Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1985 (92. évfolyam, 1-50. szám)

1985-03-17 / 11. szám

*. oldal glMIPIlllllllllliniimillllllUIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIMIIIMIIMIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIUIIIIillllllllllllll£ Hatolibus ülagparob Vasárnapja Citholk Hungarian*’ Sunday |___ KIAOOHIVATAl - IWTOaiAlOfMCI: 1 Published weekly except Easter & Christmas and 2 wert« In July | f by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Maboning Avenue^ e Youngstown, Ohio 44509. Telefoni (216) 799-2600. Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Boehm Papal Prelate-Pastor. Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL, O. F. M. THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION = ELŐFIZETÉSI ARAK: SUBSCRIPTION RATES: = = Két évre ................................. $37.00 For two years ........................ $37.00 E = £gy ^vre ..!.......................... $20.00 For one year .......................... $20.00 5 E Fg| évre $12,00 For six months ..................... $12.00 = Felelős szerkesztő: P. DENGL MIKLÓS O. F. M. Szerkesztő: DUNAI ÁKOS 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 = Telefon: (216) 799-2600. E ADVERT|SEMENT kaTES: I $4.00 per column inch 1—4 times; $3.50 per column inch 5—15 times; = $3.00 per column inch more than 15 times; = i page $125.00; J page $240.00; 1 full page $460l00. = = . Second class postage paid at Youngstown, Ohio = A lapban megjelent cikke): nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség H E véleményét. Az aláirt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. = =7llllllllllllllllllllllllllllllllllllllUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIItHllllllllT? Szocializmusból importált meztelenkedés Három hónapja, hogy be­léptünk az 1985-ös esztendőbe. Az egymást követő ünnepeket a hétköznapok megszokott­­sága váltotta fel mindenhol, így itt Bécsben is. Rövid holtszezon után is­mét feltűntek Bécs utcáin a magyar turisták. Ők aztán hoz­nak mindent, ami jó otthon: pá­linkát, szalámit, cigarettát és­­ 1985-ös naptárakat. Igen, magyar naptárakat. Ami engem illet, meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadtam ezeket az otthonról érkező kü­lönféle naptárakat, mivel több­ségüket ruhátlan nők képei „díszítik”. Nem tudtam osz­tozni annak a hazánkfiának a lelkesedésében, aki „Látod, már otthon is van ilyen!" felki­áltással mutatott nekem né­hány aktképes kártyanaptárt. Tudtommal a legutóbbi időkig az innen oda csempé­szett kiadványok jelentették az érdeklődők ilyen irányú kí­váncsiságát kielégítő „szak­­irodalmat”. Ma már a kádá­ri liberalizmus szellemében pi­acra kerülhetnek az ifjúság ne­velésének ezek a nélkülözhe­tetlen segédeszközei. Az idei kártyanaptár-ter­mést szinte teljes egészében az öncélú pucérkodás jellem­zi. A különböző vállalatok és termelőszövetkezetek kiadvá­nyainak modelljei nem a nyu­gati szexmagazinokból kiol­lózott „hölgyek”, hanem a dol­gozók társadalmának szocia­lista nevelésben részesült lá­nyai. Persze óriási különbség van közöttük és a testüket áru­ba bocsátó nyugati kolléga­nőik között. Míg ugyanis az utóbbiakat — ha öregedni kez­denek — a züllés sötét mély­sége várja, addig a szocialista Magyarország leányait vissza­várja az ipar és a mezőgazda­ság. A különböző gazdasági tevékenységeket reklámozó aktképes naptárok rendkívüli népszerűségnek örvendenek. A falinaptárokat megjelenésük után szinte napok alatt elkap­kodták a kultúrára éhes töme­gek. A kártyanaptárokhoz pe­dig csak protekcióval lehetett hozzájutni. A magyar nyelv értelme­ző szótára a pornográfiát „dur­va megjelenítésként” deklarál­ja. Kétségtelen, hogy ezek a fotók még nem azok, viszont művészieknek sem lehet nevez­ni őket, mert hát ugyan mi­lyen művészet az, amikor egy festőlétrán pipiskedő mezte­len nő hirdeti egy termelőszö­vetkezet melléküzemágának festő és tapétázó vállalkozá­sát? A hazai szexuális szaba­dosság ma már elfogadott tár­sadalmi jelenség. Tegyük hoz­zá: sajnos. Ezen már csak az olyan régies gondolkodású em­berek botránkoznak meg, mint amilyen én is vagyok, aki a ma­radi harmincasok közé tarto­zom... Kovács Sándor (Bécs) DR. TÖTTÖSY ERNŐ: Jaltétól Helsinkiig — Mítosz és valóság — (Második, befejező rész) A JALTAI EGYEZMÉNY TARTALMA Ha a jaltai egyezményt olyan jéghegyhez hasonlítanánk, amelyiknek csak a látható felét ismerhette meg a nagyvilág, ez a hasonlat csak részben volna helytálló. Egyrészt mert a ten­gerszint alatt rejtegetett titkos megállapodás csakhamar is­mertté vált, és főleg katonai természetű volt, másrészt mert a már említett, „árulást”, „elárulást”, „sérelmet” képező ténye­zők nem képeztek semmiféle titkot. Maga az egyezmény szö­vege tartalmazta őket. Az egyezmény kilenc fejezetet alkot, és kiegészíti az eljá­rási jegyzőkönyv tizennégy fejezete. Külön rövid jegyzőkönyv készült a német jóvátétel kérdéséről. Az egyezmény intézkedik Németország szétdarabolásáról, a kettős megszállási zónán belül a szovjet különzóna meg­teremtéséről és a német hadikárpótlás szovjet felügyelet alá rendeléséről. (Az Egyesült Államok minden hadikárpótlás­ról lemondott.) Leglényegesebb — máig is időszerű — pontjai azonban az Egyesült Nemzetek megalkotására és működésére, „a felszabadított Európa jövőjére” és a lengyel helyzet rendezé­sére vonatkoztak. A „felszabadított Európa deklarációja” kifogástalan nem­zetközi hitvallás. Az egyezmény V. és a függelék II. pontja: „Minden nép saját választása szerinti demokratikus intézmé­nyeket alkothat. A deklaráció megerősíti az Atlanti Charta alapelvét, amely szerint minden népnek jogában áll olyan kor­mányformát választani, amilyen alatt élni akar. Minden né­pet megillet a szuverenitás és az önkormányzat, amennyiben a támadó országok ettől megfosztották.” Mindebben nemcsak hogy nyoma sincs semmiféle „érdek­szférának”, hanem az önrendelkezési jog elvének világos dekla­rálását jelenti. A lengyel kérdéssel foglalkozó VI. fejezet kifejezetten meg­erősíti az önrendelkezési elvnek megfelelő „erős, független és demokratikus Lengyelország helyreállítását”. De ennél többet is mond: „szabad és befolyásmentes választásokat” ígér Len­gyelországnak, ahol általános választás alapján, titkos szava­zással, minden demokratikus és náciellenes pártnak jogában áll résztvenni és jelölteket állítani”. A lengyel szövetségi hűség elárulása ott kezdődött, ami­kor Jaltában a lengyelek nélkül döntöttek a lengyel területi kérdésekben, és a Szovjetuniónak ajándékozták a keleti len­gyel területeket. Azért nem hívták meg a londoni lengyel kor­mány képviselőit, mert azok számára a Curzon-vonal elfogad­hatatlan lett volna. Churchill egyik alsóházi beszédében azzal indokolta a ke­leti lengyel területek Szovjetuniónak történt ajándékozását, hogy ezekért Németországtól kapott kárpótlást a lengyel nép. Ez volt Jalta egyik nyilvánvaló — de közismert — árulása. A második a nemzetközi egyenjogúság elvét és elsősorban az Egyesült Államok érdekeit is érintő ajándék volt, amiben Sztá­lin részesült: kettős szovjet szavazat az Egyesült Nemzetek keretében. Sztálinnak sikerült meggyőznie a két angolszász állam­férfit, hogy Ukrajna és Fehér-Oroszország két független tör­ténelmi egység, s mindegyiknek külön követelte a szavazat jo­gát, így hát három szavazata van az Egyesült Nemzetekben. A harmadik árulás a távol-keleti titkos záradék volt, ame­lyet azonban március 1-i beszédében Roosevelt elnök letagadott az amerikai kongresszus előtt. Stettinius külügyminiszter hiá­ba erősí­tgette a sajtó előtt, hogy a katonai döntések kivéte­lével semmiféle megállapodás nem maradt titokban, a távol­keleti titkos egyezmény későbbi publikálása aláásta az elnök és államtitkára szavahihetőségét. A Kuril- és Dél-Szahalin-szi­­getek Sztálinnak ígérése megnyitotta a Kreml számára Ázsia kapuit. Feláldozta a kommunizmussal való „koegzisztencia” illúziójának a Kuomintang elnökét, leghűségesebb fegyver­társát. Mind a mai napig semmiféle újabb adat nem merült fel ar­ra, hogy ezzel a titkos megegyezéssel szemben más titok is született volna Jaltában. Egyébként sincs se nemzetközi jogi, se politikai jelentősége az olyan titoknak, amit senki sem is­mer, és senki sem igényel magának. A jaltai mítoszt, a területek szovjet érdekszférába utalá­sát tehát semmi esetre sem lehet egy nemlétező titokkal iga­zolni. JALTA UTÁN „Egy hónap múlt el Jalta óta — írta Churchill Roosevelt­­nek 1945. március 15-én —, és semmi előrehaladás sem történt. Meggyőződésem, hogy amennyiben nem tudjuk rávenni az oro­szokat, hogy beleegyezzenek az alapvető eljárási pontokba, egész jaltai munkánk hiábavaló volt. Lengyelország elveszítette a hatá­rát. Vajon el kell veszítenie a szabadságát is? Nem kívánom felhozni az angol és amerikai kormány közötti véleménykü­lönbséget, de fel kell tárnom a sikertelenséget és mélységes törést, ami Jaltában történt.” Churchill sohasem hitt Sztálinnak, és az egyezmény tar­talmazza is az angol fenntartásokat. Aztán újabb kétségbeesett levélben közölte Roosevelt elnökkel: „Ha Molotov észreve­szi, hogy eltéríthet bennünket­ az új lengyel kormány meg­alakításának processzusától, tudni fogja, hogy mindenben be­csaphat bennünket.” Így történt. A lengyelek sohasem választhattak szabadon. Számukra Jalta valóban az árulás, a szövetségi hűség és ki­tartás meggyalázását, az elszenvedett véráldozatok hiábavaló­ságát jelentette. Sztálin ünnepélyes ígérete, amely írásban van a konferencia jegyzőkönyvében, s amely szerint „a lengye­lek a saját választásuk szerinti életet élhetik”, egy hónap múl­va már eltűnt, mint a krími napsugár. Churchill azt is megírta Rooseveltnek, hogy „a lengyel bu­kást a román fogja követni, s Kelet-Európa látszólag ki lesz zárva a felszabadított Európáról szóló deklaráció rendelkezé­seiből, s mi (mármint a demokratikus nagyhatalmak — T. E.) ki leszünk zárva bármi befolyásból ebben a térségben.” Persze joggal kérdezi a mai történész, hogy mi késztette az akkor még katonailag olyan erős szabad hatalmakat a sztá­lini erőszak­lépések és a jaltai szellem megalázásának eltű­résére? Miért kellett azt egyszerűen tudomásul venniök, hogy Sztálin Jaltából de facto egy érdekszféra elméletet alakíthatott? Churchill undora és kesergő próféciája még nem jogforrás. „Bizonyára akként manipulál velünk a Szovjetunió, hogy résztvevői legyünk Lengyelországban és még inkább Kelet- Európában az orosz verziójú demokrácia bevezetésének — jó­solja tovább Churchill, s még hozzáteszi: — Az egyetlen alter­natíva, hogy ki kell tartanunk amellett, ahogy mi értelmez­zük a jaltai deklarációt.” Jalta szelleme tehát már egy hónappal a megállapodás aláírása után belepusztult a Szovjetuniótól kapott sebekbe. Ami ezután következett, az a szovjet politikai stratégia nyugati el­ismerése volt, s erre szomorúan kínálkozott a Jalta-mítosz mint az önigazolás legegyszerűbb módszere. A szabad világ lassan tudomásul vette, és hallgatásával szinte szentesítette a közép-kelet-európai rendszerek „népi de­mokráciává” alakítását. Hiába keletkezett Truman elnök dokt­rínája, aki néhány hónap után már „one way street”-nek ne­vezte Jaltát, és a lengyel kérdéssel kapcsolatban kijelentet­te, hogy „a Szovjetunió menjen a pokolba". Az érdekszféra mítosz kedvező légkört teremtett a szovjet térhódításnak, mert azt a hitet keltette, hogy Jaltában való­ban odaadták a Szovjetuniónak a kelet-közép-európai népeket. A lengyel kérdés és az ENSZ szavazati jog ajándékozásán, továbbá a kínaiak cserbenhagyásán kívül több „ajándék" nem tapad Roosevelt nevéhez, de Jalta mégis az árulás bélyegző­jét nyomta a beteg elnök szerencsétlen művére. A Szovjetunió mindenkor a nyugati gyengeségre, engedé­kenységre épített. Felhasználhatta tehát ennek a gyengeség­nek egyik mitikus bizonytalanságát olyan politikai manőverek igazolására, amelyek látszólag megpecsételték a megszállt és szovjetizált európai országok sorsát. Ennek a szovjet diplomáciai taktikának logikus következ­ménye a második nagy fontosságú nemzetközi aktus, a helsin­ki záróokmány. Remény és csalódás, bizakodás és kiábrándu­lás kísérte elhamarkodott születését. Keletkezőben vannak kö­rülötte is szovjet sugalmazású mítoszok, hogy megteremt­sék a második Jaltát. (Vége) TŰZ EX IKRA Zrt.­ 226—8868 és 521—5526 GYÓGYSZER NÁDAS GYULA lemez, könyv kerámia sed. Magyar, angol betűs írógép Erdélyi csomagok, herendi porcelán, tapereoorder Avenue, LAKEWOOD (Clevrland), OKM 44M KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Keresünk fiatal vas-Electromechanica munkásokat eszterga-USA, 13999 S.W. 139th lyos, marós, szerszámké-Court, Miami, Florida szító és géplakatos szak-33186. Telefon:­­305 255 mákban, 1947. Politikus csatár A brazil csodacsatár, Pelé politizálásra adta a fejét. Az utóbbi időben egyre gyakrab­ban látni Brizola Rio de Ja­­neiro-i kormányzó társaságá­ban, amint nyomortelepeket látogat. Úgy tudják, hogy Bri­zola Pelével együtt egy szocia­lista párt megalakításán fára­dozik. A végcél a brazil állam­elnöki tisztség. A Brazíliában kialakult új politikai helyzet miatt a kö­vetkező elnököt népszavazás­sal választják meg. Az elkép­zelés szerint Brizola lenne a megalakítandó párt elnöke, Pe­le pedig a helyettese. Az ellenzéki pártok egyik képviselője a tervről így nyi­latkozott: „Ez lenne az évszá­zad vicce, ha a multimilliomos Pele a szocializmus élharco­sának szerepében tetszelegne.” Illegális lengyel bevándorlók­­ Mexikóból Az nem újság, hogy a kö­zel 3000 kilométer hosszú ame­rikai-mexikói határon töme­gével szivárognak be az illegá­lis bevándorlók. Most azon­ban arról érkezett jelentés, hogy az elfogott dél- és közép­amerikaiak között egyre több a lengyel. A bevándorlási hivatal köz­leménye szerint a lengyelek út­ja a következő: társasutazással elmennek Moszkvába, ott fel­­szállnak egy Kubába tartó Aeroflot gépre, majd Havan­nába érkezve harminc napos mexikói turistavízumot kér­nek. Mexikóban kapcsolatba lépnek hivatásos embercsem­pészekkel, akik megfelelő ösz­­seg fejében áthozzák őket Ame­rikába. Mi zajlik az ENSZ-ben? (Folytatás az 1. oldalról) ők tagjait, akkor a 132-ből kö­zel 300 lesz, több, mint az egész Nyugat-Európa delegációiban dolgozók együttvéve. Ezek az egyszerű számok világosan bizonyítják, hogy a Kreml keze nemcsak minden­hová elér, hanem megbízottai minden fontos helyen ott ül­nek, mert külpolitikai vonalon sem a csatlósok, sem Kuba vagy Afganisztán egy milli­métert sem térhetnek el a moszkvai vonaltól. Ceausescu jobbra-balra ugrándozik, de Moszkva hatalmi terjeszkedé­sén és befolyásán annyit vál­toztat, mint egy légy az elefánt mozgásán. Az orwelli sejtések az ENSZ Kolonializmust Meg­szüntető Bizottságánál is ész­lelhetőek, amely 1960 óta 50 új tagot emelt be az ENSZ-be, de a magyar ügyet nem lehet napirendre tűzni, mert „Ma­gyarország az ENSZ tagja”. Eddig nem akadt egyetlenegy nyugati delegátus sem, aki ezt a primitív érvet az asztal­ról leseperte volna, mondván: A függetlenségnek és a szabad­ságnak nem az ENSZ-tagság, hanem a szabad választás az ismérve. Ahol a kormányok nem a nép akaratából gyako­rolják a hatalmat, azok külön­féle diktatúrák, és lényegében nem is lehetnének az ENSZ tagjai. Évek óta játszom a gondo­lattal, hogy nem lett volna-e helyesebb 1945-ben két világ­­szervezetet létesíteni. Az egyik­ben csakis azok az országok le­hettek volna tagok, ahol a kor­mányok szabad választással kerültek a hatalomba. A má­sikban — a Szovjetunióval az élen — mindazok, ahol a nép még nem választott. Ebből a politikai purgató­­riumból csakis úgy lehetett volna kikerülni, ha a nép urnák­hoz jutott volna, és szabadon dönthetett volna a pártok kö­zött. Úgy érzem, ezzel előbbre jutott volna a világ, és a Szov­jetunió a saját politikai ideo­lógiájával már régen megbu­kott volna. Ráadásul ő fizet­te volna a költségek nagy ré­szét, nem úgy, mint ma, ami­kor az Egyesült Államok a költ­ségvetés 25%-át fizeti, a Szov­jetunió pedig 10,5%-ot. Az oro­szok jobb kapitalisták, mint az amerikaiak, mert kevés befek­tetéssel nagy hasznot húznak, míg Washington milliókat pum­pál bele egy olyan vállalkozás­ba, ahol napról napra gyengül a szerepe, tehát veszteséggel dolgozik. Meglepő jelenség egy kapitalista országban! A Szovjetunió külpoliti­káját Gromiko irányítja, aki mögött fél évszázad tapaszta­lata van — már Jaltában is ott volt! —, míg az amerikait olyan politikai turisták, akik a nem­zetközi élet tekervényes terüle­tére 3—4 évre kirándulnak, s így érthető, hogy Gromiko könnyedén kisakkozza őket. Schultz még le sem ül, már matt­ban van. Ha pedig néha egy­­egy erősebb egyéniség kerül a külügy élére — mint Haig —, a hírszolgálat szétmarcangolja. Az igaz, hogy Orwell a „nagy testvér” politikai megiz­mosodását megjósolta, de azt ő sem tudta, hogy ez nem any­­nyira a Szovjetunió erejét, mint inkább a Nyugat gyengeségét jelenti. A Kreml minden lehető­séget megragad, hogy politi­kai hatalmát erősítse, és a Nyu­gatot gyengítse. Ezzel szem­ben a Nyugat minden alkalmat elszalaszt, ami a Szovjetunió politikai befolyását csökkente­né, és a nyugatiak erejét nö­velné. Jó példa erre az ENSZ közgyűlésén és a különböző bizottságokban jelenleg folyó dél-afrikai vita. Miközben a Szovjetunió magasan lengeti a dél-afrikai feketék jogaiért folyó küzde­lem zászlaját, nagyokat üt Amerikán. A vitában a nyu­gati demokráciák megbízottjai is fel-felszólalnak, és támogat­ják a feketék alapvető emberi jogait. Ez helyes. De az már nem, hogy miközben az ENSZ- ben egyre többször felzúg, hogy „Afrika az afrikaiaké”, egyet­len nyugati delegátus — bele­értve az amerikait — sem ne­­m­ kijelenteni, hogy a Szovjet­unió pedig a népé, és nem a pár­té, Európa az európaiaké, és Magyarország a magyaroké. Ez a hallgatás már a sza­badságeszmék elárulása lenne?

Next