Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)
1981-12-27 / 49-50. szám
DR. PÓSFAY PONCRÁCZ: t Oláh György Nem temetni jöttem, hanem emlékezni. Akinek pedig az emléke elevenen közöttünk él, ha meghalt is, örökké él! A magyar ember különben sem hisz a halálban. A nagy közösség tagjai vagy még e világon élnek, de ha elmentek, úgy tovább élnek a másvilágon. A krónika úgy jegyezte fel, hogy midőn a hunok a catalaunumi síkon megvívták az ókor utolsó nagy csatáját, akkor „a meghalt hunok lelkei velük harcoltak”. A régi hitű magyarok mellé temették fegyvereiket és lovukat, az asszonyok mellé pedig házieszközeiket. Ezt csak azért tehették, mert hittek az élet folytatásában. És ahogyan én is elmerülök a magyar jövőt fürkészve, azt mondhatom, hogy Oláh György is velünk marad, és a Hárommillió koldus szerzője tovább küzd fajtájáért azután is, hogy lelke felszállott a fénylő hadak útjára, a veszélyben viszszatérő Csaba herceg harcos seregébe. Földbirtokos táblabírák családjából származott, és a közgazdasági egyetemet végezte el. De mivel korán kitűnt írói tehetségével, fiatalon Milotay István mellé került mint szerkesztő. Azután országgyűlési képviselőnek is megválasztották. Nem akarok nagy szavakat használni, ez nem is volna méltó az emlékéhez. Ezért csak egyet s mást elevenítek fel emlékéből, hisz ez többet mond el mindennél. A negyvenes években egyszer egy miniszter jött látogatóba a vasi földre, kíséretében természetesen képviselők és újságírók, közöttük Oláh Gyurka. A vármegye Kőszegre, a magyar Alpokba is kivitte persze az egész társaságot. Meglátogattuk a bencések öreg, gótikus templomát is. Oláh Györgyöt elragadta a művészettörténész szenvedélye. Nem tudott betelni a múlt szépségeivel. Nagy kék szeme persze valahogyan másképpen látott, mint a többiek. A hétköznapi világ valahogyan elmaradt mögötte, és a szociális problémák éles meglátója és bátor előharcosa alámerült a múltban. Ismételt rábeszéléssel alig tudtam rávenni, hogy jöjjön a többiek után, hisz minden percünk be van osztva. A vacsorát a szombathelyi Sabaria szállóban rendeztük. Emlékszem, amint vacsora előtt ott állt a szálloda járdáján, zsinóros fekete ruhájában, művészt idéző dús lecsüngő hajzatával, és a jegyzeteit rendezte következő napi cikkéhez, amiben benyomásairól számolt be ... Ki ne emlékezne harcos folyóiratára, az Egyedül Vagyunkra? A cikkeknek nagy részét bizony maga írta. Radikális elveivel, lendületes stílusával új levegőt hozott a megrekkent magyar életbe. Nem rajtunk múlott, hogy a szép jövőt ígérő zsenge vetést is maga alá temette a nagyhatalmak harcát követő nagy összeomlás ... Ezután a világ vándorai lettünk, és ennek következményeképpen jutottunk el Argentínába. A sors kifürkészhetetlen végzése úgy akarta, hogy a hatvanas években itt telepedjünk le a córdobai hegyekben, Carlos Pazban. Itt hozott össze bennünket végleg a sors. Igen sokat voltunk együtt, tizenöt éve pedig szomszédok is lettünk. Ha történetesen egyedül maradtunk, sokat hívott le vagy jött fel hozzám, hogy együtt étkezzünk. Csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy kiváló szakács is volt. Vég nélküli séták és eszmecserék alatt beszéltük meg mindig a dolgokat. Ezért merem leírni, hogy ismertem gondolatait, érzelmeit, felfogását, talán jobban, mint bárki más. Minden érdekelte és foglalkoztatta. És csodálni való fiatalos szellemi frisseségét mindvégig meg is őrizte. Az ötvenes évektől kezdve magam is írtam. Unszoltam hát, hogy istenáldotta tehetségét nem szabad parlagon hevertetni. Írnia kellett, mert ez volt a kötelessége. Végigtekintve életét, örömmel és jó érzéssel állapíthatom meg, hogy a sors mindig kegyes volt hozzá. Szerencsés volt a házasságában is. A szó valódi értelmében élettársat kapott, olyan asszonyt, aki nemcsak boldoggá tette, hanem feltétel nélkül mindig mellette állt, és küzdött is érte, ha a balszerencse úgy hozta magával. Áldozatok árán Éva lehetővé tette azt is, hogy megint visszatérjen hivatásához. Újra írni kezdett tehát. A Nyugatra szakadt magyarság pedig örömmel olvasta megint Oláh György új írásait. A különböző magyar sajtótermékekben cikkei mindvégig megjelentek. László öccse hathatós biztatására azután elhatározta, hogy kihozza Az Antikrisztus itt jár közöttünk című könyvét. Nagy könyvsiker lett, amit az észak-amerikai, kanadai és venezuelai hosszú körútja is bebizonyított. Azután még egy régi szép emigrációs regényének megjelenését is megérte. Egészségi állapota miatt ezt már nem követte olyan hosszú irodalmi körút. Kifinomult kultúra, széles látókör, igazi műveltség és nagy tudás, éles meglátások és lendületes, magával ragadó stílus jellemezte mindig. Egyik utolsó képviselője napjainkban az univerzális képzettségű generációnak. Imponálóan hatalmas felkészültséggel foglalkozott mindvégig a magyarság sorskérdéseivel csakúgy, mint a világeseményekkel. Egy Buenos Aires-i szerkesztő barátunk mondotta volt nekem egyszer, hogy egy dologért irigyel bennünket, mert mi ketten Oláh Gyurkával valódi akadémiát alkotunk ott a córdobai hegyek között. De szívesen lenne ő is tagja ennek. Ebben a mondásban sok igazság rejlett. Egy kivételesen kedvező konstelláció volt, mely a szellemet elevenen, frissen tartja. Bármiről kezdtünk is el beszélgetni, végtelenül élvezetes eszmecsere alakult ki mindig. Utoljára a Szent Korona problémájáról beszélgettünk. Az utóbbi évtizedek bő irodalmának sikerült ugyanis teljes konfúziót okoznia. Kell tehát erről írni, a kérdéseket tisztázni. Végezetül nagyon megkért, hogy ezt tegyem meg, mert ő már nem fog írni erről... Igen könnyen ment el, az Úristen kegye volt ebben is hozzá. Mint egész életében, élettársa utolsó óráiban is bátran mellette állt. Szeptember 13-án, vasárnap délben kezdte magát különösen érezni. Azonnal előkerült a háziorvosa és a betegszállító kocsi. De a szanatóriumba való útja már hiábavaló volt. Egy harcos élet után elfáradt szíve megállt, és nem dobogott többé ... Az isteni kegyelem ragyogó tehetség, kifinomult kultúra hordozójává tette. És elmondhatom, hogy az isteni kegyelem egyetlen sugara sem csorbult ki rajta, mind fényesen visszaverődött. A talentumokat, amiket kapott, hűségesen kamatoztatta. Fajtájának a szerelmese volt, és ezért, ha most el is ment, örökké közöttünk fog élni.. . Csak újabb írásai fognak nekünk hiányozni... és nekem, hogy este megint bezörgessen hozzám: „Kánom, gyere, menjünk kicsit sétálni!” Ezért esténként tekintsünk fel többször a tejútra — amit mi, a fajtánkért harcolók hadak útjának hívunk —, mert ott egy újabb csillag gyulladt ki. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 11. oldal Szent István király Los Angeles-i (Cal.) temploma boldog karácsonyi ünnepeket kíván minden magyar testvérnek. A karácsony ünnepi szentmiséjében délelőtt 10,45-kor kéri a kis Jézus áldását egyéni és közösségi magyar életünk szépülésére. Minden vasárnap dé. 10:45-kor vár szentmisére Szent István király temploma minden Los Angeles környékén élő, vagy idelátogató magyar testvért. Adjon a kis Jézus boldog és áldásos új esztendőt! Horváth Á. Benedek premontrei kanonok, plébános Címünk: 3705 Woodlawn Avenue Los Angeles, Cal. 90011. Telefon: (213)234-9246. TOLLAS TIBOR: Fenyők tű levelű csend kupolái örökzöld fenyvesek a hó alól is reményt szikrázni csak zengjetek! Isten nélküli istállók mélyén ti őrzitek a szárnyatok alá menekült Kisdedet. Túlarasznyi ágaitok szalmazsákokba rejtve, ha őrök elkobozzák, rabok szabad szívében nyit tovább! Némán is hirdessétek e gyűlölet-rengetegbe: csak a szeretet tehet csodát Istenáldotta, boldog karácsonyi ünnepeket, és eredményekben gazdag új évet kíván a youngstowni SZENT ISTVÁN EGYHÁZKÖZSÉG nevében Bonnot Bernard lelkipásztor A WILLIAM PENN EGYESÜLET igazgatósága, központi tisztikara, ellenőrző bizottsága és a központi alkalmazottak Boldog és Istentől megáldott, békességes karácsonyi ünnepeket kívánnak egyesületünk minden egyes tagjának, és minden jóakaratú embernek. Szeretettel köszöntjük az Amerikai Magyar Katolikus Egylet tagjait körünkben. Magyar testvéri szeretet és megértés vezéreljen bennünket az új esztendőben! Váljék valóra a emberiség óhaja: WILLIAM PENN ASSOCIATION 429 Forbes Avenue Pittsburgh, Pa. 15219 Telefon: (412) 281-8950