Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986 (93. évfolyam, 1-50. szám)

1986-11-16 / 44. szám

4. oldal Évközi 33. vasárnap Olvasmány Malakiás próféta könyvéből (4, 1—2a) íme, eljön majd az a nap, lángolva, mint a tűz­­oszlop. Akkor majd minden kevély és gonosztevő úgy jár, mint a tarló, amikor felperzselik. Az eljövendő nap tűznek adja őket, mondja a seregek Ura. Nem hagy belőlük se gyökeret, se hajtást. Számotokra azonban, akik tiszteltek engem, fel­kéi az igazság napja, és üdvösséget hoz szárnyain. Ez az Isten igéje. Zsoltár (97, 5—6. 7—8. 9) Eljön az Úr ítélni a földet, és igazságban az egész világot. Minden földek, dicsérjétek az Istent, énekeljetek és ujjongjatok harsonaszóval! Kürtökkel és zengő hárfákkal dicsérjétek a föl­­séges Istent! Eljön az Úr ítélni a földet, és igazságban az egész világot. Zúgjon a tenger és ami betölti, kiáltsanak a föld­kerekség lakói mindnyájan! Harsogjanak a folyamok habjai, visszahangozzák a nagy hegyek ormai! Eljön az Úr ítélni a földet, és igazságban az egész világot. Meglátjuk az Urat, mert eljön ítélni: ő a világ igaz és kegyes bírája. Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek­nek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Amen. Eljön az Úr ítélni a földet, és igazságban az egész világot. Szentlecke Szent Pál apostolnak a tesszalonikaiakhoz írt második leveléből (3, 7—12) Testvéreim! Magatok is tudjátok, hogyan követ­hetitek példámat! Nem éltünk köztetek tétlenül. Senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal éjjel-nappal dolgoztunk érte, hogy senki­nek ne legyünk terhére. Nem mintha nem lett volna rá jogunk, hanem azért tettük, mert példát adtunk nek­tek, hogy kövessétek. Amikor még nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Most mégis arról értesültünk, hogy némelyek közéletek henye életet élnek, semmit sem dolgoznak, és idejüket haszontalanságra fecsérlik. Az ilyeneknek meghagy­juk, és kérve­ kérjük őket az Úr Jézus Krisztusban, hogy szorgalmasan dolgozzanak meg kenyerükért. Ez az Isten igéje. Alleluja Alleluja, alleluja, alleluja! Virrasszatok, és készen álljatok, mert nem tudjá­tok, hogy az Emberfia mikor érkezik! Alleluja, alleluja, alleluja! Evangélium Szent Lukács könyvéből (21, 5—19) Jézus a jeruzsálemi templomban tanított. Akkor egyesek arról beszéltek, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom. Jézus így szólt hozzájuk:.,Jönnek napok, amikor min­dabból, amit itt láttok, kő kövön nem marad. Mindent lerombolnak.” Azok megkérdezték: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy félre ne vezessenek benneteket! Sokan jönnek majd az én ne­vemben, és azt mondják: Én vagyok. Elközelgett az idő. Ne menjetek utánuk! Amikor háborúról és lázadá­sokról hallotok, ne rémüldözzetek! Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nem lesz itt a vég.” Majd így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, járvány és éhínség. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen. Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak titeket. Kiszolgáltatnak a zsinagógának, és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak miattam. Mindez alkalom lesz arra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek szívetekbe, ne törjétek fejeteket előre, hogy védekez­zetek! Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellen­állni vagy ellentmondani. Elárulnak szüleitek és test­véreitek, rokonaitok és barátaitok, sőt közületek egyeseket meg is ölnek. Miattam mindenki gyűlölni fog benneteket, de egy hajszál sem vész el fejetekről. Ha állhatatosak maradtok, üdvözöltök!” Ezek az evangélium igéi. Győzött Könnyű Ernő!­aooooaooaaoeoeecosoaecoasoewacococoeoieoec Lapzártakor érkezett hír szerint Könnyű Ernő 55 %-os győzelmet aratott a kaliforniai kongresszusi képviselőválasz­táson. Ezzel az amerikai ma­gyarság régi kívánsága telje­sült: magyar származású repub­likánus képviselőnk lesz Wash­ingtonban! Szívből gratulálunk! ooocooooooococooococooooeooooocooco&oooosoccoooooc* KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1986. november 16. Pethő Terézia: A magyar asszonyok leg­szebb példaképének, Árpádházi Szent Erzsébetnek az ünnep­napja közeledik. (November 17. a világegyházban, 19. Magyar­­országon.) A királyi család leá­nya 1207-ben Magyarországon született. Édesapja, II. Endre kívánságának engedve a thürin­­giai őrgróf fiával, Lajossal je­gyezte el magát az akkori szo­kások szerint egész fiatalon, szinte gyermek fejjel. Ettől kezdve, szüleitől elszakadva a fejedelmi udvarban nevelke­dett, majd tizennégy éves ko­rában házasságot kötött jegye­sével. A feljegyzések szerint, házassága boldog volt, két fia és egy lánya született, majd egész fiatalon, húszéves korá­ban özvegyen maradt. Ezután csak gyermekeinek, betegjeinek és szegényeinek élt, megalázó egyszerűségben. Szent Erzsébet valóban megértette a nagy titkot. Meg­értette, hogy mindannyian Is­ten gyermekei vagyunk, rang­tól, vagyontól, tehetségtől füg­getlenül. Ő magához ölelte az emberiség legszerencsétlenebb rétegeit. A beteget, az éhezőt, a félretaszítottat, de mégis az Isten képmását és Krisztus ke­resztjét hordó embert. Mind­egyikben az Istent szerette, szolgálta és a földi szenvedései­ket próbálta enyhíteni. Mit mond nekünk, magyar asszonyoknak, most 1986-ban a hétszáz év távlatából kima­gasló szent? Példaképünk lehet­­, még most is, ebben a modern csodákkal teletömött világban, az istentagadás kellős közepén? Az ő korában a pogányok meg­térítése, és a hit terjesztése volt a kereszténység legfőbb felada­ta. Ma, amikor a világ öt ré­szén hirdetik már az evangéli­umot, nekünk a mustármag nö­vekedésére kell figyelnünk, meg a velünk, mellettünk élő testvé­reinkre. Sokan vannak, akik most is betegen, szegényen, ta­nácstalanul állnak egyedül. Ta­lán nem a házunk előtt, alamizs­náért kinyújtott kézzel, de még­is tőlünk — lélekben gazdagab­baktól — kérnek és várnak se­gítséget! Észrevesszük-e őket? Megállunk-e egy percre, hogy néhány szívből jövő szóval eny­hítsük elszigeteltségüket, fáj­dalmukat? Meghalljuk-e az idő­sebbek panaszait? Magyar szentmisére szeretnének rend­szeresen járni, ha valaki el­vinné őket. Nem kíváncsiságból, de tiszta szeretetből kérdezzük-e az özvegyeket, nemcsak a teme­tés napján, de néhány hónappal később is, hogy hogyan vannak, mivel segíthetünk? Észrevesz­­szük-e időben a bűnre csábított gyermekeink tépelődését, ami­kor a válaszúthoz érnek? Érté­keljük, segítjük-e egymást a családban, a munkahelyen? Szent Erzsébet mindig kész volt letörölni a könnyeket. Ő odaadta mindenét, rangját, jó­módját, fiatal életét, hogy egy kis mosolyt fakasszon az arcok­ra és meleget vigyen a szívek­be. Az ő kezében még a kenyér is illatos rózsává változott. Ta­lán egy kis akarattal és figyel­mességgel mi is tudnánk rózsát osztogatni tövis helyett. Mi, Is­ten képére lettünk teremtve, ébredjünk tudatára, legyünk rá büszkék, hogy Isten gyermekei vagyunk. De lássuk be, hogy a mellettünk lévők is az Isten gyermekei. Vegyük észre, keres­sük meg bennük az Isten arcát, a szenvedő vagy a megdicsőül­­ten feltámadott Krisztusét. Ha meg a bűntől hétszeres vastag kéreggel bevont, meg­átalkodott lélekkel találkozunk, ne szaladjunk el mellette, ha­nem imádkozzunk érte. Olyan a lélek a bűn terhe alatt, mint­ha eszméletlen lenne. Ha pilla­natnyilag megbénulva, mozdu­latlanul van is jelen, de jelen van. A kómába esetteket sem hagyjuk el, látogatjuk, simogat­juk, biztosítjuk őket a szerete­­tünkről. És a legtöbb esetben vissza is térnek hozzánk, így van ez a bűnbe esett lélekkel is. Ne csüggedjünk, ne határidőz­zünk, hanem lankadatlan lélek­kel imádkozzunk értük. Szent Erzsébettől még most, a huszadik század végén is csak tanulhatunk, meg kér­hetünk ... Ünnepnapján kérjük tőle, hogy közbenjárásával erő­sítse az Istenbe vetett hitünket, egymás iránti szeretetünket, és reményünket egy csodálatosan szép, tiszta magyar jövőben! Szent Erzsébet, hallgass meg! Rózsa tövis nélkül Feszty Masa: Szent Erzsébet alamizsnát oszt N­ovember tanítása Az év hónapjai között több van, amelyik különösképpen mond nekünk valamit. Ki ne érezné december üzenetét, a szeretet ünnepével? Húsvét hónapja nemcsak a tavasz hirdetője, hanem emberi mivoltunknak legnagyobb reményét, hitét hirdeti, hogy feltámadunk. Amikor mostani életünk bizonytalanságában és zűrzavará­ban lázasan keresünk magunknak valami biztos alapot egy vi­szonylagos boldogsághoz, ebben a keresésben november hónapja adhat nekünk értékes útmutatást. Az elmúlás és enyészet hó­napja a természetben, és egyúttal megemlékezünk halottainkról. Ráirányíthatja figyelmünket az igazi boldogság megtalálásához. Amikor jótanácsokat kérünk az egészségesebb és boldogabb élethez, általában élő embereket kérdezünk meg. Pedig halotta­­ink a némaságukkal is tudnának több tanácsot adni. Prohászka püspök mondja egyik elmélkedésében, hogy ha belenézek ősszel a novemberi ködbe, megláthatom abban az eltávozottakat, sze­retteinket . . . Otthonról írja levelében egy magára maradt özvegy: — Több­ször megyek ki a temetőbe, csak egy kis beszélgetésre azzal, aki már elment az életemből. Mások talán azt gondolják, hogy mert már öreg vagyok, azért beszélgetek. Tévednek, mert gondjaim­ban sok választ, biztatást kapok a küzdelemhez .. . Elbeszélge­tek vele, aztán megsimogatom a keresztjét és már könnyebb lélekkel megyek haza, az üres lakásomba. Amikor mostanában azt keressük mindnyájan, hogy milyen boldogság lehet még számunkra ebben az egymást tipró ember­tömegben, vajon milyen választ tudnának erre nekünk adni el­távozott szeretteink? Először is azt mondanák meg nekünk, hogy miben ne keressük a megbízható boldogságot. Az apa azt mondhatná fiainak: — Emlékezzetek rá, hogy mennyit dolgoztam az előrejutásért, elismerésért, a magasabb he­lyért és rangért. Életem vége felé mindezt meg is szereztem, amennyire ez a mostoha körülmények között lehetséges volt.. . Most mindez semmivé lett. Ideát mindezek már nem számítanak. Csak azt bírálják, hogy az előrejutás harcában mennyire marad­tunk meg hűnek, becsületesnek és megértőnek egymás iránt. Az édesanya talán azt üzenné a sírból leányának, hogy mind­abból a szépségből, ami arcán, alakján ragyogott, s mindazokból a remek ruhákból semmi sem maradt meg. Minden elkopott, el­enyészett. Odaát csak a lelki értékek, erények világítanak és tündökölnek. A korán sírba jutott hitvestárs talán ezt mondhatná az itt maradt özvegynek és gyermekeinek: — Minden erőmet, minden időmet arra használtam, hogy egyszer gazdag legyek, mindenem meglegyen nekem és nektek. És bőségben legyen. A fárasztó napi munka után még álmomban is ez volt előttem: pénz, pénz ... Ez a hajsza a vagyon után, hozott át ide korán ... És itt mindabból a gazdagságból, amit gyűjtöttünk, nem maradt semmi sem. Csak ez az elhanyagolt, általatok talán már feledésbe menő sírkő. Szomorú, leverő gondolatok ezek? Idén, de novemberben, a hulló falevelek és borongós, ködös napok idején erre is szükség van, hogy mi ne ott keressük a boldogságot, ahol eltávozott szeretteink sem találták meg. A 30. évforduló ünnepségei Hami­lonban A helybeli három magyar egyház templomaiban október 19-én megtartott délelőtti is­tentiszteletekkel kezdődött meg az ünnepségsorozat, amellyel a város közönsége méltóképpen emlékezett meg az 1956-os dicsőséges magyar szabadságharc eseményeiről és a világszabadság eszméiért fiatal életüket áldozó hősökről. Aznap, verőfényes vasár­nap délután sűrű sorokban gyülekezett — egyházi vezető­ikkel — társadalmunk a ma­gyar nemzeti zászlóval feldí­szített városháza előtt, hogy meghallgassa városunk üzene­tét. Barna Sándor gör. kát. lel­kész bevezetője után Bob Mór­ A­row polgármester őszinte ba­rátsággal üdvözölte a nagyszá­mú hallgatóságot. Csodálattal nyilatkozott a magyar nép vi­lágt­örténelmileg is elismert pá­ratlan bátorságáról és diada­láról, amit emberségének meg­őrzéséért folytatott. Büszkén jelentette be, hogy Hamilton város tanácsa október 23-át MAGYAR NAPPÁ nyilvání­totta. A Mindenható különös kegyelmét látta abban is, hogy ennek a ritka eseménynek az al­kalmából szép idő köszöntött ránk. Örömét fejezte ki afelett, hogy a város magyar lakói nemzethűségben, erkölcsi és gazdasági vonalon is megáll­ják helyüket és értékes tagjai a társadalomnak. Dr. Baksa Csaba ref. lelki­­pásztor köszönte meg az elis­merő szavakat. „Hálásak va­gyunk és maradunk befogadó hazánkkal szemben, és kis cso­portunk egységesen azon fára­dozik, hogy keresztény szel­lemben a jövőben is együttmű­ködjünk mindenkivel a közjó érdekében." Az Ó Canada és a magyar himnusz hangjaival zá­rult a találkozó. Ezután a pol­gármesterrel az élen a közön­ség táblákkal és nemzeti zász­lókkal gyalogmenetben vonult a Magyar Házba, éppen úgy, mint azt 30 esztendővel ezelőtt öntudatos ifjúságunk tette a Petőfi-szobor körül való cso­portosulással. Ifj. Fülöp Gyula egyetemi hallgató keresetlen szavakkal tisztelte meg a Magyar Ház nagytermébe érkezett hallgató­ságot és a magyar Hiszekegy áhítatos elmondásával vezette be a további műsort. Szabó János szabadság­­harcos mély átérzéssel szaval­ta el Tollas Tibor — annak ide­jén a váci börtönben megírt — „Bebádogoztak minden abla­kot” c. figyelmeztető költemé­nyét. Ezután a cserkészlányok tiszta magyar kiejtéssel meg­ható allegorikus verseket éne­keltek és úgy ezzel, mint a ké­sőbbi élőképes előadásaikkal felejthetetlen élményt nyújtot­tak. Jeleneteiket Karikó Lillian cserkésztiszt állította össze. Ifj. Dr. Szőke László fogor­vos az ifjúság 16 pontjában foglaltakat ismertette és annak szükségességét sürgette, hogy ezek megvalósítására és meg­őrzésére — úgy, ahogy az elő­döktől tanulták — a szabadföl­di magyar fiatalságnak össze kell fognia, mert csak ezáltal maradnak méltók őseik becsü­letes hagyományaihoz és pél­dájuk követéséhez. Ifj. Csorba András tiszt­viselő kitűnő magyarsággal, megrázóan adta elő Tamási La­jos: „Piros vér a pesti utcán” c. költeményét mindenkit köny­­nyekre fakasztva. Mrs. Lilly Munro Ontario tartományi miniszter rövid fel­szólalásában örömének adott kifejezést, hogy a magyarság­nak ezen a nagy, bensőséges emlékünnepélyén részt vehe­tett. Elmondta, szilárdan hisz abban, hogy a sokat szenve­dett magyarság emberséges tö­rekvései mielőbb valóra vál­nak. Ehhez felajánlotta segít­ségét. Walter István ünnepi szó­nok hangsúlyozta, hogy az 1956-os magyar szabadságharc egységes akaratmegnyilvánu­lása volt megalázott népünk­nek, hogy felszabaduljanak egy önkényes embertelen kormány­zat igája alól, és a mai viszony­lagos jólét, ami hazánkban van, nagy részben a szabadság­­harcnak köszönhető. Minket, szabad földön élő magyarokat ez a legszentebb szabadság­­harc kötelez arra, hogy annak mocsoktalan szellemét és érté­két megőrizzük és azt töretle­nül adjuk át utódainknak foly­tatásra, amelynek teljesítését a hamiltoni ifjúság ezúttal is ki­nyilatkoztatott magatartásá­ból jogunk van feltételezni. Az erre irányuló eszményképek megőrzésének alapfeltétele az egység. Ezt kell kiépíteni az it­teni és otthoni bátor hazafiak­kal. A mi fegyverünk az igaz­ság keresése. Ezért azt kell ke­resnünk, ami összeköt minket, és nem azt, ami elválaszt. El­mondta, hogy a legfelsőbb emigrációs szerveknek kitartó küzdelemmel sikerült néhány tekintélyes politikust megsze­rezni ügyünknek és az erdélyi magyarság sorsának enyhíté­sére. Mindez biztató számunk­ra. Cserkészek hangulatos sze­replésével és a szabadságharc­ról készített film bemutatásá­val zárult a megható ünnepség. Koncz Antal Megjelent! Megjelent! Megjelent! DR. ENDREY ANTAL: THE OTHER HUNGARY című legújabb könyve. Ára: 15 dollár puha kötésben, 18 dollár kemény kötésben plusz postaköltség. Az Erdély történetéről szóló nagyszerű könyv megrendelhető a Vasárnap könyvosztályán.

Next