Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986 (93. évfolyam, 1-50. szám)

1986-08-31 / 33. szám

8. októl KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Nyirádi-Szabó Imre: Úti beszélgetések Azon gondolkozom, hogy az alkony csípős szelében, hideg fényű csillagok elérhetetlensé­gében, a folyócska csillogásá­ban óriási összefüggés van! A gép megérkezett, és Lausanne felé haladtunk. A Loire rendezetlen partjait lát­juk. Hm! A Tisza nekem még mindig szebb! Franciaország tulajdonkép­pen felhőkre akasztotta múlt­ját, azért olyan érdekes. Jön, elmúlik, lázadoznak és elhalad­nak az emberiség fölött. Valami azért nincsen rendben. Az em­beriség csak emlékezni és bá­mulni jár ide. Egykor pedig meggy­alázták a Notre Dame oltárait. Csak elfelejtették a mi Mohácsunkat. Útitársam egy francia. Ál­­modóan mosolyog és írásaiba mélyed. Nyilván sejti, hogy ró­luk gondolkozom. Archeológus, most jött Egyiptomból. — Tudja, kérem, — magya­ráz nekem — az emberiség min­dig rossz irányba halad. Aztán nekihevülten meséli, hogy az egyiptomi őskultúra még most is bizony csodálni való. Magam is elgondolkozom ezen. Hogy hol tart az emberiség? Az ismét­lésnél — akár a bukott diák. Viszont az ismétlés megváltoz­tatja az embert, ha visszatér. A visszatérés mindig szép és mindig fájdalmas. Megakasz­tom a franciát. Sokat beszél. — A hiba ott kezdődik — fejtegetem —, hogy a világ el­felejti olvasgatni a Hamupipőke töténetét. De elfelejt imádkoz­ni is ... Ezzel nem ért egyet. Szerin­te minden másképpen van, mint ahogy az írók magyarázzák Amerikában ... Majd folytatja: — Tudja-e ön, hogy milyen óriási halottaink vannak a pá­rizsi La Chaise temetőben? És látta-e a Loire mellett, D'Am­­boise kastélyban Leonardo da Vinci sírját? George Sand hal­hatatlan szerelmével mennyi költőt megihletett már! Ezek ma is ott énekelnek a rue Pigab­­­on! Önkéntelenül Janus Pan­­noniusra gondolok. Nagyobb volt, mint valamennyi a kirá­lyok kegyencei közül. Mert Is­ten mellette állt. Mesélnem kell Mi magyarok tudunk mesélget­­ni. Áradozunk a múltról, neki­­hevülünk a csodálatos tette­ken. És így sem akarnak meg­ismerni bennünket. Valahogy a világ el akarja feledni a ma­gyart. A hit védelmezőjét! Kapisztránt és Hunyadiakat! Igen! El akarnak feledni ben­nünket, holmi, a világ tengeré­ben elenyésző kicsiny kártevők miatt. Vagy úgy látszik, Nyu­gat távolodik, és mi messze va­gyunk tőlük.. . Úgy gondoltam, előrohan­hatok, mint a bajvívó Mátyás, hogy megakaszthassam a fran­ciát. Elmeséltem, hogy Pécs városában már 1393-ban Árpád­­házi Szent Erzsébetről elneve­zett szegénykórház működött. Papok és apácák segítették a szegényeket. — Önöknél a Bastille-t kel­lett lerombolni. Nálunk a nép nem rombolt le semmit. Keresz­tény hitben élt, még az ellen­feleit is megbecsülte, csak véd­te a hazáját. * — A chatteau-k?! — Igen! Nekünk nem vol­tak lovagias ellenfeleink. József császár leromboltatta várain­kat, kastélyainkat. — Miért? — Mert szabadságvágya­ink félelmetesek voltak! — Nos, és a költőink? — folytattam. — A mi költőink aztán a Körútra szórták virág­szirmaikat, meg a mennybe. Halhatatlanná tették dalaikkal, muzsikájukkal a csörömpölő vá­rost. De papköltőink sem ma­radtak távol! Csak Nemzeti Színházunkat sodorta el az ár, mialatt Önök a Marseillaise-t énekelték. Közelebb hajoltam hozzá. A repülőgépet dobálták az áramlatok. — Nem akarom Önt meg­bántani. Egy előadást hallgat­tam Párizsban, a francia Aka­démia legújabb tagjának darab­ját láttam. Az egész előadás alatt a közönség egymással szó­rakozott. Persze, vannak rossz darabok is! A francia hangosan neve­tett. — Hja. Igen. Ezek vagyunk mi. Mindenki bekerülhet a hal­hatatlanok közé! Még Ameri­kában is ... Az Alpok felé közeledtünk. Az előttünk ülők nem törődnek a múlttal. Újból a csodálatos Janus Pannonius püspökre gondol­tam. Csak az utolsó útjára, ami­kor Zágráb felé menekülve a Medvevárban már meg kellett pihennie. Magam előtt láttam csodálatos alakját, amint Thur Osváth püspök aggódva hajolt fölébe. Miért is kellett szembe­­szállnod Mátyással? A még cso­dálatosabb királlyal? Miért kel­lett neked, János, Pécs válasz­tott püspöke, otthagyni ezt a szép hazát, és unos-untalan uta­kon haladni a vég felé? Csak azért, mert feleslegesnek tar­totta királya hódításait. Meny­nyire ember volt! Mennyire meghaladta korát! Micsoda nagyjaink, milyen óriási szelle­meink voltak! Akik a világért, a hitért éltek és haltak. És ezen kellett vitatkoznom Orleans és Lausanne között! Valamikor Seneca, a bölcs és Néró császár nevelője, szem­ben állt magával a császárral. Szemébe vágta Nérónak a sok gonoszságot, a keresztények üldözését, a cirkusszal és gabo­naosztással megvesztegetett nép félrevezetését. Ma pedig szemben állunk Nyugattal, és szemébe vágjuk a rosszul értelmezett demokrá­ciát, ahol nincsen erkölcs, csak az elkábított ifjúság őrjöngő muzsikája. A halál üldöz és az élet menekül előlünk! Támogassa a Vasárnapot! Halálsugár (Folytatás az 1. oldalról) tási munkálatokban. Mindig éjszaka jönnek a fegyveres pártszol­gálatosok és ha valaki nem siet őket beengedni, akkor erőszakkal feltörik az ajtót. Fél órát engedélyeznek a csomagoláshoz és búcsúzáshoz. Aki ellenkezik, azt vagy azonnal tarkón lövik, vagy összeszíjazva elhurcolják Szibériába kényszermunkára. Május 1-én vidám dalokat énekeltek és táncoltak az utcán. Gyásznapot kellett volna inkább kihirdetni, annyian vesztették el közülünk otthonukat, egészségüket, sőt életüket is! Tegnap mon­dotta be a finn rádió, hogy 90 000 ember vált hajléktalanná Cser­nobil környékén, kik soha nem tudnak hazatérni Az amerikai or­vos mondotta, hogy körülbelül ezren fognak bizonyosan meghal­ni rövidesen, ezenkívül 100 ezren számíthatnak arra, hogy rákbe­tegséget kapnak. Kijevi diákok mondották, akik jelenleg Tallin­­ban élnek, hogy az egész lakosságnak napokig magas fokú hő­emelkedése volt. Kijevnek hárommillió lakosa van. Nálunk min­denki erről beszél Bizonyosan nem minden hír igaz és a finn rádió se mindig megbízható. Sötétben tapogatódzunk, mert a szovjet csak saját érdekét nézi nem a dolgozókét. Boldogok azok, akik soha nem tanultak fizikát, én sajnos ab­ból doktoráltam! Az „AP” Hírközlő Iroda jelenti Stockholmból: „ÉSZT, LETT ÉS LITVÁN KÉNYSZERMUNKÁSOK CSER­­NOBILBAN A Stockholmban tartózkodó balti államok emigrációja, a Kelet-európai Szolidaritás Komité szerint a szovjet hatóságok több ezer embert transzportáltak erőszakkal kényszermunkára Csernobilba. Az emigráns szervezet állítását több, egymástól független hírforrás is megerősíti. Lettországból és Észtországból visszatért szavahihető turisták eskü alatt kijelentették, hogy a rendőri hatóságok főleg idősebb embereket szedtek össze az utcán és az így ,„verbuvált” munkacsoportokat Csernobilba szál­lították. Több gyárban, a munkások a munkahelyükről vitték el. Az ellenőrzött hírek főleg Lettország fővárosából, Rigából és az észt Pamu és Dorpat városokból érk-­eztek. Több ezer kényszer­­munkásról van itt szó." A Német Szövetségi Köztársasá­g belügyminisztériumának Bonnban kiadott hivatalos közlemén­y szerint: „A belügyminisztérium és a hug­zárvédelmi Komisszió mun­káját erősen megnehezítette az a tér* 1 2 3 * * * * 1 2 3 * * * 7­ hogy a Szovjetunióból elő­ször semmi hírt sem, később viszont a minis­zereket kaptunk, így mindmáig nincsenek birtokunkban tökéletesen kiértékelhető ada­tok, így kizárólag csak a saját méréseinkből szerzett adatokra támaszkodhattunk, és ezáltal tiszta képet csak május 6-a körül kaphattunk az eseményekről. A Csernobilből hozzánk érkezett sugárzó anyag háromféle­képpen éri el szervezetünket: 1) A mikroszkópikus radioaktív részecskékkel telített levegő belélegzésén keresztül; 2) a földre hullott megfertőzött por vagy csapadék által szennyezett tárgya­k érintésén, tehát bőrünk pórusain keresztül; 3) és a termőföldbe szívódott radioaktív nedvességgel meg­fertőzött növényi táplálékon keresztül. Az emberi testbe került koncentrált energia különösen a pajzsmirigyben és az emésztő szervekben ülepedik le és az állan­dó sugárzás lassan szétroncsolja a radioaktív anyag körüli sejte­ket. A szétmálló sejtek kémiai változása rákot okozhat. Minden radioaktív anyag idővel szétesik, tehát pontosan kiszámítható időközökben feleződik. A jód-135 például hétóránként feleződik, így pár hónap múlva teljesen eltűnik környezetünkből. (Termé­szetesen a felezési idő alatt okozott károsodások megmaradnak.) A casium-137 viszont csak minden 30 évben feleződik, így a cser­nobili katasztrófa következményei évszázadokig mérhetőek ma­radnak. A Nyugat-Németországtól kb. 1500 kilométerre fekvő felrob­bant atomerőműből szerencsére olyan kevés radioaktív anyag ér­kezett ide, ami a természetes napenergiából és más forrásokból származó sugárzás alig mérhető töredéke.” Jól van, mindenki lassan megnyugszik errefelé, de mi lesz ak­kor, ha a többi negyven szovjet és még két tucat „népi demokra­tikus" atomerőmű egymás után felrobban? A kommunista köny­­nyelműség iskolapéldáját Keresztényi Nándor szolgáltatta a Ma­gyarország hetilap 1986 júliusi egyik számában, „Elsietett em­bargó” cm­lű cikkében: „Súlyos dollárezrekbe kerül egyetlen hajó áthaladása a Szue­­zi-csatornán, s volt, amely már megtette marhaszállítmányunk­kal az utat, Szaud-Arábiába tartván, amidőn visszafordulásra kényszerítették. S ez csupán egyetlen példa abból a külkereske­delmünket, magukat a téeszeket, állami gazdaságokat, sőt kister­melőket próbára tevő gondhalmazból, amelyek végső oka az atomerőmű-katasztrófa volt. Hogy milliókat kell valutában a mérleg veszteséges serpenyőjébe tennünk, az már bizonyos. Ugyanúgy bizonyos azonban, hogy a korántsem egészségügyi hanem gazdaságpolitikai szankciók meghozatalának váratlan lehetősége késztette az Európai Közösséget egyhónapos import­tilalmának meghozatalára... Ausztria inkább sztrájkoló parasztgazdáinak traktortorla­szaival ,védte önmagát­, jóllehet van rá eset, hogy szintén elzár­kózott lekötött küldemények átvételétől így nem mehetett át egy gombaszállítmány, majd amikor Bécs, figyelembe véve, hogy a gomba a pincében terem, engedélyt adott rá, maguk a nagyke­reskedők zárkóztak el, mondván, hogy a tömegpszichózis okán nincs piaci kereslet." A szovjet megszállta területen élő, tehát „idegenbe szakadt írókollégám” hatalmas cikkében csak kétszer említette, hogy va­lami „atomkatasztrófáról” lehet szó, de a Szovjetuniót kihagyta panaszkodásából. A gazdasági kárt szerinte a „kapitalista-impe­rialista” embargó, vagyis „reakciós” szankció okozta. Ausztriá­ban is tudják, „kedves elvtárs”, hogy a gomba pincében terem, nem is ott volt a hiba, hanem ott, hogy az osztrák-magyar hatá­ron a kamionokat és az autókat is megvizsgálták Geiger-számlá­­lóval, és ahol a megengedettnél jobban kilengett a mutató, azt a járművet visszaküldték. Az élelmiszergazdasági cikk így fejező­dik be: „Az Élelmiszerhigiénikus Állatorvosok Világszövetségének tavaly Budapesten rendezett 9. szimpóziumán éppen az EGK fő­­élelmiszerhigiénikusa mondotta el hogy a magyar élelmiszerel­lenőrzés a világon az elsők közé tartozik. * 1976-ban elfogadott élelmiszertörvényünk is a legkorszerűb­bek közül való, a radiológiai szennyezettség kritériumát már tar­talmazza. Dr. Glózik András, a MÉM állategészségügyi és élelmi­szerhigiéniai főosztályának vezetője így nyilatkozott: ,Folyamatosan adtuk az adatokat naponta az Egészségügyi Világszervezetnek, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek, valamennyi velünk élelmiszer-kereskedelemben lévő ország nagykövetségének, márpedig radioaktív szennyezettség dolgá­ban mellébeszélni nem lehet­!" Bizony nem lehet, elvtársak, viszont Lenin elvtárs mondotta, hogy szép a bizalom, de az ellenőrzés jobb. A „népi demokrati­kus” élelmiszert tehát, átvétel előtt megvizsgálták itt is, és nem „antikommunista meggyőződésből” küldték vissza, hanem azért, mert meghaladta a megengedett radioaktivitás felső határát. A magyar élelmiszer dicsérete tavaly hangzott el és a jelen­legi állapotért nem Magyarország felelős, hanem a Szovjetunió. Hazánk már a szovjet csapatok „felszabadító” vérengzése előtt világhírt szerzett kitűnő élelmiszerével és tiszta nemes boraival. Sajnos a „szovjet tanítómester” Csernobilból küldött „áldása” ezt is lerombolta, mint minden dicsőséget és hírnevet, amit Ma­gyarország ezeréves fennállása alatt szerzett. Szerencsétlenség történhet mindenütt, de ijesztő a módszere­­sített elködösítés és a hazugságok légiója. Hogyan hihetnek nyu­gat-európai és amerikai politikusok Gorbacsovnak, hogyan ülhet­nek le moszkvai pártemberekkel egy asztalhoz tárgyalni, hiszen legalább Csernobil óta tudniok kell, hogy a hazugság mesterei­vel van dolguk! Békét csak kölcsönös bizalommal és az ellenőrzés lehetőségével lehet kötni! Vadállati kegyetlenséggel legyilkolt páriák csontjaira, kényszermunkások meggyötört testeire nem lehet szabad Európát építeni! Sajnáljuk a moszkvai érdekterületen élő honfitársainkat, tisztviselőket és hivatalnokokat, kik kényszerből nem hazájukat, hanem ellenségeiket védik, de kapcsolatot nem tarthatunk velük addig, amíg a félrevezetés és igazságferdítés hangján szólhatnak csak hozzánk. 1986. augusztus 31. HALLÓ? A házasság felbonthatat­igrei­lan Az Ír Köztársaság katoli­kus népe nagy többséggel meg­szavazta azt, hogy a házasság az állami törvények szerint is felbonthatatlan legyen! Ritka hír és egészen szokatlan napja­inkban, amikor a házasságkö­tés lassan ki is megy a „divat­ból”. Ez a kis nép szinte a vi­lágáramlat elsodró hulláma el­len szavazott. Ebben megfel­lebbezhetetlenül kikötöttek Krisztus mellett, aki azt mond­ta: „Alhit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!” Igaz, ez a törvény egyeseknek egyé­ni tragédia, de a közösségnek bizonnyal hasznosabb, mint a felbonthatóság. Ám az is kísér­tő gondolat: talán ma már nem is Isten köti egybe a szíveket, hanem legfeljebb egy állami tisztviselő, vagy valamelyik lelkész a ház tetején, a kémény mellett, mert a vőlegény ké­ményseprő. Vajon erre a kézfo­gásra is mondotta volna Jézus: felbonthatatlan?! Szegény pápák Az oxfordi egyetem J. N. D. Kelly (anglikán pap) által megjelentette 263 pápa (s 39 el­lenpápa) életét. A Time maga­zin ismertetése szerint közülük „egyesektől féltek, másokat szerettek vagy megöltek", illet­ve antikrisztusoknak tartot­tak, miként ezt napjainkban is sokan előszeretettel teszik. Ez a csodálatos pápasor mindjárt azzal kezdődik, hogy a sörnyi­tót, Szent Pétert a római ható­ság keresztre feszíti, a harma­dikat meg tengerbe fojtja, hogy aztán ez a pápaüldöés kétezer éven át meg ne szűnjön napja­inkig. „A könyv tudományos, óvatos, részletes, mégis gazdag bányája a titkos aranyrögök­nek. " Ámbár még most is sok mindent homály fed, kezdve egyik-másik pápa létezésétől a rég megcáfolt nő pápán, Lukré­cia Borgián keresztül. Noha a Time magazin azt állítja, hogy Kelly nem vadá­szott a „botrányokra", a maga­zin ismertetése mégis a bukta­tókat emeli ki szívesebben. Azért, mert leginkább ezeket olvassák tágra nyílt szemmel azok, akiket a pápák élete érde­kel? Botrányból él a világ? Sze­reti mások bukásával a magáét igazolni? Szereti hitetlenségét e bűnbástyák mögé beásni? Előszeretettel a gyarló embert kívánják bennük bemutatni, hogy a természetfeletti életben felmérhetetlen szerepet játszó Krisztus földi helyettesét e va­kító palást mögé rejtsék? De bármit mondjanak is róluk, nincs még egy olyan királyság, dinasztia, intézmény, mint a pápaság, ami annyira befolyá­solta volna e föld emberi életét! Mégpedig jó irányban. És ez áll az örök életre is! Senki sem tagadhatja, hogy amióta az államhatalmak nem szólnak bele a pápaválasz­tásba, a legkitűnőbb, leggáncs­­talanabb pápáink vannak! A magazin ismertetése, illetve Kelly szerint mégis a legutób­biak­ban is van megróni való! S ugyan mik? Ugyan miben vét­kezhettek? Nos, Kelly szerint pl. XII. Pius, aki „a béke pápá­jának tartotta magát, a II. vi­lágháború alatt nem nyilatko­zott kellő erővel a nácizmus el­len!" Bezzeg dicsőíti XXIII. János pápát a kommunistákkal és „másokkal" együtt, „aki melegszívű és tettetés nélkül egyszerű volt." VI. Pál pápá­nak nagy érdeme, hogy „képes volt az egyház forradalmi vál­tozását keresztülvinni." II. Já­nos Pál pedig szerinte nagy ho­rizontú értelmi ember, s kevés pápa gyakorolt oly nagy benyo­mást a világra, mint ő. Az is­mertető megjegyzi, hogy ilyen jó ítéletek szinte „kivételesek". Bezzeg az elmarasztalások annál gyakoribbak. Szegény pápák, kétezer év óta kik nem tették és teszik górcsöveik alá, kik nem öntöz­­gették sósavval és választóvíz­zel őket, kik nem rágták és rág­ják húsukat, csontjaikat, és kik nem masíroztatták és masíroz­­tatják őket a pokolba? Baysi­­de-i jelenésük szerint: a Sátán beköltözött a Vatikánba! „Ke­resztre velük, mert Krisztus helyettesének vallják magu­kat!" Az ismertető, Otto Fried­rich azt mondja, hogy ma már a Vatikán kevésbé színes hely, mégis az ellentmondások köz­pontja! Mi meg azt mondjuk: Katolikusok, ne a világ szemé­vel nézzük, bíráljuk 263 pápán­kat, különösen ne így a most élőt, hanem jézusival, az Ő szívével, aki azt mondotta meg­tagadójának , akit előbb ma­ga is „sátánnak" nevezett — „Te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem Anyaszent­­egyházamat, amelyen a pokol kapui sem vesznek erőt. Péter, legeltesd bárányaimat!" Le­gyünk engedelmes gyermekei, mert engedetlen nagyon sok van. És imádkozzunk napon­ként értük, mert Krisztus után ők viszik a legnagyobb és leg­nehezebb keresztet e földön! Agyagos Sándor Buy NOW SALAMANDER SHOES and save 50% Our all-out-sale is now in progress! Salamander Shoe Store 4164 Lorain Ave., Cleveland, O 44113 Phone: 281-7003 Business Hours: Monday, Wednesday, Thursday: 9-4 Friday: 8-6 Saturday: 8-5 Closed on Tuesdays MEGRENDELŐLAP Kedves Szerkesztőség! Megújítom előfizetésemet a Katolikus Magyarok Vasárnapjá­ra . Megrendelem a Katolikus Magyarok Vasárnapjá­t □ egy évre______(20 US-dollár); két évre.______(37 US-dollár); fél évre ____ (12 US-dollár). Név: Cím: Város, állam:. Irányítószám: Munkájuk támogatására mellékelek dollárt.

Next