Katolikus Szemle 24. (1910)
2. szám - Könyvismertetések és birálatok - Döry Ferenc: Erdélyi László: A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. X. kötet. A tihanyi apátság története. Első korszak. Az apátság önállósága. 1055-1701
ismeretes, I. András királyunk — talán hálából a német háború szerencsés kimeneteléért, vagy a kor szokásához képest családi temetkezési helyül — alapította. Szent Antanus orléansi püspökben, kinek nevéhez fűzte a kegyelet Orléans városának Attila hunjaitól való megmenekülését, a francia királyok különös pártfogójukat tisztelték; mint ilyennek a hírneve juthatott el épen a Benedek-rendiek útján hazánkba is s ez lehetett az oka, hogy András király őt választotta családi monostora védőszentjéül. Gazdag adományát, mellyel a monostort megalapította, kiegészítette 1090 körül fia, Dávid herceg, kinek adományáról szent László király állított ki oklevelet. Az alapítás körülményeivel foglalkozik Erdélyi az 1. fejezetben, bemutatja röviden az 1055. évi alapítólevelet, hasonmását is közli, hitelességének kérdésében azonban csak egyszerűen utal fönt idézett értekezésére. A II. fejezet az apátok történetét adja elő az alapítólevélben tanuként szereplő Lázár apáttól kezdve 1701-ig, midőn Tihany önállóságát elvesztve, mint fiókapátság az osztrák altenburgi bencés apátsághoz csatoltatott. Sajnálattal érezzük e fejezetben az adatok hézagosságát, kivált az első időket illetőleg. A XI. századból pl. a már említett Lázáron kívül csak Péter, a XH-ikből pedig csak Egyed apátot ismerjük. Többet tudunk már a XIII. századi apátokról, kiknek sorát Oros, a későbbi pannonhalmi apát nyitja meg; ő eszközölte ki II. András királytól az apátsághoz tartozó népek neveinek, szabadságainak és kötelességeinek tüzetes összeírását, mely 1211-ben készült el s egyike legbecsesebb társadalom- és gazdaságtörténeti emlékeinknek. Icsk (Ichk) apát az első, ki konventjével hiteles helyként működik és oklevelet állít ki (1244.), Jeromos pedig az apátsági úrbéresek viszonyainak rendezésével örökítette meg emlékét. Utána egy 1274-iki oklevél élén Erater Pabbas de Tykonio Cister(ciensis) ordinis tűnik elő, ami eléggé meglepő, hacsak fel nem tesszük, hogy az oklevél, melynek csupán 1389 évi átiratát ismerjük, megrontott szövegben maradt ránk. Egyébiránt úgy látszik, hogy Tihany ez időtájt bizonyos válságon ment keresztül; legalább erre mutat az a körülmény, hogy Benedek választott esztergomi érsek 1276. szeptember 3-án az apátságot, mint amely legutóbb annyira elszegényedett,, hogy benne az istentisztelet csaknem teljesen megszűnt, bizonyos birtokokért cserébe átengedi a veszprémi püspökségnek. Királyi vagy pápai jóváhagyásról e szerződés hallgat, s amit a tihanyi monostorról mond, az is aligha felel meg szó szerint az igazságnak. IV. László király néhány héttel előbb kelt oklevelében ugyanis — melyben az apátság Apáti nevű falujának a királyi adószedők és birák hatósága alól mentességet biztosít — úgy említi a monostort, mint amelyben szent Benedek fiai szüntelenül zengik Isten dicséretét. Egyes birtokok azonban kétségkívül ebben a korban s a rákövetkező évtizedekben vesztek el. A XIII-ik század végén s a XIV-ik elején gyorsan változnak az apátok, csak Tamás apát hosszú, legalább 26 évi kormánya (1314—1340) tesz kivételt. Utódai, nevezet