Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986 (93. évfolyam, 1-50. szám)
1986-11-16 / 44. szám
4. oldal Évközi 33. vasárnap Olvasmány Malakiás próféta könyvéből (4, 1—2a) íme, eljön majd az a nap, lángolva, mint a tűzoszlop. Akkor majd minden kevély és gonosztevő úgy jár, mint a tarló, amikor felperzselik. Az eljövendő nap tűznek adja őket, mondja a seregek Ura. Nem hagy belőlük se gyökeret, se hajtást. Számotokra azonban, akik tiszteltek engem, felkéi az igazság napja, és üdvösséget hoz szárnyain. Ez az Isten igéje. Zsoltár (97, 5—6. 7—8. 9) Eljön az Úr ítélni a földet, és igazságban az egész világot. Minden földek, dicsérjétek az Istent, énekeljetek és ujjongjatok harsonaszóval! Kürtökkel és zengő hárfákkal dicsérjétek a fölséges Istent! Eljön az Úr ítélni a földet, és igazságban az egész világot. Zúgjon a tenger és ami betölti, kiáltsanak a földkerekség lakói mindnyájan! Harsogjanak a folyamok habjai, visszahangozzák a nagy hegyek ormai! Eljön az Úr ítélni a földet, és igazságban az egész világot. Meglátjuk az Urat, mert eljön ítélni: ő a világ igaz és kegyes bírája. Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Amen. Eljön az Úr ítélni a földet, és igazságban az egész világot. Szentlecke Szent Pál apostolnak a tesszalonikaiakhoz írt második leveléből (3, 7—12) Testvéreim! Magatok is tudjátok, hogyan követhetitek példámat! Nem éltünk köztetek tétlenül. Senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal éjjel-nappal dolgoztunk érte, hogy senkinek ne legyünk terhére. Nem mintha nem lett volna rá jogunk, hanem azért tettük, mert példát adtunk nektek, hogy kövessétek. Amikor még nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Most mégis arról értesültünk, hogy némelyek közéletek henye életet élnek, semmit sem dolgoznak, és idejüket haszontalanságra fecsérlik. Az ilyeneknek meghagyjuk, és kérve kérjük őket az Úr Jézus Krisztusban, hogy szorgalmasan dolgozzanak meg kenyerükért. Ez az Isten igéje. Alleluja Alleluja, alleluja, alleluja! Virrasszatok, és készen álljatok, mert nem tudjátok, hogy az Emberfia mikor érkezik! Alleluja, alleluja, alleluja! Evangélium Szent Lukács könyvéből (21, 5—19) Jézus a jeruzsálemi templomban tanított. Akkor egyesek arról beszéltek, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom. Jézus így szólt hozzájuk:.,Jönnek napok, amikor mindabból, amit itt láttok, kő kövön nem marad. Mindent lerombolnak.” Azok megkérdezték: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy félre ne vezessenek benneteket! Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok. Elközelgett az idő. Ne menjetek utánuk! Amikor háborúról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek! Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nem lesz itt a vég.” Majd így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, járvány és éhínség. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen. Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak titeket. Kiszolgáltatnak a zsinagógának, és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak miattam. Mindez alkalom lesz arra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek szívetekbe, ne törjétek fejeteket előre, hogy védekezzetek! Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Elárulnak szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, sőt közületek egyeseket meg is ölnek. Miattam mindenki gyűlölni fog benneteket, de egy hajszál sem vész el fejetekről. Ha állhatatosak maradtok, üdvözöltök!” Ezek az evangélium igéi. Győzött Könnyű Ernő!aooooaooaaoeoeecosoaecoasoewacococoeoieoec Lapzártakor érkezett hír szerint Könnyű Ernő 55 %-os győzelmet aratott a kaliforniai kongresszusi képviselőválasztáson. Ezzel az amerikai magyarság régi kívánsága teljesült: magyar származású republikánus képviselőnk lesz Washingtonban! Szívből gratulálunk! ooocooooooococooococooooeooooocooco&oooosoccoooooc* KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1986. november 16. Pethő Terézia: A magyar asszonyok legszebb példaképének, Árpádházi Szent Erzsébetnek az ünnepnapja közeledik. (November 17. a világegyházban, 19. Magyarországon.) A királyi család leánya 1207-ben Magyarországon született. Édesapja, II. Endre kívánságának engedve a thüringiai őrgróf fiával, Lajossal jegyezte el magát az akkori szokások szerint egész fiatalon, szinte gyermek fejjel. Ettől kezdve, szüleitől elszakadva a fejedelmi udvarban nevelkedett, majd tizennégy éves korában házasságot kötött jegyesével. A feljegyzések szerint, házassága boldog volt, két fia és egy lánya született, majd egész fiatalon, húszéves korában özvegyen maradt. Ezután csak gyermekeinek, betegjeinek és szegényeinek élt, megalázó egyszerűségben. Szent Erzsébet valóban megértette a nagy titkot. Megértette, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, rangtól, vagyontól, tehetségtől függetlenül. Ő magához ölelte az emberiség legszerencsétlenebb rétegeit. A beteget, az éhezőt, a félretaszítottat, de mégis az Isten képmását és Krisztus keresztjét hordó embert. Mindegyikben az Istent szerette, szolgálta és a földi szenvedéseiket próbálta enyhíteni. Mit mond nekünk, magyar asszonyoknak, most 1986-ban a hétszáz év távlatából kimagasló szent? Példaképünk lehet, még most is, ebben a modern csodákkal teletömött világban, az istentagadás kellős közepén? Az ő korában a pogányok megtérítése, és a hit terjesztése volt a kereszténység legfőbb feladata. Ma, amikor a világ öt részén hirdetik már az evangéliumot, nekünk a mustármag növekedésére kell figyelnünk, meg a velünk, mellettünk élő testvéreinkre. Sokan vannak, akik most is betegen, szegényen, tanácstalanul állnak egyedül. Talán nem a házunk előtt, alamizsnáért kinyújtott kézzel, de mégis tőlünk — lélekben gazdagabbaktól — kérnek és várnak segítséget! Észrevesszük-e őket? Megállunk-e egy percre, hogy néhány szívből jövő szóval enyhítsük elszigeteltségüket, fájdalmukat? Meghalljuk-e az idősebbek panaszait? Magyar szentmisére szeretnének rendszeresen járni, ha valaki elvinné őket. Nem kíváncsiságból, de tiszta szeretetből kérdezzük-e az özvegyeket, nemcsak a temetés napján, de néhány hónappal később is, hogy hogyan vannak, mivel segíthetünk? Észreveszszük-e időben a bűnre csábított gyermekeink tépelődését, amikor a válaszúthoz érnek? Értékeljük, segítjük-e egymást a családban, a munkahelyen? Szent Erzsébet mindig kész volt letörölni a könnyeket. Ő odaadta mindenét, rangját, jómódját, fiatal életét, hogy egy kis mosolyt fakasszon az arcokra és meleget vigyen a szívekbe. Az ő kezében még a kenyér is illatos rózsává változott. Talán egy kis akarattal és figyelmességgel mi is tudnánk rózsát osztogatni tövis helyett. Mi, Isten képére lettünk teremtve, ébredjünk tudatára, legyünk rá büszkék, hogy Isten gyermekei vagyunk. De lássuk be, hogy a mellettünk lévők is az Isten gyermekei. Vegyük észre, keressük meg bennük az Isten arcát, a szenvedő vagy a megdicsőülten feltámadott Krisztusét. Ha meg a bűntől hétszeres vastag kéreggel bevont, megátalkodott lélekkel találkozunk, ne szaladjunk el mellette, hanem imádkozzunk érte. Olyan a lélek a bűn terhe alatt, mintha eszméletlen lenne. Ha pillanatnyilag megbénulva, mozdulatlanul van is jelen, de jelen van. A kómába esetteket sem hagyjuk el, látogatjuk, simogatjuk, biztosítjuk őket a szeretetünkről. És a legtöbb esetben vissza is térnek hozzánk, így van ez a bűnbe esett lélekkel is. Ne csüggedjünk, ne határidőzzünk, hanem lankadatlan lélekkel imádkozzunk értük. Szent Erzsébettől még most, a huszadik század végén is csak tanulhatunk, meg kérhetünk ... Ünnepnapján kérjük tőle, hogy közbenjárásával erősítse az Istenbe vetett hitünket, egymás iránti szeretetünket, és reményünket egy csodálatosan szép, tiszta magyar jövőben! Szent Erzsébet, hallgass meg! Rózsa tövis nélkül Feszty Masa: Szent Erzsébet alamizsnát oszt November tanítása Az év hónapjai között több van, amelyik különösképpen mond nekünk valamit. Ki ne érezné december üzenetét, a szeretet ünnepével? Húsvét hónapja nemcsak a tavasz hirdetője, hanem emberi mivoltunknak legnagyobb reményét, hitét hirdeti, hogy feltámadunk. Amikor mostani életünk bizonytalanságában és zűrzavarában lázasan keresünk magunknak valami biztos alapot egy viszonylagos boldogsághoz, ebben a keresésben november hónapja adhat nekünk értékes útmutatást. Az elmúlás és enyészet hónapja a természetben, és egyúttal megemlékezünk halottainkról. Ráirányíthatja figyelmünket az igazi boldogság megtalálásához. Amikor jótanácsokat kérünk az egészségesebb és boldogabb élethez, általában élő embereket kérdezünk meg. Pedig halottaink a némaságukkal is tudnának több tanácsot adni. Prohászka püspök mondja egyik elmélkedésében, hogy ha belenézek ősszel a novemberi ködbe, megláthatom abban az eltávozottakat, szeretteinket . . . Otthonról írja levelében egy magára maradt özvegy: — Többször megyek ki a temetőbe, csak egy kis beszélgetésre azzal, aki már elment az életemből. Mások talán azt gondolják, hogy mert már öreg vagyok, azért beszélgetek. Tévednek, mert gondjaimban sok választ, biztatást kapok a küzdelemhez .. . Elbeszélgetek vele, aztán megsimogatom a keresztjét és már könnyebb lélekkel megyek haza, az üres lakásomba. Amikor mostanában azt keressük mindnyájan, hogy milyen boldogság lehet még számunkra ebben az egymást tipró embertömegben, vajon milyen választ tudnának erre nekünk adni eltávozott szeretteink? Először is azt mondanák meg nekünk, hogy miben ne keressük a megbízható boldogságot. Az apa azt mondhatná fiainak: — Emlékezzetek rá, hogy mennyit dolgoztam az előrejutásért, elismerésért, a magasabb helyért és rangért. Életem vége felé mindezt meg is szereztem, amennyire ez a mostoha körülmények között lehetséges volt.. . Most mindez semmivé lett. Ideát mindezek már nem számítanak. Csak azt bírálják, hogy az előrejutás harcában mennyire maradtunk meg hűnek, becsületesnek és megértőnek egymás iránt. Az édesanya talán azt üzenné a sírból leányának, hogy mindabból a szépségből, ami arcán, alakján ragyogott, s mindazokból a remek ruhákból semmi sem maradt meg. Minden elkopott, elenyészett. Odaát csak a lelki értékek, erények világítanak és tündökölnek. A korán sírba jutott hitvestárs talán ezt mondhatná az itt maradt özvegynek és gyermekeinek: — Minden erőmet, minden időmet arra használtam, hogy egyszer gazdag legyek, mindenem meglegyen nekem és nektek. És bőségben legyen. A fárasztó napi munka után még álmomban is ez volt előttem: pénz, pénz ... Ez a hajsza a vagyon után, hozott át ide korán ... És itt mindabból a gazdagságból, amit gyűjtöttünk, nem maradt semmi sem. Csak ez az elhanyagolt, általatok talán már feledésbe menő sírkő. Szomorú, leverő gondolatok ezek? Idén, de novemberben, a hulló falevelek és borongós, ködös napok idején erre is szükség van, hogy mi ne ott keressük a boldogságot, ahol eltávozott szeretteink sem találták meg. A 30. évforduló ünnepségei Hamilonban A helybeli három magyar egyház templomaiban október 19-én megtartott délelőtti istentiszteletekkel kezdődött meg az ünnepségsorozat, amellyel a város közönsége méltóképpen emlékezett meg az 1956-os dicsőséges magyar szabadságharc eseményeiről és a világszabadság eszméiért fiatal életüket áldozó hősökről. Aznap, verőfényes vasárnap délután sűrű sorokban gyülekezett — egyházi vezetőikkel — társadalmunk a magyar nemzeti zászlóval feldíszített városháza előtt, hogy meghallgassa városunk üzenetét. Barna Sándor gör. kát. lelkész bevezetője után Bob Mór Arow polgármester őszinte barátsággal üdvözölte a nagyszámú hallgatóságot. Csodálattal nyilatkozott a magyar nép világtörténelmileg is elismert páratlan bátorságáról és diadaláról, amit emberségének megőrzéséért folytatott. Büszkén jelentette be, hogy Hamilton város tanácsa október 23-át MAGYAR NAPPÁ nyilvánította. A Mindenható különös kegyelmét látta abban is, hogy ennek a ritka eseménynek az alkalmából szép idő köszöntött ránk. Örömét fejezte ki afelett, hogy a város magyar lakói nemzethűségben, erkölcsi és gazdasági vonalon is megállják helyüket és értékes tagjai a társadalomnak. Dr. Baksa Csaba ref. lelkipásztor köszönte meg az elismerő szavakat. „Hálásak vagyunk és maradunk befogadó hazánkkal szemben, és kis csoportunk egységesen azon fáradozik, hogy keresztény szellemben a jövőben is együttműködjünk mindenkivel a közjó érdekében." Az Ó Canada és a magyar himnusz hangjaival zárult a találkozó. Ezután a polgármesterrel az élen a közönség táblákkal és nemzeti zászlókkal gyalogmenetben vonult a Magyar Házba, éppen úgy, mint azt 30 esztendővel ezelőtt öntudatos ifjúságunk tette a Petőfi-szobor körül való csoportosulással. Ifj. Fülöp Gyula egyetemi hallgató keresetlen szavakkal tisztelte meg a Magyar Ház nagytermébe érkezett hallgatóságot és a magyar Hiszekegy áhítatos elmondásával vezette be a további műsort. Szabó János szabadságharcos mély átérzéssel szavalta el Tollas Tibor — annak idején a váci börtönben megírt — „Bebádogoztak minden ablakot” c. figyelmeztető költeményét. Ezután a cserkészlányok tiszta magyar kiejtéssel megható allegorikus verseket énekeltek és úgy ezzel, mint a későbbi élőképes előadásaikkal felejthetetlen élményt nyújtottak. Jeleneteiket Karikó Lillian cserkésztiszt állította össze. Ifj. Dr. Szőke László fogorvos az ifjúság 16 pontjában foglaltakat ismertette és annak szükségességét sürgette, hogy ezek megvalósítására és megőrzésére — úgy, ahogy az elődöktől tanulták — a szabadföldi magyar fiatalságnak össze kell fognia, mert csak ezáltal maradnak méltók őseik becsületes hagyományaihoz és példájuk követéséhez. Ifj. Csorba András tisztviselő kitűnő magyarsággal, megrázóan adta elő Tamási Lajos: „Piros vér a pesti utcán” c. költeményét mindenkit könynyekre fakasztva. Mrs. Lilly Munro Ontario tartományi miniszter rövid felszólalásában örömének adott kifejezést, hogy a magyarságnak ezen a nagy, bensőséges emlékünnepélyén részt vehetett. Elmondta, szilárdan hisz abban, hogy a sokat szenvedett magyarság emberséges törekvései mielőbb valóra válnak. Ehhez felajánlotta segítségét. Walter István ünnepi szónok hangsúlyozta, hogy az 1956-os magyar szabadságharc egységes akaratmegnyilvánulása volt megalázott népünknek, hogy felszabaduljanak egy önkényes embertelen kormányzat igája alól, és a mai viszonylagos jólét, ami hazánkban van, nagy részben a szabadságharcnak köszönhető. Minket, szabad földön élő magyarokat ez a legszentebb szabadságharc kötelez arra, hogy annak mocsoktalan szellemét és értékét megőrizzük és azt töretlenül adjuk át utódainknak folytatásra, amelynek teljesítését a hamiltoni ifjúság ezúttal is kinyilatkoztatott magatartásából jogunk van feltételezni. Az erre irányuló eszményképek megőrzésének alapfeltétele az egység. Ezt kell kiépíteni az itteni és otthoni bátor hazafiakkal. A mi fegyverünk az igazság keresése. Ezért azt kell keresnünk, ami összeköt minket, és nem azt, ami elválaszt. Elmondta, hogy a legfelsőbb emigrációs szerveknek kitartó küzdelemmel sikerült néhány tekintélyes politikust megszerezni ügyünknek és az erdélyi magyarság sorsának enyhítésére. Mindez biztató számunkra. Cserkészek hangulatos szereplésével és a szabadságharcról készített film bemutatásával zárult a megható ünnepség. Koncz Antal Megjelent! Megjelent! Megjelent! DR. ENDREY ANTAL: THE OTHER HUNGARY című legújabb könyve. Ára: 15 dollár puha kötésben, 18 dollár kemény kötésben plusz postaköltség. Az Erdély történetéről szóló nagyszerű könyv megrendelhető a Vasárnap könyvosztályán.