Katolikus Szemle 12. (1960, Róma)
3. szám - Tollas Tibor: Két vers
Tollas Tibor :170 Árulás A tárgyakkal kezdődik észrevétlen. Az új ággyal, amelyben fekszel, körül a részletre vett bútorok opálos, hideg ragyogása, melyet nem békít a villanykályha szabályozható melege, sem a jégszekrény, amit nyáron fülledt konyhádba szereltek fel az új tűzhellyel fele áron. S mondd rádiódon mered-e a régi éned hullámhosszán visszacsavarni a három évet, osztrák földön az érkezésed, zsúfolt táborok szalmazsákján az első korty párolgó teát? Míg szürcsölted a szabadságot könnyű batyuddal hátadon, ki tudja, sígyis visszatér... S fogyó reménnyel nemcsak hátizsákod, de lépésed is egyre nehezebb. Ma már látod, a szörnyű hegyeket , miket az idő gyűrt közénk... — Otthon nyomorból, itt künn kapzsiságból, mely egyre gyűjt, míg észrevétlen apad a hozott hazai... — Bútorok, villa, gépkocsi... Mondd őrzöd még a szekrény mélyben a hátizsákod, gyűrt ruhád, a marék földet? — semmiség! — Tartsd kéznél mégis, messzi lép, aki ezeket sutba dobja, nem húzza többé semmi vissza s nem léphet át a hegyeken.