Katolikus Szemle 24. (1910)

2. szám - Könyvismertetések és birálatok - Döry Ferenc: Erdélyi László: A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. X. kötet. A tihanyi apátság története. Első korszak. Az apátság önállósága. 1055-1701

(405. 1). A diaconissák alatt nem diakonusok feleségeit értjük (135.1.); ép így nem beszélünk ma közzsinatról és közegyházról (300., 391.11.). Bár zavarólag hat a pápák neveinek, főleg megválasztásuk előtt, hol latin, hol magyaros használata, mindazonáltal külön ki kell emelnünk, hogy aránylag kevés történeti kritikai hibát jegyezhettem ki, fényes bizony­ságául, hogy Chobot a legújabb kiadásokból dolgozott. A keleti papság felett modern formában nem tartom helyesnek pálcát törnünk; a kímé­letlen kritika a jó ügy rovására vezet (76., 132. 11.). A katholikus közönséget Chobot nagy hálára kötelezte, mert kitartó munkássága által égető szükséget elégített ki, melyet Karcsú A. Arzén művének elfogyta óta éreztünk. Szép és tanulságos munkát adott a művelt közönség kezébe, melyet nem fog olvasásától elkedvetleníteni a nyomda hanyagsága, mely sokszor bántó és furcsa sajtóhibákkal hozta nyilvánosságra Chobot derék művét. Lukcsics József dr. A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. X. kötet. A tihanyi apát­ság története. Első korszak. Az apátság önállósága. 1055—1701. Irta: Erdélyi László dr. Budapest, Stephaneum r.-t. 1908. 4-r. 926 7. 1 A Pannonhalmi Rendtörténet serény monografusainak tolla alatt a főapátság történetével egyidejűleg szépen halad előre a fiókapátságok múltjára összegyűjtött adatok irodalmi földolgozása is. Zalavár és Bakony­bél története már néhány évvel ezelőtt napvilágot láttak; s most ismét hatalmas kötet fekszik előttünk, mely a régi okleveleiről méltán hires tihanyi apátság múltjának hetedfél századát tárja elénk. Érdeklődésünket, mellyel tanulmányozásához fogunk, nagyban fokozza az a körülmény, hogy szerzője, néhány lapnyi archaeologiai részt leszámítva, maga Erdélyi László, az egész Rendtörténet szerkesztője, kinek ily képen tere nyilott e nagyszabású monografia kidolgozására nézve megalkotott elveit a munka­társak esetleges eltérő fölfogásától korlátlanul keresztülvinni s irói egyé­niségét szabadon érvényesíteni. Ez utóbbira e kötet tárgya egyébként is kiválóan alkalmas volt, nemcsak a nagy készültséget kívánó oklevéltani vizsgálatok miatt, melyek eredményéről a szerző akadémiai székfoglaló­jában számolt be, 2 hanem egyszersmind az anyag kiválóbecsű gazdaság­és társadalomtörténeti vonatkozásainál fogva is, melyeknek kellő érté­kelése és kiaknázása bizonyos irói specialitást tételezett föl, minőnek Erdélyi részint a Rendtörténet megelőző köteteiben, részint egyéb önálló munkáiban kiváló tanúbizonyságát adta. A boldogságos Szűz és szent Anianus (régies magyarsággal: Anyán, Ángyán, Ányás vagy Ányos) tihanyi monostorát, mint általán 1 A megelőző kötet ismertetését 1. «Katholikus Szemle» 1908. 630—635 1. 2 Erdélyi László: A tihanyi apátság kritikus oklevelei. (M. T. Akadémiai értekezések a történeti tudomány köréből. XXI. k. 3. sz.) Budapest, 1906.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék