Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986 (93. évfolyam, 1-50. szám)

1986-06-15 / 24. szám

1986. június 15. Régóta panaszkodtak az argentínai magyarok, hogy még nem látogattam meg őket, hogy őket elfelejtettük a világ alsó végén. .. Végül is május első heté­ben sikerült őket is megláto­gatnom. Először talán röviden ösz­­szefoglalom a látogatás tör­ténetét: Legelső utam, megérkezé­sem után egy órával — egy egész éjszakát átrepülve — Platanosba vezetett, az angol­­kisasszonyok gyönyrű intéze­tébe. Majdnem 1200 diákot, fiút és leányt tanítanak szép, nagy, modern iskolában. Laká­suk, konventjük egy csodála­tos régi kolóniás épületsor, amely azelőtt egy argentin művész tulajdona volt. A ká­polnájuk is valódi kis ékszer­doboz. A maga egyszerűségé­ben is. A bejáratnál egyszerű márványtábla alatt nyugszik Msgr. Luttor Ferenc, aki any­­nyit tett Rómában is, Argentí­nában is a magyarokért. A ká­polnát körülvevő szép kert mö­gött egyszerű temető. Rafaela kedves nővér az első lakója. Mert bizony a nővérek fölött is eljárt az idő. Az iskola telje­sen argentin lett, vannak ar­gentin nővéreik, sőt a főnöknő is az. Délután a wildei egyesület­be látogattunk el, ahol tea köz­ben beszélgettem a jó magya­rokkal és a cserkészcsapat lel­kes tagjaival. Másnap, vasárnap a gua­­dalupei Szűzanyáról elnevezett székesegyházban tartottuk a misénket, amelyet teljesen megtöltöttek magyarjaink, valláskülönbség nélkül. Ez­után a Mindszentynumban volt egy nagy ebéd, ahol szin­tén nagyon sokan összejöt­tünk, pedig ez igazán nagy szó. Mert Buenos Aires messzire ki­terjed hosszúságban. Ezért is van déli és északi cserkészcsa­patja, otthona, egyesülete és székháza. Valamennyi látogatásról ebben a szerény előadásban nem lehet beszámolni, mint nem lehet belefoglalni az ottani magyarok kedvességét és sze­­retetüknek melegét sem. Külön meglátogattam Hef­ty László evangélikus kollégát otthonában és megnéztem szép kis templomát. Szabó Zoltán református testvérnél vacso­ráztam. Szép nagy temploma van és szép gyülekezete. Ha már a látogatásokról írok, meglátogattam Arambu­­ru bíboros érsek urat, a magya­rok nagy barátját és a segély­szervek vezetőjét. Talán a legérdekesebb láto­gatásom a Zrínyi körben volt, ahol hétvégeken magyar iskola működik. Eddig még nem is annyira érdekes, de az a tény, hogy a Lomniczy család saját óriási gyönyörű házát bocsá­totta rendelkezésükre hétvége­ken, az már igen. Elképzelem, hogy a gyönyörűen berende­zett szobák hogyan néznek ki hétfő reggelén. Nagyon szívesen látogat­tam meg a Szent István Öreg­otthont. Teljesen magyar, tel­jesen ingyenes. 70 öreg magyar talált ott otthont, egyszemé­lyes és kétszemélyes szép szo­bákban. Együtt imádkoztunk a szentmise alatt is, az ebéd előtt is. És az ellátás nagyon jó és fi­nom. Utoljára hagytam a város közepén lévő Mindszentynu­­mot. Ez a Magyar Katolikusok Szövetségének székhelye. Cso­da volt, hogy a jó Domonkos atya össze tudta hozni. Sokan segítettek ebben. Mindenütt, Platanoson, az angolkisasszo­nyok iskolájában éppúgy, mint a Mindszentynumban, az öreg­otthonban, cserkészotthonban, stb. ott találjuk Sorg Antal és feleségének a nevét, aki több mint egymilliót áldozott ma­gyar célra amerikai dollárban számítva. De mi is van a Mind­szentynumban? A 120 embert befogadó Szent István kápol­na, a lelkész irodája, lakása, szép nagy étterem, nagy előa­dóterem, két vendégszoba, könyvtár és a magyar misszi­óknak a székhelye és szívveré­se. A következő egyházközsé­gek központja: a Szent Istváné Buenos Airesben, a Szent Imréé Kalomas de Zamoraban, a Szent Erzsébeté Avellaneda­­ban és környékén, a Szent Lászlóé San Isidroban, az Ár­pádházi Szent Margité Cordo­­baban és Chacon. Itt jelent meg első közlönyük, a „Kato­likus Közlöny”, mely később nevét Magyar Lelkiségre vál­toztatta. Mindennek az apostolko­dásnak a lelke Domonkos Lász­ló atya, akinek még arra is van ideje és kedve, hogy mint nagy zenész egy Liszt-vetélkedőt is szervezzen az argentinok szá­mára, így akarja megismertet­ni a nagy magyar zeneóriást jubileumi évében. Elsősorban azonban a ma­gyarok lelki és szellemi gondo­zása az ügye ebben az óriási országban, amelyet fáradhatat­lanul jár. Sőt évente többször még Montevideóba is elláto­gat, mert ő az egyetlen magyar pap, aki az evangélium hírét el­viszi hozzájuk. Csak ennyi benyomás és információ fért bele ebbe a be­számolóba, de a látogatás em­léke sokáig él még valamennyi­ünkben. Dr. Irányi László püspök KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Argentínai látogatás Új magyar könyvesbolt Bécsben Bensőséges ünnepség kere­tében nyitotta meg Kovács Kál­mán festőművész és felesége, Erzsike, a Lichtensteinstrasse és Berggasse sarkán, a Pázmá­­neum közelében, új, bécsi köny­vesboltjukat. A meghívott ven­dégeket nemcsak a remekül be­rendezett tágas helyiségekben felsorakoztatott francia, spa­nyol, stb. könyvek sora lepte meg, hanem külön a „magyar sarok” és a művészi élményt nyújtó magyar kirakat. Itt „nyugati magyar könyvek” fel­irat alatt a külföldön megjelent, a közelmúlt magyar történelmét ismertető műveket találja meg az érdeklődő, így például a II. világháborúról, az ’56-os sza­badságharcról, Mindszenty bí­borosról, Nagy Imréről, a ma­gyarországi titkos KGB perek­ről, a recski kényszermunka táborról, valamint hamarosan a Katolikus Magyarok Vasár­napja kiadásában megjelent magyar könyveket. A Nyuga­ton élő írók közül elsősorban azoknak munkái láthatók a pol­cokon, akikről a hazai olvasó­­közönség semmit nem hall. Eze­ket a könyveket ezentúl Bécs központjában könnyen besze­rezhetik mind a magyarorszá­gi, mind a nyugati turisták, akiknek igényük van rá. A könyveken kívül itt vannak az európai magyar emigráció is­mert lapjai: a Bécsi Napló, az Irodalmi Újság, a Nemzetőr ép­­penúgy, mint a folyóiratok: az Új Látóhatár, Katolikus Szem­le, Magyar Füzetek, stb. A kirakat másik, „hazai szamizdat” feliratú részében a látogató az utóbbi évek magyar földalatti irodalmáról, a függet­len folyóiratokról és szamizdat­­kiadásban megjelent könyvek­ről kap áttekintést, így például a Beszélő, Hírmondó, Demokra­ta újságok, vagy az AB, az ABC, Magyar Október gondo­zásában megjelent könyvekről. Ez utóbbit Zsille Zoltán, a bécsi Bibó Press vezetője állította össze, egyedülálló archívuma segítségével. Kovács Kálmán rövidesen a magyarhoz hasonló­an felállítja a nyugati és sza­mizdat kiadású lengyel köny­vek kirakatát is. Több mint két éves szerve­zés és előkészítő munka után, hazánk nyugati kapujában, Bécsben, megvalósult ez a hé­zagpótló, nem üzleti, hanem el­sősorban szellemi vállalkozás, ahogy az ünnepélyes megnyitó­ra felkért Tollas Tibor jellemez­te a Kovács házaspár nagysze­rű kezdeményezését. A köny­vesbolt jelentőségét csak fokoz­za földrajzi helyzete és a Ma­gyar Október közelgő 30. évfor­dulója. E megnyitó egyben bá­tor kiállás is ’56 szellemi örök­sége és annak továbbadása ér­dekében. Ezután a Nemzetőr főszer­kesztője a megjelent vendégek nevében is köszöntötte az új magyar könyvesbolt létrehozó­it, majd nyugati és hazai köl­tőktől adott elő néhány szép költeményt. Végül hangsúlyoz­ta, hogy a „nyugati” magyar könyvek kizárólagos árusítása nem jelenti a hazai irodalom leértékelését, amelynek termé­keit a magyar, különösen a ha­zai olvasó bárhol megkap­hatja. E bécsi könyvesbolt az otthon nem kapható könyveket és újságokat kínálja. Ez a hazai olvasók igényéből született vál­lalkozás, a szabadság szellemé­ben indított kétoldalú dialógus, mely az eddig csak csempész­áruként bejuttatott, vagy oda­haza cenzúra nélkül előállított irodalmat kínálja az egyre na­gyobb számban jelentkező, fő­leg fiatal érdeklődőknek. Kovács Kálmánék könyves­boltjának címe: KOSMOS BUCHHANDLUNG Lichtensteinstrasse 17 A-1090 Wien Telefon: (222) 31 86 12 Magyar kiszolgálás a dél­utáni órákban. Irányi püspök útja Ma egyetlen egyházmegye kormányzásához is nagy lelki erő kell, mennyivel nagyobb fel­­készültség szükséges a világon szétszórt magyarság lelki veze­téséhez! Bátran használhatjuk a hősiesség és vértelen mártí­­romság fogalmát is erre a hiva­tásra. Mert ebben az elpogá­­nyosodó, utat tévesztő, balra tévelygő világban Mindszenty és magyarságunk fájó problé­máját világgá kiáltani, érte vi­askodni csak azok tudnak, akik­ben lánglélek lakozik, akiket a lelkiismereti elkötelezettség hajt és képesít minden áldo­zatra. Alleluja, hogy a Szentatya dr. Irányi László személyében megtalálta ezt a pásztort, és ő lelki adottságainál fogva mél­tón tölti be ezt a magasztos hi­vatást. Amikor itt, Argentínában a guadalupei plébánia Szentlé­lek bazilikájában megjelent a sekrestyében, megkérdeztem P. Domonkostól, hogy ő a mi várt püspökünk, hiszen szeré­nyen, mosolyogva és alázatosan mutatkozott be a magyar sek­restyésnek. Irányi püspök min­den tettében magán viselte a piaristák szerénységét, odaadá­sát és a lelkek megmentésének sóvárgását. A május 4-én tartott főpapi misén az argentínai magyarság igen szép számban töltötte meg a padokat. Domonkos és Pesti páterek mellett, e sorok írója (diakónus) is segédkezett. Irá­nyi püspök az evangélium utáni beszédében emberóriásnak, ma­gányos történelmi hősnek ne­vezte Mindszenty bíborost, aki üldöztetése, börtön viselése közben is hű maradt Egyházá­hoz, Istenéhez és hazájához. Szent Pálhoz hasonlította őt, aki szembefordult saját fajtá­jával, mert nem akarták Krisz­tust elismerni Messiásnak. Pi­henés nélkül járta végig a ke­serves missziós utakat, hogy té­rítsen, hogy meghurcoltatásá­ban is Mesterét szolgálja. A szentmise után a Mind­szentynumban tartott díszebé­den a Katolikus Magyarok Szö­vetsége mellett ott voltak a re­formátus és evangélikus feleke­zetek lelkészei is, hogy kifejez­zék együttérzésüket a történel­mi bíboros tiszteletében. Dr. Irányi püspököt a Kát. Magyarok Szövetsége elnöke, Botond László köszöntötte, aki biztosította a főpásztort Ameri­ka déli féltekéjén élő hittestvé­rek szolidaritásáról, akikre a fő­pap imáját és további gondos­kodását kérte. A püspök vála­szában a Szentatya üdvözletét tolmácsolta és hangoztatta, hogy II. János Pál pápa nagyon a szívén viseli az emigrációban élő katolikus magyar kisebbsé­gek hitéletét, nemzeti érzelmei­nek fenntartását, azért nevezett ki a világon szétszórt katolikus magyarok lelki vezetésére külön egyházfőt. Irányi püspökünk, május 5-én a Segélyegylet Öregottho­nában is misézett, másnap pe­dig Aramburu bíboros fogadta. A helyi intézmények vezetőivel és az újságírókkal is szívesen elbeszélgetett, valamint több beteget is meglátogatott. Utol­só vasárnapján, május 11-én a lujáni bazilikában tartott ma­gyar szentmisét. Elutazása előtt az argentí­nai katolikus magyarság hitéle­te és nemes munkája feletti megelégedettségét fejezte ki P. Domonkosnak. Mi pedig, Isten áldását kívánjuk missziós te­vékenységére, hogy sok testvé­rünkben erősítse meg a hitet és ébressze fel bennük a szebb emberi jövőbe vetett reményt. Dr. Bálint Imre Adni kell Adni kell! Adni kell a világnak! Kenyeret, pénzt az éhező barátnak. De úgy adj, hogy ne sérts, Adományért ne várj köszönő rebegést. Adj csendesen, láthatatlan kézzel, Elég ha Isten feljegyzi könyvében, Ha hív magához, az ottani mérlegen Kiosszák helyed, fenn a mennyben. Ha tarisznyád üres, mert szegény vagy, Aprópénzek helyett, add önmagad, Add szíved, a szókat, aggódókat, biztatókat. Állj meg egy percre koldus mellett, szólj csak egy szót. Hallgasd meg gyötrő kínját, mint tiéd, hasonlók. Légy erős, magad baját meg ne említsd, Lelkedből egy falatot kínálva, búját enyhítsd. PUSKÁS-BALOGH ÉVA Jegyzetek az életről írja: P. Cser László SJ A meghívottak Alighogy Jézus elhagyta a pusztaságot, a sivatagot, mindjárt körülnézett és tanítványokat választott. A nagy bölcsek (Buddha, Konfucius, Platón, Arisztotelész, stb.) köré azért sereglettek a tanítványok, mert fölismerték a tudást, a bölcsességet a mester­ben. — Jézus rámutatott a Galileai-tenger szélén egy kis csoport emberre, s azok mindjárt követték. Követték? Otthagyták a meg­szokott tengert, az otthont, a családot, a halászmesterséghez szükséges hálót és a bizonytalanba léptek, hogy „emberek ha­lászai” legyenek, amihez nem értettek, amiről fogalmuk sem volt, hiszen azt sem tudták, mire kell tanítani az embereket. Nem ismerték Jézust sem. Csak valami ellenállhatatlan vonzás hozzákapcsolta egész életüket. Követték is hűségesen és gyakran nem is olyan hűségesen. Ha valami jó történt: együttlét, meghittség, csoda, jóleső érzéssel vették körül, de ha szenvedésről, üldözésről beszélt, megijedtek és le akarták beszélni az „ilyesmiről”. Jézus tizenkettőt választott apostolnak. Miért tizenkettőt? És ebből a tizenkettőből miért csak három beszél Márk evangéliu­mában? Péter mindig kész talpra ugrani kényelmes ültéből és tiltakozni a bejelentett megpróbáltatás ellen. A Tábor hegyen pedig megtelepedett volna Jézussal, Mózessel és Illés prófétával; még sátrat is vert volna nekik. Miért Jakab és János? János, a „szeretett” tanítvány? És a többi? Júdásról eleget hallunk, szörnyű szerepét részleteiben is tudjuk. De a többi? Ők a hallgatag tanítványok. Kevésbé fontosak, mint a szószóló három, vagy az elesett egy? Vagy éppen olyan fontosak? Én és te, akik Jézus mellé kerültünk — mert kiválasztott min­ket erre —, milyen minőségben vagyunk fontosak neki? Ha hango­san valljuk őt? Ha csendben éljük életünket vele? Úgy látszik, mindenképpen fontosak vagyunk, hiszen meghalt értünk, min­dünkért a kereszten. De a szerepünk? Az a szerep, amit ránk bízott, más és más. Hangban vagy hangtalanul, más és más, de lényegében egy és ugyanaz, az ő élete bennünk, a mi életünk benne. 5. oldal Egy tipikus „Jézus-nap Hogyan töltötte Jézus földi napjait? Milyen is lehetett egy „tipikus” napja? Szent Márk megfelel erre. Bár Jézus egyetlen napja olyan szélességében és hosszúságában, mint az Atlanti­óceán, mégis, kávéskanálnyit merítve belőle, legalább némi sejtel­met kapunk nap nap utáni életéről. Nyilvános életének közepén járunk vele. Feladata, szavai a Tanítóról beszélnek, aki nem „követi” a szokásos, elfogadott hagyományt, hanem meglepő „hatalommal” tanít. Úgyannyira, hogy beleavatkozik a természet megszokott rendjébe is: vihart csillapít, leprást tisztít meg, démonokat űz ki, halottakat támaszt életre. Mondják is, úgy tanít, mint akinek hatalma van ... Második tulajdonsága: bárhol jár, bármit tesz, szól vagy hall­gat, mindig gyógyít. Helyreigazít, harmóniát teremt; az igazság, a jóság, a béke jár vele, ítél a rosszon, megbocsát a rosszat el­követőnek, lábra állítja a testi bénát, és a remény lábára azt, aki lelkileg elesett. Harmadik tulajdonsága, hogy a legegyszerűbb és legtermé­szetesebb földi dolgok: út, veréb, búzakalász, föld, mag .... nem­csak a természetben vannak helyben, de egy elképesztően (szá­munkra elképesztő) örök világrend tényezői, szimbólumai, jel­képei is. Negyedik: kisebb és nagyobb közösségekhez szól, az egész emberiséget érinti, de se egyesek, se kisebb, se nagyobb csopor­tok vagy emberi szokások, ráhatások irányítását nem fogadja el, fölöttük áll. Emberi világunkban él, szereti azt és jól érzi magát közöttünk, de nem adhatunk neki teljes és végleges otthont, hiszen az ő világa nemcsak evilági, de örökkévaló is. Már most, analizálhatjuk akármelyik csodáját, egymás után vagy kiválasztva azt, ami számunkra legmeglepőbbnek vagy legmegdöbbentőbbnek látszik. — Márk beszél egy megszállottról, akiben a gonosz lélek lakik. Az ember megszállott, idegen hatalom tartja rabláncon, szabadulni nem tud. A megszálló fölismeri Jé­zust és számon kéri: azért jöttél, hogy tönkretegyél? Jézus felel: Gyere ki belőle! A démon felelete: Tudjuk ki vagy! Az Isten Fölkentje! Jézus válasza: Maradj csöndben! Ha magunkba tekintünk, és ezt a jelenetet merjük magunkra vetíteni, látjuk, hogy bennünk is ellentétes erők küzdenek. A feke­te, sötét, negatív hatalmak: az önámítás, hazugság, önzés, kapzsi­ság, bujaság, harag, gyűlölet kígyói tekerednek életünk lombjára, fájára, gyökerére, és csak Isten ereje, fölkent Krisztusunkon át hallgattathatja el, pusztíthatja ki negatív férgeinket. Ha Jézus napi dolgairól olvasunk Márk leírásában, sok min­den eszünkbe juthat magunkról, életünk epizódjairól, még olvas­mányaink emlékéről is. Ha Ady Endre egész költészetrengetegét bejártuk, látjuk — megdöbbenve —, hogy a gyerekvágyó, tiszta remény hogyan küzd a szenny, az erkölcsi mocsok áradatával; hogyan pusztítja magát a tehetetlen gyermek, és hogyan mene­külne magához, nemzetéhez, Istenéhez, mert elbírhatatlanul nehéz az élet súlya benne. Vagy: Dante vándorútja a poklon, tisztító­­tűzön át a mennyország feloldó, hazaért boldogságába. Mint megjegyeztem: egy ember egész élete nem tudja föl­szívni magába az egy kiskanálnyit sem Jézus egyetlen földi napjából. Hát még egész földi­ örök életének Márk által közénk vetített teljes sugárzását! Mégis, egy napot, sok napot, egész életet eltölteni Jézus életének óceánpartján úgy, hogy a napi dol­gaink között szent felhőjéből ránk permetez. Életünk tisztítója, irányítója, átformálója lehet, ha vele élünk, s mint ő tette annyi­szor: tevékenysége után visszavonult imádkozni, megbeszélni földi dolgait az égi Atyával, ebben is követjük. NAGY „TÁTRA” HANGLEMEZ VÁSÁR­­ Legszebb ajándék mindenkor a bethlehemi magyar rádióénekes 9 szebbnél szebb hanglemeze és egy kazettája. Kapható a „TÁTRA” Hungarian Recordsnál 829 N. New St. Bethlehem, PR 18018 Telefon: (215) 868-3446 RECORDS

Next