Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)

1981-12-13 / 47. szám

2218 N LINCOLN AV2 CHICAGO ILL 60614 88. évfolyam 47. szám A magyarság legnagyobb katolikus hetilapja Egyes szám ára: 45 cent 1881. december 13. Volume 88, No. 47 The world’s largest Catholic Hungarian weekly Price of one copy: 45 cents December 13,1981 á^atoltkusí Ülagparok Vasárnapja Catholic Hungarians' Sunday KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: P.0. Box 2464 Youngstown, Ohio 44509 Tel.: (216) 799-2600 és 799-3335 (USPS 891-440) CSONKA EMIL: Az emigráció felértékelése Rómában történt valami. Rómában a pápa felértékel­te a magyar emigrációt. Októberben történt ez, a for­radalom 25. évfordulójának a hónapjában, október elején. Ismerjük a tényeket. Az euró­pai magyarok zarándoklatot szerveztek az örök városba. Szent Erzsébet halálának 750. évfordulója alkalmából. Ezt az évfordulót Európa csaknem valamennyi országa ünnepli, nemcsak a német nyelvű ál­lamok, mert Árpád-házi Szent Erzsébet ma is, hét évszázad után is Európa egyik legnép­szerűbb szentje, hivő tömegek és képzett egyének körében egyaránt. II. János Pál maga is nagy Szent Erzsébet tisztelő; a felebaráti szeretet, a szociá­lis igazság, az emberi méltó­ság és szolgálat jelképének mondja. Egész Európából érkeztek magyar csoportok, papjaik ve­zetésével. A gazdag lelki, szel­lemi és kulturális program is­mertetése itt nem feladatom. De ki kell emelni egy jelentős mozzanatot: a pápa és a ma­gyar papok koncelebrációját. Mindenkit meglepett és min­denkit végtelen örömmel töl­tött el a zarándoklat megnyitó ünnepsége után érkezett hír, hogy a Szentatya meghívja az emigráns magyar papokat nyá­ri rezidenciájába, Castel Gon­dozóba. Meghívja: jöjjenek, misézzenek vele együtt, jöj­jenek valamennyien! így tör­tént, amire a történelemben még nem volt példa, hogy a római pápa 28 magyar pappal együtt mondta a szentmisét. Mit jelent ez, túl a részt­vevők egyéni élményén? Hon­nan ez a nagy megtiszteltetés? Egy évvel korábban, 1980 ok­tóberében, mikor a Szent Pé­­ter-bazilika altemplomában pá­pai misével szentelték fel a magyar kápolnát, jelen voltak ugyan a magyar püspökök és segédpüspökök, mintegy hú­szan, de nem volt szó arról, hogy a pápával koncelebrálja­­nak. Nem mintha II. János Pál nem lenne tisztában a hazai hierarchia fontosságával és sú­lyosságával. Nagyon is tisztá­ban van. Mutatja ezt, hogy pá­pasága eddigi három évében ötször is külön foglalkozott a magyar egyház helyzetével, le­vélben vagy üzenetben, szent­beszédben vagy emlékezésben. De azzal, hogy hozzájárult az emigráns magyar papság ál­tal felvetett gondolathoz, az idei zarándoklathoz, s megígér­te, hogy figyelembe veszi a külföldi magyarok zarándok­latát, a pápa kinyilvánította, hogy tisztában van az emigrá­ció, az emigráns lelkészkedés jelentőségével és az emigrá­cióban élő magyar hívők er­kölcsi, szellemi, vallási szük­ségleteivel és alapállásával. — Ezen nem kell csodálkozni! A jelenlegi pápa, Karol Wojtyla, a második világháború után maga is külföldön, Nyugat- Európában ténykedő pap volt, a lengyel emigránsok papja. Megérti, átéli tehát a hazától távol élés lelkiállapotát és ugyanakkor szükségességét. II. János Pál tudja, miért vannak emigrációk, és nyilvánvalóan átérzi az emigráció abszolút fontosságát. Az emigráció nem más, mint egy olyan nemzettest léte és élete, amely nincs alá­rendel­ve a rabságba került haza rab viszonyainak. Mind egyénileg, mind testületileg az emigráció szabad intézmény. A nyugati demokráciák vérkeringésében élve, a szabad világ szabadsá­gának részese, annak minden előnyével és kötelességével. Állapotbeli különbség van ott­hon és emigráció között. Az otthon népe, hívei és papjai, hivő tábora és hierarchiája, ha akarja, ha nem, nem cse­lekedhet az abszolút szabadság lehetőségei és kívánalmai sze­rint. Az emigráció viszont igen. Egy hazai pap, amikor szent­beszédét írja vagy mondja, agyában ott érzi a cenzort. Az emigráns papnak ilyesmire nem kell gondolnia. Szükség­képpen, az emigrációban a papnak nemcsak lehetősége, hogy korlátok nélkül beszél­jen, hanem kötelessége is.­­ Ugyanannak az egyháznak két különböző papja két különbö­ző állapotban végzi ugyanazt a munkát, melyre vállalkozott, mikor elkötelezte magát arra a hivatásra, amely e szavakkal kezdődött: „Tu es sacerdos.” II. János Pál, aki egyként tisztában van (mert megélte mindkettőt) a keleti és a nyu­gati adottságokkal, súlyt helye­zett tehát arra, hogy megtegye a disztinkciót, s e zarándok­lattal és fogadással mintegy dokumentálja az emigráció lét­jogát. Más szóval ez azt jelen­ti, hogy a­ Vatikán a jelen pá­pa alatt elengedhetetlenül fon­tosnak tartja az emigráns pap­ság különállását a hazai hie­rarchiától. Ez teljesen érthe­tő.­­ Mert a Vatikán egyik, s talán fő feladata az, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal (Állami Egyházellenes Hiva­tal) járszalagjára fűzött hazai egyház nehéz helyzetét köny­­nyítse, diplomáciával, türelem­mel enyhítse a hazai egyházra nehezedő nyomást, de ugyan­akkor vigyáznia kell arra, hogy az Állami Egyházügyi hivatal, áttétellel, a hazai bé­kepapok vagy éppen a marká­ban tartott hierarchia révén, ne fűzhesse járszalagjára az emigráns papságot is. Hiszen esztelenség volna és egy két­ezer éves kifinomult diplomá­cia öngyilkossága, ha oly po­litikát folytatna, mely így fest: adva van a magyar papság­nak egy szabad részlege, de ez mondjon le szabadságáról, menjen bele olyan kooperáci­ókba, melyek révén lassan de biztosan szintén a kommunis­ta egyházügyi hivatal függvé­nye lenne. Fogollyá tenni még a szabad magyar papságot is? Ez az, amit a pápa nem akar­hat — és nem is akar. A hazai hierarchia és pap­ság viszonya bonyolult és ne­héz. Ennek forrása nem a pa­pok akaratában van, hanem hazánk és Egyházunk adott helyzetében, vagyis abban, hogy Magyarországon kommu­nista diktatúra és szovjet meg­szállás van. Ezen belül ki le­het és ki kell dolgozni a lehet­séges kapcsolattartást, annak sok kis finom módját és egyé­ni érintkezésekben rejlő lehe­tőségeit. Az emigráció, vagyis a nemzettest szabad része nem ___________(Folytatás az 5. oldalon) „Én meg, ha majd fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz von­zok. ” Krisztus vonzó ereje ma is hat. Ezt érzik a tizenévesek és idő­sebbek, akik a báziscsoportokban tapasztalják Krisztus közelségét. „Hagyjátok — mondta Jézus tanítványainak és utódaiknak —, hadd jöjjenek hozzám, ne akadályozzátok őket... ” Erről szól Dr. Mihályi Gilbert Atya cikke. Az emigrációban is Krisztus közelségébe kell jutnunk. Erről szól Csonka Emil cikke. Sem elnyomás, sem közöm­bösség nem állhat útjában Krisztus vonzó erejének. DR. MIHÁLYI GILBERT: A magyar katolikus élet új hajtását a kommunisták Lékai bíborossal akarják megfojtani Walter Cronkite a szabad­ságharc évfordulójakor Buda­pestről tv-beszámolóját így zárta: „Nem láthatunk ugyan a magyarok szívébe és elmé­jébe, de a külső dolgokból az állapítható meg, hogy ha be­tömik a nép gyomrát, akkor nem lázong.” Valótlanság! — Mert a kommunista elnyomás nem a gyomor ügye. Az ember maga van emberségében meg­alázva és szabadságában meg­bénítva. Félrevezetés! — Mert hozzánk olyan hírek érkeznek, hogy a magyarság igenis sza­badságharcot folytat szívében és elméjében, s nyíltan keres, kutat új életlehetőségek után. A Chicago Tribune novem­ber 8-i száma első oldalának alján a magyar „kapitalista” fejlődés dicséretével eltereli a figyelmet a lényegesről: az em­beri méltóság és emberi jogok elrablása Magyarországon a fő probléma, s a kérdések kér­dése nem anyagi természetű! A Chicago Tribune azt szug­­gerálja, mintha a magyar em­­ber a Vasfüggöny börtönében lemondana embersége legben­ső igényeiről holmi anyagi fej­lődésért. Félrevezetés! Mert hozzánk befutnak otthoni hí­rek, amelyek éppen azt bizo­nyítják, hogy semmiféle „ka­pitalista” előrehaladás se bol­dogítja igazán a magyart. Em­berségének elismerését köve­teli. És éppen ebben akadá­lyozza meg a párt­állam, és még a katolikus egyházat is arra akarja rávenni, hogy fojt­sa meg ezt a próbálkozást. • Leslie László professzor dokumentuma a magyar katolikus élni akarásról A montreáli Concordia egye­tem professzora főleg egyhó­napos otthoni adatgyűjtése és egyéb források alapján Toron­tóban a Vallásszociológia Tár­saság 1981 augusztusi gyűlé­sén angol nyelvű tanulmányt olvasott fel, amelyben arról számol be, hogy a magyar ka­tolikus egyház nem „hallgató”, nem „behódolt” egyház, mert az utóbbi években ott is, mint a világ annyi részében, az ún. egyházi kisközösségek szép ki­fejlődése mély életképességről tanúskodik. Az elnyomás el­lenére is új hajtásba virágzik a magyar kereszténység. • Bulányi atya, a mozgalom lelke Ennek az egyházi kisközös­ségi mozgalomnak atyja és ve­zetője Bulányi György, a 62 éves piarista tanár, aki 1952— 1960 között börtönben szen­vedett. Utána még nem vették fel papi munkára. Szállító cég­nél dolgozott. De engedély hi­ányában is misézik, prédikál és lelkigyakorlatokat ad főleg ezeknek az egyházi kisközös­ségeknek, amelyek hosszú esz­tendők alatt szépen kifejlőd­tek. Paptársai közül többen megnyitják előtte templomuk termeit. Tudja, hogy a kom­munista kopók figyelik, s min­den percben letartóztathatják. De László professzor úgy tud­ja: Bulányi atya meg van győ­ződve, hogy a mozgalom elég erős üldözés túlélésére még akkor is, ha vezetőjét elvesz­tené. Micsoda hősies elszánt­ság! Elgondolásai, amiket teoló­giai és lelkipásztori jellegű írá­sokban fejt ki, sokszorosítva forognak közkézen. A Biblia alapján a jelen egyházi veze­tőséget elmarasztalja, de ma­gát a Vatikánt is, mert enge­dik, hogy evilági hatalom az egyházi és hitéletbe, az evan­gélium élésébe beleavatkozzék. Szemükre hányja a magyar püspököknek, hogy meghu­­nyászkodásuk miatt a magyar egyház a szentségek kiszolgál­tatására van korlátozva. Új utat hirdet: az utóbbi évek egyház-állam viszony norma­lizálásának csalfa politikájá­nak elhagyása helyett arra buzdítja őket, hogy térjenek át az evangelizálás munkájára Jézus meghagyása szerint. — Szerinte a keresztényeknek nem szabad engedniük, hogy evilági hatalom beleszóljon az evangélium élésébe. Mert csak ez az evangéliumi élet fog hatni korunk szekularistáira, pogányaira és erre a hiteha­­gyott társadalomra. Több ezer ilyen kis csoport működik szerte Magyarorszá­gon. A hierarchia megbénult­­sága miatt maguk, függetlenül a hivatalos magyar egyháztól, öntevékenyen dolgoznak hitük ápolásán és igazibb megélésén. Erre a függetlenségre való tö­rekvésük egyben a mai magyar egyház, illetve vezetőinek kri­tikája és elmarasztalása. Szán­dékuk ugyanis komoly: vallási elmélyedés, gyakorlati hitélet, tevékeny felebaráti szeretet és keresztény tanúságtétel a cél­juk, így többek között pacifis­ták, fegyvert nem fognak, a katonai szolgálatot megtagad­ják. Pacifizmusuk azonban re­ális: nem naivul egyszerűen Amerika-ellenesek, mert hisz napról napra érzik a Szovjet­unió hatalmi erőszakát. • A párt-állam sakkban tartja az egyházi élet minden megnyilvánulását Igen ám, de a párt-állam gúzsban tartja az egyházi és a hitélet minden rezdülését. Ellenőrzése alól nem szabad kisiklani semminek sem. Ezért szemében ezek a független egyházi kisközösségek illegális alakulatok, s igazában állam­ellenes tevékenységet űznek. Nem lehet őket tovább tűrni. A párt természetesen tudja, hogy itt nem egyszerűen va­lami „jámbor” vallásosságról van szó, hanem az ateista ál­lamhatalomnak való ellensze­güléséről is, az Egyház és az állam ún. megegyezésének el­lenzéséről is. Nem tűrhetik ezt a mozgalmat, hiszen széles kö­rökben alááshatja erőszakha­talmukat. A kommunista rezsim azon­ban a mai helyzetben nem akar visszatérni a tömegletartózta­tás módszeréhez. Ezért a rend­őrség helyett Lékai bíboros ér­sekre és a püspökökre bízzák, hogy teremtsenek rendet, rendszabályozzák meg Bulá­­nyit, és teljes ellenőrzésük alá helyezzék ezt az elburjánzott mozgalmat. Magyarán, a „pisz­kos munkát” a párt­állam a püspökökkel végezteti el. Végeredményben ezért já­rult hozzá kinevezésükhöz. — Lékai nem ingyen kapta az esztergomi érsekséget. Neki engedelmes végrehajtójának kell lenni mindannak, amit az Egyházügyi Hivatal előír. Hű­en kell szolgálnia a zsarnokot és az elnyomót. Elvárják tőle! • Lékai bíboros végrehajtja a párt-állam ukázát Esztergom érseke tudja el­kötelezettségét: szolgálja a párt-államot. Az 1976. évi téli püspöki konferencián kiadott hivatalos közleményben figyel­meztette az egyházi kisközös­ségeket, hogy elkülönülésük­kel szakadást okoznak, és kér­te, hogy térjenek vissza az egyházmegyei plébániai keret­be. László professzor azt is tudja, hogy a bíboros szigo­rúbb lépést akart tenni úgy, hogy megtiltja a katolikusok­nak az egyházi kisközösségek­hez való csatlakozást. Ez azon­ban meghiúsult, mert Cserháti pécsi püspök és Szennay pan­nonhalmi főapát nem táma­(Folytatás az 5. oldalon) A pápa szózata a magyar néphez II. János Pál pápa Árpád­házi Szent Erzsébet halálának 750. évfordulója alkalmából fi­gyelemreméltó üzenetet inté­zett a Magyarországon élő ka­tolikus híveihez. A Szentatya a jubileum évében társadal­munk mai problémáira muta­tott rá. II. János Pál pápává válasz­tása óta immár harmadszor fordult a magyar néphez. A két részből álló üzenet szöve­ge egyébként a vatikáni rádió magyar műsorában is elhang­zott. Az első levél Magyaror­szág keresztény arculata meg­őrzésére, a második levél a hitoktatás fontosságára hívta fel a figyelmet, ezenfelül az üzenet olyan buzdításokat is tartalmaz, amelyeknek idősze­rűségét a mai magyar társa­dalomban és Egyházban nem lehet kétségbe vonni. Árpád-házi Szent Erzsébet alakjának felidézése után a pá­pa a felebaráti szeretet csele­kedeteiről és a családi hűség szükséges voltáról beszélt. A fiatalokat ezekkel a szavakkal buzdította: — Kössétek oda életeteket Krisztushoz és őbenne testvé­reitekhez! Nézzetek körül fi­gyelmesen saját környezete­tekben, akár a kórházakban, családi fészkekben, szeretet­otthonokban, intézményekben megtaláljátok azt az idős test­vért, a beteget, a rokonaitól elhagyott rokkantat, a testi és szellemi fogyatékost, akiben Krisztust szolgálhatjátok. — Mindenhol el kell hinteni a hit magvát, és használni kell az Egyház által felkínált ke­gyelmi eszközöket — írja a pápa, majd a házastársakhoz fordul, és arra biztatja őket, hogy megingathatatlan hűség­gel ragaszkodjanak egymás­hoz. De nem felejti el felhívni a figyelmet egy másik fontos magyar — de nemcsak ma­gyar — problémára, amikor a következőket írja: — Fogadjátok hálával a te­remtő Isten legszebb ajándé­kát, az új életet, amely fo­gantatása első pillanatától szent és sérthetetlen. — Alakítsátok át otthonai­tokat családegyházzá, neveljé­tek gyermekeiteket a hitre. Hi­szen a magyar társadalomnak különös szüksége van Krisz­tusba öltözött férfiakra és nők­re, akik ugyanolyan örömmel végzik a szeretet ezerféle szol­gálatát, anyagi és szellemi ja­vakban szűkölködők megsegí­tését, mint a Megváltó tette. II. János Pál a magyarok­hoz intézett levelének végén így buzdítja a katolikusokat: — Legyetek büszkék rá, hogy a magyar föld sarja Ár­pád-házi Szent Erzsébet, Euró­pa­, sőt világszerte ismert és szeretett szentje. Erzsébet vi­lágviszonylatban gondolkodott, zseniális szívvel megérezte a szeretet egységes, buzdító ere­jét. — Erzsébet életében azon buzgólkodott, hogy hidat ver­jen a szemben álló társadalmi osztályok között, hogy egye­sítse szülőföldjének különféle megnyilvánulásait, és végül, hogy boldog egységbe foglalja a szíveket. A pápa levelének utolsó mondatában azt a kívánságát fejezi ki, hogy az Árpád-házi Szent Erzsébet jubileumi év a magyar katolikus egyház meg­újulására fog vezetni. Ezután a Magyarok Nagy­asszonya anyai szeretetébe ajánlja őket, és különleges sze­retettel küldi a magyar nép­nek apostoli áldását.

Next