Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)
1981-12-20 / 48. szám
A szaglás nagyobb szerepet kap a jövőben Erről már számos elméletet olvastunk. Most a Science Digest című népszerű angol tudományos folyóirat rövid cikkben számol be az újabb elméletekről. A cikkből idézünk néhány érdekesebb részletet: A közelmúltban folytatott kutatómunka alapján úgy tűnik, hogy a látás, hallás, ízlés, tapintás mellett a kissé elhanyagolt érzékszervnek, a szaglásnak a jövőben nagyobb szerep juthat az orvostudományban, a reklámiparban és az élet más területén. Bizonyos betegségeket a szaglással is fel lehet ismerni, más szóval: a diagnózis segédeszköze lehet. Példaképpen említik, hogy a veseműködés zavarai és a cukorbaj rendkívül kellemetlen verejtékszaggal járnak. Ugyanakkor úgy tudják, hogy egyes rákbetegségeknek — a halálhoz közel - jellegzetes kipárolgásuk van, amelynek szaga félreismerhetetlen. A gondolat, hogy az orrnak is fontos szerep jut a betegségek felismerésében, egyáltalán nem új. Már a középkorban megfigyelték az orvosok, hogy a pestisnek mézszaga van, a vörheny meleg kenyérszagra, a bárányhimlő frissen tépett tollakra, az elmebaj pedig egér- vagy őrszagra emlékeztet. Egyes amerikai kutatók úgy vélik, hogy laboratóriumi úton lehet majd olyan illatokat előállítani, amelyek, a munkást a termelés fokozására, az áruházak vásárlóközönségét költekezésre, a diákokat pedig tanulásra fogja serkenteni. A georgetowni egyetem orvostani osztályának van egy osztálya, amely az érzékszervek zavaraival foglalkozik. Ennek a központnak az igazgatója megállapította, hogy a rejtett párlatoknak igen nagy a meggyőző ereje. Az illatosított fehérneműből sokkal többet lehet eladni, mint a szagtalanból. Azok az élelmiszerüzletek és vendéglők, amelyek tudatosan az utca felé szellőztetnek, több látogatót csalnak be mint azok, amelyek diszkréten a hátsó udvarba engedik ki az ínycsiklandozó szagokat. A georgetowni egyetem igazgatója közölte, hogy a szovjet orvosok szagterápiával kísérleteznek. Azt remélik, ha sikerül speciális párlatokat permetezni az egyes emberek környezetébe, mint pl. egy kórházi szobába, ez csökkentheti a beteg szorongását, feszültségét, sőt, altató hatása is lehet.igyelembe véve azt a tényt, hogy a Szovjetunióban az emberi jogi és polgárjogi aktivistákat néhány év óta elmegyógyintézetbe zárják, az amerikai kutatóorvosok véleménye egy kissé módosulást szenved. A szovjet rendszer ismeretében sokkal valószínűbb, hogy a szagterápiát nem anynyira a szorongás csökkentésére, mint inkább fokozására fogják használni a rabkórházak pszichológusai, akik a hatóságok utasítására le akarják törni a fogoly akaratát, illetve meg akarják semmisíteni egyéniségét. A Brezsnyev és az elegancia Bonnban hivatalos látogatáson járt Brezsnyev szovjet államelnök és pártfőnök nem a legjobb benyomást keltette a német férfiszabók körében. Brezsnyev ugyanis , ellentétben a vendéglátó, elegáns Schmidt kancellárral, idejétmúlt zakót viselt. Ezzel kapcsolatban az Abendzeitung, a bajor főváros egyik bulvárlapja idézi a németországi férfidivat koronázatlan királyának a véleményét, aki az alábbiakban bírálta a divatjamúlt viseletét: Brezsnyev téves öltönyt halászott ki a ruhásszekrényből. Sokkal jobban öltözködhetne. A müncheni kritikusnak főleg a divatból kiment egysoros zakó nem tetszett, amilyet a Német Szövetségi Köztársaságban már másodkézből sem vásárolnak . A moszkvai vendég egy előnyösebb szabású zakóban jobban elrejthette volna súlyos alakját. Ráadásul a zakó ujja túl hosszú volt, a fehér kézelő nem látszott ki alóla A zsebek sem voltak éppen divatosak Az egyik müncheni férfidivatszabó azt ajánlotta Brezsnyevnek, hogy a jövőben jobban válogassa meg azt, akinél dolgoztat! Jft Mennyit ér egy nyugatnémet háziasszony? Olvasóink bizonyára örömmel veszik tudomásul, hogy mily sokat ér egy háziasszonyfeleség. A frankfurti bíróság döntése szerint pontosan 34 067 márkát és 49 pfenniget. Ennyit ítélt meg a bíró a férjnek, akinek a feleségét halálra gázolta egy autó. A bíróság kiszámította, hogy egy négyszemélyes család ellátása heti 57 órás munkaidőt jelent . Márpedig az özvegy férjtől nem lehet elvárni, hogy ő végezze el a háztartási munkát, mivel neki más állása van. Megkerült Wagner karmesteri pálcája ezel a pálcával utolsó hangversenyét dirigálta Velencében, és amelyet néhány hete ismeretlen tettes ellopott a város konzervatóriumának múzeumából. Az enyveskezű Wagner-rajongót — úgy látszik — furdalta a lelkiismeret, mert postán visszaküldte a zenei ereklyét, igaz, hogy utánvéttel, de a múzeum örömmel fizette a postát... 8* Cirkusz a Vatikánban Pápának kellett lennem ahhoz, hogy jobban megismerjem a cirkuszt és annak szereplőit. Talán így jellemezte szerdai kihallgatásán azt a tényt, hogy cirkusz szórakoztatta. Az előadás után megköszönte a szereplőknek a fellépést, és azt mondta: — Nem nagyon ismertem a cirkuszt, mielőtt pápa lettem, mert fiatalabb éveimben a mozi és színház érdekelt. Amióta a Vatikánban élek, sorra jönnek a cirkuszok mutatványaikkal. A szerdai előadáson a Szentatya 4000 zarándokkal szívből nevetett az ökölvívó-mérkőzésen, amelyen egy kenguru bokszolt két bohóc ellen. A félórás műsorban egyébként spanyol zsonglőrök, angol és portugál bohócok, valamint bolgár trambulinművészek léptek fel. A varsói cirkusz zenekara játszott az előadáson. Pápai dicséret Vergiliusnak II. János Pál pápa dicsérőleg emlékezett meg Vergiliusról, a rómaiak híres költőjéről, mint aki gyűlölte a háborút, és szerette a természetet. A pápa latinul szólalt fel, a latin nyelven író költőket támogató alapítvány ülésén Rómában. Beszédében azt mondta, hogy Vergilius humánus, békeszerető poéta volt. — A mai világban nagyon is szükség van Vergilius erényeire — mondta a többi közt a Szentatya. Éhségsztrájk a Szovjetunióban Mint már előzőleg jeleztük, Andrej Szaharov Nobel-díjas orosz tudós feleségével együtt a Moszkvától mintegy 400 kmre fekvő Gorkij városában éhségsztrájkot kezdett, ahol tavaly január óta száműzetésben él. Az éhségsztrájkot akkor kezdték el, amikor Brezsnyev Bonnba érkezett. A Szaharov házaspár kezdeményezésének két vetülete van. Először: akciójukkal ki akarják kényszeríteni menyüknek azt a jogot, hogy Szaharov mostohafiával találkozzon az Egyesült Államokban, és akit a nemzetközi jog normáinak semmibe vételével tartanak vissza a Szovjetunióban. A második, közvetett, nagyobb távlatú célja az, hogy ezzel hívják fel a világ figyelmét arra: milyen nyomorúságos, gyenge lábon áll az emberi jog a Szovjetunióban. TÁMOGASSA IRDETŐINKET! R A — ÓZSA LÁSZLÓ: Pillantás a nagyvilágba & E — H 8. oldal . A Szovjetunió és a vallásszabadság (Folytatás az I. oldalról) adságot, az emberi jogokat. A Szovjetunió és a kommunista államok delegátusai arra is hivatkoztak, hogy a deklarációnak figyelembe kell vennie az egyes országok törvényeit. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy ezek az országok végeredményben ragaszkodnak a vallással kapcsolatos korlátozó rendelkezéseikhez, így például a Szovjetunió delegátusa hangsúlyozta: nemcsak a vallást kell tiszteletben tartani, hanem a vallástalanságot is. A lelkiismereti szabadságra azt mondotta: igen, ezt respektálni kell, de nem szabad megengedni, hogy a vallásos gyakorlat „veszélybe sodorja a társadalmat”. Hozzátette még: a vallásoktatásnál tudomásul kell venni, hogy számos országban az államot és az Egyházat különválasztották. Jól tudjuk, hogy a kommunista rendszerű államok valóban azt hirdetik: náluk az államot és az Egyházat szétválasztották. Tudjuk azonban, hogy a gyakorlatban az Egyházat úgy odaláncolták a totális államhoz, hogy erre például Magyarország ezeréves történelmében még nem volt példa. Mindent egybevetve, ez a vita is bebizonyította, hogy a totális államok hadilábon állnak a lelkiismereti és vallásszabadsággal. Vagy nem tudnak vele mit kezdeni, vagy éppen védekeznek ellene, aminthogy több kommunista delegátus hangsúlyozta is: nem engedik meg, hogy a deklaráció szövege alapján bárki beavatkozzék országuk belügyeibe. Giovanni Cheli érsek, a Vatikán állandó megfigyelője a világszervezetnél, szintén felszólalt. Hangsúlyozta: mindenféle türelmetlenséget el kell vetni és el kell ítélni. Pozitívumnak mondotta, hogy et világszervezet megszövegezte ezt a deklarációt, hogy foglalkozott a vallási türelem kérdésével. A vallásos hit és annak korlátlan szabad kifeje A svájci Neuer Zürcher Zeitung hosszan beszámol arról, hogy Lengyelország népe a hosszú kommunista uralom után most először ünnepelte igazi nemzeti ünnepét, november 11-ét és azt az embert, aki a lengyel függetlenség hőse volt, Pilsudski marsallt. Lengyelország ugyanis 1918. november 11-én vált újra önálló országgá. Csakhogy a második világháború után, amikor a kommunisták uralomra jutottak, azok más, a bolsevista történetből vett napokat kényszerítették rá a lengyelekre, mint nemzeti ünnepet. A tavaly nyár óta megindult erjedésben azonban a régi nemzeti ünneppel szembeni tilalom is elolvadt, és ebben az évben, az elmúlt hónapban a lengyel nép maga vette a kezébe az ünneplést. Miként a svájci lap írja, minden lengyel, akinek neve és rangja van, részt vett az ünnepen, kivéve a kommunista pártfunkcionáriusokat, akik most egyszerre elnémultak. Mindenekelőtt részese volt az ünneplésnek a független szakszervezet, a Szolidaritás, ezenkívül diákok, cserkészek, a katolikus egyház egyletei, egyetemek, tudósok, a különböző katolikus csoportok és a demokratikus párt. Megállapítja a Neue Zürcher Zeitung, hogy „a lengyel nemzet minden anyagi nélkülözés ellenére a nemzeti lelkesedés hatalmába került. A Szolidaritás, az Egyházzal és az ifjúsági szervezetekkel teljes egyetértésben, szép csendben, de nagyon következetesen készítette elő az ünnepet. A kommunista párt tudott az előkészületekről, és a párton belül nézeteltérésekre is sor került, a tekintetben, hogy mi legyen a teendő? Többen az ünnep betiltását kívánták, de végül is felülkerekedett Jaruzelski miniszterelnöknek a felfogása: nem lehet betiltani, mert a tilalomnak úgysem lenne semmi hatása, sőt, csak felkorbácsolná a fiatalság indulatait, és az egész fejlődés kicsúszna a hatóságok kezéből. Okosabbnak látták tehát, ha engedik az ünneplést, ezzel kinyitva egy szerepet a hazafias érzelmek számára A svájci lap arról is tájékoztat, hogy az ünneplők rendkívül fegyelmezettek voltak. Persze, ha most nem is volt felfordulás, továbbra is kérdés, hogy ez a sikeres nemzeti ünnep a jövőben milyen hatást gyakorol a lengyelek politikai öntudatára? Mindenesetre a kommunisták által 1945 óta folytatott történelemhamisítás — az újabbkori történelem „átértékelése” — Lengyelországban most végleg összeomlott. Még a lengyel rádió is több órás műsort készített elő. Az adás szerkesztői, mikor ezen a műsoron dolgoztak, nem voltak biztosak abban, nem tudhatták, hogy szabad lesz-e a műsort leközölni. Végül is adásra került, és akkor reggel 6-tól déli 12-ig sok mindent lehetett hallani, amit évtizedek óta nem. Hallani lehetett a Pilsudski-légió indulóit, történészek előadásait, olyan előadásokat, amelyek miatt az elmúlt években az előadókat börtönbe csukták volna. . A lengyel lakosság teljes mértékben részt vett az ünnepségeken — írja a svájci lap —, de a hadseregnek nem engedélyezték a felvonulást, a hadsereg csupán az ismeretlen katona sírjának megkoszorúzásán lehetett jelen. Viszont Varsóban a templomokban főpapi misét celebráltak, Krakkóban és más városokban is a papság a hazafias hullám hordozója volt. Ezeknek az ünnepségeknek a csúcspontja Varsóban volt, a Szolidaritás által szervezett gyűlésen. A felvonulás a királyok és egyházfejedelmek útvonalán történt, és a menet élén egy öreg generális haladt, Boruta Spiechowicz tábornok, az első világháború, valamint a szovjet vörös hadsereg ellen 1920-ban folytatott lengyel harcok hőse, aki most a Szolidaritás tagja. Gdanskban a Lenin Művek egyik fontos részlegét most átkeresztelték Pilsudski marsall nevére, a lengyel Nemzeti Színházban pedig bemutattak egy új nemzeti misztériumjátékot, s a színészek négy évszázad lengyel gondolkodóinak a szövegéből olvastak fel. A lengyel függetlenség ünnepe KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA írja dr. Szépe László, dr. ÚTITÁRS Ajándék Odahaza történt, de a „szabad” világban is történhetett volna. Fiatalasszonyt vittek be a mentők a kórházba. Súlyosan megsebesült autóbaleset következtében. A műtőben összefoltozták amennyire lehetett. Amikor a kórteremben magához tért, az ápolónővér, még a régi világból való, biztatta: Ne fejen, rendbe fog jönni, de buzgó imára van szüksége, mert most ebben kell az Isten segítsége is. Az asszonyka szomorúan nézett a nővérre, s miközben két szeme sarkából könnycsepp gördült végig arcán, azt mondta halkan: Én nem tudok imádkozni, a szüleim nem szóltak nekem Istenről, és nem tanítottak imára. Ha az ápolónővér megkérdezhette volna őt, hogy mire tanították a szülei, és mit kapott tőlük, bizonyára sok mindent fel tudott volna sorolni. Élelmet, szép ruhákat, szórakozást, udvariassági formákat, helyezkedést és sok mindenféle ajándékot. Egy ajándékról megfeledkeztek: Megismertetni őt Istennel, és megtanítani őt imádkozni Pedig az életben erre sokszor van szükség A mikor itt, ebben a még gazdag országban látogatom a magyar családokat, csendben megfigyelem, hogyan ajándékozzák és nevelik gyermekeiket. Ez a legbiztosabb mérőléce a család értékének. Hiába remek, modern és pazarul berendezett a nagy ház, ha a gyermekek lelki nevelése elvész benne. Egyik nap is meglátogattam egy magyar családot. Az udvariassági formák és a kávé után, amíg a felnőttek politizáltak, próbáltam kiszedni a gyerekekből, hogyan áll vallási ismeretük? Legtöbbször ezzel a kérdéssel szoktam kezdeni: Miért van a naptáron 1981? A kisebbik fiú és a kislány nem tudott rá mondani semmit. Az idősebbik fiú azt felelte, azért, mert tavaly 1980 volt. A szülőket nem kérdeztem, nem akartam őket zavarba hozni. Nem szomorú? Keresztény család, és a gyerekek nem tudják, hogy Jézus Urunk születésétől számítjuk az éveket előre és hátra, s minden naptáron, még Moszkvában is, 1981 van, mert ennyi évvel ezelőtt született Jézus. Amikor ezt finoman elmondtam a fiúknak és a kislánynak, utána megkérdeztem őket, hogy ki volt hát Jézus, ha tőle számítjuk az éveket? — Csak ennyit mondtak: I don’t know. Szomorúság fogott el. Tehetséges, jófejű magyar gyerekek, és nem kapják meg azt, ami az életben a legfontosabb, a hitet. De aztán rájöttem valami másra is, ami megkönnyített Karácsony ugyan még messze volt, de az üzletek már hangosan hirdették és kínálták színes játékaikat. (Valószínűleg jórészük szintén nem tudja, hogy 1981 és a karácsony Krisztus születését jelenti.) Megkérdeztem a gyerekeket, mit fognak kérni karácsonyra ajándéknak? Erre is azt felelték: I don’t know. (Azért írom ezt angolul, mert úgy látszik, nekik könnyebb az angolba burkolni valamit, amit nem tudnak.) Ez a válasz megkönnyebbített. Ezt sem tudják. . Vajon miért nem tudják, hogy mit kérjenek? Aztán a beszélgetés során ezt is megtudtam. A szobájuk, szekrények, az ágy alja, sőt a garázs is, már zsúfolásig van játékokkal, biciklivel, motoros és komputeres csalafintaságokkal, könyvekkel, mozival, filmekkel és mindennel, amit az üzletekben össze lehetett vásárolni. És a szülők mindezt már összevásárolták, ajándékozták, a gyerekek már mindentől megcsömörlöttek, és most már nem tudják, hogy még mit is kérjenek . . . S mindez így volt olyan magyar családnál, nem is egynél, ahol a szülők odahaza sokszor koplaltak, fáztak, menekültek, vándoroltak, és most itt izzadásig dolgoznak, hogy minél többet keressenek. Ha a problémát nem is vallási szempontból nézzük, akkor is a legsúlyosabb nevelési hiba a gyermeket elárasztani ajándékokkal. Nagy igazság az, hogy azt értékeljük jobban, amiért megküzdünk. Ami könnyen jön, az nem olyan édes. Gyermekeinket megfosztjuk az értékelés tudományától. Azt mondják, ajándék lónak ne nézd a fogát! Érvényes ez arra, amit másoktól kapunk, de igenis nagyon meg kell néznünk a fogát annak az ajándéknak, amelyet gyermekeinknek adunk. Mert józan keresztény szülőnek tudnia kell, hogy a gyermek részére hirdetett játékban, könyvben és magazinban olyan is van, ami nem neki való, ami célzatos, erkölcsileg és politikailag irányított. A Bibliában van Jézus egyik kérdése: Vajon a jó apa ad-e gyermekének kígyót vagy skorpiót? — Sajnos, ha alaposan átnéznénk a gyermekeinknek adott ajándékokat, azokban találnak kígyót és mérget. Karácsonyra készülve a legnagyobb kérdés, amelyre felelnünk kell most vagy a nagy ítéleten: Megadtuk-e gyermekeinknek a legfontosabbat, a legértékesebb ajándékot, a hitet? Tudnak-e Istenről, Jézusról, a Szentlélekről? Tudnak-e imádkozni? Szomorú lesz annak az apának és anyának az a pere, amikor gyermeke egy betegségben, bajban szemrehányólag néz szüleire: Miért nem szóltatok nekem Istenről? Miért nem tanítottatok meg imádkozni? Karácsonyok ünneplése csak úgy ér valamit, ha azokban benne van a lelki ajándék is. iniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiii zése az emberi élet nagy értéke, sehol nem szabad korlátozni, mert az, nevezetesen a hit, az ember lelkéből fakad. Az Egyesült Államok megbízottja, Michael Novak rámutatott: az ENSZ deklarációja nagy lépés az emberi jogok terén. Idézte II. János Pál pápát, aki 1979-ben az ENSZ fórumán maga is utalt arra: a vallásos és vallástalan nézetek szembe kerülése nem zárja ki az emberi dimenziók kölcsönös tiszteletben tartását. Nyilvánvalóan a nemzetiszocialista és a kommunista ideológiákra és hatalmi struktúrákra utalva, az amerikai delegáns kifejtette: ott, ahol hivatalos tanná emelték a gondolatszabadság és a lelkiismereti szabadság korlátozását, ahol a „kollektív akarat" nevében politizáltak, ott került sor arra, hogy emberek millióit küldték börtönbe és kényszermunkatáborokba. 1981. dec. 20.