Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)
1981-12-13 / 47. szám
2218 N LINCOLN AV2 CHICAGO ILL 60614 88. évfolyam 47. szám A magyarság legnagyobb katolikus hetilapja Egyes szám ára: 45 cent 1881. december 13. Volume 88, No. 47 The world’s largest Catholic Hungarian weekly Price of one copy: 45 cents December 13,1981 á^atoltkusí Ülagparok Vasárnapja Catholic Hungarians' Sunday KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: P.0. Box 2464 Youngstown, Ohio 44509 Tel.: (216) 799-2600 és 799-3335 (USPS 891-440) CSONKA EMIL: Az emigráció felértékelése Rómában történt valami. Rómában a pápa felértékelte a magyar emigrációt. Októberben történt ez, a forradalom 25. évfordulójának a hónapjában, október elején. Ismerjük a tényeket. Az európai magyarok zarándoklatot szerveztek az örök városba. Szent Erzsébet halálának 750. évfordulója alkalmából. Ezt az évfordulót Európa csaknem valamennyi országa ünnepli, nemcsak a német nyelvű államok, mert Árpád-házi Szent Erzsébet ma is, hét évszázad után is Európa egyik legnépszerűbb szentje, hivő tömegek és képzett egyének körében egyaránt. II. János Pál maga is nagy Szent Erzsébet tisztelő; a felebaráti szeretet, a szociális igazság, az emberi méltóság és szolgálat jelképének mondja. Egész Európából érkeztek magyar csoportok, papjaik vezetésével. A gazdag lelki, szellemi és kulturális program ismertetése itt nem feladatom. De ki kell emelni egy jelentős mozzanatot: a pápa és a magyar papok koncelebrációját. Mindenkit meglepett és mindenkit végtelen örömmel töltött el a zarándoklat megnyitó ünnepsége után érkezett hír, hogy a Szentatya meghívja az emigráns magyar papokat nyári rezidenciájába, Castel Gondozóba. Meghívja: jöjjenek, misézzenek vele együtt, jöjjenek valamennyien! így történt, amire a történelemben még nem volt példa, hogy a római pápa 28 magyar pappal együtt mondta a szentmisét. Mit jelent ez, túl a résztvevők egyéni élményén? Honnan ez a nagy megtiszteltetés? Egy évvel korábban, 1980 októberében, mikor a Szent Péter-bazilika altemplomában pápai misével szentelték fel a magyar kápolnát, jelen voltak ugyan a magyar püspökök és segédpüspökök, mintegy húszan, de nem volt szó arról, hogy a pápával koncelebráljanak. Nem mintha II. János Pál nem lenne tisztában a hazai hierarchia fontosságával és súlyosságával. Nagyon is tisztában van. Mutatja ezt, hogy pápasága eddigi három évében ötször is külön foglalkozott a magyar egyház helyzetével, levélben vagy üzenetben, szentbeszédben vagy emlékezésben. De azzal, hogy hozzájárult az emigráns magyar papság által felvetett gondolathoz, az idei zarándoklathoz, s megígérte, hogy figyelembe veszi a külföldi magyarok zarándoklatát, a pápa kinyilvánította, hogy tisztában van az emigráció, az emigráns lelkészkedés jelentőségével és az emigrációban élő magyar hívők erkölcsi, szellemi, vallási szükségleteivel és alapállásával. — Ezen nem kell csodálkozni! A jelenlegi pápa, Karol Wojtyla, a második világháború után maga is külföldön, Nyugat- Európában ténykedő pap volt, a lengyel emigránsok papja. Megérti, átéli tehát a hazától távol élés lelkiállapotát és ugyanakkor szükségességét. II. János Pál tudja, miért vannak emigrációk, és nyilvánvalóan átérzi az emigráció abszolút fontosságát. Az emigráció nem más, mint egy olyan nemzettest léte és élete, amely nincs alárendelve a rabságba került haza rab viszonyainak. Mind egyénileg, mind testületileg az emigráció szabad intézmény. A nyugati demokráciák vérkeringésében élve, a szabad világ szabadságának részese, annak minden előnyével és kötelességével. Állapotbeli különbség van otthon és emigráció között. Az otthon népe, hívei és papjai, hivő tábora és hierarchiája, ha akarja, ha nem, nem cselekedhet az abszolút szabadság lehetőségei és kívánalmai szerint. Az emigráció viszont igen. Egy hazai pap, amikor szentbeszédét írja vagy mondja, agyában ott érzi a cenzort. Az emigráns papnak ilyesmire nem kell gondolnia. Szükségképpen, az emigrációban a papnak nemcsak lehetősége, hogy korlátok nélkül beszéljen, hanem kötelessége is. Ugyanannak az egyháznak két különböző papja két különböző állapotban végzi ugyanazt a munkát, melyre vállalkozott, mikor elkötelezte magát arra a hivatásra, amely e szavakkal kezdődött: „Tu es sacerdos.” II. János Pál, aki egyként tisztában van (mert megélte mindkettőt) a keleti és a nyugati adottságokkal, súlyt helyezett tehát arra, hogy megtegye a disztinkciót, s e zarándoklattal és fogadással mintegy dokumentálja az emigráció létjogát. Más szóval ez azt jelenti, hogy a Vatikán a jelen pápa alatt elengedhetetlenül fontosnak tartja az emigráns papság különállását a hazai hierarchiától. Ez teljesen érthető. Mert a Vatikán egyik, s talán fő feladata az, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal (Állami Egyházellenes Hivatal) járszalagjára fűzött hazai egyház nehéz helyzetét könynyítse, diplomáciával, türelemmel enyhítse a hazai egyházra nehezedő nyomást, de ugyanakkor vigyáznia kell arra, hogy az Állami Egyházügyi hivatal, áttétellel, a hazai békepapok vagy éppen a markában tartott hierarchia révén, ne fűzhesse járszalagjára az emigráns papságot is. Hiszen esztelenség volna és egy kétezer éves kifinomult diplomácia öngyilkossága, ha oly politikát folytatna, mely így fest: adva van a magyar papságnak egy szabad részlege, de ez mondjon le szabadságáról, menjen bele olyan kooperációkba, melyek révén lassan de biztosan szintén a kommunista egyházügyi hivatal függvénye lenne. Fogollyá tenni még a szabad magyar papságot is? Ez az, amit a pápa nem akarhat — és nem is akar. A hazai hierarchia és papság viszonya bonyolult és nehéz. Ennek forrása nem a papok akaratában van, hanem hazánk és Egyházunk adott helyzetében, vagyis abban, hogy Magyarországon kommunista diktatúra és szovjet megszállás van. Ezen belül ki lehet és ki kell dolgozni a lehetséges kapcsolattartást, annak sok kis finom módját és egyéni érintkezésekben rejlő lehetőségeit. Az emigráció, vagyis a nemzettest szabad része nem ___________(Folytatás az 5. oldalon) „Én meg, ha majd fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok. ” Krisztus vonzó ereje ma is hat. Ezt érzik a tizenévesek és idősebbek, akik a báziscsoportokban tapasztalják Krisztus közelségét. „Hagyjátok — mondta Jézus tanítványainak és utódaiknak —, hadd jöjjenek hozzám, ne akadályozzátok őket... ” Erről szól Dr. Mihályi Gilbert Atya cikke. Az emigrációban is Krisztus közelségébe kell jutnunk. Erről szól Csonka Emil cikke. Sem elnyomás, sem közömbösség nem állhat útjában Krisztus vonzó erejének. DR. MIHÁLYI GILBERT: A magyar katolikus élet új hajtását a kommunisták Lékai bíborossal akarják megfojtani Walter Cronkite a szabadságharc évfordulójakor Budapestről tv-beszámolóját így zárta: „Nem láthatunk ugyan a magyarok szívébe és elméjébe, de a külső dolgokból az állapítható meg, hogy ha betömik a nép gyomrát, akkor nem lázong.” Valótlanság! — Mert a kommunista elnyomás nem a gyomor ügye. Az ember maga van emberségében megalázva és szabadságában megbénítva. Félrevezetés! — Mert hozzánk olyan hírek érkeznek, hogy a magyarság igenis szabadságharcot folytat szívében és elméjében, s nyíltan keres, kutat új életlehetőségek után. A Chicago Tribune november 8-i száma első oldalának alján a magyar „kapitalista” fejlődés dicséretével eltereli a figyelmet a lényegesről: az emberi méltóság és emberi jogok elrablása Magyarországon a fő probléma, s a kérdések kérdése nem anyagi természetű! A Chicago Tribune azt szuggerálja, mintha a magyar ember a Vasfüggöny börtönében lemondana embersége legbenső igényeiről holmi anyagi fejlődésért. Félrevezetés! Mert hozzánk befutnak otthoni hírek, amelyek éppen azt bizonyítják, hogy semmiféle „kapitalista” előrehaladás se boldogítja igazán a magyart. Emberségének elismerését követeli. És éppen ebben akadályozza meg a pártállam, és még a katolikus egyházat is arra akarja rávenni, hogy fojtsa meg ezt a próbálkozást. • Leslie László professzor dokumentuma a magyar katolikus élni akarásról A montreáli Concordia egyetem professzora főleg egyhónapos otthoni adatgyűjtése és egyéb források alapján Torontóban a Vallásszociológia Társaság 1981 augusztusi gyűlésén angol nyelvű tanulmányt olvasott fel, amelyben arról számol be, hogy a magyar katolikus egyház nem „hallgató”, nem „behódolt” egyház, mert az utóbbi években ott is, mint a világ annyi részében, az ún. egyházi kisközösségek szép kifejlődése mély életképességről tanúskodik. Az elnyomás ellenére is új hajtásba virágzik a magyar kereszténység. • Bulányi atya, a mozgalom lelke Ennek az egyházi kisközösségi mozgalomnak atyja és vezetője Bulányi György, a 62 éves piarista tanár, aki 1952— 1960 között börtönben szenvedett. Utána még nem vették fel papi munkára. Szállító cégnél dolgozott. De engedély hiányában is misézik, prédikál és lelkigyakorlatokat ad főleg ezeknek az egyházi kisközösségeknek, amelyek hosszú esztendők alatt szépen kifejlődtek. Paptársai közül többen megnyitják előtte templomuk termeit. Tudja, hogy a kommunista kopók figyelik, s minden percben letartóztathatják. De László professzor úgy tudja: Bulányi atya meg van győződve, hogy a mozgalom elég erős üldözés túlélésére még akkor is, ha vezetőjét elvesztené. Micsoda hősies elszántság! Elgondolásai, amiket teológiai és lelkipásztori jellegű írásokban fejt ki, sokszorosítva forognak közkézen. A Biblia alapján a jelen egyházi vezetőséget elmarasztalja, de magát a Vatikánt is, mert engedik, hogy evilági hatalom az egyházi és hitéletbe, az evangélium élésébe beleavatkozzék. Szemükre hányja a magyar püspököknek, hogy meghunyászkodásuk miatt a magyar egyház a szentségek kiszolgáltatására van korlátozva. Új utat hirdet: az utóbbi évek egyház-állam viszony normalizálásának csalfa politikájának elhagyása helyett arra buzdítja őket, hogy térjenek át az evangelizálás munkájára Jézus meghagyása szerint. — Szerinte a keresztényeknek nem szabad engedniük, hogy evilági hatalom beleszóljon az evangélium élésébe. Mert csak ez az evangéliumi élet fog hatni korunk szekularistáira, pogányaira és erre a hitehagyott társadalomra. Több ezer ilyen kis csoport működik szerte Magyarországon. A hierarchia megbénultsága miatt maguk, függetlenül a hivatalos magyar egyháztól, öntevékenyen dolgoznak hitük ápolásán és igazibb megélésén. Erre a függetlenségre való törekvésük egyben a mai magyar egyház, illetve vezetőinek kritikája és elmarasztalása. Szándékuk ugyanis komoly: vallási elmélyedés, gyakorlati hitélet, tevékeny felebaráti szeretet és keresztény tanúságtétel a céljuk, így többek között pacifisták, fegyvert nem fognak, a katonai szolgálatot megtagadják. Pacifizmusuk azonban reális: nem naivul egyszerűen Amerika-ellenesek, mert hisz napról napra érzik a Szovjetunió hatalmi erőszakát. • A párt-állam sakkban tartja az egyházi élet minden megnyilvánulását Igen ám, de a párt-állam gúzsban tartja az egyházi és a hitélet minden rezdülését. Ellenőrzése alól nem szabad kisiklani semminek sem. Ezért szemében ezek a független egyházi kisközösségek illegális alakulatok, s igazában államellenes tevékenységet űznek. Nem lehet őket tovább tűrni. A párt természetesen tudja, hogy itt nem egyszerűen valami „jámbor” vallásosságról van szó, hanem az ateista államhatalomnak való ellenszegüléséről is, az Egyház és az állam ún. megegyezésének ellenzéséről is. Nem tűrhetik ezt a mozgalmat, hiszen széles körökben alááshatja erőszakhatalmukat. A kommunista rezsim azonban a mai helyzetben nem akar visszatérni a tömegletartóztatás módszeréhez. Ezért a rendőrség helyett Lékai bíboros érsekre és a püspökökre bízzák, hogy teremtsenek rendet, rendszabályozzák meg Bulányit, és teljes ellenőrzésük alá helyezzék ezt az elburjánzott mozgalmat. Magyarán, a „piszkos munkát” a pártállam a püspökökkel végezteti el. Végeredményben ezért járult hozzá kinevezésükhöz. — Lékai nem ingyen kapta az esztergomi érsekséget. Neki engedelmes végrehajtójának kell lenni mindannak, amit az Egyházügyi Hivatal előír. Hűen kell szolgálnia a zsarnokot és az elnyomót. Elvárják tőle! • Lékai bíboros végrehajtja a párt-állam ukázát Esztergom érseke tudja elkötelezettségét: szolgálja a párt-államot. Az 1976. évi téli püspöki konferencián kiadott hivatalos közleményben figyelmeztette az egyházi kisközösségeket, hogy elkülönülésükkel szakadást okoznak, és kérte, hogy térjenek vissza az egyházmegyei plébániai keretbe. László professzor azt is tudja, hogy a bíboros szigorúbb lépést akart tenni úgy, hogy megtiltja a katolikusoknak az egyházi kisközösségekhez való csatlakozást. Ez azonban meghiúsult, mert Cserháti pécsi püspök és Szennay pannonhalmi főapát nem táma(Folytatás az 5. oldalon) A pápa szózata a magyar néphez II. János Pál pápa Árpádházi Szent Erzsébet halálának 750. évfordulója alkalmából figyelemreméltó üzenetet intézett a Magyarországon élő katolikus híveihez. A Szentatya a jubileum évében társadalmunk mai problémáira mutatott rá. II. János Pál pápává választása óta immár harmadszor fordult a magyar néphez. A két részből álló üzenet szövege egyébként a vatikáni rádió magyar műsorában is elhangzott. Az első levél Magyarország keresztény arculata megőrzésére, a második levél a hitoktatás fontosságára hívta fel a figyelmet, ezenfelül az üzenet olyan buzdításokat is tartalmaz, amelyeknek időszerűségét a mai magyar társadalomban és Egyházban nem lehet kétségbe vonni. Árpád-házi Szent Erzsébet alakjának felidézése után a pápa a felebaráti szeretet cselekedeteiről és a családi hűség szükséges voltáról beszélt. A fiatalokat ezekkel a szavakkal buzdította: — Kössétek oda életeteket Krisztushoz és őbenne testvéreitekhez! Nézzetek körül figyelmesen saját környezetetekben, akár a kórházakban, családi fészkekben, szeretetotthonokban, intézményekben megtaláljátok azt az idős testvért, a beteget, a rokonaitól elhagyott rokkantat, a testi és szellemi fogyatékost, akiben Krisztust szolgálhatjátok. — Mindenhol el kell hinteni a hit magvát, és használni kell az Egyház által felkínált kegyelmi eszközöket — írja a pápa, majd a házastársakhoz fordul, és arra biztatja őket, hogy megingathatatlan hűséggel ragaszkodjanak egymáshoz. De nem felejti el felhívni a figyelmet egy másik fontos magyar — de nemcsak magyar — problémára, amikor a következőket írja: — Fogadjátok hálával a teremtő Isten legszebb ajándékát, az új életet, amely fogantatása első pillanatától szent és sérthetetlen. — Alakítsátok át otthonaitokat családegyházzá, neveljétek gyermekeiteket a hitre. Hiszen a magyar társadalomnak különös szüksége van Krisztusba öltözött férfiakra és nőkre, akik ugyanolyan örömmel végzik a szeretet ezerféle szolgálatát, anyagi és szellemi javakban szűkölködők megsegítését, mint a Megváltó tette. II. János Pál a magyarokhoz intézett levelének végén így buzdítja a katolikusokat: — Legyetek büszkék rá, hogy a magyar föld sarja Árpád-házi Szent Erzsébet, Európa, sőt világszerte ismert és szeretett szentje. Erzsébet világviszonylatban gondolkodott, zseniális szívvel megérezte a szeretet egységes, buzdító erejét. — Erzsébet életében azon buzgólkodott, hogy hidat verjen a szemben álló társadalmi osztályok között, hogy egyesítse szülőföldjének különféle megnyilvánulásait, és végül, hogy boldog egységbe foglalja a szíveket. A pápa levelének utolsó mondatában azt a kívánságát fejezi ki, hogy az Árpád-házi Szent Erzsébet jubileumi év a magyar katolikus egyház megújulására fog vezetni. Ezután a Magyarok Nagyasszonya anyai szeretetébe ajánlja őket, és különleges szeretettel küldi a magyar népnek apostoli áldását.