Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)

1981-12-20 / 48. szám

­ A szaglás nagyobb szerepet kap a jövőben E­rről már számos elméletet olvastunk. Most a Science Di­gest című népszerű angol tu­dományos folyóirat rövid cikk­ben számol be az újabb elmé­letekről. A cikkből idézünk né­hány érdekesebb részletet: A közelmúltban folytatott kutatómunka alapján úgy tű­nik, hogy a látás, hallás, ízlés, tapintás mellett a kissé elha­nyagolt érzékszervnek, a szag­lásnak a jövőben nagyobb sze­rep juthat az orvostudomány­ban, a reklámiparban és az élet más területén. B­izonyos betegségeket a szaglással is fel lehet ismerni, más szóval: a diagnózis se­gédeszköze lehet. Példaképpen említik, hogy a veseműködés zavarai és a cukorbaj rendkí­vül kellemetlen verejtékszag­gal járnak. Ugyanakkor úgy tudják, hogy egyes rákbeteg­ségeknek — a halálhoz közel - jellegzetes kipárolgásuk van, amelynek szaga félreismerhe­tetlen. A gondolat, hogy az orrnak is fontos szerep jut a betegségek felismerésében, egyáltalán nem új. Már a kö­zépkorban megfigyelték az or­vosok, hogy a pestisnek méz­szaga van, a vörheny meleg kenyérszagra, a bárányhimlő frissen tépett tollakra, az el­mebaj pedig egér- vagy őr­szagra emlékeztet. E­gyes amerikai kutatók úgy vélik, hogy laboratóriumi úton lehet majd olyan illatokat elő­állítani, amelyek, a munkást a termelés fokozására, az áruhá­zak vásárlóközönségét költeke­zésre, a diákokat pedig tanu­lásra fogja serkenteni. A georgetowni egyetem or­vostani osztályának van egy osztálya, amely az érzékszer­vek zavaraival foglalkozik.­­ Ennek a központnak az igaz­gatója megállapította, hogy a rejtett párlatoknak igen nagy a meggyőző ereje. Az illatosí­tott fehérneműből sokkal töb­bet lehet eladni, mint a szag­talanból. Azok az élelmiszer­­üzletek és vendéglők, amelyek tudatosan az utca felé szellőz­tetnek, több látogatót csalnak be mint azok, amelyek diszk­réten a hátsó udvarba engedik ki az ínycsiklandozó szagokat. A georgetowni egyetem igaz­gatója közölte, hogy a szovjet orvosok szagterápiával kísér­leteznek. Azt remélik, ha si­kerül speciális párlatokat per­metezni az egyes emberek kör­nyezetébe, mint pl. egy kór­házi szobába, ez csökkentheti a beteg szorongását, feszült­ségét, sőt, altató hatása is le­het.­igyelembe véve azt a tényt, hogy a Szovjetunióban az em­beri jogi és polgárjogi aktivis­tákat néhány év óta elme­gyógyintézetbe zárják, az ame­rikai kutatóorvosok véleménye egy kissé módosulást szenved. A szovjet rendszer ismere­tében sokkal valószínűbb, hogy a szagterápiát nem any­­nyira a szorongás csökkenté­sére, mint inkább fokozására fogják használni a rabkórházak pszichológusai, akik a hatósá­gok utasítására le akarják tör­ni a fogoly akaratát, illetve meg akarják semmisíteni egyé­niségét. A Brezsnyev és az elegancia Bonnban hivatalos láto­gatáson járt Brezsnyev szov­jet államelnök és pártfőnök nem a legjobb benyomást kel­tette a német férfiszabók kö­rében. B­rezsnyev ugyanis , ellen­tétben a vendéglátó, elegáns Schmidt kancellárral, idejét­múlt zakót viselt. Ezzel kap­csolatban az Abendzeitung, a bajor főváros egyik bulvár­lapja idézi a németországi fér­fidivat koronázatlan királyá­nak a véleményét, aki az aláb­biakban bírálta a divatjamúlt viseletét: Brezsnyev téves öltönyt halászott ki a ruhásszekrény­ből. Sokkal jobban öltözköd­hetne. A müncheni kritikusnak fő­leg a divatból kiment egysoros zakó nem tetszett, amilyet a Német Szövetségi Köztársa­ságban már másodkézből sem vásárolnak . A moszkvai vendég egy előnyösebb szabású zakóban jobban elrejthette volna súlyos alakját. Ráadásul a zakó ujja túl hosszú volt, a fehér kézelő nem látszott ki alóla A zse­bek sem voltak éppen divato­sak A­z egyik müncheni férfidi­vatszabó azt ajánlotta Brezs­­nyevnek, hogy a jövőben job­ban válogassa meg azt, akinél dolgoztat! Jft Mennyit ér egy nyugatnémet háziasszony? O­lvasóink bizonyára öröm­mel veszik tudomásul, hogy mily sokat ér egy háziasszony­feleség. A frankfurti bíróság döntése szerint pontosan 34 067 már­kát és 49 pfenniget. Ennyit ítélt meg a bíró a férjnek, akinek a feleségét halálra gá­zolta egy autó. A bíróság kiszámította, hogy egy négyszemélyes család el­látása heti 57 órás munkaidőt jelent . Márpedig az özvegy férjtől nem lehet elvárni, hogy ő végezze el a háztartási mun­kát, mivel neki más állása van. Megkerült Wagner karmesteri pálcája ezel a pálcával utolsó hang­versenyét dirigálta Velencé­ben, és amelyet néhány hete ismeretlen tettes ellopott a vá­ros konzervatóriumának mú­zeumából. A­z enyveskezű Wagner-ra­­jongót — úgy látszik — fur­dalta a lelkiismeret, mert pos­tán visszaküldte a zenei erek­­lyét, igaz, hogy utánvéttel, de a múzeum örömmel fizette a pos­tát... 8* Cirkusz a Vatikánban Pápának kellett lennem ahhoz, hogy jobban megismer­jem a cirkuszt és annak sze­replőit. T­alán így jellemezte szer­dai kihallgatásán azt a tényt, hogy cirkusz szórakoztatta. Az előadás után megköszönte a szereplőknek a fellépést, és azt mondta: — Nem nagyon ismertem a cirkuszt, mielőtt pápa let­tem, mert fiatalabb éveimben a mozi és színház érdekelt. Amióta a Vatikánban élek, sor­ra jönnek a cirkuszok mutat­ványaikkal. A szerdai előadáson a Szent­atya 4000 zarándokkal szívből nevetett az ökölvívó-mérkőzé­sen, amelyen egy kenguru bok­szolt két bohóc ellen. A félórás műsorban egyéb­ként spanyol zsonglőrök, an­gol és portugál bohócok, vala­mint bolgár trambulinművé­­szek léptek fel. A varsói cir­kusz zenekara játszott az elő­adáson. Pápai dicséret Vergiliusnak II. János Pál pápa dicsérő­­leg emlékezett meg Vergilius­­ról, a rómaiak híres költőjé­ről, mint aki gyűlölte a hábo­rút, és szerette a természetet. A pápa latinul szólalt fel, a latin nyelven író költőket tá­mogató alapítvány ülésén Ró­mában. Beszédében azt mond­ta, hogy Vergilius humánus, békeszerető poéta volt. — A mai világban nagyon is szükség van Vergilius eré­nyeire — mondta a többi közt a Szentatya. Éhségsztrájk a Szovjetunióban M­int már előzőleg jeleztük, Andrej Szaharov Nobel-díjas orosz tudós feleségével együtt a Moszkvától mintegy 400 km­­re fekvő Gorkij városában éh­ségsztrájkot kezdett, ahol ta­valy január óta száműzetés­ben él. Az éhségsztrájkot ak­kor kezdték el, amikor Brezs­nyev Bonnba érkezett. A Szaharov házaspár kezde­ményezésének két vetülete van. Először: akciójukkal ki akarják kényszeríteni menyük­nek azt­ a jogot, hogy Szaharov mostohafiával találkozzon az Egyesült Államokban, és akit a nemzetközi jog normáinak semmibe vételével tartanak vissza a Szovjetunióban. A má­sodik, közvetett, nagyobb táv­latú célja az, hogy ezzel hív­ják fel a világ figyelmét arra: milyen nyomorúságos, gyenge lábon áll az emberi jog a Szov­jetunióban.­­ T­ÁMOGASSA IRDETŐINKET! R A —­ ÓZSA LÁSZLÓ: Pillantás a nagyvilágba & E — H 8. oldal . A Szovjetunió és a vallásszabadság (Folytatás az I. oldalról) adságot, az emberi jogokat. A Szovjetunió és a kommu­nista államok delegátusai arra is hivatkoztak, hogy a dekla­rációnak figyelembe kell ven­nie az egyes országok törvé­nyeit. Gyakorlatilag ez azt je­lenti, hogy ezek az országok végeredményben ragaszkod­nak a vallással kapcsolatos korlátozó rendelkezéseikhez, így például a Szovjetunió de­legátusa hangsúlyozta: nem­csak a vallást kell tiszteletben tartani, hanem a vallástalan­­ságot is. A lelkiismereti sza­badságra azt mondotta: igen, ezt respektálni kell, de nem szabad megengedni, hogy a vallásos gyakorlat „veszélybe sodorja a társadalmat”. Hoz­zátette még: a vallásoktatás­nál tudomásul kell venni, hogy számos országban az államot és az Egyházat különválasztot­ták. Jól tudjuk, hogy a kom­munista rendszerű államok valóban azt hirdetik: náluk az államot és az Egyházat szét­választották. Tudjuk azonban, hogy a gyakorlatban az Egy­házat úgy odaláncolták a to­tális államhoz, hogy erre pél­dául Magyarország ezeréves történelmében még nem volt példa. M­indent egybevetve, ez a vita is bebizonyította, hogy a totális államok hadilábon áll­nak a lelkiismereti és vallás­szabadsággal. Vagy nem tud­nak vele mit kezdeni, vagy ép­pen védekeznek ellene, amint­hogy több kommunista dele­gátus hangsúlyozta is: nem en­gedik meg, hogy a deklaráció szövege alapján bárki beavat­kozzék országuk belügyeibe. G­iovanni Cheli érsek, a Va­tikán állandó megfigyelője a világszervezetnél, szintén fel­szólalt. Hangsúlyozta: minden­féle türelmetlenséget el kell vetni és el kell ítélni. Pozití­vumnak mondotta, hogy et vi­lágszervezet megszövegezte ezt a deklarációt, hogy fog­lalkozott a vallási türelem kér­désével. A vallásos hit és an­nak korlátlan szabad kifeje­ A svájci Neuer Zürcher Zeitung hosszan beszámol arról, hogy Lengyelország népe a hosszú kommunista uralom után most először ünnepelte igazi nemzeti ünnepét, november 11-ét és azt az embert, aki a lengyel függet­lenség hőse volt, Pilsudski marsallt. Lengyel­­ország ugyanis 1918. november 11-én vált újra önálló országgá. Csakhogy a második világ­háború után, amikor a kommunisták uralomra jutottak, azok más, a bolsevista történetből vett napokat kényszerítették rá a lengyelekre, mint nemzeti ünnepet. A tavaly nyár óta meg­indult erjedésben azonban a régi nemzeti ün­neppel szembeni tilalom is elolvadt, és ebben az évben, az elmúlt hónapban a lengyel nép maga vette a kezébe az ünneplést. M­iként a svájci lap írja, minden lengyel, akinek neve és rangja van, részt vett az ünne­pen, kivéve a kommunista pártfunkcionáriuso­kat, akik most egyszerre elnémultak. Mindenek­előtt részese volt az ünneplésnek a független szakszervezet, a Szolidaritás, ezenkívül diákok, cserkészek, a katolikus egyház egyletei, egye­temek, tudósok, a különböző katolikus csopor­tok és a demokratikus párt. M­egállapítja a Neue Zürcher Zeitung, hogy „a lengyel nemzet minden anyagi nélkü­lözés ellenére a nemzeti lelkesedés hatalmába került. A Szolidaritás, az Egyházzal és az if­júsági szervezetekkel teljes egyetértésben, szép csendben, de nagyon következetesen készítette elő az ünnepet. A kommunista párt tudott az előkészületekről, és a párton belül nézetelté­résekre is sor került, a tekintetben, hogy mi legyen a teendő? Többen az ünnep betiltását kívánták, de végül is felülkerekedett Jaruzels­ki miniszterelnöknek a felfogása: nem lehet betiltani, mert a tilalomnak úgysem lenne sem­mi hatása, sőt, csak felkorbácsolná a fiatalság indulatait, és az egész fejlődés kicsúszna a hatóságok kezéből. Okosabbnak látták tehát, ha engedik az ünneplést, ezzel kinyitva egy szerepet a hazafias érzelmek számára A svájci lap arról is tájékoztat, hogy az ün­neplők rendkívül fegyelmezettek voltak. Per­sze, ha most nem is volt felfordulás, továbbra is kérdés, hogy ez a sikeres nemzeti ünnep a jövőben milyen hatást gyakorol a lengyelek politikai öntudatára? Mindenesetre a kommu­nisták által 1945 óta folytatott történelemha­misítás — az újabbkori történelem „átértéke­lése” — Lengyelországban most végleg össze­omlott. Még a lengyel rádió is több órás mű­sort készített elő. Az adás szerkesztői, mikor ezen a műsoron dolgoztak, nem voltak biztosak abban, nem tudhatták, hogy szabad lesz-e a műsort leközölni. Végül is adásra került, és akkor reggel 6-tól déli 12-ig sok mindent le­hetett hallani, amit évtizedek óta nem. Halla­ni lehetett a Pilsudski-légió indulóit, történé­szek előadásait, olyan előadásokat, amelyek miatt az elmúlt években az előadókat börtön­be csukták volna. . A lengyel lakosság teljes mértékben részt vett az ünnepségeken — írja a svájci lap —, de a hadseregnek nem engedélyezték a fel­vonulást, a hadsereg csupán az ismeretlen ka­tona sírjának megkoszorúzásán lehetett jelen. Viszont Varsóban a templomokban főpapi mi­sét celebráltak, Krakkóban és más városokban is a papság a hazafias hullám hordozója volt. Ezeknek az ünnepségeknek a csúcspontja Var­sóban volt, a Szolidaritás által szervezett gyű­lésen. A felvonulás a­ királyok és egyházfeje­delmek útvonalán történt, és a menet élén egy öreg generális haladt, Boruta­ Spiechowicz tá­bornok, az első világháború, valamint a szov­jet vörös hadsereg ellen 1920-ban folytatott lengyel harcok hőse, aki most a Szolidaritás tagja. Gdanskban a Lenin Művek egyik fon­tos részlegét most átkeresztelték Pilsudski mar­sall nevére, a lengyel Nemzeti Színházban pe­dig bemutattak egy új nemzeti misztériumjá­tékot, s a színészek négy évszázad lengyel gon­dolkodóinak a szövegéből olvastak fel. A lengyel függetlenség ünnepe KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA írja dr. Szépe László, dr. ÚTITÁRS Ajándék O­dahaza történt, de a „szabad” világban is történhetett volna. Fiatalasszonyt vittek be a mentők a kórházba. Súlyosan megsebesült autóbaleset következtében. A műtőben összefol­tozták amennyire lehetett. Amikor a kórteremben magához tért, az ápolónővér, még a régi világból való, biztatta: Ne fe­­­jen, rendbe fog jönni, de buzgó imára van szüksége, mert most ebben kell az Isten segítsége is. A­z asszonyka szomorúan nézett a nővérre, s miközben két szeme sarkából könnycsepp gördült végig arcán, azt mondta halkan: Én nem tudok imádkozni, a szüleim nem szóltak nekem Istenről, és nem tanítottak imára. H­a az ápolónővér megkérdezhette volna őt, hogy mire tanították a szülei, és mit kapott tőlük, bizonyára sok mindent fel tudott volna sorolni. Élelmet, szép ruhákat, szórakozást, udvariassági formákat, helyezkedést és sok mindenféle aján­dékot. Egy ajándékról megfeledkeztek: Megismertetni őt Is­tennel, és megtanítani őt imádkozni Pedig az életben erre sokszor van szükség A mikor itt, ebben a még gazdag országban látogatom a magyar családokat, csendben megfigyelem, hogyan ajándé­kozzák és nevelik gyermekeiket. Ez a legbiztosabb mérőléce a család értékének. Hiába remek, modern és pazarul berende­zett a nagy ház, ha a gyermekek lelki nevelése elvész benne. E­gyik nap is meglátogattam egy magyar családot. Az ud­variassági formák és a kávé után, amíg a felnőttek politizál­tak, próbáltam kiszedni a gyerekekből, hogyan áll vallási is­meretük? Legtöbbször ezzel a kérdéssel szoktam kezdeni: Miért van a naptáron 1981? A kisebbik fiú és a kislány nem tudott rá mondani semmit. Az idősebbik fiú azt felelte, azért, mert tavaly 1980 volt. A szülőket nem kérdeztem, nem akartam őket zavarba hozni. N­em szomorú? Keresztény család, és a gyerekek nem tud­ják, hogy Jézus Urunk születésétől számítjuk az éveket előre és hátra, s minden naptáron, még Moszkvában is, 1981 van, mert ennyi évvel ezelőtt született Jézus. A­mikor ezt finoman elmondtam a fiúknak és a kislánynak, utána megkérdeztem őket, hogy ki volt hát Jézus, ha tőle szá­mítjuk az éveket? — Csak ennyit mondtak: I don’t know. S­zomorúság fogott el. Tehetséges, jófejű magyar gyere­kek, és nem kapják meg azt, ami az életben a legfontosabb, a hitet. D­e aztán rájöttem valami másra is, ami megkönnyített Karácsony ugyan még messze volt, de az üzletek már hango­san hirdették és kínálták színes játékaikat. (Valószínűleg jó­részük szintén nem tudja, hogy 1981 és a karácsony Krisztus születését jelenti.) Megkérdeztem a gyerekeket, mit fognak kérni karácsonyra ajándéknak? Erre is azt felelték: I don’t know. (Azért írom ezt angolul, mert úgy látszik, nekik könnyebb az angolba burkolni valamit, amit nem tudnak.) Ez a válasz megkönnyebbített. Ezt sem tudják. . Vajon miért nem tudják, hogy mit kérjenek? Aztán a be­szélgetés során ezt is megtudtam. A szobájuk, szekrények, az ágy alja, sőt a garázs is, már zsúfolásig van játékokkal, bicik­livel, motoros és komputeres csalafintaságokkal, könyvekkel, mozival, filmekkel és mindennel, amit az üzletekben össze le­hetett vásárolni. É­s a szülők mindezt már összevásárolták, ajándékozták, a gyerekek már mindentől megcsömörlöttek, és most már nem tudják, hogy még mit is kérjenek . . . S mindez így volt olyan magyar családnál, nem is egynél, ahol a szülők odahaza sok­szor koplaltak, fáztak, menekültek, vándoroltak, és most itt izzadásig dolgoznak, hogy minél többet keressenek. H­a a problémát nem is vallási szempontból nézzük, akkor is a legsúlyosabb nevelési hiba a gyermeket elárasztani aján­dékokkal. Nagy igazság az, hogy azt értékeljük jobban, amiért megküzdünk. Ami könnyen jön, az nem olyan édes. Gyerme­keinket megfosztjuk az értékelés tudományától. A­zt mondják, ajándék lónak ne nézd a fogát! Érvényes ez arra, amit másoktól kapunk, de igenis nagyon meg kell néz­nünk a fogát annak az ajándéknak, amelyet gyermekeinknek adunk. Mert józan keresztény szülőnek tudnia kell, hogy a gyermek részére hirdetett játékban, könyvben és magazinban olyan is van, ami nem neki való, ami célzatos, erkölcsileg és politikailag irányított. A Bibliában van Jézus egyik kérdése: Vajon a jó apa ad-e gyermekének kígyót vagy skorpiót? — Sajnos, ha alaposan átnéznénk a gyermekeinknek adott aján­dékokat, azokban találnak kígyót és mérget. K­arácsonyra készülve a legnagyobb kérdés, amelyre fe­lelnünk kell most vagy a nagy ítéleten: Megadtuk-e gyerme­keinknek a legfontosabbat, a legértékesebb ajándékot, a hitet? Tudnak-e Istenről, Jézusról, a Szentlélekről? Tudnak-e imád­kozni? S­zomorú lesz annak az apának és anyának az a pere, ami­kor gyermeke egy betegségben, bajban szemrehányólag néz szüleire: Miért nem szóltatok nekem Istenről? Miért nem ta­nítottatok meg imádkozni? K­arácsonyok ünneplése csak úgy ér valamit, ha azokban benne van a lelki ajándék is. iniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiii zése az emberi élet nagy ér­téke, sehol nem szabad kor­látozni, mert az, nevezetesen a hit, az ember lelkéből fakad. A­z Egyesült Államok meg­bízottja, Michael Novak rámu­tatott: az ENSZ deklarációja nagy lépés az emberi jogok terén. Idézte II. János Pál pá­pát, aki 1979-ben az ENSZ fó­rumán maga is utalt arra: a vallásos és vallástalan nézetek szembe kerülése nem zárja ki az emberi dimenziók kölcsönös tiszteletben tartását. Nyilván­valóan a nemzetiszocialista és a kommunista ideológiákra és hatalmi struktúrákra utalva, az amerikai delegáns kifejtet­te: ott, ahol hivatalos tanná emelték a gondolatszabadság és a lelkiismereti szabadság korlátozását, ahol a „kollek­tív akarat" nevében politizál­tak, ott került sor arra, hogy emberek millióit küldték bör­tönbe és kényszermunkatábo­rokba. 1981. dec. 20.

Next