Katolikus Szemle 32. (1918)
3. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Bognár Cecil: Természettudományi Szemle
235 Természettudományi szemle. A meteortömeg a nap körül kering egy nagyon elnyújtott elliptikus pályán. Midőn naptávolban van, akkor nagyjában gömbalakú gomolyagot alkot. Midőn azonban napközelbe érkezik, a nap vonzóereje erősebben hatvan a közelebb eső részekre, az üstökös testét megnyújtja. Továbbá mentől közelebb ér a naphoz, annál inkább felmelegszik és így lassan kint mind több és több anyag párolog el és lép át a gáznemű halmazállapotba, így azután kialakul az üstökös jellegzetes alakja. Eltávolodva a naptól, ismét felveszi igénytelen formáját, közben megrabolják a pályája közelében keringő bolygók. Már most az a kérdés, mekkorák lehetnek az üstököst alkotó meteorok? Bizonyára nagyon sok kicsiny van közöttük, de vájjon nem akadnak-e nagyobb terjedelműek? A Halley-féle üstököst Athénban nemcsak a csillagok, hanem a nap korongja előtt való elvonuláskor is megfigyelték. Az üstökös 1910. május 18-án 23 millió kilométernyire volt tőlünk. Az athéni csillagvizsgáló nagy messzelátója segítségével ilyen távolságból észre lehetett volna venni, ha egy 22—23 kilométer átmérőjű test elvonul a nap korongja előtt. Minthogy azonban sem megfigyeléssel, sem fotográfiai felvételekkel nem lehetett semmit észrevenni, ebből az következik, hogy az üstököst alkotó meteoritok az említett nagyságnál kisebbek. A világűrben levő meteorittömegek összetalálkoznak egyes naprendszerek középpontjaival, napokkal, amelyeknek vonzási körébe jutva rendszerint hosszan elnyúló elliptikus pályát írnak le körülöttük. Az egyes meteoritek hasonlóképen járnak, csak aránylag csekély részük esik a napra. A földre eső meteoritek számából következtethetünk az előbbiekre. Ha a nap körül a napnak a földtől való távolságával egy gömböt írunk le gondolatban, akkor annyiszor több meteorit esik a napra, ahányszor nagyobb ennek a gömbnek a felszíne a föld főkörének területénél. Tehát körülbelül két milliárdszor annyi meteorit esik a napra, mint a földünkre. Mindamellett a napra eső meteoritok a nap tömegét nem nagyobbítják meg észrevehető módon. Magát a jelenséget, midőn a meteorit a napra esik, nem vehetjük észre, mert az előbbinek tömege a napéhoz képest igen csekély. Legfeljebb nagyobb meteoritfajnak, valamely üstökösnek a napba zuhanása jelentkeznék a nap gázburkolatának megzavarásában, mint protuberancia.