Katolikus Szemle 32. (1918)
1. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Dolenecz József: A szekularizáció és az egyházi vagyonjog
A SZEKULARIZÁCIÓ ÉS AZ EGYHÁZI VAGYONJOG. /. A debreceni álláspont. Az 1848. évi XX. törvénycikk meghozatala óta kisért a szekularizáció, mintha ez a törvény lenne törvényes alapja a szekularizációnak. Az igaz, hogy a római katholikus főpapság maga aggodalmát fejezte ki ezzel a törvényjavaslattal szemben, midőn azt a főrendiház táblája előtt 1848 április 2-án tartott ülésén tárgyalták. Fogarassy Mihály püspök nyiltan ki is mondotta, hogy szekularizációt lát a törvényjavaslat 3. §-ában és ahhoz a következő módosítást nyújtotta be: «Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei, amennyiben a vallásfelekezetek mostani javaiból ki nem telnek, közálladalmi költség által fedeztessenek®. A módosításhoz fűzött indokolásból az tűnik ki, hogy a főpapság csakugyan attól tartott, hogy a katholikus egyháztól a nyolc századokon keresztül élvezett alapítványi, iskolai és a főpapok javadalmazására szolgáló vagyonok, birtokok a közálladalom által elvétetnének s azután más vallásfelekezetek lelkészei és iskolái fenntartására fordíttatnának stb. Épen azért Fogarassy Mihály püspök által olyértelmű módosítást nyújtatott be, hogy csak hagyassanak meg a vallásfelekezetek a mostani javaik birtokában és csak ha egyházi és iskolai szükségleteikre ez a jövedelem nem elég, fedeztessék közálladalmi költségből a felekezetek egyházi és iskolai szükséglete. Ezt a módosítást azonban nem fogadta el a főrendiház, ez a biztosíték tényleg kimaradt az 1848. évi XX. t.cikkből. Ez okán ebben a törvényben még mindig kisérthet az egyházi vagyon szekularizációja és tényleg, valahányszor ezt a szekularizációs kérdést felvetik, többnyire Debrecenből kiindulva, mindig ennek az 1848. évi XX. t.-cikk 3. §-ának konzekvens, kíméletlen végrehajtását követelik, mely szerintük csak a szekularizációra vezethet. Mert szerintük ezt az akaratát akarta volna szentesíteni ama törvényszakaszban a tör