Katolikus Szemle 54. (1940)
1. szám - Tanulmányok - Hetényi Gyula: Isten országa a történelemben
ISTEN ORSZÁGA A TÖRTÉNELEMBEN Ima: Hetényi Gyula KRISZTUSBAN eljött hozzánk az Isten országa és az Egyház ezt az országot hirdeti és valósítja a földön. Ennek az országnak elsősorban belül, a lélekben kell valósulnia. De nem maradhat tisztán a bensőség síkján, az egész embert igényli és azért a misztikumból ki kell lépnie a «politikon»-ba: a társadalmi, nemzeti életet, az egész földi valóságot Isten dicsőségének szférájába kell vonnia. Sikerült-e az Egyháznak ezt a misszióját megvalósítania? Különbséget kell tennünk Isten országának benső és külső sikerei között. Ami a benső sikereket, a lelkek megszentelését illeti, itt a misztikum szférájában mozgunk. Isten és lélek története íratlan, statisztikába nem foglalható történet. A lelkipásztor, aki a lelkekkel közvetlenül foglalkozik és a halálos ágy mellett figyelheti az emberek kimúlását e világból, többet tud erről a rejtett történetről, mint az Egyház történelmének szigorú kritikusai. Eltekintve a szentektől, kik Isten országának csodái, a folyton ismétlődő megtérések, a betegek és haldoklók vallomásai és élményei, a hivők millióinak imádsága, önmegtagadása, a hit vigaszának és a kegyelem erejének pszichológiai hatásai, a tiszta nemzedék, a keresztény család, a keresztény lelkiismeret oly tények, amelyek átalakítólag hatottak a világra és méltán sorolhatók a kereszténység döntő sikerei közé. És ha ezzel szemben utalunk a hitetleneknek nem kis tömegére ... ki tudja, mi történik a lélekkel a halál percében? A végső szenvedés a szeretetnek — ki tudja — mily sugallatait hozza a lélekbe és e sugallatok hatása alatt a megtérésnek mily csodái mennek végbe? Ez a személyes világ nem a történelmi kategóriák világa, hanem egy magasabb szférába való felemelkedés : a kegyelem világa. Ennek a világnak boltozatján ott sötétlik ugyan a predesztináció felhője, a kárhozat örvénye, de ott fénylik a Kereszt is, a Megváltás reménye és a Deus Misericordiae, a Deus Charitatis. Ha ebből a szférából, mely a kegyelem szférája, leszállunk a látható világba, a történeti kereszténység világába, úgy amint az e földön intézményekben, politikai, szociális, kulturális téren megvalósul, akkor egy theandrikus intézmény történetét vizsgáljuk, a krisztusi igazságnak megvalósulását emberek által és emberek közt. Ez a történelem természeténél fogva tragikus vonásokat és sikertelenségeket is mutat, még pedig magának a történelemnek tragikus volta miatt. A KERESZTÉNY hivőnek megingathatatlan meggyőződése, hogy a történetet három tényező alakítja : Isten, az ember és a gonosz szellem. Mindhárom és nem csupán egy közülök. Természetesen nem mint egyenrangú felek, hanem nagyon is különböző mértékben, de úgy, hogy az értékek örök hierarchiáját, a történet végső célját, amelyet Isten a tér- Katolikus Szemle II