Katolikus Szemle 41. (1927)
4. szám - Könyvismertetések és birálatok - Brisits Frigyes: Jakab Ödön: Este felé. Költemények
áldozó szeretet tud igazán nagyot alkotni, a nehéz problémákat megnyugtatóan megoldani. Ebben a regényben is az ismert kedvelt motívumokkal találkozunk: a kath. és prot. felfogás ellentéte; a szenvedélyekkel szembenálló áldozatos szeretet, mely végül is diadalt arat; a vérpadralépőnek lelkiállapota; a kivégzés leírása mind ismert motívumok, amiért némelyek az írónőt — nem egészen alaptalanul — egyoldalúnak tartják. Sand és Elza jellemének megrajzolása a regénynek kétségtelenül legnagyobb értéke. Sand heve és fékeveszett szenvedélye miként tisztul meg és csillapodik le Elza lelki nagyságának és szeretetének hatása alatt, ezt biztos művészi érzékkel és mélyen járó analízissel szemlélteti. Elza gondolkozása és lelkülete minden ízében katholikus; a halálig menő áldozatos, tevékeny szeretettel bilincseli le érdeklődésünket. Az egész trilógiának csúcspontja Elza és Sand találkozása a börtönben. Ennek a gyengéd és idillikus, de amellett mélyen tragikus jelenetnek egészen különös bája van. Remekbe készült finom elemzéssel mutatja meg, hogyan enged Sand szívében a gyűlölet és jut el a keresztény megbocsátásig. Nem hallgathatjuk azonban el, hogy egy kissé hosszadalmas s kissé nehéz elképzelni, hogy Elza, aki délelőtt a börtönben volt, délután újra bemegy még világos nappal s ott órákat tölt anélkül, hogy felismernék. Ez mindenesetre zavarja — ha nem is nagy mértékben —- ennek a nagyszerű jelenetnek az élvezését. Mint az írónő többi regényeiben, ebben is megvan a szereplők finom és pontos jellemzése mellett a szigorú tárgyilagosság és igazságérzet, amely mindenkiben meglátja a jó és kevésbbé jó tulajdonságokat. A cselekvény, ha nem is túlságosan gazdag, mégis sokoldalú s drámai gyorsasággal vonul el szemünk előtt. Másfél nap története van elmondva benne roppant színesen és változatosan. Ha némelyek az I. kötetből az írónő erejének gyengülését vélték látni, azokra rácáfol ez a kötet. Az előadás nyugodt, de eleven és drámai erővel hat. A trilógia vontatottan indul, majd egyre emelkedő tendenciát mutat, míg a befejező kötet teljes fényében tárja fel az írónő művészetét, melyet már régebbi műveiben is csodáltunk. A Rosenwunder méltán sorakozik az írónő többi nagy alkotásához. Neuhauser Frigyes, Jakab Ödön: Este felé. Költemények. Kiadja a Kisfaludy-Társaság. Budapest, 1926. Egy nemes és mindig finom költői életpálya kész, tiszta színei ragyognak e versköteten, melyre a nagymúltú szerző erejének jól érzett értékeivel szemben, kissé melankolikusan írta oda: Este felé. Igaz, hogy költeményei érzésperemén már ott boronganak az alkonyati sejtelmek, de költészetének egész ihletterülete lelke töretlen fényétől napos és lendületes.