Katolikus Szemle 24. (1910)

2. szám - Könyvismertetések és birálatok - Döry Ferenc: Erdélyi László: A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. X. kötet. A tihanyi apátság története. Első korszak. Az apátság önállósága. 1055-1701

tesen Miklós (1361—70) s főleg György (1382—1402) és Demeter (1410—1427) apátok elismerésre méltó, nagy tevékenységet fejtenek ki az­ apátság elveszett birtokainak visszaszerzésében. Számos kisebb-nagyobb, változó szerencsével járó pör emléke fűződik nevükhöz, melyeket, ha talán jóhiszeműleg is, de nem mindenkor kifogástalan eszközökkel foly­tattak; nevezetesen az ő idejükre esik az apátság fönmaradt, mintegy tizenhárom darab hamis oklevelének készítése. Demeter apát egyébiránt 1417-ben a tihanyi szigetnek heti- és országosvásár-kiváltságot s a monos­tor birtokaira pallosjogot szerzett Zsigmond királytól. Ugrón László apát (1439—78) hosszú kormányzata után 1480. március 16-án a somogyvári konvent egyik határjáró oklevelében Dank­házi Bálint világi nemes bukkan föl, mint a tihanyi apátság guberná­tora. Többet nem tudunk róla, valamint­­ Albert tihanyi apát emlékét is csak egy adat, t. i. 1486. január 25-én kelt levele — az első magyar­nyelvű missilis-levél — tartotta fönn. 1492 táján II. Ulászló Rozvágyi Simon csanádi főesperesnek, majd ennek halála után 1503 február 21-én Szegedi Tamás fráter, moldvai püspöknek adta commendába az apátsá­got, kárpótlásul a püspökségről való lemondásáért. Szegedi csakhamar heves összeütközésbe került Tolnai Máté pannonhalmi főapáttal, mint a magyarországi bencések generális visitatorával, kinek joghatóságát elis­merni és káptalanján megjelenni vonakodott. Az ellenségeskedésnek 1507-ben barátságos egyezség vetett véget, melyben Szegedi arra is köte­lezte magát, hogy halála esetére a tihanyi apátságnak Tolnai, illetőleg utódai részére való visszaadásáról gondoskodni fog. Hiába eszközölte ki azonban Tolnai II. Ulászlótól azt a jogot, hogy a tihanyi apátságot megüresedése esetén ő tölthesse be. Szegedi halála után is több évig a környékbeli világiak tartották elfoglalva a monostort és birtokait, közben pedig János gallipolii püspök szerezte meg mint commendát az apostoli széktől, sőt II. Ulászló is eladományozta az apátság kegyúri jogait Perényi Imre nádornak. Csak az adomány visszavonatása és a püspök-commendatorral kötött egyezség után sikerült Tolnainak jelölt­jét, Tandalló János győri főesperest az apáti székbe ültetni. A mohácsi csata után Tandalló, ép úgy mint a pannonhalmi főapát, János király pártjára állott; ennek az volt a következménye, hogy a Ferdinánd-párti Devecseri Csórón (Csórom) András Tihany várát elfog­lalta s csak súlyos birság lefizetése ellenében adta vissza, s minthogy Tandalló ismét visszahajlott az ellenpárthoz, I. Ferdinánd 1529-ben az apátságot hűtlenség címén megüresedettnek jelentette ki s Bárki Bálint­nak adományozta, aki azonban az apátság javainak birtokába nem juthatott. Egyidejűleg azonban János király is föntartotta jogait Tihanyra vonatkozólag s Tandalló halála után bizonyos Benedek nevű egyénnek adta az apátságot, ki a Ferdinánd-pártiakkal szembeszállt s birtokain nem engedte meg a porták összeírását. Később azonban fogságba került. Katholikus Szemle, 1910. II. 15

Next