Katolikus Szemle 29. (1915)

8. szám - Könyvismertetések és birálatok - Madarász István: Trikál József: Egység felé

szobrot formált. Kezünkben van tehát a Széchenyihez méltó történeti élet­rajz. Friedreich István tudott is olyan művet alkotni Széchenyiről, amilyent akart és amelyre életének javarészét szentelte. Túri Béla: Dr. Trikál József: Egység felé. Budapest, 1915. 364 l. Az « Élet» kiadása. Ára ? A szerző már sok értékes tanulmányt írt egyes modern bölcseleti kérdésekről, melyekkel hézagpótlóan gazdagította bölcseleti irodalmunkat. Most egész kész bölcseleti rendszerrel lép a nagyközönség elé. Valóságos, dióhéjban nyújtja az egész bölcseletet, különös tekintettel az egységesítő­ törekvésekre. Itt-ott még nem forrott ki, de ez csak természetes, ha meggondoljuk, hogy a legtöbb bölcseleti író csak élete alkonyán szedte rendszerbe bölcseletét. A szerző a bölcselet legáltalánosabb jellemzésével kezdi meg mű­vét. Kijelöli a bölcselet feladatát, célját, szellemét, helyét a gondolkodás, történetében és az ember életében, megállapítja viszonyát a szaktudo­mányokhoz. Majd rövid ismeretelméleti csevegés után — melyből a transcen­dentális realizmus felé való egészséges hajlama tetszik ki — az anyag kérdéseit tűzi napirendre. Röviden ismerteti a főbb elméleteket (csak Haeckel hylozoismusát hagyja ki) s kimutatja, hogy az anyag nem lehet az az egységesítő szempont, mely a világjelenségek sokféleségét egy elvből megmagyarázná. Ascende superius ! Az élet már több, mint anyag. Az élet egész bölcseletét ismerteti meg az olvasóval. Az élet eredete, mibenléte, fejlődése stb. Itt kihagyja Cl. Bernard és Hartmann elméleteit és kissé szkeptikus a leszármazás kérdéseiben. Bármilyen magasan is áll azonban az élet a holt anyag fölött, még ez sem lehet a világnézet egységes kiinduló pontja, mint a panszpichizmus akarja. Az élet csak szubsztrátuma egy magasabb világnak­, a lélek világának. Itt egészen otthon van a szerző. Ennek irodalmát legjobban ismeri. A lélektan és fizikaélettan közti mélyreható különbségeket mesteri­ kézzel tárja fel, rámutat a lélek műveire: értelem, akarat, öntudat,, intuició­s «ab agere» következtet az «esse»-re. Kikel azon felfogás ellen,, mely a lelket az energia megmaradásának merő fizikai elve miatt egy­szerű energiává akarja lesülyeszteni, s azon modern ferde nézet ellen, mely az ember lelki életének kétségkívül létező s le nem becsülendő,, de mégis embriószerű tudatalatti részét többre becsüli a tudatosnál*. Ez ép olyan volna, mintha valaki a vázlatot, az előtanulmányokat többre becsülné a tökéletes kész képnél. Költői, de mély filozófiai vénával álla­pítja meg a tudatalatti s tudatos élet viszonyát: «A lélek élete olyan, mint a hegyi patakoké. Hol a felszínen va-

Next