Katolikus Szemle 52. (1938)

6. szám - Tanulmányok - Egyed István: Politikai nemzet és népi nemzet

nek 1861-ben megjelent ((Magyarország közjoga» című munkája «A nem­zetiség)) című szakaszban a magyar nyelv jogaira vonatkozó szabályokat ismerteti.­ Nem lehet csodálni, hogy ha a fogalmak teljesen világos elhatáro­lását és a kifejezések következetes használatát nem találjuk meg még egyik legnagyobb nemzetiségi politikusunk , Eötvös József báró írásaiban sem. Ő a nemzetiségi gondolatot a szabadság és egyenlőség mellett a kor vezéreszméi közé sorolja és «A XIX. század uralkodó eszméi» című nagy­szabású művének tengelyévé teszi. Eötvös szerint : «E szó : nemzet, hol az állam, hol a nyelv vagy faj közösségét jelenti ; és a nemzetiség nevé­ben majd előbb különvált néprészek eggyéolvasztása, majd idegen ele­mek kiküszöbölése vagy átidomítása, majd csak egyenjogúság, majd uralkodás követeltetik.»­ Ennek a zűrzavarnak oka, hogy a nemzetiségi eszmét inkább mint érzelmet ismerjük és külső megnyilvánulását az egyes népeknek abban a törekvésében látjuk, amellyel mindenikök ama helyzet elfoglalása után fárad, amelyre magát múltjánál, nagyságánál vagy más tulajdonságánál fogva jogosítottnak véli. A nemzeti érzelem alapja az a meggyőződés, hogy bizonyos nép szellemi vagy erkölcsi tekintetben másoknál magasabban áll és ezeket a tulajdonságokat vagy a múltban tüntette ki, vagy hivatva van arra, hogy azokat a jövőben bebizonyítsa, tehát a néphez tartozni dicsőség. Ha a nemzetiségi jogosultság alatt az egyén személyes szabadságá­nak elismerését értik, akkor ez, Eötvös szerint, nem veszélyezteti az álla­mok fennállását. De mást is értenek nemzetiségi jogosultság alatt, neve­zetesen nem az egyén, de a nemzetiség jogait. Ebben az esetben azonban az eszme ellentétben áll a szabadság és egyenlőség fogalmával, minthogy a nemzetiség a nyelvbeli különbséget külön jogosultság forrása gyanánt tekinti. A nemzetiség külön jogosultsági igénye az állam mostani szer­vezete mellett nem is érvényesülhet ; az államhatalom csak egy nemzeti­ség igényeit elégítheti ki. Minél nagyobb a szabadság, a többség annál kíméletlenebb lesz a kisebbségekkel szemben és épp nemzeti törekvések idején hatalmát a kisebbségek elnyomására fogja felhasználni. A nemzetiségi határ nem felel meg az államhatároknak, sőt Európá­nak nemzetiségek szerinti felosztása lehetetlen is, mert a különböző nyel­vek tarka vegyülete mellett egyetlen államot sem lehetne jól kikerekíteni ; de azonfelül a nemzeti egyéniség öntudata nemcsak a nyelvi azonosságon, de a múlt közös emlékein is alapul s a nyelvi igény és történeti jog gyak­ran eltér. Az államnak feladatai megvalósítására egységre van szüksége ; ameddig tehát az állam hatalma terjed, nem lehet szó a nemzetiségek külön jogosultságáról. A nemzetiségi igények kielégítésére az önkormányzat nyújt módot ; a községeknek adott ez a jog, hogy nyelvkülönbségüket fenntarthassák, az államtól a nemzetiségi veszélyt elhárítja. Hogy az állam erősebb lenne, ha csupán egy népességből állana és azt egészen magá-­ ­ Récsi Emil: Magyarország közjoga, amint 1848-ig s 1848-ban fennállott. 432—437. 11. * 2. kiadás, I. kötet 53. lap. 1870. 03 21*

Next