Katolikus Szemle 9. (1957, Róma)
2. szám - Tollas Tibor: Húsz szem cseresznye (vers)
'Dallas lÖibor j-4tiszi Szem Cseresznye (A váci fegyház balladáiból) Valaki húsz szem cseresznyét kapott, Amit rabok csak álmaikban látnak. Húsz apró, piros bogyóját a nyárnak, Mely frissen hozta szabad ég alól Otthoni tájak fészek-melegét, S lángolt, mint láthatatlan húsz levélen Húsz piros pecsét. Valaki húsz szem cseresznyét kapott. És könnyű szívvel úgy osztotta szét, A szabadságnak és a szeretetnek Tíz év óta már elfelejtett Lüktető ízét, Hogy nem veszett el dús kincséből egy sem, Míg szomjas szemek itták illatát. Rab rabnak adta tovább s érintetlen, így járt körbe a gyümölcsös ige. Piros bogyóktól virágzott a börtön, S megtelt véle mindnyájunk szive. Teljesebben, mint a tónak partján Kennyérrel, hallal, szelíd éhezők. Cseresznyés után itt a Mester sétált, És a megosztott öröm maradékát Kosárba szedtük, fénye egyre nőtt, S kigyúlt bennünk e halhatatlan, Égig repítő pillanat: Isten fenséges emberarcban Lehet olykor leggazdagabb. Hol szenvedésből ének zeng fel, Gyűlnek a holnap percei. Mit eszmék ígérnek, az ember képes csak megteremteni.