Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986 (93. évfolyam, 1-50. szám)
1986-08-31 / 33. szám
8. októl KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Nyirádi-Szabó Imre: Úti beszélgetések Azon gondolkozom, hogy az alkony csípős szelében, hideg fényű csillagok elérhetetlenségében, a folyócska csillogásában óriási összefüggés van! A gép megérkezett, és Lausanne felé haladtunk. A Loire rendezetlen partjait látjuk. Hm! A Tisza nekem még mindig szebb! Franciaország tulajdonképpen felhőkre akasztotta múltját, azért olyan érdekes. Jön, elmúlik, lázadoznak és elhaladnak az emberiség fölött. Valami azért nincsen rendben. Az emberiség csak emlékezni és bámulni jár ide. Egykor pedig meggyalázták a Notre Dame oltárait. Csak elfelejtették a mi Mohácsunkat. Útitársam egy francia. Álmodóan mosolyog és írásaiba mélyed. Nyilván sejti, hogy róluk gondolkozom. Archeológus, most jött Egyiptomból. — Tudja, kérem, — magyaráz nekem — az emberiség mindig rossz irányba halad. Aztán nekihevülten meséli, hogy az egyiptomi őskultúra még most is bizony csodálni való. Magam is elgondolkozom ezen. Hogy hol tart az emberiség? Az ismétlésnél — akár a bukott diák. Viszont az ismétlés megváltoztatja az embert, ha visszatér. A visszatérés mindig szép és mindig fájdalmas. Megakasztom a franciát. Sokat beszél. — A hiba ott kezdődik — fejtegetem —, hogy a világ elfelejti olvasgatni a Hamupipőke töténetét. De elfelejt imádkozni is ... Ezzel nem ért egyet. Szerinte minden másképpen van, mint ahogy az írók magyarázzák Amerikában ... Majd folytatja: — Tudja-e ön, hogy milyen óriási halottaink vannak a párizsi La Chaise temetőben? És látta-e a Loire mellett, D'Amboise kastélyban Leonardo da Vinci sírját? George Sand halhatatlan szerelmével mennyi költőt megihletett már! Ezek ma is ott énekelnek a rue Pigabon! Önkéntelenül Janus Pannoniusra gondolok. Nagyobb volt, mint valamennyi a királyok kegyencei közül. Mert Isten mellette állt. Mesélnem kell Mi magyarok tudunk mesélgetni. Áradozunk a múltról, nekihevülünk a csodálatos tetteken. És így sem akarnak megismerni bennünket. Valahogy a világ el akarja feledni a magyart. A hit védelmezőjét! Kapisztránt és Hunyadiakat! Igen! El akarnak feledni bennünket, holmi, a világ tengerében elenyésző kicsiny kártevők miatt. Vagy úgy látszik, Nyugat távolodik, és mi messze vagyunk tőlük.. . Úgy gondoltam, előrohanhatok, mint a bajvívó Mátyás, hogy megakaszthassam a franciát. Elmeséltem, hogy Pécs városában már 1393-ban Árpádházi Szent Erzsébetről elnevezett szegénykórház működött. Papok és apácák segítették a szegényeket. — Önöknél a Bastille-t kellett lerombolni. Nálunk a nép nem rombolt le semmit. Keresztény hitben élt, még az ellenfeleit is megbecsülte, csak védte a hazáját. * — A chatteau-k?! — Igen! Nekünk nem voltak lovagias ellenfeleink. József császár leromboltatta várainkat, kastélyainkat. — Miért? — Mert szabadságvágyaink félelmetesek voltak! — Nos, és a költőink? — folytattam. — A mi költőink aztán a Körútra szórták virágszirmaikat, meg a mennybe. Halhatatlanná tették dalaikkal, muzsikájukkal a csörömpölő várost. De papköltőink sem maradtak távol! Csak Nemzeti Színházunkat sodorta el az ár, mialatt Önök a Marseillaise-t énekelték. Közelebb hajoltam hozzá. A repülőgépet dobálták az áramlatok. — Nem akarom Önt megbántani. Egy előadást hallgattam Párizsban, a francia Akadémia legújabb tagjának darabját láttam. Az egész előadás alatt a közönség egymással szórakozott. Persze, vannak rossz darabok is! A francia hangosan nevetett. — Hja. Igen. Ezek vagyunk mi. Mindenki bekerülhet a halhatatlanok közé! Még Amerikában is ... Az Alpok felé közeledtünk. Az előttünk ülők nem törődnek a múlttal. Újból a csodálatos Janus Pannonius püspökre gondoltam. Csak az utolsó útjára, amikor Zágráb felé menekülve a Medvevárban már meg kellett pihennie. Magam előtt láttam csodálatos alakját, amint Thur Osváth püspök aggódva hajolt fölébe. Miért is kellett szembeszállnod Mátyással? A még csodálatosabb királlyal? Miért kellett neked, János, Pécs választott püspöke, otthagyni ezt a szép hazát, és unos-untalan utakon haladni a vég felé? Csak azért, mert feleslegesnek tartotta királya hódításait. Menynyire ember volt! Mennyire meghaladta korát! Micsoda nagyjaink, milyen óriási szellemeink voltak! Akik a világért, a hitért éltek és haltak. És ezen kellett vitatkoznom Orleans és Lausanne között! Valamikor Seneca, a bölcs és Néró császár nevelője, szemben állt magával a császárral. Szemébe vágta Nérónak a sok gonoszságot, a keresztények üldözését, a cirkusszal és gabonaosztással megvesztegetett nép félrevezetését. Ma pedig szemben állunk Nyugattal, és szemébe vágjuk a rosszul értelmezett demokráciát, ahol nincsen erkölcs, csak az elkábított ifjúság őrjöngő muzsikája. A halál üldöz és az élet menekül előlünk! Támogassa a Vasárnapot! Halálsugár (Folytatás az 1. oldalról) tási munkálatokban. Mindig éjszaka jönnek a fegyveres pártszolgálatosok és ha valaki nem siet őket beengedni, akkor erőszakkal feltörik az ajtót. Fél órát engedélyeznek a csomagoláshoz és búcsúzáshoz. Aki ellenkezik, azt vagy azonnal tarkón lövik, vagy összeszíjazva elhurcolják Szibériába kényszermunkára. Május 1-én vidám dalokat énekeltek és táncoltak az utcán. Gyásznapot kellett volna inkább kihirdetni, annyian vesztették el közülünk otthonukat, egészségüket, sőt életüket is! Tegnap mondotta be a finn rádió, hogy 90 000 ember vált hajléktalanná Csernobil környékén, kik soha nem tudnak hazatérni Az amerikai orvos mondotta, hogy körülbelül ezren fognak bizonyosan meghalni rövidesen, ezenkívül 100 ezren számíthatnak arra, hogy rákbetegséget kapnak. Kijevi diákok mondották, akik jelenleg Tallinban élnek, hogy az egész lakosságnak napokig magas fokú hőemelkedése volt. Kijevnek hárommillió lakosa van. Nálunk mindenki erről beszél Bizonyosan nem minden hír igaz és a finn rádió se mindig megbízható. Sötétben tapogatódzunk, mert a szovjet csak saját érdekét nézi nem a dolgozókét. Boldogok azok, akik soha nem tanultak fizikát, én sajnos abból doktoráltam! Az „AP” Hírközlő Iroda jelenti Stockholmból: „ÉSZT, LETT ÉS LITVÁN KÉNYSZERMUNKÁSOK CSERNOBILBAN A Stockholmban tartózkodó balti államok emigrációja, a Kelet-európai Szolidaritás Komité szerint a szovjet hatóságok több ezer embert transzportáltak erőszakkal kényszermunkára Csernobilba. Az emigráns szervezet állítását több, egymástól független hírforrás is megerősíti. Lettországból és Észtországból visszatért szavahihető turisták eskü alatt kijelentették, hogy a rendőri hatóságok főleg idősebb embereket szedtek össze az utcán és az így ,„verbuvált” munkacsoportokat Csernobilba szállították. Több gyárban, a munkások a munkahelyükről vitték el. Az ellenőrzött hírek főleg Lettország fővárosából, Rigából és az észt Pamu és Dorpat városokból érk-eztek. Több ezer kényszermunkásról van itt szó." A Német Szövetségi Köztársaság belügyminisztériumának Bonnban kiadott hivatalos közlemény szerint: „A belügyminisztérium és a hugzárvédelmi Komisszió munkáját erősen megnehezítette az a tér* 1 2 3 * * * * 1 2 3 * * * 7 hogy a Szovjetunióból először semmi hírt sem, később viszont a miniszereket kaptunk, így mindmáig nincsenek birtokunkban tökéletesen kiértékelhető adatok, így kizárólag csak a saját méréseinkből szerzett adatokra támaszkodhattunk, és ezáltal tiszta képet csak május 6-a körül kaphattunk az eseményekről. A Csernobilből hozzánk érkezett sugárzó anyag háromféleképpen éri el szervezetünket: 1) A mikroszkópikus radioaktív részecskékkel telített levegő belélegzésén keresztül; 2) a földre hullott megfertőzött por vagy csapadék által szennyezett tárgyak érintésén, tehát bőrünk pórusain keresztül; 3) és a termőföldbe szívódott radioaktív nedvességgel megfertőzött növényi táplálékon keresztül. Az emberi testbe került koncentrált energia különösen a pajzsmirigyben és az emésztő szervekben ülepedik le és az állandó sugárzás lassan szétroncsolja a radioaktív anyag körüli sejteket. A szétmálló sejtek kémiai változása rákot okozhat. Minden radioaktív anyag idővel szétesik, tehát pontosan kiszámítható időközökben feleződik. A jód-135 például hétóránként feleződik, így pár hónap múlva teljesen eltűnik környezetünkből. (Természetesen a felezési idő alatt okozott károsodások megmaradnak.) A casium-137 viszont csak minden 30 évben feleződik, így a csernobili katasztrófa következményei évszázadokig mérhetőek maradnak. A Nyugat-Németországtól kb. 1500 kilométerre fekvő felrobbant atomerőműből szerencsére olyan kevés radioaktív anyag érkezett ide, ami a természetes napenergiából és más forrásokból származó sugárzás alig mérhető töredéke.” Jól van, mindenki lassan megnyugszik errefelé, de mi lesz akkor, ha a többi negyven szovjet és még két tucat „népi demokratikus" atomerőmű egymás után felrobban? A kommunista könynyelműség iskolapéldáját Keresztényi Nándor szolgáltatta a Magyarország hetilap 1986 júliusi egyik számában, „Elsietett embargó” cmlű cikkében: „Súlyos dollárezrekbe kerül egyetlen hajó áthaladása a Szuezi-csatornán, s volt, amely már megtette marhaszállítmányunkkal az utat, Szaud-Arábiába tartván, amidőn visszafordulásra kényszerítették. S ez csupán egyetlen példa abból a külkereskedelmünket, magukat a téeszeket, állami gazdaságokat, sőt kistermelőket próbára tevő gondhalmazból, amelyek végső oka az atomerőmű-katasztrófa volt. Hogy milliókat kell valutában a mérleg veszteséges serpenyőjébe tennünk, az már bizonyos. Ugyanúgy bizonyos azonban, hogy a korántsem egészségügyi hanem gazdaságpolitikai szankciók meghozatalának váratlan lehetősége késztette az Európai Közösséget egyhónapos importtilalmának meghozatalára... Ausztria inkább sztrájkoló parasztgazdáinak traktortorlaszaival ,védte önmagát, jóllehet van rá eset, hogy szintén elzárkózott lekötött küldemények átvételétől így nem mehetett át egy gombaszállítmány, majd amikor Bécs, figyelembe véve, hogy a gomba a pincében terem, engedélyt adott rá, maguk a nagykereskedők zárkóztak el, mondván, hogy a tömegpszichózis okán nincs piaci kereslet." A szovjet megszállta területen élő, tehát „idegenbe szakadt írókollégám” hatalmas cikkében csak kétszer említette, hogy valami „atomkatasztrófáról” lehet szó, de a Szovjetuniót kihagyta panaszkodásából. A gazdasági kárt szerinte a „kapitalista-imperialista” embargó, vagyis „reakciós” szankció okozta. Ausztriában is tudják, „kedves elvtárs”, hogy a gomba pincében terem, nem is ott volt a hiba, hanem ott, hogy az osztrák-magyar határon a kamionokat és az autókat is megvizsgálták Geiger-számlálóval, és ahol a megengedettnél jobban kilengett a mutató, azt a járművet visszaküldték. Az élelmiszergazdasági cikk így fejeződik be: „Az Élelmiszerhigiénikus Állatorvosok Világszövetségének tavaly Budapesten rendezett 9. szimpóziumán éppen az EGK főélelmiszerhigiénikusa mondotta el hogy a magyar élelmiszerellenőrzés a világon az elsők közé tartozik. * 1976-ban elfogadott élelmiszertörvényünk is a legkorszerűbbek közül való, a radiológiai szennyezettség kritériumát már tartalmazza. Dr. Glózik András, a MÉM állategészségügyi és élelmiszerhigiéniai főosztályának vezetője így nyilatkozott: ,Folyamatosan adtuk az adatokat naponta az Egészségügyi Világszervezetnek, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek, valamennyi velünk élelmiszer-kereskedelemben lévő ország nagykövetségének, márpedig radioaktív szennyezettség dolgában mellébeszélni nem lehet!" Bizony nem lehet, elvtársak, viszont Lenin elvtárs mondotta, hogy szép a bizalom, de az ellenőrzés jobb. A „népi demokratikus” élelmiszert tehát, átvétel előtt megvizsgálták itt is, és nem „antikommunista meggyőződésből” küldték vissza, hanem azért, mert meghaladta a megengedett radioaktivitás felső határát. A magyar élelmiszer dicsérete tavaly hangzott el és a jelenlegi állapotért nem Magyarország felelős, hanem a Szovjetunió. Hazánk már a szovjet csapatok „felszabadító” vérengzése előtt világhírt szerzett kitűnő élelmiszerével és tiszta nemes boraival. Sajnos a „szovjet tanítómester” Csernobilból küldött „áldása” ezt is lerombolta, mint minden dicsőséget és hírnevet, amit Magyarország ezeréves fennállása alatt szerzett. Szerencsétlenség történhet mindenütt, de ijesztő a módszeresített elködösítés és a hazugságok légiója. Hogyan hihetnek nyugat-európai és amerikai politikusok Gorbacsovnak, hogyan ülhetnek le moszkvai pártemberekkel egy asztalhoz tárgyalni, hiszen legalább Csernobil óta tudniok kell, hogy a hazugság mestereivel van dolguk! Békét csak kölcsönös bizalommal és az ellenőrzés lehetőségével lehet kötni! Vadállati kegyetlenséggel legyilkolt páriák csontjaira, kényszermunkások meggyötört testeire nem lehet szabad Európát építeni! Sajnáljuk a moszkvai érdekterületen élő honfitársainkat, tisztviselőket és hivatalnokokat, kik kényszerből nem hazájukat, hanem ellenségeiket védik, de kapcsolatot nem tarthatunk velük addig, amíg a félrevezetés és igazságferdítés hangján szólhatnak csak hozzánk. 1986. augusztus 31. HALLÓ? A házasság felbonthatatigreilan Az Ír Köztársaság katolikus népe nagy többséggel megszavazta azt, hogy a házasság az állami törvények szerint is felbonthatatlan legyen! Ritka hír és egészen szokatlan napjainkban, amikor a házasságkötés lassan ki is megy a „divatból”. Ez a kis nép szinte a világáramlat elsodró hulláma ellen szavazott. Ebben megfellebbezhetetlenül kikötöttek Krisztus mellett, aki azt mondta: „Alhit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!” Igaz, ez a törvény egyeseknek egyéni tragédia, de a közösségnek bizonnyal hasznosabb, mint a felbonthatóság. Ám az is kísértő gondolat: talán ma már nem is Isten köti egybe a szíveket, hanem legfeljebb egy állami tisztviselő, vagy valamelyik lelkész a ház tetején, a kémény mellett, mert a vőlegény kéményseprő. Vajon erre a kézfogásra is mondotta volna Jézus: felbonthatatlan?! Szegény pápák Az oxfordi egyetem J. N. D. Kelly (anglikán pap) által megjelentette 263 pápa (s 39 ellenpápa) életét. A Time magazin ismertetése szerint közülük „egyesektől féltek, másokat szerettek vagy megöltek", illetve antikrisztusoknak tartottak, miként ezt napjainkban is sokan előszeretettel teszik. Ez a csodálatos pápasor mindjárt azzal kezdődik, hogy a sörnyitót, Szent Pétert a római hatóság keresztre feszíti, a harmadikat meg tengerbe fojtja, hogy aztán ez a pápaüldöés kétezer éven át meg ne szűnjön napjainkig. „A könyv tudományos, óvatos, részletes, mégis gazdag bányája a titkos aranyrögöknek. " Ámbár még most is sok mindent homály fed, kezdve egyik-másik pápa létezésétől a rég megcáfolt nő pápán, Lukrécia Borgián keresztül. Noha a Time magazin azt állítja, hogy Kelly nem vadászott a „botrányokra", a magazin ismertetése mégis a buktatókat emeli ki szívesebben. Azért, mert leginkább ezeket olvassák tágra nyílt szemmel azok, akiket a pápák élete érdekel? Botrányból él a világ? Szereti mások bukásával a magáét igazolni? Szereti hitetlenségét e bűnbástyák mögé beásni? Előszeretettel a gyarló embert kívánják bennük bemutatni, hogy a természetfeletti életben felmérhetetlen szerepet játszó Krisztus földi helyettesét e vakító palást mögé rejtsék? De bármit mondjanak is róluk, nincs még egy olyan királyság, dinasztia, intézmény, mint a pápaság, ami annyira befolyásolta volna e föld emberi életét! Mégpedig jó irányban. És ez áll az örök életre is! Senki sem tagadhatja, hogy amióta az államhatalmak nem szólnak bele a pápaválasztásba, a legkitűnőbb, leggáncstalanabb pápáink vannak! A magazin ismertetése, illetve Kelly szerint mégis a legutóbbiakban is van megróni való! S ugyan mik? Ugyan miben vétkezhettek? Nos, Kelly szerint pl. XII. Pius, aki „a béke pápájának tartotta magát, a II. világháború alatt nem nyilatkozott kellő erővel a nácizmus ellen!" Bezzeg dicsőíti XXIII. János pápát a kommunistákkal és „másokkal" együtt, „aki melegszívű és tettetés nélkül egyszerű volt." VI. Pál pápának nagy érdeme, hogy „képes volt az egyház forradalmi változását keresztülvinni." II. János Pál pedig szerinte nagy horizontú értelmi ember, s kevés pápa gyakorolt oly nagy benyomást a világra, mint ő. Az ismertető megjegyzi, hogy ilyen jó ítéletek szinte „kivételesek". Bezzeg az elmarasztalások annál gyakoribbak. Szegény pápák, kétezer év óta kik nem tették és teszik górcsöveik alá, kik nem öntözgették sósavval és választóvízzel őket, kik nem rágták és rágják húsukat, csontjaikat, és kik nem masíroztatták és masíroztatják őket a pokolba? Bayside-i jelenésük szerint: a Sátán beköltözött a Vatikánba! „Keresztre velük, mert Krisztus helyettesének vallják magukat!" Az ismertető, Otto Friedrich azt mondja, hogy ma már a Vatikán kevésbé színes hely, mégis az ellentmondások központja! Mi meg azt mondjuk: Katolikusok, ne a világ szemével nézzük, bíráljuk 263 pápánkat, különösen ne így a most élőt, hanem jézusival, az Ő szívével, aki azt mondotta megtagadójának , akit előbb maga is „sátánnak" nevezett — „Te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem Anyaszentegyházamat, amelyen a pokol kapui sem vesznek erőt. Péter, legeltesd bárányaimat!" Legyünk engedelmes gyermekei, mert engedetlen nagyon sok van. És imádkozzunk naponként értük, mert Krisztus után ők viszik a legnagyobb és legnehezebb keresztet e földön! Agyagos Sándor Buy NOW SALAMANDER SHOES and save 50% Our all-out-sale is now in progress! Salamander Shoe Store 4164 Lorain Ave., Cleveland, O 44113 Phone: 281-7003 Business Hours: Monday, Wednesday, Thursday: 9-4 Friday: 8-6 Saturday: 8-5 Closed on Tuesdays MEGRENDELŐLAP Kedves Szerkesztőség! Megújítom előfizetésemet a Katolikus Magyarok Vasárnapjára . Megrendelem a Katolikus Magyarok Vasárnapját □ egy évre______(20 US-dollár); két évre.______(37 US-dollár); fél évre ____ (12 US-dollár). Név: Cím: Város, állam:. Irányítószám: Munkájuk támogatására mellékelek dollárt.