Katolikus Szemle 51. (1937)
8. szám - Tanulmányok - Szirák Ferenc: A paraszt és a parasztélet rajza regényirodalmunkban
regényének is ez egyik jellemző vonása. Tolnai Lajos paraszt-regényét, «Az urak»-at viszont csupán a környezet rajza emeli a regények sorába. Az egész regény egy nagyralátó parasztasszony tragédiája, ki családja boldogságával fizet az előkelőnek gondolt idegen atyafiságért. Érdeme, hogy a Bach-korszak faluját elég elevenen rajzolja, de sem a főalak, sem a többi paraszt szereplő nem az életből vett, inkább az író fantáziájában született figura. Az egész regényt pedig az írónak szerencsétlen, sötét életlátása és szinte a végletekig hajszolt gyűlölet-kultusza teszi a mai olvasó számára élvezhetetlenné. A paraszt életszerűbb, igazabb ábrázolása a múlt századnak nem is annyira a regény, mint inkább novellairodalmában található. Jókai hoszszabb paraszt-novellái, regényeinek szinte önálló novellává kerekedő pusztai jelenetei már tele vannak a valóságból ellesett alakokkal, ugyanígy Kuthy Lajos, Nagy Ignác s a többiek hosszabb-rövidebb elbeszélései is. A novella, mint a műfaj természete is magával hozza, nem adhat teljes képet az alakról, sem környezetéről, de egy-egy jellemző tulajdonság vagy helyzet élethű megrajzolásával felhívja a figyelmet a helyes irányra s mintegy feleúton elébejön a regényírónak a tárgy megfogása, mint annak kidolgozása tekintetében is. Ez a reálisabb látás azonban egy cseppet sem akadályozza meg a parasztélet legkitűnőbb novellistáit, Mikszáthot vagy Gárdonyit sem, hogy a század uralkodó felfogását magukévá téve, ne idealizálják a parasztot. Mikszáthnak még novelláin keresztül is érzik, hogy parasztjai csak valamikor látott emlékparasztok, kiket az író valamikor régen, talán még gyermekkorában megfigyelt s most maga elé képzelve, mint a szobrász az eszményt, mintázgatja róluk alakjait. Gárdonyi viszont, bár közöttük élt sokáig, inkább a magyar faji sajátságokat keresi és ábrázolja parasztjaiban. Az egyik inkább a környezet, a jellemző mozdulatok és külső magatartás rajzolásában jeleskedik, a másik saját magyarság-eszményének illusztrálásához keres megfelelő alakokat parasztjai között. Kétségtelen, hogy a lélek ábrázolásához Gárdonyinak van jobb szeme s ha itt-ott ezt is megkísérli, figyelme mégis inkább az általános vonások felkutatására irányul. A NEMZETI életben bevették ugyan a parasztot az «alkotmány sáncai közé», de annyira még nem jutottak, hogy életét a maga igazi mivoltában tanulmányozzák. Nem jöttek még rá arra, hogy ő is éppen úgy benne van a történelmi fejlődés sodrában, mint a többi társadalmi osztály. Fölötte sem zúgott el nyomtalanul az idő, s haladása, melyet a jobbágyállapotból az újabb időkig tett, lényeges változásokat vitt végbe rajta. Azóta maga is külön társadalommá szervezkedett, melyben éppen úgy működnek a társadalomalakító erők, mint a többi osztályokon. Azok az érzések és indulatok is, melyeket olyan előszeretettel figyeltek meg és ele- 1 V. ö. : Szinnyei F. : Justh Zsigmond. Bp. Szle. 1918. évf. 2 V. ö.: Jakab Ödön : Tolnai Lajos. Kisf. Társ. Évf. 1919. évf. : Biró János : Tolnai Lajos. Debrecen, 1935. 3 V. ö.: Galamb Sándor : A rajzforma fejlődése elbeszélő irodalmunkban. 1925. 4 V. ö. : Schöpflin Aladár . i. m. 37. 6 V. ö. : Kéky Lajos: Gárdonyi Géza. II. füz. 7. sz. 31 lap.