Katolikus Szemle 41. (1927)

4. szám - Könyvismertetések és birálatok - Fekete József és Váradi József: Széchenyi vallomásai és tanításai

Jakab Ödön mostani kötete az ő költői stílusának nagy hagyomá­nyaival áll napjaink lírai tárgykörében. Semmit föl nem adott a maga lírai múltjából s mindenképen igazolta lírai stílusa igazságát és jogát. E líra érzésanyaga konkrét és harmonikus megnyilvánulású; képzelete világos és inkább szemlélet-, mint képerejű; jobban a tárgytól kap lendü­letet, mint önmagától; szavai átbocsátják magukon a látást s nem fedik be a maguk hangulat-fátyolával; általában a forma fegyelme harmonizálja a költemény egész menetét. Legfeltűnőbb azonban a költői stílusban, az egyéniség. Mindent megmondtunk róla, ha azt értékeljük benne, hogy: eszményi irányú. Nincs benne lázadó probléma, válság, önmagának önmagáért való lírai kiélése, de mindig van eszmei területű sodra. Finoman és vonzóan osztja szét egyéniségét maga és a világ között. A világhoz való kapcsolata mindig konkrét: történelmi. Ez a nagy közösségérzet, mely mindig kísérője Jakab Ödön lírai hangjának, valami fölemelő magaslatot ad költői életszemléletének. Nagy zenei, formai lázt senki se keressen e költeményekben. De talán épen az a nagy ereje e költészetnek, hogy csupa nyugalom. Nem abban az értelemben, hogy a nagyon kész formák egy síkjában mozog, hanem abban, hogy mélységei vannak, de ezek fölött egy erős, fegyel­mezett lélek színei világítanak. Az m­itsem tesz, hogy a versek hang­színe elégikus. A hangszín borúja az érzés ritmusának üdeségén és férfias erején kiegyenlítődik. Jakab Ödön kötete a magyar költészetnek önmagáról vallott szép tisztelete. Ami benne hagyomány, az a fejlődés szempontjából állandó érték, ő ezt tartva fenn, ezt hirdette tovább. Itt lehet arról szó, hogy este felé is járhat az idő, de ez a költészet maga tiltakozik legjobban az ellen, hogy valaha is egészen estéje legyen. Élni akar, mert tud élni. Ez Jakab Ödön kötetének legszebb értéke és értelme. Brisits Frigyes: Széchenyi vallomásai és tanításai. Összeállították Fekete József és Váradi József. A „Studium» kiadása. Budapest, 507. I. E mű bírálata benne foglaltatik ama kérdésre adandó válaszban, vájjon megértetik-e az összeállítók Széchenyit, aki tudja önmagáról, hogy kora nem tudja megérteni, de aki remélte, hogy az utókor megérti. A válasz határozottan kedvező. Megértés, mélységes tisztelet Széchenyi iránt, elragadó lelkesedés, nagy ismeret, ragyogó toll: Íme az alapvoná­sok, melyek a szerkesztőket, mint Széchenyi gondolatközvetítőit jellem­zik. E mű célja pedagógiai és nem tudományos. Széchenyi elsősorban mint a nemzet nevelője jelenik meg. Széchenyi életét csak időrendi adatokban adják anélkül, hogy egyszerű adathalmazzá laposítanák el. Eleven, szellemesen megrajzolt vázlat. Több helyet kap Széchenyi jellemrajza külön fejtegetésben és szemelvényekben is, melyek Széchenyi lelki kialakulásának, fejlődésének

Next