Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986 (93. évfolyam, 1-50. szám)

1986-11-30 / 46. szám

­ Vállay Gyula: Liszt Ferenc emlékére A zenei világ ebben az évben ünnepelte Liszt Ferenc születé­sének 175. évfordulóját (egyben halálának 100. évfordulóját is). Liszt, mint zenei óriás és mint a régmúlt egyik kimagasló alakja, kissé távolinak tűnik ma az átlagember számára. Pedig ő, aki Ma­gyarországnak hirt és dicsőséget hozott, akinek tehetsége és buz­galma nem ismert határt (legyen az művészet, az élet szeretete, vagy az őt körülvevő hölgykoszorú) — ez a nagyszerű ember mindnyájunknak, magyaroknak öröksége. 175 év történelmi táv­lata ellenére nem elérhetetlen, hanem igenis hús és vér, bensősé­ges része a mi életünknek. Mélyen szenvedélyes magyar gondolatvilág ápolta zenei ide­ológiáját. Az elementáris kirobbanás és a gyengéd szentimenta­litás, amely kompozícióit karakterizálja, ugyanúgy megnyilvá­nul levelezésében, amint ezt szülőfalujáról, Doborjánról való megemlékezése is bizonyítja. 1811. október 11-én született ne­künk ez a nemzeti kincs, aki előtt 175 évvel később most meg­hajtjuk fejünket. SZÜLETETT NEKÜNK: ZENEI ÓRIÁS A világ legnagyobb zongoravirtuózának életében kettős pa­radox mutatkozik: a művész, aki Európa szalonjainak ünnepelt­­je volt, 40 évvel halála előtt megszűnt nyilvánosan előadni, to­vábbá a zongorista, akit az akkori kritikusok jobban kiforrottnak tekintettek, mint Mozart valaha volt. Liszt azonban sosem elége­dett meg előadóművészi képességeivel. Mint hangszernek, a zon­gorának zenekari dimenziót, erőt, kvalitást és tonális hatások egész sereget akart tulajdonítani. Liszt, a csodagyerek, első hangversenyét 9 éves korában ad­ta. Egy későbbi alkalommal megtisztelte jelenlétével maga a zenei félisten, Beethoven is. Ámbár süketsége miatt ekkor már Beethoven nem hallotta virtuóz zongorajátékát, ámulva figyelte technikáját és a ké­kcert végén megölelte és megcsókolta a zavar­ba jött gyermeket. Bár világelismerést nem aratott vele, de Liszt 14 éves korában írta Don Sancho című operettjét, amely Párizs­ban féltucat előadást ért meg. * A szimfónia, mint nagyzenekari mű, abszolút formai szabá­lyok követését kívánja. Liszt eltért a régi szabályoktól, eltörölte a négy tételt elválasztó hézagot és hagyta, hogy a poetikus alá­festő idea vagy program forrassza egésszé a szerzeményt, így te­remtette meg a szimfonikus költeményt, amelynek egyik leg­szebb példája a LES PRELUDES. Igazán naggyá azonban akkor vált, amikor átformálta a 19. század szimfonikus zenéjét, mint őfelsége karnagya a weimari portán. Egyike a legtermékenyebb zeneszerzőknek (több mint 1300 szerzeményét tartják nyilván), és modern, új technikát vezetett be sok művébe, mint például a harmonikus progresszív terceket (rapszódiáiban), a parallel har­móniát (a Faust szimfóniában) és a ciklikus szonáta formát (Esz­­dúr zongoraversenyében). Liszt társadalmi pozíciója Európa királyi udvaraiban jól megalapozott volt. Poroszország királya lovaggá ütötte és művé­szetének elismeréseként az osztrák császártól nemesi oklevelet kapott. Egy alkalommal megdorgálta az orosz cárt, aki nem lát­szott teljes figyelmét az előadásnak szentelni, de semmiféle hát­rányt nem szenvedett emiatt. Liszt Ferenc elődei az őket finan­szírozó udvaroknak inkább szórakoztatói voltak. Liszt megala­pozta a zenészek hírnevét és művészetükért ismertette el őket. ZENE- ÉS HAZASZERETET: MAGYAR MÓDRA Rapszódiáit magyar zene ihlette, de népi térpák az ő elképze­lésében a cigány interpretáción alapultak. Liszt ugyanis gyakori vendég volt a zenei estéken, amelyeket a Monarchia franciaorszá­gi nagykövete, Apponyi gróf adott. Több alkalommal látott tán­cokat népviseletbe öltözött magyar nemesek előadásában. Azon kívül, amit a szülői házban hallott, Liszt népzene elképzelése a ritmus merevségén, időzítésén és ornamentalitásán alapult. Ko­rai szerzeményeit kortársa, a lengyel származású Frederic Chopin „cigány-cifra” zenéje befolyásolta. Liszt rabja lett a pom­pának, a színes, cicomás interpretációnak. Nem lévén teljesen otthon a magyar nyelvben, a külföldön lakó magyar előkelőségek akaratlanul is félrevezették. A klasszikusan egyszerű ősi dalla­mok sosem jutottak el a füléhez. Hosszú, hosszú idő múlik el, amíg az ő saját magyar szimfo­­nikus költeménye megjelenik HUNGÁRIA néven, amelyet 1854- ben komponált. Francia körök zenei karakterisztikumával átita­tott stílusát Chateaubriand és Lamartine ihlették, de magyar té­makör és érzelem szövi át. Annak ellenére, hogy leginkább oszt­rák-német körökben élt, zenéje lerázta magáról a germán tumul­tust és sok ízes magyar zenei morzsát tartalmaz. Liszt művészi élete, tehetsége és termékenysége az egész em­beriség nemes, gazdag öröksége, de különösen a magyaroké, akiknek maradandó emléket állított, amikor 1875-ben megalapí­totta Budapesten a Magyar Zeneakadémiát, amely a történelem folyamán sok kiváló magyar karmestert és zeneszerzőt adott a vi­lágnak, közöttük Bartók Bélát és Kodály Zoltánt. Így adta visz­­sza a magyar tehetség a világnak azt az ajándékot, amelyet meg­őrzésre kapott fiában, Liszt Ferencben. Ahogyan a Mester mond­ta, kezdetben a magyar föld nem jelentett többet neki, mint egy „vad és távoli ország"-ot, amelyhez romantikus érzelmek fűzték. Csak 1838-ban, a pesti árvíz idején realizálja, mennyire ehhez a néphez tartozik. Tetemes anyagi támogatást nyújt az árvízkáro­sultaknak. Ettől kezdve sosem tagadta meg magyarságát, sőt büszkén vallotta azt. Budapesten két helyen vett ki lakást, ame­lyek a társadalmi, politikai és művészi világ reprezentánsainak csaknem átjáróházává váltak. Hírnév, szerencse és még a szép asszonyok kegye is ömlött Liszt irányában egész színes élete folyamán, de még 75 éves korá­ban is. Rómában a Sixtus kápolna orgonáján játszott IX. Pius pápának. Elismerésként a művész kérésére, a pápa az abbé címet adományozta neki, amely nem járt papi felelősséggel, hanem csu­pán bizonyos papi kötelezettségekkel, többek között nőtlenség­gel. Ez még jobban felcsigázta irányában a hölgyek érdeklődését. Pénz- és házasságajánlatokkal terhelt jelentős postája sosem apadt ki. Liszt 1886. július 31-én halt meg a bayreuthi zenei fesztivál alatt, nem pompában, hanem szegényen: vagyonát jótékony cél­ra adományozta. A NAGY ZENEKÖLTŐ EMBERI ARCA Festményekből és rajzokból felismerjük Liszt Ferencet. Hadd idézzek azonban két akkori cikk írójától, hogyan látták ők Lisztet. A Music and Drama 1882. június 3-i száma írja: „Liszt erőteljes ember. Hajnali öt órakor vagy fél hatkor kel és hosszú sétákat tesz.” A londoni The Sun írta 1886-ban, Liszt ot­tani látogatása alkalmával: „75 éves korára Liszt Ferenc meg­őrizte nemes, markáns, kemény arcvonalait. Haja, amelyet hosz­­szan és kuszáltan visel, teljesen fehér. Szemei nem vesztették el sem a szúrós sólyomvillanásukat, sem az ellenállhatatlan humor hirtelen pislákolását. Magas és sovány, vékony végtagokkal, csuklós kemények mint az acél, kimondhatatlanul hosszú ujjak­kal és erőteljes kezekkel megáldva, amelyek a billentyűk szaka­datlan kalapálása által megnemesedtek.” Liszt több volt, mint egy magyar származású művész. Nem­zetközi alakká vált, s mint ilyen, tisztán a magyar üggyel azono­­síttatott, amit nem tagadott meg. A London Court Journal 1845. január 25-i számában ezt a megjegyzést tette róla: „Ausztria at­tól fél, hogy Liszt egyszer majd kirántja kardját Magyarország ügyében." James Huneker, Liszt életrajzírója így ír: „A németek kihasználták mint magyart, a magyarok megdorgálták németre hajlása miatt, és a franciák hibáztatták, mert nem franciának született." És ezt a megvető utójegyzetet fűzi hozzá: „Liszt sütőport jelent. Milyen romantikamentes név a Sütőpor Ferenc." A kalmár Amerika szerette volna, ha idelátogat. A New York Spirit of the Times 1881. április 30-án többek között ezt írta: „Mi­ért ne hívnánk meg Amerikába? Egy zongoragyárosnak vagyont érne, ha rá lehetne bízni, hogy elismerést adjon. . ." Művészete, társadalmi rangja és megjelenése respektust kö­vetelt és egy különleges reverendiális talapzatra helyezte. Kora és talán egyházi címe azonban némi engedményeket biztosítottak számára, amiről a „Times" így kommentál: „Kedvenc eledelei: bárány schnitzel, vajban sült gomba és lencsefőzelék, finom dol­gok ám a nagyböjtben még egy abbénak is. De egy olyan abbé­nak, mint Lisztnek, örökös felmentése van a böjt alól." 1911-ben, születésének 100. évfordulóján a világ csendesen emlékezett meg róla. Budapesten bemutatták koronázási misé­jét, míg a New York-i Musical American ezt a beszámolót hozta: „A People's Symphony Orchestra, Frank X. Arens vezetése alatt a Carnegie Hallban Liszt-pr­ofilanyyt mutatott be. As­erikai és magyar zászlók függtek a páholyoktól: Joannes de Tahy l­iszt­­festménye díszítette a színpadot és az Osztrák-Magyar Monar­chia főkonzulja és chargé d'affaires-ja voltak a díszvendégek. De — fűzte hozzá a praktikus újságíró —, ha a Carnegie Hall ventil­­lációja nem lett volna olyan borzasztóan rossz, mint amilyen volt, talán a hosszadalmas koncert nem lett volna olyan nagyon meg­erőltető." 1936-ban, halálának 50. évfordulója alkalmával Magyaror­szág 2 pengős ezüstpénzt nyomatott Liszt profilját ábrázolva, a következő felirattal: „Liszt Ferenc, a nagy zeneköltő emlékére, 1811-1886." Liszt nyilvános és magánéletéből több anekdota maradt ránk. Egy csinos fiatal leány kérte a művész véleményét a zongo­radarabról, amelyet Liszt jelenlétében játszott. Liszt fel-alá sétált a szobában magában dörmögve: „Heiliger bim-bam, heili­ger bim-bam!" — majd odament a leányhoz, vállára tette a kezét és finoman azt tanácsolta: „Menjen gyorsan férjhez, kedvesem, Isten vele." Fiatalabb korában Liszt hangversenyt adott egy kis francia városkában, de kiábrándulva látta, hogy a koncertterem csaknem teljesen üres, kivéve a város vezető tisztviselőit. Néhány darab lejátszása után Liszt felállt, lezárta a zongora fedelét, meghajolt és meghívta a hallgatóságot vacsorára. Ez az extravagancia neki csak pár frankjába került, de a következő este a ház teljesen meg­telt: az egész közönség várta Liszt meghívását, hogy együtt va­csorázhassanak. Az eminens csellóművész, David Popper meséli a következő­ket: Egy nap Weimarban sétált a Masterrel, amikor megeredt az eső. Popper kérdezte, nem óhajt-e fedél alá húzódni, amíg a vihar elmúlik. Liszt gyengéden visszautasította, mondván: „Én nem veszem észre azokat a dolgokat, amelyek nem vesznek tudomást rólam", és folytatta sétáját. A világ azonban, különösen az akkori női társadalom, nagyon is észrevette. Egész sorozat szív­ügye volt, kezdve Svájcban d'Agoult grófnővel, aki egy fiút és három lányt hozott Liszttől a világra. A legfiatalabb leányka, Cosima, később Richard Wagner felesége lett és 1930-ig, haláláig őrizte szívében a két nagy zene­szerző legendáját.* Liszt születésének 175. és halálának 100. évfordulójáról a New York-i Hit Szava Énekkar két alkalommal emlékezett meg. Vállay Gyula vezetése alatt 1986 januárjában a passaic-i Szent István énekkarral karöltve hangversenyt adtak, amelynek kere­tében több Liszt kórusmű került bemutatásra. A műsoron szere­pelt továbbá szólisták előadásában Liszt: La Campanella-ja és a B-A-C-H hangokra írt fúgája. Októberben pedig, az 1956-os forra­dalom 30. évfordulója alkalmával a két egyesített énekkar Liszt Ünnepi dal­át adta elő New Yorkban, amelynek szövege, Kerényi György tollából, felteszi a nagy kérdést: „Hová lettek a magyarnak Vezérei, élő tüköri? Nemzetünknek hír­szerzői Dicsőségünk fényes csillaga?” Nem kell messze mennünk. Liszt Ferenc nemzetünknek jó hírt szerzett és fényes csillaga volt a magyar dicsőségnek. Mond­hatjuk ma is, szelleme köztünk él a magyarság büszkeségére és a világ zene-szerelmeseinek örömére. Szobrát Varga Ferenc mintázta meg, amelyet szülőfalujában, Doborjánban, a vasfüggönynek felénk eső oldalán emeltek. Ez a Liszt-szobor hirdeti a művészet és kultúra nobilitását, de annál túlmenően a talentumot, amely a magyar föld örök életű gyümöl­cse, túlszárnyalván minden átmeneti, temporális politikai vagy társadalmi rendszert vagy uralkodót. Merítsünk hát magunknak bőven Liszt Ferenc adományából, hiszen nekünk hozta a világra 175 évvel ezelőtt. ■u­­j- Liszt Ferenc emlékének Egy csillag gyűlt ki száz évvel ezelőtt az égen, csillogtatva nagyságát, Liszt Ferenc nevének. Zenéje, rapszodikusan száll tova országokon; a reménység, vidámság, vihar-szomorúság érzéseit kottázva hirdetik az egész világon. Fénye meghódítja a zenei kritikusokat, szobrot emelnek neki, mint a többi halhatatlanoknak. Nevével örök dicsőséget szerzett árva népének, a szétszórt magyarság most, hálából, hódol Liszt Ferenc nevének. PATTANTYÚS MAGDA 6. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1986. november 30. Visszhang 30 év után (Folytatás a 3. oldalról) Uramisten, milyen csoda­szép város ez a Budapest! Kék ég, elegáns nők, párizsi stílusú paloták, teli kávéházak, széles utak, rengeteg autó! Ez Budapest 1986-ban. Harminc évvel ezelőtt világtörténelem játszódott le itt. Százezrek vonultak fel az uta­kon, kezükben lyukas zászlók­kal, melyekből hiányzott az el­nyomás vörös csillaga. „Szabad­ság vagy halál" — volt a jelszó. Drámai események követték egymást: a magyar nép egy em­berként a felkelők oldalára állt, ledöntötték a Sztálin-kolosszust és leszedték a szovjet­ kommu­nizmus jelvényeit a középületek falairól. Az ellenállás hamaro­san utcai harcokká, sőt háború­vá fejlődött, mert a Magyar Nép­hadsereg is tüzet nyitott a meg­szálló hatalom ellen. Moszkva látszólag engedett és Nagy Imre miniszterelnök október 28-án be­jelentette a szovjet csapatok ki­vonulását Budapestről. Október 30-án megszűnt az egypártrend­­szer és november 1-én az új kor­mány, Nagy Imrével az élen, fel­mondta a varsói szerződést. Ezzel Magyarország semleges állam­má vált. November 4-én hajnal­ban a szovjet csapatok hadüze­net nélkül megtámadták Ma­gyarországot. Több ezer halott Budapesten, 2217 teljesen és 20 ezer részben szétrombolt lakó­ház, több mint 100 ezer mene­kült. Ma nem emlékeztet semmi sem a budapesti vérfürdőre. Lát­szólag nem. Aki azonban huza­mosabb ideig tartózkodik a fővá­rosban és több emberrel van al­kalma beszélgetni, az tudja, hogy a „valódi" szabadság utáni vágy nem halt ki a magyarok lel­kéből. Kossuth Lajos 1848-ban el­hangzott szavai érvényesek vol­tak harminc évvel ezelőtt, de ak­tuálisak maradtak ma is: „Mi nem törtük meg a zsarnokságot, csak feltartóztattuk, nem men­tettük meg hazánkat, csak meg­­védtük és ha egyszer megírja va­laki történetünket, akkor tudni fogják azok, akik azt olvassák, hogy ellenálltunk. Heinrich Summer berlini kereszténydemokrata politikus így írt a Deutsches Monats­blatt októberi számában: Szabadságharc volt a ma­gyar forradalom. Lehetetlenség harag nélkül visszapillantani harminc év távlatába, amikor át­koztuk bénaságunkat és szé­­gyelltük tehetetlenségünket. Ma­gyarország közelebb fekszik hoz­zánk, mint Afganisztán, mégsem tehettünk semmit sem az emberi jogaiért harcoló magyar nép ér­dekében. Sokat tanultunk azóta. Az első tanulságot Reagan elnök vonta le; azt, hogy a Szovjetunió sohasem vállal rizikót és csak ak­kor cselekszik, ha a nagyhatal­mak behunyják szemüket. A má­sik tanulság az, hogy Moszkva nem enged szabadon egyetlen országot sem, amelyet megka­parintott. Harminc évvel ezelőtt Magyarország legális kormánya sikertelenül követelte a varsói szerződés érvénytelenítését és a semlegesség elismerését. A har­madik tanulság az, hogy a hábo­rú utáni Európában kizárólag a Szovjetunió gyakorolt erőszakot. Kölcsönös leszerelés nem lehet­séges addig, amíg a Szovjetunió, saját területén belül is csak fegy­veres erővel tarthatja fenn hatal­mát. Christian Stappert, 18 éves német diákfiú az 56-os magyar forradalmat választotta érett­ségi tételéül. Magyar rokonai, barátai vagy ismerősei nincse­nek, elhatározását a következő sorokban indokolta meg: Tavaly egy iskolai kirándu­lás alkalmával az ausztriai Bur­­genlandban jártam. Hajóval kör­beutaztuk a Fertő-tó szabad ré­szét és láttam a víz közepén fel­állított őrtornyokat. Az idegen­­vezető elmondotta, hogy ez a határ Magyarország és Ausztria között, de arról is beszélt, hogy 1956-ban itt, ezen a helyen, ez­rek és ezrek menekültek nyugat felé a derékig érő vízben. Rövid időre megnyílt a „vasfüggöny" és ez elég volt ahhoz, hogy férfi­ak, nők és gyermekek az isme­retlenséget válasszák meghitt otthonuk helyett. Mi történt ott, micsoda tragédia, amiről itt sen­ki sem tud? Miért nem segítet­tünk mi, jólétben élő polgárok azokon az embereken, akik a szovjet önkényuralmat visszauta­sítva igazi demokráciát akartak maguknak felépíteni? Hazatér­tem után felkerestem az egyete­mi könyvtárakat és összeszed­tem a magyar forradalomról írt könyveket és korabeli újságokat. Tudásom sajnos véges, mert csak németül és keveset angolul ér­tek, de ez is elegendő volt ah­hoz, hogy egy idáig soha nem lá­tott perspektíva nyíljon meg előt­tem. Christian jeles osztályza­tot kiérdemelt dolgozata itt fekszik előttem. Talán egyszer magyarra fordítom, de így né­metül értékesebb. Eddig csak az 56-os magyar ifjúság lelké­ben fedeztem fel Isten csodá­ját, és most itt Németország­ban, idegen földön megismétlő­dik a csoda. Jelentkezik egy fi­atalember, aki egy vidám nyári hajókiránduláson a magyar nép szenvedésére gondolt és ez annyira megrázta őt, hogy az­óta keresi az igazságot. Csak a nagy csodák döbbentenek meg minket, a kicsiket észre sem vesszük? Mindig akkor jön a buzdí­tó reménysugár, amikor csüg­gedünk és kilátástalannak lát­juk helyzetünket. Nem hiába­való az emigráció munkája, mert Isten velünk van. Szélma­lomharcot azok folytatnak, akik a régen megrothadt mar­xista ideológia örökkévalósá­gában bíznak. Legszebb ajándék karácsonyra egy szép magyar könyv! Rendelje meg minél előbb a Montreal B. C. PROMOTIONS könyvterjesztőnél a legújabb Nyugaton kiadott magyar írók könyveit! Apárváry László: Idegenlégióval Indokínában (regény) Bibó István: Összegyűjtött munkái — 4 kötet Faludy György: Összegyűjtött versei (angolul) Fehérváry István: Szovjetvilág Magyarországon Füry Lajos: Fakó, szekér, kenderhám (legújabb) és szórakoztató könyvei Gloria Victis 1956—1986 (Tollas Tibor szerkesztésében) Halász Péter könyvei Arthur Koestler: Sötétség délben (angolból ford.) Márai Sándor: Napló — 3 kötet (1958—1983) Ordass Lajos: Önéletrajzi írások Pogány András: Október útján Puskás-Balogh Éva: Foltos emlékek (versek) Rózsás József: Keserű ifjúság Szitnyai Zoltán összes munkái Vaszary Gábor: Ő — (speciális leszállított áron) Vizinczey István: Truth and Lies in Literature (legújabb) Wass Albert összes magyar és angol nyelvű könyve Ezen felül nagy választékban történelmi és politikai könyvek! NAGY VÁLASZTÉK! LESZÁLLÍTOTT ÁRAK! ANTIKVÁR KÖNYVEK! (Áraink kanadai dollárban) Érdeklődni lehet telefonon: (514)481-2447 Címünk: B. C. PROMOTIONS 7360 rue de Terrebonne, Montreal, Que. H4B 1E4 Canada

Next