Katolikus Szemle 24. (1910)

2. szám - Könyvismertetések és birálatok - Döry Ferenc: Erdélyi László: A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. X. kötet. A tihanyi apátság története. Első korszak. Az apátság önállósága. 1055-1701

ismeretes, I. András királyunk — talán hálából a német háború szeren­csés kimeneteléért, vagy a kor szokásához képest családi temetkezési helyül — alapította. Szent Antanus orléansi püspökben, kinek nevéhez fűzte a kegyelet Orléans városának Attila hunjaitól való megmenekü­lését, a francia királyok különös pártfogójukat tisztelték; mint ilyennek a hírneve juthatott el épen a Benedek-rendiek útján hazánkba is s ez lehetett az oka, hogy András király őt választotta családi monostora védőszentjéül. Gazdag adományát, mellyel a monostort megalapította, kiegészítette 1090 körül fia, Dávid herceg, kinek adományáról szent László király állított ki oklevelet. Az alapítás körülményeivel foglalko­zik Erdélyi az 1. fejezetben, bemutatja röviden az 1055. évi alapítólevelet, hasonmását is közli, hitelességének kérdésében azonban csak egyszerűen utal fönt idézett értekezésére. A II. fejezet az apátok történetét adja elő az alapítólevélben tanu­ként szereplő Lázár apáttól kezdve 1701-ig, midőn Tihany önállóságát elvesztve, mint fiókapátság az osztrák altenburgi bencés apátsághoz csa­toltatott. Sajnálattal érezzük e fejezetben az adatok hézagosságát, kivált az első időket illetőleg. A XI. századból pl. a már említett Lázáron kívül csak Péter, a XH-ikből pedig csak Egyed apátot ismerjük. Többet tudunk már a XIII. századi apátokról, kiknek sorát Oros, a későbbi pannonhalmi apát nyitja meg; ő eszközölte ki II. András királytól az apátsághoz tartozó népek neveinek, szabadságainak és kötelességeinek tüzetes összeírását, mely 1211-ben készült el s egyike legbecsesebb tár­sadalom- és gazdaságtörténeti emlékeinknek. Icsk (Ichk) apát az első, ki konventjével hiteles helyként működik és oklevelet állít ki (1244.), Jeromos pedig az apátsági úrbéresek viszonyainak rendezésével örökí­tette meg emlékét. Utána egy 1274-iki oklevél élén Erater P­­abbas de Tykonio Cister(ciensis) ordinis tűnik elő, ami eléggé meglepő, hacsak fel nem tesszük, hogy az oklevél, melynek csupán 1389­ évi átiratát ismerjük, megrontott szövegben maradt ránk. Egyébiránt úgy látszik, hogy Tihany ez időtájt bizonyos válságon ment keresztül; legalább erre mutat az a körülmény, hogy Benedek választott esztergomi érsek 1276. szeptember 3-án az apátságot, mint amely legutóbb annyira elszegényedett,, hogy benne az istentisztelet csaknem teljesen megszűnt, bizonyos birtokokért cserébe átengedi a veszprémi püspökségnek. Királyi vagy pápai jóvá­hagyásról e szerződés hallgat, s amit a tihanyi monostorról mond, az is aligha felel meg szó szerint az igazságnak. IV. László király néhány héttel előbb kelt oklevelében ugyanis — melyben az apátság Apáti nevű falujának a királyi adószedők és birák hatósága alól mentességet biz­tosít — úgy említi a monostort, mint amelyben szent Benedek fiai szün­telenül zengik Isten dicséretét. Egyes birtokok azonban kétségkívül ebben a korban s a rákövetkező évtizedekben vesztek el. A XIII-ik század végén s a XIV-ik elején gyorsan változnak az apátok, csak Tamás apát hosszú, legalább 26 évi kormánya (1314—1340) tesz kivételt. Utódai, nevezet

Next