Katolikus Szemle 32. (1918)

1. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Dolenecz József: A szekularizáció és az egyházi vagyonjog

A SZEKULARIZÁCIÓ ÉS AZ EGYHÁZI VAGYONJOG. /. A debreceni álláspont. Az 1848. évi XX. törvénycikk meghozatala óta kisért a szekula­rizáció, mintha ez a törvény lenne törvényes alapja a szekulari­zációnak. Az igaz, hogy a római katholikus főpapság maga aggo­dalmát fejezte ki ezzel a törvényjavaslattal szemben, midőn azt a főrendiház táblája előtt 1848 április 2-án tartott ülésén tár­gyalták. Fogarassy Mihály püspök nyiltan ki is mondotta, hogy szekularizációt lát a törvényjavaslat 3. §-ában és ahhoz a követ­kező módosítást nyújtotta be: «Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei, amennyiben a vallásfelekezetek mostani javaiból ki nem telnek, közálladalmi költség által fedez­tessenek®. A módosításhoz fűzött indokolásból az tűnik ki, hogy a főpapság csakugyan attól tartott, hogy a katholikus egyháztól a nyolc századokon keresztül élvezett alapítványi, iskolai és a főpapok javadalmazására szolgáló vagyonok, birtokok a közálla­dalom által elvétetnének s azután más vallásfelekezetek lelkészei és iskolái fenntartására fordíttatnának stb. Épen azért Fogarassy Mihály püspök által olyértelmű módosítást nyújtatott be, hogy csak hagyassanak meg a vallásfelekezetek a mostani javaik bir­tokában és csak ha egyházi és iskolai szükségleteikre ez a jöve­delem nem elég, fedeztessék közálladalmi költségből a felekeze­tek egyházi és iskolai szükséglete. Ezt a módosítást azonban nem fogadta el a főrendiház, ez a biztosíték tényleg kimaradt az 1848. évi XX. t.­cikkből. Ez okán ebben a törvényben még min­dig kisérthet az egyházi vagyon szekularizációja és tényleg, valahányszor ezt a szekularizációs kérdést felvetik, többnyire Debrecenből kiindulva, mindig ennek az 1848. évi XX. t.-cikk 3. §-ának konzekvens, kíméletlen végrehajtását követelik, mely szerintük csak a szekularizációra vezethet. Mert szerintük ezt az akaratát akarta volna szentesíteni ama törvényszakaszban a tör­

Next