Katolikus Szemle 35. (1921)
6. szám - Könyvismertetések és birálatok - Kamocsay Jenő: Schillinger Ferenc: " A Duna-folyam jogviszonyai, különös tekintettel a trianoni béke által létesített állapotokra"
Dr. Schillinger Ferenc: „A Duna-folyam jogviszonyai, különös tekintettel a trianoni béke által létesített állapotokra». Budapest, 1921. Szerző kiadásában. (39 oldal, ára 40 korona.) Nemzetközi szerződéseknél a szerződő felek akaratának nem kell kényszertől mentnek lennie, mint az a magánjogi szerződéseknél szükséges. A dolog természetéből következik azonban, hogy egy ilyen szerződés — mivel rendesen nem a szerződő felek kölcsönös érdekét szolgálja, hanem csak az egyik fél javát tekinti — csakis addig áll fenn, míg a kényszer tart s felbomlik azonnal, mihelyt a kényszer megszűnik, vagy a kényszert gyakorló, illetve a kényszer mögött álló hatalom félelmetességét elveszti, így vagyunk mi a trianoni békével is. E béke velünk szemben mindenütt ellenségeink érdekeit szolgálja és készségesen nyom el bennünket, valahányszor arra alkalom kínálkozik. Szerző művében a Duna jogállapotának történeti fejlődését mutatja be fő vonásokban s a trianoni béke Dunára vonatkozó rendelkezéseinek ismertetésével alkalmat nyújt annak megállapítására, hogy békeszerződésünk e rendelkezései haladást vagy visszaesést képeznek-e az előbbi állapotokkal szemben. Már a francia konvent 1792 november 16-iki dekrétuma kimondotta, hogy «egy állam sem követelheti jogosan egy folyamrész birtokát a parti államok rovására®. (9. 1.) Ettől az időtől kezdve általános volt a törekvés az iránt, hogy azokon a folyókon, melyek két vagy több államot választanak el egymástól vagy szelnek át,azon helytől kezdve, ahol hajózhatókká válnak egész a torkolatukig a hajózás teljesen szabad® legyen és kereskedelmi szempontból senkinek megtiltható ne legyen. (11. 1.) Az elv tehát a hajózás szabadságának elve s hogy ez tényleges megvalósulást nyerjen, a hatalmak nemzetközileg kívánták biztosítani mindazt, ami e folyók hajózására vonatkozik (11. 1.), elsősorban a hajózásra vonatkozó szabályalkotást és e szabályok alapján az igazgatást. (Folyók nemzetközivé tételének elve.) A trianoni békeszerződés 275. §-a kimondja, hogy «a Duna Ulmtól kezdve nemzetközinek nyilváníttatik», de ezzel szemben a hajózás szabadságát nem csak hogy nem biztosítja, hanem érvényesülni egyáltalán nem engedi. A 274. §. ugyanis (24.1.) lehetetlenné tesz a magyar állam részéről a nemzeti hajózásnak nyújtandó minden olyan kedvezményt, melyben egyszersmind a többi állam dunai hajózása is ne részesedhetnék. Lényeges törést szenved a szabadhajózás elve a következő cikkben, amely kimondja, hogy a magyar hajók a személy-és áruforgalmat rendes járatokkal valamelyik szövetséges és társult hatalom kikötői között csak ennek különös felhatalmazása alapján bonyolíthatják le. (25. 1.) A békeszerződésben tehát a hajózás szabadságának elve keresztülvive nincsen, míg a folyók nemzetköziségének elve a legteljesebb mértékben érvényesül. Ez az elv, a folyók nemzetközisége-