Katolikus Szemle 20. (1906)

1. szám - Könyvismertetések és birálatok - Balics Lajos: Sörös Pongrácz: A bakonybéli apátság története

Az apátság lehanyatlása csak egyik jelensége, tünete a mohácsi veszedelmet megelőző országos állapotoknak; az intézmények romlása nem is abból keletkezik, ha valahol baj van, hanem azon kútfőből, ha a bajra nem keresnek s nem is találnak orvosságot. Bakonybél nyomorú­sága még nem érte el a legalacsonyabb fokot, amidőn annak reformációja, lábraállítása már meg is indult. Különben is a magyarországi, különböző rendű monostorok életének teljes megújhodására hatalmas és egyetemleges mozgalom indult meg a XVI. század elején — amíg annak sikeres be­fejezését a mohácsi szerencsétlenség meg nem akasztotta. Ulászló kirá­lyunk egyik rendeletét a másik után meneszti szét ez ügyben. A bencés monostorok helyreállításának nagy munkájában derék segítőtársa akadt a kiváló, nagy lelki erejű Tolnai Máté pannonhalmi apátban. Ez a bencé­seket, cisztercieket, premontreieket megújító mozgalom és nagy arányú munkásság még történetírójára vár. A bakonybéli apátság minden jó igyekezet mellett sem tudott többé a saját lábán járni. Ulászló úgy segí­tett a bajon, hogy Bakonybél kegyuraságát 1516-ban Pannonhalmának adományozta. Ezzel a királyi adománnyal Bakonybélnek függetlensége megszűnt s egyúttal megjelölte az apátság boldogulásának jövendő útját is. A mohácsi vész után Bakonybél Bakith Pál bitorló kezeibe került, majd pedig a kincstár jövedelmeit szaporította. Bakith után More László pusztítja az apátság birtokait, majd pedig Pápa ura, Török Bálint, úgy hogy az kipusztítva, fölégetve várta a megújító kezet. Amit a magyar urak még meghagytak, tönkretette, elpusztította a török; az apátság bir­tokai elnéptelenedtek, a jobbágynépség összeszedte vihető, menthető jó­szágát és tovább állott. Maga az apátsági középpont teljesen pusztu­lásnak esett. Az apátságnak első helyreállítója a szentgotthárdi származású Göncz Celestin (1693—1709.) apát lett. Utódja Vidlics Ferenc, falutelepítésre gondol, de nem igen szállnak az elhagyott helyre. 1720-ban a régi apátsági templomnak helyén kis kápolnaszerű templomot építtetett, így épül föl lassankint egészen újból a bakonybéli monostor, mely 1750-ben készül el. A monostor azonban csak nehezen népesül be, míg végre királyi rendelet szorítja reá a pannonhalmi főapátot, hogy Bakony­bélbe nevezzen ki apátot, ki a szerzetesekkel ott megalkossa a rendes konventet. Hosszú idő után az első apát Graczer Zoerard lett 1768—1781. 1780-ban a kolostor egyházával együtt teljesen leégett; mintha ez a tűzvész csak előjele lett volna a csakhamar bekövetkező teljes szerencsét­lenségnek: az apátságot II. József császár 1787. elején föloszlatta. A Rend visszaállításakor 1802-ben Novák Krizosztom, a föloszlatás idejében bakony­béli apát, lett a főapát, ki fölhatalmazást nyert arra, hogy Bakonybél apáti székét akkor töltse be, amikor ezt a körülmények megengedik. Bakonybél első apátja a Rend helyreállítása után Taucher Ágoston lett 1817-ben, majd ismét kormányzók jöttek, kiket 1832-ben a nagynevű Guzmics

Next