma­gasságok felé törő élet köddel takart fényforrásait. „Álorcás” magyarokkal üldögélve vesztegetem Istentől adott ajándéko­mat, az időt, és sajnálom, ha az összejövetel egyedüli célja, hogy — irodalom és művészet helyett — női ruhaköltemények varázslatával vakítsák szememet, vagy a gasztronómia titkaiba avassanak, és olyan gyönyörre tanítsanak, mely csak a szem, a nyelv és a gyomor örömét szolgálja, és már megjelenésekor magában hordozza az elmúlást. A könnyű élet kedvéért irigyelnem kellene talán azt, aki a múló örömök hajszolását tűzte céljául? Milyen szép per­ceiffi lehetnének, ha nem kívánnék többet, mint válogatni az élet ölembe hulló gyümölcseiből S amikor jön komor árnyá­val a holnap, a ma múló játékaiból nem vihetnék magammal védelmemre semmi maradandót. A percek és az üres napok tömege összeomlana mögöttem, és reszketve keresném, hogy mit építettem föl magamnak el nem pusztuló kincsként a jö­vőre? Érdemes-e tehát a folyton múlót gyűjteni magam köré? Elfeledni örök szállásom építését, és megvárni, amíg a hullám szétomlik alattam? A csiga háza, vagy a kagyló is többet ér a múló percek után maradó ürességnél. Kagylómban őrzök mindent, amiért élni érdemes. Életem változó évszakai alatt összegyűjtöttem a lényegest és mara­dandót: az igazság és az emberek szeretetét, hűségét múltam­hoz és szülőföldemhez, mely nélkül a legkisebb szél is elso­dorna.★ Hiába építesz önmagadnak, a család és nemzeted nélkül magadra maradsz. Mint a homokra épített ház, minden össze­omlik, ha a család tartóoszlopai nélkül emelted magasba, és nincs alattad a szülőföld sziklatalaja. ★ Sikerült legyőzni önzésedet? Hétköznapjaid alatt hány­szor gondoltál családodra és szülőföldedre, ahonnan gyökered eredt? Láttál-e gyökértelen fát? Miért gondolod, hogy a te tör­vényeid mások, és a változó körülmények között szabadabban csaponghatsz, és jövődet könnyebben építheted, ha nem köt­nek múltad gyökerei? Föld nélkül és gyökértelenül honnan veszed a tartós erőt? Nélkülük csak a mában élhetsz, és mun­kád és terveid nem állják ki az idő ostromát. A szerencse és a pénz múló javak, és értékük folyton változik. Amilyen gyorsan lettél szegényből gazdag, éppen olyan gyorsan tehet újra koldussá az idő. ★ A nemzeten kívül is lehet a nemzetért élni, s bármilyen távol kerültél tőle, ha erősek gyökereid, egy lehetsz vele. A szétszóratást ne tekintsd sorsodnak, csak próbatételnek, mely csak a gyengéket töri össze. Éltek már népek előttünk is szét­­szóratásban, és évszázadok, évezredek után is megmaradtak, ha erős volt bennük a lélek és az akarat. ★ Ha távol élsz nemzetedtől, fogazz hitedbe és a családba. Barátságot köthetsz idegenekkel, de sohasem tartós szövetsé­get. Ha kell, végy vándorbotot, hogy saját fajtádból hozhass magadnak társat. Még az állat is mindig saját fajtájából vá­lasztja párját. Az élet törvényét követi, hogy fenntarthassa faját. Miért lennél te gyöngébb nála? Milyen lehet életed, ha társad múltja, történelme és szo­kásai idegenek? Tanulással ennek mélységeit nem lehet meg­ismerni, csak születéssel. Születésedet pedig nem a földrajzi hely határozza meg. Nem lehetsz igazi izlandi, amiért a sors vagy a történelem arra kényszerített, hogy Izlandban szü­lessél. A nemzet, amelyből születtél, határozza meg, hogy ki vagy. S a nemzet is a nemzedékek során érleli ki karakterét. Árva leszel, s lelkileg szegény, ha a nemzedékek sorából ki­téped magad. Az élet és a természet törvénye, hogy igazi tár­sad csak az lehet, aki nemzetedből származott. Nappal a másik nemzetből származóhoz is közel sodorhat az alkalmazkodás, de éjjel, ha melletted alszik, akkor érzed igazán, hogy saját külön világába távozott, és visszatért ahhoz a nemzeti közösséghez, amelyből született. S reggel, az ébre­dés után, ruháival együtt újra magára ölti­ az alkalmazko­dással járó átváltozást.. Ennek az abroncsa fogja össze és menti meg a széthullástól az életet, amelyben éltek. Amikor pedig megszületik az első gyermek, az már sem izlandi, sem magyar, s jövőjét az fogja meghatározni, hogy a két szülő közül melyik erősebb. Szegény utód, a szülei közül valamelyiknek nemzetét el kell árulnia, vagy pedig egész életében két nemzet között fog őrlődni lelke, s ha nem akar áruló lenni, egész emberré sohasem lehet! New Milford — Erdőszállás 3. oldal

Next