Katolikus Szemle 17. (1903)
7. szám - Értekező czikkek, elbeszélések - Mihályfi Ákos: Az egyház gyásza és vigasza
AZ EGYHÁZ GYÁSZA ÉS VIGASZA. Az egyház történetének egy nagy korszaka záródott le XIII. Leó elhunytával. Megválasztásakor alig vett róla tudomást a világ, halálakor az egész világ részvéte és gyásza vette körül. Mikor IX. Piust temették el, fölhangzott a világ sajtójában, hogy a pápaság ereje végleg megtörött. XIII. Leó sírjánál azt hangoztatja az egész világ: sohasem volt nagyobb a pápaság. Valóban, XIII. Leó huszonöt évi uralkodása egyik legfényesebb korszaka a pápaság történetének és ez a fény annál vakítóbb, minthogy elsősorban Pecci Joachim személyes tulajdonaiból sugárzott felénk. Úgy hogy őt épp oly joggal nevezhetjük Nagy Leónak, mint azt, aki először viselte e nevet a pápai trónon. IX. Pius uralkodása alatt tetőpontját érte el a vihar, melyet a pozitív kereszténység legerősebb támasza, a pápaság ellen támasztottak a modern fölvilágosultság, a titkos társulatok, a forradalmak és az ezek szolgálatában álló sajtó, úgy hogy már sokan kárörvendve jósolták, hogy a Péter hajója vagy zátonyon törik szét, vagy el fog sülyedni. De a nagy Pius a Non possumus törhetetlen szilárdságával vezette át a hajót minden vészen és viharon. Még mikor a halál kivette kezéből a hajó kormányát, még akkor is feléje csapkodtak a hullámok: koporsóját sárral dobálták meg, a világsajtó lesújtó kritikával gyalázta meg emlékét, a hatalmak hideg közönyösséggel tüntettek ellene, volt ország, ahol Katholikus Szemle. 1903. VII. 41