Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1985 (92. évfolyam, 1-50. szám)

1985-10-06 / 38. szám

1985. október KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA * Hogyan jött létre a megegyezés... (Folytatás az 1. oldalról) lag szabad) újabb választásokig tartó időt a kommunisták tér­nyerése jellemezte. A kisgazda­­párt kizárja soraiból a „jobb­oldaliakat”, 1946. július 20-án feloszlatják a katolikus szerve­zetek legnagyobb részét (Emeri­­cana, KÁLÓT, KALÁSZ, Cser­készszövetség, Katolikus Le­gényegylet, Katolikus Lányok és Asszonyok Szövetsége, stb.) 1947 elején leleplezik az úgy­nevezett magyar közösségi „összeesküvést”, napirendre tűzik a fakultatív hitoktatás kérdését, végül — közvetlenül az augusztus végére kiírt vá­lasztások küszöbén — feloszlat­ják a prímás által támogatott Magyar Szabadságpártot. Mindszenty József Emlék­irataiban „Az egyház harca a megszállókkal” című fejezetben ír ezekről a hónapokról, melyek­ben provokáció provokációt ért s ezeknek éle végső fokon min­dig a vallás, mindig a hívők, mindig a Mindszenty vezette egyház ellen irányult, így érke­zett el 1947. augusztus 31-e, a háború utáni választás napja. Az „Egyház és állam” című, már fentebb is idézett hazai könyvben ezt olvassuk erről: „Mindszenty utasítást küldött papjainak, hogy figyelmeztes­sék a híveket Isten és haza iránti kötelességeikre s így pró­bálják befolyásolni a választás kimenetelét. Uszítottak a kom­munisták ellen és még arra is vállalkoztak, hogy templomo­kat becstelenítsenek meg a kommunista párt nevében.” A kommunisták templom­­gyalázásai akkoriban felháborí­tották az ország közvélemé­nyét: a könyv szerzője nem átallja ezekért az egyházra há­rítani a felelősséget és saját templomaik megszentségtele­­nítésével rágalmazni a katoli­kus papokat. A választások lezajlottak, de a megfélemlítés és szervezett csalás ellenére sem sikerült a két munkáspártnak többséget szereznie. A hat ellenzéki párt kapta a szavazatok 40 százalé­kát, a kommunista párt azon­ban (22 százalékkal) az ország legerősebb pártja lett, a négy kormányzó párt koalíciója pe­dig (beleértve a baloldali társ­utasok kezébe került kisgazda­­pártot is) 60 százalékos „győze­lem” birtokában szabad kezet kapott a szerencsétlen ország sorsának intézésében. Az események most már felgyorsultak: a polgári ellen­zék pártjait hónapok alatt föl­morzsolták és koncentrált tá­madást indítottak az egyház s annak vezetője, Mindszenty József ellen. A fordulat éve min­dent meghozott a kommunisták részére, amire már évek óta ké­szültek: államosították az isko­lákat („1948. június 16-án 3148 iskolát raboltak el az egyház­tól” — Mindszenty: Emlékira­tai), programba vették a szer­zetesrendek feloszlatását, több hagyományos egyházi ünnepet munkanappá nyilvánítottak, el­rendelték az egyházi nyomtat­ványok előzetes állami cenzú­ráját, betiltották a még működő hitbuzgalmi egyesületeket és 1948 karácsonyán az eszter­gomi prímási palotából elhur­colták Mindszenty József bí­boros-érseket, hogy hónapokig tartó kínzás után bíróság elé állítsák és szégyenteljes kira­katperben, koholt vádak alap­ján elitéljék. A tölgy kidőlt s elhárult az utolsó akadály is a kommunis­ták tervei elől: az események most már rohamlépésben követ­ték egymást. A hivatott vezető nélkül maradt, tömegbázisaitól megfosztott katolikus egyház teljesen védekezésbe szorult és egyre újabb csapásokat kellett elszenvednie. 1950 június köze­pén több ezer papot és szerze­test tartóztattak le. Rákosiék zsarolással és fenyegetésekkel elérték, hogy a püspöki karnak nem maradt más választása: augusztus 30-án Grósz József kalocsai érsek aláírta a megálla­podásnak nevezett állami diktá­tumot. Más lehetőség, más al­ternatíva akkor már nem volt, más kiút nem látszott. Elvégez­tetett. * Egy emberöltő múlt el azóta: harmincöt év. S bár ebből a távlatból meg kell állapíta­nunk: az adott helyzetben a megegyezés aláírása szükség­­szerű és elkerülhetetlen volt, az is világos ma már előttünk, hogy Mindszenty József ember­­feletti küzdelmét nem tekint­hetjük hiábavalónak. Az igazi hősök, az egyház nagy vértanúi akkor sem inogtak meg, ha már reménytelennek tűnt harcuk. És ebben rejlik nagyságuk, mellyel példaként állnak a ké­sőbbi nemzedékek előtt. Sivár az olyan nép történelme, mely népnek nincsenek önfeláldozó hősei és mártírjai. Mindszenty József alakjára felnézhetünk, mert messzire kimagaslik a kor­ból, melyben élt és nem kétsé­ges, hogy a történelem őt fogja igazolni. Beszámoló a Rabtalálkozóról A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (VMPFSZ) rab­találkozót tartott a kommunisták által kivégzett bajtársak emlé­kére szeptember 14-én, a Berkeley Springs, West Virginia-i Country Inn-ben. A találkozót Bácskai H. Béla szervezőtitkár nyitotta meg, köszöntve a megjelenteket és ismertetve a távolmaradottak üdvöz­leteit. A sok levél közül Szőts Pál, a VMPFSZ kanadai elnöke a következőket írta: „Öröm tölt el, hogy végre megvalósult az em­lékmű, amely örökké hirdetni fogja a véráldozatainkat, melyet a kommunizmus elleni kegyetlen küzdelemben hazánk független­ségéért, népünk szabadságáért hoztak. Kösse ez az emlékmű és az ő áldozatuk minél szorosabbá a még élő bajtársak sorait. ” Majd Helcz Tibor elnöki beszámolójában a Szövetség évi munkáját ismertette. Csárdás József által kezdeményezett és a kanadai rabtalálkozón elhatározott „kivégzett politikai foglyok emlékművét ” Igriczi István tervei alapján De Jeney Viktor mű­vész elkészítette és bemutatta a jelenlevőknek. Az európai szer­vezet munkája és Mindszenty bíboros halálának 10. évfordulós emlékünnepségei ismertetése közben Helcz Tibor felkérte­­. Dr. Füzér Juliánt a máriacelli ünnepségek beszámolójára Füzér atya a szemtanú hitelességével méltatta a főpapi misét, amelyet több mint 50 pap jelenlétében Jung Tamás nagybecskereki püspök tar­tott magyar nyelven a zsúfolásig megtelt hatalmas bazilikában. A gyönyörű misét a Burg Kastl-i magyar gimnázium vegyeskórusa tette magasztossá. Másnap a volt politikai foglyok és szabadság­­harcosok közös kongresszust tartottak és többek közt a hazai kom­munista körökből irányított bomlasztó aknamunka megakadályo­zását tárgyalták. A kongresszust szentmise zárta be Mindszenty bíboros sírjánál, amelyet Füzér atya mondott, aki ott az amerikai magyarságot is képviselte. Majd Bácskai H. Béla a philadelphiai augusztusi helyi rab­találkozó eredményeit, és Fehérvári István egyetemi tanár „Szov­jet világ Magyarországon” című könyvéről tartott előadását ismertette.­­ Nagy jelentőségű volt Csóka Jenő­ hozzászólása az ottawai emberi jogok ülése, és a megrendezendő budapesti kulturális fórum tárgyában. A rabtalálkozó egyhangúlag elfogadta a következő határozatokat: A Közös Magyar Külügyi Bizottság szeptember 28-i ülésén Csóka Jenő és Dr. Szalay Lóránt képviselik a Szövetséget. A bu­dapesti kulturális fórum ülésein a volt politikai foglyok nem vesz­nek részt és képviseletükre senkinek nem adnak felhatalmazást. A Magyar Szabadságharcos Szövetség Országos Intézőbizottság szeptember 21-i ülésén Bácskai H. Béla és Csóka Jenő vesznek részt. A magyar szabadságharc 30. évfordulója ünnepélyeinek előkészítő bizottságában a VMPFSZ aktívan közreműködik és a Szövetséget Helcz Tibor elnök képviseli ott. A Szabadföldi Ma­gyarok IV. Világkongresszusán az idén novemberben Dr. Töttösy Ernő, Tollas Tibor, Bácskai H. Béla, Baránszki Tibor és Csóka Jenő képviselik a Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetségét A nagylétszámú küldöttséget Tollas Tibor, a Nemzetőr főszer­kesztője vezeti. A következőkben Bogárd András, Major József, Dr. Andróczi Ferenc és Gyurik Ilona felszólalásai a szabadságharc 30. évfor­dulójára való előkészületek és a cserkészet támogatását sürgették. A jelenlevők között láttunk bajtársakat Bostonból, Buffalo­­ból, Detroitból, New Jerseyből New Yorkból, Philadelphiából, Syracuseból, Torontóból, Virginiából és Washingtonból A magyarországi kormányzat amnesztiát hirdetett 1985. ápri­lis 4-én, amely nem vonatkozott a politikai foglyokra. A rabtalál­kozó követelte, hogy hirdessenek általános amnesztiát otthon, amely kiterjed minden „bűncselekményre", az államellenes szer­vezkedéseket is beleértve. Végül bemutatásra került Dr. Töttösy Ernő: Téboly című könyve, amelyről a Szabadulás, a VMPFSZ hivatalos közlönye beszámolót közölt. A Szabadulás ezen számát kézhez kapták a megjelentek, és annak vezércikke Koósa Lajos tollából Emlékmű a politikai kivégzetteknek címen jelenti az avatásra kerülő emlék­mű elkészítését és más szövetségi híreket. A rabtalálkozó a magyar Hiszekegy elmondásával zárult. Másnap került sor a kivégzettek emlékművének felszentelésére, amelyről a következő héten számol be a Politikai Fogoly tudósító. RrrgTTTii­mrTyrroTrrirroTrgirryrTmrrrrrrrroTW^TW'int ZAKAR POLIKÁRP­­ A CISZTERCITA REND ÚJ GENERÁLIS APÁTJA °. Szeptember 2-án, a Cisztercita Rend Generáliskáptalanja a Rend egyik magyar tagját, Zakar Polikárpot választotta generális apáttá. ^ Zakar Polikárp a bácskai Ókéren született 1931-ben.­­­ Középiskolai tanulmányait a ciszterciek bajai gimnáziumá­ban végezte. 1948-ban lett novicius Zircen. Noviciátusa után még egy évig ugyanott folytatta tanulmányait. A szerzetes­­rendek feloszlatása után, 1950-ben elhagyta Magyarországot. Rómában először a bencések Szent Anzelm Egyetemén szerzett teológiai doktorátust, majd a Gregoriánán kapott oklevelet (licenciátust) egyháztörténelemből és kánonjogból. 1961 óta a Szent Anzelm egyetem tanára, az utolsó hét évben a teológiai kar dékánja volt. Az utolsó évtizedben több római kongregáció konzultoraként is működött. Személyében a Cisztercita Rend élére — több mint 850 éves története során — először került magyar ember. Az új generálist Augustinus Mayer bencés kardinális, Zakar Poli­kárp egykori professzora, majd tanártársa avatta apáttá egy Róma melletti ősi cisztercita apátság, Casamari templo­mában, ahol a Generáliskáptalan ülésezett. Zakar Polikárp a Cisztercita Rend 80. generálisa. A Vasárnap — írói és Olvasói nevében is — szívből gratulál és az Úr bőséges áldását kéri az új Generálisapát életére, felelősségteljes munkájára! )gJULOJULBJtJULgJLjLfiJLOJUiJL8JLOJUUULOJLBJLjLfl­flJLflJLO_OJl-0...l B 8 ft SU ­ Bécsi kínálat kelet-európai turistáknak A kelet-európai országokból, Lengyelországból, de elsősorban Magyarországról érkező turisták száma egyre növekszik Bécs­­ben. Mi több, egyre inkább rányomják bélyegüket a város egyes negyedeire. A jelenségre már a lapok is felfigyelnek. Azt is meg­állapították persze, hogy a kelet-európai látogatókat az üzletek inkább érdeklik, mint a város nevezetességei. A Duna közelében lévő Mexico tér az utóbbi években a sovány pénztárcájú kelet-európai látogatók egyik találkozóhelyévé nőtte ki magát. Amolyan félig legális piac ez, ahová bécsi polgár csak ritkán vetődik el. Olcsó, használt áruk mellett a mindennapi élet legszükségesebb kellékeit kínálják itt eladásra, mint mosószerek, piperecikkek, a legkülönbözőbb villamos háztartási készülékek. Mindenfelé lengyel és magyar táblák, feliratok: „Áruját Lengyel­­országba szállítjuk!” vagy „Itt magyarul beszélnek” — és lehetne tovább sorolni. Az árusok között sok az emigráns. És mert a keleti turisták szűkében vannak a kemény nyugati devizának, a Mexico téren megtelepedett egy bank, amely titokban átváltja a nyugatra csempészett magyar vagy lengyel pénzt. A vásárlók egy része ugyanakkor cserekereskedelemmel is próbálkozik. Cigarettát, vodkát vagy orosz kaviárt cserélnek osztrák árukért. A majdnem két kilométer hosszú Mariahilfe utcát, ahol Bécs legnagyobb üzleteit találjuk, ma már Magyar utcának nevezik. Itt is mindenütt magyar felírások hirdetik az árut, a 20—30 száza­lékos árengedményt. „A vásárlók elsősorban az árakat nézik és nem a minőséget” — mondják az eladók. 1984-ben 4 ezer orosz és 120 ezer magyar látogatót számoltak Bécsben. Nem is igaz azonban az — állapítják meg a lapok — hogy ezek a turisták nem érdeklődnek Bécs nevezetességei iránt. A műemlékeket, amelyek az egykori császári és királyi monarchia emlékét idézik, rendszerint csoportosan látogatják a magyarok. Ha azonban megkérdezik őket, hogy színházba, operába is akar­­nak-e menni, őszintén azt válaszolják: az túl drága, nem tudják megfizetni. Az osztrák idegenforgalmi szervezetek örömmel figyelik a kelet-európai turisták számának növekedését. Április és július között Bécsben 2 millió 300 ezer turista éjszakázott, 5 és fél száza­lékkal több, mint a megelőző évben. A legtöbb turista Német­országból érkezik, utánuk következnek az amerikaiak, a japánok és már ötödik helyen a magyarok. Az osztrák lapok is megállapít­ják, hogy a turisták közül a magyar vendégek ismerik legjobban Bécset. ROBBANÓ TV-KÉSZÜLÉK Lengyelország legújabb slágere a robbanás televíziókészülék. A szovjet gyártmányú „RUBIN” nevű tv-ből csak Katowiczében évente 20 készülék robbant fel, komoly károkat okozva a lakásokban. Állítólag hamar felmelegszenek, és például egy futballmérkőzés forró pillanataiban szó szerint robbanásig feszült a helyzet, nemcsak a pályán, de a lakásokban is. Egy mérges levélíró panaszára a lengyel fogyasztók lapja, a VETO azt javasolta, hogy a „RUBIN" nevű szovjet televíziókészülék mellett, elérhető távolságban tartsanak egy poroltót. Ima mindenkiért A templombajáró nemcsak imakönyvét viszi templomába, de életének terheit is. Ki ne cipelne valamifajta keresztet? Kicsit, nagyot, könnyebbet vagy súlyosabbat — a magunké majd mindig súlyos a lelkünkön. A templomban az Úr szól hozzánk. A Szentírás Isten szava hozzánk. Ha tanulékony színes-lélekkel hallgatjuk, akkor, mint a jó mag a jó termőföldben, megfogamzik bennünk és megtenni kalászát. Az isteni Szó cselekedetté érik bennünk. Az eucharisztikus áldozatban életünket ajánljuk Istennek a kenyér és bor formájában. Jézus átveszi, magáévá teszi és a ke­nyérben, borban önmagát adja át nekünk. Ha tudatunkban Istenhez emelkedünk Jézus által, ha lelkün­ket megérintette az ima, az áhitat, az isteni Szó, az áldozás csendje, szentsége — nem maradhatunk magunknál. Ha Isten hozzánk látogatott és átkarolta, magába karolta életünket, akkor szét­nézünk élettapasztalatunk szemével és Neki ajánljuk azokat, akik éppúgy rászorulnak az isteni vigaszra, mint mi. Kik ezek? Ismerősök és idegenek — mind, mint mi: rászorulók. A házasságra készülők, az új házasok, az újszülöttek, gyermekek, asszonyok, férfiak, bűnösök, közönyösök, árvák, özvegyek, el­­válók, öregek, börtönbe vetettek, betegek, magányosok, remény­telenek, kétségbeesettek, elfelejtettek, vezetők, vezetettek ... minden élők és minden holtak — minden rászorulók. Értük kö­­nyörgünk az Úrhoz. A templombajáró a templomi látogatás után nem lép ki az ajtón üresen. Megkönnyebbülten és megterheltebben lép ki. Tudja, hogy a ráhullott megszentelő kegyelmet gyümölcsöztetni kell: keresztény példakép most mindenki előtt, mindenütt. Csa­ládban, rokonok, ismerősök, munkatársak, idegenek előtt is. Nemcsak a maga megszentelődésére lépett a templomba, másoké­ért is. A Miatyánkot nem úgy imádkozta, hogy én A­tyám... mindennapi kenyeremet add meg nekem ma... bocsásd meg az én vétkeimet, miképpen én is..., hanem Mi Atyánk, ki vagy a mennyben..­. mindennapi kenyerünket... bocsásd meg a mi vétkeinket... vagyis: a keresztény, Krisztus családjának tagja és ha szól mindig a keresztény család nevében imádkozik. Magáért és mindenkiért, a keresztény családtagokért s akik meghívást kaptak — minden ember — ebbe a keresztény családi közösségbe. Az igazi keresztény imája még akkor is, ha egyedül imádkozik: közösségi ima, ima a közösség nevében. Színpadi játék Csak a néző látja színésznek a színészt, a színész nem látja magát, ha éli szerepét, színésznek igazán. Ki nem színész? A földre született színpadra született játszani kis szerepét, amit az ég és föld megadott. Ó, álarcok! Ó, öltözetek! Ó, szerepek! Hogy játszuk a jót, meg a csúnyát, a mérgest, közönyöst, a királyt, a koldust, az anyát! Hogy játszunk apát, gyermeket, hűséget, tagadást — büszkén hogy hordjuk a színi ruhát s de szavaljuk hanggal igaznak szerepünket! S lám a sírokban a por mind egy szürke. Lám a sírokban mindenki testvér. Testvért szül emberből a halál, íme, így a halottak. De mi lenne, ha az élők is ugyanúgy szürke egyformán egyféle ütemben, egyféle lélekriadóval, szívdobogással lennének? Ó, szürke világ a színes kulisszán! Az Úristen jól mérte a kulissza szépét-iszonyát s az embert, akit rátett játszani a maga sorsát! Szín, illat, dal, sikongás, kacagás veri a terepet, mely hét szín keveréke s a formák milliós változata. Szeresd a kereted! Lépj bátran a színre, vedd föl szereped s játszd jól — gyengén, ahogy adatott. De légy őszinte! S közben nevesd ki magad is, mosolyogj a többieken és halld, ahogy a Teremtő derűsen dörzsöli össze kezét: így vagyon ez jól! 5. oldal Egy törzsfőnöknő halála A floridai lapok beszámoltak arról, hogy elhunyt a seminole indiá­nok „törzsfőnök-asszonya”, Mary Jimmie Osceola. Életkorát — hivatalosan — 94 évben állapították meg, de egyik lánya, Betty, újságíróknak kijelentette, hogy édesanyja 104 éves volt. A floridai Hollywood mellett fekvő rezervátumban lakott. Nyolc élő gyermekén kívül 50 unokája, 100 déd- és 10 ükunokája gyászolja Az indiánok ősi szokása szerint mindig az anyai ág nemzetségéhez tartoznak a leszármazottak. A seminole indiánok törzsének hét nemzetsége van; mindegyik más-más állatnevet visel Az elhunyt a Madár nemzetség feje volt. Halálával a legöregebb seminole indián távozott az élők sorából Vagy indián kifejezéssel élve: átköltözött az örök vadászmezőkre. HiiiwiHiimiiiiimniiiiwimmimiHumHHiiiiiiwHiiiiiiiiHiHHUWHiiiiiiiiiiHH A VASÁRNAP LEGHŰSÉGESEBB MUNKATÁRSA, GODA FERENC, 70. SZÜLETÉSNAPJÁT ÜNNEPELTE SZEPTEMBER 25-ÉN. ISTEN BŐSÉGES ÁLDÁSÁT ÉS KEGYELMÉT KÉRJÜK, TOVÁBBI JÓ MUNKÁT KÍVÁNUNK ÉS SZÍVBŐL GRATU­LÁLUNK! miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiviiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiviiimiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Next