Katolikus Szemle 13. (1961, Róma)
1. szám - ESZMÉK ÉS MŰVEK - Várady Imre: Két novellás kötet
líra néhány maradandó értéke került ki. Rangjának megállapítása szempontjából nem az a fontos, hogy versei egy részében a nyelv, a zene, a képalkotás «műhibái» mutathatók ki, másokban szárnyaló strófák nehézröptűekkel váltakoznak vagy az élmény sűrű mustjából nem forr ki a kifejezés színkoza, hanem annak van döntő jelentősége, hogy legalábbnyolc-tíz Versének olyan tiszta gyönyörűséggel engedjük át magunkat, amely nem csökken, akárhányszor is olvassuk el őket. Csak kivételes műalkotásoknak van igen igézetes hatásuk s mert A küszöb, Földéhség, Elmorzsolt virág, Zsóka fürdik. A vers, örökség s nem utolsó sorban a Bebádogoztak minden ablakot c. versekből ez az igézet száll ránk. Tollas Tibor könyvét (...Csak ennyi fény maradt, Magyar Ház kiadása, Brüsszel, 1960) mint mai líránk egyik legkimagaslóbb termékét köszöntjük. VÁRADY IMRE Két novellás kötet KISJÓKAI ERZSÉBET: Ajándék. Magyar Ház, Brüsszel, 1960. A kötet szerzőjének, Kisjókai Erzsébetnek írói pályája — 1943-ban megjelent első verseskönyvétől eltekintve — alig egy évtizedre terjed. A békeidők élénk fogékonyságú műélvezőjében, aki csak elvétve és tétován engedett a fel-feltörő alkotóösztönnek, az emigráció megrázkódtatásai ébresztették föl igazán az írót. Hivatását mindenekelőtt a magyar ügy szolgálatában pillantotta meg, az írás inkább csak mint a legjobban kezéhez álló munkaeszköz volt fontos a számára. 1950-ben, amikor A kincskereső asszony című versgyűjteménnyel először lépett az emigráció nyilvánossága elé, nagy eszmék «zászlótartójának» nevezte magát, aki «szebb holnapoknak égi üzenetjét tévedt népeknek lengve felmutatja». Azóta egyre inkább mélyült és tisztult ez eszmék tartalma s egyidejűleg a hirdetésükkel együttjáró felelősségtudat. Ha Kisjókai emberi magatartását természettől fogva a jó, szép és igaz ideáljaitól vezérelt gondolkodás határozta meg, ez a lelkialkat fokozottan nyilvánul meg írásaiban, amelyek elválaszthatatlanok az élet által reá kiosztott szereptől. Tiszteletet parancsoló erkölcsi emelkedettség, érzelmi nemesség, választékos műveltség és a saját nemzedékének és társadalmi körének fiatal éveiben magába szívott ízléshagyományaihoz való hűséges ragaszkodás, munkáinak e szembeszökő jellegzetességei, kiválóan alkalmassá teszik a brutalitás, rútság, torz és beteges korunkbeli divatjával szemben egy magasabbrendű életforma megkívántatására. Az ilyen beállítottság és hivatásszerűen betöltött szerep az írói munkában nem mindig simulhat össze teljes mértékben a tisztán művészi feladatokkal. De a kétféle szándék (tendencia és művészet) olyan megvalósítása, hogy az együttes visszás hatást ne keltsen, már magában is becses teljesítmény, s ezt az érdemet Kisjókai olyan könyveitől sem lehet elvitatni, melyekben az irányzatosság helyenként többé-kevésbé háttérbe szorítja a művészi szempontokat. Utóbbiak legtisztábban újabb keletű szép verseiben (Esti zsolozsma, 1958 és Fényképalbum, 1959) érvényesülnek, bár prózai munkáiban is állandóan érezhető a tudatos küzdelem a művészi elem uralomra juttatásáért a célzat fölött, nem annak rovására, hanem annál hatékonyabbá tétele végett. Különösen nyilvánvaló szerzőnk elbeszélő műveinek ez a kétrétűsége mostanában megjelent Ajándék című kötetében. Tartalmuk és hangjuk szerint e novellák pontosan két csoportba oszthatók. Az elsőbe tar-