Katolikus Szemle 32. (1918)
5. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Magyar folyóiratok szemléje
Magyar folyóiratok szemléje. 465 írója, Bret Harte, Mark Twain s a történetírók közül Prescott, Motley és Bancraft. Gaal Jenő gróf Széchenyi István nemzetgazdasági eszméit elemzi, Takáts Sándor Zrinyi Miklós emlékezetét eleveníti fel, Szinnyei Ferenc egy negyedszázad előtt elhúnyt, nagytehetségű s mégis feledésbe merült magyar írónak, Justh Zsigmondnak írói tevékenységét ismerteti, aki, mint Ambrus Zoltán, Malonyai Dezső, Pekár Gyula stb. hosszabb ideig tartózkodott Párisban s mint a francia regényírók tanítványa, franciás csiszoltságot, elmésséget, modernséget hozott bele irodalmunkba. v. részletesen ismerteti Révai Mórnak «A magyarság ügye a külföldön» című munkáját, amely megállapítja s adatok tömegével bizonyítja azt a meglepő tényt, hogy a háború folyamán Németországot a magyarellenes cikkeknek egész áradata öntötte el, amelyek egyúttal a sokat emlegetett német «alaposságra» is ugyancsak rácáfolnak. ((Mindenesetre megdöbbentő®, írja v., «hogy míg nálunk a háború alatt a németek megbecsülése és megszeretése eddig példátlan mértékben terjedt az alsóbb rétegekben is, addig Németországban ily kevéssé ismerik, sőt ily szörnyen félreismerik irodalmunkat, történetünket, politikai jogainkat s oly kevésre becsülnek, hogy ilyeneket írnak rólunk azalatt, míg a német és magyar egymás mellett nyomulnak előre». A könyvhöz Bleyer Jakab is fűz reflexiókat s kifejti a Budapesti Szemle hasábjain már egy ízben tárgyalt álláspontját a hazai németség kérdésében. Szerinte Németországnak a magyarság iránt való ellenszenvét csak úgy lehetneeloszlatni, ha a hazai német vidékeken a régi német elemi iskolákat visszaállítanák s a falusi német tömegek megmagyarisátásáról és asszimilálásáról egyszers mindenkorra lemondanánk. Nagy kérdés, hogy az ily eljárás célravezető lenne-e? A Magyar Kultúrában dr. Bozóky Géza (Széljegyzetek a választójogi törvényjavaslathoz® című dolgozatában kemény kritikában részesíti a Vázsonyi-féle törvényjavaslatot, rámutatva annak hiányaira magyar nemzeti és keresztény szempontból. Az a meggyőződése, hogy a javaslat törvénnyé válása súlyos csapást jelentene a keresztény Magyarországra, mert nem a nagy világmegújhodás útjait egyengetné, nem a haza gazdasági és erkölcsi újjászületését mozdítaná elő, hanem óriási lendülettel kivenné Magyarországot egy évezred óta követett és kipróbált pályájáról. Legfőbb hibája az, hogy országunk egyik legértékesebb osztályával, a magyar földmíves osztállyal szemben feltűnően kedvez az ipari munkásoknak, kiknek körében, mint a tapasztalat igazolja, foglalkozásuk, életviszonyaik, környezetük s egyéb tényezők folytán nemzetellenes, destruktív eszmék legsikeresebben találnak követőkre. Pezenhofer Antal folytatja és befejezi «Melyik a magyar vallás?” című közleményét, amelyben az etnográfia útmutatásai alapján ismerteti hazánk tősgyökeres magyar vidékeit, mint aminő az Ormánság, Sárköz, Möcsej, Őrség, Csallóköz, Hajdúság, Jászság stb. E vizsgálatok meg- Katholikus Szemle, 1918. V. 30