Katolikus Szemle 39. (1925)
1. szám - Értekezések, elbeszélések - † Gróf Mailáth György
széket elfoglalva, tömör, megható mondatban foglalta össze programmját a Szent István Társulat közgyűlésén: «Fénylő és tiszta a hagyaték, amely reám szállott s a Gondviselés legnagyobb jutalmának fogom tekinteni, ha egykor azt mondhatják rólam, hogy jó úton jártam, mert egy pillanatra sem tértem le arról az ösvényről, melyet számomra s bátran mondhatom, mindnyájunk számára Zichy Nándor kijelölt.)) Kihűlt teteménél ünnepélyes tanúságot tehetünk arról, hogy gróf Mailáth György hű volt programmjához az utolsó sóráig. Zichy Nándor örökében hiven sáfárkodott: az ő alkotásait a Szent-István-Társulatban megőrizte s az ő szellemében vezette, fejlesztette. Megérdemli, hogy a magyar katholikusok hálás kegyelettel őrizzék emlékét. A Szent-István-Társulat elnöksége, vezetősége, választmánya, a Stephaneum igazgatóságának tagjai előtt feledhetetlen marad gróf Mailáth György, aki tizenkétévi elnöksége alatt mindnyájunknak példája volt a kötelességteljesítésben ; aki a legnagyobb harmóniában működött a Társulat összes szerveivel; aki nagy lelki tulajdonságaival mindnyájunkban föltétlen ragaszkodást, mélységes tiszteletet és őszinte szeretetet fakasztott önmaga iránt. Ennek a ragaszkodásnak, tiszteletnek és szeretetnek koszorújával övezzük emlékét.