Katolikus Szemle 26. (1912)

7. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Az ideális bölcseletnek ébredése Franciaországban

nek benső életteljes összefüggését, hanem annak csak felületi síkrajzát. Annál kevésbbé tartsunk igényt arra, hogy a fogalmi gon­dolkodás a kegyelmet, mint egy több életnek eleven erejét, mara­dék nélkül besorozza egyéb természeti ismeretei közé. A kegyelem magasabb életkor számára működik és képes a lelki elemeket egy magasabb törvényszerűség, egy isteni logika számára összefoglalni és ezen körben a kegyelmi élet nem alkal­matlan, meg nem érthető, és be nem sorozható elem, sőt a trans­cendentális életkörben a transcendentális logika megérti mindazt, amit a mi formális logikánk különösnek talál. A szentnek élete tehát azt mutatja meg, hogy a lélek élete a maga egész gazdagságában nem fér be egy iskolai könyv gon­dolattanába, gondolkodás-törvényeibe, és kitűnik, hogy a deter­minizmus, a természeti okság a szemléleti és magyarázó módnak csak egyik alakja. Sőt azt is mondhatjuk, hogy a vallásos élet logikája, amennyiben a formális logikával ellenkezik, a szellemnek egészen eredeti, a szabályok sémáiba még be nem gyömöszölt, nem egyenruhásított logikája, amelyben benn van és még az, ami minden formális logika számára még logikátlan és pedig azért logikátlan, mert az a közönséges, az általános, az egységesített szempontok szerint még érthetetlen, még nagyon eredeti és egyéni. Már­pedig ép az a legsajátosabb tulajdonunk, ami egészen egyéni és ez az egyéni az általános formák számára mindig olyan mara­dék, amelyet tovább nem oszthatunk el. A lelki életnek mélységesebb tanulmányozása vezetett tehát Franciaországban ismét a spiritualizmus bölcseletéhez. Ez a böl­cselet újjászületése és reméljük, hogy az új bölcselet, vagy mond­juk az igaznak bizonyult régi bölcselet nyomán új vallásos élet és egészségesebb világnézet is fog fakadni, főleg ha ezen gon­dolatok megtisztulnak és még közelebb jutnak a keresztény böl­cselethez. Trikal József dr.

Next