Katolikus Szemle 13. (1961, Róma)

1. szám - Békés Gellért: Zsinat és egység

«Ismerem a Pápát. Közülünk többen ismerik őt. Köztünk élt és barátunk: a szeretet és egység pápája. Főként arra kell gondolnunk, ami közös értékünk: az Urunkba vetett hitre, a hagyományra, a szent iratokra, az atyákra, a papi rendre, a szentségekre. Az egység ma, amikor az anyagelvű kommunizmus harcol minden vallás, de különö­sen a kereszténység ellen, fontosabb, mint valaha», (N.C.W.C. News Service 1960 aug. 15). Lényegében ilyen értelmű, még ha nem is ilyen közvetlen hangú megnyilatkozásokat idézhetnék az anglikánok vagy a különböző protestáns vezetők részéről is. De jelentősebb az Egyházak Világtanácsának állásfoglalása. A Világtanács Központi Bizottsága a múlt év augusztusában, a skóciai St. Andrews-ban tartott évi találkozóján foglalkozott a zsinat ügyével és a Szent­széknek az egység érdekében tett legújabb lépéseivel. A gyűlésen 172 egyház képviselői — ortodoxok, anglikánok s főként protes­tánsok — voltak jelen, s a Szentszék részéről, mint megfigyelő, J. Willebrands, a keresztények egységét munkáló új vatikáni titkárság vezetője is részt vett. A Végrehajtó Bizottság jelentése leszögezi, hogy az előkészületben lévő II. Vatikáni Zsinat « ha közvetlenül nem is foglalkozik az egység kérdésével, nem lesz jelentős hatás nélkül az ökumenikus helyzetre ». A továbbiakban örömmel állapítják meg, hogy XI. Piusz pápa Mortalium Animos enciklikájával (1928) szemben a Szentszék ma milyen pozitíven ítéli meg az Ekumenikus Mozgalmat, elismerve azt, hogy a Mozgalom nem valami elmosódott emberbaráti érzésből ered, hanem határozott keresztény meggyőződés a belső indítója. A keresztények egységét munkáló új vatikáni titkárság megszerve­zéséből is a Szentszéknek azt a törekvését olvassák ki, hogy a jövőben az ökumenikus tanácskozásokat katolikus részről nem akarja egyéni kezdeményezésekre hagyni, hanem aktív szerepet kíván vállalni bennük. Mindebből nyilvánvaló, hogy ma egészen más a szellemi « klíma », mint az I. Vatikáni Zsinat idején (1869-70) volt. Akkor, a zsinat előtt IX. Piusz pápa is megkísérelte az elszakadtak hazahí­vását az egyházba, ám az ortodox egyházfőkhöz intézett felszó­lítása éppolyan eredménytelen maradt, mint a protestánsoknak írt intelmei. Az ortodoxokat — eltekintve attól, hogy a római meghívás sajnálatosan mellőzte az ügy jelentőségéhez mért külső formákat — Róma « hatalmi túlkapásai » miatt érzett sok száza­dos bizalmatlanságuk tartotta vissza, míg a protestánsok a libe­rális kor delelőjén a felvilágosodott szellem és a lelkiismereti szabadság nevében utasították el Róma újabb próbálkozását « lelki kényszerének » érvényesítésére. A klímaváltozás egyik jelentős oka kétségkívül az a spirituális megújulás, amely a századfordulón jelentkezik a nyugati szellem­ben. Haeckel Die Welträtzel-je, mint a századvégi európai értel-

Next