Katolikus Szemle 43. (1929)

4. szám - Könyvismertetések és birálatok - Záborszky István: Tóth Kálmán: A szentföld és szentírás. Palesztinai élmények és bibliai emlékek

az elmélkedéseket, akár pedig mások okulására szentbeszédekben, az megérti és megérteti azokat a bensőséges vonásokat, amelyek a legtöbb középkori Mária-himnuszt és Máriát dicsőítő éneket oly vonzóvá teszik. «A régi s egyházi Mária-dicsőítés alaphangjait mindig a Szentírásból meríti s ezért a régi Mária-énekeken bizonyos túlvilági szellem ural­kodik... Ezért kellene azoknak, kik Máriát akár prózában, akár vers­ben dicsőíteni akarják, elsősorban a Szentírást, a régi szentatyákat, a középkori egyházi himnuszokat s Mária-énekeket tanulmányozniok. Ezek­ből leshetnék el s tanulhatnák meg azt a hangot, azon kifejezéseket, azon érzelmeket, melyek egyedül méltók Mária dicsőítésére.» (188—189. lap.) Ennek a célnak is megfelel ez a minden tekintetben sikerült elmélke­dési könyv. Dr. Oetter György, Dr. Tóth Kálmán: A szentföld és szentírás. Palesztinai élmények és bibliai emlékek. Esztergom, 1928. 292 l. Ára a szerzőnél rendelve 6.30 P, bolti ára 8 P. A könyvben megelevenedik az olvasó előtt a régi, a bibliai és az új, az angol civilizáció hatását már lényegesen magán viselő Palesztina, átszőve az 1914-ben és az 1927-ben megtett két zarándok-út élményeivel, a magyar népéletből, a keleti legendákból vett anekdotákkal, valamint a közmondásoknak a keleti életre való alkalmazásával. A szöveg ezeken, az olvasást könnyűvé tevő és az érdeklődést felkeltő elemeken kívül bőven van illusztrálva képekkel is, amelyek legnagyobb részét a Szent István­ Társulat bocsájtotta a szerző rendelkezésére. A tárgyalás sorrendjét a szerző a zarándok­utak útiterve szerint rendezi be, amelybe igen praktikusan illeszti bele «Pillanatfelvételek utazás közben a cím alatt a Szentföld általános jellemzését. A m­emoire-ok alakjában közreadott útleírásoknál elkerülhetetlen heterogén elemek jól vannak összekapcsolva. A címek mellett az elbeszélés során több alcím is szerepel, amelyek az előzőkben tárgyalt anyag utolsó soraival állanak szoros összefüggésben. Minthogy a szerző nem a dologi rendet vette a tárgyalás alapjául, kénytelen a rokon-, vagy ugyanazokról a témákról többször is beszélni, ezért igen kívánatos lett volna, ha a mű végén a tartalomjegyzék mellé betűrendes tárgymutatót is csatol. A zarándok-út leírása azonban a szerző szemében csak keret, amelybe nagy jártassággal illeszti bele a komoly mondanivalókat, úgy, hogy azok elsajátítása szinte észrevétlenül történjék. Az olvasó, aki eleinte talán csak szórakozás céljából veszi elő a könyvet, a végén arra a meg­állapításra fog jutni, hogy nehézség és fáradságos munka nélkül igen sokat tanult, ami által nemcsak a szentföld pszichéjének megértését, hanem egyszersmind a szentírás egyes, a mai ember előtt már kevésbbé termé­szetes és gyakran idegenszerű helyeinek az archeológia szemüvegén át történő szemlélése által, annak helyes értelmezését illetőleg is sok hasz-

Next