Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986 (93. évfolyam, 1-50. szám)
1986-11-30 / 46. szám
Vállay Gyula: Liszt Ferenc emlékére A zenei világ ebben az évben ünnepelte Liszt Ferenc születésének 175. évfordulóját (egyben halálának 100. évfordulóját is). Liszt, mint zenei óriás és mint a régmúlt egyik kimagasló alakja, kissé távolinak tűnik ma az átlagember számára. Pedig ő, aki Magyarországnak hirt és dicsőséget hozott, akinek tehetsége és buzgalma nem ismert határt (legyen az művészet, az élet szeretete, vagy az őt körülvevő hölgykoszorú) — ez a nagyszerű ember mindnyájunknak, magyaroknak öröksége. 175 év történelmi távlata ellenére nem elérhetetlen, hanem igenis hús és vér, bensőséges része a mi életünknek. Mélyen szenvedélyes magyar gondolatvilág ápolta zenei ideológiáját. Az elementáris kirobbanás és a gyengéd szentimentalitás, amely kompozícióit karakterizálja, ugyanúgy megnyilvánul levelezésében, amint ezt szülőfalujáról, Doborjánról való megemlékezése is bizonyítja. 1811. október 11-én született nekünk ez a nemzeti kincs, aki előtt 175 évvel később most meghajtjuk fejünket. SZÜLETETT NEKÜNK: ZENEI ÓRIÁS A világ legnagyobb zongoravirtuózának életében kettős paradox mutatkozik: a művész, aki Európa szalonjainak ünnepeltje volt, 40 évvel halála előtt megszűnt nyilvánosan előadni, továbbá a zongorista, akit az akkori kritikusok jobban kiforrottnak tekintettek, mint Mozart valaha volt. Liszt azonban sosem elégedett meg előadóművészi képességeivel. Mint hangszernek, a zongorának zenekari dimenziót, erőt, kvalitást és tonális hatások egész sereget akart tulajdonítani. Liszt, a csodagyerek, első hangversenyét 9 éves korában adta. Egy későbbi alkalommal megtisztelte jelenlétével maga a zenei félisten, Beethoven is. Ámbár süketsége miatt ekkor már Beethoven nem hallotta virtuóz zongorajátékát, ámulva figyelte technikáját és a kékcert végén megölelte és megcsókolta a zavarba jött gyermeket. Bár világelismerést nem aratott vele, de Liszt 14 éves korában írta Don Sancho című operettjét, amely Párizsban féltucat előadást ért meg. * A szimfónia, mint nagyzenekari mű, abszolút formai szabályok követését kívánja. Liszt eltért a régi szabályoktól, eltörölte a négy tételt elválasztó hézagot és hagyta, hogy a poetikus aláfestő idea vagy program forrassza egésszé a szerzeményt, így teremtette meg a szimfonikus költeményt, amelynek egyik legszebb példája a LES PRELUDES. Igazán naggyá azonban akkor vált, amikor átformálta a 19. század szimfonikus zenéjét, mint őfelsége karnagya a weimari portán. Egyike a legtermékenyebb zeneszerzőknek (több mint 1300 szerzeményét tartják nyilván), és modern, új technikát vezetett be sok művébe, mint például a harmonikus progresszív terceket (rapszódiáiban), a parallel harmóniát (a Faust szimfóniában) és a ciklikus szonáta formát (Eszdúr zongoraversenyében). Liszt társadalmi pozíciója Európa királyi udvaraiban jól megalapozott volt. Poroszország királya lovaggá ütötte és művészetének elismeréseként az osztrák császártól nemesi oklevelet kapott. Egy alkalommal megdorgálta az orosz cárt, aki nem látszott teljes figyelmét az előadásnak szentelni, de semmiféle hátrányt nem szenvedett emiatt. Liszt Ferenc elődei az őket finanszírozó udvaroknak inkább szórakoztatói voltak. Liszt megalapozta a zenészek hírnevét és művészetükért ismertette el őket. ZENE- ÉS HAZASZERETET: MAGYAR MÓDRA Rapszódiáit magyar zene ihlette, de népi térpák az ő elképzelésében a cigány interpretáción alapultak. Liszt ugyanis gyakori vendég volt a zenei estéken, amelyeket a Monarchia franciaországi nagykövete, Apponyi gróf adott. Több alkalommal látott táncokat népviseletbe öltözött magyar nemesek előadásában. Azon kívül, amit a szülői házban hallott, Liszt népzene elképzelése a ritmus merevségén, időzítésén és ornamentalitásán alapult. Korai szerzeményeit kortársa, a lengyel származású Frederic Chopin „cigány-cifra” zenéje befolyásolta. Liszt rabja lett a pompának, a színes, cicomás interpretációnak. Nem lévén teljesen otthon a magyar nyelvben, a külföldön lakó magyar előkelőségek akaratlanul is félrevezették. A klasszikusan egyszerű ősi dallamok sosem jutottak el a füléhez. Hosszú, hosszú idő múlik el, amíg az ő saját magyar szimfonikus költeménye megjelenik HUNGÁRIA néven, amelyet 1854- ben komponált. Francia körök zenei karakterisztikumával átitatott stílusát Chateaubriand és Lamartine ihlették, de magyar témakör és érzelem szövi át. Annak ellenére, hogy leginkább osztrák-német körökben élt, zenéje lerázta magáról a germán tumultust és sok ízes magyar zenei morzsát tartalmaz. Liszt művészi élete, tehetsége és termékenysége az egész emberiség nemes, gazdag öröksége, de különösen a magyaroké, akiknek maradandó emléket állított, amikor 1875-ben megalapította Budapesten a Magyar Zeneakadémiát, amely a történelem folyamán sok kiváló magyar karmestert és zeneszerzőt adott a világnak, közöttük Bartók Bélát és Kodály Zoltánt. Így adta viszsza a magyar tehetség a világnak azt az ajándékot, amelyet megőrzésre kapott fiában, Liszt Ferencben. Ahogyan a Mester mondta, kezdetben a magyar föld nem jelentett többet neki, mint egy „vad és távoli ország"-ot, amelyhez romantikus érzelmek fűzték. Csak 1838-ban, a pesti árvíz idején realizálja, mennyire ehhez a néphez tartozik. Tetemes anyagi támogatást nyújt az árvízkárosultaknak. Ettől kezdve sosem tagadta meg magyarságát, sőt büszkén vallotta azt. Budapesten két helyen vett ki lakást, amelyek a társadalmi, politikai és művészi világ reprezentánsainak csaknem átjáróházává váltak. Hírnév, szerencse és még a szép asszonyok kegye is ömlött Liszt irányában egész színes élete folyamán, de még 75 éves korában is. Rómában a Sixtus kápolna orgonáján játszott IX. Pius pápának. Elismerésként a művész kérésére, a pápa az abbé címet adományozta neki, amely nem járt papi felelősséggel, hanem csupán bizonyos papi kötelezettségekkel, többek között nőtlenséggel. Ez még jobban felcsigázta irányában a hölgyek érdeklődését. Pénz- és házasságajánlatokkal terhelt jelentős postája sosem apadt ki. Liszt 1886. július 31-én halt meg a bayreuthi zenei fesztivál alatt, nem pompában, hanem szegényen: vagyonát jótékony célra adományozta. A NAGY ZENEKÖLTŐ EMBERI ARCA Festményekből és rajzokból felismerjük Liszt Ferencet. Hadd idézzek azonban két akkori cikk írójától, hogyan látták ők Lisztet. A Music and Drama 1882. június 3-i száma írja: „Liszt erőteljes ember. Hajnali öt órakor vagy fél hatkor kel és hosszú sétákat tesz.” A londoni The Sun írta 1886-ban, Liszt ottani látogatása alkalmával: „75 éves korára Liszt Ferenc megőrizte nemes, markáns, kemény arcvonalait. Haja, amelyet hoszszan és kuszáltan visel, teljesen fehér. Szemei nem vesztették el sem a szúrós sólyomvillanásukat, sem az ellenállhatatlan humor hirtelen pislákolását. Magas és sovány, vékony végtagokkal, csuklós kemények mint az acél, kimondhatatlanul hosszú ujjakkal és erőteljes kezekkel megáldva, amelyek a billentyűk szakadatlan kalapálása által megnemesedtek.” Liszt több volt, mint egy magyar származású művész. Nemzetközi alakká vált, s mint ilyen, tisztán a magyar üggyel azonosíttatott, amit nem tagadott meg. A London Court Journal 1845. január 25-i számában ezt a megjegyzést tette róla: „Ausztria attól fél, hogy Liszt egyszer majd kirántja kardját Magyarország ügyében." James Huneker, Liszt életrajzírója így ír: „A németek kihasználták mint magyart, a magyarok megdorgálták németre hajlása miatt, és a franciák hibáztatták, mert nem franciának született." És ezt a megvető utójegyzetet fűzi hozzá: „Liszt sütőport jelent. Milyen romantikamentes név a Sütőpor Ferenc." A kalmár Amerika szerette volna, ha idelátogat. A New York Spirit of the Times 1881. április 30-án többek között ezt írta: „Miért ne hívnánk meg Amerikába? Egy zongoragyárosnak vagyont érne, ha rá lehetne bízni, hogy elismerést adjon. . ." Művészete, társadalmi rangja és megjelenése respektust követelt és egy különleges reverendiális talapzatra helyezte. Kora és talán egyházi címe azonban némi engedményeket biztosítottak számára, amiről a „Times" így kommentál: „Kedvenc eledelei: bárány schnitzel, vajban sült gomba és lencsefőzelék, finom dolgok ám a nagyböjtben még egy abbénak is. De egy olyan abbénak, mint Lisztnek, örökös felmentése van a böjt alól." 1911-ben, születésének 100. évfordulóján a világ csendesen emlékezett meg róla. Budapesten bemutatták koronázási miséjét, míg a New York-i Musical American ezt a beszámolót hozta: „A People's Symphony Orchestra, Frank X. Arens vezetése alatt a Carnegie Hallban Liszt-profilanyyt mutatott be. Aserikai és magyar zászlók függtek a páholyoktól: Joannes de Tahy lisztfestménye díszítette a színpadot és az Osztrák-Magyar Monarchia főkonzulja és chargé d'affaires-ja voltak a díszvendégek. De — fűzte hozzá a praktikus újságíró —, ha a Carnegie Hall ventillációja nem lett volna olyan borzasztóan rossz, mint amilyen volt, talán a hosszadalmas koncert nem lett volna olyan nagyon megerőltető." 1936-ban, halálának 50. évfordulója alkalmával Magyarország 2 pengős ezüstpénzt nyomatott Liszt profilját ábrázolva, a következő felirattal: „Liszt Ferenc, a nagy zeneköltő emlékére, 1811-1886." Liszt nyilvános és magánéletéből több anekdota maradt ránk. Egy csinos fiatal leány kérte a művész véleményét a zongoradarabról, amelyet Liszt jelenlétében játszott. Liszt fel-alá sétált a szobában magában dörmögve: „Heiliger bim-bam, heiliger bim-bam!" — majd odament a leányhoz, vállára tette a kezét és finoman azt tanácsolta: „Menjen gyorsan férjhez, kedvesem, Isten vele." Fiatalabb korában Liszt hangversenyt adott egy kis francia városkában, de kiábrándulva látta, hogy a koncertterem csaknem teljesen üres, kivéve a város vezető tisztviselőit. Néhány darab lejátszása után Liszt felállt, lezárta a zongora fedelét, meghajolt és meghívta a hallgatóságot vacsorára. Ez az extravagancia neki csak pár frankjába került, de a következő este a ház teljesen megtelt: az egész közönség várta Liszt meghívását, hogy együtt vacsorázhassanak. Az eminens csellóművész, David Popper meséli a következőket: Egy nap Weimarban sétált a Masterrel, amikor megeredt az eső. Popper kérdezte, nem óhajt-e fedél alá húzódni, amíg a vihar elmúlik. Liszt gyengéden visszautasította, mondván: „Én nem veszem észre azokat a dolgokat, amelyek nem vesznek tudomást rólam", és folytatta sétáját. A világ azonban, különösen az akkori női társadalom, nagyon is észrevette. Egész sorozat szívügye volt, kezdve Svájcban d'Agoult grófnővel, aki egy fiút és három lányt hozott Liszttől a világra. A legfiatalabb leányka, Cosima, később Richard Wagner felesége lett és 1930-ig, haláláig őrizte szívében a két nagy zeneszerző legendáját.* Liszt születésének 175. és halálának 100. évfordulójáról a New York-i Hit Szava Énekkar két alkalommal emlékezett meg. Vállay Gyula vezetése alatt 1986 januárjában a passaic-i Szent István énekkarral karöltve hangversenyt adtak, amelynek keretében több Liszt kórusmű került bemutatásra. A műsoron szerepelt továbbá szólisták előadásában Liszt: La Campanella-ja és a B-A-C-H hangokra írt fúgája. Októberben pedig, az 1956-os forradalom 30. évfordulója alkalmával a két egyesített énekkar Liszt Ünnepi dalát adta elő New Yorkban, amelynek szövege, Kerényi György tollából, felteszi a nagy kérdést: „Hová lettek a magyarnak Vezérei, élő tüköri? Nemzetünknek hírszerzői Dicsőségünk fényes csillaga?” Nem kell messze mennünk. Liszt Ferenc nemzetünknek jó hírt szerzett és fényes csillaga volt a magyar dicsőségnek. Mondhatjuk ma is, szelleme köztünk él a magyarság büszkeségére és a világ zene-szerelmeseinek örömére. Szobrát Varga Ferenc mintázta meg, amelyet szülőfalujában, Doborjánban, a vasfüggönynek felénk eső oldalán emeltek. Ez a Liszt-szobor hirdeti a művészet és kultúra nobilitását, de annál túlmenően a talentumot, amely a magyar föld örök életű gyümölcse, túlszárnyalván minden átmeneti, temporális politikai vagy társadalmi rendszert vagy uralkodót. Merítsünk hát magunknak bőven Liszt Ferenc adományából, hiszen nekünk hozta a világra 175 évvel ezelőtt. ■uj- Liszt Ferenc emlékének Egy csillag gyűlt ki száz évvel ezelőtt az égen, csillogtatva nagyságát, Liszt Ferenc nevének. Zenéje, rapszodikusan száll tova országokon; a reménység, vidámság, vihar-szomorúság érzéseit kottázva hirdetik az egész világon. Fénye meghódítja a zenei kritikusokat, szobrot emelnek neki, mint a többi halhatatlanoknak. Nevével örök dicsőséget szerzett árva népének, a szétszórt magyarság most, hálából, hódol Liszt Ferenc nevének. PATTANTYÚS MAGDA 6. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1986. november 30. Visszhang 30 év után (Folytatás a 3. oldalról) Uramisten, milyen csodaszép város ez a Budapest! Kék ég, elegáns nők, párizsi stílusú paloták, teli kávéházak, széles utak, rengeteg autó! Ez Budapest 1986-ban. Harminc évvel ezelőtt világtörténelem játszódott le itt. Százezrek vonultak fel az utakon, kezükben lyukas zászlókkal, melyekből hiányzott az elnyomás vörös csillaga. „Szabadság vagy halál" — volt a jelszó. Drámai események követték egymást: a magyar nép egy emberként a felkelők oldalára állt, ledöntötték a Sztálin-kolosszust és leszedték a szovjet kommunizmus jelvényeit a középületek falairól. Az ellenállás hamarosan utcai harcokká, sőt háborúvá fejlődött, mert a Magyar Néphadsereg is tüzet nyitott a megszálló hatalom ellen. Moszkva látszólag engedett és Nagy Imre miniszterelnök október 28-án bejelentette a szovjet csapatok kivonulását Budapestről. Október 30-án megszűnt az egypártrendszer és november 1-én az új kormány, Nagy Imrével az élen, felmondta a varsói szerződést. Ezzel Magyarország semleges állammá vált. November 4-én hajnalban a szovjet csapatok hadüzenet nélkül megtámadták Magyarországot. Több ezer halott Budapesten, 2217 teljesen és 20 ezer részben szétrombolt lakóház, több mint 100 ezer menekült. Ma nem emlékeztet semmi sem a budapesti vérfürdőre. Látszólag nem. Aki azonban huzamosabb ideig tartózkodik a fővárosban és több emberrel van alkalma beszélgetni, az tudja, hogy a „valódi" szabadság utáni vágy nem halt ki a magyarok lelkéből. Kossuth Lajos 1848-ban elhangzott szavai érvényesek voltak harminc évvel ezelőtt, de aktuálisak maradtak ma is: „Mi nem törtük meg a zsarnokságot, csak feltartóztattuk, nem mentettük meg hazánkat, csak megvédtük és ha egyszer megírja valaki történetünket, akkor tudni fogják azok, akik azt olvassák, hogy ellenálltunk. Heinrich Summer berlini kereszténydemokrata politikus így írt a Deutsches Monatsblatt októberi számában: Szabadságharc volt a magyar forradalom. Lehetetlenség harag nélkül visszapillantani harminc év távlatába, amikor átkoztuk bénaságunkat és szégyelltük tehetetlenségünket. Magyarország közelebb fekszik hozzánk, mint Afganisztán, mégsem tehettünk semmit sem az emberi jogaiért harcoló magyar nép érdekében. Sokat tanultunk azóta. Az első tanulságot Reagan elnök vonta le; azt, hogy a Szovjetunió sohasem vállal rizikót és csak akkor cselekszik, ha a nagyhatalmak behunyják szemüket. A másik tanulság az, hogy Moszkva nem enged szabadon egyetlen országot sem, amelyet megkaparintott. Harminc évvel ezelőtt Magyarország legális kormánya sikertelenül követelte a varsói szerződés érvénytelenítését és a semlegesség elismerését. A harmadik tanulság az, hogy a háború utáni Európában kizárólag a Szovjetunió gyakorolt erőszakot. Kölcsönös leszerelés nem lehetséges addig, amíg a Szovjetunió, saját területén belül is csak fegyveres erővel tarthatja fenn hatalmát. Christian Stappert, 18 éves német diákfiú az 56-os magyar forradalmat választotta érettségi tételéül. Magyar rokonai, barátai vagy ismerősei nincsenek, elhatározását a következő sorokban indokolta meg: Tavaly egy iskolai kirándulás alkalmával az ausztriai Burgenlandban jártam. Hajóval körbeutaztuk a Fertő-tó szabad részét és láttam a víz közepén felállított őrtornyokat. Az idegenvezető elmondotta, hogy ez a határ Magyarország és Ausztria között, de arról is beszélt, hogy 1956-ban itt, ezen a helyen, ezrek és ezrek menekültek nyugat felé a derékig érő vízben. Rövid időre megnyílt a „vasfüggöny" és ez elég volt ahhoz, hogy férfiak, nők és gyermekek az ismeretlenséget válasszák meghitt otthonuk helyett. Mi történt ott, micsoda tragédia, amiről itt senki sem tud? Miért nem segítettünk mi, jólétben élő polgárok azokon az embereken, akik a szovjet önkényuralmat visszautasítva igazi demokráciát akartak maguknak felépíteni? Hazatértem után felkerestem az egyetemi könyvtárakat és összeszedtem a magyar forradalomról írt könyveket és korabeli újságokat. Tudásom sajnos véges, mert csak németül és keveset angolul értek, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy egy idáig soha nem látott perspektíva nyíljon meg előttem. Christian jeles osztályzatot kiérdemelt dolgozata itt fekszik előttem. Talán egyszer magyarra fordítom, de így németül értékesebb. Eddig csak az 56-os magyar ifjúság lelkében fedeztem fel Isten csodáját, és most itt Németországban, idegen földön megismétlődik a csoda. Jelentkezik egy fiatalember, aki egy vidám nyári hajókiránduláson a magyar nép szenvedésére gondolt és ez annyira megrázta őt, hogy azóta keresi az igazságot. Csak a nagy csodák döbbentenek meg minket, a kicsiket észre sem vesszük? Mindig akkor jön a buzdító reménysugár, amikor csüggedünk és kilátástalannak látjuk helyzetünket. Nem hiábavaló az emigráció munkája, mert Isten velünk van. Szélmalomharcot azok folytatnak, akik a régen megrothadt marxista ideológia örökkévalóságában bíznak. Legszebb ajándék karácsonyra egy szép magyar könyv! Rendelje meg minél előbb a Montreal B. C. PROMOTIONS könyvterjesztőnél a legújabb Nyugaton kiadott magyar írók könyveit! Apárváry László: Idegenlégióval Indokínában (regény) Bibó István: Összegyűjtött munkái — 4 kötet Faludy György: Összegyűjtött versei (angolul) Fehérváry István: Szovjetvilág Magyarországon Füry Lajos: Fakó, szekér, kenderhám (legújabb) és szórakoztató könyvei Gloria Victis 1956—1986 (Tollas Tibor szerkesztésében) Halász Péter könyvei Arthur Koestler: Sötétség délben (angolból ford.) Márai Sándor: Napló — 3 kötet (1958—1983) Ordass Lajos: Önéletrajzi írások Pogány András: Október útján Puskás-Balogh Éva: Foltos emlékek (versek) Rózsás József: Keserű ifjúság Szitnyai Zoltán összes munkái Vaszary Gábor: Ő — (speciális leszállított áron) Vizinczey István: Truth and Lies in Literature (legújabb) Wass Albert összes magyar és angol nyelvű könyve Ezen felül nagy választékban történelmi és politikai könyvek! NAGY VÁLASZTÉK! LESZÁLLÍTOTT ÁRAK! ANTIKVÁR KÖNYVEK! (Áraink kanadai dollárban) Érdeklődni lehet telefonon: (514)481-2447 Címünk: B. C. PROMOTIONS 7360 rue de Terrebonne, Montreal, Que. H4B 1E4 Canada