Katolikus Szemle 18. (1904)
4. szám - Könyvismertetések és birálatok - Balics Lajos: Sörös Pongrácz: A pannonhalmi főapátság története
akkoron divó törekvéssel és gyakorlattal szemben. (S. Bernardus, epistola 42. ad Henricum Senonensem Archiepiscopum.) Mindez azonban nem érintheti a pannonhalmi apátságnak ősi, megérdemlett kiváltságát. A szerencsésen megindított reformot, melyet a zilált politikai helyzet oly sokszor megzavart, a budai zsinat (1279.) határozatai egészítették ki. A javítási munkálatot teljessé XXII. János pápának 1332-ben kiadott rendelete tette. A pápának idevonatkozó statutuma kiterjeszkedik a szerzetesélet egész körére s a reformálásnak valódi alapozó munkája. A statutum, mely mutatis mutandis,, valódi kincsesbányája ma is a megújulásnak, a szükséges tudnivalóknak és szabályoknak, történeti emléknek is igen érdekes, mert teljes részletességgel tárja elénk a középkori bencések életét, feladatát, törekvéseit s a megszorítások mellett is sokágazatú tevékenységét. Az apátok története (második fejezet) nyújtja egyúttal a pannonhalmi monostornak is változatos vagy inkább viszontagságos életfolyását. Az apátoknak ugyancsak nem volt könnyű feladatuk; a legnehezebb viszonyok között kellett kormányozniok; egyrészről a monostor belső életének emelése, másrészről az országos bajok és veszedelmekre kellett állandóan figyelniök; kiváló férfiakra volt szükség, hogy a pannonhalmi monostor alapjában meg ne rendüljön. Az apátok e korszakbeli névsorában származásra, tehetségre, erélyre és buzgóságra egyaránt kiváló szerzetesekre akadunk. Itt csak egy-kettőnek fölemlítésére kell szorítkoznunk. A tatárok pusztítása után Salamon apát vette gondjaiba a sokat szenvedett monostort. Bár az apátság birtokait a tatárok elvonulása után mások is prédálják, mégis sikerült Salamon apátnak néhány újabb szerzeményhez is jutni. Az apátság igazi helyreállítója, restaurátora Salamon utóda, Favus apát lett. Javítja a monostor belső rendjét s emellett minden erejét megfeszíti, hogy apátságát az anyagiakban is kedvezőbb helyzetbe juttassa. A tatárjárás számos családot elpusztított s így elég birtok maradt gazdátlanul, melyek közül Favus is, utódjai is megszereztek néhányat. A rettenetes veszedelem nem egy lelket térített Istenhez, kik látva a földi dolgok viszontagságát és múlandóságát, kisebbnagyobb adományaikkal gyarapították az apátság vagyoni állagát. Néhány évtizedes nyugalom után az országban dúló harcok ismét a legnagyobb kétségbe s állandó veszélybe juttatják az apátságot. Ottokár cseh király, a győri vár és székesegyház kifosztója, Pannonhalmát sem hagyja békében. Az Albrecht osztrák herceg ellen indított háborúban Ármin apát személyesen is táborba száll s jelentékeny része van a béke megkötésében. III. András király idejében Trencsényi Csák Máté, Németujvári (Kőszegi) Henrik bán fiai s a szomszédos kisebb-nagyobb urak ütnek hatalmasul az apátság birtokaira, míg végül az utolsó Árpád-házi király elhunytával Pannonhalmát magát is elfoglalják a Vencel-pártiak. A folytonos zaklatás s fosztogatás okozta veszteségek s II. Miklós apátnak — ki e nevet tulajdonképen nem viselheti — lelketlen és esztelen pazarlása oly nyomorúságra juttatták Pannonhalmát, hogy III. Miklós