Katolikus Szemle 18. (1904)

4. szám - Könyvismertetések és birálatok - Balics Lajos: Sörös Pongrácz: A pannonhalmi főapátság története

való biztosítása mindjobban lekötötte a monostor vezetőinek gondját s a szerzetesek tevékenységét. A XIII. század végéig tartó testvérharcok, majd az Anjou-ház nehéz küzdelmei állandó izgalomban, kétségben és veszély­ben tartották e monostort. A pártharcokban akarva-nem akarva valamelyik fél mellett s a másik ellen kellett állást foglalniok, mely haszonnal ritkán, de annál több veszedelemmel járt reájuk nézve. Előrelátható volt s nem is kelthet csodálkozást, ha ily viszonyok közepette a rendi élet kapcsainak tágulásáról, a Rendnek hanyatlásáról hallunk, bár a pusztulás mégsem volt oly nagyméretű — legalább hazánk területén nem — mint azt III. Honorius pápának 1225-ben kiadott magas szárnyalású bullája megdöbbentő színezéssel festi. A pápa szeme előtt a bulla kiadásakor nemcsak a bencés rend hanyatlása, hanem a javítás esz­közének, a ciszterciek rendi alkotmányának a bencés monostorokba való beajánlása lebegett. A viszálynak, erőszakoskodásnak, tékozlásnak azon képei, melyeket ez időben bencés monostoraink egyike-másika szórványosan föltüntet, visszataszítók, helyenként megbotránkoztatok, de, sajnos, a korszak kereté­ben igen jól elférnek, amikor a trónon ülő király fia ellen, az urak egy része királyuk és egymás ellen még ádázabb harcot folytatnak s emésztik a nemzet vérét s pazarolják annak vagyonát. Mindez érthetővé teszi a bajokat, de nem menti; segíteni kellett a Rend megromlott állapotán, de mi módon ? Az egyes monostorok a püspökök joghatóságától is, egymástól is függetlenek voltak; a szentszék távol volt, sokszor a maga bajaival elfoglalva s többnyire csak akkor vehette észre a romlást, amikor azt már alig lehetett gyógyítani. Mikor pedig időnként a Rendnek néhány fenkölt lelkű férfia a javítást kezébe vette, akkor meg a politikai harcok, országos zavarok akadályoztak meg mindent. Szerencsére, mielőtt Magyarországon a bencés­ fegyelem általánosabb megromlásáról lehetne beszélni, még elég jó időben megjött a javítás orvosszere is; még nagyobb szerencse, hogy a javítás munkája magából a Rendből kivált, de testvérnek megmaradott ciszterciek ritka bölcseségű intézményeinek nyomán indult meg. A ciszterciek alkotmánya sok keserű tapasztalat után gondosan kikerülte a hibákat és hiányokat, melyek a bencés rend hanyatlását okozták. A bencés monostorokban az apát sze­mélye annyira kimagaslott, hogy a kormányzatot úgyszólván kizárólagosan ő tartotta kezében. Az apát egyéni értéke, reátermettsége volt egyedüli garanciája a monostor virágzásának vagy hanyatlásának. Ezzel" szemben a IV. lateráni zsinat, mely a bencés rend reformját a napirendre tűzte, elrendeli, hogy ezentúl háromévenként minden egyháztartományban egye­temes káptalanra gyűljenek össze a szerzetesek. A gyűléseken válasszanak felügyelőket, kik a tartománynak összes kolostorait meglátogassák, a mél­tatlan elöljárókat a püspöknek bejelentsék. Érdekes látni, mennyire elütött szent Bernáthak fölfogása és meggyőződése a püspöki joghatóságról az

Next