Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1985 (92. évfolyam, 1-50. szám)
1985-03-17 / 11. szám
*. oldal glMIPIlllllllllliniimillllllUIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIMIIIMIIMIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIUIIIIillllllllllllll£ Hatolibus ülagparob Vasárnapja Citholk Hungarian*’ Sunday |___ KIAOOHIVATAl - IWTOaiAlOfMCI: 1 Published weekly except Easter & Christmas and 2 wert« In July | f by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Maboning Avenue^ e Youngstown, Ohio 44509. Telefoni (216) 799-2600. Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Boehm Papal Prelate-Pastor. Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL, O. F. M. THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION = ELŐFIZETÉSI ARAK: SUBSCRIPTION RATES: = = Két évre ................................. $37.00 For two years ........................ $37.00 E = £gy ^vre ..!.......................... $20.00 For one year .......................... $20.00 5 E Fg| évre $12,00 For six months ..................... $12.00 = Felelős szerkesztő: P. DENGL MIKLÓS O. F. M. Szerkesztő: DUNAI ÁKOS 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 = Telefon: (216) 799-2600. E ADVERT|SEMENT kaTES: I $4.00 per column inch 1—4 times; $3.50 per column inch 5—15 times; = $3.00 per column inch more than 15 times; = i page $125.00; J page $240.00; 1 full page $460l00. = = . Second class postage paid at Youngstown, Ohio = A lapban megjelent cikke): nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség H E véleményét. Az aláirt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. = =7llllllllllllllllllllllllllllllllllllllUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIItHllllllllT? Szocializmusból importált meztelenkedés Három hónapja, hogy beléptünk az 1985-ös esztendőbe. Az egymást követő ünnepeket a hétköznapok megszokottsága váltotta fel mindenhol, így itt Bécsben is. Rövid holtszezon után ismét feltűntek Bécs utcáin a magyar turisták. Ők aztán hoznak mindent, ami jó otthon: pálinkát, szalámit, cigarettát és 1985-ös naptárakat. Igen, magyar naptárakat. Ami engem illet, meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadtam ezeket az otthonról érkező különféle naptárakat, mivel többségüket ruhátlan nők képei „díszítik”. Nem tudtam osztozni annak a hazánkfiának a lelkesedésében, aki „Látod, már otthon is van ilyen!" felkiáltással mutatott nekem néhány aktképes kártyanaptárt. Tudtommal a legutóbbi időkig az innen oda csempészett kiadványok jelentették az érdeklődők ilyen irányú kíváncsiságát kielégítő „szakirodalmat”. Ma már a kádári liberalizmus szellemében piacra kerülhetnek az ifjúság nevelésének ezek a nélkülözhetetlen segédeszközei. Az idei kártyanaptár-termést szinte teljes egészében az öncélú pucérkodás jellemzi. A különböző vállalatok és termelőszövetkezetek kiadványainak modelljei nem a nyugati szexmagazinokból kiollózott „hölgyek”, hanem a dolgozók társadalmának szocialista nevelésben részesült lányai. Persze óriási különbség van közöttük és a testüket áruba bocsátó nyugati kolléganőik között. Míg ugyanis az utóbbiakat — ha öregedni kezdenek — a züllés sötét mélysége várja, addig a szocialista Magyarország leányait visszavárja az ipar és a mezőgazdaság. A különböző gazdasági tevékenységeket reklámozó aktképes naptárok rendkívüli népszerűségnek örvendenek. A falinaptárokat megjelenésük után szinte napok alatt elkapkodták a kultúrára éhes tömegek. A kártyanaptárokhoz pedig csak protekcióval lehetett hozzájutni. A magyar nyelv értelmező szótára a pornográfiát „durva megjelenítésként” deklarálja. Kétségtelen, hogy ezek a fotók még nem azok, viszont művészieknek sem lehet nevezni őket, mert hát ugyan milyen művészet az, amikor egy festőlétrán pipiskedő meztelen nő hirdeti egy termelőszövetkezet melléküzemágának festő és tapétázó vállalkozását? A hazai szexuális szabadosság ma már elfogadott társadalmi jelenség. Tegyük hozzá: sajnos. Ezen már csak az olyan régies gondolkodású emberek botránkoznak meg, mint amilyen én is vagyok, aki a maradi harmincasok közé tartozom... Kovács Sándor (Bécs) DR. TÖTTÖSY ERNŐ: Jaltétól Helsinkiig — Mítosz és valóság — (Második, befejező rész) A JALTAI EGYEZMÉNY TARTALMA Ha a jaltai egyezményt olyan jéghegyhez hasonlítanánk, amelyiknek csak a látható felét ismerhette meg a nagyvilág, ez a hasonlat csak részben volna helytálló. Egyrészt mert a tengerszint alatt rejtegetett titkos megállapodás csakhamar ismertté vált, és főleg katonai természetű volt, másrészt mert a már említett, „árulást”, „elárulást”, „sérelmet” képező tényezők nem képeztek semmiféle titkot. Maga az egyezmény szövege tartalmazta őket. Az egyezmény kilenc fejezetet alkot, és kiegészíti az eljárási jegyzőkönyv tizennégy fejezete. Külön rövid jegyzőkönyv készült a német jóvátétel kérdéséről. Az egyezmény intézkedik Németország szétdarabolásáról, a kettős megszállási zónán belül a szovjet különzóna megteremtéséről és a német hadikárpótlás szovjet felügyelet alá rendeléséről. (Az Egyesült Államok minden hadikárpótlásról lemondott.) Leglényegesebb — máig is időszerű — pontjai azonban az Egyesült Nemzetek megalkotására és működésére, „a felszabadított Európa jövőjére” és a lengyel helyzet rendezésére vonatkoztak. A „felszabadított Európa deklarációja” kifogástalan nemzetközi hitvallás. Az egyezmény V. és a függelék II. pontja: „Minden nép saját választása szerinti demokratikus intézményeket alkothat. A deklaráció megerősíti az Atlanti Charta alapelvét, amely szerint minden népnek jogában áll olyan kormányformát választani, amilyen alatt élni akar. Minden népet megillet a szuverenitás és az önkormányzat, amennyiben a támadó országok ettől megfosztották.” Mindebben nemcsak hogy nyoma sincs semmiféle „érdekszférának”, hanem az önrendelkezési jog elvének világos deklarálását jelenti. A lengyel kérdéssel foglalkozó VI. fejezet kifejezetten megerősíti az önrendelkezési elvnek megfelelő „erős, független és demokratikus Lengyelország helyreállítását”. De ennél többet is mond: „szabad és befolyásmentes választásokat” ígér Lengyelországnak, ahol általános választás alapján, titkos szavazással, minden demokratikus és náciellenes pártnak jogában áll résztvenni és jelölteket állítani”. A lengyel szövetségi hűség elárulása ott kezdődött, amikor Jaltában a lengyelek nélkül döntöttek a lengyel területi kérdésekben, és a Szovjetuniónak ajándékozták a keleti lengyel területeket. Azért nem hívták meg a londoni lengyel kormány képviselőit, mert azok számára a Curzon-vonal elfogadhatatlan lett volna. Churchill egyik alsóházi beszédében azzal indokolta a keleti lengyel területek Szovjetuniónak történt ajándékozását, hogy ezekért Németországtól kapott kárpótlást a lengyel nép. Ez volt Jalta egyik nyilvánvaló — de közismert — árulása. A második a nemzetközi egyenjogúság elvét és elsősorban az Egyesült Államok érdekeit is érintő ajándék volt, amiben Sztálin részesült: kettős szovjet szavazat az Egyesült Nemzetek keretében. Sztálinnak sikerült meggyőznie a két angolszász államférfit, hogy Ukrajna és Fehér-Oroszország két független történelmi egység, s mindegyiknek külön követelte a szavazat jogát, így hát három szavazata van az Egyesült Nemzetekben. A harmadik árulás a távol-keleti titkos záradék volt, amelyet azonban március 1-i beszédében Roosevelt elnök letagadott az amerikai kongresszus előtt. Stettinius külügyminiszter hiába erősítgette a sajtó előtt, hogy a katonai döntések kivételével semmiféle megállapodás nem maradt titokban, a távolkeleti titkos egyezmény későbbi publikálása aláásta az elnök és államtitkára szavahihetőségét. A Kuril- és Dél-Szahalin-szigetek Sztálinnak ígérése megnyitotta a Kreml számára Ázsia kapuit. Feláldozta a kommunizmussal való „koegzisztencia” illúziójának a Kuomintang elnökét, leghűségesebb fegyvertársát. Mind a mai napig semmiféle újabb adat nem merült fel arra, hogy ezzel a titkos megegyezéssel szemben más titok is született volna Jaltában. Egyébként sincs se nemzetközi jogi, se politikai jelentősége az olyan titoknak, amit senki sem ismer, és senki sem igényel magának. A jaltai mítoszt, a területek szovjet érdekszférába utalását tehát semmi esetre sem lehet egy nemlétező titokkal igazolni. JALTA UTÁN „Egy hónap múlt el Jalta óta — írta Churchill Rooseveltnek 1945. március 15-én —, és semmi előrehaladás sem történt. Meggyőződésem, hogy amennyiben nem tudjuk rávenni az oroszokat, hogy beleegyezzenek az alapvető eljárási pontokba, egész jaltai munkánk hiábavaló volt. Lengyelország elveszítette a határát. Vajon el kell veszítenie a szabadságát is? Nem kívánom felhozni az angol és amerikai kormány közötti véleménykülönbséget, de fel kell tárnom a sikertelenséget és mélységes törést, ami Jaltában történt.” Churchill sohasem hitt Sztálinnak, és az egyezmény tartalmazza is az angol fenntartásokat. Aztán újabb kétségbeesett levélben közölte Roosevelt elnökkel: „Ha Molotov észreveszi, hogy eltéríthet bennünket az új lengyel kormány megalakításának processzusától, tudni fogja, hogy mindenben becsaphat bennünket.” Így történt. A lengyelek sohasem választhattak szabadon. Számukra Jalta valóban az árulás, a szövetségi hűség és kitartás meggyalázását, az elszenvedett véráldozatok hiábavalóságát jelentette. Sztálin ünnepélyes ígérete, amely írásban van a konferencia jegyzőkönyvében, s amely szerint „a lengyelek a saját választásuk szerinti életet élhetik”, egy hónap múlva már eltűnt, mint a krími napsugár. Churchill azt is megírta Rooseveltnek, hogy „a lengyel bukást a román fogja követni, s Kelet-Európa látszólag ki lesz zárva a felszabadított Európáról szóló deklaráció rendelkezéseiből, s mi (mármint a demokratikus nagyhatalmak — T. E.) ki leszünk zárva bármi befolyásból ebben a térségben.” Persze joggal kérdezi a mai történész, hogy mi késztette az akkor még katonailag olyan erős szabad hatalmakat a sztálini erőszaklépések és a jaltai szellem megalázásának eltűrésére? Miért kellett azt egyszerűen tudomásul venniök, hogy Sztálin Jaltából de facto egy érdekszféra elméletet alakíthatott? Churchill undora és kesergő próféciája még nem jogforrás. „Bizonyára akként manipulál velünk a Szovjetunió, hogy résztvevői legyünk Lengyelországban és még inkább Kelet- Európában az orosz verziójú demokrácia bevezetésének — jósolja tovább Churchill, s még hozzáteszi: — Az egyetlen alternatíva, hogy ki kell tartanunk amellett, ahogy mi értelmezzük a jaltai deklarációt.” Jalta szelleme tehát már egy hónappal a megállapodás aláírása után belepusztult a Szovjetuniótól kapott sebekbe. Ami ezután következett, az a szovjet politikai stratégia nyugati elismerése volt, s erre szomorúan kínálkozott a Jalta-mítosz mint az önigazolás legegyszerűbb módszere. A szabad világ lassan tudomásul vette, és hallgatásával szinte szentesítette a közép-kelet-európai rendszerek „népi demokráciává” alakítását. Hiába keletkezett Truman elnök doktrínája, aki néhány hónap után már „one way street”-nek nevezte Jaltát, és a lengyel kérdéssel kapcsolatban kijelentette, hogy „a Szovjetunió menjen a pokolba". Az érdekszféra mítosz kedvező légkört teremtett a szovjet térhódításnak, mert azt a hitet keltette, hogy Jaltában valóban odaadták a Szovjetuniónak a kelet-közép-európai népeket. A lengyel kérdés és az ENSZ szavazati jog ajándékozásán, továbbá a kínaiak cserbenhagyásán kívül több „ajándék" nem tapad Roosevelt nevéhez, de Jalta mégis az árulás bélyegzőjét nyomta a beteg elnök szerencsétlen művére. A Szovjetunió mindenkor a nyugati gyengeségre, engedékenységre épített. Felhasználhatta tehát ennek a gyengeségnek egyik mitikus bizonytalanságát olyan politikai manőverek igazolására, amelyek látszólag megpecsételték a megszállt és szovjetizált európai országok sorsát. Ennek a szovjet diplomáciai taktikának logikus következménye a második nagy fontosságú nemzetközi aktus, a helsinki záróokmány. Remény és csalódás, bizakodás és kiábrándulás kísérte elhamarkodott születését. Keletkezőben vannak körülötte is szovjet sugalmazású mítoszok, hogy megteremtsék a második Jaltát. (Vége) TŰZ EX IKRA Zrt. 226—8868 és 521—5526 GYÓGYSZER NÁDAS GYULA lemez, könyv kerámia sed. Magyar, angol betűs írógép Erdélyi csomagok, herendi porcelán, tapereoorder Avenue, LAKEWOOD (Clevrland), OKM 44M KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Keresünk fiatal vas-Electromechanica munkásokat eszterga-USA, 13999 S.W. 139th lyos, marós, szerszámké-Court, Miami, Florida szító és géplakatos szak-33186. Telefon:305 255 mákban, 1947. Politikus csatár A brazil csodacsatár, Pelé politizálásra adta a fejét. Az utóbbi időben egyre gyakrabban látni Brizola Rio de Janeiro-i kormányzó társaságában, amint nyomortelepeket látogat. Úgy tudják, hogy Brizola Pelével együtt egy szocialista párt megalakításán fáradozik. A végcél a brazil államelnöki tisztség. A Brazíliában kialakult új politikai helyzet miatt a következő elnököt népszavazással választják meg. Az elképzelés szerint Brizola lenne a megalakítandó párt elnöke, Pele pedig a helyettese. Az ellenzéki pártok egyik képviselője a tervről így nyilatkozott: „Ez lenne az évszázad vicce, ha a multimilliomos Pele a szocializmus élharcosának szerepében tetszelegne.” Illegális lengyel bevándorlók Mexikóból Az nem újság, hogy a közel 3000 kilométer hosszú amerikai-mexikói határon tömegével szivárognak be az illegális bevándorlók. Most azonban arról érkezett jelentés, hogy az elfogott dél- és középamerikaiak között egyre több a lengyel. A bevándorlási hivatal közleménye szerint a lengyelek útja a következő: társasutazással elmennek Moszkvába, ott felszállnak egy Kubába tartó Aeroflot gépre, majd Havannába érkezve harminc napos mexikói turistavízumot kérnek. Mexikóban kapcsolatba lépnek hivatásos embercsempészekkel, akik megfelelő öszseg fejében áthozzák őket Amerikába. Mi zajlik az ENSZ-ben? (Folytatás az 1. oldalról) ők tagjait, akkor a 132-ből közel 300 lesz, több, mint az egész Nyugat-Európa delegációiban dolgozók együttvéve. Ezek az egyszerű számok világosan bizonyítják, hogy a Kreml keze nemcsak mindenhová elér, hanem megbízottai minden fontos helyen ott ülnek, mert külpolitikai vonalon sem a csatlósok, sem Kuba vagy Afganisztán egy millimétert sem térhetnek el a moszkvai vonaltól. Ceausescu jobbra-balra ugrándozik, de Moszkva hatalmi terjeszkedésén és befolyásán annyit változtat, mint egy légy az elefánt mozgásán. Az orwelli sejtések az ENSZ Kolonializmust Megszüntető Bizottságánál is észlelhetőek, amely 1960 óta 50 új tagot emelt be az ENSZ-be, de a magyar ügyet nem lehet napirendre tűzni, mert „Magyarország az ENSZ tagja”. Eddig nem akadt egyetlenegy nyugati delegátus sem, aki ezt a primitív érvet az asztalról leseperte volna, mondván: A függetlenségnek és a szabadságnak nem az ENSZ-tagság, hanem a szabad választás az ismérve. Ahol a kormányok nem a nép akaratából gyakorolják a hatalmat, azok különféle diktatúrák, és lényegében nem is lehetnének az ENSZ tagjai. Évek óta játszom a gondolattal, hogy nem lett volna-e helyesebb 1945-ben két világszervezetet létesíteni. Az egyikben csakis azok az országok lehettek volna tagok, ahol a kormányok szabad választással kerültek a hatalomba. A másikban — a Szovjetunióval az élen — mindazok, ahol a nép még nem választott. Ebből a politikai purgatóriumból csakis úgy lehetett volna kikerülni, ha a nép urnákhoz jutott volna, és szabadon dönthetett volna a pártok között. Úgy érzem, ezzel előbbre jutott volna a világ, és a Szovjetunió a saját politikai ideológiájával már régen megbukott volna. Ráadásul ő fizette volna a költségek nagy részét, nem úgy, mint ma, amikor az Egyesült Államok a költségvetés 25%-át fizeti, a Szovjetunió pedig 10,5%-ot. Az oroszok jobb kapitalisták, mint az amerikaiak, mert kevés befektetéssel nagy hasznot húznak, míg Washington milliókat pumpál bele egy olyan vállalkozásba, ahol napról napra gyengül a szerepe, tehát veszteséggel dolgozik. Meglepő jelenség egy kapitalista országban! A Szovjetunió külpolitikáját Gromiko irányítja, aki mögött fél évszázad tapasztalata van — már Jaltában is ott volt! —, míg az amerikait olyan politikai turisták, akik a nemzetközi élet tekervényes területére 3—4 évre kirándulnak, s így érthető, hogy Gromiko könnyedén kisakkozza őket. Schultz még le sem ül, már mattban van. Ha pedig néha egyegy erősebb egyéniség kerül a külügy élére — mint Haig —, a hírszolgálat szétmarcangolja. Az igaz, hogy Orwell a „nagy testvér” politikai megizmosodását megjósolta, de azt ő sem tudta, hogy ez nem anynyira a Szovjetunió erejét, mint inkább a Nyugat gyengeségét jelenti. A Kreml minden lehetőséget megragad, hogy politikai hatalmát erősítse, és a Nyugatot gyengítse. Ezzel szemben a Nyugat minden alkalmat elszalaszt, ami a Szovjetunió politikai befolyását csökkentené, és a nyugatiak erejét növelné. Jó példa erre az ENSZ közgyűlésén és a különböző bizottságokban jelenleg folyó dél-afrikai vita. Miközben a Szovjetunió magasan lengeti a dél-afrikai feketék jogaiért folyó küzdelem zászlaját, nagyokat üt Amerikán. A vitában a nyugati demokráciák megbízottjai is fel-felszólalnak, és támogatják a feketék alapvető emberi jogait. Ez helyes. De az már nem, hogy miközben az ENSZ- ben egyre többször felzúg, hogy „Afrika az afrikaiaké”, egyetlen nyugati delegátus — beleértve az amerikait — sem nem kijelenteni, hogy a Szovjetunió pedig a népé, és nem a párté, Európa az európaiaké, és Magyarország a magyaroké. Ez a hallgatás már a szabadságeszmék elárulása lenne?